Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-08 / 54. szám

vissza adósul­ja Izlandnak békéjét é s nyugalmát­, de, (/.t i.»m tette. (Halljuk!) Sok korábbi védszonoka a bilinek bánja most, úgymond, reáadott szavazatot. O mnehi­sea) min­denkor azon meggyőződést táplálta, hogy a polgarjogo­k­bani egyenlővé­ tétel a’ római egyh­áz híveit nem ogna k­i elégíteni. Mellette volt ugyan, hogy nemelly­ engedmények adassanak a’ catholicusoknak, de az illyen biliről előre meg­mondotta, mit most a’ következés megmutatott, hogy az íz­­landi protestáns egyház’ elpusztítására van számítva. Azon­ban meg kell jegyeznie, hogy az angliai catholicusok és az izlandi pápisták’ magok viselete közt tetemes különbség lé­tezik az elsőbbiek’ javára. A’ nemes gróf' itt iszonyúan raj­zolja az izlandi catholicus papság’ ármányait, melly még türelmetlenebb és jezsuitaibb tanokat terjeszt mint a’ papi uralkodás’ legroszabb korabeliek voltának. Az emancipatio­­acta’ elfogadtatása óta rendszeresen dolgoznak az izlandi statusegyház’ romlásán , ’s a’ kormány által minap javas­lótt nemzeti-iskola-terv derekasan gyarapítja a’ hegyentuji (transmontana, római-cathol.) törekvéseket. Mindazáltal Anglia’protestáns érzelme most szerencsére mélyen fölger­­jesztetett; a’ nép érzi ’s elismeri a’ veszélyt, melly drágán nyert hitét fenyegeti, ’s ha vezérre van szüksége a’ római egyház’ megtámadásai ellen, szükség’ esetében ő (V­inchil­­sea) ajánlkozik e’ vezérnek. — Brougham lord elismeri a’ gróf őszinte érzelmét, de nyilatkozásival nem egyezhet. Ő (Brougham) pártolta a’ catholicus­ billt, de koránsem bánja meg sőt, inkább az ezen nagy rendszabálynak áldozott időt politicai élete’ legszerencsésebb és legjobban használt ré­széhez számítja. A’ kérdéses actó ugyan mostanig nem töl­tötte be a’ felőle táplált várakozásokat, de oka leginkább az, hogy olly sokáig késtek elfogadásával; mert minél to­vább vonalnak el az emberektől az őket illető jogok, an­nál lassabban térnek vissza a’ megsértettek’ fölingerült elméi is a’ nyugalomra és rendre. Fájlalja ő a’ pártos szellemet, melly itt ott az izlandi catholicusok közt mutat­kozik; azonban nem tagadhatni, hogy az részint a’ folyvást tartó orangista-ármányok’ visszahatása. Egyetlen gyógyszer ezen a’ statustestben folyvást eresedő vallás-politicai fe­kély ellen, a’ két párt közül egyiket sem tenni elébe a’ másiknak, hanem mindkettőnek egyenlő igazságot szolgál­tatni.— Wicklow gróf, az emancipatiónak egyik eredeti el­lensége, szinte megengedi, hogy az általában üdvösen ha­tott Izlandra, legalább a’ papi part’ ármányai annak követ­keztében nem szaporodtak. Ellenben Roden lord melegen pártolá a’ kérelmet. Jun. tökén harmadszor olvastaték föl az alsóházban a’ Jamaica-indítvány, Hun­e­ ellenzése’ daczára. A’ felsőház e’ napon nem ült össze. Jun. Iadikán, mint a’ Waterlooi ütközet’ 24 ik évnapján, Wellington hg. lakomát adott Apsley-llouseban a’ brit had­sereg’ ama’ főbb tiszteinek, kik vele az emlékezetes nap­ véres borostyánin osztoztak. Összesen 74 vendég volt hiva­talos, de csak 60 jelent meg, kik közt szemlélhető vola Anglesey marquis, lord Hill's Colville tábornokok, Maitland P., Vivian H., lord Somerset ’s több tábornoksegéd. Gr. PoZ'X­o di Borgo betegeskedéssel menté megnem­ jelenhe­­tését. Az ét­teremben mindazon arany-, e­züst- és porczelán­­edény föl volt rakva, mit a’ hg. katonai szolgálatában szer­zett érdemiért hálójel gyanánt minden oldalról kapott, mi­nek a’ meghalt portugál királytól nyert 24 láb hosszú gyö­nyörű ezüst táb­za, a’ hires Achilles-paizs, a’ három szö­vetséges fejedelem’ nagybecsű ajándéka, az angol nemes­ség nyújtotta ibrik ’stb. Más években szabad bemenete volt délután a’ látni vágyó népnek a’ termekbe; de ez alkalom­mal, több rendű kerelem után is, megtagadá ezt a’ lig. A’ nem rég Portsmouthba hozott és zsákmány gyanánt eladott rabszolgahajó, igen szép 170 tonnás brigg, melly több ízben rakodott már meg rabszolgákkal ’s átszállttá őket az atlanti tengeren; gyors vitorlázó lévén azonban, sebes iramlata által mindig megmenekedett üldözőitől, m­ig végre közelebb a’ benini öbölben a Saracen nevű brit hajó által lefoglaltaték. Nevezetes dolog, hogy orosz lobogót visel, ’s mint kapitánya mondá, valóban orosz hajó, ámbár egy orosz sem találtaték rajta, ’s a’ legénység egyig spanyol volt. A’ kapitány Florenzből való; neve Bernados, ki, a’ Times szerint, a’ hajót egy havannai spanyol kereskedő’ tu­lajdonának lenni vallá. A’hajó’ orosz voltának bebizonyítá­sa végett odessai irományokat mutatott elő, mellyek azon­ban hat évesek; utóbbi levelekből kiviláglott, hogy a’ hajó Barcelonában volt ’s innét Bahiába vitorlázott. Neve Go­n­js­­bik, belső szerkezete a’ rabszolgakereskedőhajók’ szokott mintájára van. A’ sierra-leonai biztosság nem akará fölvál­lalni elitélését, mivel ott orosz biztos nincs; ennélfogva An­gliába viteték. Franczi­aország: A’ követ kamara’ jun. 24-ei ülésében Jouffroy elő­­adá a’ biztosság’ azon tudósítását, melly a’ levantei tengeri erő’ szaporítására kívánt 10 millió fr. hitelt tárgyazza. A’ kormány’ ldvánata magában tekintve általában elfogadható­nak ítéltetett, elmulaszthatlan lévén Francziaországra nézve a’ tengerig érő’ szaporítása, a’ keleten fenyegetőző crisis miatt ’s a’ többi hatalmasságok’ készületei’ ellenében. De egyszersmind a’ biztosság a’ maga indítványát azon politicát tárgyazó nézeteinek előterjesztésével kiséri, mellyet Fran­­cziaországnak e’ körülmények közt követni kell, melly al­kalommal előrebocsátja azon megjegyzést, hogy a’ kama­rának a’ kül­politica iránti ezen ellenőrsége, mint ez Ang­liában szinte a’ parlament által gyakoroltatik, csak üdvös lehet. A’biztosság’tudósítása visszamegy a’ keleten 1833. év óta történtekre is a’ kutajehi ’s unkiar-skelessii szerződé­sekre. Bizonyítja e’ tudósítás, hogy az elsőbbi szerződések által sem a’ szultán sem Mehemed Ali ki nem elégíttetett, ’s hogy az utóbbi, melly ellen Francziaország és Anglia pro­­testáltak, mert érdekükben kell feküdni , hogy a’porta füg­getlen maradjon, ’s hogy a’ Dardanellák soha se jussanak orosz kézre, úgy tekintendő, mint jogszerűleg nem létező. — „Egy megszeghető szerződés, mellynek megszegése mindkét félnek érdekében fekszik, ’s e’megszegés’követ­keztében Oroszországnak valószínű köz bejárulása, Konstan­tinápoly’ és a‘ Dardanellák’ utolagi orosz elfoglalása, mind­azon felszámíthatlan következményekkel, mellyeket ez ma­ga után vonhat; ez ama’ békeség, ama’ „status eiu­o“-ja keletnek, mellyet az európai diplomatia hat év óta tart fen, mert tőle függhet a’ világ’ békéje és „status quo“-ja.“ — „Midőn a’ ministertanács’ elnöke — folytatja a’ tudósítás — a’ biztossághoz jött, kérdezők, milly állapotban volt a’ ca­binet’ politicája a’ keleti ügy’ phasisainak bevégződése után ,­ de nem igyekeztünk azokat kifürkészni, miket a’ cabinet ezeknek következtében elfogadni szándékozott. Tiszteltük e’ tárgyban a’ cabinet’ korlátlan határozási jogát. E’jog illeti őt a’ dolog’ természeténél ’s felelőségénél fogva. De e’jog mellett a’ kamarának azon joga is áll, hogy tartóz­kodva ’s mérsékelten nyilványíthassa a’ maga nézeteit olly ügy’ellenében, melly legnagyobb érdekeit illeti. E’ nyilványítás, melly a’ kormány’ hatáskörét megszorítatla­­nul hagyja, azt se’ nem compromittálja, se’ nem kötelezi, csak hasznos lehet rá nézve mint oktatás és támasz. E’ jo­got önök, uraim, biztosságukra ruházták át, ’s én azt most önök’ nevében gyakorlom a’ szószéken. — A’ főveszély, mellyel a’ dolgok’ mostani állása keleten fenyegetőzik, va­­lamelly egyes hatalmasság’ nagyobbításának ’s az európai súlyegyen’ elvesztének lehetősége. E’ veszély ellen csak egy szer van, az európai politicának t. i. azon elvet kell fel­­állítnia, hogy, bármi történjék keleten, belőle egy hatal­masság’ részére sem keletkezhetik ok a’ nagyobbításra. Ezen elv annál lényegesebb, mivel kelet­kei a’ maga ne­mében a’ föld’ kerekségén egyetlen pontot mutat, mellyek Európára ’s Ázsiára nézve kereskedési utak voltak, ’s ismét azok lehetnek: Konstantinápolyt és Egyiptomot. Mindig kö­zös érdeke lesz minden európai hatalmasságoknak, hogy ezen pontok közülök egynek se kerüljenek kezére, hanem független státusok­ tulajdonai maradjanak, mellyekkel min­denki alkudozhatik és közlekedést űzhet; mert ezen pontok az elfoglaló hatalmasságoknak olly túlsúlyt fognának adni, hogy az európai státusszövetség­ szabadsága, melly a’ mű­veltség’ jövendőjét kebelében hordozza, az által komolyan veszélyeztetve lenne. Európa az egyensúlyt, melly függet­lenségét teszi, nem hagyandaná büntetlenül megháboríttatni, a’ nélkül hogy általányos mozgásba jőjön; valamennyi sta­tus­ határai kétségbe fognának hozatni, ’s csak egy hoszú és rettenetes háború által rendeztethetnének újra el. Ha meggondoljuk, milly veszélyes volna az illyen harcz min­den hatalmasságokra, milly kétes annak kimenetele ma­gokra a' legerősbekre nézve is, milly bizonytalan azon ha­talmasság’ sorsa, melly a’ világ’ szerencsétlenségére e’ harezot előidézte, bátran állíthatjuk, hogy egynek sincs sa­ját érdekében, hozzáfogni, ’s hogy mindnyájokra nézve sokkal biztosabb, magokat a’ fen kimondott elvhez csatolni, melly egyedül hozhatja rendbe kelet’ ügyét, a’ nélkül hogy a’világbékét megháborítaná. — Igen óhajtandó, hogy va­­lamelly hatalmasság e’ politica­ erős és munkás orgánumá­vá tegye magát. E’ szerep Francziaországot illeti; mert egyedül Francziaország biz a’ keleti ügyben azon kettős elsőbbséggel, hogy hatalmas, és semmi gyanút nem ger­jeszt. Francziaország nem leendene szoros szövetségek k ínjával, ’s eltű­hetjük, hogy Európa’ minden hatalmas­ságai előbbutóbb hozzá fognának csatlakozni. Akkor erős valaki, ha az európai súlyegyen ’s a’ népek’ független­sége, a’ szerzett jogok , az ész és az igazság mellette van­nak, 's ha az illyen ügyet egy nagy nemzet’ segélyforrá­­sb­a alapíthatja, melly 25 évi jóllét ’s nyugalom által megiljodott. — Ha a’ porta ’s Egyiptom között háború üt ki, Oroszország közbejárulhat, hajócsapatjai ismét megjelen­hetnek Konstantinápoly előtt; e’ pillanatban azok talán a’ Bosporus' bejárásánál fekszenek,­­s az Euphrattól megszó­­lamló első ágyulövésre várakoznak. Ez kelet’ helyzetének veszélyessége Európára nézve. Ez az orosz beavatkozásban alapszik, az unkiars-kelessii szerződésben, mellyet amaz kötött. Csodálhatni, hogy hat év óta Francziaország, Auszt­ria ’s Anglia semmit sem tettek a' dolgok’ e’ helyzetének megváltoztatására. Ennek kieszközlésére Európának két­félét kell tenni: a’ szultán’ és az egyiptomi basa’ kölcsönös állását végképen elrendezni, ’s az orosz kizáró protectora­­tus’ helyébe Konstantinápolyban minden európai nagy ha­talmasságok’ protectoratusát iktatni, mellyek Oroszország­nál jobban érdekeltetvén az ozmán birodalom’ függe­tlen­­ségére nézve, inkább képesek; azt olly módon biztosíta­ni, melly a’ szultánnak semmi aggodalmat ’s ellenséginek semmi reményt nem hagy többé. Midőn a’ belga események kiütöttek, ’s Francziaországnak kilátást nyújtottak nagyob­bításra, elősietett Europa ’s vele Oroszország, ’s jogot kö­vetelt, a’ belga ügyet, mint az európai egyensúlyt érintőt, elintézhetni, ’s Francziaország nem vonakodott. A’ keleti kérdés sokkal közelebbről érinti e’ súlyegyént; az tehát an­nyival inkább európai kérdés, Oroszországnak pedig, melly nyugat’ ügyében közbejárult, nincs joga, ellenszegülni Eu­ropa’ közbejárulásának kelet’ hasonlíthatlanul aggasztóbb ügyében. E’ közbejárulás egyszersmind a’ leghasznosabb Törökországra nézve. Oroszország csak az egyiptomi basa ellen nyújthat neki ótalmat; az európai közösség egész vi­lág ellen ótalmazza, ide számítván Oroszországot is. (Tet­szés.) A’ szultán sokkal okosabb, mintsem hogy át ne látná e’ különbséget, Oroszország pedig sokkal törvényszerűbb és szemesebb, mintsem hogy el ne fogadna keleten egy kö­zös beavatkozást, mellyet nyugaton senki sem tagadott meg tőle. Ha ezen összhangzás el van érve, akkor kelet nem lesz többé fenyegetőző veszély Európára nézve, ’s akkor csak az leend még hatra, hogy helyzetét közösen határozza meg. Az illyen kiegyenlítés a’ szultán’ joga ’s a’ basa’ szerencsé­je közt nehéz ugyan, de Europa hatalmas, és a’ tömérdek hasznok, mellyeket azok, kiknek kibékítése forog fen, egy igazságos és szilárd kölcsönös viszonyban fognának találni, alkalmasoknak látszanak sok akadály­ elhárítására. Minden esetre ez azon czél, mellyre Európának törekednie kell, legdrágább és legfőbb érdekei parancsolják azt neki. E­­gyébiránt bármi történjék, Francziaországnak kelet’ ügyei­ben hozzá méltó szerepet kell játszania. Semmiképen nem foszthatja meg őt e’ nagy érdekek’ meghatározása azon rangtól, mellyel Európában bir. E’ megalázást nem fogná eltűrni Francziaország, ’s annak visszahatása befelé veszé­lyes lehetne. Méltóztassék tehát a’ cabinet ezen ügyet ko­molyan megfontolni; méltóztassék azt úgy tekinteni, mint egyik legnagyobbat azon ügyek közül, mellyek rá bizatvák, mivel egyike a’ legfonntosbaknak Francziaországra nézve; ne vesztegeljen e’ kérdésnél egy napról másikra, hanem al­kosson egy szilárd tervet, és gyámolítsa azt olly haderők­nek, mellyeket szükségeseknek tart, kifejtésével; az or­szág bizonyosan nem fog miatta panaszkodni. “ — E’ tudó­sítás, mellyet a’ kamara feszült figyelemmel és látható tet­széssel hallgatott, kinyomatni rendeltetett, ’s az iránta­ ta­nácskozás’ napja későbben vala meghatározandó. A’ nagy lázadásper’ közelgő kezdetekor a’ kormány’ folyvást a’ legrendkivülibb hadi intézkedéseket teszi. Mind a’ mellett, hogy 30,000 ember fekszik Párisban őrizeten, ’s 40—50,000 emberből álló tetemes haderő áll a’ környékben, még két uj ezred, a’ 39dik és 67dik, hivatott elő a’ megyék­ből. A' vincennesi pattantyússág parancsot kapott, hogy a’ legellő jeladás’ alkalmával készen tartsa magát az indulásra. Mig a’ per tart, a’ pattantyúsok kaszárnyáikban maradnak, sőt az ágyúk előre megtöltetnek ’s a’ legelső jeladásra ki­­szegeztetnek. Egy hirlap szerint szándék egyszersmind, mihelyt a’ per elkezdődött, több ízben az ágyúkat Vincennes­­ből az „Ecole militaire“-be ’s meg vissza, tehát egész Pa­rison keresztül, vonatni, a’ lakosságnak a’ tűztorkok’ látása általi rettentésére. Mig a’ rendkívüli biztosító rendszabályok folyvást tar­tanak — igy ir egy hirlap — a’ kormány’ pánt ijedelme a’ privát személyeket is meglepi ’s minden ügyet elhalaszt. A’ gyorskocsi’ helyei mindig öt vagy hat nappal elébb megren­deltetnek. Számos külföldiek és vidékiek hagyják el a’ fő­várost, láttára azon hallatlan hadi rendszabályoknak és in­tézkedéseknek , mellyeket a‘ kormány jelenleg tesz. A’ Presse csak maga következő czikket közöl jun. 25ől Parisból: „Egy pokoli terv szerencsésen meggátoltaték. A’ dalszínház’ igazgatóságát tudósítók tegnapelőtt este, hogy e’ színház azon éjjel fölgyujtatik, ’s hogy minden készen áll, azon idő alatt, mig a’ hatóságok az égés’helyén munkál­kodnak, az Hotel-de-Villet (városházat) elfoglalni.“ A’ Mo­niteur Parisienne jun. 25 ikei lapjának esti második kiadása azt mondja, hogy szállongott ugyan illy hir az érintett na­pokban, de miután nyomozások létettek, szerencsére kitűnt, hogy alaptalan koholmány volt. A’ követkamara’jun. 26ai ülésében a’kormány által ajánlott törvényjavaslat, 4,912,800 franknyi rendkívüli hitel’ megajánlására egy elegendő tengeri hatalom’ fentartása s’ az amerikai tengereken a’ kereskedés’ védelmére ’s a’ spanyol partokon a’ királyné’ javára leendő felvigyázat vé­gett, 263 szóval 53 ellen elfogadtatott. Alexandriából érkeztek már hirek Párisba a’ törö­kök és egyiptomiak közti ellenséges viszonyokról. A’junius’ 25-ei Moniteur e’ tárgyban következőleg ír: „Alexandriai tudósítások jun. 5ről hírül adják a’ syriai ellenségeskedé­sek’ ájultának kezdetét. Avitab’ vidékén megszállottak az ottomán seregek néhány falut, ’s e’ mozgalom’ következté­ben Ibrahim basa is Avitab és Aleppo körül központosító hadait. Hafiz basához egy tisztet külde, attól sergeinek me­netele iránt fölvilágosítást kívánni.“ Spanyolország, Madrid, jun. 18. A’ Gaceta’ mai számában következő hivatalos tudósítása foglaltatik de la Victoria herczegnek (Esparterónak), melly Amurrióban jun. 13-án költ: „Mint excellentiádnak utolsó levelemben jelentém­, f. h. ilkén kezdettem ide indulni. Maroto itt volt, de előharczosaink’ közeledésekor ezeknek szeme’ láttára visszavonult egy lo­vas-századdal, és Llodio felé fordult, mellynek közelében seregének főtömege áll. A’ parancsom alatt álló hadsereg Amurrio, Larrimbe, Sarrache , Izeria ’s Respaldizában tá­borozott; azután kijelölém az a’ végett megerősítendő pontot, hogy uralkodni lehessen azon keresztutakon, mellyek Vito­riából Arciniega ’s Ordunából Bilbaóba vezetnek. Tegnap kezdődtek el a’ munkák,­­s ma Castaneda general Arciniega felé indult. E’ fontos mezővárost ellenállás nélkül foglalta el, sőt a’ várműveket is jó állapotban találta. Mivel az ellenség mozdulatom által oldalvást fenyegettetett, és Balmaseda’vé­­delm­ezése iránti szándékával felhagyott, ámbár az illető művek már szaporíttattak is, kitakarodék a’ hely- és erőség­ből, sietve küldvén ki a’ pattantyússágot, lőszereket ’s a’többi eszközöket, ’s tegnap és ma Llodiába vivén“.— Itt ezen annyira fontos pontoknak Maroto’ részéről történt önkéntes elhagyatását azon nagy lőszerhiánynak akarják tulajdonítani, melly a’ biscayabeli carlosiak közt beállottnak mondatik, ’s melly hihetőleg annak következtében, mivel a’ franczia ha­társzél most sokkal jobban elzárva tartatik mint valaha, még érezhetőbbé leend. — Valenciában Aznar general a’ tarta­­lékseregnek egy osztályával 9kén San Mateo mezővárosra rohant, ’s 21­0 carlosit tön benne fogollyá. Montalban földig leromboltatott. Ayerbe generál, azon meggyőződésben, hogy e’ helyet nem lehet megtartani, az őrizetet,’s a’ lakosokat, kik olly vitézül védelmezték, belőle kiköltözteté, ’s lerontá iikén az erősítvényeket ’s az ellenség’ tüze által még el nem pusztított kevés házakat. Visszamenet Cabrera által megtámadtatott, ’s mintegy 100 embernyi veszteséget szen­vedett. — Meer báró útlevelet kért a’ kormánytól Németal­földre. — A’ párisi Nouvelliste minap bizonyosakká tévé ol­vasóit, hogy a’ spanyol kormány a’ franczia kormánytól el­­hivatását kívánta az itteni nagykövetnek, J­ezensac herczeg­nek, mivel nem igen szít a’ királyné' ügyéhez. A’ herczeg, ezáltal megsértve érezvén magát, kérdőre vonó az itteni mi­­nisteriumot, melly arra tegnap a’ Gacetában kinyilatkoztató, hogy soha sem munkált a’ franczia cabinetnél egyenesen vagy mellékesen a’ herczeg’ elhivatására, sőt inkább illőleg elismeri becsülendő tulajdonságait. Mindazáltal közelgeni lát­szik a’ nagykövet’ elhivatása, ’s itt már mégis neveztetik vélhető utódjául a’ most Turinban megbízott Humigny gróf. A’ franczia hajóhadnak kiterjedt közremunkálása, melly által a’ spanyol királyné’ ügyét gyámolítani Soult­ ministeriu­­raa elhatározó, a’ júliusi trón iránt sok eddigelő hozzá bizo­­dalmatlan elmét tesz itten hajlandóvá, ’s nem ok nélkül le­

Next