Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
7-8. szám - Megyeri János: Plankton vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán
28011 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. LIMNOLOGIA Bevezetés A Tisza különböző szempontú tanulmányozása közel 100 éves múltú. Számos tanulmány ismerteti a folyó szabályozása, az ármentesítés és a vízgazdálkodás érdekében végzett munkálatok eredményeit. Meglehetősen sok az élő Tiszát, mellékfolyóit, valamint az ártéri vizeket benépesítő élőviágnak a megismerésére törekvő biológiai tanulmány is. A megjelent tanulmányok főleg a Tisza gerinctelen állatvilágára és egysejtű szervezeteire vonatkozó ismereteinket gyarapították. A Tisza élővilágának megismerése érdekében elsősorban Gelei József professzor, valamint tanítványai és munkatársai fejtettek ki értékes munkásságot. Stiller J.: Einige Gewasser der Umgebung von Szeged und ihre Peritrichenfauna c. 1941-ben megjelent nagyobb tanulmánya nyújt áttekintést az addig végzett biológiai vizsgálatokról és eredményekről. Feltűnő az, hogy a Tisza planktonszervezeteivel foglalkozó tanulmányok száma meglehetősen kevés. A Tisza vizét fertőző baktériumokat Hernádi M. és Rosztóczy E. (1935), a Tisza forrásvidékének az algáit Szabados M. (1949) ismerteti. Horváth J. (1933) és Stiller J. (1941) munkássága nyomán pedig a Tiszában élő egysejtű állatok egy-egy csoportjára (Hypotricha, Peritricha) vonatkozó ismereteink gyarapodtak értékes adatokkal. A Tisza mesozooplanktonjára vonatkozó irodalmi adataink nincsenek. Ebben a tekintetben nemcsak a Tisza, hanem a többi magyar folyó hidrobiológiai vizsgálata is messze elmaradt a külföldtől. A legnagyobb folyónk, a Duna mesozooplanktonjáról is csak két kisebb közlemény (Unger 1916 és Woynarovich 1944) közöl tájékoztató adatokat. A hazai potamoplankton vizsgálatok hiányára és annak okára már Unger dolgozata (1916) utal, amikor így ír: „...A tudományt önmagáért mívelő kutatók figyelme ösztönszerűleg is oda irányult, ahol az élet gazdagsága, formáinak változatossága a legtöbb sikert ígért..." Egy tó, sőt egy kis pocsolya a természetvizsgálónak többet ígér és nyújt, mint a folyó. Ezért érthető, hogy az eredmények elérésére törekvő kutatók figyelme a múltban inkább az állóvizek élete felé irányult. A folyóvizek biológiájának a tanulmányozása külföldön is csak akkor indult meg, amikor nyilvánvaló lett, hogy erre gyakorlati szempontból igen nagy szükség van. Nyilvánvalóvá lett az, hogy a halállomány gondozása, védelme érdekében a folyóvizek természetes haltáplálékának megismerése, a vízszennyezések biológiai hatásainak a megállapítása, a károsodás felbecsülése csupán kémiai, esetleg bakteriológiai vízelemzésekkel nem érhető el. Ez a gyakorlati szükségszerűség fejlesztette ki külföldön a biológiai vízelemzés módszereit. Ilyen indítékok késztettek engem is arra, hogy a Tisza planktonját rendszeres vizsgálataim tárgyává tegyem. Vizsgálataim célja a hiány pótlása, valamint a gyakorlati vonatkozások mellett az is, hogy a magyar belvizek összehasonlító plantonvizsgálatához hazai folyóvízi adatokat gyűjtsek. Potamobios, potamoplankton Mielőtt a Tiszára vonatkozó planktonvizsgálataim eredményéről számot adnék, röviden, a potamobiosra és a potamoplanktonra vonatkozó tudományos limnológiai felfogásokat ismertetem, rámutatva azokra a nézetekre, amelyek bizonyos mértékig meghatározták vizsgálataim módját, valamint azokra, amelyeket tekintetbe vettem az eredmények értékelésénél. Potamobioson értjük a folyó vízrendszerében kialakult életközösséget. A potamobiosba tehát beletartoznak a folyóban, valamint holtágaiban, öbleiben, ártéri vizeiben kialakult életközösségek. A folyón hidrobiológiai értelemben értjük mindazokat a mellékfolyókat, folyóágakat és öblöket, amelyek egész éven át összeköttetésben vannak a főfolyammal (Behning, 1928). A folyammal időszakosan (áradás) összeköttetésben lévő „víztárolók" (holtágak, árterek, kubikgödrök) is beletartoznak egy folyam biotopjába, mert mint önálló víztárolókban, a folyamtól eltérő életközösségek alakulnak ugyan bennük ki, de a folyóval való időszakos kapcsolatuk következtében befolyásolják a tulajdonképpeni folyó életközösségét s így a potamoplankton alakulását is. A Tisza esetében jelentős szerepet játszik az a körülmény is, hogy az alföldi kisebb-nagyobb, sokszor a Tiszától igen távol fekvő víztárolók (belvizek) vizét csatornarendszer és szivattyúk segítségével bevezetik a folyóba. A Tiszába ma közel 10 000 km hosszú csatornarendszeren keresztül száznál több szivattyú emeli be az Alföld belvizeit. Ezáltal a Tiszába az alföldi időszakos belvizekre, szikesekre jellemző vízi szervezetek kerülnek. A Tisza tehát igen kiterjedt biotop, a benne kialakult életközösségek biológiai, zoogeográfiai értékelésekor igen sok szempontra kell tekintettel lennünk, hogy következtetéseink megközelítsék a tényleges biocoenotikai állapotot. A folyam biosestonjának a jelölésére Zacharias (1898) használja először a potamoplankton kifejezést. Ő veti fel először azt a problémát is, hogy A folyók limnológiai kutatása hazánkban a felszabadulás óta igen fellendült. A szerző az első magyar limnológus, aki hosszabb időn át hetenkénti gyűjtések alapján vizsgálta a Tisza mesozooplanktonját. Planktonvizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán MEGYERI JÁNOS * A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1955. január 28-i klubestjén megtartott beszámoló.