Hévíz, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám - Könyvespolc - Laczkó András: "A számmisztika kísértett" (kritika) Cseh Károly: Hévízi dél című verséről
Vitéz Mihály megírta Dorottya, avagy a dámák diadalma a fársángon című vígeposzát, a dél-dunántúli olvasóknak ez a névnap a vigasságok (báli szezon) kezdetét jelenti. S persze azt is, amit az elsősorban Cseh Károly jelez, hogy enged szorításából a tél. A női név után - mert hogy a hölgyeknek ennyi tizenkilencedikhuszadik századi tisztelet kijár - egy férfiú nevét kell szemügyre venni. A Hévízi dél cím alatt olvasható „Cséby Gézának”. A magyarázat a szerzőtől: „Cséby Géza jó költő, műfordító, és jó barát. Több mint tíz éve ismertük már egymást. Korábban megígértem neki (egy nála tartott író-olvasó találkozón), hogy ezt a (távol-) keletivel keresztezett pannon csodát, átmentem versbe is. Az ihleten túl kötött tehát az ígéret is. És egyúttal - mint olvasószerkesztőnek - meg is köszöntem vele a Hévízbeli sűrű közléseket. Mert bizony nem mindennapi, hogy a „Pannonföld északi hűs rögei”-ről olykor-olykor pár napot ott időző „tolltárs” folyamatosan jelen legyen verseivel, fordításaival egy „dél szellemét” (Hamvas Béla), s jobbára pannon derűt fénylő folyóiratban. Bükkalja, ahol élek, s ahol érdekesebb a levegő, és kissé más a hajlása még szélnek is, távolabb van, és kisugárzásában is másabb.” Cseh Károly többször járt - zömmel zimankós időben - Hévízen. S ottjártakor többször gondolta, hogy a hely szelleme, Festetics, Csokonai, Berzsenyi, Kisfaludy és mások nyomán, írásra inspiráló. Azt mondja, hogy Hévízben - amit Pannónia közepének nevez - mindig látott valami sejtelmes keleti egzotikumot, s még azt is, hogy többféle kultúra rétegződött egymásra. Ez is ösztönözte a Hévízi dél megírására. Az ellen ugyan tiltakozik, hogy alkalmi versnek készült volna, de azt olvasáskor ne feledjük, Csokonai Vitéz Mihály szívesen írt „alkalmatosságokra” versezeteket. Alkalmi vers akármennyire is forgatom, hiszen adott időpontban helyhez, és személyhez szól. Ráadásul a körülmények ugyanezt erősítik. Idézek a költő emlékező írásából: „Az ihlet terét-idejét a véletlen adta: előző napi fürdőzésem után a fölöttébb „fogas mínuszú” időben meghűltem és ágyban maradtam. Nálam az enyhe láz kihozza a belül lappangót. Tegnapi és azelőtti, dél körüli „tavi” képek csillantak fel, ahogy a kipárnázott meghittségű, radiátor lehelte melegű szobából ki-kipillantottam a korán hamvadó, egyre mozduló délutánba. Sort sor alá róva éreztem, mindinkább hűl az idő, és mozognia kell a tollnak. Rohamosan esteledett, kint dermedt fehéren kezdett vakítani a hó és hold, a közel mínusz 15 fokos hidegben. Kora délelőttől írogattam már, a Hévízi dél „előjátékaként” papírra vetült Be 92 Hévíz áL 2007/4