Hippodrom és Lovarda, 2019 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 9. szám
Mikor találkoztál először lóval az életed során? -Valamikor gyerekkoromban, nem emlékszem pontosan arra, hogy hány évesen, de az biztos, nagyon kicsi lehettem. Nagyapám egy Fecske nevű lovat vett a vásárban, majd vitte haza a Híresnémeti melletti tanyájára. A megérkezése után Fecskét betette a pajta elejébe, ahol a kiscsikókat és fiatal lovakat tartották, vagyis nem az istállóba. Ez mennyire volt szimpatikus Fecskének? - Nem igazán. Emlékszem, pont akkor fedte újra az egész részt a nagyapám, és ez a gyönyörű fekete ló, egy fecske alakú hókával az orrán - innen kapta egyébként a nevét - még azon a délutánon bebizonyította, hogy nem tetszik az új helye: lerúgta a tetőt az istállóelőről. Sok időbe telt betörni Fecskét, egy igazi parázslelkű fiatal ló volt. Talán azért is szerettem annyira, mert magamat láttam benne. Éreztem, hogy nagyon hasonló habitusúak vagyunk. Hobbi szinten foglalkozott a nagyapád a lovakkal? -Nem, egyszerű, rendes földműves, parasztember volt. Neki inkább haszonállat volt a ló, bár azért persze lovagolt is. Sajnos nagyon fiatalon hunyt el, ami nagy szívfájdalmam a mai napig. Emlékeim szerint a tanyasi munka tőled sem áll távol. -Valóban így van. Tinédzserként napszámba mentem el, például egy csirketelepen is kaptam alkalmi munkát. A nyári időszakban, amikor menni lehetett, mentem. Jól jött az a kis plusz pénz. Egy ilyen helyen mindig van valami dolog, sose unatkoztam. Ha őszinte akarok lenni, egy istállóban szívesebben dolgoztam volna, de akkor nem jött ilyen lehetőség. Hogyan tértek vissza a lovak az életedbe? -Tizenéveses koromban kezdtem el versenyszerűen íjászkodni, amit nagyon férfias sportnak tartok, elképesztő fegyelemre és tartásra tanít, ami később az énekes-színészi pályámon is jól jött. Egy darabig a magyar íjjak voltak a kedvenceim, imádtam őket. Előbbutóbb, ha sokat forgatjuk az íjakat a kezünkben, megfogalmazódik bennünk a kérdés: Hogyan tovább? Hogyan lehetne ezt még mesteribb szinten űzni? Mi lenne, ha ezt például lóháton tenném? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak. Az őseink sokszor így vadásztak vagy harcoltak egymással, mindig is érdekelt a történelmünk ezen a szinten is, így evidens volt, hogy szeretnék jobban elmélyülni ebben. Hogyan sikerült? -Elkezdtem egy speciális technikát tanulni, azt, amikor nem száron vezetik a lovat, hanem tulajdonképpen te magad tartod csak magad az állaton, miközben célzol és lesz. A lónak kell tartania az irányt, ehhez rengeteg gyakorlás és idő kell, hiszen azért nem veszélytelen egy ilyen mutatvány. Ami nehezítette a tanulást, hogy nem volt saját lovam, akivel folyamatosan tudtunk volna gyakorolni. Ez lényegesen lassította a folyamatot, hiszen ez nem pusztán technika, hanem ló és lovas elképesztő összhangja szükségeltetik hozzá. Sztár a boxban50 2019 / 9