Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-01-31 / 9. szám

let a’ ministeri, öröm az oppositioi padokon.) A’ kamara 7 órakor példátlan felindulás közben oszlik el. —A’ Moni­teur-Párisien imigy szól ezen ülés’ eredményéről: ,,E’ sza­vazás az ülésbéli kimenetkor különféleképen magyarázta­tott. Mondák, hogy több tagok, kik minden eddig élő, eldön­tött kérdések’ alkalmával a’ cabinetet gyámolították, a’ mó­­dosítvány’ e’ részét igen is föltételetlen dicséretnek, vala­mint a’ biztosság’ szakaszát igen is gáncsaiénak találák. E’ szerint az elsőbbet félrevezették, a’ nélkül hogy azért a’ biztosság’ szakaszában megegyeznének.“ A’ követkamara’ jan.­lodikai nevezetes ülésében a coalitionak minden fejei, u. m. Guizot, Thiers, Odilon-Bar­­rot és Berryer , vetekedve tolonganak a’ szószékre. A mi­­nisterium ezúttal is minden jelesebb szónok’ gyámola nélkül maradt, ’s Malé gróf, kormánya’ védelmében, csak saját szavára ’s talentumára valt szorítva. A’ ministerek’ veszte­ségét ezen ülésben több hírlap, névszerint maga a’ Journal des Débats is, leginkább a’ legitimista Berryer’ hatalmas szó­noklatának tulajdonítják. Carmenin a’ franczia követkamará­ról irt munkájában Berry ezt a’ leghatható­bb, legelragadóbb szónoknak nevezi, de a’kit, úgy mond, hallani kell, nem pedig csak beszédit olvasni, hogy talentumának egész ereje méltányoltassék. Mi őt a’ sajtó’, sőt a’liberális oppositio’ kegyében is fentartja, leginkább a’ francziák’ olly élénk nem­zeti érzésére hivatkozása, mellyet csaknem mindenik beszé­débe besző. „Bármelly vélemény — igy szóla most is—bármi rendszer, bármi elvek legyenek is végre ezen országban diadalmasok, mégis nemzetiségünkből kellene kivetkeznünk, ha Francziaország’ érdekei ’s becsülete iránt ugyanazon egy érzést és féltékenységet nem táplálnék. Nem franczia az, ki nem javal mindent, akár barátjától akar ellenétől szár­mazzék,, a’mi a’nemzet’becsületére és tulnyomóságára tör­ténik. Én ugyan ezen érzést minden időben ’s minden kor­mány alatt meg fogom tartani, sőt köszönetet mondok még a’ rettegtetés’ és bűnös vérontások’ idejének is azért, hogy Franeziaország’ függetlenségét megmentette. “ (Tetszés a’ legszélsőbb baloldal’ részéről.) Pár­is, január. 17. Tegnap a’ ministerium kilencz szó­val veretett meg, ma hét szóval győzött. A’ ministerek majd mindnyájan jelen voltak. Ezen eredeti szakasz mellékes általányos gáncsolását fejezi ki a’ kül­politicának. Miután immár a’ kamara egyes tárgyakban (Belgium, Ancona, Schweiz, Spanyolország) fogadott el módosítványokat, mely­­lyek a’válaszfelirati vázolatban foglalt gáncsot eltávolították, úgy hogy a’ ministerium’ politicája, ha szinte forma szerint nem dicsértetett is, de mégis hallgatólag helybenhagyatott, egy a’ berekesztésben még kimondott általányos gáncs’ el­fogadása által ellenmondásba tette volna magát előbbi sza­vazatival. Ezt bizonyították mindenek előtt a’ szónokok, kik ma a’ ministerium’ mellett léptek föl, legelőször is Cunin-Gridaine ur. Vivien ur azt válaszola, hogy Thiers ur tegnap megmutatta, mikép a’ ministerium szövetségeire nézve követett bánásmódjában csakugyan gáncsolást érde­mel. Malé gróf felesé: „A’ szövetségek’ kérdését nem ítél­heti meg valaki különben, mint ha az ügyek’ közepette áll. Angliával a szövetségünk nem szenvedett rövidséget, legalább nem általunk, hanem hamarabb egy korábbi igaz­gatás által. (Thiers ur’ reclamatioja.) A’ keleti kérdés itt nem feszegettethetik. E’tekintetben nem osztozunk némelly szónokok’ aggodalmaiban, de el vagyunk tökélve, minden eseménnyel szembe szállani. Önök a’ mi politicánkat egyes részekben jóváhagyták, tehát egészben sem fogják félre­­vetni akarni. Azt akarják, hogy ön magok szaggassák el ítéleteiket; nem hihetem, hogy a’ kamara erre használtassa magát.“— Thiers úr, a’ kifáradhatlan, azt felelé, hogy egy csekély többség meg akarta igenis a’ ministeriumot kí­mélni azon megaláztatástól, hogy a’ kormánynak elhatáro­zott tettei elhatározott szemrehányással bélyegeztessenek; de azon egy ellenmondhatlanul kisül az egész vitatkozásból, hogy Franeziaország’ méltósága nem eléggé megőrzöttnek tartatik, ’s Franeziaország’szövetségei nem találtatnak többé olly kielégítő állapotban mint egyébkor. „Nem mondtam, hogy az angliávali szövetség semmivé tétetett, hanem csak, hogy az nem ollyan többé, mint ezelőtt. Hat év óta szólott a­ trónbeszéd angliávali legbensőbb összeköttetésünkről. Ez­úttal hallgatott, ’s tudjuk, mit jelent e’ hallgatás. Miért nem magyarázza meg nekünk a’ ministerium, mi volt azon ok, melly azt Belgiumra nézve az angol cabinettől elszakasz­­totta?“... Mólé gróf tüstint újra föllépett a’ szószékre: „Mi — úgy mond — Angliával az alapokra nézve minden nagy kérdésben egyet értettünk; de a’ legszorosabb szövet­ség’ daczára is vannak részletkérdések, mellyekben má­sodrendű érdekek egyes különbözéseket támaszthatnak. Későbben látandják —utódaink, ha őszinték, meg fogják mondani önöknek, hogy mi soha sem gyengítettük a’ nagy­­britanniávali szövetséget. Ugyanaz történt keleten a’ cso­dák’, a’ political mint a’ természeti csodák’, országában.“ — Piscatory ur siet a’ szószékre, de Thiers nem megy le róla, azonban csupán némi felvilágosítást kíván adni; a’ vá­laszfelirati vázolat mellett szól; de Lamartine ur ellenben ismét a’ ministerium mellett. Mindig hangosabban kívánnak szavazást a’ centrumbeliek. 433 szavazó vala jelen. Ezek 213 fehér ’s 220 fekete golyót adtak. A’ ministerium tehát 7 szóból álló többséggel bir. Holnap egy módosítványt fog előterjeszteni. Jan. 17-én a’ kamara az afrikai ügyek’ vizsgálatát tár­gyhó­zra ment által. Deslaubert ur néhány felvilágosítást kívánt azon 100,000 budsch­us’ dolgában, melly summa pénzt Bugeaud generálnak kelle ajándékul kapnia, ’s mellyet ő a’ ministerelnök’ meghatalmazásával Excidens megye’ mellék­­utainak javítására akart fordítani. Deslaubert ur e’ tárgy fölött a’ ministerelnöktől ’s Bugeaud generáltól felvilágosí­tást kért. A’ ministerelnök megvallá, miképen ő Bugeaud­­nak egy beszélgetés’ alkalmával nem ellenzé, hogy ez az Abd-el-Kadertől alkudozása által talán nyerendett ajándék­pénzt Excidens’ utaira fordítaná. Ő ez ajánlatot becsületesnek találta. Mólé grófnak ezen nyilatkozásai élénk félbesza­­kasztásokat okoztak a’ bal oldalról. Mólé kijelenté, miké­pen ő, a’ ministertanács’ javaslatának kihallgatása után, a’ generálnák nyilatkoztató, hogy őt a’ 100,000 budsehusnak Dordogne’ mellékutaira fordításával föl nem hatalmazhatja. Most Bugeaud general ellene tett vádak felől a’ kamarának fölvilágosításokat terjesztett elébe, mellyek kedvező elfo­gadást nyertek. Minthogy a’ ministerelnök’ és Bugeaud ge­neral’ felvilágosításai közben a’ „rágalom“ szó kimondatott, Chambolle ur a’ Presse' nevében kikelt az e’ hírlapra fogott vád ellen. ,,A’Presse — mondó Chambolle harsány hangon — a’generált nem rágalmazta, csak a’vitatkozásokban bebi­­zonyodott ’s a’ Monveurbe iktatás által hitelesített factumokat vette föl.“ Chambolle­ur azután állító, hogy a’ kamara a’ ca­­binetelnök’ közbenjárulta’ erkölcsiségét olly alkudozásnál, melly pénz-ajándékot­­igyekezett mellékutakra fordítani, el nem ismerheti. — Isambert ur végre a’ papság’ bánalmát illető kérdést fogta föl. Minthogy a’ centrum’ türelmetlen­sége a’ vitatkozást elnyomni akarni látszék, az elnök csen­det kért a’ tárgy’ fontossága’ nevében. Ezen ajánlás’ daczá­ra is a’ centrum’ mozgása és zajgása mindegyre elnyomó Isambert úr’ beszédét. De ez a­’ következő napi ülésben is­mét fölszólalt; szőnyegre hozó a’jezuiták’ próbálatit St.­­Ac­eulban ’s a’ Montlosier gróf haldokló ágyánál előfor­dult jeleneteket. A’pecsétőr épen úgy felelt, mint újabban a’ pairkamarában. Hennequin ur, az ismeretes legitimista szónok, pártoló a’ papságot. A’ Presse megjegyzi, hogy az Afrikát illető czikkelyen kívül még öt czikkelye van a’ válaszfeliratnak szavazás alá hátra, u. m. a’ statusadósság’ visszafizetését, a’ gyarmatok’ szükségeit, a’ charta’ törvényhozási ígéreteit ’s a’ párisi gróf’ születését tárgyazók, melly négy czikkelyhez, úgy mond a’ Presse, aligha fog valami mellékjavaslat létetni, hanem az ötödiknél és utolsónál, melly a’ statushatalmak­nak a’ constitutio’ korláti közt tartásáról szól, rejtett czél­­zással az ismeretes Le roi régne et ne gouverne pas-ra, meg fog ismét a’pártok’ vitája utalni. A’ Presse ez utóbbi tárgy­ra nézve röviden csak két dologra figyelmeztet, u. m. 1) azon eskünek szavaira, mellyet a’király 1830diki augustus’ idikén, mint trónfoglalása’ napján, letett; ’s 2) a’képvise­leti statusokban létező királyság’ azon definitiojára, melly Thiers ur’ „Histoire de la revolution francaise“ czímű mun­kájában foglaltatik. — A’ király’esküje ez vala: „Esküszöm az Isten’ szine előtt, hogy az alkotmányos chartát a’ nyilat­­kozványban foglalt módosítványokkal együtt híven megtar­­tandom; hogy csak a’ törvények által ’s a’ törvények sze­rint ural­ko­dán­dóm (gouverner); mindenkinek, joga sze­rint, jó és szoros igazságot szolgáltatandok; ’s mindenek­ben egyedül Franeziaország’ érdeke’, boldogsága’ és d eső­­sége’ tekintetéből cselekedendem.“ — Thiers ur’ definitioja pedig ez (Hist. vol. 1. p. 143.): ,,A’ valóságos monarchia, miképen az még a’ szabadokul tartott statusokban is fenáll, egyetlenegy személynek uralkodása, melly a­­zonban a’ nemzet’ közremunkálása által korlátoztatik. Va­lóban itt a’fejedelem’ akaratja teszen csaknem mindent, ’s a’nemzeté majdnem egyedül arra szorítkozik, hogy vagy az adókérdés felett vitáskodnak, vagy egy harmadában a’ törvényhozásban részt vesznek; de azon pillanattól fogva, mellyben a’ nemzet mindent parancsolhat, a’ király megszű­nik több lenni, mint puszta tisztviselő. Az aztán nem mo­narchia többé, hanem respublica egy consullal kettő vagy több helyett.“ — „Ezekből láthatni (igy rekeszti be okos­kodását a’ Presse), hogy a’ király, midőn uralkodik (en gouvernant), csupán azon eskü szerint cselekszik, mellyet trónfoglalásakor letett, mert ő nem arra esküdött, hogy or­­szágolni (régner), hanem arra hogy uralkodni (gouverner) fog. E’ tekintetben mi is tökéletesen egyet értünk Thiers úrral imint idézett szavaiban.“ A’ követkamara’jan.­itkai ü­lésében a’ válaszfeliratnak imint említett további czikkelyei, a’ párisi gróf’ születésé­ről szólóig, a’ commissio’javaslata szerint, minden változás nélkül, fogadtattak el. A’ párisi gróf’ születését illetőhöz Jollivet urnak egy módosítványa fogadtaték el, ’s a’ követ­kező toldalék adatott még hozzá: „Miért kell, mire, ugyan­azon pillanatban, mellyben hálánk (a’ párisi gróf’ születé­séért) az ég felé emelkedik, Felségeddel együtt keseregnünk egy szeretett leány’, minden erények’ példánya’ elveszté­sén?! Vajha az egész kamara’ érzeteinek kifejezése enyhít­hetné némileg Felséged’ magas családjának fájdalmát!“ Páris, jan. 18. Bármilly gyengék legyenek is a’ mi­nisterek, az erősnek akaratja és bölcsnek tanácsa ré­szükön van ’s hatalmat kölcsönöz nekik. Míg ez gondolko­zását meg nem változtatja — ’s előbb leszállhatna és járhat­na a’ vendome-oszlop’ réz-szobra — addig minden számolá­sokban , mellyek az angol alkotmány fogalmakon épülvek, csalatkozunk. Állandóság, mint más dolgokban, úgy leg­inkább a’ ministeriumban, alapja a’ rendnek és békének. Czélhoz jutunk, csak a’ belga ügyet ne olly hevesen ű­zzük. A’ ministerium olly soká fönmarad, mig csak lehetséges, csakhogy későbben törzsökéhez néhány új ág fog rögzeni. Lamartine a’ ministerium és középút’ ügye iránt igen nagy érdemet szerzett ’s illető jutalmát veendi. Tőle látszik ered­ni a’ „kisebb számmal kormányzás’“ nagy eszméje. A’ Dé­bats hírlap is már ide irányozni látszik, midőn ma igy szól: ,,A’ kamarák a’ béke’ idején csak legszükségesb segédesz­közöket nyújtottak a’ kormánynak, miből a’ ministerium’ csekély többségeit ’s ideigleni kisebbszámuságait meg­magyarázhatni.“ A’ Presse állítja, hogy a’ coalitio, ha a’ ministerium elleni harczban meggyőzetnék, el volna tökélve , az ürügy alatt, a’ választásoknak tisztaságát visszaadni, egy uj tár­saságot, az ismeretes „Aide-toi­re ciel t’ aidera“ egyesület’ mintájára alakítni. A’ pénzügyi ministerium közrebocsátá a’ Moniteurben az 1838diki mellékes adók’ és jövedelmek’ összehasonlítását az 1836-os 37dikivel, 1836-hoz képest a’ mult év 35,672,000 frankkal jövedelmezett többet, 1837hez képest pedig 19,890,000 frankkal; összes summája a’ nem-egyenes adók­nak és jövedelmeknek 1838-ban 650,185,000 frank. A’ még beszedendő jövedelmek e’ summába nincsenek betudva. T­oul­on, jan. 15. Mária herczegné’ holtteste tegnap Raiier gőzösön a’ touloni kikötőbe megérkezett. Ma nagy gyászmise volt szivreható szertartásokkal, Humigny ur, a’ király’segédtiszte, de la Salle, királyi parancstiszt, a’ki­ Spanyolország. A’ Sentinelle des Pyrenees következő levelet közöl Madridból: „Spanyolországban felette fontos események készíttetnek előre; némellyek a’dolgoknak szerencsés for­dulatát reményük tőlök; mások — ’s ez a’ többség — a’ jöven­dőnek , melly belőlük kifejlendik, aggodalommal néznek elébe. Minden oda irányozva, a’ katonai despotismust és dictaturát Espartero generál’ kezeibe játszani. Ez nem agy­rém talán, hanem a’ legkeserűbb igazság, mellyet a’ tör­ténetek’ folyama nem sokára bebizonyítaná. — A’ minis­­terium és a’ különböző fővezérek között, Luciana gróf’ izgatása alatt, egy messze elágazó összeesküvés vagyon szer­kesztve, melly a’ cortes’ elmellőzésével katonailag kor­mányozandó. Meg akarnak minden áron szabadulni azott különböző felekezetektől, mellyek képviselőkkel birnak a’ kamarában, mint p. o. a’jovellanók, az ifjú Spanyolország ’stb.; mérsékeltek és hazafiak, együvé vettessenek le a’ hajóról, mint haszontalan csalvadék, melly a’ kormány’ folyamát csak akadályozza. A’ felekezetnek, melly a’ fo­rmaságra törekszik, hadi jelszava ez: Félre az ügyvédek­kel, semmi fecsegők többé! Ezen inditóoknak, és semmi másnak, kell Narvaez’ szökését is tulajdonítni. Ezen ifjú general észrevevé, hogy feje koczkáztatva, hogy veszte meghatároztatok, ’s igy a’ szökéshez folyamodott. Ha Cordova nem szintúgy cselekedett, azért esett, mert ő egészen más állásban létezik; ő sokkal magasabban van helyezve mint hogy hozzá férhetnének. Egyébiránt e’ pillanatban esik ér­tésemre, a’ fönebbinek valósítására, hogy egy Pita Pizarro és Alaix generálok által kiküldött ügyvivő, ki minden po­liticai békétlenségekben­ résztvétele által az egész félszi­getben ismeretes, épen most hagyta el Madridot. San Se­­bastianba megy, ’s noha küldetéséről, mellyel megbizatott, itt mi sem hallatott, mégis az ügyvivő’ ismert characterénél fogva meg vagyok győződve, hogy valamelly napkerülte, sötét cselszövénynek „mestere“. Madrid, jan. 12. Narvaez generált balcsillaga egész a’ tengerig ’s még azon túl is üldözi. Az elemek nem ke­­vésbbé esküdtek ellene mint az emberek. A’ Correo Náció­nál ma tévelygő utazását csaknem nevetséges módon említi. Dec. 25-én éjfélkor ki tudta játszani Narvaez a’ vámtisztek’ vigyázékonyságát, egy angol goelettere szállván, mellynek kapitánya megigéré neki, hogy Gibraltárba szállítja. De alig bocsátók el a’ hajót horgonyairól, midőn azonnal dühös zivatar keletkezők ’s a’ hajó’ legénysége kinyilatkoztató, hogy Londonba fog és semmiesetre sem Gibraltárba evezni, úgy látszik, Narvaez generálnak puszta személye a’ lázadás’ magvait mindenhová elviszi. A’ hajó végre a’ portugali partra vettetett, és Narvaez egy nemeslelkű ismeretlen által, ki őt védangyalkint követte ’s francziának mondá magát (bi­zonyára Malé grófnak egy titkos ügyviselője), a’ sárból ki­húzatott. Lagos portugali kikötő’­elébe érkezve nem ta­lált bebocsáttatást, mig e’ bűvös szavakat ki nem mondá: „egy hajótörést szenvedet spanyol generál“, ezután kihall­­gattatás alá kelle bocsátkoznia, mellynél (úgy mond a’ Cor­reo Nációnál) nem tudhatta az ember, mit csodáljon inkább, a’ spanyol’ méltóságos magatartását, a’ franczia’ vakmerő­ségét, vagy a’portugali kormányzó’ gorombaságát. Végre Narvaez egy portugál feluke-vel megindult, ’s f. h.­l jén Gib­raltárba érkezett, itt a’ félreismert hőst uj baleset érte. Woodford general, a’ kormányzó, nemcsak vonakodott őt elfogadni, hanem igen sürgetve felszólíttatá a’ helynek olly hamar, mint csak lehet, elhagyására. Madrid, jan. 12. Ha bizonyos tudósításoknak hihetni, úgy don Carlos’ ministertanácsában némelly változások tör­téntek. A’mérsékelt párt győz, Beira herczegné’ befolyása által. Ellioz, Villareal ’stb. generálok, vagyis carlosi vezé­rek, uj parancsnokságokat fognak kapni, m­lynek gyóntató atyja és a' temetkezések’ párisi igazgatója hozókéi a’ holttestet Livornoból. Tegnap reggel az"admiral*­­hajó’ ágyúi óranegyedenkint megszólamlottak, mig­ a’ Ru­miéi­ körül egész napon át gyászoló asszonyságokkal rakott naszádok forogtak, kik a’felette egyszerű, ezüstre hímzett fekete posztóval bevont ’s egy fátyolos koronával fedett ko­porsót látogatni jövének. Ma reggel 9 órakor a’ tengerész­­hivatalok az arsenalba menének, hol a’koporsó partra ki­teendő vala­. A pillanatban a’ Rainier a’ királyi lobogót von­ta fel nagy árboczára, egyszersmind egy iszonyú nagy fe­kete zászlót tűzött ki. A kikötőben levő minden hadihajó agyulöveseket tön, midőn a’ koporsó a’ kiszállító bárkába bocsáttatott. 10 órakor a’ holttest az arsenalba megérkezett, ’s a’ gyászmenet a’ Mária-templomba megindult. "Előbb az árva gyermekek ’s négy szerzetbeli apáczák mentek utóbb a’ bünnödők fejér és kék öltözetben, majd több ezrednek hangaszkarai, végre a’ gyászkocsi, hat fejér lótól vonatra. A’takaró négy szélét a’ touloni bíró, az ottani nemzeti őr­ség’ ezredese, a’ 66dik számú sorezred’ ezredese ’s a’ sor­hajókapitány tartották. A’ koporsón egy tömérdek korona alla. A’ gyászkocsi után a’ főtisztikar’s a’legelőkelőbb tiszt­viselők következtek, közöttük Sebastiani altábornagy, de la Graviere aladmiral, Rumigny a’ turini követ’s testvére a’ királyi segédtiszt. Minden utcza tele volt néppel. A’Má­­ria-templomban pompás ravatal valt felállítva, mellyre a’ koporsó helyezteték. A’gyászmise’tartására a’ frejusi püspök váraték; de csak helyettese (vicariusa) jelent meg; az aixi püspöknek is el kell vala jőnie, de, mint mondák, ez is aka­dályozva volt. A’ Charivari' szerkesztője az esküdtszék’ ítélete ellen, melly őt 8 hónapi fogságra ’s 6000 frank pénzbírságra kár­hoztató, feljebb hivatkozott. Olaszország. Újév’ napján viradóra tompa moraj hallaték, melly Nápolyban a’ „del Carmine“ népes városnegyedben az ajtókat és ablakokat megrázta ’s felül szolgált a’ Vezúv’ olly kemény kitörésére, mellyhez hasonló nem történt tizenöt év óta. A’ kiszórt hamu elboríta a’ szomszéd mező­ket, sőt egész Nápolyig szállott. Este három lávafolyam öm­lött ki, egyik Santo Jorio felé, a’ második Resina körül a’ harmadik pedig Mauro’ keleti részén. A’ kitörés 2­ es

Next