A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Koch György–Szalay Miklós–dr. Varga István: Felső-Bácska vízgyűjtő-gazdálkodásának tervezése

vízgazdálkodási feladatokat tekintve alapul szolgálhat a települési és térségi területfejlesztési koncepciók és tervek kialakításához. A Terv jelen állapotában, három­ szakmai és három társadalmi konzultá­ción történt megmérettetésen túl sem tekinthető lezártnak, "véglegesnek". Felülvizsgálata, korszerűsítése - a tervezés "gördülő" jellegének megfelelően - 5-6 évenként előirányzott. A Terv 6 fő fejezetben mutatja be a tervezési terület legfontosabb természeti adottságait, a vízhasználatok, ill. a vízgyűjtő-használatok jellem­zőit, a tervezés meghatározó feltételeit, a vízgyűjtő megoldásra váró, jellemző problémáit, a lehetséges megoldásokat, ill. a megoldásra váró feladatokat, valamint a megvalósítás érdekeltségi viszonyait. Foglalkozik három, a Kígyós, az Igali- és a Margitta-szigeti vízrendszer 1624 km2 kiterjedésű víz­gyűjtő területével. Érint 30 önkormányzati jogú települést, mintegy 90 ezer lakossal. A tanulmány célja egyrészt bemutatni a tervezés tárgyát képező vízgyűjtő néhány sajátosságát, a tervezés fontosabb eredményeit, másrészt néhány gondolatot közreadni a tervezés során szerzett tapasztalatokról a magyarországi vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés elősegítése céljából, a teljesség igénye nélkül. 2. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKRÓL A tervezési területből (1. térképvázlat) a Kigyós és az Igali rendszer az Észak-bácskai hátságnak, a Margitta-sziget pedig a Duna alluviális síkságának a része. Mind morfológiailag, mind pedig éghajlati szempontból meglehetősen homogén. Tengerszint feletti magassága 85-160 m között változik. Az évi középhőmérséklet 9,2-12,2 ° C közötti, 50 éves átlaga pedig 10,8 ° C. A csapadékviszonyokat az évi 400-900 mm közötti mennyiségek jellemzik, sokéves átlagának területi megoszlása 580-615 mm közötti. Talajtani adottságok szempontjából a kígyós rendszerben a csernozjom, a homok és a karbonátos réti talajok a jellemzők. Az Igali rendszerben a legnagyobb kiterjedésű a mészlepedékes csernozjom, a humuszos homok, a réti csernozjom és a futóhomok. A Margitta-sziget anyakőzetét a Duna hordalékanyaga alkotja, a terület legnagyobb részét a karbonátos humuszos öntéstalajok uralják. A terület nagyobb részben öntözésre alkalmas. A területhasználatok szempontjából jellemző, hogy a Kigyós és az Igali rendszer területének mintegy 75%-a szántó, 9%-a erdő, 3,5% rét-legelő. A Margitta-szigeten a szántó terület 68%, míg az erdő meghaladja a 16%-ot. A mélyebb fekvésű területek 1,5%-ban rét-legelő művelésűek.

Next