Hidrológiai tájékoztató, 1996
2. szám, október - EMLÉKEZÉSEK VÁSÁRHELYI PÁL HALÁLA 150. ÉVFORDULÓJÁN - Dr. Pados Imre: A Tisza-völgy középső- és alsó szakaszán végzett vízimunkálatok
A Tisza-völgy középső- és alsó szakaszán végzett vízimunkálatok* DR. PADOS IMRE Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Vásárhelyi Pálnak a múlt század kiváló vízimérnökének munkásságát 1995-ben születése 200 éves évfordulóján Magyarországon számos megemlékezés, tanulmány méltatta. Jóleső érzéssel tölt el, hogy a Tőle kapott óriási szellemi örökséget itt Szepesolasziban, Vásárhelyi Pál szülővárosában is tovább ápoljuk és továbbadhatjuk a következő generációnak. Ma már tudjuk, hogy hozzá foghatót szakterületén még senki nem alkotott, és sokrétű tevékenysége napjaink szakemberei számára is útmutatásul szolgál. Ezeregyszáz évvel ezelőtt a nagy Magyar Alföld részben lakatlan puszta, részben óriási mocsár volt, melyet a folyók akadálytalanul öntöttek el. Az életet jelentő föld meghódítása a kultúra és a gazdaság számára elsősorban azokkal a vízi munkálatokkal volt lehetséges, amelyet a folyók szabályozása, az árvizek elleni védelem és a talaj megjavítása érdekében végeztek. Elődeink előszeretettel telepedtek le a vizek partja mellett, a dús füvet termő, öntözött síkságon, ahol lovaik és karmaik számára jó legelőt találtak. A föld akkori állapota teljesen megfelelt a pásztorkodó és halászó nép igényeinek, bár voltak közöttük földművelők is, akik az árvíz által nem veszélyeztetett helyeken telepedtek meg. Eleink a halászó helyek elfoglalásával egyidőben a „fokok" áttöltésével zsilipek beépítésével, azok rendszeres karbantartásával kialakították a „csegéző" halászatot. Az Árpád-korban 3000-4000 ilyen halastavat építettek, amelyek egyúttal „ limányos" öntözést is biztosítottak. A folyók átkelőhelyeinél kialakított földvárak - Tokaj, Taktaföldvár, Szabolcs - nemcsak hadi erősségek, hanem az ármentesítés első elemei is voltak. A török hódoltság idején az addig végzett víziművek elbontásával, egyes területek elmocsarasításával védték a lakosságot. Később a 18. században a Tisza-vidékre megalakított Temesi Bánságnak, mint központosított közigazgatási szervezetnek, éppen az volt az egyik feladata, hogy megteremtse a visszanépesítés vízgazdálkodási feltételeit. A Tisza-völgy ármentesítésének előtörténete az 1600-as évekig nyúlik vissza és kb. a 19. század első harmadáig számítható. Már 1613-ban királyi dekrétum foglalkozott az ármentesítéssel. Az árvíz 1712-ben elpusztította Szegedet és az elöntött város lakossága a palánk kezdetleges gátjai mögött talált védelmet. Az 1731. évi árvíz után építették ki Szeged-Felsőváros, majd 1740 után az Alsóváros töltéseit is. 1765-ben épült a várost északról védő Szillér-Baktói töltés. Az 1760-70-es években a Felső-Tiszán is voltak töltésépítési munkák. Az 1789. évi árvíznél már töltések védték a felsőtorontáli területeket, a gátak azonban több helyütt átszakadtak. 1816-ban a korábbi maximumokat meghaladó árvíztől sikerült Szeged városát megvédeni, a belvíz azonban nagy károkat okozott. 1830-ban a nagy tiszai árvíz Torontál megyében mintegy 100 000 katasztrális hold korábban ármentesített területet öntött el és víz alá került 300 000 kh nyílt ártér. Az árvíz hatására jött létre 1836-ban az első nagyobb ismert Tiszai Árvízmentesítő Társulás, mely a Szeged-Algyői öblözet mentesítésére 18 km hosszú védvonalat alakított ki. A folyószabályozás kezdete a 18. század második felébe nyúlik vissza. 1751-ben a felső-tiszai vármegyék sürgették a Tisza és a Szamos szabályozását. Valamivel később, főként, a kamarai sószállítás érdekében megkezdődött a vízrajzi térképezés, és szabályozási munkálatokat is végeztek. A 19. század nagy vízimunkálatainak első lépését jelentette, amikor 1823-ban Huszár Mátyás tervei alapján megkezdődött a Körösök szabályozása. A nagy szabályozási munkák előfeltétele volt a Tisza és mellékfolyóinak vízrajzi felvétele. 1833-46 között végezték el Lányi Sámuel irányításával a Tisza és mellékfolyói szintezését. 1838-ban részletes kimutatás készült a Tisza ősi árteréről, ami összesen 2 766 678 kh-ra adódott. 1842-ben kisvízszint rögzítést végeztek, erre helyezték el a tiszai vízmércék 0-pontját és azóta is ezt nevezik tiszai 0-víznek. A vízrajzi felmérés térképlapjai, hossz-szelvényei és egyéb munkarészei szolgáltattak megbízható alapot az ármentesítési és szabályozási tervek elkészítéséhez. Bár a Tisza-szabályozás előmunkálatai már a vízrajzi felméréssel együtt, azzal párhuzamosan megindultak, igazi előrelépés csak az 1844—45. évi nagy árvizek kapcsán történt. A „ reformkor" kezdetére felerősödött kereskedelem és árutermelés pedig követelően kényszerítette ki a biztonságos mezőgazdasági termelés feltételeit megteremtő vízszabályozásokat. Széchenyi István zseniális felismerése és szervezőkészsége kellett ahhoz, hogy az egész ország összefogásával, a többségi érdek érvényesülése mellett megkezdjék az elmúlt 200 év talán legnagyobb gazdsági és emberközpontú környezetalakító vállalkozását, a vízrendszerek szabályozását. Széchenyi, mérnököt keresett, ki eszméit megértse, tervbe öntse, és kivitelükre a módozatokat megállapítsa. E mérnököt Vásárhelyben találta meg. Vásárhelyi Pál, mint országos hajózási igazgató-mérnök, eddig is tevékenyen részt vett az ország műszaki munkálataiban. Az egyes megyék egymás után terjesztették be a helyi érdekeket szem előtt tartó terveiket, majd 1845 nyarán Vásárhelyi Pál a Felső-Tisza-völgyének egységes rendezésére „Elsődleges javaslatot" készített, amelynek birtokában Széchenyi híres Tiszamenti szervezőútjára indult. 1846. január 20-án megalakult a Tisza-völgyi Társulat, március 25-én Vásárhelyi a Helytartótanács, majd április 6-án a Tisza-völgyi Társulat Választmánya elé terjesztette a Tisza-völgy általános szabályozási tervét. Sajnos, a tervezet vitája közben Vásárhelyi április 8-án szívrohamban meg. Gonda Béla megható szavakkal így búcsúzik könyvében Vásárhelyitől „Az ország legjobbjainak egyikét veszté el benne, egy századokra szóló nagy alkotás küszöbén, a tudományosság nagylehetőségű úttörő munkájától, a társadalom egy közkedveltségű tagjától fosztatott meg, akinek komoly férfias jelleme, tiszteletet parancsoló szerénysége, s jó szívének legbensőbb rejtekében fakadó szeretetteljes modora minden körben elsőrangú helyet biztosított." Vásárhelyi második tervéről tudnunk kell, hogy ez volt az első olyan terv, amely a Tisza szabályozását nemcsak egyes szakaszok rendezésére korlátozta, hanem az egész Tisza-völgy egységes általános rendezésére irányult és olyan bőséges adatanyagot tartalmazott, hogy kivitelezésre közvetlenül alkalmas volt. Vásárhelyi koncepciója lényegében a folyó egész hosszában átvágásokkal kívánta meggyorsítani a vizek levonulását és az új • Előadásként elhangzott Vásárhelyi Pál halálának 150. évfordulója alkalmából 1996. április 13-án Szepesolasziban rendezett ünnepi megemlékezésen.