Hidrológiai tájékoztató, 1975
Forgó László: Csongrád megye régi ármentesítő társulatai
Jóllehet hazánk természetes vízviszonyai sok vonatkozásban nem kedvezőek, anyagi erőforrásaink korlátozottak, de népgazdaságunk erőteljes fejlődése, a műszaki-tudományos haladás kezünkbe adja az eszközöket, anyagi-műszaki feltételeket, melyek segítségével a Kormány által elfogadott vízgazdálkodási távlati fejlesztési terv célkitűzéseit valóra válthatjuk. * * * A magyar vízgazdálkodás vázolt új irányzatai részint már testet öltöttek azokban az eredményekben, amelyeket népgazdaságunk általános fejlődésére alapozva a vízgazdálkodás dolgozói a felszabadulás óta eltelt három évtized alatt megvalósítottak, részint a megvalósulás útján haladó tervek és a jövő távlatai felé mutató tendenciák formájában állnak előttünk. A vízügyi dolgozók — mérnökök, technikusok, munkások —, nemcsak műszaki alkotások létrehozói, hanem sokszor generációk életére, boldogulására kiható, egész országrészek arculatát átformáló művek alkotói. Tevékenységük akkor éri el a kívánt hatást, ha a legjobb műszaki megoldás mellett a legnagyobb társadalmi és gazdasági hatékonyságra, a legnagyobb társadalmi hasznot eredményező módszerek alkalmazására törekszenek. Mindenkor fontos követelmény ez, de különös jelentőséget nyer éppen most, amikor a népgazdaság belső tartalékainak feltárására, az intenzív gazdasági fejlődést előmozdító erőforrások hatékonyabb kihasználására fokozottabban kell törekednünk. A vízgazdálkodás előtt álló nagy, felelősségteljes feladatok megvalósítása, az új iránt fogékony széles látókörű, szocialista céljainkkal összeforrott szakembereket igényel. Szakembereink látókörének, ismereteinek kiterjesztése, társadalmi, műszaki, tudományos és politikai aktivitásuk fokozása az MTESZ egyik legfontosabb hivatása. A közéleti demokrácia kiszélesedésének természetszerű velejárója a társadalmi funkciók szerepének növekedése, a társadalmi erők tevőleges részvétele az ország alapvető érdekeit, a népgazdaság fejlődését, a műszaki haladást érintő kérdések megvitatásában és megoldásában. Ez növeli az MTESZ — és ezen belül az MTESZ Győr megyei szervezete — mint műszaki és tudományos közéletünk fontos fórumának társadalmi jelentőségét, szerepét országépítő munkánk alapvető célkitűzésének megvalósításában, a fejlett szocialista társadalom megteremtésében. Csongrád megye régi ármentesítő társulatai* FORGÓ LÁSZLÓ Csongrád vármegye régi ármentesítő társulatai a Széchenyi I. által életre hívott Tiszavölgyi Társulat és vízszerkezetek megalakulása előtt már kisebb öblözetek alakjában itt-ott létrejöttek. A Tisza-szabályozás kezdeti, „hősi" szakasza még nem fejeződött be, amikor kezdetét vette a következő korszak, a területi ármentesítő társulatok megalakulásával, néhány évtizeden át átfedve az előző „hősi" korszakot. Ezek a társulatok Csongrád vármegye mai területén is, különféle érdekeltségeket, öblözeteket olvasztva magukba, különféle érdekek szolgálatára alakultak. Az alakulás időszakát a földesurak és a városi polgárság harca jellemezte. Területünkön ennek legjellemzőbb példája Szeged város önvédelmi harca a Pallaviciniekkel, amelyben a város súlyosan eladósodott, és minden bizalmát elvesztette a vízügyeket „intéző" kormányzattal szemben. Az 1879. évi pusztító árvíz halálos bizonyítékkal szolgált a város küzdelmének jogos igazsága mellett, s a vele szemben fellépő mohó és kíméletlen földesúri erőszak ellen. Az ármentesítő és belvízszabályozó társulatok Csongrád vármegye mai területén — nem szólva Vedres I. „ ... kis vedresházai ármentesítő társulatáról..." — több apró öblözettől eltekintve, elsőként a Szeged— algyői öblözet az 1836. (Sövényháza—szegedi társulat), majd az 1840. évben a Felsőtorontáli Tiszai Ármentesítő Társulat alakult meg. Az ármentesítő társulatok, mint a helyi érdekeltségek (magán-öblözetek) önkormányzó testületei, saját, külön költségvetésük, tisztviselői gárdájuk (mérnökük), anyagi-műszaki eszközeik felhasználásával ott folytatták a Tisza-szabályozás munkáját, ahol azt az elmúlt korszak korai, alig hasonló szervezetei abbahagyták, így volt ez Csongrád vármegyében is. A tárgyi alapok mellett kapcsolataik nagyban befolyásolták, mind a megye vezetőségének mind a kormány, sőt a Kamara, a Helytartó Tanács urainak állásfoglalását, az állami támogatások mennyiségét, minőségét és esedékességét. A Tiszavölgyi Társulat megalakulása után, de azt megelőzően is a nagybirtokos főurak ragadták magukhoz a társulatok irányítását, mert roppant érdekük fűződött a társulati önkormányzat döntéseihez. A Csongrád vármegyei társulatok akkori vezetői között éppen hét grófot találunk. A társulatok személyzete azonban, a régi igazgatófőmérnökök irányítása szerint dolgozott. Ezeket a mérnököket, a hősi korszakként emlegetett Tisza-szabályozási munkálatokat előkészítő és szervező mérnökök: Beszédes, Huszár, Katona, Lányi, Nagy, Tóth, Vásárhelyi, Vedres, Vertics, egyenes utódainak tekinthetjük. A társulatok ügyeit — a választmány által kinevezett tisztviselők irányítását is beleértve — a 8—12—40 tagból álló választmány intézte. A Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot még szakaszigazgatóságokra is felosztották. Ennek a társulatnak, a megalakulása előtti 50 év alatt, 15 községi, városi, uradalmi magánöblözet (társulat) elődje volt! A három folyó árvizei ellen 1885 előtt ezek védekeztek, s az előmunkálatokat is ők hajtották volna végre. Az árvízveszedelmek, ilyen „feltételek" mellett Csongrád vármegye nagyobbik felén, a Tisza-balparton szükségszerűen következtek be. Az Alföld nagy városai: Szentes, Makó, Hódmezővásárhely természetes szövetségesei lettek az egységes Tisza-szabályozásnak. A Károlyi, Pallavicini, Haruckeri nagybirtokok pedig, ha nem is ellenségei, de barátai sem voltak annak. Emiatt az erő szétforgácsolódott. A városoknak is óriási gondot okozott közösségük védelme. Közöttük és a társulatok között az ellentétek akkor is megmaradtak, amikor a nagybirtokosok, korábbi hatalmukból mindjobban visszaszorultak, a társulatok belső szervezete pedig bizonyos fokú demokratikusnak mondható önkormányzatra tett szert. A társulatok kereken száz éves fennállásuk alatt számos árvízvédelmi és belvízvédelmi munkát terveztek, s a tervek alapján víziműveiket fel is építették. Védőgátjaikat fejlesztették és karbantartották. A mentesített árterületen kiépítették a belvízcsatorna-hálózatot, a szivattyútelepeket, telefonhálózatukat és üzemvitelt . Ez a tanulmány része „A vizek megyéje" c. kéziratos munkának (Szerk.) 11