Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-28 / 8. szám
eszméjének kifejtésére é s úgy annak javulására vagy félrevetésére; de az eddig nyilatkozott szózatok, ítéletünk szerint, legkevesebbé sem hozták tisztába a’ dolgot, ‘s az utóbbiak, úgy látszik, szintolly kevéssé, vagy, ha lehet- még kevesebbé teszik ezt, mint az előbbiek. E’ tünemény’ kulcsa vélekedésünk szerint az, hogy a ki nincs írói pártban vagy roszalja azt, az nem tartja szükségesnek e’ párt’ eszméjét és tulajdonait sok szóval feszegetni, hanem elegendőnek véli, ha a’ pártot ott, a hol van, káros jelenségeinél fogva kimutatja’s igy azt már ez által tettleg kárhoztatja; ellenben az, ki valami írói pártban van, nem egy könnyen akarja elhagyni, vagy ha elhagyta már, nem akarja megbántani, maga ellen lázasztani a pártot,s igy hallgat, vagy ha szól, olly szempontokból veszi fel a’ dolgot, olly eszmékből igyekszik összealkotni az irói pártot, mellyek azt mentsék, védjék, sőt, ha lehet, igazolják; midőn aztán természetesen ezen pártnak egész lényege, minden lehető jó vagy rész oldalai, napfényre soha sem jöhetnek. Pártosoktól a' pártnak tiszta és egész fogalmát soha se várd.— Baksay ur szintezen esetben van, ő is védeni akarja az irói pártot, nem megismertetni, ‘s igy czikkelye a’ tévedés’, a’ részrehajlás’, a’ pártos kifakadások’, sőt mint nyomban látni fogjuk, a’ bűnös gyanúsítások’ hibáitól nem tudott megmenekedni. — Számos fiatal embert volt már alkalmunk látni ’s a’ szánakozás’ és részvét’ kétes mosolyával kisérni mind az élet’, mind néha a’ literatura’ pályáján , kik nagy tűzzel kerekedtek föl, keresni az igazságot, a’ tiszta igazságot, de kik kalauzul nem a’ gondos, a’ hideg ’s minden oldalú megfontolást, nem a' hoszú és száraz stúdiumot és nem a’ legjobb mentort, a’ tapasztalást , választók, hanem lángoló képzeletüket ’s forró keblük’ határtalan, kielégíthetlen vágyait. Csakhamar a’ nálok legmunkásabb phantasia egy hajoló képet alkotott, melly magasan, ideálszépségben ragyogott és lebegett előttük. ..Ez az igazság!-4 mondák", keblük egész hevével törtek és esengtek utána, mosolyogtak, vagy épen káromlották a’más úton járókat, de el nem érhették , nem valósíthatták azt, ’s végre ezért nem érve, tikkadtan, kétségbeesetten dőltek el, vagy pedig kor, tapasztalás és valamelly megrázó eset által kijózanodva, az ábráiul’ árnyékképeitől a’valóság’ nem olly csillogó, de megnyugtatóbb és kielégítőbb eredményeihez visszatértek. Bár e’ czikkelyben épen egy illyen ifjú’ képét állítja elünkbe; ezifra és badar beszéd, szóvirág és képdús phantasia van benne elég, de igazi lumen, azaz ítélet és reális, alapos eszme egyetlen egy sincs. Engedje meg B. ur, hogy ezen állításunk’bebizonyítására a’ legnagyobb bakokat, mel-lyeket ő ezen ábrándos igazságvadászatában lőtt, hidegen és szárazon lába’ elébe fektessük. Először is B. ur ezen egész czikkely’ folytában összezavarja az egyesületet a’ párttal. ,,Örömélvezet — úgy mond — a’ lelkirokonság’ eredménye, ’s e’ lelkirokonság az, min az egy pályán izzadok közt az egyesülés’, vagy párt', alakulásának lehetősége alapul.“ És ismét: ,,Mivel kétségbevonhatatlan, hogy az összeható, mint szerte rugó erőkkel biztos, bármelly úton a’ haladás, ki merné az egy jó és nemes czélra dolgozó pártok, egyesületek, ellen botorul emelni szózatát 144 . Másodszor, azt mondja B. ur, hogy a’ párt szintugy ártalmatlan sőt hasznos dolog a' literaturában mint más egyébben, vagyis ő az „irói44 ’s teszem, a’ „political44 párt között nem lát különbséget, így szól ugyanis: „Úgy vélem, hogy a’párt, egy azon czélra egyesülés, egymást kölcsön segéllyel támogató szövetkezés, nem gyakorol ártó behatást a’ tudományok’ mezején fáradozók közt is, ’s igy az irói világban sem.44 És ismét: „Nem kárhoztatásunkat, de legfőbb jóváhagyásunkat, sőt hálánkat érdemlik íróink, ha... pártot, felekezetet, alkotnak.“ Ugyde hiszen az egész világ tudja (’s B. is kétségkívül csak elfojtotta, elokoskodta magában ezen igazságot), hogy a’ „párt44. hajó és hasznos lehet is máshol, legkevesebbé lehet jó és hasznos a’ literaturában. Mert a’ pártnak lényege ’s igaz eszméje mi? az, hogy bizonyos, meghatározott elveket és nézeteket terjesszünk ’s azok sikerét közrehatással, közremunkálással kivívni igyekezzünk. Igen, de vannak e tehát a’ tudományokban (kivévén a’ positiv törvénytudományt és vallást) bizonyos, meghatározott nézetek és elvek, mellyek, jóllehet ma igazaknak és uralkodóknak tartatnak, holnap már ne tolathatnának félre sokkal igazabbaknak, helyesebbeknek, kimerítőbbeknek látszó nézetek és elvek által szövetkezzenek az allopathák „pártba“ a’ homoeopathák ellen, a’ scepticusok vagy empiricusok az idealisták ellen, az emanatio’ theoriáját vitatok a' vibratio’ theoriáját vitatok ellen, a’ romanticusok a' classicusok ellen ’stb. ’stb., valljon jog e ezen irói pártok által valaha valamit nyerhetni a' gyógytudomány, a’ philosophia, a physica, a’ macritica? Nem, soha sem. Véleményharcz, véleménysúrlódás igenis hasznosak sőt szükségesek a’ literaturában, de nem pártsurlódás, nem pártharcz, mert a’ párt már természete szerint megköti a' véleményt, a’ tudományos vizsgálat és elhaladás pedig, ismét természete szerint, felszabadítja azt. Mondjon Baksay úr nekem csak egy korszakot akarmelly nemzet' literaturájában, mellyet valamelly írói „párt“ tett volna naggyá, virágzóvá, ellenben én mondhatok neki többeket, mellyeket az irói pártok tettek meddőkké, silányokká. — Harmadszor, azt mondja B. ur, hogy a ki irói pártot akar alkotni, az tiszta kebellel, tiszta kezekkel, szent ti szolgálja azt a’ szeplőtelen istennőt (érti az igazság ,t justitia’ istenasszonyát) ’stb.“ Ez az athenaeumi phrasis, de az egész czikkely’ szelleme is, nyilván mutatja, hogy B. ur az athenaeisták’ pártját nem csak jónak és hasznosnak tartja a’ literaturában, hanem azt egyszersmind mintapárt gyanánt akarja tekintetni, mellyet a' többi irói pártok a’ tisztakezű és kedsőségben ’stb. kövessenek. Már most ez igen furcsa, mert a „szeplőtelen igazság“ a' maga természete szerint egy és megoszolhatatlan lévén, minekutána az athenaeum-pártiak már ennek birtokában vannak, nehéz átlátni, honnan szerezzen magának egy második vagy harmadik irói párt, ha t. i. keletkeznék, egy második s harmadi szeplőtelen igazságot, mellyel ő is tiszta kezekkel és kebellel szolgáljon; — hanem ha talán B. ur más pártok keletkezését, csak mint conditio impossibilist teszi fel ’s valósággal azt akarja, hogy minden magyar irók, a’hányan csak vannak vagy lesznek, az egy és megoszolhatatlan pártba (mellyröl írva van az Athenaeumban, hogy portae in feri non praevalebunt contrat) álljanak, ut sit tandem unus pastor et unum ovile. De más részről láthatni ebből, hogy ez a’ jó ur semmit sem sejt azon károkról, mellyeket ama’ párt' létezése a’ literaturának okozott és folyvást okoz, s mellyek közül csak azt az egyet említem itt neki, hogy ez a párt hat esztendeig írván a' Kritikai Lapokat és két esztendeig a' Figyelmezőt, sem magának a' triumvirátusnak, sem Kisfaludy Károlynak, Fáynak, Kölcseynek, Czuczornak, Szemerének, Döbrenteinek ’stb. költői munkáiról semminemű kielégítő ismertetést nem adott, ’s igy az igaz műcritica’ kifejlését közöttünk, tehát közvetve szépliteraturánk’ ’s ebbeli tiszta és nemesebb ízlésünk’ kifejtését is, hátráltatta, elnyomta, akadályoztatta. Negyedszer, állítja Baksay úr, hogy a’ ki irói pártot akar alkotni, ne „saját parányiságával bíbelődjék“mint Rumi, se „személyes tekintet által ne vezettesse tollát, mint Csaplovics. íme tehát Rumy és Csaplovics mint párt-candidatusok, vagy épen pártosok! Nem volt még eddig szerencsém ezen általam igen tisztelt urakkal levelezésben állani, ’s igy szándékjokról közelebbről értesítve nem vagyok ; de mégis, mennyire mind a’ kettőt munkáiból ismerem, bizonyossá tehetem B. urat, hogy az ég a’ földtől nincs ollyan messze, mint Rumy és Csaplovics attól, hogy valaha és akármelly magyar irói párthoz szegődjenek. — Ötödször, állítja B. ur, hogy a’ ki irói pártot akar alkotni, „ne alacsony önzés’ösztönétől izgattassék, mint a’ szemleire.“ Alássan köszönöm a" complimentet, de el nem fogadhatom ; mert hogy én irói partot akarnék alkotni vagy valamelly irói parthoz tartoznám, még pedig alacsony önzésből, ez olly tökéletes és egészen meglepő újság rám nézve, mellyet most hallok először, s melly B. ur szívessége nélkül talán soha eszem’ ágába sem jutott volna. Avvagy nem én voltam e, ki épen e’ szemlében nem egyszer nyilatkoztam a’ párt ellen ’s nyilván is kimondott, „hogy a partot a’ literaturaban legkevesebbé tartom szükségesnek” s Igaz, hogy viszont az athenaeisták engem zajgásaikban , valami roszat akarván a szóval mondani ,,pártos Csaténak“ is neveztek: de hiszem ez csak visszamondás volt, melly tompa fegyverhez ők ott számtalanszor nyúltak, nem pedig megmutatás; azért szabad lesz talán B. úrtól ama’ „párthoz tartozás’“ és „alacsony önzés “ bebizonyítását kérnem, ’s ha azt, mint hiszem, nem tehetné, mind a kettőt „alacsony rágalmazás“-nak tartanám. gévre hatodszor, azt is mondja B. úr, hogy a’ki pártot akar alkotni, „ne a’ közjólét’ mások által rakott alapjai alá furkáljon, mint az egész orosz párt.“ Ej, ej, minő gonosz egy ur ez a’ Baksay ur és minő furfangos azonfelül! Orosz párt! (nb. kis o-val, hogy mindenki észre ne vegye) és furkál! a’közjólét’ mások által rakott alapjai alá furkál! Ez már sokkal szebb, sokkal magasabb, hogysem magának B. urnak agyából került volna, ő azt kétségkívül az athenaeistáktól vette; mert hiszen e’ pártnak legújabb tacticája az, hogy miután a’ két hazában már csaknem mindenki hinni és érteni kezdi (Baksay urat talán és a’ hozzá hasonlókat kivéve), hogy a’ párt, minden párt, a’ literaturában tsakugyan rész, ők pedig visszahozhatlan önvallomásuk szerint is pártosok, tehát e’ partot másra is kenjék, ’s igy ne csak magok legyenek feketék ; második része pedig tacticájoknak az, hogy saját pártfészkökből és pártsánczokből kiugrasztva, a’ nyilványos intézetek mögé vonulnak, mellyeknek vagy tagjai vagy kellő-kelletlen szószólói; igy azt akarván a’ fiatalokkal és tudatlanokkal elhitetni, hogy a ki őket, csak őket, ’s csak mint pártos literatorokat, bántja, az ama’ paizsul elétolt intézeteknek is ellensége. A’ fogás nem ollyan ügyetlen, mint első tekintetre látszik, legalább a’ Baksay-féle elmék, mint látjuk, mint czinege a’ tökben, megfogták magokat benne. Csakhogy ez a’ fogság nem soká tart, mert bizony nem sok erő, nem sok ész- és szemvilág kell annak látására ’s tapasztalására, hogy Schedel-várt ugyan van, de Orosz-párt nincs, hogy oppositio és ellenőrködés, még pedig a’ lehető legnagyobb véleményszabadsággal ’s az ellenfél’ kihallgatásával, van ugyan a’ Hírnökben és Századunkban az ellenirányok’ ’s különösen a’ mindennemű pártok’ törekvései és furkálási ellen, de elrontó, felforgató irány nem lehet olly lapban, mellynek jelszava a’ conservatio ; ’s hogy igy „furkálnak“ ugyan e’ lapok a’ honi könyvekbe, hírlapokba és közintézetekbe is, valamint az orvos furkál a’ beteg’ testébe, ha vallyon nincsen e benne ragadvány, sőt furkál annak ,,alapjai“-ba is, hogy kifessék, valljon egészsége tartós, biztos e !* de ezen furkálás csak a’ ragadványosnak lehet kellemetlen, noha ő is felgyógyulását — ha általában még lehetséges — csak innen várhatja; az egésznek azonban, kivált a’ nemzeti nagy egésznek, csak használhat. Nem keres most semmi okos ember hazafiságot abban, ha a magyar színházat, académiát, lóversenyt, múzeumot vagy akarni illyés közintézetet egyoldalúkig- mindig csak dicsérgeti, sem pártot vagy hazafiatlanságot nem láthat abban, ha ezek a gyengéi szerényen és okokkal kijeleltetnek. Vagy talán dr. Vállas is partos és nem hű hazafi azon szép és tanulságos czikkelyéért, mellyet az academia’ gyengéiről és balságiról a’ minap megkezdett !* A’ Figyelmezőben Szigligeti’ Dienesét bírálja 20. A' Rajzolatok' pesti híreiből kiemeljük ezt: „Mercadante’ nagy operája az „Eskü“, melly mint érintettük, Schodelné’ jutalomjátékául adatott, furoret csinált. Jakab István ur’ fordításából , melly egy füzetkében igen csinos nyomtatásban a’ pénztárnál árultaték, az előadás’ estéjén 300 példányból már egyet sem lehete kapni. A’ színház fuladásig tömve volt, ’s a’ magyar opera ma ismét diadalünnepét ülte. Sokat köszönhetni e’ részben Jakab István urnak, ki elhalmozott hivatalos foglalatosságai mellett is, irói szép talentumát ’s csüggedetlen szorgalmát a’ magyar opera’ virágoztatására szenteli. Előadás’ napja előtt a’ bő keblű gróf Károlyi György a’magyar primadonna assolutának jutalmául a’ színház’ valamennyi páholyát biztosította, mi körülbelül 400 forintot teende ; ugy hogy ha az előadáson a’ páholyok mind üresen maradandónak is, a’ nemes gróf azok’ árát egytől egyig nagylelkűleg fizetendő. E’ nagylelkűség’ utánzásában a’ közönség is vetekedett; az előadás’ napja előtt aláírási ív nyittatott, ’s néhány óra alatt 57 páholyt kapkodtak el, bár, ha jól tudjuk, a’ magyar színháznak összesen csak 47 páholya van. Képzelhetni ezekből, hogy este a’ közönségnek nagy része, ha korán nem ment, a’ színházba nem juthatott“ ’stb. A’ Nemzeti Társalkodóban közlött, igen érdekes leveleire Bethlen Miklósnak és Kun Ilonának (1067 és 8ból) a’ jövő alkalommal visszatérünk. , CSATÓ PÁL. (2) Hitelezők’ felszólítása. Meghatározván 1838diki december’ 23. Bonivh Szerafin fiumei beiktatott nagykereskedő, jelen bírói hirdetés’ erejénél fogva, melly egyszersmind a’ pesti, zágrábi, triesti, velenczei ’s zárai hírlapok által is közzé fog tétetni, fölszólíttatnak az érintett elhunytnak minden lehető hitelezői, hogy követeléseiket mától számítandó 90 nap alatt— mellyek minden hitelezőnek kivétel nélkül határul tűzetnek ki — e’ kir. váltó- ’s kereskedői törvényszéknek bejelentsék, követeléseik’ alapjait ’s okait egyúttal kimutatván; figyelmessé tétetik mindenki arra is, hogy elhaladván ezen határidő, ügyelet leend a’ bejelentett hitelezők’ kielégítésére, ’s teljesítvén tisztét a’ végintézeti végrehajtó, e’ kir. törvényszék ki fogja kereskedési iktatókönyvéből Jipnich Szerafin’ dittáját töröltetni. Fiume, januar. Skán 1839. A’ kir. váltó- ’s kereskedői törvényszéktől. Terzy sk., elölülő. (7. 8. 9.) Császár sk. jegyző. (A Kőszén bánya’ haszonbérleti árverése. A’ temesi kamarai igazgatóság’ részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a’ bogsányi számvevői kerülethez tartozó, évenkint több mint 100,000 pors mérő kőszenet jövedelmező, terjedelmes geristyei kam. kőszén bányának 1839 apriljétől számított 12 egymásután következő esztendőre leendő haszonbérletére tartandó árverés’ határnapjául f. e. februarius’ liliké tűzetett ki, úgy, hogy későbbi ajánlatok el nem fogadtatnak. A’ vállalkozók tehát, a’ szükséges 1000 f. p.p bánatpénzzel ’sa’ contractus’ adik pontja szerint a’ haszonbérlőtől saját pénzén felállítandó viz- és szén-kitakarító erőművek’, vízcsatornák’, lakhelyek’ ’stb. költségei ’, nemkülönben ugyancsak a’contractus’ 15dik pontja szerint a’ haszonbérleti pénz’pontos fizetése ’s a’ bányaépületek’ jó karban tartása végett) megkivántató, statuskötelezvényekben vagy biróilag megbecsült, a’ cautiot legalább kétszer felérő, adósságtól ment vagyonban kimutatott kezességgel ellátva, a’ bogsányi k. kamarai számvevői iróteremben — hol az árverés fog tartatni— a’ főn meghatározott napon reggeli 9 órakor megjelenni hivatalosak. A’ contractus’ és haszonbérlet’ egyéb föltételei előre is megláthatók Budán a m. kir. ud. Kamaránál, a’ temesi kir. kamarai igazgatóságnál, és Bogsányban a’kamarai számvevőhivatalnál. (8.9. 10.) Concursus. Selmeczbányán a’ főkamaragróf-hivatalnál a’ járulnoki hely — 250 frt évpénzzel összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen, hogy a’ kik e’ hivatalt elnyerni kívánják, képességükről , e’ bányakerületben lehető rokonságukról ’s egyéb megkivántatóságokról szóló tanultó hiányokkal ellátott kérelemleveleket illető hatóságok’ utján legfélebb 1831). februarius’ 7kéig, mint a’ concursus’ végnapjáig, az alulirt helyre ’s hivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Selmeczbánya, dec. 27. 1838. Az alsó-magyarországi kir. (6. 7. 8.) fökamaragróf-hivatal. Cl) Mázak’ és házhelyek’ eladási árverése. A’ temesi kir. kamarai igazgatóság’ részéről ezennel közhírré tétetik, hogy az Ó-Aradon találtató, előbb igazgatósági és iktatósági, kamarai épületek ’s az ezekhez tartozó, házhelyeknek kimért, még el nem adott telkek, mint házhelyek egyenkint vagy többenkint, i. e. martins? Iokán, délelőtti szokott órákban a’ hely’ szikén tartandó nyilványos árverés’ utján a’ többet ígérőknek el fognak adatni. Venni akarók tehát, a’ szükséges bánatpénzzel ellátva, a’ főn kitett napon és helyen megjelenni ezennel hivatalosak. A’ vevési feltételek, mellyek igen kedvezők, Aradon a’ kamarai számvevőhivatalnál naponkint megláthatok. (^3} ^ Concursus. A’ bánáti bányakerületben helyezett bogsányi vashámornál az ácsmesteri hely megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen, hogy a’ kik ezen , 22 frt. 35 kr. havi vagyis 275 frt évi fizetéssel , 12 mérő gabonánál vagy (méretét 42 krral számlálva) 8 frt. 24 kr. készpénzzel, 12 frt. szállásköltséggel, ’s igy összesen 295 frt. 24 kr. járandósággal összekötött szolgálatot elnyerni kívánják, korukról, kitanulásukról ’s a’ vándorlási idő’ bevégeztéröl, erkölcsiségökröl, olvasás-, irás-, épületrajz-készítés-, szám- és költségvetési jártasságukról , különösen az erőműkészitésben, kivált a’ vizi kerekekében és fúvókéban, ugyszinte a’ vizi és gátépítésben leírt ismereteikről szóló hiteles oklevelekkel ellátott ’s illőleg készült kérelemleveleiket 1839. Januarius’ végnapjáig a’ bogsányi vashámori bányahivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Oravicza, dec. 7-én 1838. (5. t1. 8.) A’ bánáti bányaigazgatóság. COHCHISUS. Szomolnokon a’ cs. kir. rézbuta- ’s amalgamationál a’ hutaigazgatói hivatal — 700 fr. évpénzzel, szabad szállással, ugyszinte 700 fr kezességnek készpénzbeni vagy 3 p centes metalliques statuskötelezvényekbeni letételével összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen , hogy a’ kik e’ hivatal’ viselésére tökéletesen alkalmasoknak találván magokat, azt elnyerni kívánják , sajátkezüleg irt kérelemleveleket, korukról, a’ bányászati tanulmányok’ jeles elvégeztéről, különösen docimasiai és metallurgiai, valamint a’ rézhuta-munkálatokban gyakorlati ismereteikről, velős és hibátlan fogalmazásukról, a’ hutaszámvetésbeni jártasságukról, a’ német és tót nyelvek’ tudásáról, nemkülönben eddigi szolgálatukról ’s akármiféle érdemeikről, mindezek mellett végre e’ bányakerületben lehető rokonságuk’ fokáról szóló eredeti vagy hiteles másolati tanultományokkal ellátva, f e. februarius’ 24kéig , mint a’ concursus’ végnapjáig , illető hatóságuk’ utján az alulirt helyre ’s hivatalhoz juttatni el ne mulasszák. Szomolnok , jan. 14-én 183.p. A’ cs. k. pénzverési és bányászati fő felügyelő hivatal ’s a’ felső-magyarorszá (3) gi kerületi bányatörvényszék. C2) Concursus. Körmöczbányán az ottani bányaigazgatóság alá tartozó ezüsthuta-próbáló hivatal — 500 frt évpénzzel , 20 frt fa-, 20 frt szállás- és 10 frt írószerköltséggel összekötve — megürülvén, betöltésére concursus hirdettetik akképen, hogy a’ kik e’ helyet elnyerni kívánják, képességükről , különösen a’ bányaacadémiai tanulmányok’ kellő elvégeztérőls a’ próbálási osztályban leírt gyakorlati ismereteikről, ugyszinte a’körmöczbányai kerületben lehető rokonságukról és egyéb megkivántatóságokról szóló tanultományokkal ellátott kérelemleveleket illető hatóságok’ útján legfölebb 1839. februarius’ 7kéig , mint a’ concursus’ végnapjáig, a’ körmüczbányai kir. bányaigazgatósághoz juttatni el ne mulasszák. Selmeczbánya, dec. 27. 1838. ,4. alsó-magyarországi kir. (tI. 8. 9.) főkamaragróf-hivatal. ■ POZSONYBAN, nyomtatja ifjabb Schmid Antal.