Hidrológiai tájékoztató, 1996

2. szám, október - BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Dr. Juhász József: A Tisza-szabályozás 150. évfordulójára

öntözést, mint a mezőgazdaságnak a mostoha időjárástól való egyedüli függetlenítési módját. Boros az öntözést azonban nemcsak az időnként ismétlődő aszályokra való tekintettel tartja szükségesnek, hanem azért is mert nézete szerint a silány szikeseket csak rendszeres öntözéssel lehet termékennyé tenni mind a Duna-Tisza közén, mind a Ti­szántúlon. Az öntözést nem csak múlhatatlanul szükségesnek, hanem egyúttal nagyon hasznosnak is tartja. Érdekes, hogy az 1863. évi szélsőséges aszály után 8 éven be­lül 10 különböző a Tiszántúl öntözését szolgáló terv készült. De jöttek a nedves esztendők és a tervek fiókba kerültek. Trianon után már 1922-ben újabb tervek készültek, míg végül 1954-ben üzembe állt a tiszalöki öntözőrendszer. 1974-ben pedig a kiskörei rendszer, amelynek máig is csak a második üteme készült el. A magyarországi öntözések kezdete 1878-79-re tehető, ami­kor a nem régen alakult kultúrmérnöki hivatalok vették kezükbe a talajjavítással, alagcsövezéssel együtt. 1879-ben 11 hektáron volt mindössze öntözés. Ezután az ég­hajlati viszonyok függvényében nagy határok között változott az öntözött területek nagysága. Száraz esztendőkben, például 1892, 1893-ban meghaladta az 1800 hektárt, míg nedves esztendőkben annak töredékére csökkent, például 1882-ben 53 hektár, 1895-ben 189 hektár volt összesen. Már 100 évvel ezelőtt szomorúan említi meg Bogdánfy Ödön, hogy „az öntözés... nem nagy elterjedségének örvend még ha­zánkban, pedig az ország sík részein a klimatikus viszonyok is rá­utalnak arra, hogy mesterségesen pótoljuk azt a nedvességet, me­lyet a természet csapadék alakjában csak szűken ad a földnek. Száraz alföldeink és platóink szinte szomjúhozzák a nedvességet és terméseinket legalább megháromszoroznák ha megöntöznénk őket." Már ő felhívja a figyelmet a trágyázás és az öntözés helyes egyensúlyának a kialakítására. Véleménye szerint a legtöbb jövő­je a rétöntözésnek van, mert ez nagy mennyiségű állat tartását teszi lehetővé amiből keletkező nagy mennyiségű trágya a hazai szemtermés mennyiségi és minőségi fenntartásának előfeltétel. Az öntözések területi fejlődése ugyan napjainkban tízszeresére nőtt a maradék országban is, mégis azt kell mondani, hogy meg kellene háromszorozni azt. Az öntözésfejlesztés elsőrendű műszaki feltétele az új tulajdonviszonyokhoz alkalmazkodó szövetkezés a gazdaságos és takarékos öntözési módok kialakítása mellett. Éghajlati viszonyaink között az öntözésnek általában kiegészí­tő, a vízhiányt pótló jelentősége van, és csak bizonyos növény­kultúrák esetében, feltétele a termelésnek. Az elmúlt ötven évben kiépült nagy vízellátó rendszerek ki­használása konjukturális okokhoz, elsősorban az időjárás száraz periódusaihoz kötődött. Az öntözés még ott sem vált­ az agrotech­nikába szervesen beépülő rendszerré, ahol ez kívánatos lett volna, például a zöldségtermesztésben. Az öntözésre berendezett terüle­tek kialakítása nagy állami támogatás és kis vízdíjak mellett ment végbe. De ennek ellenére a berendezett ténylegesen öntözött terü­letek aránya is igen kedvezőtlen. 1965-75 között 26%, 1975 után valamivel javult: 40% lett. Az öntözésre berendezett terület 1970-től - az elavulás és a fejlesztés elmaradása miatt - folyamatosan csökkent. A megöntözött 120-150 ezer ha a tervezettnek csak töredéke. Különösen kedvezőtlen ez az országos főművek szempontjából, amellyel 700-900 ezer ha öntözést tennek lehetővé és gazdasági vizsgálatuk is ilyen mértékű öntözésre készült. Trümmer Árpád 1937-ben azt írja, hogy meg kell építeni a Tiszalöki Duzzasztóművet és a hozzá tartozó öntözési főműve­ket. És ha ezt már teljesen kihasználtuk - amit akkor 200 000 ha öntözésben állapítottak meg - meg kell kezdeni a Tisza újabb vízlépcsőjével a Tisza csatornázását. Az öntözés eredményeit tekintve talán kissé előreszaladtunk az országos főművekkel. Az öntözés eddigi tapasztalatai szerint az öntözés csak kevés gazdaságban illeszkedett be szervesen a termelési folyamatokba, s ennek is következménye az esetlegesség. Az elért összes ter­méktöbblet országos átlaga messze elmarad a jó gazdaságokban elért többlettől és nem fedezi az öntözés összes többlet ráfordítá­sait. Megállapíthatjuk, hogy az öntözőtelepek és­­berendezések fenntartása nem megfelelő. A felületi öntözőtelepek és a hordoz­ható berendezések nagy része elavult, vagy tönkrement és azok pótlása nem volt az üzemek érdeke. A kárpótlás, a magánosítás az öntözőtelepek szétszabdalása sok helyen lehetetlenné teszi azok használatát és csak nagy költségtöbblettel lehetne újra öntözést kialakítani. Sajátos helyzetben van a szennyvízöntözés. A csatornázás orszá­gos fejlesztése egyre nagyobb mértékben termeli az öntözendő szennyvizet ugyanakkor a szennyvízöntözéshez szükséges földterü­letek nemigen állnak rendelkezésre. A meglevő kapacitások hasz­nosításának lehetővé tétele rekonstrukcióval a közgazdasági sza­bályozó rendszer olyan formálása, amely a termelési biztonságot növeli és az öntözőigényes kultúrák irányába tereli a fejlesztést. A rét- és legelőterületek, a földtakarmányok, a zöldségfélék, továbbá egyes kapásnövények termesztés­technológiájába illesz­kedő öntözésektől az eddigi tapasztalatok szerint is eredményt várhatunk. Az öntözés tehát igen bonyolult közgazdasági vonzataival a mezőgazdasági termelés egyébként is sajátos gazdasági helyzete miatt eddig nem tudta meghaladni a gazdaságossági küszöböt. Ezért keresni kell azt a komplex szemléleti módot, amely mentén a növénytermesztésben elfoglalhatja méltó helyét. Az öntözés jelentőségét még emeli az, hogy Magyarország mind ez idáig a pozitív vízmérlegű országok közé tartozott, azaz a lehulló csapadék átlaga nagyobb volt néhány százalékkal a pá­rolgásnál. Az elmúlt tíz száraz évben ez a jelenség megfordult. A Föld északi féltekéjének melegedése a negatív vízháztartást a száraz esztendőkről a teljes idősorra kiterjeszti s így a mai kiegé­szítő öntözésről egyre több növénykultúránál kell áttérni a folya­matos öntözésre. Erre pedig műszakilag is, gazdaságilag is és nö­vényanyag tekintetében is fel kell készülni. Az eddig gyengélkedő öntözés jövőjére hat az EGK-ba való betagozódás is. A gazdasági feltételeket tehát ennek a környezet­nek az ismeretében kell kialakítani. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg az országos szakmai napot és azt kívánom, hogy legyen ez egy mérföldkő az öntözés fejlesztése terén Magyarországon. Dr. Juhász József az MHT elnöke A Tisza-szabályozás A honfoglalás, honalapítás millecentenáriuma alkalmából éppen aug. 19-e köré csoportosulva tartottak országszerte és másutt is a Kárpát­medencében ünnepi megemlékezéseket, melyeken mindenki valami újat, érdekeset igyekezett hozzáadni a honalapítás ismereteihez. 150. évfordulójára* A honfoglalás, az államalapítás, a Nyugat-Európához való csatlakozás - a római kereszténység felvétele - egyaránt alapvető feltétele volt annak, hogy Magyarország - ha az utolsó 76 évben csonkán is - Nyugat-Európa számottevő állama lett és maradt, s reméljük, maradni is fog. A Kárpát-medence természeti és ökológiai egysége oly­annyira szembetűnő és késztető, hogy a gazdaság negyvenéves . Megnyitó az 1996. augusztus 31-i, a „Tisza-szabályozás 150. évfordulója" alkalmából Tiszadobon tartott koszorúzás! ünnepségen. 59

Next