Új Hevesi Napló, 2002 (12. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Petőfi költői indulása

Losonci Miklós f­i­ndu/aAa Lírai nyitányában általános törvényszerűséget érzékelünk, és máig nem teljesen fölfedezett meglepetést. Két különböző, de nem ellentétes tényt, mindez Petőfi egyetemességének bizonyossága. Ami általános, az, hogy első költeményei zsengék. A­­ yan ígér, de nem óriási. Ez a törvény szinte mindenkinél érvényesül, Vörösmarty és Ady első versei is mérsékeltek a minőséget illetően. Ellenpont az, hogy Petőfi indulásában a versezetek szétszórt magvaiban már érzékeljük az erdőt, múlandó művekben a halhatatlanság szellemi izomzatát. Nem a teljességben, hanem rejtett töredékekben. Meglepő az összefüggés a család és a költő életmódja, annak hasonlósága, azonossága. Ősei, a Petrovich és Hrúz család a Felvidékről, Pozsony, Nyitra, Túróc megye környékéről származik. A Petrovichok következő állomása Aszód, Kartal. Domonyban lesz mészároslegény Petőfi Sándor édesapja, az immár Petrovics István. Maglódon ismerkedik meg Hrúz Máriával. Sorra nyit mészárszékeket, vándorol Szabadszállásra, Kiskőrösre, Kiskunfélegyházára, Szalkszentmártonba, Dömsödbe, letelepednek Vácott, mészárszékük volt Dunavecsén is, érintették Cinkotát, végül Petőfi szülei kis eltérésekkel Pesten haltak meg 1849 tavaszán. A vándorösztön, a belső láz, a zsugorodó és feltáruló lehetőségek szüntelen és keserves újrakezdése élteti, lendíti apját és őt is mindig előre. Magasra az öreg Petrovicsnak nem sikerült jutnia, de fia, Sándor olimposzi csúcsra ért, költőfejedelem lett, a világirodalom óriása, aki egyenesen a kiskunsági homokról, tarackos dűlőkről jutott a halhatatlanságba. Mint apja, ő is szüntelen úton volt, ahogy a beat-nemzedék vezéralakja, Kerouac, úton, ahogy a kinai Tao érzékelteti földi vándorlásunk. Petőfi költői indulásának pontja Aszód, Selmec, Rákos, Ostfiasszonyfa, Sopron, Pozsony, Graz, Marburg, Pápa, Dunavecse, Vadas, Komárom, Mezőberény, Hortobágy, Veszprém, Székesfehérvár. Már ekkor telehintette költeményeivel az országot, ez az ő szellemi magvetése, mely a teljesedés éveiben fokozódik olyannyira, hogy több mint hetven magyar városban, falun írt verseket, hagyott hátra századokra millióknak emlékezetes kincseket. Sok település büszkélkedhet, hogy egy­két költemény erejére megállt Petőfi szűkebb pátriájukban - Kolozsvár, Nagyvárad, Nagybánya, Gödöllő, Bánffyhunyad, Marosvásárhely, Borjád, Nagykőrös - sok más magyar város és falu - Losonc, Dés és sok más helység, térségében, de két megállóhelye teremtődött Petőfi Sándornak, ahol megállt, ahol megállapodott, s mint a festő, aki vándorlásában összegyűjtötte motívumait, ő is e két nagy pihenőhelyén, Pesten és Pápán 1842-ben írt „A borozó” lírikust XII. évfolyam 3. szám—2002. március Petőfi Sándor 68

Next