Hidrológiai tájékoztató, 1965 június
Kleb Béla-dr. Török Endre-dr. Zsilák György László: Vízföldtani megfigyelések Balatongyörök környékén
1,90—4,00m : kékesszürke, csillámos, erősen meszes iszap; 4,00—5,50 m: barnásszürke, 2—3 mm-es koptatott dolomit és mészkő törmeléket tartalmazó iszap; 3. fúrás: 0,00—1,10 m: barnásfekete, nagy szervesanyag tartalmú iszap; 1,10—2,00 m: fekete színű, nagy szervesanyag tartalmú, erősen meszes iszap; 2,00—5,00 m: barnásfekete színű, nagy szervesanyag tartalmú, iszapos agyag; 5,00—7,50 m: sárgásszürke, erősen meszes iszap. Közvetlenül a Balatont övező sávon jelenkori szerves iszaprétegek jelentkeznek, felszínig emelkedő talajvízzel. Vízföldtani viszonyok A vízföldtani viszonyokat döntően befolyásolja a triász dolomit és mészkő rétegekből álló alaphegység vízföldtani jellege. Karsztvíz. Az egész Keszthelyi-hegység vízföldtanára jellemző a triász időszaki kőzetekben elhelyezkedő víz. Vele áll összefüggésben Hévíz, a tapolcai tavasbarlang, a környék kiterjedt láposodása és bizonyos mértékben maga a Balaton is. A kedvező kőzettani adottságok, az erős peremi tektonika, a kis lefolyási energia mellett beszivárgó tetemes vízmennyiség megcsapolása a déli oldalon történik. A Bakony főtömegével szemben ezen a területen a vízmozgás előrejelzői a fiatal ÉÉNy—DDK-i irányú törések. Az egész alaphegység uralkodóan fődolomitból áll, a karsztvíztükör is közel állandó, a déli oldalon a Balaton, mint erózióbázis szerepel, így ezen a szakaszon a vízszín lényegesen lecsökken. A Balaton megcsapolási vonala azonban nem terjed ki a Középhegységnek a Balatonnal szomszédos egész balaton-felvidéki, zalai parti részére, hanem csak annak DNy-i végződésére. A fő megcsapolási vonal a Keszthelyi-hegység D-i és K-i peremén halad, Hévíztől Tapolca vidékéig. Ez azzal magyarázható, hogy a karsztvíz fő tárolója a fő dolomitterület és ez ezen a szakaszon kerül közvetlen kapcsolatba a terület legmélyebb bevágódásával, a Balatonnal, így a veszprémi tábla vidékén még átlag 200 m magas karsztvíztükör Tapolcánál már 130 m alá süllyed, a hegység déli peremén pedig 120 m-es átlagmagasságot ér el (1. táblázat). 1. táblám A Balatonfelvidéken jelentkező karsztvíztükör A Keszthelyi-hegység mintegy 100 km 2 területen nyeli és vezeti a csapadékot a mélykarsztba, túlfolyásait a Keszthely és Balatongyörök közötti partszakaszon találjuk. A hegység Gyenesdiás—Balatongyörök-i peremének vízbőségét már id. Lóczy Lajos is kiemelte. A peremi, tektonikailag erősen igénybevett sávban jelentkező források a karsztvíz megcsapolásának pontjai ott, ahol nagyrészt törések mentén a fődolomit a karsztvíztükör alatti magasságokban a felszínnel elmetsződik. Hőmérsékletük alapján nem valószínű, hogy nagyobb mélységből feltörő források, inkább a dolomit repedéseiben felgyülemlő karsztvíz természetes kibúvásai. Törés mentén feltörő, karsztvízből táplálkozó forrás van a vizsgált terület DNy-i határában, a Szépkilátó tövében, az ún. Római-forrás (2. kép). A forrás vizét már a rómaiak is használták, közelében római fürdő és villa maradványait tárták fel. A VITUKI mérései szerint a következő vízhozam-értékek adódtak: Qmax =188 l/p (1952. VIII. 25.) Qmin = 12 l/p (1955. VIII. 30.) Q =60 l/p (1951. XII. 4.) Dr. Bidló Gábor vizsgálata szerint a víz 6,9 pH-s, 22 mg/l oldott COa-t tartalmaz, hőmérséklete 15 C°. A Keszthelyi hegység karsztvizének kémiai vizsgálata azt az eredményt adta, hogy az itteni uralkodóan fődolomitból fakadó vizek szilárd maradékainak összetétele megegyezik a Dunántúli-középhegység ÉK-i végén főleg mészkőből fakadó karsztvizével. Gyenesdiás—Vonyarcvashegy—Balatongyörök területén az ásott kutak nagy része ugyancsak karsztvizet szolgáltat. Ez a víz azonban nem közvetlen a triász dolomitból, hanem a dolomitot fedő pannóniai agyagra települő vízáteresztő murvás, homokos rétegekből fakad. Ezek a kutak jelentős vízmennyiséget szolgáltatnak, mely nem adódna, ha vízgyűjtőterületük csak arra a keskeny vízáteresztő murvás sávra korlátozódna, mely a kutak fölött a triász alaphegység lábáig terjed. Talajvíz. Talajvízzel a hegység peremén mindenütt találkozunk, ott ahol a pannóniai agyagos-homokos rétegsor nagyobb kiterjedésben jelentkezik a felszínen, vagy a vékony pleisztocén takaró alatt. A talajvíztükröt az általunk lemélyített 20 fúrás és 6 ásott kút alapján vizsgáltuk. A talajvíz ezen a Herség: t.sz.f.-i magasság m-ben Keszthely : jéggyár 115,0 Balatonederica : szénkéneggy. kut. 113,0 Qyenesdiás : Domyai -ház 117,0 Tapolca: tavasbarlang 124,6 állomás 126,0 ingoványos rétek K re 122,0 Balatonkövesd : Nosztori forrás 220,0 Balatonarács : Koloska forrás 210,0 Balatonfüred : Kéki forrás 220,0 2. kép. A Római-forrás kifolyója a Szépkilátó tövében 50