Hevesi Szemle, 1981 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bertha Csilla: Yeats nó drámái - nemzeti gondolat és egyetemes jelentés
jelképrendszerbe foglalja a világot, a négydimenziós világegyetemet, s kijelöli benne az ember helyét, helyzetét, hiszen a héroszok mindig egy-egy emberi magatartásforma képviselői, azoknak objektivált, sűrített képi megfogalmazásai, az istenek és természetfeletti figurák pedig a világerők megtestesítői. A szellemi lények és a földi hősök harcában tehát világerők és emberi magatartásformák harca konkretizálódik. A mítosz által megragadott és értelmezett világ a legteljesebb, a legegyetemesebb; megegyezik a „teljes valóság yeatsi képével — amelybe az érzékelhető és az érzékeken túli, szellemi tartomány egyaránt beletartozik —, s ugyanakkor a legszorosabban kötődik egy-egy nép életéhez, hiszen az egyetemes emberi és kozmikus tartalmakat minden közösség a maga alkatának, történelmi-egyéni tapasztalatainak megfelelően alakítja cselekménnyé és történetté, sűríti és ábrázolja művészileg. Az egyes etnikumok kultúrája tehát azonos alapelveken nyugszik, mégis sajátszerűen egyedi, s úgy kapcsolódik az egész emberiséghez, mint az egyén a közösséghez. Yeats így vall a mítosz közösségformáló erejéről: „Hát az egyes embercsoportokat nem a mitológia egyesítette először, amely a sziklához és hegyhez kötötte őket? Voltak nekünk Írországban képzeletgazdag történeteink, amelyeket a tanulatlan osztályok még ismertek, sőt énekeltek is; nem népszerűsíthetnénk ezeket a művelt emberek között is... ez végül még elmélyítheti a nemzet politikai szenvedélyét is úgy, hogy mindenki, művész, költő, mesterember és napszámos, elfogadna egy közös tervet?” (Autobiographies) Az emberről, az emberiség kultúrájáról alkotott elméletei így kapcsolódnak a konkrét nemzeti gondokhoz, a nemzeti egység megszületésének reményéhez, amelyre korában oly nagy szükség volt. Felismerte, hogy az egyén csak saját népi-nemzeti kultúráján keresztül valósulhat meg, csakis ezen keresztül teljesítheti ki önmagát az egyetemességig. Az ősi, természeti népekéhez hasonló organikus szemléletével mindent, így népét, nemzetét is egy nagyobb egység részének tekintette: „A nagyobb költők számára minden, amit látnak, kapcsolódik a nemzeti élethez: nincs elszigetelt művészi pillanat; mindenhol egység van, mindennek saját magán kívüli rendeltetése van; a jégeső Isten küldötte; a fűszál a világegyetemet tartja a hegyén. De ehhez az egyetemességhez, ... csak azon keresztül juthatunk el, ami közel van hozzánk, nemzetünkön vagy ... a falunkon és a falainkon levő pókhálókon keresztül. Ugyanúgy nem létezik igazán nagy költészet nemzet nélkül, mint vallás jelképek nélkül. Az univerzum felé csak kesztyűs kézzel nyúlhatunk — ez a kesztyű a nemzetünk, az egyedüli, amiről legalább egy keveset tudunk.” (Letters to the New Island) Az „egyetemes és isteni élet”, a teljes valóság, a tökéletesség megközelítéséhez vezető utat Yeats — a francia szimbolistákhoz hasonlóan ■— a szimbólumban látta: „Ha... valamely személyt vagy tájat megszabadítunk ... minden kötelékétől, kivéve szeretetünk kötelmeit, akkor szemünk láttára... válik egy határtalan érzelem szimbólumává, tökéletes érzelemmé, az isteni lényeg részévé, mert csak a tökéletest tudjuk szeretni, s álmaink is azért változtatnak minden dolgot tökéletessé, hogy szeretni tudjuk őket... Csak a szimbólumok mentesek eléggé minden köteléktől ahhoz, hogy a tökéletességről szólhassanak.” (Essays and Introductions) Yeats irracionális gondolkodása, a szimbólum jelentőségének ez a felnagyítása a nemzetfogalom misztikus értelmezéséhez vezetett. A „Kultúra Egységét” úgy fogta föl, mint amit a „Kép Egysége” határoz meg és idéz elő: „Nemzeteket, fajtákat és egyéneket egységessé tesz egy kép vagy egy köteg egymással összefüggő kép”. Ez a kép későbbi gondolkodásában inkább egy kiinduló szimbólummá válik, s a nemzeten belüli mozgást kicsit bonyolultabban látja: „Vajon a nemzetet, mint az alkalmi összejövők tömegétől megkülönböztetett egységet, nem a (képzelet) folyamok vagy árnyalatok közötti egymásra hatás köti-e össze; s a Kép Egysége,amit kerestem a nemzeti irodalomban, nem csupán kiinduló szimbólum-e?” (Autobiographies) E misztikus-szimbolista gondolatok oda vezettek, hogy Yeats ír misztikus rendet akart alapítani, amelyben az okkult tudományokat nemzeti síkon művelnék, a kereszténység és a druidák hitének valamiféle keverékéből egyszerre ősi és új William Butler Yeats (1865—1939) 46