Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam)

3-4. szám - 3. szám - Kovács Kálmán: A XX. század végének vízgazdálkodása a Tisza szabályozás tükrében

KOVÁCS K.: A XX. sz. végének vízgazdálkodása 1994. végén): 89 %. Ezzel a vízellátási program meny­nyiségi része lényegében befejeződött, az alapellátás biztosítva van. Az elkövetkező évek feladata a vízminő­ség tekintetében a nagyobb garanciák biztosítása. A rendelkezésre álló vízkészletek és a jelentkező vízigények térbeli eloszlásának eltérései miatt az ország településeinek ellátásában az egye­di és kistérségi vízművek mellett jelentős szerepe van a regionális (nagy­térségi) rendszereknek. Vízbeszerzés szempontjából Magyarország európai vi­szonylatban szélsőséget képvisel, amennyiben a kiépített közüzemi vízmű kapacitás 90 %-ban különböző típusú felszín alatti vizekre támaszkodik, s ezen belül több mint 60 % vízmű kapacitás sérülékeny vízbázisokon települt. Az elmúlt néhány évben előtérbe került a távlati vízbázi­sok biztonságba helyezése és a jelenleg üzemelő vízbázi­sok korábban elmaradt védelme, amelyek érdekében é­vente jelentős kormányzati beruházásokra kerül sor. A közüzemi ivóvíz szolgáltatásban részesülő települések közül 545 települést érintően kifogásolt a vízminőség jellemzően a határértéket meghaladó vas, mangán, ammónia, nitrát, arzén vagy gáztartalom miatt. Az ország 3 125 települése közül jelenleg 517 telepü­lésen található értékelhető szintű csatornázás. Tekintet­tel arra, hogy elsősorban a városok, nagyobb lakónépes­ségű települések csatornázottak, az ellátott lakosság ará­nya jóval nagyobb a csatornázott települések arányánál. A közüzemi csatornahálózatba bekötött lakások aránya 44 %. A csatornázott települések többsége önálló szennyvíztisztító teleppel rendelkezik, a kiemelt üdülő­körzetekben (Balaton, Dunakanyar) regionális szenny­víz elvezető rendszerek találhatók. 1994. végén az elvezetett szennyvizeknek összesen 44 %-a került tisztításra, vagyis igen jelentősek a szenny­víztisztítási feladataink, különösen az EU csatlakozásra való felkészülés érdekében. Magyarországon a csatornázás fejlesztése a vízkészletek hosszú távú megőrzését (sérülékenység), a települések fejlődésének elősegítését, az életminőség javítását célozza, míg szennyvíztisztítás tekintetében a fő cél­kitűzés a csatornával összegyűjtött szennyvizek kellő mértékű tisztítása a befogadók érzékenységére figyelemmel. Az ország EU csatlakozásával meg kell teremteni az összhangot az EU ivóvíz-minősítési direktívájában sza­bott előírásokkal. A hazai szabványban szükséges változ­tatások szakmai alapjait - az EU direktíváján kívül - az Egészségügyi Világszervezet (WI1O) 1993-ban kiadott ivóvízminőség irányelvei jelentik. Az ezeknek való meg­felelés részletes elemzést, felmérést és a megoldandó fel­adatok megtervezését igényli. Egyes paraméterek eseté­ben a hazai szabvány előírásai nemzetközi összevetésben is megállják a helyüket, de számos paraméter tekinteté­ben szigorítások szükségesek az azok teljesítéséhez igé­nyelt feltételek megteremtésével. A csatornázás-szennyvíztisztítás kerettervének kor­mányzati jóváhagyása a közelmúltban megtörtént. En­nek a kerettervnek az időtáva 15 év, a tartalma adja az EU csatlakozási tárgyalások során a magyar vállalás mértékét. Ugyanakkor az Európai Unió­tól azt várjuk, hogy anyagiakkal is segítse elő az abban a programban előirányzottak megvalósítását. 2. 3. A felszíni vizek minősége Magyarország folyó- és állóvizeinek minősége - a ko­rábbi tartósan romló tendenciákat követően - az utóbbi években különböző mértékben változott, általában ja­vult. Ennek fontosabb okai közül kiemelhető a folyók mellé települt városok és ipari üzemek szennyvíztisztító­inak megépülése, az ipar és mezőgazdaság szerkezeté­nek, a vízfogyasztási szokásoknak az átalakulása. Fel­gyorsította a folyamatot az ipari termelés jelentős - 30-50 %-os - visszaesése, de ettől további látványos javulás már nem várható, mivel a felszíni vizek terhelésének 50-70 %-a a települések közcsatornáiból jut a befogadó vízfolyásokba. A javuló vízminőség mellett sem számít­hatunk azonban vizeink tápanyagterhelésének, valamint a szerves mikroszennyezők és nehézfém-szennyezők koncentrációjának csökkenésére. A Duna, Tisza, Dráva­­ minőségét a felvízi országok­ban kialakult viszonyok határozzák meg. Az ország terü­letén, a felső és alsó határszelvények között a szennye­zettség csak mérsékelten növekszik, egyes komponen­seknél az öntisztulásnak köszönhetően csökken is. A vízminőségi adatok elemzése alapján megállapítha­tó, hogy felszíni vizeink 5 %-a minden különösebb rá­fordítás nélkül, 90 %-a társadalmilag elfogadható költ­ségekkel minden vízhasználati célra - ide értve az ivóvíz termelést is - alkalmassá tehető, s az ökológiai igényeket is kielégíti. A fennmaradó 5 %, költséges vízminőség ja­vító beavatkozást igényel. Az ország állóvizeinek vízminőségi helyzete a folyó­kénál kedvezőtlenebb. A nagy tavaknál, különösen a Ba­latonnál és a Velencei-tónál a nagy tápanyagterhelés, az eutrofizáció fokozódása okozza a vízminőségi problémá­kat. A Balaton és a Velencei-tó esetében az egész vízgyűj­tőre kiterjedő, regionális vízgazdálkodási elvekre épülő kormányhatározatban rögzített intézkedési terv foglalja össze a vízminőség stabilizálása, javítása érdekében egy­mással párhuzamosan megvalósítani szükséges teendő­ket. A Balatoni intézkedési terv az 1049/1994. (VI.29.) sz. Korm. határozatban öltött formát, amelyet az elfoga­dása óta eltelt két év alatt bekövetkezett változások miatt aktualizált tartalommal az 1068/1996. (VI.21.) sz. Korm. határozat váltotta fel. Az említett vízminőségvé­delmi beavatkozásokon túl készül a Kis-Balaton Vízvé­delmi Rendszer már üzemelő I. ütemén túl a II. ütem, folyik a Keszthelyi öböl lepelkotrása is. A Velencei-tó egyszeri, ideiglenes vízpótlása meg­akadályozta a tó vízszintjének további csökkenését és a vízminőség drasztikus romlását. A Velencei-tavi intéz­kedési terv - 1031/1995. (IV. 19.) Korm. határozat -megfogalmazza a tó természeti értékeinek, a vízminőség javításának céljából szükséges teendőket. A több éves a­szályos periódus után az elmúlt tíz hónap csapadékban gazdag volta elősegítette mindkét tó vízháztartásának helyreállítását, a felső szabályozási vízszintek elérését, a víz cserélődése szempontjából fontos vízeresztéseket. A vízminőség jövőbeni tartós stabilizálódásához, javulásá­hoz a sokoldalú intézkedések mellett szükséges a termé­szetes vízutánpótlás, a csapadék megléte is 2.4. A vízgazdálkodás jogi szabályozása A vízügyi jogi szabályozás korszerűsítésének és to­vábbfejlesztésének alapját teremtette meg a magyar or­szággyűlés akkor, amikor elfogadta és 1996. január 1-én hatályba léptette a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi 111

Next