Hirlap Naptára, 1948
Kertész Róbert: A szabadságharc Jókai szemével
s mivel a jelenet már nem szélesíthető, a kielégítetlen író Budavár ostromának rajzában idézi fel mégegyszer a hadistent. A regény elhagyta már a képzelet területét, hogy egy magasabb szinten a történelem valóságára bukkanjon.“ Történelmet írt Történelmet írt Jókai s mint nemzetének ma is eleven erővel ható tanítómestere így szólt hozzánk: „Mi a nemzetek történelme? Küzdelem az istenerő és az emberakarat között. Néha együtt halad a kettő: az a nemzet nagy lesz. Néha győz az akarat az istenerő fölött: a nemzet elvész. Néha egy erős csapása a világteremtő kéznek megtöri az akaratot: csapásnak láttuk, de mentő intés volt az! Olyankor, amikor az ember, a nemzet önmagával meghasonlott és önbűnével ássa sírját... S ha az emberi akarat valamit elront, csoda módon ismét jóra fordítja a látható Isten, néha óriási szenvedések, áldozatok árán, de amiknek díja az árát mindig túlhaladja“. Jókai jóságos szeme élesen látó szem volt. Meglátta a sors szőttesének fonákját is. Kegyetlen és kemény arcéleket rajzolt a népszabadság ünnepének hitvány torzalakjairól, tanulságos, de menynyire örökérvényűen tanulságos figurákat rajzolt a nagy napok tüze mellett apró pecsenyéket sütögetőkről, a négy világtáj bármelyike felé készségesen forgolódó szélkakasokról, akik hol halálfejes légiójelvényt tűztek tollas kalpagjukra, hol az elnyomatás szoldateszkájának felségjelvényét, a kétfejű sast — kik kávébarna honvéd atillában feszítettek a pesti utcasorokon, de puskaport soha nem szagoltak —, kik carbonárt köpenyek bő lebernyegei alatt kétszínű árulást, nemzetiszín kokárdák és frázisok mögött pedig harácsolást és kapzsi mohóságot rejtegettek. Gyilkos gúnnyal rajzolta meg a „Gyémántos miniszter“-ben azt a politikust, aki... de ne is folytassuk, mindenki ismeri ezt a történetet. A történetíró oknyomozó készségével festi meg Jókai a márciusi felszabadulás külföldi előfutárait. Olaszországban már a szabadság levegőjét élvezi a nép, mely Frankhonban is kezébe vette sorsának irányítását s „a közeledő vihar döreje nyugtalanító Közép- Európát“. Nyugat felé fordultak a szemek és a szívek, míg bölcs elmék már a várható földcsuszamlás szociális és közgazdasági határait mérlegelték. Jókai is felsóhajt vágyakozva: „Hát még, ha a dézsma és a robot megszüntetéséről leene szó, amely az egész gazdálkodási rendszert meg fogja változtatni!“ Történelmet csinált És amikor eljött a felszabadulás, a költő maga is történelmet csinált: „Mm tettem le a közvélemény asztalára a 12 pontos petíciót, én voltam az, aki a szabad ég alatt kikiáltottam a népszabadságot. S az első szó kimondója a fejével játszott, mert ha az egész nemzet nem Jókai arcképe a 48-as évekből