Hevesvármegye, 1944 (6. évfolyam, 1-40. szám)
1944-01-08 / 1. szám
Gyöngyös, 1944. január 1. Egyes szám ára 20 fillér. VI. évfolyam 1 sz. 5 ÉS VÁRMEGYE ELŐFIZETÉSI DÍJ: Negyedévre P. 5 Hirdetések díjszabás szerint. Kéziratokat nem adunk vissza. HIRDETÉSEK Vármegyei politikai, társadalmi és közgazdasági lap Megjelenik szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: GYÖNGYÖS, Kossuth utca 48. sz Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50.186. Zord idők új esztendejének küszöbén írta: Dr. Somogyi István A túlzsúfolt posta megcsökkent személyzete így az újév reggelén fáradhatatlanul bélyegzi, szortírozza, továbbítja és kézbesíti a jókivánatok millióit, melyekkel az emberiség a nagy ismeretlen beköszöntésekor kedveskedik egymásnak. Ha az eltemetett esztendő folyamán nem is jutott eszünkbe egy pillanatra sem, hogy embertársunknak megkönnyítsük az élet terhének cipelését, ha egy tucatnyi hónapon át nem is érdekelt azok baja, szenvedése, vágya és törekvése, akiket szeretünk, becsülünk vagy tisztelünk, ha az évszakok mindegyikében a szívünk gyökeréig megfertőzött is a bába, a komisz és durva lelkisége, most amidőn ránk köszöntött a nagy jövevény, ha színből, ha szívből, de lerázzuk magunkról, egy pillanatra a kicsinyes önzés terhét, kivetjük magunkból a gyűlölködés mérgét,hogy jókívánságokkal rakjuk simává azt az utat, melyen a megérkezett vándor bolyongani fog egy hosszú esztendőn keresztül. — Egészen bizonyos, hogy ezekben az újévi kívánságokban túlnyomórészt a sablon, a megszokás, egy megkövesült társadalmi konvenció, félelem vagy hizelgés, önzés vagy érdek az uralkodó elem, s csak igen kicsiny azoknak a száma, ahol a négy betű vagy pár sáros mondatban benne zenél vagy benne parázslik a szeretet, az önzetlenség, a tisztelet melódiája és melege Még kisebb — szinte elenyésző — az a mennyiség, amelyben kitapintható egy picike lelkiismeret vizsgálat, egy parányi önvizsgálás és valami csekély felismerése az eltemetett esztendő hibáinak, s az a szilárd és kemény fogadalom, hogy az újévben ezeket a hibákat el kell távolítani, ki kell küszöbölni, hogy emberibb, szebb és jobb életet teremtsünk meg ebben a siralom völgyében. Nagyon kevés embert szokott megdöbbenteni a múlt bűne és mulasztása, nagyon kevés azok száma, akik visszatekintenek a tovatűnt időknek,hogy megállapítsák azok eseményeiből azt, amit nem szabad átmenteniük a jövő számára, s megállapítsák egy igazabb és boldogabb élet útját. Valami megátkozott konoksággal csak a lábunk elé nézünk, de sem hátra nem tekintünk, hogy a a múltból tanuljunk, sem előre nem nézünk, hogy vándorlásunk veszélyeit megismerhessük. Még a jelen adottságai sem rendítenek meg, sablon és konvenció lesz a jókívánság, melynek nincs sem melege, sem tartalma, állandó csak a hiba a bűn marad, amelyet ha meggyötörten, ha fáradtan, ha nehezen és verejtékezve, de hordozunk tovább,s ágyazunk be az új esztendő idejébe is. Vájjon az uj esztendőben is a régi ösvényen akarunk-e járni és a tovatűnt év lelkiségében óhajtunk e tartalmat adni ? Vájjon felrémlik-e előttünk ha csak egy pillanatra is az a tudat, hogy a most megjelent esztendő nem mérhető össze a semmibe hullott eddigi évekkel, hogy az nagyobb titkokat zár méhébe, mint talán bármelyik eddigi elődje is, hogy benne nemcsak kis egyéni tragédiák, szenvedések, egyéni örömök vagy emelkedések vannak megbújva, hanem esetleg nemzetek sorsát, jövőjét rejti magában s népek és fajok, országok és nemzetek léte fölött is megfellebbezhetetlen ítéletet fog mondani? Mert azzal legyünk tisztában mindnyájan - különösen mi magyarok , hogy az a vért záporozó fergeteg, az az istenítélet, mely most végig viharzik az egész világon, már rég túlcsapott egy sablonos háború medrén, hogy a fegyveres birkózás, amely hovatovább a feneketlen gyűlölet által táplált szörnyű elvadulásban kezdi magát kiélni, azárt oly kiméletlen, azért oly árva és kemény, mert ma már benne az anyagi érdek csak alárendelt szerepet játszik s főmozgató ereje szellemi térre siklott át. Világnézetek öldöklő küzdelme indult meg ma már a földön s a történelem tanulsága szerint e tekintetben nincs kompromisszum,nem lehetséges megegyezés, nincs méltányosság és belátás, itt az egyik szellem feltétlenül és maradéktalanul akarja eltiporni és megsemmisíteni a másikat. Két világ viaskodásának vagyunk tanujai, szomorú sorsra kárhoztatott részesei annak az időnek, — melyben titáni harcát vívja a mult a jövővel Ma már az óceánok szigetei és a különböző vlágrészek országai, — akár mint hadszínterek, akár mint bázisok vagy hátvédek szerepelnek is, csak annyiban számítanak és annyiban fontosak, amennyiben a szembenálló világnézetek győzelmének akadályai, vagy előmozdítói lehetnek. A felszínen küzdő embermilliók, a harctereken felvonuló gépóriások mindannyian és elsősorban azért verekednek, az emberek azért pusztulnak, a pirosló vér azért folyik patakokban, a szellem csodájai azért lesznek egetverdeső lángok martalékává, hogy tovább éljenek a múlt, vagy helyet adjon kimúlása és elpusztulása útján egy új lelkiségnek, egy új állami és társadalmi konstrukciónak,egy üde és friss világnak, amely ha meg nem tudja is valósítani, de közelebb hozza az emberiséghez az élet igazabb kiélését. Nehogy azt higgje valaki is, hogy ez a világnézeti küzdelem abban kulminál, hogy parancsuralmi rendszer legyene az uralkodó planéta a földön, vagy a demokrácia orthodox igéi menjenek teljesedésbe az öreg föld térségében, vagy esetleg a kommunizmus vésse bele a maga szabályait az államok és társadalmak életébe. Ma már ezen is régen túl vagyunk. A háború szekere sokkal nagyobb területeket száguldott be és vérözönével sokkal nagyobb távlatokat akar felölelni, mint amilyeneket — ezek az eszmék képviselnek és jelentenek. Szörnyű erők és törekvések bújnak meg mögöttünk s igyekeznek minden esszközzel átvenni a hatalmat a holnap világában. Lehet-e hát nekünk, támasz nélküli, rokontalan nemzetnek a régi lelkiséggel bevárni az ujesztendő eseményeit? Lehet-e azokkal a hibákkal és fogyatkozásokkal, azokkal a roppant gyarlóságokkal és bűnökkel szembenézni a veszélyekkel, amelyek ezekben a rémidőkben nemcsak a nemzetünket és az ezeréves országot, hanem minket egyénenként is fenyegetnek ? Szemtanúi vagyunk oly sorstragédiának, amelyeket még az ókor mesevilága sem tudott elképzelni, látjuk, hogy az egyetértés hiánya, az elfáradás tehetetlenségének fitogtatása, a viszálykodás rombolása, a helyzet komolyságának fel nem ismerése, a nagy idők parancsának meg nem értése, mint tör és zúz össze szinte percek alatt hatalmas nemzeteket, tengeri és szárazföldi nagyhatalmakat, gyarmatbirodalmakat, ipari államokat, mert megtántorodtak, midőn szilárdnak kellett volna lenniük, mert gyengéknek találtattak, mikor erőt kellett volna mutatniok és süketek és vakok voltak akkor, amidőn látóknak és hallóknak kellett volna mutatkozniok. Micsoda szenvedés, micsoda kín és gyötrelemtenger egy pillanatnyi megingásért, egy percnyi megtántorodásért! Minket az isteni gondviselés nagy kegyelme eddig meg kimért minden súlyosabb csapástól és a háború borzalmainak ezernyi rémségétől. Ne tegyen ez bennünket elbizakodottá, s különösen ne feledtesse el velünk azokat a tanulságokat, amelyeket vész-