Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-31 / 9. szám
let a’ ministeri, öröm az oppositioi padokon.) A’ kamara 7 órakor példátlan felindulás közben oszlik el. —A’ Moniteur-Párisien imigy szól ezen ülés’ eredményéről: ,,E’ szavazás az ülésbéli kimenetkor különféleképen magyaráztatott. Mondák, hogy több tagok, kik minden eddig élő, eldöntött kérdések’ alkalmával a’ cabinetet gyámolították, a’ módosítvány’ e’ részét igen is föltételetlen dicséretnek, valamint a’ biztosság’ szakaszát igen is gáncsaiénak találák. E’ szerint az elsőbbet félrevezették, a’ nélkül hogy azért a’ biztosság’ szakaszában megegyeznének.“ A’ követkamara’ jan.lodikai nevezetes ülésében a coalitionak minden fejei, u. m. Guizot, Thiers, Odilon-Barrot és Berryer , vetekedve tolonganak a’ szószékre. A ministerium ezúttal is minden jelesebb szónok’ gyámola nélkül maradt, ’s Malé gróf, kormánya’ védelmében, csak saját szavára ’s talentumára valt szorítva. A’ ministerek’ veszteségét ezen ülésben több hírlap, névszerint maga a’ Journal des Débats is, leginkább a’ legitimista Berryer’ hatalmas szónoklatának tulajdonítják. Carmenin a’ franczia követkamaráról irt munkájában Berry ezt a’ leghathatóbb, legelragadóbb szónoknak nevezi, de a’kit, úgy mond, hallani kell, nem pedig csak beszédit olvasni, hogy talentumának egész ereje méltányoltassék. Mi őt a’ sajtó’, sőt a’liberális oppositio’ kegyében is fentartja, leginkább a’ francziák’ olly élénk nemzeti érzésére hivatkozása, mellyet csaknem mindenik beszédébe besző. „Bármelly vélemény — igy szóla most is—bármi rendszer, bármi elvek legyenek is végre ezen országban diadalmasok, mégis nemzetiségünkből kellene kivetkeznünk, ha Francziaország’ érdekei ’s becsülete iránt ugyanazon egy érzést és féltékenységet nem táplálnék. Nem franczia az, ki nem javal mindent, akár barátjától akar ellenétől származzék,, a’mi a’nemzet’becsületére és tulnyomóságára történik. Én ugyan ezen érzést minden időben ’s minden kormány alatt meg fogom tartani, sőt köszönetet mondok még a’ rettegtetés’ és bűnös vérontások’ idejének is azért, hogy Franeziaország’ függetlenségét megmentette. “ (Tetszés a’ legszélsőbb baloldal’ részéről.) Páris, január. 17. Tegnap a’ ministerium kilencz szóval veretett meg, ma hét szóval győzött. A’ ministerek majd mindnyájan jelen voltak. Ezen eredeti szakasz mellékes általányos gáncsolását fejezi ki a’ külpoliticának. Miután immár a’ kamara egyes tárgyakban (Belgium, Ancona, Schweiz, Spanyolország) fogadott el módosítványokat, melylyek a’válaszfelirati vázolatban foglalt gáncsot eltávolították, úgy hogy a’ ministerium’ politicája, ha szinte forma szerint nem dicsértetett is, de mégis hallgatólag helybenhagyatott, egy a’ berekesztésben még kimondott általányos gáncs’ elfogadása által ellenmondásba tette volna magát előbbi szavazatival. Ezt bizonyították mindenek előtt a’ szónokok, kik ma a’ ministerium’ mellett léptek föl, legelőször is Cunin-Gridaine ur. Vivien ur azt válaszola, hogy Thiers ur tegnap megmutatta, mikép a’ ministerium szövetségeire nézve követett bánásmódjában csakugyan gáncsolást érdemel. Malé gróf felesé: „A’ szövetségek’ kérdését nem ítélheti meg valaki különben, mint ha az ügyek’ közepette áll. Angliával a szövetségünk nem szenvedett rövidséget, legalább nem általunk, hanem hamarabb egy korábbi igazgatás által. (Thiers ur’ reclamatioja.) A’ keleti kérdés itt nem feszegettethetik. E’tekintetben nem osztozunk némelly szónokok’ aggodalmaiban, de el vagyunk tökélve, minden eseménnyel szembe szállani. Önök a’ mi politicánkat egyes részekben jóváhagyták, tehát egészben sem fogják félrevetni akarni. Azt akarják, hogy ön magok szaggassák el ítéleteiket; nem hihetem, hogy a’ kamara erre használtassa magát.“— Thiers úr, a’ kifáradhatlan, azt felelé, hogy egy csekély többség meg akarta igenis a’ ministeriumot kímélni azon megaláztatástól, hogy a’ kormánynak elhatározott tettei elhatározott szemrehányással bélyegeztessenek; de azon egy ellenmondhatlanul kisül az egész vitatkozásból, hogy Franeziaország’ méltósága nem eléggé megőrzöttnek tartatik, ’s Franeziaország’szövetségei nem találtatnak többé olly kielégítő állapotban mint egyébkor. „Nem mondtam, hogy az angliávali szövetség semmivé tétetett, hanem csak, hogy az nem ollyan többé, mint ezelőtt. Hat év óta szólott a trónbeszéd angliávali legbensőbb összeköttetésünkről. Ezúttal hallgatott, ’s tudjuk, mit jelent e’ hallgatás. Miért nem magyarázza meg nekünk a’ ministerium, mi volt azon ok, melly azt Belgiumra nézve az angol cabinettől elszakasztotta?“... Mólé gróf tüstint újra föllépett a’ szószékre: „Mi — úgy mond — Angliával az alapokra nézve minden nagy kérdésben egyet értettünk; de a’ legszorosabb szövetség’ daczára is vannak részletkérdések, mellyekben másodrendű érdekek egyes különbözéseket támaszthatnak. Későbben látandják —utódaink, ha őszinték, meg fogják mondani önöknek, hogy mi soha sem gyengítettük a’ nagybritanniávali szövetséget. Ugyanaz történt keleten a’ csodák’, a’ political mint a’ természeti csodák’, országában.“ — Piscatory ur siet a’ szószékre, de Thiers nem megy le róla, azonban csupán némi felvilágosítást kíván adni; a’ válaszfelirati vázolat mellett szól; de Lamartine ur ellenben ismét a’ ministerium mellett. Mindig hangosabban kívánnak szavazást a’ centrumbeliek. 433 szavazó vala jelen. Ezek 213 fehér ’s 220 fekete golyót adtak. A’ ministerium tehát 7 szóból álló többséggel bir. Holnap egy módosítványt fog előterjeszteni. Jan. 17-én a’ kamara az afrikai ügyek’ vizsgálatát tárgyhózra ment által. Deslaubert ur néhány felvilágosítást kívánt azon 100,000 budschus’ dolgában, melly summa pénzt Bugeaud generálnak kelle ajándékul kapnia, ’s mellyet ő a’ ministerelnök’ meghatalmazásával Excidens megye’ mellékutainak javítására akart fordítani. Deslaubert ur e’ tárgy fölött a’ ministerelnöktől ’s Bugeaud generáltól felvilágosítást kért. A’ ministerelnök megvallá, miképen ő Bugeaudnak egy beszélgetés’ alkalmával nem ellenzé, hogy ez az Abd-el-Kadertől alkudozása által talán nyerendett ajándékpénzt Excidens’ utaira fordítaná. Ő ez ajánlatot becsületesnek találta. Mólé grófnak ezen nyilatkozásai élénk félbeszakasztásokat okoztak a’ bal oldalról. Mólé kijelenté, miképen ő, a’ ministertanács’ javaslatának kihallgatása után, a’ generálnák nyilatkoztató, hogy őt a’ 100,000 budsehusnak Dordogne’ mellékutaira fordításával föl nem hatalmazhatja. Most Bugeaud general ellene tett vádak felől a’ kamarának fölvilágosításokat terjesztett elébe, mellyek kedvező elfogadást nyertek. Minthogy a’ ministerelnök’ és Bugeaud general’ felvilágosításai közben a’ „rágalom“ szó kimondatott, Chambolle ur a’ Presse' nevében kikelt az e’ hírlapra fogott vád ellen. ,,A’Presse — mondó Chambolle harsány hangon — a’generált nem rágalmazta, csak a’vitatkozásokban bebizonyodott ’s a’ Monveurbe iktatás által hitelesített factumokat vette föl.“ Chambolleur azután állító, hogy a’ kamara a’ cabinetelnök’ közbenjárulta’ erkölcsiségét olly alkudozásnál, melly pénz-ajándékotigyekezett mellékutakra fordítani, el nem ismerheti. — Isambert ur végre a’ papság’ bánalmát illető kérdést fogta föl. Minthogy a’ centrum’ türelmetlensége a’ vitatkozást elnyomni akarni látszék, az elnök csendet kért a’ tárgy’ fontossága’ nevében. Ezen ajánlás’ daczára is a’ centrum’ mozgása és zajgása mindegyre elnyomó Isambert úr’ beszédét. De ez a’ következő napi ülésben ismét fölszólalt; szőnyegre hozó a’jezuiták’ próbálatit St.Aceulban ’s a’ Montlosier gróf haldokló ágyánál előfordult jeleneteket. A’pecsétőr épen úgy felelt, mint újabban a’ pairkamarában. Hennequin ur, az ismeretes legitimista szónok, pártoló a’ papságot. A’ Presse megjegyzi, hogy az Afrikát illető czikkelyen kívül még öt czikkelye van a’ válaszfeliratnak szavazás alá hátra, u. m. a’ statusadósság’ visszafizetését, a’ gyarmatok’ szükségeit, a’ charta’ törvényhozási ígéreteit ’s a’ párisi gróf’ születését tárgyazók, melly négy czikkelyhez, úgy mond a’ Presse, aligha fog valami mellékjavaslat létetni, hanem az ötödiknél és utolsónál, melly a’ statushatalmaknak a’ constitutio’ korláti közt tartásáról szól, rejtett czélzással az ismeretes Le roi régne et ne gouverne pas-ra, meg fog ismét a’pártok’ vitája utalni. A’ Presse ez utóbbi tárgyra nézve röviden csak két dologra figyelmeztet, u. m. 1) azon eskünek szavaira, mellyet a’király 1830diki augustus’ idikén, mint trónfoglalása’ napján, letett; ’s 2) a’képviseleti statusokban létező királyság’ azon definitiojára, melly Thiers ur’ „Histoire de la revolution francaise“ czímű munkájában foglaltatik. — A’ király’esküje ez vala: „Esküszöm az Isten’ szine előtt, hogy az alkotmányos chartát a’ nyilatkozványban foglalt módosítványokkal együtt híven megtartandom; hogy csak a’ törvények által ’s a’ törvények szerint uralkodándóm (gouverner); mindenkinek, joga szerint, jó és szoros igazságot szolgáltatandok; ’s mindenekben egyedül Franeziaország’ érdeke’, boldogsága’ és d esősége’ tekintetéből cselekedendem.“ — Thiers ur’ definitioja pedig ez (Hist. vol. 1. p. 143.): ,,A’ valóságos monarchia, miképen az még a’ szabadokul tartott statusokban is fenáll, egyetlenegy személynek uralkodása, melly azonban a’ nemzet’ közremunkálása által korlátoztatik. Valóban itt a’fejedelem’ akaratja teszen csaknem mindent, ’s a’nemzeté majdnem egyedül arra szorítkozik, hogy vagy az adókérdés felett vitáskodnak, vagy egy harmadában a’ törvényhozásban részt vesznek; de azon pillanattól fogva, mellyben a’ nemzet mindent parancsolhat, a’ király megszűnik több lenni, mint puszta tisztviselő. Az aztán nem monarchia többé, hanem respublica egy consullal kettő vagy több helyett.“ — „Ezekből láthatni (igy rekeszti be okoskodását a’ Presse), hogy a’ király, midőn uralkodik (en gouvernant), csupán azon eskü szerint cselekszik, mellyet trónfoglalásakor letett, mert ő nem arra esküdött, hogy országolni (régner), hanem arra hogy uralkodni (gouverner) fog. E’ tekintetben mi is tökéletesen egyet értünk Thiers úrral imint idézett szavaiban.“ A’ követkamara’jan.itkai ülésében a’ válaszfeliratnak imint említett további czikkelyei, a’ párisi gróf’ születéséről szólóig, a’ commissio’javaslata szerint, minden változás nélkül, fogadtattak el. A’ párisi gróf’ születését illetőhöz Jollivet urnak egy módosítványa fogadtaték el, ’s a’ következő toldalék adatott még hozzá: „Miért kell, mire, ugyanazon pillanatban, mellyben hálánk (a’ párisi gróf’ születéséért) az ég felé emelkedik, Felségeddel együtt keseregnünk egy szeretett leány’, minden erények’ példánya’ elvesztésén?! Vajha az egész kamara’ érzeteinek kifejezése enyhíthetné némileg Felséged’ magas családjának fájdalmát!“ Páris, jan. 18. Bármilly gyengék legyenek is a’ ministerek, az erősnek akaratja és bölcsnek tanácsa részükön van ’s hatalmat kölcsönöz nekik. Míg ez gondolkozását meg nem változtatja — ’s előbb leszállhatna és járhatna a’ vendome-oszlop’ réz-szobra — addig minden számolásokban , mellyek az angol alkotmány fogalmakon épülvek, csalatkozunk. Állandóság, mint más dolgokban, úgy leginkább a’ ministeriumban, alapja a’ rendnek és békének. Czélhoz jutunk, csak a’ belga ügyet ne olly hevesen űzzük. A’ ministerium olly soká fönmarad, mig csak lehetséges, csakhogy későbben törzsökéhez néhány új ág fog rögzeni. Lamartine a’ ministerium és középút’ ügye iránt igen nagy érdemet szerzett ’s illető jutalmát veendi. Tőle látszik eredni a’ „kisebb számmal kormányzás’“ nagy eszméje. A’ Débats hírlap is már ide irányozni látszik, midőn ma igy szól: ,,A’ kamarák a’ béke’ idején csak legszükségesb segédeszközöket nyújtottak a’ kormánynak, miből a’ ministerium’ csekély többségeit ’s ideigleni kisebbszámuságait megmagyarázhatni.“ A’ Presse állítja, hogy a’ coalitio, ha a’ ministerium elleni harczban meggyőzetnék, el volna tökélve , az ürügy alatt, a’ választásoknak tisztaságát visszaadni, egy uj társaságot, az ismeretes „Aide-toire ciel t’ aidera“ egyesület’ mintájára alakítni. A’ pénzügyi ministerium közrebocsátá a’ Moniteurben az 1838diki mellékes adók’ és jövedelmek’ összehasonlítását az 1836-os 37dikivel, 1836-hoz képest a’ mult év 35,672,000 frankkal jövedelmezett többet, 1837hez képest pedig 19,890,000 frankkal; összes summája a’ nem-egyenes adóknak és jövedelmeknek 1838-ban 650,185,000 frank. A’ még beszedendő jövedelmek e’ summába nincsenek betudva. Toulon, jan. 15. Mária herczegné’ holtteste tegnap Raiier gőzösön a’ touloni kikötőbe megérkezett. Ma nagy gyászmise volt szivreható szertartásokkal, Humigny ur, a’ király’segédtiszte, de la Salle, királyi parancstiszt, a’ki Spanyolország. A’ Sentinelle des Pyrenees következő levelet közöl Madridból: „Spanyolországban felette fontos események készíttetnek előre; némellyek a’dolgoknak szerencsés fordulatát reményük tőlök; mások — ’s ez a’ többség — a’ jövendőnek , melly belőlük kifejlendik, aggodalommal néznek elébe. Minden oda irányozva, a’ katonai despotismust és dictaturát Espartero generál’ kezeibe játszani. Ez nem agyrém talán, hanem a’ legkeserűbb igazság, mellyet a’ történetek’ folyama nem sokára bebizonyítaná. — A’ ministerium és a’ különböző fővezérek között, Luciana gróf’ izgatása alatt, egy messze elágazó összeesküvés vagyon szerkesztve, melly a’ cortes’ elmellőzésével katonailag kormányozandó. Meg akarnak minden áron szabadulni azott különböző felekezetektől, mellyek képviselőkkel birnak a’ kamarában, mint p. o. a’jovellanók, az ifjú Spanyolország ’stb.; mérsékeltek és hazafiak, együvé vettessenek le a’ hajóról, mint haszontalan csalvadék, melly a’ kormány’ folyamát csak akadályozza. A’ felekezetnek, melly a’ formaságra törekszik, hadi jelszava ez: Félre az ügyvédekkel, semmi fecsegők többé! Ezen inditóoknak, és semmi másnak, kell Narvaez’ szökését is tulajdonítni. Ezen ifjú general észrevevé, hogy feje koczkáztatva, hogy veszte meghatároztatok, ’s igy a’ szökéshez folyamodott. Ha Cordova nem szintúgy cselekedett, azért esett, mert ő egészen más állásban létezik; ő sokkal magasabban van helyezve mint hogy hozzá férhetnének. Egyébiránt e’ pillanatban esik értésemre, a’ fönebbinek valósítására, hogy egy Pita Pizarro és Alaix generálok által kiküldött ügyvivő, ki minden politicai békétlenségekben résztvétele által az egész félszigetben ismeretes, épen most hagyta el Madridot. San Sebastianba megy, ’s noha küldetéséről, mellyel megbizatott, itt mi sem hallatott, mégis az ügyvivő’ ismert characterénél fogva meg vagyok győződve, hogy valamelly napkerülte, sötét cselszövénynek „mestere“. Madrid, jan. 12. Narvaez generált balcsillaga egész a’ tengerig ’s még azon túl is üldözi. Az elemek nem kevésbbé esküdtek ellene mint az emberek. A’ Correo Nációnál ma tévelygő utazását csaknem nevetséges módon említi. Dec. 25-én éjfélkor ki tudta játszani Narvaez a’ vámtisztek’ vigyázékonyságát, egy angol goelettere szállván, mellynek kapitánya megigéré neki, hogy Gibraltárba szállítja. De alig bocsátók el a’ hajót horgonyairól, midőn azonnal dühös zivatar keletkezők ’s a’ hajó’ legénysége kinyilatkoztató, hogy Londonba fog és semmiesetre sem Gibraltárba evezni, úgy látszik, Narvaez generálnak puszta személye a’ lázadás’ magvait mindenhová elviszi. A’ hajó végre a’ portugali partra vettetett, és Narvaez egy nemeslelkű ismeretlen által, ki őt védangyalkint követte ’s francziának mondá magát (bizonyára Malé grófnak egy titkos ügyviselője), a’ sárból kihúzatott. Lagos portugali kikötő’elébe érkezve nem talált bebocsáttatást, mig e’ bűvös szavakat ki nem mondá: „egy hajótörést szenvedet spanyol generál“, ezután kihallgattatás alá kelle bocsátkoznia, mellynél (úgy mond a’ Correo Nációnál) nem tudhatta az ember, mit csodáljon inkább, a’ spanyol’ méltóságos magatartását, a’ franczia’ vakmerőségét, vagy a’portugali kormányzó’ gorombaságát. Végre Narvaez egy portugál feluke-vel megindult, ’s f. h.l jén Gibraltárba érkezett, itt a’ félreismert hőst uj baleset érte. Woodford general, a’ kormányzó, nemcsak vonakodott őt elfogadni, hanem igen sürgetve felszólíttatá a’ helynek olly hamar, mint csak lehet, elhagyására. Madrid, jan. 12. Ha bizonyos tudósításoknak hihetni, úgy don Carlos’ ministertanácsában némelly változások történtek. A’mérsékelt párt győz, Beira herczegné’ befolyása által. Ellioz, Villareal ’stb. generálok, vagyis carlosi vezérek, uj parancsnokságokat fognak kapni, mlynek gyóntató atyja és a' temetkezések’ párisi igazgatója hozókéi a’ holttestet Livornoból. Tegnap reggel az"admiral*hajó’ ágyúi óranegyedenkint megszólamlottak, mig a’ Rumiéi körül egész napon át gyászoló asszonyságokkal rakott naszádok forogtak, kik a’felette egyszerű, ezüstre hímzett fekete posztóval bevont ’s egy fátyolos koronával fedett koporsót látogatni jövének. Ma reggel 9 órakor a’ tengerészhivatalok az arsenalba menének, hol a’koporsó partra kiteendő vala. A pillanatban a’ Rainier a’ királyi lobogót vonta fel nagy árboczára, egyszersmind egy iszonyú nagy fekete zászlót tűzött ki. A kikötőben levő minden hadihajó agyulöveseket tön, midőn a’ koporsó a’ kiszállító bárkába bocsáttatott. 10 órakor a’ holttest az arsenalba megérkezett, ’s a’ gyászmenet a’ Mária-templomba megindult. "Előbb az árva gyermekek ’s négy szerzetbeli apáczák mentek utóbb a’ bünnödők fejér és kék öltözetben, majd több ezrednek hangaszkarai, végre a’ gyászkocsi, hat fejér lótól vonatra. A’takaró négy szélét a’ touloni bíró, az ottani nemzeti őrség’ ezredese, a’ 66dik számú sorezred’ ezredese ’s a’ sorhajókapitány tartották. A’ koporsón egy tömérdek korona alla. A’ gyászkocsi után a’ főtisztikar’s a’legelőkelőbb tisztviselők következtek, közöttük Sebastiani altábornagy, de la Graviere aladmiral, Rumigny a’ turini követ’s testvére a’ királyi segédtiszt. Minden utcza tele volt néppel. A’Mária-templomban pompás ravatal valt felállítva, mellyre a’ koporsó helyezteték. A’gyászmise’tartására a’ frejusi püspök váraték; de csak helyettese (vicariusa) jelent meg; az aixi püspöknek is el kell vala jőnie, de, mint mondák, ez is akadályozva volt. A’ Charivari' szerkesztője az esküdtszék’ ítélete ellen, melly őt 8 hónapi fogságra ’s 6000 frank pénzbírságra kárhoztató, feljebb hivatkozott. Olaszország. Újév’ napján viradóra tompa moraj hallaték, melly Nápolyban a’ „del Carmine“ népes városnegyedben az ajtókat és ablakokat megrázta ’s felül szolgált a’ Vezúv’ olly kemény kitörésére, mellyhez hasonló nem történt tizenöt év óta. A’ kiszórt hamu elboríta a’ szomszéd mezőket, sőt egész Nápolyig szállott. Este három lávafolyam ömlött ki, egyik Santo Jorio felé, a’ második Resina körül a’ harmadik pedig Mauro’ keleti részén. A’ kitörés 2 es