Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-04-08 / 28. szám

pártot fölserkenthetné, sokszor ismételt fenyegetését végre­hajtani ’s elbocsáttatása után lázadásba törni ki. Az alsóh­­áz’ mart. 25-i ülésében Russell .1. lord jelen­té , hogy az izlandi kormány’ tárgyábani javaslatát, melly a’ ministerium’ sorsát fogná eldönteni, api e­llen akarja előterjeszteni. . . ... . . . A’ hírlapok most névjegyzékét közlik a V­itiers in­dítványa fölötti szavazásnál kitűnt többségnek és kisebb számnak. E’ névjegyzékből kitetszik azon, a' parlament­­reformra nézve megjegyzésre méltó lett dolog, hogy a vá­rosi tagzok’ többsége a’ gabonatörvény ellen szavazott, a’ megyei (grófsági) tagok közül pedig csak 27 volt ellene ?* 184 mellette.Francziaország. A’ Journal des Débats menti az april. lókéi ministeriu­­mot azon szemrehányás ellen, hogy az uj cabinet alaku­lása ellen cselszövénykedett. Az april. lókéi ministerium, úgy mond a’ nevezett hírlap, leköszönt, mivel nem buta a többséget az uj kamarában. E’ leköszönés komoly és visz­­szahuzhatlan. Sem az april. lókéi ministerium sem az ud­var nem akadályozta az uj cabinet’ létesülését, hanem 1 /ti­ers ur, kizárván legelőször is, a’ bal oldal kívánságai­t, a’ doctrinaireket, ’s aztán, midőn a’ bal közép’ ministeriu­­ma már készen is volt, uj feszegetések által annak felosz­lását okozván. Thiers ur ezáltal korlátlan parancsolóva a­­kart lenni a’ dolgok’ helyzete fölött, ’s a’ királyt arra kényszeríteni, hogy föltételetlen meghatalmazottságot adjon neki. Óhajtandó, hogy a’ király Thiers urat saját akaratja szerinti ministerium-alkotással bízza meg. Iia egyszer kor­mányra jutand Thiers ur, reménylhetőleg ama’ gyors ka­­nyarulások’egyikét teendi, mellyektől még a’ legnagyobb taeticusok sem irtóznak, ’s a’ ministeriumban conservatív leend, miután, hogy arra juthasson, destructiv (rontó) volt. Egyébiránt, ha talán rész czéljai volnának, a’ kamarák és a’sajtó gátolni fognák azok’ hatását. Paris, mart. 26. Tegnap este volt egy Soult-Thiers- Guizot-ministeriumunk; ma semmink sincs többé. E’com­­binatio elenyészett, mint a’ többiek valamennyien. Ez úttal az akadály Soult marsaitól látszik jőni. U­tólsó szombat óta Thiers ur iránti idegensége uj keménységgel kezdődött el. Azt állítja a’ marsai, hogy Thiers ur ismételve vele játékát Űzni ’s őt arra használni akarta, hogy egy pár hónap múl­va önmaga juthasson a’ ministerelnökségre; de ő (Soult) már megunta mindezen cselszövényeket, és semmi viszony­ban nem akar többé Thiers úrral lenni. De még ez nem minden ; maga Passy úr, bármint ragaszkodik is Thiers úr­hoz a’politikai nézeteket illetőleg, kinyilatkoztatta neki, mi­­kép soha sem veendi rá magát, hogy őt az elnökségre fölse­­gítse, sőt kénytelen volna illy szándéknak minden erejével ellene dolgozni. Egyszersmind igen komoly szemrehányáso­kat ten neki, miért szenvedte, hogy a’ neki hódoló hírlapok nyilván kimondották azon vadat, mintha a’ király hiúsított volna meg minden ministeri combinatiókat, holott ő (Thiers) jobban tudja mint akárki ezen állítás’ hamisságát. Végre még azt m­ondá a’ marsal, hogy azon esetben, ha e’ botrány to­vább is tartana, köztudomássá fogná tenni a’ szószéken a’ valóságot 14 nap óta folytatott minden alkudozások iránt. Thiers ur némileg megdöbbenve látszék e’ rögtöni szemre­hányáson. Minthogy egyébiránt mindenkép minister akar lenni, nem veszti el bátorságát, csakhogy czéljához eljuthas­son. E’ sürgető szükség arra birta, hogy a’ doctrinairekhez közeledjek, kik egyedül adhatják meg neki a’ többséget azál­tal, hogy a’ centrum’ szózatinak nagy számát magokhoz von­ják. Ma egy ministeri combinatióról beszéltek, m­ellynél Thiers úr ki volna rekesztve, de én lehetetlennek tartom az illyen rendszabályt. Thiers veszedelmes mint minister, de mint az oppositio’ feje még veszedelmesebb. (71%. Zeit. lev.) Mart. 26ról szóló párisi hírlapok szerint a’ ministeri crisis az által látszik eldöntéséhez némileg közeledettnek, hogy a bal-közép’ doctrinairekkek­ előbbi com­binatiójára ismét visszatértek. A’ National szerint sokén követ­kező combinatio határoztatok: Soult marsal, hadminister ’s a’ ministertanács’ elnöke; Thiers, külügyi; Guizot, bel­­ügyi; Dui­erre, tengerészeti; Pass//, pénzügyi; Dufaure, istentiszteleti; Saucet, igazsági; Duchatel, kereskedési és nyílványos intézkedési. — „Odilon-Barrotnak — hozzá te­szi a National a kamara’ elnökségére kellene jutnia, de kineveztetésének cabinetkérdéssé tétele nélkül. — Esti 11 órakor tudtuk meg, hogy a’ fenebbi combinatio, Soult mar­sai’ nemelly kifogásai’ következtében, újra kérdésbe vete­tett. Ha nem sikerülne ezen nehézségek’ elhárítása, akkor Duperre admiralt szándékoznak a’ ministertanács’ elnöksé­geit meginni.“ A’ Journal des Débatshten mondatik: „tegnap este közönségesen állíttatott, hogy Guizot és Kiners közeledtek egymáshoz, ’s azon pontok iránt, mellyek­­re nézve tizennégy nap előtt meghasonlottak, egyesültek. Dint látszották, hogy végre ministeriumot kapunk, ’s az uj cabinet tagjainak nevei a’ Moniteur által legfölebb 48 óra alatt közzé fognak tétetni. Ezen combinatioban Guizot ur belügyminister, Duchatel kereskedési és nyilványos in­tézkedés,; thiers külügyek, Dufaure igazság’, Saucet az isten tisztelet,­­ dlemain pedig a’ nyilványos oktatás’ tárczai­­val vannak felruházva. Soult marsai a’ ministertanács’ elnö­ke és hadminister.“ — A’ Temps szinte ezen combinatio­­rol szol, ’s hozzá teszi: ,,A’ spanyol kérdés, mint mond­ják, Thiers ur’textusával és magyarázatával, el van fogad­va. E’ szerint a’ nehézség csak a’ marsai’ elf­ogadásában vagy el nem fogadásában áll; azonban késő estig°a’ marsa meg vonakodott ezen combinatióba lépni.“ Parisból mart. 27én kelt tudósítások szerint a’ 25 és este alakult ministeri combinatio (a’ bal és jobb középpé vagyis doctrinairekkel) már ismét felbomlott. A’ Message így ír: „Tegnap azt mondtuk , hogy a’jobb közép’ legbe­folyásosabb tagjai foglalatoskodának egy cabinet’ felállítá­sával. Broglie herczeg szives vala közbenjárólag állam­ a király s azon fér­fiak közt, kik az uj igazgatást képezendők e’ végre tegnapelőtt a’ nap’ folytában Thiers úrral érteke­zésbe bocsátkozék, kit nyomosan sürgetett, egy cabinetbei Guizot unni Soult marsall elnöksége alatt részeven­ni. Thier: Ur, ki mindig hajlandó a’ személy­eket nem tekinteni, csak a’ dolog iránt legyen egyesség, világos és pontos nyilatkozásokat kivánt, úgy látszik, hogy ezen nyilatkozá­soknál különböző kérdések felett, névszerint a’ kamara’ el­nöksége felett, nem egyezhettek meg. — Tegnap délutáni 5 órakor Thiers, Broglie, Guizot, Duchatel, Passy, Du­faure és Sauzet urak összejövetelt butának, hol meggyőző­dének , hogy nincsen mód, melly őket egyesíthesse, miért is a’ tervezett combinatioról le kell mondani. — Ej alkudo­zások kezdetének meg, mellyek, reményleni lehet, egyszer valahára czélhoz vezetendnek. “ A’ Journal des Débats ezt mondja: „Tegnap este erősíték, hogy Thiers ur ma reggel a’ Tuilleriákba fogott hivatni.— Adíttatok továbbá, hogy Thiers ur már tegnap este is a’ meghatározandó cabinet’ tagjai’ választásával foglalatoskodott, mellynek összeállítása valószínűleg reá fog bízatni, ’s mellynek tulaj­don képi fe­jéül, bárki legyen is a’ névszerinti elnök, magát tekinti.“ Pár is, mart. 27. Hallja már most ön az udvarnak elő­terjesztett programma’ titkos záradékait: 1. A’ ministerta­nács rendszerint többé már nem a’ Tuilleriákban , hanem a’ ministerelnök’ lakában fog tartatni. 2. A’ külügyminister minden audientián jelen van, mellyet a’ király idegen kö­veteknek ad. 3. A’ ministertanáccsal a’ telegrafi ’s minden egyéb beérkező hivatalos irományok legelőbb közöltétnek. 4. A’ külügyminister felhatalmaztatik öt követség’ m­egvál­­toztathatására. 5. A’ministerium teljes hatalmat nyerend, harmincz megyeispány’ kinevezésére. Ezen követelések, mellyeknek a’ három legfontosbika, t. i. az első három, An­golországban már régen tettleg el van ismerve, azután, mi nyolcz év óta szokás volt, itt igen is hallatlannak látszik. Elég különösen most Dupin is, ki az utóbbi napokban saját jövendőjéről aggódott, mint mondják, ezen követeléseket gyámolitja és az előbbi combinatio’ tustinti ujanszerkesz­­tésére annál inkább kész, minthogy magok a’ doctrinairek is, a’ Barrot-ot illető pontot kivéve, mellettük nyilatkoz­tak; sőt Dupin most Barrot’ elnökségét kabinetkérdésnek a­­karja ismerni, mellyet a’ doctrinairek részükről visszauta­sítanak, hogy az általányos áradásnál, melly őket balra so­dorja, legalább némileg a’conservativ elvek’szm­leges meg­őrzését tartsák fen. Elhatározásnak annyival inkább kell minél előbb következni, minthogy a’ párisi várostanács ké­szül, egyenesen a’ királyhoz folyamodni, a’ kiállhatlan cri­sis’ megszüntetése iránt. — Utóirat. A’ csarnokon épen most következő ministerium jelöltetik: Duperré, tengeré­szeti és elnök; Maison, hadi; Arg­out, pénzügyi; Thiers, kül­ügyi; Passy, belügyi; Dupin, igazsági; Dufaure, kereske­dési; Valemain, nyilványos oktatási ministerek. fzilg.7. lev.) Mart. 28ról szóló legújabb párisi hírlapok szerint Thiers vonakodott a’ király’ megbízását, egy ministerium’ képzésé­re, elfogadni; késznek nyilatkozott mindazáltal egy olly cabinetbe lépni, mellynek Soult marsai lenne elnöke. A’ marsai azonban, mint modják, legelhatározottabban vona­­kodók részéről olly combinatioban venni részt, m­ellynél Thiers tiszttársa lenne. Franczia hírlapok azon megjegyzést teszik, miképen Francziaországban ritkán áll be ministeri crisis, a’ nélkül hogy valamelly titkos összefüggés által Angliát a’ hasonér­­zet’ egy nemébe ne vonná. Algir, mart. 16. De­ Salles báró’ küldetése felsültnek látszik. Abd-el-Kader ugyan elfogadta a’kormányzó’ gazdag ajándékit, ’s viszont hat gyönyörű arab lovat adott, mellye­­ket Tar­taré gőzhajó viend Francziaországba, de mégsem engede utat nyitni Algírból Constantáiéba birtokán keresz­tül. De­ Sal­es ur Párisba utazik, eziránt a’ kormánytól uta­sításokat veendő. Mindinkább valósulni látszik, hogy Abd­­el-Kader állhatatos igyekezete mellett sem vette be Ain- Maadit. Most a’ statusaiban lakó mosabitákat, kik egyéb­iránt békés, iparűző emberek, mindenütt fogságra vetteti. Tehát mégis úgy látszik, hogy a’ Sahara’ (homokpuszta) mosabitái Ain-Maadi’ uralkodójának segítséget adtak Abd­­el-Kader ellen. — Némelly arabok, kik a’ tartományok’ belsejéből jöttek, azt állítják, hogy Abd-el-Kader Sidi-Em­­barek nevű kalifáját befogatta. Ben-Arats, ezelőtt Abd-el- Kader’ párisi követe, és Hadsi-Bualem, ugyancsak az ő agája Titteri tartományban, szinte kitétettek hivatalukból, és vagyonuk elfoglaltatott. Ha e’ tudósítás igaz, akkor az emir politicájában alkalmasint változás fog történni, ’s a’ főnökök alatti háborús párt ismét kegyébe jövend. U randó! febr. 20tól ezeket írják Ain-Maadi’ostro­mának megszüntetése felől: „A­­­n­ - M­aide­h’ (Maadi) ál­lapodja a’ legroszabbá lön; már néhány nap óta hiányzanak élelmi és hadi szerek, ’s Tedjini elhatározd, hódoló­ levelet bocsátani Abd-el-Kader-hez, mellyben ezek mondattak: „Te a' prófétától vagy kiválasztva; én alávetem magamat a’te erődnek; de légy olly nagylelkű, ’s ne büntesd meg Ain-Maideh’ lakosit főnökük’ hibáiért, iluzd vissza maga­dat négy napi járóföldnyi távolságra falainktól, hogy rejtek­helyeinket félelem nélkül hagyhassuk el. Fiamat küldöm neked kezesül; te visszafogod őt adni nekem, ha Ain- Maideht birtokodba vetted. “ — Abd-el-Kader örömmel fo­gada ezen ajánlatot, ’s visszahúzta sergeit. Ez idő alatt Tedjini követeket külde leghívebb szövetségesihez, a’ monzabokhoz, élelmi­szereket kért tőlök, ’s négy nap alatt a város ismét tökéletesen el volt élelemmel látva. Asszo­nyok, gyermekek’s eszek dolgozanak a’ várműveken, és a város most ellenállhat Abd-el-Kader’ minden megtáma­dásának, minthogy a’ m­onzabok is 1200 emberből álló se­gédsereget küldöttek. Minden készületek olly vigyázva té­tettek , hogy Abd-el-Kader semmit sem vett észre belőlük. Hogyan is gyanakodhatott volna, miután Tedjini’ ma, e’ ré­gi nemzetség utolsó sarjadéka, kezeiben volt. Midőn min­den be vala végezve, Tedjini követet külde Abd-el-Kader­­hez, s felhivatá, küldené előre a’ maga testvérét, hogy ve­gye birtokába a várost, melly minden lakosoktól elhagya­tott, é s mellyben csak ő maradt néhány szolgával. Abd-el- Kader’ küldöttjei e’ meghívásra bemenőnek a’ városba, mellyet kiholtnak találtak. De rögtön elejökbe lépett Ted­jini s mondá: „hoglyaim­ vagytok ! Allah nem akarta, hogy atyaim öröké egy szerencse,’ hatalmába kerüljön! Néz­zetek meg e falakat , elég erősek !­­ Tekintsetek ezen Spanyolország. Egy mart­­i­kai rendelet don Carlos’ fő hadi szállásáról igy hangzik: ,,A’ király, megfontolván a’ jogtudósoknak azon per fölötti tanácskozásait,melly a’castiliai események’ következtében don Antoino Zar­ategui és Joachim Elio ellen indíttatott, megfontolván a’ r­ezui és villareal-de-zamarra­­gai haditörvényszék’ ítéletei közti szembetűnő ellenmon­dást, azoknak szabadonbocsáttatását parancsolta. A’ király akarja, hogy e’ két general’ fogsága nekik ne ártson ’s becsületes characteröket semmiképen meg ne sértse. Ennek következtében egy napiparancs, mellyben ártatlanságuk kifejeztetik, lészen három nap egymásután a’ kihívásra összegyűlt csapatok előtt felolvasandó, miszerint a’ neve­zett generálok fényes elégtételt kapjanak. Isten tartsa meg önt. A’ főtisztikar’ főnökéhez.44 Elio — mint mondják — a’ főparancsnokságot Navarrában és Zariategui egy Ma­­roto’ parancsnoksága alatti osztály’ főnökségét veszi át. E’ két general’ védői, Vargas brigádos és Madraza ezeredes, szinte szabadságba tétettek. Madrid, mart. 16. A’ fő hadi törvényszék a’ régens királynénak egy előterjesztést nyujta át Olozaya és Sancho urak’ hivatalukbéli kitétele ellen; azonban a’ hadminister megmarad parancsa mellett. Hiszik, hogy a’ törvényszék ennek nem fog engedelmeskedni, hanem inkább a’további erőszakos lépéseket bevárni. A’ minister több túlzó párti személyeknek ajánlá a’ megürült helyeket, de mindenütt visszautasításra talált. Cordova valóban kényszeríttetett, Sevillából Valladolidba menni, a’ törvényszék előtt megje­lenendő. A’ ministerek’ bánásmódjára minden pártok felin­­dulvak, ’s ha Luciana nem képes mint dictator Madridba menni, akkor gyors bukásuk elkerülhette. Más szabadí­tó mód nincs számukra. A’ mérsékeltek az alkotmány’ fel­­forgatását, a’ katonai despotismus’ behozatalát ’s politicai semmiségüket vetik szemökre; a’ túlzók őket felségsértők­nek bélyegzik, kik a’ szabad intézmények’ rovására a’ carlosiakkal kibékülést akarnának. Még Rodil is vonako­­dék főkapitánynak menni Cataloniába, minthogy a’ minis­terek olly kiterjedésű hatalmat nem akarnak neki adni, a’ millyet kíván. Magok közt is egyenetlenség uralkodik, ’s bizonyosnak mondják, hogy az igazság minister már benyúj­totta lemondását. — Van Halén türelmesen időzik Murvied­­roban, habár csak 3—4000 ember áll ellenében. Cabrera t.i. majd minden seregeivel Arragoniában áll ’s háborítlanúl fog­lalkozik az olly fontos Segura hely’ erősítésével, mellynek birtokával egész Daroca’ környékén, a’ Carm­ena téren, sőt még a’ Saragossa és Madrid közti országúton is uralkodik. A’ kisebb helyeknek, mint Cutanda, Montalvan , Albalate, szükségkép kezeire kell esniük, ha Segura­ megerősítését bevégezte. Nyolczadikán Calamochában volt és seregeit minden felől magához vonta. Utóirat. Ez éjjel azon hir érkezett, hogy Balmaseda valójában egyesült Cabrerá­­val, ’s hogy ez és Vorcudel közt komoly egyenetlenségek ütöttek ki. Egy bayonnei, mart. 21. költ levél igy szól: „Ar­­ragoniában a’ christinók’ ügye nem halad. A’ tartomány aggodalomban van Segura’ megerősíttetése felett, mi által Cabrera, ki Cantavieja­ ’s Morellából máris az alsóarrago­­niai hegység’ keleti részét egész az Ebroig birja, most már a’ nyugatit is hatalma alá veti egész a’ madridi útvonalig. E’ hegyek’ menetele nyugattól keletnek, melly csak egyetlen félkör alakú fő út által (Teruelen és Darocán át) van nyu­gati részén keresztül szegve, teszi, hogy a’ valenciai és közép-arragoniai (az Ebro’ jobb partján fekvő) seregek csak igen nehezen ’s kerülők által hathatnak együvé, midőn az, ki a’ hegységet birja, könnyűséggel veti magát egyik vagy­­másik oldalra. Mialatt tehát van Halen 11—12,000 emberrel Valenciát ‘s Almenora’ és Onda’ megerősíttetéseit (mi már bevégezéséhez közelít) fedi, Ayerbe, ki 5—6000 emberrel Carm­enában áll szokott táborában, gyengének érzi magát Cabrerát, ki Segura körül egyesítette főerejét, megtámad­ni, annál inkább, minthogy az Espartero által kiküldött Par­­ru-féle brigádnak csak az a’ rendeltetése, hogy Calatayu­­dot ’s a’ madridi utat fedje. Mondják, hogy ez utóbbi ne­hézség el van hárítva ’s van Halén maga jelent meg egy csapat osztállyal Teruel’ vidékén, Cabrera’ hátvédét maga előtt űzvén, — de még erre nézve határozottabb tudósításo­kat kell elvárnunk. Illy körülmények közt nem csodálhatni, ha az ország van Halennel ’s van Halen a’ ministeriummal, melly neki pályafutásának épen legelhatározóbb pontján út­ját elvágta, elégedetlen leend.44 Bayonne, mart. 21. Espartero tudósításában el akar­ja hitetni, hogy az utolsó mozgások’ kezdeménye Maroto­­tól eredt, és hogy ezen kezdemény saját lodosábai sebes hadmenete által, hol Leonnal egyesült, ’s igy tovább ar­­cosbai nyomulása által hiusittatott meg ; illy módon szerzi magának azon tekintetet, mintha mégis tett volna valami hasznost— de tagadhatja­­, hogy mind a’ két hadsereg majd két napig állott egymással szemközt ’s azután vissza­vonult, a’ nélkül hogy csak egy puskalövést is tett volna­­ — A’ két fő hadi szállás (Estella és Tolosa) közti levelezés szakadatlan; Maroto mind e’ mellett mégis elhatározta ma­gát, személyesen, egy zászlóal kíséretében, indulni Tolo­­sába, a’ praetendenssel újra értekezést tartandó. Egyéb­' iránt bármilly sokat beszélnek egy idő óta politicai és diplo­­matiai értekezésekről, mégsem fogják sem a’ christinák' élelmi­szerekre és fegyverekre, s mondjátok meg nekem, valljon nem daczolhatok e uratokkal^44 Az emir’ testvére hódol a sorsának, ’s amazt tudósító Tedjini’csalásáról. Ele­inte Abd-el-Kader le akará fejeztetni annak fiát, de felha­gyott e’ szándékkal, hogy testvérét hasonló sorstól megkí­mélje; de mégis Tedjini’ mindazon hiveit, kiket megkap­ható, megölte, ’s egy kis várost, melly annak birtokához tartozék, elpusztított. Sok néptörzsök használó ezen alkal­mat ’s elszakadó tőle. Tedjimi uj levelet bocsátott Abd-el- Kaderhez, mellyben felhívja, hogy szavát tartsa meg ’s hét évig ostromolja Ain-Maideht, mikint esküvé, mert külön­ben örökre elvesztendené a’ valódi muzelmann nevet, és ezt fognák róla mondani: „Úgy jövél mint dühös bika, ’s úgy szaladsz el mint gyönge teh­én.44

Next