A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)
SCHREFFEL RUDOLF–GAZDAG IBOLYA: Vízgazdálkodás és nemzetközi együttműködés a Tisza-völgyben
VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS A TISZA-VÖLGYBEN Schieffel Rudolf Gazdag Ibolya Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium A vízgazdálkodás feladata a társadalom jogos igényének kielégítése, hogy térben és időben egyaránt biztosítva legyen a társadalmi-gazdasági folyamatok funkcionálásához megfelelő mennyiségű és minőségű víz, de ugyanakkor védve is legyen a vizek kártétele ellen. Magyarországon a vízzel való tudatos gazdálkodásról csak az utóbbi 200 évben beszélhetünk, melynek bölcsője a Tisza-völgy volt. Köztudott, hogy az első jelentős beavatkozás a Tiszavölgyben Vásárhelyi Pál tervei alapján - Széchenyi István közreműködésével - az 1846-ban kezdődő Tisza szabályozás volt. A szabályozás az Alföld képét teljesen megváltoztatta, több millió ha terület mentesült az árvizektől. Az árvízvédelmi gátak megépítése új, korábban nem ismert feladatokat is hozott magával. A gátak mögötti területek gravitációs befolyása megszűnt, ezért már a XIX. század közepén megkezdődött a belvízcsatornák építése és 1878-ban már üzembe is helyezték az első belvízi szivattyútelepet a Sajfoki-csatorna torkolatánál. (Jelenleg a kiépített belvízcsatornák hossza mintegy 40 ezer km és a kiépített szivattyúkapacitás megközelíti a Tisza középvízhozamát Szegednél.) A lecsapolt területek öntözésének igénye is hamarosan jelentkezett, az árvízmentesített területeken kiterjedt vízrendezési és talajjavítási munkák végzése vált szükségessé. Az alföldi városok vízellátása rohamléptekkel haladt az artézi vízkészletek feltárását követően a múlt század végétől. A fejlődő ipar gyártástechnológiáihoz szükséges vizén kívül az olcsó