Hévíz, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Hévíz - Csurgó - Horváth József: Kétszázöt éve a közjó előmozdítása gróf Festetics György szellemében: a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium története (tanulmány)
Csokonai Csurgóra kerülésének indítékai, körülményei ma sem egyértelműek. A Komáromból Festetics György grófhoz írott levelében ott van a talányos mondat: „Szíveskedjék engemet valamelyik iskolájában tanárként alkalmazni.” A „valamelyik” iskola egyike lehetett Csurgó is. Az is tény, hogy 1799 májusában már vonakodott elfoglalni a csurgói állást. Mégis Császári Lózsi Pál minden késlekedésről tudósító levele után új lendülettel látott munkához. Pár hét alatt csodát művelt. Megírta és a júliusi vizsgára előadatta a Cultura avagy Pofók című színművét. Az előadáson jelen levő Festetics György a színpadon elhangzott Rákóczi-nóta miatt kifakadt: „Uram, az ilyenekért iskolánkat is széjjelhányhatják, vigyáznunk kell!” Amikor 1800 februárjában megérkezett az utód, a költő is hamarosan elindult édesanyjához Debrecenbe. Vele ment tanítványa, Gaál László is, „mert ő jókedvvel tanította tanítványait... és a tanítványok örömmel hallgatták és tanultak.” A reformkori csurgói diákéletet két maradandó értéket teremtő egyéniség jeleníti meg előttünk. „Alma Materünk legnagyobb diákja”, az Iliász és az Odüsszeia fordítója, a neves református püspök, Baksay Sándor egyik késői novellájában a dél-dunántúliak rendre Paskútra íratják gyermeküket. Csak a helybeliek tudják, hogy a Paskút vagy Basakút Csurgó törökkori emlékhelye. „Az Akháb gyerekek közül már a második is Debrecenbe került, és helyette az ötödik vitetett a paskúti gimnáziumba jó erős szatingló felöltő, pukovai posztó télikabát, kis katonás sipka és kettős talpú borjúbőr csizmával együtt. Ezt a várost az Isten rendelte lakóhelyéül sok szegény özvegy papnénak. Fel is használják, lám a nagyutca minden második házában egy magunkfajta özvegy lakik. Taníthatják fiaikat költség nélkül, és nevelhetik nagykorukig szemük előtt.” Amikor 1899-ben, már az új épületben nagy fénnyel megünnepelte az iskola fennállása századik évfordulóját Baksay Sándor mondott szép ünnepi beszédet az általa oly nagyra becsült Soltra Alajos felett. A szolgadiákok, a szervitorok áldozatvállalása sok nincstelen szegény fiú kiemelkedését tette lehetővé: „Soltra Alajos ilyen szolgai állapotban kezdte tanulását 9 éves korától 13 éves koráig. Nem volt nyolc forintja, amivel a köztartást fizethette volna. Minden reggel 5 órakor feltörli a pódiumot a földszinten és az emeleten, kisöpri a tantermet, befűt a kályhalyukban, a cserfa felcsapkodó lángjainál próbálja kibetűzgetni a leckéjét, melyet ha meg nem tanult, ő fog kikapni példaadás végett a gyolcsingesek helyett is. Azután lapátot vesz a kezeibe, s elhányja a havat a kollégium portájától kezdve a kis és a nagy pap kapujáig, aztán beszalad az óvárosba húsért, útközben a parasztgyerekekkel és cseh gyerekekkel elintézi a függőben levő ügyeit. Mire hazakerül, szolgálhatja a dominiknek, úri diákoknak a mosdóvizet. Az előadásokra felbukkantana, ha lehet, ha nem lehet, az sem baj, mert minden Cornéliusz Néposznál előbb való a konyhára és szobafűtésre való fa felhasogatása.” 1849 után Csurgón is nehéz idők jártak. A császári tanterv, az Entwurf előírásainak rövid távon képtelenség volt megfelelni. Sarkady Károly alsoki lelkész, inspektor fáradozásai átmenetileg eredménytelenek voltak. Mivel nem rendelkezett megfelelő számú tanárral, 1851. szeptember 6-án a nyilvánossági jogot is megvonták tőle. Az egyházmegye azonban mindenképpen ragaszkodott az iskolájához. 1852-ben munkába állt a negyedik, 1855-ben az ötödik tanár, 1860-ban indíthatta az ötödik osztályát is. A nemzeti ébredéssel a csurgói gimnázium is fellélegezhetett. Eötvös József állami tanítóképzőt telepített 1869-ben Csurgóra. A következő cél a főgimnáziummá fejlesztés volt. Ezt államsegéllyel lehetett elérni. Erre viszont a nyolcosztályos gimnázium volt jogosult. 1882-ben sikerült indítani a VII., egy év múlva a VIII. osztályt. 1884 az újabb határkő: megtartották az első érettségi vizsgát. Jókor jött Soltra Alajos 30000 forintos alapítványa. Új iskolaépületre volt szükség. Hamar eldőlt, a mai színhely, Nagyváthy János egykori lakhelye az, „ahová kell építeni a főgimnázium épületét.” A területben egyetértettek, a színhelyben nem.