Hirlap Naptára, 1948
Kertész Róbert: A szabadságharc Jókai szemével
visszhangoztatja azt, a fej elveszett". Szókimondása és történelmi szerepe jogán korholja a forradalom kilengéseit: „Ha kimondta a nemzet azt, hogy fiai közt nincs párt, nincs testvérkülönbség, nincs osztálybüszkeség, nincs elvviszálykodás és nincs fajgyűlölet. akkor a nép tartsa is be azt, amit önmaga fektetett le az új életét megalapozó törvényekben. Tiltakozik az ellen, hogy üldözzenek és második rangba szorítsanak vissza ,oly becsületes hazafiakat, akiknek nincs egyéb bűnük, minthogy nem lehetnek szerencsések népszerűséggel dicsekedhetni s tán nem barátai az újabb koreszméknek, de azért a maguk emberségéből élő független emberek“. Riporter és közíró Világos után hónapokig bujdosik Tardonán a költő, a borsodi Bükkben. Még később, amikor bizonyos — úgy látszik már 100 év előtt is szokásos — furfangok révén sikerül „jó okmányokat“, komáromi kapitulációs dokumentumokat szerezni, álnév alatt kényszerül dolgozni. (Sajó néven festegeti a csataképeket.) De nemcsak harctéri freskókon dolgozik, szeme, minduntalan rátéved a fonákjára fordult élet csúfságaira s nincs az a mai riporter, vagy vakmerő közíró, aki ilyen világosan látná a legapróbb részletkérdéseket is.„Egyik üzletember a másikat kikiáltja titkos kémnek, hogy publikumát elhajhássza. Egyik cigány zenebanda a másikat vádolja kémkedéssel, sőt még a tivornyaházak főnöknői is ily úton iparkodnak rosszabbítani egymás becsületét.“ És hogyan kellett dolgoznia Jókainak abban az időben! Amikor cenzura és polkcáj, beamterhad és szoldateszka uralkodott magyar földön! „Novelláimat kényszerültem Magyarországról áttenni Spanyolországba, Mexikóba s alakjaimból spanyol hidalgókat és rézszinti indiánokat csinálni". A márciusi ifjú Térjünk most vissza a szíveinket mindenkor megdobogtató márciusi idushoz. Amely napon „a mennydörgés azt mondja, le térdeidre ember, az Isten beszél, a nép szava is megdördült és monda: föl térdeidről rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, mellyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az, írjátok fel sziveitekbe és el ne felejtsétek: a magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik". És mielőtt a nagy nap néhány részletét ismertetnek, olvassuk, mit írt Jókai Mór, az ifjúsági vezér, a szabadságharcos szerkesztő lapjában már négy nappal később, hogyan látta a politikus-publicista, a későbbi tanítótörténész a felszabadult nemzet feladatait. „Nyílt szavak honunk fiatalságához" címmel ezt írta az Életképek március 19-iki számában: „Választottaink a belrend, dandáraink a külnyugalom fölött őrködnek, mi pedig lépjünk a szabad sajtó terére s vegyük őrködésünk alá a szellemet. A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési célokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, akik midőn az izgatott kedélyeket a rend és béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kik a kasztákat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. Ellenségeink tehát, kik véres lázadásra izgatnak; kik ahelyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát, tömegestül „via facti“ akarják azt sikerre vezetni. Ellenségeink, kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőrségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók ellen, mely osztály a forradalom