Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1837-08-11 / 12. szám

A’ nápolyi követség Parisban azon franczia orvosoknak, kik a’ cholerabetegek’ ápolására Nápolyba és Palerm­óba akartak menni, a’ vitát megtagadta, nehogy politikai né­zeteik által a’ viszálkodás’ magvait újra elhintegessék. — Thiers augustus’ közepén Olaszországból visszaváratik. A’ ligerisi esküdtek’ törvényszéke 24én azon kérdésre : az eliramlott politikai vétkesek belé vannak e foglalva az amnestiába? nemmel felelt. Spanyolország*, Madrid, julius’ 21. A’ kegyelem - parancsnak holnap kellene megjelennie, ha a’ ministerek újra vérszemet nem kapnak, mert a’ chivai győzelem óta ismét merészek és szigorúak. A’ minap a’ törvényszéktől feloldatott szerkesztőji a’ „Porvenir , Mundo“ és más politikai hírlapoknak száműzettek. —­ E sport erő’ seregosztálya Guadalajaránál állt, hogy a’ fővárost minden esetben fedezze. A’ Mundo és Pro­ven­ir oppositionalis hírlapok’ szer­­kezteji, a’ kormányhoz utasított rendkívüli bírói ítéletek’ ere­jénél fogva, gyarmati fogságba küldettek , ámbátor az esküd­tek’ törvényszéke az elsőbbik’ részére szabadon bocsátási íté­letet hozott. Don Carlos határozottan elhagyja Valencia’ királyságát, az Ebrón Miranda mellett átkelt hadszállitványi csapat fe­lé menendő. Ő nem indul egyenesen a’ folyónak , hanem azzal közegyenes vonalban nyomul fölfelé, a’ jobb parttól több mint 2­5 órányi távolságban tartván magát. Úgy lát­szik, Daroca és Calatayud felé tart. Erre alkalmasint a’ Saragossa és Madrid közti közlekedés’ jelen félbeszakadása is czélozni látszik. Egyébiránt határszéli levelezőink megma­radnak azon véleményüknél, hogy don Carlos’ minden moz­gásainak csak egy czélja vagyon , t. i. bármibe kerüljön is , Ma­drid felé nyomulni. Azonban Oran és Espartero, mint látszik, végre csakugyan eltökélék , őt nyomban követni. Espartero Cuenzát 19kén este elhagyó, Torresbe menendő. Más rész­ről Meer báró jó irányát Barcellona’ népessége’ ellentállása által korlátozva látja; mondják, hogy a’ városba be nem mehetett, a’ lakosok makacsul megtagadván neki a’ kapuk’ fölnyitását. A’ „Journal des Débats“ szerint, Madridban julius’ 22 én tudták meg az éjszaki Portugáliában keletkezett zendü­leti mozgalmakat azon hírrel együtt, hogy a’ portugali segéd­sereg már visszahivatott; igy a’ christinók’ éjszaki vonala vé­­detlenü­l hagyatik. Perpignanból julius’ 29ről következő tudósítás érkezett: „Ripoll 27kén feladta magát. Az őrsereg leraká fegyve­reit, de nem lön hadi­fogollyá, hanem Ololba vitetett. Ir­bis­tondo egy osztályt Cabaleria’ csapatjából Ii­poll­­ban hagyott és San Juan de las Abadessas felé indult.“ Azon indítványnak, mellyet Nunez a’ kamatfizetés iránt tett, tanácskozásba-vételekor, Calatrava következőkép, Spanyolország’ statushitelezőire nézve nem igen vigaszta­­lólag, nyilatkozott: „Kinyilatkoztatom, Uraim, hogy mind­addig, mig én vagyok a’ ministertanács’ elnöke, ’s a’ kö­rülmények meg nem változnak , sem a’ honi sem a’ külföldi hitelezők nem fizettetnek, h­a szinte a’ kormány t­e­t­e­mes segédeszközökkel bírna is.“ Először a' pol­gárháborút kell bevégeznünk; ez meglévén, mindennek fi­zethetünk.“ . Madrid, julius’ 23. A’ carlosi összeesküvés, mellyről o­ly sokat beszéltek, úgy látszik, igen csekély volt; 3 dáma, 9 szerzetes, egy ügyvéd, egy káplán és egy ajtónálló teszik az arról vádolt személyeket, hogy az országalkotmányt fel akarák forgatni! Sokkal több aggodalmat szerez nekünk Pali 11­os, ki Ma­­drilejos és Manzanares között kóborolva, már 7 postakocsit, 9 szállitószekeret ’s egy postaházat égetett föl, ’s minden efféle tette után visszavonúl. A’ szekeres postá­kat e’ megtámadások’ következésében meg kelle szüntetni. A’ főkapitány tegnap 9 lovas század fölött tarta szemlét, mellyek az erőszakosan kiállított lovakkal elláttattak ; ezek­nek egy részét talán a’ manchai bandák ellen lehetne hasz­nálni. — Casta­nos general nagyon beteg; öregsége ag­godalomba ejt bennünket. — A’ mai „Gazetta“ a királyné­nak azon rendeletét közli, mellyben az új cortesgyű­lés kez­dete november’ 19kére határoztatik, és azon körlevelet, mellyet a’ belminister a’ választásokra nézve bocsátott ki. Nápolyban julius’ 2­5ke körül a’ halottak’ száma már tete­mesen megfogyott, úgy hogy naponként csak 120 —150-en haltak meg; de az átellenben fekvő Vico, Massa, Méta és Sorrento helységek sokkal roszabb állapotban vagy­nak. — Nápolyban nehány hét óta a’ hévmérő nem ment fölebb 22 — 23 foknál, mi ez évszakban igen nagy ritkaság; általában a’ nyár még eddig igen mérsékleti volt és majd minden héten égi háborúk ’s nagy esők járnak. A’ ministerium a’ corteseknek hírül adta, hogy a’ válasz­tások October’ jén elkezdődnek , és az új cortesek (két ka­marában ) november’ 29ére összehivatnak. Addig a’ mos­tani cortesek együtt maradnak. A’ barcelonai ,,Vapore don Carlos’ mostani haderejéről következő átnézetet közöl: 6846 gyalogság, 845 lovasság. Cabrera 42­50 gyalognak és 4­50 lovasnak parancsol, belépvén , Németországnak valamelly szép tartományát látni vélte. Temesváron keresztül a’ határőr­ vidékre ment; ezen vidéknek egész rendszerét és tökéletes szerkezetét hoszasan adja elő. A’ Duna’ medrében Orsován alul lévő szirtek’ és azon veszedelem’ kikerülésére, mellyel ezen szirtek a’ hajó­zást fenyegetik, egy 500 ölnyi hoszú csatornát ajánl, előad­ván, milly haszonnal járna mind Magyarországra mind pedig egész Európára nézve ezen akadályok’ elmellőzése.­­— Me­­hádián egy éjét töltvén, Karánsebes felé a’ Vaskapun Erdély­be érkezett. A’ hunyadi várat (H­uny­a­d­e­snek nevezi M.) kiemelvén, a’ vár’ teremében, hova hajdanában a’ haza’ ’s vallás’ védei gyülekeztek, vasraktárt talált: a’ vasbányák’ kezelése ’s a’ vas’ olvasztása különös jelességü.­­ A’ hires nagyági arany­bányákat M­a­d­­­a­knak nevezi; a’ dévai várról igy ír: „Nincs szebb vidék mintáz, melly innen látszik: egy nagy, szép, egészen müvelt völgy, termékeny dombok, magas távoli hegyek, mellyek ezen képnek mintegy rámául szolgálnak, egy széles folyam átkígyózza a’ térséget, határtalan kilátás Magyaror­szág’ síksága felé, hova a’ Maros siet a’ Tiszával egyesü­lendő — pompás egészet képeznek. Akármerre tekintesz, elragadtatva lészesz.“ — Erdélynek és népességének rövid rajzolatját adja­­,­ mel­lyet valamelly statistikából írhatott ki, azért azt itten köz­leni felesleges. — Szebent, Fejérvárt csak átfutotta. Zalat­­nya’ vidékén az erdőpusztitásokat sajnálja, ’s az odavaló bá­nyaművelést nem olly tökéletesnek mondja, mint a’ selme­­czit, ámbár a’ selmeczi bányák nem bírnak olly gazdag­sággal mint az erdélyiek. A’ zalatnyai bányák’ nyereségét azon időtű­l fogva, hogy a’ rómaiak alatt miveltetésök elkez­dődött, mai napig 3,800,000 márka — azaz egy millió ki­­lencz száz ezer font aranyra és tizenkilencz millió márka ezüst­re, — és igy mostani ár szerint ezer négyszáz tizenkét mil­lió tallérra (negyedfél ezer millió ft. v. p.) becsüli. — Maros­­újvár’ sóaknáját egész Európában talán legszebbnek mondja: esztendőnként öt száz ezer mázsa sót ad. — Kolosvár’ vidé­kéről azt mondja, hogy ámbár szép, még sem annyira mint a’ Maros’ völgye. — Désnél legelső lóherés (luezernás) föl­det látott Erdélyben, jeléül annak, „mennyire hátra van még ez országban a’ mezei gazdaság.“ ,,A’ Beszterczéről Bukovinába vivő szép országút Erdély’leg­első nemzetségeinek költségén készült és hazafiságuknak em­léke. Semmi nyereség vagy egyesek’ haszonvágya nem vezér­lette őket, csak a’ közjó vala szemeik előtt. Kik ezen czélra pénzeiket szentelték, nem kívántak egyebet, mint neveik’ emlegetését, és helyről helyre oszlopok állanak, mellyek’ felírásai azon nemzetség’ nevét említik, mellynek költségein azon darab utt készült.“ Ez után hagyta el Erdélyt Marmont. A’ két magyar honban tett utazása’ előadásához Magyar­­ország’ történeteinek, törvényeinek és kormányzásának rövid kivonatját toldalékos csatolja — bizony­ára valamelly idevaló ismerősének munkája. Ámbár rövid ideig mulatott M. hazánkban , ámbár némelly nézetei nem egészen helyesek, még is igazabban és jobban ítélt hazánkról ezen fegyverek közt megőszült utazó, mint sok más külföldiek, a­­kik balul értesítve meséket terjesz­tettek különben is annyira félreismert honunk felől. Pesti Lajos, Portugália. A’ legújabb angol hírlapok szerint, don Pedro’ chartája nem csak Braga ’s Oporto városokban , hanem Chavesben és Tras-os-Montes’ egyéb helyein is kikiáltatott. A’ cortesgyű­lésnek már előbb jelentett végzései megva­lósulnak; a’ kormány meg van általa hatalmazva, hogy 2,000,000,000 reist (ötmillió ezüst fr.) olly módon, mellyet legalkalmasbnak tartand, fölvehessen. La da Bandeira, ki az éjszaki tartományok’ helytartójává neveztetett , julius’ 15k én ment el egy portugali hadihajón 500 emberrel Opor­­tóba. Ugyanazon hajón volt Jose da Silva Passos is, a’ pénzügyek’ előbbi altitoknoka, mint Oportónak újdon kine­vezett polgári kormányzója. Julius’ 16k án reggel következő telegráfi tudósítás érkezett Lissabonba: ,, A’ pártütők Vil­la Nova da Familhcao­mból elillantak, a’ nélkül, hogy az Oportóból ellenük indult katonaság’ meg­támadását bevárták volna. A’ negyedik hadosztály’ parancsnoka kergeti őket. Ugyanaz jelenti továbbá nekem, hogy a’pártütők Bragában Villa da Barca’ Pozsonyban Schmid Antal’ betűivel 1837. megjelent: „ÉLETBŐL SZEDETT KÉPEK CSARNOKA, ifjú szivek művelésére gyüjté Peregriny Elek; road rétben, finom velin papirosra ’s csinos betűkkel nyomtatva, 116 lapot foglal, 30 pengő kr. megszerezhető. Ezen könyvet különösen az ifjúságnak ajánlhatjuk, mert egyedül olly tárgyakat fog­lal honi’s külföldi történetből, mellyek a’ lélek’ művelésére ’s a’ szív’pallérozására czéloznak, mert a’szerző nem csak tanít, de mulattat is; írásmódja általában tiszta és rendszeres, ér­telmes és czéljának megfelelő ’s igy, a’ könyvecskének csi­nos külsejét is tekintve, igen jutalmas ajándék tanuló ifjúsá­gunknak. A’bécsi császári 179 számú újság’ értekezéséből, melly a’ Ferdinand császár’ vas útjáról szól, a’ következő pontokat közöljük: aj Azon sommás szükség, melly az éjszaki vasút’ készí­tésére kívántatik, 4­58,000 mázsa sima vasra megy; kivé­­vén azon vasi szükséget, melly szegek, czövekek, fejszék ’s kerekekre fog fordítatni, mi által a’ fölebbi mennyiség 600,000 mázsánál többre növekednék. Továbbá, hogy mindazon bel­földi vasutak, mellyek csináltatni vagy megengedtettek már, vagy nem ok nélkül minél előbbi engedélyre várnak, annyi vasat kívánnak, mellynek mennyisége mindössze a’ következő 5 —10 esztendő alatt­ 1,200,000 mázsát meghaladna. Nem csak 90,000 mázsányi esztendei szolgáltatásról van itt szó, hanem kettősről, sőt még túlrugóról, ’s várhatni, hogy e’ sze­rencsés vállalat 10 ’s több esztendei táplálékot nyujtana a’ belföld’ vashutai iparának, ha különben e’ most már sokol­dalúba­n megpróbált vasutkészités nem kedvező esetekben ki nem játszatnék. Ezután a’ különféle vasnak esztendei fel­* A­­k. „ Még tán belföldiek is, irányában futottak.“ 17kén a’ következő második telegrafi tudósítást vették, melly Oportóban esti 6 órakor költ: „A 4dik hadosztály l­ika’ éjjelén ment be Barcába és sarkukban volt a’ pártütőknek, hogy őket elérhesse, mielőtt Valenca erősségbe, hova hadmenésöket irányozzák, megérkeznének. Visconde de Geras de Lima az engedelmességre visszahíni p­ró­bála Viana’ őrseregét, de az neki nem sikerült.“ — ,,A’ miguelpártiak, úgymond a’ „Times’“ levelezője, örül­nek az alkotmánypártiak’ e’ viszályának, de még nem moz­dulnak. Azonban Remec­ido guerillavezér büntetlenül folytatja dúló kalandjait, az Algarbiából Lissabonba menő postákat fölégeti ’s a’ falukat sarczolja. Az Oportóban ural­kodó politikai hangulatról itt semmi bizonyost nem tudunk; sok fü­ggend attól, mellyik párthoz áll a’ Chavesben tanyázó 18 dik gyalog és 3 dik lovas ezered. Minden esetre nagy jelen­tőségét azon lett dolog, hogy Leiria báró (Vasconcellos general, corteskövet) a’ pedrói charta’ részére nyilatkozott és ez értelemben felszólítást bocsátott a’ hadsereghez.“ — Az angol „Courier“ stil. 29ről ezt írja: „Braganza gőzha­jó megérkezett. Lissabont 23kán hagyta el ’s 24kén Oporto felett volt. Azon kérdés iránt, ki fog e újra hirdettetni don Pedro’ chartája’? Lissabonban a’vélemények igen meg vol­tak oszolva. Mi a’ kihirdetést valószínűnek tartják; minden esetre pedig a’ ministeriumot kormányon maradandónak vélik. Lissabon, julius’ 15. Az oportói telegraf tegnapelőtt megjelente az igazgató­ságnak, hogy a’ Villa da B­arcában tanyázó katonaság (4élik gyalog ezred) és a' lakosok ott az IS2 6diki chartát ki­­álták ki; továbbá hogy Braga városából oda azonnal had­csapatok küldettek a’ zendülés’ lecsillapítására, mellyek azonban a’ lázadókkal egyesülvén, Bragába mentek vissza, ’s a’ charta ott is kikiáltva jön , miért is Oportóból Bragába seregosztályok küldettek. Ennyire terjednek a’ tegnapelőtti telegrafi tudósítások , mi miatt az igazgatóság kénytelen óva­­kozásokat tenni és sok gyanús személyt elfogatni. Mivel tehát tegnap a’ telegraf épen semmit sem közlött, nem ok nélkül gyaníthatni, hogy Oportóban is követőkre talált a’ felkelés, ’s a’ cortesek is mindaddig állandóknak nyilatkoz­tatták magokat, mig álomnak ’s éhségnek ellenállhatának, azaz tegnap este csendességben haza mentek! A’ szemé­lyes kezességeknek (garantia) országszertei ideiglenes megszüntetése forma szerint elhatároz­tatott ; egyszersmind a’ s­a­j­t­ó­s­z­a­b­a­d­s­á­g fel­f­ü­­g­g­esz­té­s­e­tt egy hónapra, ’s a’ napi lapok’ nyomat­á­s­a is további parancsig, mivel nem akarják, hogy e’ történetről nyomtatás által valami közhírré tétessék. Most mindenki a’ törvény h­atalmán kívül áll, ’s ellensége’üldözéseinek ki van téve. Illy személyes ellenség csak az arsenalba menjen be­­vádolás végett, ’s azonnal küldetnek katonák a’ bevádolt sze­mély­ elfogására , ’s illy módon tegnap több házakba erősza­kos berohanások történtek. Sőt az is mondaték, hogy T­ér­cé­­r a herczeget is keresték palotájában, de meg nem ta­lálták, ’s hirlelik hogy Pinto Ma­gel ha es, egyike az előbbi ministereknek, valóban el is fogattatott. Telegrafi tudósítások szerint a’ bragai ’s barcai felkeltek használása, vagy 3 pcenttel számítva, nehány nagy vashu­tát fog majd foglalatoskodtatni. Kj Ila nagy mennyiségét és jóságát vesszük gondolóra a’ belföld’ vasanyagi lakhelyeinek, a’ szétkü­ldethető kőszén’ és faszereknek, úgy kétségbe sem hozhatni, hogy a’belföld nagy­obb vasszükségek’ fedezésére is képes, hacsak a’ kedvező helyzetű gyárak eltökélik magokat ezen szerencsés elkelési közlekedéseket jól használni. A’ Ferdinand császár’éjszaki vasutjának igazgatósága, fel­­hatalmazottságának pontosan kijelölt határainál fogva, a­z átszállítási intézeteket annyival kevésbé vállalhatja magára, mennyivel inkább reméli ’s­ meggyőződik a’ felől, hogy a’bel­földi tőkepénzesek nem sokáig hagyandják ez alkalmat figyel­metlenül, hogy az ezen sokévi vasszállitásra szolgálandó összes summában 10 mill. p. forintnyi mennyiséget, arányosan csekély tőkékké alakítsák, abból nagy kamatokat hozandók. Egy vasút’ fellállitása annyi nagyobb ’s kisebb felü­gyelési gondokkal van terhelve, hogy eddig Európában még egy va­súti igazgatóság sem találkozott, melly e’ czélra vasat adna és szállítana. Azért nem világlik ki, miért dolgozzék az éj­szaki vasút’ igazgatósága ezen lett dolognak , főképen pedig fölhatalmazottságának ellenére. Egyébiránt, mivel az igazga­tóság véleményét közli, hogy t. i. a’ sima vas’ megszerzése árverési után csak igen kevéssé könnyítetnék, eléggé bizonyítja, hogy ő a’ kinálkozóékon kívül e’ vasanyagra nézve különös alkudozásokra is lépett a’ gyárokkal, ’s hogy minden derék gyárokkal, vagy a’ szállításra magát kötelező részvényes tár­sasággal , tekintvén a’ vasszükséget, az átszállítási intéze­tekre nézve jutalmas kötésekre lépni kész ; sőt hogy a’ gyá­­roknál kinyilatkoztatta, illy sima vasnak mázsáját 12 p. fo­rintjával lefizetni a’ vállalkozónak, tehát 30 pcenttel maga­sabb áron, mint a’mostani közönséges vasrúd’ ára; ’s azért az illy vállalkozásokat idején elvárja, magát azután mihez tartani tudandó. Továbbá a’ vas’ minőségének bizonyosan meg kell határoz­­tatnia, mivel ez nyulékony, erős, tehát legjobb vasat kíván, ha káros következésű vastöréseket, elrepedéseket látni nem akarunk. Máskép van ez a’ sima vasakkal, mert ezek a’ tér­gerendán (Streckbalken) nyugodván, silányabb minémű­ség­­nél sem tarthatni nagy veszélytől. Végre az igazgatóság úgy vélekedik, nem irtózván a’nyil­vánosságtól, hogy jobb volna, a’ Ferdinand császár’ éjszaki vasutjának nyugalmas kifejlődzésére nézve inkább vele érte­kezni efféle véleményi kü­lönségekröl, mintsem azokat tár­gyaivá tenni a’ nyilvános vitatkozásoknak.

Next