Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)
3-4. szám - 3. szám - Kovács Kálmán: A XX. század végének vízgazdálkodása a Tisza szabályozás tükrében
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1997. 77. ÉVF. 3. SZ. Előadásom további részében ezért - e történelmi párhuzam jegyében - a 150 évvel ezelőtt történt korszakos jelentőségű eseményekre való megemlékezés mellett napjaink vízgazdálkodási feladataira szeretném ráirányítani a figyelmet. 2. Vízgazdálkodásunk helyzete és fontosabb feladatai 2.1. Vízkárelhárítás Magyarország természet- és gazdaságföldrajzi adottságai következtében a vizek kártételei elleni védekezéshez évszázadok óta jelentős és folyamatosan növekvő társadalmi érdek fűződik. Hazánk vízkár-veszélyeztetettségét alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik, zömében sík területű ország, ezért a környező hegyvidéki vízgyűjtőkről, a Kárpátokból és az Alpokból hozzánk érkező, nálunk torlódó árhullámok, a hóolvadásból vagy nagy csapadékból keletkező, nagy kiterjedésű belvízi elöntések, illetve helyi vízkárok miatt, továbbá a vizekbe jutó szennyezések ellen gyakran szükséges védekezni. Közismert, hogy hazánk árvízi veszélyeztetettsége - az ártér arányát tekintve - Európában a legnagyobb, ehhez egyedül Hollandia helyzete hasonlítható. A Kormány 1995. júniusában elfogadta az árvízvédelmi művek hosszú távú tervét. A javasolt, az elérendő célnak és a biztonsági követelményeknek megfelelő, műszakilag szükséges fejlesztés költsége a tervek alapján 1994. évi árszínvonalon 58,6 milliárd Ft. A fejlesztési igény 24 %-a a Duna-völgyben, 76 %-a pedig a Tisza-völgyben jelentkezik. A fontossági sorrendbe állított, ütemezett fejlesztési feladatok szerint a nagy értékű öblözetek, nagyobb térségek biztonságát számottevően javító, rövid távon elvégezni javasolt fejlesztések költsége 14,3 milliárd Ft. Ez az összeg magában foglalja a védművek fejlesztésén túl az elavult védekezési gépek és eszközök szükséges mértékű cseréjét is. A vízügyi szolgálat jelenleg az árvízvédekezés műszaki tevékenységének irányítását képes ellátni, a védekezést végrehajtó személyi és technikai erőforrások rendelkezésre állásáról külön gondoskodni kell. A művek és tartozékaik, valamint a védelmi eszközök, berendezések csak megfelelően karbantartott állapotban felelnek meg rendeltetésüknek. Ennek híján a létük hamis biztonságérzetet sugall. A fenntartási keretek reálértéke azonban a 80-as évek elejétől rohamosan csökkent. A rendelkezésre álló fenntartási keretek a normatív számítások szerint a szükségesnek a harmadát sem teszik ki, így a műszakilag indokolt felújítások szinte teljes egészükben elmaradnak, a karbantartási munkák ciklusideje az ésszerű határokon régen túlnőtt. A vízügyi igazgatóságok számára rendelkezésre álló fenntartási keretek 80 %-át ma már az üzemelési- és a bérköltségek emésztik fel. A fennmaradó, reálértékben igen csekély összegek a legégetőbb problémák elhárítását is alig fedezik. A jelenlegi gazdasági viszonyok között a vízgazdálkodás fejlesztési és fenntartási-üzemelési forrás igényei költségvetési forrásokból a szükséges mértékben nem biztosíthatók. Addig, amíg nem teremthető meg a finanszírozás biztonsága, sorolni kell a feladatok között. Az utóbbi években Magyarországon - a gazdasági rendszerváltás részeként - jelentős mértékű tulajdonosi átrendeződés zajlott. Ennek talán legizgalmasabb vízügyi vetülete a mezőgazdaságban lezajlott tulajdonváltás. A magyar mezőgazdasági termelés - az ország földrajzi adottságainak megfelelően - hol küzd a vízfölösleggel, hol pedig a termeléshez szükséges minimális víz sem áll rendelkezésre. A belvizes időszakokban évente átlagosan mintegy 100 000 hektár terület kerül elöntés alá. Ez - a megváltozott tulajdonszerkezet következtében - a magángazdaságoknál sok család termelését ellehetetlenítheti és tönkremenetelükhöz vezethet. Megnőtt tehát a mezőgazdaság vízkár-érzékenysége. Ugyanakkor a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény a kizárólagosan állami tulajdonban lévő művek körét szűkítette, így jelentős azoknak a vízügyi létesítményeknek a köre, amelyek kelése, karbantartása, üzemelése jelenleg nem képezi sem az állam, sem az önkormányzatok, sem pedig a magángazdák feladatát. E vagyoni kör kezelői, fejlesztési feladatai feltétlenül indokolják a nagy hagyományú, bevált struktúrájú vízgazdálkodási társulatok újraszervezését, érdekeltségi alapon. Ugyanakkor ez a problémakör az állam szerepvállalásának újraértékelését is felveti, vagyis a kizárólagos állami feladatok maradéktalan ellátásának anyagi fedezete az együttműködő üzemi, üzemközi (társulati) és állami rendszer működőképességének alapvető feltétele. A hangsúlyosan dombvidéki területeken jelentkező helyi vízkárelhárítás - ahogyan az idei év számos ilyen eseménye is megmutatta - a belterületek élet- és vagyonbiztonságának megteremtését szolgálja, ezért ez önkormányzati feladat és felelősség. A folyószabályozás egyik fontos feladata a víziutak fejlesztése és fenntartása. Itt külön is szólni kell a Dunáról és a dunai hajózásról. A Duna Európa egyik leghoszszabb folyója. A Duna-medence 16 ország területét érinti. Jelentősége nem csak a vízkészletek szempontjából van, hanem azért is, mert ez a folyó a térségfejlesztésnek is fontos tényezője. A dunai hajózás feltételeinek biztosítása már a XVIII. század közepétől a vízimunkák központi feladatát képezte. A folyók nagyvízi szabályozása és ármentesítése a XX. század közepére - a hagyományos módszerek alkalmazásával - gyakorlatilag befejeződött, de egyes szakaszokon - így pl. a magyarországi Felső-Dunán ezekkel a módszerekkel megoldhatatlanok. A jelenlegi helyzetben a magyarországi Duna-szakasz egy része nem felel meg az európai víziutakkal szemben támasztott követelményeknek, akadályát képezi a Duna-Rajna-Majna egységes európai víziút zavartalan működésének. Hosszabb távon ez a helyzet nem tartható fenn és - különösen Magyarország EU csatlakozásával összefüggésben - feltétlenül érdemi megoldást igényel. 2.2. Települések vízellátása, csatornázása és szennyvíztisztítása Magyarország településeinek közműves vízellátása csaknem teljes körű, az 1995. év végén már csak 61 ellátatlan településen állt előkészítés alatt vagy volt folyamatban vízmű beruházás. Az ellátottság mértékea közüzemi vízellátó hálózatba bekapcsolt lakások aránya