Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-15 / 65. szám

bevételi budgetet 115 szóval 1 ellen fogadta el. Másnap­ra (Gdikára) a’ kamarák egybe valónak híva, hogy a je­en üléseket berekesztő királyi rendelet felolvasásán egye-161611 A’ Paris és Versailles közötti vasút a Szajna’ j­o­b­b part­ján folyó hó’ 2dikán nyittatott meg. Orleans, emnoui­s­male és Montpensier királyi herczegek, a het­­es ese­­­désügyek­ ministerei ’s Gérard marsai reszt vennek a legelső menetben ’s négy, pompásan ékesített kocsiban az utat J nerev alatt tévék meg, következőleg minden ot-öt percz alatt egy franczia mérföldet (lieue) haladtak. E’ sebesség­e a^V­angol ló’ versenyezéskori gyorsaságával felel. Vissza­­jövet Orléans herczeg, testvéreivel együtt, a’ saint-cloudi parkban szállott ki, miután minden, e’ vállalat’ kivitele kö­rül dolgozott személyeknek a’ szép sikerhez szerencsét kívánt. Viszsza felé az út csak 25 perczig tartott. Minden oda mutat, hogy a’ választási reform lehetend jelszava a’ bal oldalnak a’ legközelebbi ülésben. A’ Cour­­rier Francais (az újítást kiváltképen űzó párt műszere) kö­vetkezőket hoz javaslatba: Mindenek előtt mi a választási jo­got illeti, a’ 200 fr. censust, mikint ezt az 1831. april. 19-ei törvény föltételül kitűzi, érintetlenül hagyja;­­ más után akar a’ választási jog’ tovább kiterjesztésének czeljá­­hoz jutni. E’ végre először az javasoltatik, hogy egy vá­­lasztó­ község se állhasson 6OOnál kevesebb választókból. A’ gazdagabb kerületekben ezáltal kevés változás történnék, de a’ szegényebbekben a’ választók’ száma tetemesen szapo­rodnék ’s a’ census’ jelentőségének, ha nem is egészen, részenkint mégis meg kellene szüntettetni; mert ha nem találtatik 600 választó, kik 200 fr. adót fizetnek, mégis az utánok legtöbbet adózókhoz kellene folyamodni. Midőn az 1821 ki­törvény hozaték, azon hiedelemben voltak, hogy az 227.000 választót fogna eszközleni; azonban az első névjegyzékek csak 166.000et mutattak, melly szám 2015 - re növekedett. Ha a’­lön érintett javaslat elfogadtatnék, leg­alább is 300,000 választót nyernének, ’s így a’ jelen szám e’ rendszabály által máris felével öregbednék. De ez meg nem minden, ’s az újítás’ védői a’ műveltségfokot is, mint föltételt a’ választásjog’ gyakorlatára, indítványba akarják hozatni. Tervek szerint választási jogra alkalmatásokka te­tessenek: tisztviselők, nyugalmazott hivatalbeliek és katona­tisztek, a’ kereskedőkamarák’ és igazgató biztosságok’ tagjai, a’ műegyetemi oskola’ volt növendékei, a’ nemzetőrség tisztjei, a’ helyhatósági tanácsbeliek, azokon kívül is, kik censusuknál fogva választási joggal bírnak. Mennyire szapo­rodnék ezáltal a’ választók’ eddigi száma, nem lehet egész pontossággal meghatározni, de az összes szám könnyen me­hetne 450,000 —­ő()0,000-re. E’ számból egy választó esnek 70 lakosra. —Másodszor a’választási jog’ gyakorlatá­nak külső korlátozása tetetik kérdésbe. Itt óhajtanák a’ újí­tók a’ választásokat a’ megye’ fővárosába központosítani; először , mert a’ követnek függése választóitól azáltal ki­­sebbíttetnék; másodszor, merd ekképen a’ követek a’ hely­beli érdekek’ befolyásának nem lennének annyira kitetet­ve. Azonban e’ lágy körül, különösen a’ választóknak a’ főhelytőli eltávolítására nézve, olly tetemes nehézségek mutatkoztak , hogy e’ tervvel föl kelle hagyni. Ámbár pe­dig a’ reformisták minden szavazatok’ összepontosításáról lemondottak, mindazáltal a’ szavaknak — nézetök szerint — olly sokfelé szakadozását azáltal akarják meggátlani, hogy egy igazgatókerület ne oszoljék ismét több fele, még akkor se , ha kebeléből több követ volna kinevezendő. — Harmadik pont az elválasztandónak szükséges censu­­sa. Erre nézve az oppositio azon nézetből ered ki, hogy olly követ, ki 500 frank adót fizet, még nem képes élni Párisban ’s a’ politicai harczot saját költségén viselni. Min­den követ tehát 20 fr. kárpótlást kapjon naponkint. Jólle­het az oppositio e’ rendszabályt főeszközül tekinti azon túl­­nyomóság ellen, mellyet a’ tisztviselők a’ kamarában gya­korolnak, mégis terjedtebbnek akarja az incompatibilitások’ jegyzékét, ’s általányosokká emelni minden felté­teles össze nem féréseket. Ezenkívül a’ követ ne vállalhasson el követ­sége’ ideje alatt semmi olly hivatalt, melly a’ követséggel meg nem egyeztethetőnek nyilatkoztatott. E’ javaslatokhoz még némelly más változtatásokat fognának kapcsolni; az itt közlőttek azonban a’ lényegesek. A’ Journal des Debate egész sorát közli az elmélkedé­seknek a’ franczia és angol bank közötti egyezkedés felett, midőn egyszersmind a’ két országbeli hitelrendszer’ külön­­bözésinek fejtegetésébe is ereszkedik. „Azon gyámolítás — igy szól — mellyet most az angol bank a’ franczia bank­nál ’s tőkepénzeseknél keres, ’s mellyet ezektől meg is fog nyerni, nem csupán azt mutatja, hogy e’ két nemzet közötti régi vetélkedés és féltékenység mindinkább elenyé­szik, hanem bizonysága egyszersmind annak is, hogy a’ műipar minden nemzetek’ érdekeit egymáséitól függőkké teszi, ’s igy a’ világbéke’ biztosítékait szaporítja. E’ tett do­log a’ művelt szellemüeknél különböző benyomást tehet, a’ mint t. i. a’ dolgot egyik vagy másik szempontból veszik fel. Nem lehetetlen, hogy némelly személyeknél kétség táma­­dand az angol bank’, ’s általában a’ nagy bankok’, biztos­sága felett. Az illynemű kétségek megérdemlik a’figyelem­­be-vételt, kivált most, midőn a’ franczia bank’privilégiu­mának megújítása közelít. A’ kérdés ez : oka e az angol bank azon megakadásnak ’s kényelmetlenségnek, melly most a’ pénzvásáron uralkodik ? az ezen intézet által köve­tett bánásmód szaporította e a’ bajt, vagy enyhítette ’s ke­vesbítette azt? ’s min magunkra nézve, kell e nekünk Francziaországban véget nem ismerő kereskedési krisisek­­től tartanunk, ha a franczia bank’ privilégiumát megújít­juk ’s Anglia’ pénzügyállapoti szerkezetét utánozzuk? — Annyit már most is mondhatunk, hogy Francziaország az angol hitelrendszert rabszol­g­ai­lag nem utá­nozhatja. Anglia lényegileg kereskedő és kézműüző sta­tus, honunk pedig mindenek előtt földművelő. Minden olly hi­telrendszer, melly a’ földművelésre nincsen tekintettel ’s an­nak kifejlését akár egyenesen akár mellékesen nem köny­­nyiti, francziaország’ szükségeinek nem felelhet meg ’s ellenkezésben áll a’ nemzeti termesztés’ lényeges föltétele­ivel.— De ha nem tekintjük a’ czélt, mellyre Angliában a' hitel’ hatása irányozva van, sem a’ tárgyat, mellyre azt Francziaországban fordítni kellene, az angol bank egy cso­dálatraméltó mechanismus, mellynek máshol csak más irányt kellene adni. Az angol bank’ kezelése által közön­séges időben 1000 milliónyi készpénzmennyiség elegendő arra, hogy kétszer olly naggyá tegye a’ pénzforgást, mint a’melly most nálunk, terméketlen módja szerint, 2500— 3000 milliót nyel el. Meg kell vallani, hogy ebben olly megtakarításra esik kilátás, melly megérdemli, hogy benne Francziaország is részesüljön. De e’ fényes hasznok, jeze­­reknek és millióknak ezen megtakarítása csak puszta ámí­tások, mihelyt meg lehet mutatni, hogy a’ bankok, termé­szetük szerint, iszonyú krisiseket vonnak magok után, ’s ha például meg kellene engedni, hogy az angol kereskedés’ mostani bajos állapotját csakugyan az angol bank’ rovásá­ra kell tenni.“ — E’ kérdés’ további vitatásánál a’ J. des Débats a’ mostani zavart kiváltképen két oknak tulajdonít­ja, t. i. először a’ tavalyi rész aratásnak, mellynek követ­keztében több adatott ki 200 milliónál az ország’ gaboná­val ellátására; másodszor pedig a’ tetemes kölcsönöknek, mellyeket Anglia néhány év óta tett, jelesül az éjszakame­rikai vasútépítésekre ’s a’ délamerikai ültetvényeseknek gyapotjok’ rovására. Ezekből aztán a’ következő eredmény huzatik: ,,A’ mi most Angliában történik, kikerülhetlen következése olly eseményeknek, mellyekre az angol bank csekély vagy épen semmi befolyással sem lehetett. A’ bajt rés szerint esetleges okoknak kell tulajdonítani, mellyek nem fognak megújulni, mert az idei termés elég bőnek mutatkozik. Amerika is a’ gyapotjára tett kölcsönök’ fejé­ben okvetlenül nem sokára pénzt küldeni­ Angliába. E­­gyébiránt a’ brit kézműárukból folyó pénz rövid időn ismét helyreállítandja a’ súlyegyént. Az elakadás tehát nem lehet komoly aggodalomnak tárgya, ’s az angol bank’ létezése legtávolabbról sem nevelte a’ crisist, sőt enyhítette azt ’s fő eszközlője volt a’rendszabályoknak, mellyek annak szükség­képen véget vetendenek.“ — Sp­any­olorsz a Spanyol határokról érkezett hírek szerint don Carlos jul. 27kén még folyvást Onateben volt. — Ripalda osztály­­nok jul. 291kén négy carlosi zászlóaljal Canfraneig előnyo­mult, ’s itt a’ vámigazgatót 18 tisztjével együtt fogollyá te­vén, magához véve a’ mintegy millió reálnyi öszvetet a’ vámpénztárból, kiválogatott legénysége’ számára mintegy 60 köteg posztót, ’s foglyaival együtt hirtelen visszavonult. Maroto generáljuk 23 dán prozeo­ fő hadi szállásáról következő proclamatiót bocsáta ki hadseregéhez, melly­­ben a’ határszéli liberális újságoktól terjesztett azon hírek­nek, mintha ő békés kiegyenlítésen dolgoznék, határozott­­an ellenmond. Az említett proclamatio igy hangzik: ,,A’ csata’ napja közelget, ’s meg kell mutatnunk az egész vi­lágnak, hogy a’ legitimitás’ védői soha sem fogják a’ bitorlók­nak engedni a’ győzedelmet. Ha némelly nehezen védel­mezendő pontok’ önkéntes feladása azt gyaníttatá ellensé­geinkkel, mintha félnénk tőlök: előre teendő első mozdu­latok, miután utolsó állásaikat elhagyták, megtanítandja őket saját rovásukra, hogy a’ halál az egyedül illő fenyítés kegyetlenségeikért, vetéseitek’ és házaitok’ elpusztítása­’s leégetéseért. A’ táborozás, mellyet sokkal tetemesb haderő­vel nyitottak meg, hallatlan kegyetlenség ’s vadság által bélyegeztetett. Navarra­ és Alavaban mindent elégetnek ’s lerombolnak; semmit sem kimérnek ’s mindenütt rabolnak; ’s a’ pártos Espartero elpusztít Amurrio­ ’s Arciniegában mindent, mi embertelen dühét lecsilapíthatja. Illy kegyet­lenségek’ közepette nem irtóznak némelly hitvány cselszö­vök békés kiegyenlítésről híreket terjesztetni; soha sem le­hetséges békés kiegyenlítés illy egymással merőben ellen­kező pártok közt. Jelszavunk legyen mindig: A’ király és a’ vallás! és: Halni vagy győzni fegyveres kézzel! Az prozeai fő hadi szálláson, jul. 23-án 1839. Fegyvertárlatok és general Maroto Rafael“. A’ Sentinelle des Pyrenees következő részleteket közöl egy összejövetelről, melly jul. 27kén Maroto general és a’ spanyol éjszaki partmelleken levő angol hajóhad’ parancs­noka, Hay John lord, között Bilbao’ közelében tartatott: „Szombaton jul. 27kén Hay J. lord, két főtiszt" kíséretében, elhagyó Bilbaót és a’ boluetai hídig lovagja, hol Marotót, ki reá várakozók, megtalálta. A’ carlosi generál ’s az angol tiszt együtt Miravallesbe mentek. Egy angol pattantyustiszt­­tel, némellyek azt mondják Colquhoum ezredessel, ki ne­kik tolmácsul szolgált, bezárkóztak ’s három órai érteke­zést tartottak, mellynek tartalmáról semmit sem szólt a’ hir. Az értekezés’ bevégezte után lakoma adalok, mellyen Hay­lorddal és Marciéval jelen voltak Villareal, Latorre Simon és Toledo. Sorakor a’ lord visszatért Bilbaóba, ’s Maroto által egy negyedmérföldig kísértetett el a’ várostól­. — A’ Gazette de France azt hiszi, hogy Maroto’ részéről ezen értekezés’ czélja volt, Hay John lordot arra bírni, hogy befolyását a’ christinai generáloknál oda irányozza, misze­rint az ismeretes Elliot-féle szerződés részükről pontosan végrehajtassék. Madrid, jul. 27. Az egybehívott cortesre küldendő madridi követek’ jul. 24-én kezdett választásainak bevége­­zése kézzel fogható bizonysága azon egykedvűségnek, sőt idegenségnek, mellyel a’ nemzetnek épen azon része, melly legtöbbet veszthet,’s mellynek tehát vagyona’és jo­gai’ biztosítása által leginkább kell érdekeltetnie, t. i. a’ nagy földbirtokosok, a’ tőkepénzesek, pénzváltók, magasb tisztviselők’ az alkotmányt ’s a’ neki ezáltal engedett szabadságokat tekinteni kezdi. A’ törvényhozó gyűlésre kül­dendő képviselők’ választása’ fontos jogát a’ mondott nép­osztály, legalább itt a’ fővárosban, csaknem kizárólag olly embereknek engedte át, kik az anarchiai állapot’ továbbtar­­tásában, minden törvényes viszonyok’ felbomlásában, a’ polgárháború’ bonyolódásában, az igazságosan szerzett jo­gok’ megtámadásában találják egyedül a’ czéljokhoz vezető utat. A’ fővárosi túlzók olly kijelöltekből álló névjegyzé­ket terjesztenek elő, kik közül alig bír egyetlenegy is ház­zal, de a’ kik mindnyájan becsületszavakkal kötelezék ma­gokat a’ lázadási programmának kivitelére; e’ szerint a’ va­lódi polgár előre látható, mi fogna rá várni, ha ezen embe­rek szótöbbséget nyerhetvén, a’ törvényhozó gyűlésbe lép­nének, ’s mégis, a’ helyett hogy jogával éljen, esküdt el­lenségei’ cselszövényinek szabad mezőt enged. Madrid 7818 választót számlál; ezek közül a’ választások’ első há­rom napján (24., 25., 26.) csak 1169 szavazott, ’s holnap már a’ választásoknak végződni kell. Tegnap délutánig a’ két párt’ viszonya ekkér állott. A’ túlzók’ részéről követeknek ajánlott kijelöltek közül Arguelles 899 szózatot nyert, Lopez (az ismeretes szónok és volt­ minister) 869-et, Mendizabal 861-et, Cantero 891-et, Calatrava 860-at, Caballero 848-at, Olozaga 858at, Osca 831-et, Gomez Var­do 856-ot, Miranda 824-et, d. Juan Bautista Alonso (a’ Guirigay* volt­ szerkesz­tője) 863-at. Ellenben a’ mérsékelt párt’ kijelöltjei közül csak 282 szózat volt a’ legtöbb. A’ senatusba következő kijelöltek ajánltattak a’ túlzók’ részéről: Muguiro , Irribar­­ren, Ladron de Guevara, Lander­a, Capaz, a’ saragossai herczeg, d. Evaristo San Miguel. Az általok nyert szóza­tok’ száma 892 és 872 közt haboz, míg a’ mérsékeltek’ ki­jelöltjei alig vergődhettek 262 szózatra. A’ Madrid, Gua­­dalajara és Segovia tartományokból eddigelé beérkezett tudósítások még kedvezőbben hangzanak a’ túlzók’, vagy — mint magokat nevezni inkább szeretik — a’ progressis­­ták’ részére. Ha a’ többi tartományokban hasonló szel­lemben ütnének ki a’ választások, úgy valóban olly kö­­vetgyülés alakulandna, melly elől a’ ministeriumnak vagy azonnal vissza kellene lépni, vagy ellene a’ hirtelen fel­oszlás’ aggodalmas rendszabálya miatt kihívó állásba kel­lene magát helyeznie. E’ helyzetben talán győzni fog­na ’s a’ lázadó dölyfösség tetemesen megaláztathatnék, ha de la Victoria herczeg hatalmas befolyását a’ carlosiakon ki­­vivandott uj győzedelmek által még jobban megerősíteni, ’s azt kevésbbé korlátolt kormányforma’ megalapítására fordí­tani tudná. Hogy ez a’ szándéka, legújabban egy a’ hadmi­­nisterhez intézett ’s nyomtatásban közzé tett irat által kije­lentette. Szerencsét kíván ebben a’kormánynak, hogy ez a’ Guirigayt elnyomta, ’s kinyilatkoztatja, miképen ő és seregei készek, a’ trónnak mindennemű ellenségeit, nem csak a’ carlosiakat, legyőzni. „Azon erkölcstelen emberek’ megvetendő csoportja (olvashatni amaz iratban), kik a’ nép’ védelmezőinek nevezik magokat, ’s mindent lábbal tipornak gyalázatos czéljaik’ kivitelére, a’ népet legnagyobb szeren­csétlenségbe döntendők, nem bélyegeztethetik más névvel, mint a’ legnemesb ügy’ árulója’ czímével, melly ügyet ők álnokul védelmezni színnének.“ Az Eco del Cornercio, melly tetszést salapolt, midőn Luciana gróf föliratokat kül­dött be a’ jovellanisták ellen ’s Cordova és Narvaez generá­lok’ kivégeztetését kiváná, most a’ főhadvezért árulónak bélyegzi, ki szuronyaival az alkotmányt fölforgatni akarja. — O’Donnell general 20kán érkezett Valenciába, ’s meg 22kén ott vala. Aspiroz­ osztálya­­Indánál hátramaradt. Cab­rera folyvást Alcorában állott. 20kán és’ beálltával 31­0 car­­losi nyomult Cuenca’ egyik külvárosába, de a’ honnan ismét elűzettek. — Este: A’ mai választások’ eredménye szerint a’ túlzók’ legkegyeltebb candidatusa’ részére 1247-re emel­kedett a’ szavazatok’ száma, ellenben a’ mérsékletiek’ leg­­kegyeltebbje csak 402-t nyert. Törökország. Az aug. 2kai Moniteur következő telegraph­ tudósításo­kat közöl Alexandriából, jul. 16ról: ,,A’ főügyvivő a’ mi­­nistertanács-elnök úrhoz. A’ török hajóhad f. h. 141kén a’ kapudán­ basa parancsnoksága alatt Mehemed-Ali rendelke­zése alá adta magát. Az alkirály kinyilatkoztatá, hogy azt a’ portának vissza nem engedendi, mig Choszrew basa a’ kor­­mányügyektől el nem távolíttatik, ’s neki az általa igazga­tott tartományok öröklőleg át nem adatnak. — Az egyiptomi hadsereg parancsot kapott az Euphrat mögé visszavonulni.“ Alexandria, jul. 15. A’ nisibi ütközetről, mellyről csak igen száraz tudósítást közölhetők, minthogy Ibrahim’ hivatalos közleményei is rövidek és homályosak voltak, ma­gányos levelek érkeztek Aleppoból, mellyek majd mind egy­­etértőleg hangzanak. Ezek szerint Hafiz basa valódi hős férfiúnak mutatkozik. Egy porosz tiszt — mint mondják Mirbach (Mühlbach?) báró — által kísértetve, kivont karddal iparkodék a’rendet visszaállítni, de mindhiában; a’félelem, vagy talán régen titkolt ’s most nyilványult elégedetlenség, foganatlanná tévé­­igyekezetét; neki magának is szabadu­lásról kelle gondoskodni. Az őt kisért porosz tiszt buzgal­mának jön áldozata, egy török lovas keresztüldurrantá pisztolyával agyát. Ez volt a’jel, minden a’ hadsereg közt találtatott európainak megtámadására, ’s több franczia tiszt, egy lengyel, ’s a’ táborba kevéssel előbb érkezett sebészek és gyógyszeresek fölkonczoltattak a’ dühöngő törökök által, kik veszedelmüket ezen idegeneknek tulajdoníták,’s­ az álta­lok gyűlölt szigorú hadfenyítékért boszut kívántak állani. 117 ágyú, 14,600 fegyver, az egész török tábor, minden szereivel ’s drágaságaival együtt, a’ győzteseké­bön. A’ futásnak in­dult seregből 10—12,000 az Euphratha faradt; maga Hafiz basa maradéktáborával Maradsba vonult, tartaléksereget gyűjtendő. Ibrahim basa mindjárt a’ csata után két gyalog­­’s lovagezredet ’s néhány ágyutelepet külde az Euphraton átorsába, hol ezek két török ezredet riasztottak szellyel ’s 32 ágyút foglaltak el. Ő maga Avitabba ment, lefegyverze az ottani csapatokat, ’s innen Maradiba indult — mint a’ kormányzóság a’ consuloknak mondá — csupán azért, hogy ott lovai számára jobb takarmányt lelhet. Tegnap az a’ hir jött, hogy Koniah felé nyomul,­­s hogy Hafiz, a’ szultán’ ha­lálának ’s egy kormányzóság’fölállíttatásának híréről értesül­vén, seregeinek megmaradt részével együtt meghódolt Ibra­himnak. Noha még nem egészen bizonyos e’ hir, róla, a’ hajóhadnak hallatlan elpártolása után alig kétkedhetni. A’ kormányzóság még nem bocsátott ki hivatalos tudósítást az ütközetről. Alexandria, jul. 16. Tegnap olly elpártolás történt, minőnek példáját az évkönyvek nehezen mutatandják. Az egész török hajóhad, vezérével a’ kapudán-basával együtt átment Mehem­ed-Ali-hoz. Konstantinápolyi futárok talán megvitték már önnek e’ hirt, de csak innen tudhatja meg, mint történt a’ dolog. Julius 1­9-én egy török corvett evezett

Next