Laták István költeményei (Subotica, 1939). Hasonmás kiadás - Híd Könyvtár 6-7. (Újvidék, 1984)
Emlékezés gyermekévekre Füvet harapdálnak kocogó bárányaim, Topognak, topognak a gyepen, Merengek az alkonynak violás árnyain S a szétfutó nyájat terelem. A páskomokból csúf kiáltások verődnek, Esőt várnak fázó csacsik. Búbos vén kemencék fölött diófák nőnek, Haragoszölden, csillagokig. Kis pajtásom jön, sárgaszemű mezei lány, Szál ingben járjuk a hüllőket, Furcsa mesét súgunk. Tüzek gyúlnak, Szentiván. Az árnyak s a boldogság nőnek. Meséink fiatal almafák szagát hozzák, Szárnyaló révületbe visznek. Színre hangosan híznak a zsíros borozdák S halk moraja száll a folyóvíznek. Boldogan hajhászom az idegen vetésnél, Kis pásztor, pár kopasz bárányom, A szomszéd tanyás lánynak földszinti ingénél Nincsen szebb dolog a világon. Boglyákon gyúlnak csendes paraszti lidércek, Tüzet ugrik a fiatalság; Szegény tanyások dala száll, száll föl az égnek, Sütik a szentiváni almát. * 3