Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

2. szám - Deák Antal András: A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere

A Tisza-szabályozás és pénzügyi háttere Deák Antal András Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, 1054. Budapest, Alkotmány u. 27. Kivonat: A tudománytörténet kissé elhanyagolta a reformkon nagy munkálatok pénzügyi hátterének vizsgálatát, jóllehet ezidőtájt a tőke - elsősorban a magántőke - meghatározó szerepet kezdett játszani az olyan nagy beruházásokban is, melyeket korábban az állam pénzelt. A Ferenc csatornát részvénytársaság építtette, a Lánchíd építését Sina György bankár támogatta. Az állam a Tisza-szabályozásnál is háttérbe húzódott, így itt is meghatározó szerep jutott Széchenyi barátjának, dr. Sina Györgynek. Kulcsszavak: vízügyi történelem, Tisza-szabályozás, Sina György. A rendkívül sok érdeket érintő vállalkozás előkészítése és megkezdése Széchenyi nevéhez fűződik. Sikerét nem­csak annak köszönhette, hogy a Tisza-menti birtokosokat sikerült megnyerni egy egységes szabályozási terv elfoga­dására, hanem mindenekelőtt annak, hogy egy olyan hi­tel­konstrukciót dolgozott ki, amelyet mind a hitelező bankárokkal - elsősorban Sina Györgyre kell gondolnunk - mind pedig a hitelt igénylő birtokosokkal el tudott fo­gadtatni Mindez azonban kevés lett volna, ha a háttérben nem húzódik meg a Birodalom részéről a Tisza és mel­lékfolyóinak szabályozásra irányuló erős szándék, amit részben gazdasági, részben katonai érdekek tápláltak. Magyarország útjai az év legnagyobb részében, mint köztudott, használhatatlanok voltak. Vasutak sem létez­tek ekkor még. A kárpátaljai és az erdélyi ásványkincsek, elsősorban a só, nagy kerülőkkel csak bizonytalan víziú­ton, ló vagy ember vontatta hajókon avagy szekereken juthatott el az ország, ill. a birodalom nyugati részeibe. Ezek a közlekedési nehézségek még érzékenyebben é­rintették a katonaságot háborúk idején. Az egyre több ka­tonával s hadianyaggal operáló hadseregek számára mind a csapatmozgásoknál, mind pedig az utánpótlás szállításá­nál létfontosságú volt a gyors és megbízható közlekedési lehetőség. Ily módon a Birodalom és a Tisza mentiek ér­dekei szerencsés módon találkoztak. Alapvetően ez határozta meg a császár Széchenyi tö­rekvései iránti jóindulatát, és segítette szándékában, jólle­het az egész Tisza mentén megindított munkák sem poli­tikailag1, sem jogilag2, sem pedig műszakilag3 nem voltak megfelelően előkészítve­. így érthető, hogy Széchenyi­nek, a Közlekedési Bizottmány elnökének legfőbb gondja az volt, hogy a szabályozások költségeit felvállaló tőke­szegény birtokosoknak szükséges összegű, alacsony ka­matú hitelt biztosítson. Így jutott Sina György nemcsak a Lánchíd építésénél, hanem a Tisza-szabályozásnál is fon­tos szerephez5. 1. Kísérletek a Tisza megfékezésére A Tisza és mellékfolyóinak terményt pusztító, hajózó utat romboló árvizei a kormányzatot már a XVIII. szá­zadban arra késztették, hogy az árvizek által fenyegetett vármegyében királyi biztosok helyszínre küldésével segít­sen Az ő feladatuk az árvédelmi és folyótisztogatási munkák megszervezése és irányítása volt. A térségben működő királyi biztosok - dr. Wenkheim József, dr. Vé­csey Miklós, gr. Vay Miklós, valamint gr. Zichy Ferenc -tevékenysége azonban fogható eredményt nem hozott Arra is volt példa, hogy több megye, város és birtokos önmaga erejéből próbált hathatós eszközt találni az árvi­zek megfékezésére. 1845.május 30-án - még Széchenyinek a Közlekedési Bizottmány elnökévé való kinevezése előtt- Tiszadobon gr. Andrássy Károly vezetésével az érdekelt megyék, vá­rosok és birtokosok 40 megbízottjának jelenlétében társu­latba léptek a Tisza bal partjának szabályozására. Az ok­iratban az elmúlt években pusztító árvizekkel indokolják elhatározásukat. Türelmük elfogyott, és most már akár saját költségükön is - azért "bízván az országosan re­ménylhető segedelemben" is, elhatározták, hogy a maguk szakaszán megfékezik a Tiszát. Tiszafüredtől egészen Zemplén, illetve Békés megyei Csejte határáig, a Takta­közt is beleértve végeznék a munkát. A siker érdekében az 1840. 10. törvénycikk "oltalma" alatt társulatba tömö­rülnek­. Egy "szerződési javaslat" is született a dobi gátra nézve . Ezen szerződés-tervezetben megfogalmazták a teendő­ket, a teherviselés alapelvét, ami akár Széchenyiék számá­ra is mintául szolgálhatott. Elgondolásuk fontos része, hogy aszerint terhelnék meg az egyes birtokosokat, a­mekkora haszon származna rájuk nézve a szabályozásból Megnevezték az irányító mérnököt is, egy bizonyos Sza­bó mérnök urat. A munkálatokat már a nyár folyamán szerették volna megkezdeni, így szembe kellett nézniök az ügy legkellemetlenebb részével: pénzt kellet előterem­teni. A fizetési kötelezettségvállalásnál azonban az oly eg­zakt és lendületes megfogalmazás elbizonytalanodik. Nem tudták eldönteni, hogy az ötezer forintot mikorra és kinek fizessék le. Ezeken a helyeken az addig lendületes és határozott fogalmazás elbizonytalanodik. A fizetés ha- ' Az ellenzék sokakat a szabályozások ellen hangolt, mondván, hogy az csupán osztrák birodalmi érdek, Széchenyi pedig a magyarokat elnyomó császár bérence ! A legnagyobb gondot a kisajátítások jelentették. Viták voltak azonban azt illetően is, hogy az állam vagy a birtokosok vállaljanak garanciát a munkálatokra a bécsi bankároktól felvett kölcsönökért.­­ A "terv", amit Vásárhelyi készített, tulajdonképpen általános terv volt. Valódi kivitelezési terv még a munkák megkezdésekor sem létezett. Jel­lemző módon a tiszadobi kezdés előtt pár nappal még nem tudták, hogy a számításba vehető három változat közül, melyik vonalon készítsék el a kanyarulat átvágását . A viszonyok és a feladat bonyolultsága miatt nem is lehetett volna min­dent megnyugtatóan elrendezni. Széchenyi maga is tudta, hogy ha sürgő­sen bele nem fognak, az egész ügy kútba esik. Ezért mondta ki mintegy alapelvként, hogy egyelőre "megkezdeni" a legfőbb dolog. 5 A kölcsönt ugyan nem egyszemélyben biztosította, de több dokumen­tum utal arra, hogy kulcsszerepe volt a kölcsönügyleteknél. 6 1845. augusztus 16-án kapta kézhez kinevezését. 7 MOL N 22. 99. Cs. Praes. 1845. No. CLXXXII 8 MOLN. 22. 99. Cs Praes. 1845. No. CLXXXII/2­ 65

Next