Hidrológiai tájékoztató, 1982
2. szám, október - Dr. Vágás István: Dr. Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Könyvismertetés)
2. a medencék műszaki állapotának rendszeres és folyamatos ellenőrzése, a meghibásodások azonnali kijavítása, rendszeres karbantartás; 3. a medencék szakszerű mechanikai tisztítása, fertőtlenítése (behatási idő biztosítása); 4. a medencét használni csak teljesen feltöltött állapotban szabad; 5. ha nincs elég víz valamennyi medence feltöltésére, egyes medencék üzemelését fel kell függeszteni ; 6. a medencék haszálata előtt kötelező a személyi higiéné betartása (tusolás, lábmosó, úszósapka használata stb.); 7. a medencék lejáratánál fertőtlenítő oldatos lábmosók biztosítása; 8. a gyermek-medencéket, a gyógyítás céljait szolgáló medencéket csak rendeltetésszerűen használják; 9. fontos a felnőttek kitiltása a gyermekmedencékből; 10. az úszóoktatás idejét úgy kell megszervezni, hogy az oktatás mindenkor tiszta vizű, frissen töltött medencében történjék; 11. az általános rend és tisztaság fenntartására megfelelő számú személyzetet kell alkalmazni; 12. a fürdők területén levő élelmezési egységek üzemelésének higiénés feltételeit be kell tartatni; 13. távlatban törekedni kell a medencék visszaforgatásos rendszerűvé való átalakítására, tanmedencék építésére, a fürdők saját vízellátásának biztosítására. IRODALOM 1. Andrássy K.—Horváth I.: Hajdú megye fürdőinek sarjadzó-gombás fertőzöttsége. Egészségtudomány, 23. 1979. 46. 2. Czigány J.—Faragó L.: Uszoda sinusitisek. Orvosi Hetilap, 119. 1978. 513. 3. Deák, Zs.: Fürdővíz útján terjedő fertőzések és a hazai fürdővízjárványok tapasztalatai. Előadás. OTKI 1979. 4. Gromasovszki. L. V.: Általános Járványtan. Egészségügyi Kiadó, Bp. 1951. 5. Jurányi R.—Vág J-né—Vogronics P-né: Néhány budapesti strandfürdő medencevizének parazitológiai vizsgálata. Egészségtudomány, 22. 1978. 288. o. Kiss P.: Csongrád megye medencés fürdőinek bakteriológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1983. április, (sajtó alatt). 7. Kiss P.: A medencés fürdők vizének bakteriológiai tisztasága Csongrád megyében. Bp-i Közeg., 12. 1980. 47. 8. Némedi L.: A mesterséges közfürdők bakteriológiai szenynyezettsége. Bp-i Közeg., 5. 1973. 37. 9. Somosi Gy.: Adatok a szennyezett fürdővíz kedvezőtlen egészségügyi hatásaihoz. Ared. Univ., 11. 1978. 311. 10. Somosi Gy.: A fürdőzés néhány epidemiológiai vonatkozása. Bp-i Közeg., 11. 1979. 123. KÖNYVISMERTETÉS 20 Dr. Lászlóffy Woldemár: A Tisza (Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982., 610 oldal, 137 ábra, 217 kép, 2 térképmelléklet. „A folyóvizek nincsenek tekintettel a politikai határokra" — hangoztatjuk gyakran. A leendő vízimérnököknek a középiskolai tanulmányok során szerzett föld- és vízrajzi ismeretei mégis csak ritkán terjednek ki a folyóinkat tápláló területek határainkon túli vizeire. Nincs akörforgalomban olyan térkép, amely a Kárpát-medence kelleti felének vizeit összegyűjtő Tisza folyóhálózatáról áttekintést adna. Még a vízrajzi évkönyveink is csak néhány külföldi vízmérce helyét tüntetik fel vázlatosan, s közelebbi adatokat hiába keresnénk bennük. Ugyanakkor a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a Tisza vízgyűjtőterületén osztozó tagországai, vízügyi vezetőik értekezletének javaslatára összefogtak az ismétlődő árvizek elleni védekezésre, és ehhez az együttműködéshez Jugoszlávia is csatlakozott. Ezt az első lépést a vízrendszeren belüli egységes vízgazdálkodás szükségességének felismerése követte. Ez indította az Országos Vízügyi Hivatal akkori elnökét, Dégen Imrét arra, hogy az oszághatárainkon is túlmutató tiszai monográfia megírását szorgalmazza és annak megírására a Szerzőt buzdítja. Az elkészült könyv — amely tíz esztendei munka eredménye — három részből áll: Az első rész a vízgyűjtő terület természeti adottságait ismerteti. Hét fejezet (17—154. oldal) rövid ismertetést nyújt a vízhálózat kialakulásáról és jelenlegi felépítéséről, az éghajlati tényezőkről, a Tisza mederviszonyairól, a felszíni vízkészletekről, a vízjárásról és a vízminőségi jellemzőkről, s végül a felszín alatti vizekről az ásvány- és gyógyvizeket is ide értve. A vízgazdálkodás alapvető feltételeinek ezt a szükségszerű tárgyalását a második részben a vízügyek múltjának bemutatása követi (155—424 oldal). Szem előtt tartva, hogy a múlt ismerete minden későbbi lépés helyességének záloga, a könyv a Tiszavölgy ősi állapotának leírásából kiindulva végigvezeti az olvasót a vízügyi tevékenység első nyomaitól az ősi ártéri gazdálkodáson és a XVI. századtól megélénkülő munkálatokon át a Tisza-szabályozás feltételeinek megteremtéséig. Majd — a részletekbe merülés nélkül — négy fejezet mutatja be az árvízmentesítés, az árvízvédelem és a belvízrendezés múltját és eredményeit. Egy-egy további fejezetet kapnak a vízgazdálkodás eddig nem említett ágazatai: a halászati és tógazdálkodás, a természetes és mesterséges vízkutóik, valamint a mederszabályozás, a vízerőhasznosítás, az öntözés, az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés, mindenütt súlyt vetve a vízgyűjtőterület egészében történtekre. A szocializmus korának szentelt harmadik rész (425— 571 oldal) négy fejezetből áll. Tárgyalja a szocialista vízgazdálkodás kereteit, a mezőgazdaságot (az öntözést, halászatot és haltenyésztést, a vízrendezést és talajvédelmet), az ipart és a közlekedést (az ipari vízgazdálkodásit, vízerőhasznosítást és víziutakat), valamint az embert közvetlenül szolgáló munkálatokat (az ivóvízellátást, a vízi környezetvédelmet, a fürdőügyet és az üdülés kérdéseit, a folyószabályozást és az árvízvédelmet a rájuk vonatkozó távlati tervekkel együtt. A könyvet név-, helységnév- és tárgymutató zárja. Feltehető, hogy a könyv a vízügyi szakembereken kívül a geográfusok, kultúr- és gazdaságtörténészek, közgazdászok és a honismereti kérdések iránt érdeklődő nagyiközönség figyelmét is felkelti. A könyv ezért olvasmányosságra törekedett és helyenként a vízügyi szakemberek számára világos kérdésekben sem mellőzte a magyarázatokat. A vízügyi szakemberek valószínűleg a határainkon belüli és az azokon túli, régebben és újabban végzett vízimunkálatok összefoglaló ismertetését fogják elsősorban értékelni. A tiszai vízrendszer egészéről a határok mai alakulása óta nem jelent meg átfogó leírás és a hazai szakembereket méltán érdekelheti az, hogy a vízgyűjtő terület felettünk levő részében mit végeztek a vízügyek érdekében. A részletes, némileg újszerű tárgymutató és a fejezetek végén felsorolt irodalmi hivatkozási anyag jó segédeszköze a további elmélyedésnek. Az orosz, román, szlovák és szerbhorvát nyelvű irodalom tekintetében a Szerző a budapesti Vízügyi Könyvtár állományára támaszkodott. Külföldi képanyaga is némileg korlátozott. Lehet, hogy a gyűjtés esetleges hiányosságai később elősegíthetik egy nemzetközi együttműködéssel készítendő talán teljesebb monográfia megszületését. Az első lépést azonban mindenképpen szükséges volt megtenni. A Szerző időközben egy apró hiba javítását is kérte. A Cierna nad Tisou község (Csehszlovákia) magyar neve helyesen : Ágcsernyő, tehát az „Ágcsermő", vagy „Feketemező" elnevezés javítandó a 486. oldalon a 205. ábrán az 526. oldal 2. sorában, az 541. oldal alulról 10. sorában és az 578. oldalon a névmutatóban is. Az 576. oldalra az Ágesernyő 1. Cierna nad Tisou, CS 486, 526, 541 név beiktatandó, az 579. oldalon viszont a Feketemező sorai törlendők. A könyvmegjelenését örömmel üdvözölhetjük a tiszai ismeretek bővülése és korszerűsödése reményében. Dr. Vágás István