Híd, 2017 (81. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 8. szám - FIATAL ALKOTÓK SZÁMA (2.) - „Aztán anyukám szól, hogy szedjem már össze magam, mert süt rólam a flegmaság”: a Lőrinc Timi-féle őszinteség Lőrinc Tímea színművésszel Vígi Sára beszélget

„Aztán anyukám szól, hogy szedjem már össze magam, mert süt rólam a flegmaság" A Lőrinc Timi-féle őszinteség Lőrinc Tímea színművésszel Vígi Sára beszélget Vígi Sára: Talán azt gondolod, hogy a monodrámád miatt kérdezlek, hogy amiatt beszélgetünk, merthogy épp előadás után vagyunk, de nem. Lőrinc Tímea: Akkor miért akartál velem beszélgetni? V. S.: Több apropója van. Persze itt van a monodráma is nagyon erősen a fejemben, ami most a legaktuálisabb, de annyi minden történt veled az elmúlt három évben, hogy szerintem van miről beszélgetni. Színház, verselés, Versün­nep-díj, munka az amatőr színjátszó gyerekekkel, sikeres rendezések és persze a Pataki-gyűrű díj jelölés. Te vagy az első ebből a társulatból, tulajdonképpen a legfiatalabb profi színészgenerációból, akit jelöltek. És az sem mindegy, hogy egy olyan társulatban dolgozol, ahol te vagy az egyetlen lány. Belemásznék minden­be. Egyébként pedig azért akartam veled beszélgetni, mert már régen találkoz­tunk, és vicces volt megkérdezni, hogy interjúzzunk-e. De tényleg ez lett belőle. A monodrámád után itt ülünk az öltöződben, a te kis privát helyeden, egye­dül a színházban - vagyis a technikusok még pakolásznak. Szeretsz interjút adni? Fontos, hogy a média hogy jelenít meg? Feladata szerinted a színésznek, hogy a színpadon túl is közvetítse az előadást, vagy az más szerep? L. T: Sose foglalkoztam ezzel a kérdéssel komolyabban. Próbálok mindig egyszerűen fogalmazni, még a legbonyolultabb témáknál is. Nem mindig megy, néha belebonyolódok a saját gondolataimba, akkor azt visz­­szanézni se akarom. A legtöbb interjúnál azt veszem észre, hogy akkor szeretem visszahallgatni magam, amikor érdekelt is az, amiről beszéltem/ beszéltünk. De gyakran előfordul, hogy egy olyan próbafolyamatról kell beszélni, amit annyira nem élvezek, nem szeretek, vagy csak éppen a pró­bának egy olyan fázisában kapnak el, amikor nem a legjobb - ilyenkor nem 46 szeretek beszélni, de ez, gondolom, mindenkivel így van. Mindenki tud.

Next