Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
7. szám - Dr. Vágás I.: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. A Tisza fontosabb árhullámai 1876 és 1911 között
302 Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. Dr. Vágás 1.: Tiszavölgyi árvizek. III. ADATOK AZ 1876—1975 IDŐSZAK TISZAVÖLGYI ÁRVIZEIRŐL III. A Tisza fontosabb árhullámai 1876 és 1911 között DR. VÁGÁS ISTVÁN* a műszaki tudományok kandidátusa Adatfeltáró és értékelő cikksorozatunk e tanulmányában megkezdjük a fontosabb tiszai árhullámok leírását. Eddig megjelent I. és II. tanulmányunkban a mértékadó árhullámokat összességükben, statisztikai eszközökkel jellemeztük. E tanulmányban és az ezt folytató tanulmányainkban a legfontosabb tiszai árhullámok egyedi leírására és jellemzésére térünk rá. A több évtizedes munkálatokat igénylő, az árhullámok vízjárását az 1846—1872 időszakban lényegesen megváltoztató Tisza-szabályozás megkezdése előtt a Tisza nyílt árteres lapályait gyakran öntötték el az árvizek. Korbély József [5] a régmúlt következő éveit említi nagyobb tiszai árvizek éveiként: 1772, 1813, 1816, 1817, 1830, 1845, 1853, 1855. E sort kiegészíthetjük az 1. táblázat alapján 1860-nal, 1865-tel, 1867-tel, 1868-cal, 1871-gyel és 1874-gyel. Kvassay Jenő állapította meg [5], hogy 1855-től a régi, szabályozás előtti tiszai árvizek korszaka lezárult. A későbbiek, egészen talán 1875-ig, az átmeneti időszak megnövekedett árvizei voltak. 1876-tól bizonyosak lehetünk benne, hogy a szabályozott Tisza módosult vízjárási viszonyai váltak uralkodóvá és azóta egyöntetű nagyvízi vízjárássá. 1. táblázat A Tisza szegedi vízmércéjén észlelt történelmi évi NV vízállások az 1875-öt megelőző évekből a vízmérce jelenlegi 0 pontjára vonatkoztatva (Plesovszki Pál összeállítása alapján ) Az 1. táblázat a Tisza szegedi vízmércéjén észlelt „történelmi" árvizek évi NV-értékeit mutatja az 1876-ot megelőző olyan években, amelyekben rendszeres megfigyelést folytattak. A későbbi évek NV-értékeit az I. tanulmány közölte. Meglepő, hogy ezek az 1876-ot megelőzően előfordult, az akkor minden bizonnyal igen veszélyes, 650—722 cm-es M-értékek az árvízvédelem mai fejlettségéhez képest milyen alacsonyak. Ebből lehet megérteni, hogy miért okozhatott sokak számára váratlan katasztrófát Szegeden 1879-ben a Tiszának akkor először a 800 cm-t is meghaladó vízállása. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, sőt még később is, egészen a szegedi árvízkatasztrófa kiváltotta szemléletváltozásig, a Tisza völgyében az árvízvédelmi töltések sem elég magasak, sem elég erősek nem voltak, így azokon a víz át is csaphatott, vagy azokat át is szakíthatta [2, 5]. Mint azonban azt I. tanulmányunkban igazoltuk, az 1876-ot követő évszázadban a Tisza nagy vizei a folyó teljes magyarországi szakaszán statisztikailag egyöntetű eloszlással jellemezhető vízjárást mutattak, így 1876 óta a töltésszakadásoknak lényeges árvízszint-csökkentő hatást már nem tulajdoníthatunk. A Tiszán levonuló árhullámok jellemzéséhez a továbbiakban két fontos adatsort használunk fel: a vízállások időgrafikonját, illetőleg az árhullámok vízállástetőzéseinek előrehaladását ábrázoló, a vasúti forgalom elemzésében is használt grafikus menetrendhez hasonló, tetőzési vonalakat. A vízállások időgrafikonját a szegedi vízmércére vonatkoztatva, azokra az évekre közöljük, amelyekben jelentékenyebb árhullám vonult le a Tiszán. Minden fontosabb vízmérce görbéjének közlése nagy terjedelmet vett volna igénybe, s egyébként is megtalálható a Vízrajzi Évkönyvekben [7]. A szegedi adatok viszont elég hűen tükrözik a Tiszán végigvonuló, tehát a valóban jelentős árhullámok sorsát. Részletesebben kell szólnunk a tetőzési vonalakról. A hozzájuk tartozó koordinátarendszer vízszintes tengelyén az idő van feltüntetve. Minthogy a Vízrajzi Évkönyvek általában napi egyszeri vízállásészleléseket tartanak nyilván, a tárgynapi tetőzés adatát az egységesség érdekében mindig a reggel 7 órai leolvasási időponthoz rendeltük. Ez kerekítési hibát hoz létre. Az is kerekítési hibával jár, amikor a figyelembe vett vízmércék körében történteket csak lineáris interpolációval vehetjük figyelembe. A koordinátarendszer függőleges tengelyén a Tisza fém-szelvényezésével arányos távolságokban vannak feltüntetve a figyelembe vett vízmérceállomások: Vásárosnamény, 696,1 fkm, Záhony 636,8 fkm, Tokaj 549,3 fkm, Polgár 491,3 fkm, Tiszafüred 433,6 fkm, Tiszabő 369,2 fkm, Szolnok 333,4 fkm, Tiszaug 266,4 fkm, Csongrád 244,7 fkm, Mindszent 216,2 fkm és Szeged 172,0 fkm. Öt mellékfolyó II. tanulmányban elemzett torkolat előtti vízmércéjét — Szamos—Csenger, Bodrog—Sárospatak, Sajó—Felsőzsolca, Körös— 1772. 630 1856. márc. 18. 528 1816. jún. 16. 623 57. máj. 8. 595 1830. máj. 13. 614 58. máj. 18. 462 1834. máj. 19. 376 59. jún. 28. 529 35. máj. 21. 279 60. máj. 7. 670 36. ápr. 13. 304 1861. márc. 30. 582 37. jún. 9. 417 62. ápr. 21. 584 38. máj. 7. 415 63. márc. 23. 295 40. júl. 24. 503 64. jún. 30. 579 1841. máj. 1. 578 65. ápr. 23. 627 42. jún. 15. 508 1866. ápr. 2. 535 43. aug. 21. 559 67. máj. 6. 722 44. ápr. 24. 603 68. máj. 17. 697 45. máj. 29. 672 69. dec. 30. 612 1846. ápr. 27. 617 70. máj. 20. 646 47. máj. 16. 562 1871. jan. 24. 680 48. ápr. 17. 545 72. ápr. 11. 649 49. dec. 7. 324 73. máj. 22. 558 50. máj. 19. 607 74. jún. 4. 696 1851. szept. 17. 588 75. máj. 5. 632 52. máj. 29. 554 53. máj. 23. 662 54. júl. 23. 483 55. ápr. 16. 691 * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged.