Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Károlyi Zsigmond: Az 1879. évi szegedi árvíz fontosabb eseményei

Dr. Lászlóffy W.: Az 1879. évi szegedi árvíz A bekövetkezett katasztrófa azonban alkalmas volt arra is, hogy az ország-világ közvéleményének figyelmét Szeged város újjáépítésére és a Tisza­szabályozás ügyére terelje. Csak ennek következté­ben válhatott mindkét ügy országos — Széchenyi István szavaival: „nemzeti nyilvánossággal vitt" — közüggyé, így az 1879. évi szegedi árvíz forduló­ponttá vált a Tisza-szabályozás történetében. A vízügyi politika irányvonalában beállott válto­zásokat leginkább azzal jellemezhetnénk, hogy az állam fokozottabb részt vállalt a Tisza-szabályozás munkájában. Meggyorsította az addig is állami feladatot jelentő folyószabályozás munkáját, s pénzügyileg támogatta a lefolyási viszonyokat ja­vító átvágásokat kivitelező társulatokat, össze­hangolták a folyószabályozás és az árvízvédelmi töltésépítés munkáit, és ahol az egyes társulatok anyagi erejéből csak a kisebb méretű és biztonságú töltések építésére futotta, állami támogatással és kölcsönökkel tették lehetővé az akkor először meg­állapított egységes töltésméretekre való kiépítést. 1886-ban megkezdte munkáját a Vízrajzi Osz­tály, amelynek fontos első feladatai közé tartozott a Tisza-szabályozás hatásainak felmérése, valamint a Tisza hidrometriai adatainak gyűjtése, az árvíz­t­­ábra. Helyszínrajz a petrosi gátszakadás következté­ben Szeged városát a mentett oldal felől megközelítő tiszai áradás vonulásáról Abb. 1. Lageplan des Weges des Theiss-Hochwassers zur Stadt Szeged über das Deichhinterland infolge des Deichnbruches in Petres jelzés megszervezésével együtt. Létrehozták a tiszai állami kotróparkot, amellyel a kotrások egy­ségárait mintegy harmadára szoríthatták. 1889-ben átszervezték az akkori minisztériumok munkaterületét, így a Földművelésügyi Minisz­tériumban is újjászerveződött a vízügyek igazgató­sága. Kvassay Jenő a vízügyi munkákba is új szellemet hozott és gondoskodott a vízügyi távlati tervek kidolgozásáról a „vízi beruházási progra­mok" útján. Azok, akiket a szegedi árvízkatasztrófáért több­kevesebb mulasztás terhelt, nyilvánvalóan igye­keztek csökkenteni felelősségüket, s a kormány sem tartotta érdekében állónak, ha politikájának hibáit a közvélemény is belátja. A bírálatok le­csendesítésére „pártatlan" külföldi szakértőket bíztak meg a szegedi árvízkatasztrófa körülményei­nek a Tisza-szabályozás műszaki elveinek vizsgá­latával. A továbbiakban pedig — ez a valódi okok közvetett elismerése volt — az állam feladatait átértelmezték és most már a pénzügyi politikát is a Tisza-szabályozás érdekeinek és Szeged újjáépítése érdekeinek megfelelően igyekeztek folytatni. Igaz, hogy az újjáépítés sikereit azután a kormányzat saját érdemeinek próbálta feltüntetni, elfeledkezve Szeged népének áldozatkészségéről és szorgal­máról. Érdemes néhány szóval összefoglalni a külföldi szakértők jelentését is. Ennek lényege az, hogy a Vá­sárhelyi Pál-féle Tisza-szabályozási elveknek min­denben igazat adott, rámutatva a mederszabályo­zási, töltésépítési és hullámtér-szabályozási mun­kák egyforma fontosságára és az ezek közötti egyen­lőtlen fejlesztés hátrányaira. A szegedi árvizet és a Tisza-szabályozás következtében előállott egyéb zavarokat a jelentés a szabályozás kialakította átmeneti állapotokra vezette vissza, amelyek a mun­kálatok teljes befejezésével megszűnnek. Ez a je­lentés is utalt a kormány növekvő feladataira a szabályozási munkák egysége és tervszerűsége ér­dekében, bár konkrét javaslatot nem tett. Magyar szakértők is dolgoztak ki további szak­véleményeket, amelyekben egyes tényleg fennálló hibák megszüntetésének szorgalmazásán túl szin­tén a fontosabb munkálatok állami támogatását ja­vasolták. Néhány részletterv jóváhagyására sor is került 1884-ig, s kibocsátották a tiszai és szegedi kölcsönöket is, sőt 1885-ben elfogadták a Vízjogi Törvényt is, azonban a vízügyek szervezeti ön­állósítására végül nem került sor, csupán egy orszá­gos „műszaki tanács" alakult meg a vízügyek ösz­szefogására. De, Kvassay Jenő vezetésével a víz­ügyi szolgálat mégis megindulhatott a korszerű fejlődés útján. Szeged városát illetően az újjáépítés jó lehetősé­get adott a korszerű városrendezés elveinek széles körű, és céltudatos alkalmazására. Az új város ter­vezője, Lechner Lajos a magyar várostervezés és közművesítés nemzetközi színvonalú úttörője volt. A magyar városépítés Szegeden olyasmit valósított meg a kor formanyelvén és eszközeivel, ami a re­neszánsz óta ideálként ragyogott az európai váro­sok építői előtt. Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 245

Next