Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Dr. Vágás I.: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. A Tisza fontosabb árhullámai 1876 és 1911 között

Dr. Vágás I.: Tiszavölgyi árvizek. 111. Gyoma és Maros—Makó — szintén feltüntettük a tetőzési ábra függőleges tengelyén, a betorkollás­hoz legközelebbi tiszai vízmérce vonalában. A­­tetőzési vonalak koordinátarendszerében va­lamely vízmérceállomás vízszintesében pontot ér­telmez az adott szelvényben megtörtént vízállás­tetőzés napjának megfelelő idő-abszcissza. Tetőzési vonalat értelmez az egymásra következő vízmérce­szelvényekben meghatározott, tetőzést értelmező pontok egyenes darabokkal történő összekötése. A tetőzési vonalak elméletileg felülről lefelé, az­az Vásárosnaménytól Szeged felé, és balról jobbra, azaz a folyó időnek megfelelően kellene haladnia. De már az l.b ábráról is kitűnik, hogy a tényleges tiszai árhullámoknál ez koránt sincs így: a ferde, egységes tetőzési vonal helyett a kissé talán a gö­rög khi betűre emlékeztető ágas-bogas tetőzési vo­nal a jellemző. Látni fogjuk, hogy a legtöbb ábrán valami ehhez hasonló rendellenesség van. Az l.b ábrát érdemes részletesebben is szemügy­re vennünk, mert ezen — az állatorvosi könyvek sokat idézett ábrájához hasonlóan — minden olyan rendellenesség látható, amiben a Tisza ár­hullámai megbontják az elméletileg elvárható sza­bályszerűségeket. Az igazság azonban mindig konk­rét, sohasem absztrakt, ezért nekünk a tényekből fa­kadó törvényszerűségeket kell megmagyaráznunk, nem pedig a más folyókra esetleg érvényesnek ta­lált elméleti elgondolásokat ráerőszakolnunk a Ti­szára, a­melynek árhullámai, úgy látszik, rendkívül különleges visel­kedésűek. Az első rendkívüliségre, amely szerint Polgár tetőzése 1876-ban megelőzte Tokajét, azt a magya­rázatot adhatjuk, hogy a Sajó árhulláma „szívta magához" a tiszai tetőzési vonalat. A másik rendkívüliség arra mutat, hogy több, Vásárosnaménynél még különböző időpontokban tetőző árhullámból valamelyik alsó szelvényben egyesült árhullám keletkezik. Ennek során egyes korábbi árhullámok vesztegelni kezdenek és egy későbbi árhullámmal egyesülve tudnak csak to­vább haladni. 1877 áprilisában pl. Tiszaug szelvé­nyében egyszerre három árhullám is egymásba fu­tott (2.b ábra). Az egyesülés gyakran már Tokaj­ban végbemegy. Sokszor Tiszafüred, esetleg Szol­nok, kivételesen Tiszaug az egyesülés szelvénye. Mondhatjuk, hogy a Közép-Tisza képes az árhullá­mok összegyűjtésére. Az árhullámok egyesülésében előfordul azonban egy további rendkívüliség is. Nem minden egyesü­lő árhullám tetőzési vonala halad ugyanis olyan szabályossággal mindig felülről lefelé és balról jobbra, mint az az 1877 áprilisi árhullámot ábrá­zoló 2.b ábrán látható. Megkérdezhetjük: miért ha­lad visszafelé az 1876. évi árhullám (1.b ábra), az 1879. évi árhullám (3.b ábra), vagy az 1888. évi árhullám (5.b ábra) felső szakaszán kialakult mel­lékhullám? Honnan „ismeri" leendő pályáját an­nak a tetőzési vonalnak egy alsó szakasza, amely­lyel egyesülő mellékárhullám még el sem indult? A fenti kérdésekre a következőkben válaszolha­tunk: el kell vetnünk a tiszai árhullámtetőzések kizárólagos lefelé haladásának feltételezését és a tények alapján el kell ismernünk, hogy az árhul­lámtetőzések a folyón alulról felfelé is terjedhet­nek. Ez megalapozza válaszunkat, de még mindig nem elegendő válasz a második kérdésre, mert egy már elindult árhullám tetőzése valóban nem „tud­hatja", hogy megszületett-e már az a mellékárhul­lám, amely utol fogja egyszer érni. Itt a következő magyarázat lehetséges: a Tisza árhullámai a folyó kis esésénél fogva hamar a duzzasztottság állapo­tába juthatnak. Ez az állapot hosszú idejű tetőzé­si stagnálásokat hozhat létre viszonylag hosszú fo­lyószakaszokon és a duzzasztottság hátrarágódá­sával is járhat. Ebbe a sokáig egyazon folyószaka­szon tespedő magasvízi állapotba már „belevesz­het" valamely későbbi árhullám, úgy, hogy a tető­zés részben alulról felfelé, részben felülről lefelé terjed és e két hatás találkozik. Az ennek megfe­lelő pont a törtvonalú tetőzési ábrán a jobb oldali szélső pont lesz. A legnagyobb, legmeglepőbb és az eddigi leírá­sok nyomán eddig még nem ismert rendkívüliség az a tény, hogy az árhullámok a Tiszában nemcsak egyesülni, de szétválni is képesek. Az árhullámok ál­talában Szolnok vagy Tiszaug alatt válnak ketté, kivételesen azonban már Tiszabőnél, Tiszafüred­nél, esetleg Polgárnál is szétválhatnak. Előfordul a szétvált árhullám további széttöredezése is az Alsó-Tiszán. A széttöredezés együtt járhat a tető­zési vonal időben értett visszahajlásával is, bár ez a visszahajlás a Szolnok alatti Tisza-szakaszon egy­ben maradó árhullám esetén is előfordulhat. Mind a szétválás, mind a visszahajlás egyértel­mű okozója a Marosnak Szeged felett a Tiszába hato­ló árhulláma, amely rendszerint jóval előbb ér a Maros torkolatába, mint a tiszai árhullám tetőzése odáig. A Maros duzzasztásának hatása a Tiszában Szolnokig is felhatolhat és a fő árhullámot befolyá­solhatja. Ezért tetőzik Szegeden jóformán mindig Szolnokot megelőzően a Tisza. Ha véletlenül mégis Szolnok tetőzne hamarább, akkor is a Maros az okozója ennek: ilyenkor a Maros árhulláma éppen késett. 1879 januárjában pl. (3./bábra) ez az eset adódott. Az árhullám kettészakadása pedig rend­szerint akkor következik be, amikor a Maros ko­rábban érkező árhulláma valamivel alárendeltebb, és emellett a Tisza hatása módosulva bár, de meg tud maradni vagy még inkább, ha a Maroson má­sodik, vagy további árhullám is kialakul. A most felsorakoztatott tények igazolják azt a törekvésünket, hogy a tiszai árhullámtetőzések levonulását víz­járástörténeti szemléletben, a be­következett és regisztrált hidrológiai események megismerése után jellemezzük, és a Tisza árhullá­mait a maguk egyéniségében, rendkívüliségeik tu­datában vizsgáljuk. Az 1876—1975 évszázad tiszai árhullámait há­rom korszakra oszthatjuk. Az első korszak az 1876—1895 évek közötti árvizes, és az 1896— 1911 közötti viszonylag szárazabb időszakból áll. A második korszak az 1912—1942 évek közötti árvizes és az 1943—1961 évek közötti árvízmentes időszak összessége. A harmadik korszak az 1962— 1975 közötti, de még 1977-ben is tartó árvizes idő­szak. A Tisza árvizeit leíró három tanulmányunk Hidrológiai Közlöny 19/8. 7. sz. 303

Next