Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Schafarzik Ferenc

286ff Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 1954. 5—6. sz. Kivonatok­­ tól foglalkozott a Duna és a budapesti meleg­források hidrogeológiájával. „A budapesti Duna paleohidrográfiája" című nagyobb tanulmányá­ban (1918) a Duna budapestkörnyéki szakaszá­nak kialakulását tárgyalta. Megállapításai a le­vantei időktől kezdve végig követik a Duna fej­lődését. Az eredményei örökbecsűek. A váci dunai terraszt Schafarzik vizsgála­tai alapján ismertük meg. Állandóan tanulmányozta a budapesti me­legforrásokat. Ezek az eredményei nagy mérték­ben hozzájárultak a fővárosi melegforrások víz­földtani viszonyainak megismeréséhez (Hidro­lógiai Közlöny I., 1921 és IV—VI. 1924— 1926). Megállapította, hogy a budapesti meleg­források ősei az alsó mediterrántól a pannóniai emeletig DNy-ÉK-i­ irányú törésvonalak men­tén, gászkrokhoz hasonlóan törtek fel s kovás üledékeket raktak le. A levantei emelet idejében a budai hegységet kelet felől ha­tároló vetődések erősebben kialakultak. Ek­kor a melegforrások feltörése erre a keleti, már mélyebb fekvésű törésvonal-nyalábra tevődött át. Itt már a források kisebb hőmérsékletűek voltak (40°—60°) s mésztufát raktak le. A bé­kásmegyeri Kálvária dombok keleti tövében fakadó langyos forrás felismerése a budai meleg­források vonalát lényegesen meghoszabbította észak felé. Felismerte a Duna medrében, a Gel­lérthegy mentén fakadó „szökevény" melegfor­rások jelentőségét. Brüsszelben a „Városok állandó kiállításai" című nemzetközi múzeumban a Budapest szá­mára fenntartott falrészen színes térképeket és szelvényeket állítottak ki. Ezek a budapesti melegforrások és szulfátos források földtani és hidrogeológiai viszonyait ábrázolják. Vala­mennyi Schafarzik tanulmányai, vázlatai és útmutatása alapján készült. Általában igen lelkes híve és hirdetője volt a „Budapest fürdőváros" gondolatnak. Fontosak a műszaki földtan körébe kap­csolódó vízföldtani munkái is. 1882-től kezdve foglalkozott a Budai hegység keleti részében le­játszódott felszíni lejtőmozgásokkal. Elsőnek állapította meg, hogy a suvadásban a talajvíz­zel átnedvesített agyagnak csak a legfelső kis része mozog lefelé. Ellenben az agyag fölött települő kőzetek (lösz, homokkő) stb. csúsznak le az átázott, kenőcsszerű agyagon. Akkor még nem volt talajmechanika s így a védekezési módokat is ő jelölte meg részletes szelvényei alapján. Az aldunai szabályozás munkálataihoz szük­séges földtani előtanulmányokat Baross Gábor kívánságára Schafarzik végezte el, igen pon­tos és részletes földtani térkép elkészítésével, így kapcsolódott bele a szabályozás nagy mű­vébe. A főváros mindig meghallgatta Schafar­zikot, mikor olyan mérnöki munkáról volt szó, amelyben a talajvíz, vagy az altalaj ismerete volt szükséges. Az ő megfigyeléseiből levont következtetései és eszméi irányították a mérnöki munkák földtani részét a fővárosban. 1920-ban egyik külföldi érdekeltség azt tervezte, hogy a Duna visegrádi—dömösi szo­rosában energiatermelő telepet létesítenek. Az előzetes földtani tanulmányok­­ elvégzésére Schafarzikot kérték meg. A munkát egyik tanítványával együtt a tőle megszokott pontos­sággal el­­is végezte. Sajnos azonban, a munka nem folytatódott. Ma, harminc év elmúltával ennek a vízerőműnek terveivel mérnökeink és geológusaink újra foglalkoznak. Ezeken kívül Schafarzik még több más vízügyi feladat megoldásában is részt vett (víz­ellátás, csatornázás). Schafarzik volt évek hosszú során át a lelke a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának, amelyből a Magyar Hidroló­giai Társaság alakult. Schafarzik Ferenc 1916-ban javasolta a nyil­vánosság előtt Hidrológiai Társulat alakítását. A háború miatt azonban önálló társulat meg­alakítása nehézségekbe ütközött, azért Szon­tagh Tamással együtt felvetette hidrológiai szakosztály eszméjét. A Magyarhoni Földtani Társulat az 1917. február 7-én tartott köz­gyűlésén elhatározta a szakosztály megalakítá­sát. Az ügyrend elkészülte után az 1917. június 8-án tartott rendkívüli közgyűlésen megalakult a Hidrológiai Szakosztály. Alelnökévé Schafar­zikot választották meg, s ettől kezdve a Szak­osztály ügyeit ő intézte haláláig, 1920-tól kezdve, mint elnök. Hidrológiai munkásságának eredményei is ezen idő alatt a Szakosztály folyóiratában jelentek meg. A Magyar Hidrológiai Társaság minden tagjának elismeréssel és hálával kell adóznia a mindig zajtalanul dolgozó nagy tudós emlé­kének. A századunk első negyedében a buda­pesti műegyetemen végzett mérnökök, akik személyesen ismerték őt, kegyelettel őrzik ennek a hatalmas tudósnak és puritán profesz­szornak az emlékét. Dr. Vendl Aladár akadémikus

Next