Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)
2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere
A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere Deák Antal András Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, 1054. Budapest, Alkotmány u. 27. Kivonat: A tudománytörténet kissé elhanyagolta a reformkon nagy munkálatok pénzügyi hátterének vizsgálatát, jóllehet ezidőtájt a tőke - elsősorban a magántőke - meghatározó szerepet kezdett játszani az olyan nagy beruházásokban is, melyeket korábban az állam pénzelt. A Ferenc csatornát részvénytársaság építtette, a Lánchíd építését Sina György bankár támogatta. Az állam a Tisza-szabályozásnál is háttérbe húzódott, így itt is meghatározó szerep jutott Széchenyi barátjának, dr. Sina Györgynek. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Sina György. A rendkívül sok érdeket érintő vállalkozás előkészítése és megkezdése Széchenyi nevéhez fűződik. Sikerét nemcsak annak köszönhette, hogy a Tisza-menti birtokosokat sikerült megnyerni egy egységes szabályozási terv elfogadására, hanem mindenekelőtt annak, hogy egy olyan hitelkonstrukciót dolgozott ki, amelyet mind a hitelező bankárokkal - elsősorban Sina Györgyre kell gondolnunk - mind pedig a hitelt igénylő birtokosokkal el tudott fogadtatni Mindez azonban kevés lett volna, ha a háttérben nem húzódik meg a Birodalom részéről a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásra irányuló erős szándék, amit részben gazdasági, részben katonai érdekek tápláltak. Magyarország útjai az év legnagyobb részében, mint köztudott, használhatatlanok voltak. Vasutak sem léteztek ekkor még. A kárpátaljai és az erdélyi ásványkincsek, elsősorban a só, nagy kerülőkkel csak bizonytalan víziúton, ló vagy ember vontatta hajókon avagy szekereken juthatott el az ország, ill. a birodalom nyugati részeibe. Ezek a közlekedési nehézségek még érzékenyebben érintették a katonaságot háborúk idején. Az egyre több katonával s hadianyaggal operáló hadseregek számára mind a csapatmozgásoknál, mind pedig az utánpótlás szállításánál létfontosságú volt a gyors és megbízható közlekedési lehetőség. Ily módon a Birodalom és a Tisza mentiek érdekei szerencsés módon találkoztak. Alapvetően ez határozta meg a császár Széchenyi törekvései iránti jóindulatát, és segítette szándékában, jóllehet az egész Tisza mentén megindított munkák sem politikailag1, sem jogilag2, sem pedig műszakilag3 nem voltak megfelelően előkészítve. így érthető, hogy Széchenyinek, a Közlekedési Bizottmány elnökének legfőbb gondja az volt, hogy a szabályozások költségeit felvállaló tőkeszegény birtokosoknak szükséges összegű, alacsony kamatú hitelt biztosítson. Így jutott Sina György nemcsak a Lánchíd építésénél, hanem a Tisza-szabályozásnál is fontos szerephez5. 1. Kísérletek a Tisza megfékezésére A Tisza és mellékfolyóinak terményt pusztító, hajózó utat romboló árvizei a kormányzatot már a XVIII. században arra késztették, hogy az árvizek által fenyegetett vármegyében királyi biztosok helyszínre küldésével segítsen Az ő feladatuk az árvédelmi és folyótisztogatási munkák megszervezése és irányítása volt. A térségben működő királyi biztosok - dr. Wenkheim József, dr. Vécsey Miklós, gr. Vay Miklós, valamint gr. Zichy Ferenc -tevékenysége azonban fogható eredményt nem hozott Arra is volt példa, hogy több megye, város és birtokos önmaga erejéből próbált hathatós eszközt találni az árvizek megfékezésére. 1845.május 30-án - még Széchenyinek a Közlekedési Bizottmány elnökévé való kinevezése előtt- Tiszadobon gr. Andrássy Károly vezetésével az érdekelt megyék, városok és birtokosok 40 megbízottjának jelenlétében társulatba léptek a Tisza bal partjának szabályozására. Az okiratban az elmúlt években pusztító árvizekkel indokolják elhatározásukat. Türelmük elfogyott, és most már akár saját költségükön is - azért "bízván az országosan reménylhető segedelemben" is, elhatározták, hogy a maguk szakaszán megfékezik a Tiszát. Tiszafüredtől egészen Zemplén, illetve Békés megyei Csejte határáig, a Taktaközt is beleértve végeznék a munkát. A siker érdekében az 1840. 10. törvénycikk "oltalma" alatt társulatba tömörülnek. Egy "szerződési javaslat" is született a dobi gátra nézve . Ezen szerződés-tervezetben megfogalmazták a teendőket, a teherviselés alapelvét, ami akár Széchenyiék számára is mintául szolgálhatott. Elgondolásuk fontos része, hogy aszerint terhelnék meg az egyes birtokosokat, amekkora haszon származna rájuk nézve a szabályozásból Megnevezték az irányító mérnököt is, egy bizonyos Szabó mérnök urat. A munkálatokat már a nyár folyamán szerették volna megkezdeni, így szembe kellett nézniök az ügy legkellemetlenebb részével: pénzt kellet előteremteni. A fizetési kötelezettségvállalásnál azonban az oly egzakt és lendületes megfogalmazás elbizonytalanodik. Nem tudták eldönteni, hogy az ötezer forintot mikorra és kinek fizessék le. Ezeken a helyeken az addig lendületes és határozott fogalmazás elbizonytalanodik. A fizetés ha- ' Az ellenzék sokakat a szabályozások ellen hangolt, mondván, hogy az csupán osztrák birodalmi érdek, Széchenyi pedig a magyarokat elnyomó császár bérence ! A legnagyobb gondot a kisajátítások jelentették. Viták voltak azonban azt illetően is, hogy az állam vagy a birtokosok vállaljanak garanciát a munkálatokra a bécsi bankároktól felvett kölcsönökért. A "terv", amit Vásárhelyi készített, tulajdonképpen általános terv volt. Valódi kivitelezési terv még a munkák megkezdésekor sem létezett. Jellemző módon a tiszadobi kezdés előtt pár nappal még nem tudták, hogy a számításba vehető három változat közül, melyik vonalon készítsék el a kanyarulat átvágását . A viszonyok és a feladat bonyolultsága miatt nem is lehetett volna mindent megnyugtatóan elrendezni. Széchenyi maga is tudta, hogy ha sürgősen bele nem fognak, az egész ügy kútba esik. Ezért mondta ki mintegy alapelvként, hogy egyelőre "megkezdeni" a legfőbb dolog. 5 A kölcsönt ugyan nem egyszemélyben biztosította, de több dokumentum utal arra, hogy kulcsszerepe volt a kölcsönügyleteknél. 6 1845. augusztus 16-án kapta kézhez kinevezését. 7 MOL N 22. 99. Cs. Praes. 1845. No. CLXXXII 8 MOLN. 22. 99. Cs Praes. 1845. No. CLXXXII/2 65