Hévíz, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 4. szám - Könyvespolc - Laczkó András: "A számmisztika kísértett" (kritika) Cseh Károly: Hévízi dél című verséről

Vitéz Mihály megírta Dorottya, avagy a dámák diadalma a fársángon című vígeposzát, a dél-dunántúli olvasóknak ez a névnap a vigasságok (báli szezon) kezdetét jelenti. S persze azt is, amit az elsősorban Cseh Károly jelez, hogy enged szorításából a tél. A női név után - mert hogy a hölgyeknek ennyi tizenkilencedik­huszadik századi tisztelet kijár - egy férfiú nevét kell szemügyre venni. A Hévízi dél cím alatt olvasható „Cséby Gézának”. A magyarázat a szer­zőtől: „Cséby Géza jó költő, műfordító, és jó barát. Több mint tíz éve ismertük már egymást. Korábban megígértem neki (egy nála tartott író-olvasó találkozón), hogy ezt a (távol-) keletivel keresztezett pannon csodát, átmentem versbe is. Az ihleten túl kötött tehát az ígéret is. És egyúttal - mint olvasószerkesztőnek - meg is köszöntem vele a Hévíz­beli sűrű közléseket. Mert bizony nem mindennapi, hogy a „Pannonföld északi hűs rögei”-ről olykor-olykor pár napot ott időző „tolltárs” folya­matosan jelen legyen verseivel, fordításaival egy „dél szellemét” (Ham­vas Béla), s jobbára pannon derűt fénylő folyóiratban. Bükkalja, ahol élek, s ahol érdekesebb a levegő, és kissé más a hajlása még szélnek is, távolabb van, és kisugárzásában is másabb.” Cseh Károly többször járt - zömmel zimankós időben - Hé­vízen. S ottjártakor többször gondolta, hogy a hely szelleme, Festetics, Csokonai, Berzsenyi, Kisfaludy és mások nyomán, írásra inspiráló. Azt mondja, hogy Hévízben - amit Pannónia közepének nevez - mindig látott valami sejtelmes keleti egzotikumot, s még azt is, hogy többféle kultúra rétegződött egymásra. Ez is ösztönözte a Hévízi dél megírására. Az ellen ugyan tiltakozik, hogy alkalmi versnek készült volna, de azt olvasáskor ne feledjük, Csokonai Vitéz Mihály szívesen írt „alkalmatos­ságokra” versezeteket. Alkalmi vers akármennyire is forgatom, hiszen adott időpont­ban helyhez, és személyhez szól. Ráadásul a körülmények ugyanezt erő­sítik. Idézek a költő emlékező írásából: „Az ihlet terét-idejét a véletlen adta: előző napi fürdőzésem után a fölöttébb „fogas mínuszú” időben meghűltem és ágyban maradtam. Nálam az enyhe láz kihozza a belül lappangót. Tegnapi és azelőtti, dél körüli „tavi” képek csillantak fel, ahogy a kipárnázott meghittségű, radi­átor lehelte melegű szobából ki-kipillantottam a korán hamvadó, egyre mozduló délutánba. Sort sor alá róva éreztem, mindinkább hűl az idő, és mozognia kell a tollnak. Rohamosan esteledett, kint dermedt fehéren kezdett vakítani a hó és hold, a közel mínusz 15 fokos hidegben. Kora délelőttől írogattam már, a Hévízi dél „előjátékaként” papírra vetült Be­ 92 Hévíz áL 2007/4

Next