Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-04-08 / 28. szám
pártot fölserkenthetné, sokszor ismételt fenyegetését végrehajtani ’s elbocsáttatása után lázadásba törni ki. Az alsóház’ mart. 25-i ülésében Russell .1. lord jelenté , hogy az izlandi kormány’ tárgyábani javaslatát, melly a’ ministerium’ sorsát fogná eldönteni, api ellen akarja előterjeszteni. . . ... . . . A’ hírlapok most névjegyzékét közlik a Vitiers indítványa fölötti szavazásnál kitűnt többségnek és kisebb számnak. E’ névjegyzékből kitetszik azon, a' parlamentreformra nézve megjegyzésre méltó lett dolog, hogy a városi tagzok’ többsége a’ gabonatörvény ellen szavazott, a’ megyei (grófsági) tagok közül pedig csak 27 volt ellene ?* 184 mellette.Francziaország. A’ Journal des Débats menti az april. lókéi ministeriumot azon szemrehányás ellen, hogy az uj cabinet alakulása ellen cselszövénykedett. Az april. lókéi ministerium, úgy mond a’ nevezett hírlap, leköszönt, mivel nem buta a többséget az uj kamarában. E’ leköszönés komoly és viszszahuzhatlan. Sem az april. lókéi ministerium sem az udvar nem akadályozta az uj cabinet’ létesülését, hanem 1 /tiers ur, kizárván legelőször is, a’ bal oldal kívánságait, a’ doctrinaireket, ’s aztán, midőn a’ bal közép’ ministeriuma már készen is volt, uj feszegetések által annak feloszlását okozván. Thiers ur ezáltal korlátlan parancsolóva akart lenni a’ dolgok’ helyzete fölött, ’s a’ királyt arra kényszeríteni, hogy föltételetlen meghatalmazottságot adjon neki. Óhajtandó, hogy a’ király Thiers urat saját akaratja szerinti ministerium-alkotással bízza meg. Iia egyszer kormányra jutand Thiers ur, reménylhetőleg ama’ gyors kanyarulások’egyikét teendi, mellyektől még a’ legnagyobb taeticusok sem irtóznak, ’s a’ ministeriumban conservatív leend, miután, hogy arra juthasson, destructiv (rontó) volt. Egyébiránt, ha talán rész czéljai volnának, a’ kamarák és a’sajtó gátolni fognák azok’ hatását. Paris, mart. 26. Tegnap este volt egy Soult-Thiers- Guizot-ministeriumunk; ma semmink sincs többé. E’combinatio elenyészett, mint a’ többiek valamennyien. Ez úttal az akadály Soult marsaitól látszik jőni. Utólsó szombat óta Thiers ur iránti idegensége uj keménységgel kezdődött el. Azt állítja a’ marsai, hogy Thiers ur ismételve vele játékát Űzni ’s őt arra használni akarta, hogy egy pár hónap múlva önmaga juthasson a’ ministerelnökségre; de ő (Soult) már megunta mindezen cselszövényeket, és semmi viszonyban nem akar többé Thiers úrral lenni. De még ez nem minden ; maga Passy úr, bármint ragaszkodik is Thiers úrhoz a’politikai nézeteket illetőleg, kinyilatkoztatta neki, mikép soha sem veendi rá magát, hogy őt az elnökségre fölsegítse, sőt kénytelen volna illy szándéknak minden erejével ellene dolgozni. Egyszersmind igen komoly szemrehányásokat ten neki, miért szenvedte, hogy a’ neki hódoló hírlapok nyilván kimondották azon vadat, mintha a’ király hiúsított volna meg minden ministeri combinatiókat, holott ő (Thiers) jobban tudja mint akárki ezen állítás’ hamisságát. Végre még azt mondá a’ marsal, hogy azon esetben, ha e’ botrány tovább is tartana, köztudomássá fogná tenni a’ szószéken a’ valóságot 14 nap óta folytatott minden alkudozások iránt. Thiers ur némileg megdöbbenve látszék e’ rögtöni szemrehányáson. Minthogy egyébiránt mindenkép minister akar lenni, nem veszti el bátorságát, csakhogy czéljához eljuthasson. E’ sürgető szükség arra birta, hogy a’ doctrinairekhez közeledjek, kik egyedül adhatják meg neki a’ többséget azáltal, hogy a’ centrum’ szózatinak nagy számát magokhoz vonják. Ma egy ministeri combinatióról beszéltek, mellynél Thiers úr ki volna rekesztve, de én lehetetlennek tartom az illyen rendszabályt. Thiers veszedelmes mint minister, de mint az oppositio’ feje még veszedelmesebb. (71%. Zeit. lev.) Mart. 26ról szóló párisi hírlapok szerint a’ ministeri crisis az által látszik eldöntéséhez némileg közeledettnek, hogy a bal-közép’ doctrinairekkek előbbi combinatiójára ismét visszatértek. A’ National szerint sokén következő combinatio határoztatok: Soult marsal, hadminister ’s a’ ministertanács’ elnöke; Thiers, külügyi; Guizot, belügyi; Duierre, tengerészeti; Pass//, pénzügyi; Dufaure, istentiszteleti; Saucet, igazsági; Duchatel, kereskedési és nyílványos intézkedési. — „Odilon-Barrotnak — hozzá teszi a National a kamara’ elnökségére kellene jutnia, de kineveztetésének cabinetkérdéssé tétele nélkül. — Esti 11 órakor tudtuk meg, hogy a’ fenebbi combinatio, Soult marsai’ nemelly kifogásai’ következtében, újra kérdésbe vetetett. Ha nem sikerülne ezen nehézségek’ elhárítása, akkor Duperre admiralt szándékoznak a’ ministertanács’ elnökségeit meginni.“ A’ Journal des Débatshten mondatik: „tegnap este közönségesen állíttatott, hogy Guizot és Kiners közeledtek egymáshoz, ’s azon pontok iránt, mellyekre nézve tizennégy nap előtt meghasonlottak, egyesültek. Dint látszották, hogy végre ministeriumot kapunk, ’s az uj cabinet tagjainak nevei a’ Moniteur által legfölebb 48 óra alatt közzé fognak tétetni. Ezen combinatioban Guizot ur belügyminister, Duchatel kereskedési és nyilványos intézkedés,; thiers külügyek, Dufaure igazság’, Saucet az isten tisztelet, dlemain pedig a’ nyilványos oktatás’ tárczaival vannak felruházva. Soult marsai a’ ministertanács’ elnöke és hadminister.“ — A’ Temps szinte ezen combinatiorol szol, ’s hozzá teszi: ,,A’ spanyol kérdés, mint mondják, Thiers ur’textusával és magyarázatával, el van fogadva. E’ szerint a’ nehézség csak a’ marsai’ elfogadásában vagy el nem fogadásában áll; azonban késő estig°a’ marsa meg vonakodott ezen combinatióba lépni.“ Parisból mart. 27én kelt tudósítások szerint a’ 25 és este alakult ministeri combinatio (a’ bal és jobb középpé vagyis doctrinairekkel) már ismét felbomlott. A’ Message így ír: „Tegnap azt mondtuk , hogy a’jobb közép’ legbefolyásosabb tagjai foglalatoskodának egy cabinet’ felállításával. Broglie herczeg szives vala közbenjárólag állam a király s azon férfiak közt, kik az uj igazgatást képezendők e’ végre tegnapelőtt a’ nap’ folytában Thiers úrral értekezésbe bocsátkozék, kit nyomosan sürgetett, egy cabinetbei Guizot unni Soult marsall elnöksége alatt részevenni. Thier: Ur, ki mindig hajlandó a’ személyeket nem tekinteni, csak a’ dolog iránt legyen egyesség, világos és pontos nyilatkozásokat kivánt, úgy látszik, hogy ezen nyilatkozásoknál különböző kérdések felett, névszerint a’ kamara’ elnöksége felett, nem egyezhettek meg. — Tegnap délutáni 5 órakor Thiers, Broglie, Guizot, Duchatel, Passy, Dufaure és Sauzet urak összejövetelt butának, hol meggyőződének , hogy nincsen mód, melly őket egyesíthesse, miért is a’ tervezett combinatioról le kell mondani. — Ej alkudozások kezdetének meg, mellyek, reményleni lehet, egyszer valahára czélhoz vezetendnek. “ A’ Journal des Débats ezt mondja: „Tegnap este erősíték, hogy Thiers ur ma reggel a’ Tuilleriákba fogott hivatni.— Adíttatok továbbá, hogy Thiers ur már tegnap este is a’ meghatározandó cabinet’ tagjai’ választásával foglalatoskodott, mellynek összeállítása valószínűleg reá fog bízatni, ’s mellynek tulajdon képi fejéül, bárki legyen is a’ névszerinti elnök, magát tekinti.“ Pár is, mart. 27. Hallja már most ön az udvarnak előterjesztett programma’ titkos záradékait: 1. A’ ministertanács rendszerint többé már nem a’ Tuilleriákban , hanem a’ ministerelnök’ lakában fog tartatni. 2. A’ külügyminister minden audientián jelen van, mellyet a’ király idegen követeknek ad. 3. A’ ministertanáccsal a’ telegrafi ’s minden egyéb beérkező hivatalos irományok legelőbb közöltétnek. 4. A’ külügyminister felhatalmaztatik öt követség’ megváltoztathatására. 5. A’ministerium teljes hatalmat nyerend, harmincz megyeispány’ kinevezésére. Ezen követelések, mellyeknek a’ három legfontosbika, t. i. az első három, Angolországban már régen tettleg el van ismerve, azután, mi nyolcz év óta szokás volt, itt igen is hallatlannak látszik. Elég különösen most Dupin is, ki az utóbbi napokban saját jövendőjéről aggódott, mint mondják, ezen követeléseket gyámolitja és az előbbi combinatio’ tustinti ujanszerkesztésére annál inkább kész, minthogy magok a’ doctrinairek is, a’ Barrot-ot illető pontot kivéve, mellettük nyilatkoztak; sőt Dupin most Barrot’ elnökségét kabinetkérdésnek akarja ismerni, mellyet a’ doctrinairek részükről visszautasítanak, hogy az általányos áradásnál, melly őket balra sodorja, legalább némileg a’conservativ elvek’szmleges megőrzését tartsák fen. Elhatározásnak annyival inkább kell minél előbb következni, minthogy a’ párisi várostanács készül, egyenesen a’ királyhoz folyamodni, a’ kiállhatlan crisis’ megszüntetése iránt. — Utóirat. A’ csarnokon épen most következő ministerium jelöltetik: Duperré, tengerészeti és elnök; Maison, hadi; Argout, pénzügyi; Thiers, külügyi; Passy, belügyi; Dupin, igazsági; Dufaure, kereskedési; Valemain, nyilványos oktatási ministerek. fzilg.7. lev.) Mart. 28ról szóló legújabb párisi hírlapok szerint Thiers vonakodott a’ király’ megbízását, egy ministerium’ képzésére, elfogadni; késznek nyilatkozott mindazáltal egy olly cabinetbe lépni, mellynek Soult marsai lenne elnöke. A’ marsai azonban, mint modják, legelhatározottabban vonakodók részéről olly combinatioban venni részt, mellynél Thiers tiszttársa lenne. Franczia hírlapok azon megjegyzést teszik, miképen Francziaországban ritkán áll be ministeri crisis, a’ nélkül hogy valamelly titkos összefüggés által Angliát a’ hasonérzet’ egy nemébe ne vonná. Algir, mart. 16. De Salles báró’ küldetése felsültnek látszik. Abd-el-Kader ugyan elfogadta a’kormányzó’ gazdag ajándékit, ’s viszont hat gyönyörű arab lovat adott, mellyeket Tartaré gőzhajó viend Francziaországba, de mégsem engede utat nyitni Algírból Constantáiéba birtokán keresztül. De Sales ur Párisba utazik, eziránt a’ kormánytól utasításokat veendő. Mindinkább valósulni látszik, hogy Abdel-Kader állhatatos igyekezete mellett sem vette be Ain- Maadit. Most a’ statusaiban lakó mosabitákat, kik egyébiránt békés, iparűző emberek, mindenütt fogságra vetteti. Tehát mégis úgy látszik, hogy a’ Sahara’ (homokpuszta) mosabitái Ain-Maadi’ uralkodójának segítséget adtak Abdel-Kader ellen. — Némelly arabok, kik a’ tartományok’ belsejéből jöttek, azt állítják, hogy Abd-el-Kader Sidi-Embarek nevű kalifáját befogatta. Ben-Arats, ezelőtt Abd-el- Kader’ párisi követe, és Hadsi-Bualem, ugyancsak az ő agája Titteri tartományban, szinte kitétettek hivatalukból, és vagyonuk elfoglaltatott. Ha e’ tudósítás igaz, akkor az emir politicájában alkalmasint változás fog történni, ’s a’ főnökök alatti háborús párt ismét kegyébe jövend. U randó! febr. 20tól ezeket írják Ain-Maadi’ostromának megszüntetése felől: „An - Maideh’ (Maadi) állapodja a’ legroszabbá lön; már néhány nap óta hiányzanak élelmi és hadi szerek, ’s Tedjini elhatározd, hódoló levelet bocsátani Abd-el-Kader-hez, mellyben ezek mondattak: „Te a' prófétától vagy kiválasztva; én alávetem magamat a’te erődnek; de légy olly nagylelkű, ’s ne büntesd meg Ain-Maideh’ lakosit főnökük’ hibáiért, iluzd vissza magadat négy napi járóföldnyi távolságra falainktól, hogy rejtekhelyeinket félelem nélkül hagyhassuk el. Fiamat küldöm neked kezesül; te visszafogod őt adni nekem, ha Ain- Maideht birtokodba vetted. “ — Abd-el-Kader örömmel fogada ezen ajánlatot, ’s visszahúzta sergeit. Ez idő alatt Tedjini követeket külde leghívebb szövetségesihez, a’ monzabokhoz, élelmiszereket kért tőlök, ’s négy nap alatt a város ismét tökéletesen el volt élelemmel látva. Asszonyok, gyermekek’s eszek dolgozanak a’ várműveken, és a város most ellenállhat Abd-el-Kader’ minden megtámadásának, minthogy a’ monzabok is 1200 emberből álló segédsereget küldöttek. Minden készületek olly vigyázva tétettek , hogy Abd-el-Kader semmit sem vett észre belőlük. Hogyan is gyanakodhatott volna, miután Tedjini’ ma, e’ régi nemzetség utolsó sarjadéka, kezeiben volt. Midőn minden be vala végezve, Tedjini követet külde Abd-el-Kaderhez, s felhivatá, küldené előre a’ maga testvérét, hogy vegye birtokába a várost, melly minden lakosoktól elhagyatott, é s mellyben csak ő maradt néhány szolgával. Abd-el- Kader’ küldöttjei e’ meghívásra bemenőnek a’ városba, mellyet kiholtnak találtak. De rögtön elejökbe lépett Tedjini s mondá: „hoglyaim vagytok ! Allah nem akarta, hogy atyaim öröké egy szerencse,’ hatalmába kerüljön! Nézzetek meg e falakat , elég erősek ! Tekintsetek ezen Spanyolország. Egy martikai rendelet don Carlos’ fő hadi szállásáról igy hangzik: ,,A’ király, megfontolván a’ jogtudósoknak azon per fölötti tanácskozásait,melly a’castiliai események’ következtében don Antoino Zarategui és Joachim Elio ellen indíttatott, megfontolván a’ rezui és villareal-de-zamarragai haditörvényszék’ ítéletei közti szembetűnő ellenmondást, azoknak szabadonbocsáttatását parancsolta. A’ király akarja, hogy e’ két general’ fogsága nekik ne ártson ’s becsületes characteröket semmiképen meg ne sértse. Ennek következtében egy napiparancs, mellyben ártatlanságuk kifejeztetik, lészen három nap egymásután a’ kihívásra összegyűlt csapatok előtt felolvasandó, miszerint a’ nevezett generálok fényes elégtételt kapjanak. Isten tartsa meg önt. A’ főtisztikar’ főnökéhez.44 Elio — mint mondják — a’ főparancsnokságot Navarrában és Zariategui egy Maroto’ parancsnoksága alatti osztály’ főnökségét veszi át. E’ két general’ védői, Vargas brigádos és Madraza ezeredes, szinte szabadságba tétettek. Madrid, mart. 16. A’ fő hadi törvényszék a’ régens királynénak egy előterjesztést nyujta át Olozaya és Sancho urak’ hivatalukbéli kitétele ellen; azonban a’ hadminister megmarad parancsa mellett. Hiszik, hogy a’ törvényszék ennek nem fog engedelmeskedni, hanem inkább a’további erőszakos lépéseket bevárni. A’ minister több túlzó párti személyeknek ajánlá a’ megürült helyeket, de mindenütt visszautasításra talált. Cordova valóban kényszeríttetett, Sevillából Valladolidba menni, a’ törvényszék előtt megjelenendő. A’ ministerek’ bánásmódjára minden pártok felindulvak, ’s ha Luciana nem képes mint dictator Madridba menni, akkor gyors bukásuk elkerülhette. Más szabadító mód nincs számukra. A’ mérsékeltek az alkotmány’ felforgatását, a’ katonai despotismus’ behozatalát ’s politicai semmiségüket vetik szemökre; a’ túlzók őket felségsértőknek bélyegzik, kik a’ szabad intézmények’ rovására a’ carlosiakkal kibékülést akarnának. Még Rodil is vonakodék főkapitánynak menni Cataloniába, minthogy a’ ministerek olly kiterjedésű hatalmat nem akarnak neki adni, a’ millyet kíván. Magok közt is egyenetlenség uralkodik, ’s bizonyosnak mondják, hogy az igazság minister már benyújtotta lemondását. — Van Halén türelmesen időzik Murviedroban, habár csak 3—4000 ember áll ellenében. Cabrera t.i. majd minden seregeivel Arragoniában áll ’s háborítlanúl foglalkozik az olly fontos Segura hely’ erősítésével, mellynek birtokával egész Daroca’ környékén, a’ Carmena téren, sőt még a’ Saragossa és Madrid közti országúton is uralkodik. A’ kisebb helyeknek, mint Cutanda, Montalvan , Albalate, szükségkép kezeire kell esniük, ha Segura megerősítését bevégezte. Nyolczadikán Calamochában volt és seregeit minden felől magához vonta. Utóirat. Ez éjjel azon hir érkezett, hogy Balmaseda valójában egyesült Cabrerával, ’s hogy ez és Vorcudel közt komoly egyenetlenségek ütöttek ki. Egy bayonnei, mart. 21. költ levél igy szól: „Arragoniában a’ christinók’ ügye nem halad. A’ tartomány aggodalomban van Segura’ megerősíttetése felett, mi által Cabrera, ki Cantavieja ’s Morellából máris az alsóarragoniai hegység’ keleti részét egész az Ebroig birja, most már a’ nyugatit is hatalma alá veti egész a’ madridi útvonalig. E’ hegyek’ menetele nyugattól keletnek, melly csak egyetlen félkör alakú fő út által (Teruelen és Darocán át) van nyugati részén keresztül szegve, teszi, hogy a’ valenciai és közép-arragoniai (az Ebro’ jobb partján fekvő) seregek csak igen nehezen ’s kerülők által hathatnak együvé, midőn az, ki a’ hegységet birja, könnyűséggel veti magát egyik vagymásik oldalra. Mialatt tehát van Halen 11—12,000 emberrel Valenciát ‘s Almenora’ és Onda’ megerősíttetéseit (mi már bevégezéséhez közelít) fedi, Ayerbe, ki 5—6000 emberrel Carmenában áll szokott táborában, gyengének érzi magát Cabrerát, ki Segura körül egyesítette főerejét, megtámadni, annál inkább, minthogy az Espartero által kiküldött Parru-féle brigádnak csak az a’ rendeltetése, hogy Calatayudot ’s a’ madridi utat fedje. Mondják, hogy ez utóbbi nehézség el van hárítva ’s van Halén maga jelent meg egy csapat osztállyal Teruel’ vidékén, Cabrera’ hátvédét maga előtt űzvén, — de még erre nézve határozottabb tudósításokat kell elvárnunk. Illy körülmények közt nem csodálhatni, ha az ország van Halennel ’s van Halen a’ ministeriummal, melly neki pályafutásának épen legelhatározóbb pontján útját elvágta, elégedetlen leend.44 Bayonne, mart. 21. Espartero tudósításában el akarja hitetni, hogy az utolsó mozgások’ kezdeménye Marototól eredt, és hogy ezen kezdemény saját lodosábai sebes hadmenete által, hol Leonnal egyesült, ’s igy tovább arcosbai nyomulása által hiusittatott meg ; illy módon szerzi magának azon tekintetet, mintha mégis tett volna valami hasznost— de tagadhatja, hogy mind a’ két hadsereg majd két napig állott egymással szemközt ’s azután visszavonult, a’ nélkül hogy csak egy puskalövést is tett volna — A’ két fő hadi szállás (Estella és Tolosa) közti levelezés szakadatlan; Maroto mind e’ mellett mégis elhatározta magát, személyesen, egy zászlóal kíséretében, indulni Tolosába, a’ praetendenssel újra értekezést tartandó. Egyéb' iránt bármilly sokat beszélnek egy idő óta politicai és diplomatiai értekezésekről, mégsem fogják sem a’ christinák' élelmiszerekre és fegyverekre, s mondjátok meg nekem, valljon nem daczolhatok e uratokkal^44 Az emir’ testvére hódol a sorsának, ’s amazt tudósító Tedjini’csalásáról. Eleinte Abd-el-Kader le akará fejeztetni annak fiát, de felhagyott e’ szándékkal, hogy testvérét hasonló sorstól megkímélje; de mégis Tedjini’ mindazon hiveit, kiket megkapható, megölte, ’s egy kis várost, melly annak birtokához tartozék, elpusztított. Sok néptörzsök használó ezen alkalmat ’s elszakadó tőle. Tedjimi uj levelet bocsátott Abd-el- Kaderhez, mellyben felhívja, hogy szavát tartsa meg ’s hét évig ostromolja Ain-Maideht, mikint esküvé, mert különben örökre elvesztendené a’ valódi muzelmann nevet, és ezt fognák róla mondani: „Úgy jövél mint dühös bika, ’s úgy szaladsz el mint gyönge tehén.44