Hévíz, 2014 (22. évfolyam, 1-6. szám)
2014 / 3. szám - Hajószakács - Szécsi Noémi: Kun Béla a zserbókkal tovaszáll. Háborús konyha (1914-1919)
szerezni, és attól függően vízzel felereszteni, hogy hamisgulyásnak vagy üres paprikás krumplinak szánják. Az étel bezöldségezett formája a békeidőkre is átmenti magát, sőt máig a menzakoszt egyik állócsillaga. Ahogy az Édes Annában Vizy Kornélnak ebédre csak „egy darabka marhamáj" jut, úgy a hadiszakácskönyvekben is hemzsegnek a húsként tetszelgő, addig lenézett állati részek: „marha orrja puliszkával", „labdapecsenye" marhatüdőből, „paprikás vagdalt hús" pacalból és májból, „köleskásás hús" tehéntőgyéből meg „ököruszály pörkölt káposztával". A meglehetősen katonás hangzású névvel bíró tüdős-májas étel, a „haditáp káposzta" például így készül: „1 kg savanyú káposztát hagymás és paprikás zsíron kell pirítani. Zsíron rizst kissé átfőzni. 'A kg tüdő fölve, 'A kg májat nyersen összedarálva. Tűzálló edényben előbb egy sor káposztát, aztán rizst, aztán káposztát, erre húst, erre káposztát, erre rizst és végül ismét káposztát rakunk. Tetejére 3 deci savanyú tejfölt, s az egészet csőben sütjük." A különféle fonnyadt, de fegyelmezett főhercegnők, valamint kegyes egyleti hölgyek által a hadiárváknak, hadiözvegyeknek és rokkant katonáknak osztogatott levesek is minden bizonnyal az állatok belsőségeiből és csontos részeiből készültek - már ha került beléjük hús egyáltalán, s nem csupán tarlórépa és krumpli. Fotó: FORTEPAN / A leírás a Fehér Béla tulajdonában lévő Hogyan lehet olcsón... háborús receptfüzet második oldalán szerepel kézírással. Ebből a füzetből származnak az előtte felsorolt ételek nevei is. 200 llijJF/OB / HAJÓSZAKÁCS 8014/3