Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-28 / 8. szám

eszméjének kifejtésére é s úgy annak javulására vagy félreve­­tésére; de az eddig­ nyilatkozott szózatok, ítéletünk szerint, legkevesebbé sem hozták tisztába a’ dolgot, ‘s az utóbbiak, úgy látszik, szintolly kevéssé, vagy, ha lehet- még keve­sebbé teszik ezt, mint az előbbiek. E’ tünemény’ kulcsa vé­lekedésünk szerint az, hogy a­ ki nincs írói pártban vagy roszal­­j­a azt, az nem tartja szükségesnek e’ párt’ eszméjét és tulajdo­nait sok szóval feszegetni, hanem elegendőnek véli, ha a’ pár­tot ott, a hol van, káros jelenségeinél fogva kimutatja’s igy azt már ez által tettleg kárhoztatja; ellenben az, ki valami írói párt­ban van, nem egy könnyen akarja elhagyni, vagy ha elhagyta már, nem akarja megbántani, maga ellen lázasztani a­ pártot,­­s igy hallgat, vagy ha szól, olly szempontokból veszi fel a’ dolgot, olly eszmékből igyekszik összealkotni az irói pártot, mellyek azt mentsék, védjék, sőt, ha lehet, igazolják; midőn aztán termé­szetesen ezen pártnak egész lényege, minden lehető jó vagy rész oldalai, napfényre soha sem jöhetnek. Pártosoktól a' pártnak tisz­ta és egész fogalmát soha se várd.— Baksay ur szintezen esetben van, ő is védeni akarja az irói pártot, nem megismertetni, ‘s ig­y czikkelye a’ tévedés’, a’ részrehajlás’, a’ pártos kifakadások’, sőt mint nyomban látni fogjuk, a’ bűnös gyanúsítások’ hibáitól nem tu­dott megmenekedni. — Számos fiatal embert volt már alkalmunk látni ’s a’ szánakozás’ és­ részvét’ kétes mosolyával kisérni mind az élet’, mind néha a’ literatura’ pályáján , kik nagy tűzzel kere­kedtek föl, keresni az igazságot, a’ tiszta igazságot, de kik ka­lauzul nem a’ gondos, a’ hideg ’s minden oldalú megfontolást, nem a' h­oszú és száraz stúdiumot és nem a’ legjobb mentort, a’ tapasz­talást , választók, hanem lángoló képzeletüket ’s forró keblük’ határtalan, kielégíthetlen vágyait. Csakhamar a’ nálok legmunká­sabb phantasia egy hajoló képet alkotott, melly magasan, ideál­­szépségben ragyogott és lebegett előttük. ..Ez az igazság!-4 mon­dák", keblük­ egész hevével törtek és esengtek utána, mosolyog­tak, vagy épen káromlották a’más úton járókat, de el nem ér­hették , nem valósíthatták azt, ’s végre ezért nem érve, tikkadtan, kétségbeesetten dőltek el, vagy pedig kor, tapasztalás és vala­­melly megrázó eset­ által kijózanodva, az ábráiul’ árnyékképeitől a’valóság’ nem olly csillogó, de megnyugtatóbb és kielégítőbb e­­redményeihez visszatértek. B­­ár e’ czikkelyben épen egy illyen ifjú’ képét állítja elünkbe; ezifra és badar beszéd, szóvirág és képdús phantasia van benne elég, de igazi lumen, azaz ítélet és reális, alapos eszme egyetlen egy sincs. Engedje meg B. ur, hogy ezen állításunk’bebizonyítására a’ legnagyobb bakokat, mel­-­lyeket ő ezen ábrándos igazságvadászatában lőtt, hidegen és szá­razon lába’ elébe fektessük. Először is B. ur ezen egész czikkely’ folytában összezavarja az egyesületet a’ párttal. ,,Örömélvezet — úgy mond — a’ lelkirokonság’ eredménye, ’s e’ lelkirokon­ság az, m­in az egy pályán izzadok közt az egyesülés’, vagy párt', alakulásának lehetősége alapul.“ És ismét: ,,Mivel két­ségbevonhatatlan, hogy az összeható, mint szerte rugó erőkkel biztos, bármelly úton a’ haladás, ki merné az egy jó és nemes czélra dolgozó pártok, egyesületek, ellen botorul emelni szóza­tát 144 . Másodszor, azt mondja B. ur, hogy a’ párt szintugy ár­talmatlan sőt hasznos dolog a' literaturában mint más egyébben, vagyis ő az „irói44 ’s teszem, a’ „political44 párt között nem lát különbséget, így szól ugyanis: „Úgy vélem, hogy a’párt, egy azon czélra egyesülés, egymást kölcsön segéllyel támogató szövetkezés, nem gyakorol ártó behatást a’ tudományok’ mezején fáradozók közt is, ’s igy az irói világban sem.44 És ismét: „Nem kárhoztatásunkat, de legfőbb jóváhagyásunkat, sőt hálánkat ér­demlik íróink, ha... pártot, felekezetet, alkotnak.“ Ugyde hiszen az egész világ tudja (’s B. is kétségkívül csak elfojtotta, elokos­­kodta magában ezen igazságot), hogy a’ „párt44. hajó és hasznos lehet is máshol, legkevesebbé lehet jó és hasznos a’ literaturában. Mert a’ pártnak lényege ’s igaz eszméje mi? az, hogy bizonyos, meghatározott elveket és nézeteket terjesszünk ’s azok­ sike­rét közrehatással, közremunkálással kivívni igyekezzünk. Igen, de vannak e tehát a’ tudományokban (kivévén a’ positiv tör­­vénytudományt és vallást) bizonyos, meghatározott nézetek és el­vek, mellyek, jóllehet ma igazaknak és uralkodóknak tartatnak, holnap már ne tolathatnának félre sokkal igazabbaknak, helyeseb­beknek, kimerítőbbeknek látszó nézetek és elvek által­­ szövet­kezzenek az allopathák „pártba“ a’ homoeopathák ellen, a’ scepti­­cusok vagy em­piricusok az idealisták ellen, az emanatio’ theoriá­­ját vitatok a' vibratio’ theoriáját vitatok ellen, a’ romanticusok a' classicusok ellen ’stb. ’stb., valljon jog e ezen irói pártok által valaha valamit nyerhetni a' gyógy­tudomány, a’ philosophia, a physica, a’ macritica? Nem, soha sem. Véleményharcz, vélemény­­súrlódás igenis hasznosak sőt szükségesek a’ literaturában, de nem pártsurlódás, nem pártharcz, mert a’ párt már természete sze­rint megköti a' véleményt, a’ tudományos vizsgálat és elhala­dás pedig, ismét természete szerint, felszabadítja azt. Mondjon Baksay úr nekem csak egy korszakot akarmelly nemzet' literatu­­rájában, mellyet valamelly írói „párt“ tett volna naggyá, virágzóvá, ellenben én mondhatok neki többeket, mellyeket az irói pártok tettek meddőkké, silányokká. — Harmadszor, azt mondja B. ur, hogy a ki irói pártot akar alkotni, az tiszta kebellel, tiszta kezekkel, s­zent ti­­ szolgálja azt a’ szeplőtelen istennőt (érti az igazság ,t justitia’ istenasszonyát) ’s­tb.“ Ez az athenaeumi phrasis, de az egész czikkely’ szelleme is, nyilván mutatja, hogy B. ur az athenaeisták’ pártját nem csak jónak és hasznosnak tartja a’ litera­turában, hanem azt egyszersmind mintapárt gyanánt akarja tekin­tetni­, mellyet a' többi irói pártok a’ tisztakezű­ és keds­őségben ’stb. kövessenek. Már most ez igen furcsa, mert a „szeplőtelen igazság“ a' maga természete szerint egy és megoszolhatatlan lé­vén, minekutána az athenaeum-pártiak már ennek birtokában van­nak, nehéz átlátni, honnan szerezzen magának egy második vagy harmadik irói párt, ha t. i. keletkeznék, egy második s h­armadi szeplőtelen igazságot, mellyel ő is tiszta kezekkel és kebellel szolgáljon; — hanem ha talán B. ur más pártok keletkezését, csak mint conditio impossibilist teszi fel ’s valósággal azt akarja, hogy minden magyar irók, a’hányan csak vannak vagy lesznek, az egy és megoszolhatatlan pártba (mellyröl írva van az Athenaeum­­ban, hogy portae in feri non praevalebunt contra­t)­ álljanak, ut sit tandem unus pastor et unum ovile. De más részről láthatni ebből, hogy ez a’ jó ur semmit sem sejt azon károkról, mellyeket ama’ párt' létezése a’ literaturának okozott és folyvást okoz, s mellyek közül csak azt az egyet említem itt neki, hogy ez a párt hat­ esztendeig írván a' Kritikai Lapokat és két esztendeig a' Fi­­gyelmezőt, sem magának a' triumvirátusnak, sem Kisfaludy Ká­­rolynak, Fáynak, Kölcseynek, Czuczornak, Szemerének, Döb­­renteinek ’stb. költői munkáiról semminemű kielégítő ismertetést nem adott, ’s igy az igaz műcritica’ kifejlését közöttünk, tehát közvetve szépliteraturánk’ ’s ebbeli tiszta és nemesebb ízlésünk’ kifejtését is, hátráltatta, elnyomta, akadályoztatta. Negyedszer, állítja Baksay úr, hogy a’ ki irói pártot akar alkotni, ne „saját parányiságával bíbelődjék“mint Rumi­, se „személyes tekintet által ne vezettesse tollát, mint Csaplovics. íme tehát Rumy és Csaplovics mint párt-candidatusok, vagy épen pártosok! Nem volt még eddig szerencsém ezen általam igen tisztelt urakkal levelezésben állani, ’s igy szándékjokról közelebbről értesítve nem vagyok ; de mégis, mennyire mind a’ kettőt munkáiból ismerem, bizonyossá tehetem B. urat, hogy az ég a’ földtől nincs ollyan messze, mint Rumy és Csaplovics attól, hogy valaha és akármelly magyar irói párt­hoz szegődjenek. — Ötödször, állítja B. ur, hogy a’ ki irói pártot akar alkotni, „ne alacsony önzés’ösztönétől izgattassék, mint a’ szemleire.“ Alássan köszönöm a" complimentet, de el nem fogad­hatom ; mert hogy én irói partot akarnék alkotni vagy valamelly irói parthoz tartoznám, még pedig alacsony önzésből, ez olly tö­kéletes és egészen meglepő újság rám nézve, mellyet most hal­lok először, s melly B. ur szívessége nélkül talán soha eszem’ ágába sem jutott volna. Avvagy nem én voltam e, ki épen e’ szem­lében nem egyszer nyilatkoztam a’ párt ellen ’s nyilván is kimon­do­tt, „hogy a partot a’ literaturaban legkevesebbé tartom szük­ségesnek”­ s Igaz, hogy viszont az athenaeisták engem zajgásaik­­ban , valami roszat akarván a szóval mondani ,,pártos Csaténak“ is neveztek: de hiszem ez csak visszamondás volt, melly tompa fegy­verhez ők ott számtalanszor nyúltak, nem pedig megmutatás; azért szabad lesz talán B. úrtól ama’ „párthoz tartozás’“ és „ala­csony önzés “ bebizonyítását kérnem, ’s ha azt, mint hiszem, nem tehetné, mind a kettőt „alacsony rágalmazás“-nak tartanám. gév­re hatodszor, azt is mondja B. úr, hogy a’ki pártot akar al­kotni, „ne a’ közjólét’ mások által rakott alapjai alá furkáljon, mint az eg­ész orosz párt.“ Ej, ej, minő gonosz egy ur ez a’ Baksay ur és minő furfangos azonfelül! Orosz párt! (nb. kis o-val, hogy mindenki észre ne vegye) és furkál! a’közjólét’ mások által rakott alapjai alá furkál! Ez már sokkal szebb, sokkal magasabb, hogy­­sem­ magának B. urnak agyából került volna, ő azt kétségkívül az athenaeistáktól vette; mert hiszen e’ pártnak legújabb tacticá­­ja az, hogy miután a’ két hazában már csaknem mindenki hinni és érteni kezdi (Baksay urat talán és a’ hozzá hasonlókat ki­véve), hogy a’ párt, minden párt, a’ literaturában t­sakugyan rész, ők pedig visszahozhatlan önvallomásuk szerint is pártosok, tehát e’ partot másra is kenjék, ’s igy ne csak magok legyenek feketék ; második része pedig tacticájoknak az, hogy saját párt­­fészkökből és pártsánczokből kiugrasztva, a’ nyilványos intézetek mögé vonulnak, mellyeknek vagy tagjai vagy kellő-kelletlen szószólói; igy azt akarván a’ fiatalokkal és tudatlanokkal elhitet­ni, hogy a ki őket, csak őket, ’s csak mint pártos literatoro­­kat, bántja, az ama’ paizsul elétolt intézeteknek is ellensége. A’ fogás nem ollyan ügyetlen, mint első tekintetre látszik, legalább a’ Baksay-féle elmék, mint látjuk, mint czinege a’ tökben, meg­fogták magokat benne. Csakhogy ez a’ fogság nem soká tart, mert bizony nem sok erő, nem sok ész- és szemvilág kell annak látására ’s tapasztalására, hogy Schedel-­várt ugyan van, de Orosz-párt nincs, hogy oppositio és ellenőrködés, még pedig a’ lehető legna­gyobb véleményszabadsággal ’s az ellenfél’ kihallgatásával, van ugyan a’ Hírnökben és Századunkban az ellenirányok’ ’s különösen a’ mindennemű pártok’ törekvései és furkálási ellen, de elrontó, felforgató irány nem lehet olly lapban, mellynek jelszava a’ conser­­vatio ; ’s hogy igy „furkálnak“ ugyan e’ lapok a’ honi könyvekbe, hírlapokba és közintézetekbe is, valamint az orvos furkál a’ beteg’ testébe, ha vallyon nincsen e benne ragadvány, sőt furkál an­nak ,,alapjai“-ba is, hogy kifessék, valljon egészsége tartós, biz­tos e !* de ezen furkálás csak a’ ragadványosnak lehet kellemetlen, noha ő is felgyógyulását — ha általában még lehetséges — csak innen várhatja; az egésznek azonban, kivált a’ nemzeti nagy egész­nek, csak használhat. Nem keres most semmi okos ember­ hazafiságot abban, ha a magyar színházat, académiát, lóversenyt, múzeu­mot vagy akarni illyés közintézetet egyoldalúkig- mindig csak di­­csérgeti, sem pártot vagy hazafiatlanságot nem láthat abban, ha ezek a gyengéi szerényen és okokkal kijeleltetnek. Vagy talán dr. Vállas is partos és nem hű hazafi azon szép és tanulságos czikkelyéért, mellyet az academia’ gyengéiről és balságiról a’ minap megkezdett !* A’ Figyelm­ez­őben Szigligeti’ Dienesét bírálja 20. A' Rajzolatok' pesti híreiből kiemeljük ezt: „Mercadante’ nagy operája az „Eskü“, melly mint érintettük, Schodelné’ ju­talomjátékául adatott, furor­et csinált. Jakab István ur’ fordítá­sából , melly egy füzetkében igen csinos nyomtatásban a’ pénztár­nál árultaték, az előadás’ estéjén 300 példányból már egyet sem lehete kapni. A’ színház fuladásig tömve volt, ’s a’ magyar opera ma ismét diadalünnepét ülte. Sokat köszönhetni e’ részben Jakab István urnak, ki elhalmozott hivatalos foglalatosságai mellett is, irói szép talentumát ’s csüggedetlen szorgalmát a’ magyar ope­ra’ virágoztatására szenteli. Előadás’ napja előtt a’ bő keblű gróf Károlyi György a’magyar primadonna assolutának jutalmául a’ színház’ valamennyi páholyát biztosította, mi körülbelül 400 fo­rintot teende ; ugy hogy ha az előadáson a’ páholyok mind üresen maradandónak is, a’ nemes gróf azok’ árát egytől egyig nagylel­­kűleg fizetendő. E’ nagylelkűség’ utánzásában a’ közönség is ve­tekedett; az előadás’ napja előtt aláírási ív nyittatott, ’s néhány óra alatt 57 páholyt kapkodtak el, bár, ha jól tudjuk, a’ magyar színháznak összesen csak 47 páholya van. Képzelhetni ezekből, hogy este a’ közönségnek nagy része, ha korán nem ment, a’ színházba nem juthatott“ ’stb. A’ Nemzeti Társalkodóban közlött, igen érdekes leveleire Bethlen Miklósnak és Kun Ilonának (1067 és 8ból) a’ jövő alka­lommal visszatérünk. , CSATÓ PÁL. (2) Hitelezők’ felszólítása. Meghatározván 1838diki december’ 23­. Bonivh Szerafin fiumei beiktatott nagyke­reskedő, jelen bírói hirdetés’ erejénél fogva, melly egyszersmind a’ pesti, zágrábi, triesti, velenczei ’s zárai hírlapok által is közzé fog tétetni, fölszólíttatnak az érintett elhunytnak minden lehető­ hitelezői, hogy követeléseiket mától számítandó 90 nap alatt— mellyek minden hitelezőnek kivétel nélkül határul tűzetnek ki — e’ kir. váltó- ’s kereskedői tör­vényszéknek bejelentsék, követeléseik’ alapjait ’s okait egyúttal kimutatván; figyelmes­sé tétetik mindenki arra is, hogy elhaladván ezen határidő, ügyelet leend a’ bejelentett hitelezők’ kielégítésére, ’s teljesítvén tisztét a’ végintézeti végrehajtó, e’ kir. törvény­szék ki fogja kereskedési iktatókönyvéből Jipnich Szerafin’ dittáját töröltetni. Fiume, januar. Skán 1839. A’ kir. váltó- ’s kereskedői törvényszéktől. Terzy sk., elölülő. (7. 8. 9.) Császár sk.­ jegyző. (A Kőszén bánya’ haszonbérleti árverése. A’ temesi kamarai igazgatóság’ részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a’ bogsányi számvevői kerü­lethez tartozó, évenkint több mint 100,000 pors mérő kőszenet jövedelmező, terjedelmes g­e­r­­­i­s­ty­e­i kam. kőszén bányának 183­9 apri­ljétől számí­tott 12 egymásután következő esztendőre leendő ha­szonbérletére tartandó árverés’ határnapjául f. e. februarius’ liliké tűzetett ki, úgy, hogy későbbi a­­jánlatok el nem fogadtatnak. A’ vállalkozók tehát, a’ szükséges 1000 f. p.p bánatpénzzel ’s­­a’ contractus’ adik pontja szerint a’ haszonbérlőtől saját pénzén felállítandó viz- és szén-kitakarító erőművek’, vízcsatornák’, lakhelyek’ ’stb. költségei ’, nemkülönben ugyancsak a’contrac­tus’ 15dik pontja szerint a’ haszonbérleti pénz’pontos fizetése ’s a’ bányaépületek’ jó karban tartása végett) megkivántató, statuskötelezvényekben vagy biróilag megbecsült, a’ cautiot legalább kétszer felérő, adós­ságtól ment vagyonban kimutatott kezességgel ellát­va, a’ bogsányi k. kamarai számvevői iróteremben — hol az árverés fog tartatni­­— a’ főn meghatározott napon reggeli 9 órakor megjelenni hivatalosak. A’ contractus’ és haszonbérlet’ egyéb föltételei előre is megláthatók Budán a­ m. kir. ud. Kamaránál, a’ temesi kir. kamarai igazgatóságnál, és Bogsány­­ban a’kamarai számvevőhivatalnál. (8.9. 10.) Concursus. Selmeczbányán a’ főkamaragróf-hivatalnál a’ járulnoki hely — 250 frt évpénzzel összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akké­­pen, hogy a’ kik e’ hivatalt elnyerni kívánják, ké­pességükről , e’ bányakerületben lehető rokonságuk­ról ’s egyéb megkivántatóságokról szóló tanultó hiá­­nyokkal ellátott kérelemleveleket illető hatóságok’ utján legfélebb 1831). februarius’ 7kéig, mint a’ con­cursus’ végnapjáig, az alulirt helyre ’s hivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Selmeczbánya, dec. 27. 1838. Az alsó-magyarországi kir. (6. 7. 8.) fök­amaragróf-hivatal. Cl) Mázak’ és házhelyek’ eladási árverése. A’ temesi kir. kamarai igazgatóság’ részéről ezennel közhírré tétetik, hogy az Ó-Aradon találta­tó, előbb igazgatósági és iktatósági, kamarai épü­letek ’s az ezekhez tartozó, házhelyeknek kimért, még el nem adott telkek, mint házhelyek egyenkint vagy többenkint, i. e. martins? Io­kán, délelőtti szo­kott órákban a’ hely’ szik­én tartandó nyilványos árverés’ utján a’ többet ígérőknek el fognak adatni. Venni akarók tehát, a’ szükséges bánatpénzzel ellátva, a’ főn kitett napon és helyen megjelenni ezennel hivatalosak. A’ vevési feltételek, mellyek igen kedvezők, Aradon a’ kamarai számvevőhivatalnál naponkint megláthatok. (^3} ^ Concursus. A’ bánáti bányakerületben helyezett bogsányi vashámornál az ácsmesteri hely megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen, hogy a’ kik ezen , 22 frt. 35 kr. havi vagyis 275 frt évi fi­zetéssel , 12 mérő gabonánál vagy (méretét 42 krral számlálva) 8 frt. 24 kr. készpénzzel, 12 frt. szállás­­költséggel, ’s igy összesen 295 frt. 24 kr. járan­dósággal összekötött szolgálatot elnyerni kívánják, korukról, kitanulásukról ’s a’ vándorlási idő’ bevé­­geztéröl, erkölcsiségökröl, olvasás-, irás-, épület­­rajz-készítés-, szám- és költségvetési jártasságuk­ról , különösen az erőműkészitésben, kivált a’ vizi kerekekében és fúvókéban, ugyszinte a’ vizi és gát­építésben leírt ismereteikről szóló hiteles oklevelek­kel ellátott ’s illőleg készült kérelemleveleiket 1839. Januarius’ végnapjáig a’ bogsányi vashámo­ri bányahivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Oravicza, dec. 7-én 1838. (5. t1. 8.) A’ bánáti bányaigazgatóság. COHCHISUS. Szom­olnokon a’ cs. kir. rézbuta- ’s amalgama­­tionál a’ hutaigazgatói hivatal — 700 fr. évpénzzel, szabad szállással, ugyszinte 700 fr kezességnek készpénzbeni vagy 3 p centes metalliques­ statusköte­­lezvényekbeni letételével összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen , hogy a’ kik e’ hivatal’ viselésére tökéletesen alkalmasoknak találván magokat, azt elnyerni kívánják , sajátkezü­­leg irt kérelemleveleket, korukról, a’ bányászati tanulmányok’ jeles elvégeztéről, különösen docima­­siai és metallurgiai, valamint a’ rézhuta-munkála­­tokban gyakorlati ismereteikről, velős és hibátlan fogalmazásukról, a’ hutaszámvetésbeni jártasságuk­ról, a’ német és tót nyelvek’ tudásáról, nemkülön­ben eddigi szolgálatukról ’s akármiféle érdemeikről, mindezek mellett végre e’ bányakerületben lehető rokonságuk’ fokáról szóló eredeti vagy hiteles má­solati­ tanultományokkal ellátva, f e. februarius’ 24kéig , mint a’ concursus’ végnapjáig , illető ható­ságuk’ utján az alulirt helyre ’s hivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Szomolnok , jan. 14-én 183.p. A’ cs. k. pénzverési és bányászati fő fel­ügyelő hivatal ’s a’ felső-magyarorszá­ (3) gi kerületi bányatörvényszék. C2) Concursus. Körmöczbányán az ottani bányaigazgatóság alá tartozó ezü­sthuta-próbáló hivatal — 500 frt évpénz­zel , 20 frt fa-, 20 frt szállás- és 10 frt írószer­­költséggel összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen, hogy a’ kik e’ helyet elnyerni kívánják, képességükről ,­ különösen a’ bá­­nyaacadémiai tanulmányok’ kellő elvégeztéről­­s a’ próbálási osztályban leírt gyakorlati ismereteikről, ugyszinte a’körmöczbányai kerületben lehető rokon­ságukról és egyéb megkivántatóságokról szóló tanu­­ltományokkal ellátott kérelemleveleket illető hatósá­gok’ útján legfölebb 1839. februarius’ 7kéig , mint­ a’ concursus’ végnapjáig, a’ körmüczbányai kir. bá­nyaigazgatósághoz juttatni el ne mulasszák. Selmeczbánya, dec. 27. 1838. ,4. alsó-magyarországi kir. (tI. 8. 9.) főkam­aragróf-hivatal. ■ POZSONYBAN, nyomtatja ifjabb Schmid Antal.

Next