Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
2. szám - Vágás István: „A Tisza megrettent…” – A kétszáz éves Vásárhelyi Pál emlékezete
"A Tisza megrettent..." - A kétszáz éves Vásárhelyi Pál emlékezete Vágás István 6726. Szeged, Székely sor 13/A Kivonat: Kétszáz évvel ezelőtt, 1795. március 25-én a ma Szlovákiához tartozó Szepesolasziban született Vásárhelyi Pál (1795-1846), reformkorunknak egyik legismertebb és legtiszteltebb műszaki alkotója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező(1835), majd rendes tagja (1838), a hazai vízimukálatok országos felügyelője (1841), ebben a minőségében legtöbb irányítója. Nevéhez fűződik az Al-Dunán a Vaskapu első rendezésének megkezdése, majd a folyami hidrometria - a vízsebesség- és vízhozammérés - elméleti és gyakorlati alapjainak megteremtése, s mint legfőbb és legmaradandóbb alkotása, második honfoglalásunk, a Tisza és vízrendszere Széchenyi István által elgondolt és megszervezett, nemzedékek munkáját igénylő szabályozása. Vásárhelyi Pál emlékét műszaki alkotásai a történelem változékony értékítéleteinél maradandóbban képesek megőrizni. Hozzánk, a huszadik század végének magyar vízépítő mérnökeihez talán a Tisza szabályozásának megtervezése és sikeres végrehajtása áll a legközelebb. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Vásárhelyi Pál. "A Tisza megrettent, hallván, hogy megzabolázni Féktelen áradatát őt jelöli ki a nép. Ót, ki csatornát tört az erősb Duna szirtjein által, S csüggő szirtfalakon vert diadalmi utat. Hasztalanul remegett! Mielőtt Vásárhelyi művét Elkezdhette vizén, sírba ragadta a föld. De föld, víz feledék, hogy ha nő s árva családnak S a haza könnyeiben fennmaradand a jeles." (Garay János) Bevezetés Aki Vásárhelyi Pálnak az életével és tevékenységével valóban meg akar ismerkedni, - írja Mosonyi Emil (1991) - annak nem elegendő csupán "a legnagyobb magyar vízimérnök" életrajzi adatait és munkáit tanulmányoznia, hanem alaposan el kell mélyednie a Tisza szabályozás előzményeinek és történetének vizsgálatában is. A Tisza szabályozás hazánk történetének egyik legnagyobb, nemzedékek hosszú sorozatának életére kiható műszaki alkotása, amely elválaszthatatlanul összeforrt Vásárhelyi Pál nevével. A Tisza szabályozásának tervét "Előleges javaslat" címmel 1845. június 12-én mutatta be a nádori értekezleten Vásárhelyi Pál. Ez a terv részletesen még csak a Tiszaújlak és Tiszafüred közötti szakaszról szólott. Vásárhelyi azonban rövidesen, 1846. március 25-én befejezte és átadta a teljes folyóra kidolgozott szabályozási tervét is. Ez a terv volt a későbbi kivitelezés alapja. Az eredeti tervcsomag a későbbiekben elkallódott, s csak e század 50-es éveiben került elő. Akadtak közben egyesek, akik ennek a tervnek a létét kétségbe vonták, tévesen azt állítva, mintha Vásárhelyi nem adott volna ki a kezéből befejezett művet. Vásárhelyi szabályozási tervének célja kettős volt: - az Alföld mentesítése a Tisza szeszélyes járású árvizeitől, az építési adottságokat is a legelőnyösebben kihasználó, összefüggő, folyóközeli védtöltésrendszer létesítésével, - az egészséges, a meder vándorlását is fékező lefolyási, hordalék- és jéglevezetési, továbbá kedvező hajózási feltételek teremtése, a túlfejlett folyókanyarulatok átvágása segítségével. Vásárhelyi Pál 1846. április 8-án váratlanul meghalt. Már életében is vitatták egyes elgondolásait némelyek, s ez a vita halála után rögtön felerősödött. Mindezek ellenére, általánosságban is, kis kivételektől eltekintve pedig a részletkben is az ő tervét valósították meg. Nem felel meg tehát a tényeknek, hogy az eredeti, Vásárhelyiféle terveket "módosították", "más tervekkel vegyítették", így a kivitelezés bírálata csak magát a tervet érheti. "Az Alföld ármentesítése, a Tisza szabályozása helyes alapon indult el, és az egyedül járható úton ért célhoz" - írta egykori tiszai folyószabályozó mérnökünk, Iványi Bertalan (1948), s ebben ma sincs okunk kételkedni. Adalékok a Tisza-völgy múltjából Vásárhelyi Pál szabályozási tervében a hegyek közül kilépő Tiszát jellemzi így: "Minden víz változásával újonnan ásott medrét szünet nélkül változtatja. A régit elhagyja, s több ágakba elszórva új meg új szigeteket formál, melyeket szüntelenül változtat, vagy egészen elsodor". A Sajó torkolatával szembeni tájakat pedig eszerint: "A Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár balról Tiszadob, Szentmihály, Polgár helységek, és Nánás, Böszörmény, Balmazújváros, Debrecen városok és a Kunság termékeny határainak nagyobb részét vagy állandóan, vagy az évnek éppen tenyésző szakában vízzel borítja." Lászlóffy Woldemár (1982) közli a híres Mirkó-fok 1775 körüli elzárásának vázlatos helyszínrajzát (1. ábra), amellyel a Berettyó Sárrétjének a Kakat-éren át történt tiszai víztáplálását kísérelték meggátolni. A Tisza áradásai a folyótól egészen távoli területekre is eljuthattak, s ellenük csak összehangolt intézkedésekkel. 65