Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-02-11 / 12. szám
lenseres indulatai iránta csak tagadólagosan nitatkozta, tudósít a Momiméin Chronicle nov.ről. Az ezredes sept. 14en kísérőivel együtt Promeba megérkezett, hol ők ugyan egy katonai díszőrség (úgynevezett,,győzhetetlenek ") alait fogadtattak, de egyszersmind ugyanezen őrség által gazoltatott a’ polgári hatóságokkal és a’ város’ lakosival minden szabad’közlekedésük, úgy annyira, hogy csak nehezen tudak „e e cyiksépeseket megvásárolni. Ez történt minden helye Laffmerre utaztak, melly utjokon őket mindig egy katonacsapat kiséré. Sőt egy városban büntetés alatt tiltatott, az angoloknak élelmet adni el. Hasonló zaklatások más tekintetben is történtek. Henson ezredes a’ küldöttség titokntokát előre elküldé Avába, megérkeztét a’király ministereinek tudtokra adandó; ezzel közölteték, hogy egy kereskedőkből álló küldöttség fog elébe küldetni, őt Amarapurba, előleges tartózkodó helyére, bevezetendő.S valójában mégis jelent három kereskedő, kik közül egyik még brit alattvaló is volt; de minden hivatalos bizomány nélkül, miért az ezredes vonakodék őket elismerni. Végre od. 4én Amarapurba megérkezvén, az angoloknak szállás rendeltetett egy szigeten, melly a’ várostól egészen el van különözve s a’körülfekvő mocsárok miatt felette egészségtelennek látszik. Itt is csak egy alsóbb rangú tisztviselője jelent meg a’ kormánynak, ki csupán a’ szállásokat jelölé ki, miután ismét eltávozott, ’s odt. 25k én még sem a’ király sem ministeriuma nem vett tudomást a’ küldetésről. Benson ezredes ugyan e’ vévett ismét és ismét küldött előterjesztéseket Avába, de mindig csak azt nyeré feleletül, hogy az utak roszak es telvék sárral, ha jobbak lesznek, akkor a’ minister összejövetelt tartati a’ residenssel. A’ legszigorúbb parancsok adattak Amarapur’ lakosinak, hogy az angolokkal teljességgel semmi közlekedésbe ne bocsátkozzanak, úgy hogy ezek egészen elszigetelve láták magokat. Hitték, hogy a’ birmanok’ szándéka leend , magokat szorosan az első birman háború után kötött gandabui béke’ értelméhez tartani’s e’ szerint csak azt engedni meg, hogy a’ residens egy 60 emberből álló kísérettel Avában tartózkodjék, ellenben pedig a brit kereskedők’ viszonyaiba’ beavatkozás’ minden próbálását visszautasítani ’s neki az ottani tartózkodást a' lehetségig kellemetlenné tenni, hogy őt minél előbb lerázhassák nyakukról. Valljon a’ Kalkuttában Benson ezredestől kapott hivatalos irományok már elhatározottabb ellenségeskedésekről szólnak e, nem tudatik, mi valószínűtlen mégsem volna, minthogy Rangunban is, a’ birman birodalom legdélibb kikötőhelyén, az avai és amarapuri tudósítások olly aggodalmat támasztottak, hogy az ott lakó európaiak és amerikaiak jónak találták nőiket és gyermekeiket egy gőzhajón Moulmeinbe küldeni. Mit azonban csak azon körülmény is okozhatott, hogy Rangún’eddigi kormányzójának helyébe — mint mondják — az ifjú király’ egyik ipa fog létetni, ki a’ brit érdekek’ nagy ellenségének ismertetik. Egyébiránt tudva volt, hogy nagy mennyiségű hadi szerek vannak útban Avából Rangunba, hogy a’ seregek Assam’ irányában osztályozzatak,’s hogy a’ király’ fiatal környezői mindent elkövetnek, őt arra bírni, hogy a’ birman fegyverek’ becsületét az elvesztett tartományok’ visszaszerzése által helyreállítsa. Hogy az embernek fogalma legyen a’ gőzhajózásnak csak nem a’ hihetetlenséggel határos kiterjedéséről, csak a’ különböző társaságok’ prospectusait kell megtekintenie, melylyek részint már életbe léptek, részint most akarják utazásaikat elkezdeni. A’ sok oldalról említett Indiába menendő gőzhajózáson kívül, megjelentek a’ következők’prospectusai: az indiai gőzhajózás a’ jóremény’ foka körül, a’ belhoni indiai gőzhajózásé, a’brittamerikai gőzhajózásé, a bahiai gőzhajózásé, a’ mexicói gőzhajózásé a’ csendes tengeren , az atlanti tengeren túli és a’ délamerikai gőzhajózásé. Látni ebből, mint terjedez el a’ gőzhajózás a’lakott föld’ minden részeibe, ’s ha meggondoljuk, hogy ez óriási vállalatok’ létesítésére megkivántató anyagok és eszközök csaknem egyes-egyedül Magybritanniából erednek ki, akkor műipara, eszközei ’s az illy törekvések’ kivitelére szükséges tőkepénzei iránt nem csekély tisztelettel kel eltelnünk. A’ Rajnán többnyire angol gőzösök járnak; a Rhona-vizet angol gőzösök szelik. A’ Tajo, Douro, Guadalquivir angol gőzhajókat hajtanak, ’s még az olasz tengereket is csak angol gőzösöket, angol mérnököktől vezérletteket látni. Mint már előbb említők, az újabb gőzösök’ nagysága mindent felülmúl, mit előbb csak hihetőnek gondoltak 2000 tonna nagyság vétetik fel már most mint egyetlen méltók, ’s a’ legpontosabb kiszámítások bizonyítják, hogy a kinyerendő sebesség iránt is tisztában vagynak már. Francziaország. A’ Journal des Debuts közli program máját az eddigi ministeri többségnek, melly a’ „Reunion Jacqueminot“ ban egyesült. Ama’programmában ezek mondatnak: „Min czéloznak a’ régi többség’ tagjai ? Milly szándékkal gyűlnek össze még most is, midőn a’ ministerium, mellyet meg akartak tartani, önkint lelépett? Talán a’ cabinet’ szülés munkáját szándékoznak akadályozni? Ezt a’ coalitio, ha megtörténnék, épen nem vehetné rész néven. Valljon , okozta a’jelen helyzet’ zűrzavarát? Ezelőtt két hónappá mély nyugalom uralkodott az országban. Ki változtatta a nyugalmat háborgássá ! Ha tizennégy napi parlamenti munka után ministerek nélkül vagyunk, ha a’ foglalkodások el akadnak, ’s kérdi mindenki magát, mikor fog megszünn e’ türhetlen állapot, — ki annak oka? Becsvágyatok zűrzavarba döntötte a’ kamarát, ’s csodálkozni akarnátok, ha ellenetek lógnának munkálni ? Gyalázzátok az olly becsületes embereket, kik elveikhez ragaszkodnak, mintha kevesbbé volna nekik mint nektek megengedve, oppositió csinálni; mintha nem bírnának elegendő okkal, dévajságokban, kevélységtekben bizalmatlankodni. A’ ministeriumot, mellyet pártolnak, ok nélkül feldúltátok ; miért ne gyakorolnának ők visszatorlást, ’s miért ne vetnének „vete“fáradságosan koholt cabinetetek ellen ? Talán azért vannal a kamarában, hogy engedelmesen fogadjanak el minden ministerumot, mellyet a pártoknak adniok tetszik? Mirel’rend’ baráti vagytok, azt vélitek, nem volna nekik bátorságuk, megboszulni a’ bántalmat és megvetést? Azok’ egyesülete hű, haszonkeresetlen férfiakból van szerkesztve, kik nyilván követik elveiket; közöttük egy ellensége sincs a’ chartának és a’ királyságnak; — szóval, azon egyesület nem a’ ti coalitiotok. Azonban csak nyugodjatok meg; a’ régei többség’ követeinek szövetsége épen nem kívánja combinatioitokat háborgatni. Alkossátok csak ministeriumtokat! elégítsétek ki csak embereitek’ minden követelésit! olvaszszátok össze, ha bírjátok, a’ bal oldalt a’jobbal; ha nyolcz tárczával meg nem elégesztek, osszatok még többet is. A’ coalitiók azt hozzák magokkal, hogy ki kell elégíteni mindenkit. Olly sok talentumot számláltok soraitokban; gondoskodjatok mindenekről; mig csak személyekről van szó, mindaddig csendesen fognak nézni titeket a’ többség’ követei. Bármilly magasan állott Malé’ cabinetje tiszteletükben, mégis ők soha sem pártolták azt elfogult előszeretetből, hanem belső meggyőződésből. Ebből következik, hogy nem tesznek semmi kifogást a’ személyek’ változtatása ellen, de soha sem akarják tűrni, hogy avval együtt a’ politicában is történjék változtatás. Ministerium’ megbuktatása végett lábbal tapostátok elveiteket, ’s a’ status’ ellenségivel szövetkeztetek. Elveik’ védelmezése ’s megmentése végett, a’ régi többség’követei össze fognak tartani; vigyázandanak rátok; abban, hogy ministerekké legyetek, nem gátolnak titeket; de ama’ napon, midőn azokká lettetek, felhivandanak, hogy tudassátok a’ rendszert, mellyet követni szándékoztok. A’ rend’ fentartását itthon, és becsületes békét a’ külföldön — ezt kivánandja tőletek a’ követek’ egyesülete; ez az ő czélja, mit sem tud másról. Tudjátok meg, hogy a’ többség’ követeinek szövetségében bizalmatlanságot gerjesztetek, ’s a’ jogot, ezáltal magatokat megbántottaknak tarthatni, elvesztettétek. Hogyan, ti azt kívánnátok, hogy a régi többség önmagát hagyja el, mivel azt elhagytátok és engesztelhetlen ellenséginek feláldoztátok ? Melly személyekkel szavaztatok tizennégy napig? Perner Kázmér’ elleneivel, azokkal, kik mindig a’ rend’ és béke’ systemája ellen harczoltak. Ti magatok, politicailag és erkölcsileg elgyengülve, e’ pillanatban legalább a’ bal oldal’ bűntársai, — hogyan állhatnátok ellene ? Csak a’ régi többség adhat nektek arra erőt; egyedül az vehet titeket magatok ellen a tálmába, ’s menthet meg saját megsemmisüléstektől. Ugyan gondoljátok meg, hogy nincs elv, mellyet nem veszélyeztettetek ’s meg nem hajtottatok. A’ királyságot martalékul adtátok a’ rágalomnak; világosan elárultátok szándéktokat, erőtlenségre kárhoztatni azt, és a’ palotába zárni, lealazott henyélés végett. Azt hiszitek, hogy a’ bal oldal nem jegyezte meg magának minden szavatokat? Ha veszélyben forog a’ szabadság, mint előadtátok, nem kell e akkor eltörleni késedelem nélkül a’ septemberi törvényeket, ’s velök együtt az egész rendszert, melly egyedül óvta Francziaországot uj megrendülésektől? Ki tudja, mennyire csábíta titeket az önszeretet! Mikép hangzanak a’bal oldal iránti köteleztetéseitek ? Mit ígértetek neki ? Mit vár az tőletek ? Nem tudjuk. Mit tudunk, mit mindenki tud, az, hogy a’ bal oldal legalább gyengüléstekre számol. Mert kétségkívül, bármilly ügyeseknek tessetek is magatoknak, a’ bal oldal nem azért fogott olly buzgóan kezet veletek, hogy vitézebb ellenségeket lásson a’ hatalompolczon, és híresebb csatákat szemléljen. Nem feledtük el, hogy Odilon Barrot ezt mondta: ,,A’ bal oldal kivan titeket!“ Világos e ez ? — A’ külpolitica iránti eszméitek még nagyobb aggodalmakat ébresztenek a‘ régi többségben. Nem feledte ez el, hogy Thiers közel volt ahhoz, miszerint a’ spanyolországi beavatkozás’ kérdését egészen saját szeszélye szerint döntse el. A’ kamara isméti megnyittatásakor folyamatban található a’ beavatkozást, ’s mégis, midőn tanácsa kéretett, nagy többséggel nyilatkozott ellene. ’S a’ legutóbbi vitatkozások’ alkalmával nem eléggé elárultátok e magatokat? Nem nevezitek e gyávaságnak a’ szerződések’ megtartását? Francziaország ki tudandja húzni, ha szükséges, a’ kardot hüvelyéből. De jól meg kell gondolni, hogy a’ béke’ korszaka számtalan érdekeket alkotott, mellyeket az első ágyulövés szét fogna rombolni. A’ virágzó polgárisodás, a’ művészetekbeni előhaladás, a’ népek közötti jóakaró barátságnak naponkint szorosabban fűződő kötelékei, valamennyi statusnak 25 békeév alatt megerősödött nagy szövetsége — mindez felfogna osztani, ha bábomra kerülne a’ dolog. Europa’ jelen helyzetében minden okos és minden jó embernek borzadnia kell, ha meggondolja, milly bajokat szülne szükségképen a’ háború. Szégyenlés nélkül mondhatjuk, hogy iszonyodunk tőle, mert minden hatalmasság iszonyodik tőle. Szegjük meg a’ békeséget, ha a’ becsület parancsolja, de nem, mivel egy ministernek az jut eszébe. Ez az, mit a’régi többség akar nektek mondani. Ha nála nélkűl előre mehettek, ha a’ coalitio többséget biztosít számotokra, akkor hiszen rajtatok áll, azt tenni, mi nektek tetszik. Töröljétek el a’ septemberi törvényeket, tépjétek szét a’ szerződéseket, engedjetek szabad játéktért lángeszeteknek, tegyétek olly fontosokká magatokat, mintha Richelieuhöz hasonló ministerek volnátok. De ha szükségtek van a’ régi többségre, tudjátok meg, hogy az mindenek előtt rendszeretek iránt fog megkérdezni titeket, ’s azt nem csábíthatjátok a’ coalitiobani részvételre. Válasszatok közöttünk és újabb szövetségeseitek között. A’ hatalmat kívántátok; most már megnyertetek; mi rendszerünket kívánjuk, ’s mégis nyerendjük. Ha aztán Francziaország cselszövényről vádol valamelly pártot, legalább tudjuk, hogy e’ vád minket soha sem érhet.“ A’ követkamara’ jancikei ülésében a’ belügyminister Montcilivet gróf megjelent ’s a’ király’ következő rendeletét közlé a’ kamarával: „Lajos Filep, a’ francziák’ királya. A’ pairek’ ’s a’ követkamara’ ülései jövő febr. 15ig elhalasztatnak. — Jelen proclamatio belügyi ministerstatustitoknokunk által vitessék meg a’ követkamarának. (Aláírva) Lajos tilep:“ Az elnök Dupin úr ezen közlemény’ következtében az ülést azonnal berekesztettnek nyilatkoztató, ’s a követek nagy felindulásban mentek szét. — Hasonló közleményt tön a’ partkamarában Máré gróf ministerelnök. — Ezen elhalasztás Párisban általányosan a’ követkamara’ feloszlatásának előzményéül tartatott. A’ követkamara január 28dikán bevégezte a’ munkarendben (reglement) teendő módosítások’ terve fölötti vitatkozást , ’s a’ tervet elfogadta. A’, követkamara jan. 30-án az 1836-i költségvetést 253 fehér golyóval 19 ellen végképen elfogadta. Jan. Sodikról szóló párisi lapok szerint, úgy látszik, Soult marsal egy ministerium alakítása felőli alkudozásával felhagyott. Erről a’ Journal des Débats ezt mondja: „Soult marsai ma (29.) a’királynak irt, magát kimentendő, hogy ő felségénél meg nem jelenhetik. A’ marsai egészségállapotja miatt még több napokig szobáját őrizni kényszerítve, mint bizonyosnak mondják, egy iratában a’ királyhoz kinyilatkoztatta, miképen nem hiszi magát képesnek, egy uj cabinet’ alakításához járulhatni.“ A’ Journal des Débats körülményes tudósítást közöl Maria würtembergi herczegnő’ tetemei’ eltakaríttatásáról az Orléans család’ nemzetségi sírboltjába Dreuxben jan. 26-án. „Kora reggeltől kezdve tolongott a’ nép az utczákon. Fekete fátyollal borított zászlók lobogónak a’ kapukról. A’ nemzeti őrsereg fegyverdíszben vala. A’ székestemplom feketén beborítva fényes kivilágításban tündöklőit, mellyben Maria és Sándor nevek ragyoganak elé. A’ püspökség’ papsága, fejével, a’ chartresi püspökkel, egy pompás síremlék (cénotaphe) körül csoportosult, a’ szertartások’ megkezdését várandó. órakor Orléans herczeg, Fridrik Sándor würtembergi herczeg, Nemours herczeg, ’s az ifjú herczegek elhagyák a’ királyi paviliont ’s a’ templomba jövének, hol a’ püspök fogadá őket. Nem sokára ezután a’ gyászmenetet kisérő csapatuk’ érkezése, a’ hullámzó néptömeg, a’ dobok’ tompa robogása ’s a’ trombita’ fojtott harsogása által a’ gyászkocsi’ közelgése jelenteték. A’ herczegek fölkeltek, hogy elébe menjenek. Miután ő kir. fensége’ földi maradványai a’ székes-templom’ oltára előtt bemutattattak ’s a’ halotti imádságok elmondattak, a’ koporsó ismét a’ gyászkocsira téteték; a’ papság elhagyó a’ templomot ’s a’ gyászkiséret’ elején a’ kápolnába ment. Egy lovascsapat nyargalt a’ papság’ kocsija előtt. A’ nemzeti őrsereg meghajtott fegyverrel csatlakozók két részről a’ menethez. A’ királyi udvarcselédek mély gyászöltözetben kisérék a’ kocsit. Azután jött a’ hatlovas gyászkocsi — a’ koporsón a’ herczegnő’ koronája, fátyollal borítva. A’ kocsi után a’ királyi herczegek gyalog, fedetlen fejjel, gyász- köpennyel a’ katonai egyenruha felett. Kiséretökben segéd ’s parancsvivő tiszteik, több tisztei a’főtisztikarnak, a’ polgári és katonai tisztviselők, valamint a’megye’ követei ’s a’ város’ minden előbbkelői. Kis távolságban a’ herczegektől Rumigny gróf, turini nagykövet, ki a’ herczegnő’ kimúlásán jelen volt, ’s azóta tetemeit többé el nem hagyta, ’s testvére, Rumigny general, ki a’holttestet Toulonnál érte el. Egy század nemzeti őrsereg ’s egy csapat könnyű lovasság zárák a’ menetet. Útónok a’ néptömeg minden rendetlenség és lárma nélkül. A’ menet a’ városon keresztül indult ’s halkan haladott fel az előtéren, mellyen a’ sirbolti kápolna áll. E’ helyen egy férjfiú lépett elő fekete Izakban egy csoport katonatiszt közül, kik ott az út mellett álltak. A’ katonák által képzett vonal megnyílt ’s őt keresztül bocsátó. Egyedül, lassú, de erős lépéssel, szemeiben könyökkel, fedetlen fővel lépett előbbre. A’ koporsó után állott a’ herczegek’ elébe. A’ királyi herczegek, a’ würtembergi herczeg, az egész menet egy pillanatig megállott, érzéstől és tisztelettől elfogadva. A’ király volt. . . . Azonban a’ menet tovább indult. A’ kocsik a’ kápolna’ kapuja előtt megálltak, a felsége belépett. Követék a’ herczegek. A’ chartresi érsek, a’ rheimsi és maroccoi püspökök által assistálva, fogadó a’ menetet. Miután a’ koporsó a’ főoltár előtt felállított gyászalkotmányra helyeztetett, a’ gyászolók helyet foglalónak. A’ gyászalkotmány’ négy szegletein egy-egy árkász (sapeur) állott, a’ bárddal vállán. A’ kápolna egészen feketével vala borítva. Felette a’ würtembergi ház’ czímere ragyogott a’ boldogult’ névjegyével. Kápráztató világítással a’ nap’ fénye ki vala pótolva. A’ chartresi érsek vivé a’ szertartást. Az isteni tisztelet alatt a’ király Rumigny grófnak, kit háta megett megpillantott, érzékenyen megszorító kezét. A’ „de profundis“ után a’ koporsó felvéteték, hogy a’ sirboltba bocsáttassák. A’ király és herczegek helyeiken maradtak. A’ papság egyedül kiséré a’ koporsót, az absolutiót énekelve. Az énekek az oltárnál elkezdve a’ föld alatt végződtek, ’s a’ hangok egymás után fialtak oda a’ sötét boltozat alatt. A’ király, a’ koronaherczeg, Sándor würtembergi herczeg, Nemours herczeg ’s az ifjú herczegek, két tisztükkel, most a’ sirboltba mentek, az utolsó szertartartásnál is, a’ beszerelésnél, jelenleendők. Ez az utolsó próbakő valt ’s a’ legkeserűbb. A’ király egy a’ kétségbeesést legyőzni tudó kebelnek komoly, kínos megadásával állotta ki. A’herczegek egészen átadók magokat fájdalmok’ élénkségének. A’ válás’ órája eljött. „Isten hozzád! Isten hozzád tőlem, és Isten hozzád Joineilletől!“ kiálta búcsúzáskor egyik öccse a’ Creole' ifjú parancsnokának (Joinville herczegnek), ki győzedelmi pályája közepette Mexico’ partjain még nem is sejdíti, hogy szeretett nőtestvére a’ dreuxi sötét sírbolt alatt nyugszik. “ Az Univers (és belőle más párisi hírlapok) következő tudósításokat közöl Mária herczegnő’ végpillanatból e’ herczegnő’ egyik házi tisztjétől: ,,A’ herczegnő — úgy mond a’ tiszt — dicső halállal halt meg; utolsó szavai, telvék azon bátorsággal, mellyet csak nyugott lelkiismeret ad, mint a*Kín szájban forognak. Miután környezőinek jelenlétében a’ szent vacsorát magához vette, megfogó kezét Nemours herczegnek, ’s ezt mondá neki: „Ne sirj; lásd, én nyugott vagyok ; légy meggyőződve felőle, Nemours, hogy csak a’ vallásban merítettem a szükséges erőt; soha se felejtsd ezt el; mondd meg Károlynak is (Orléans herczegnek), mondd meg az egész családnak.“ Azután férjéhez fordulván, mondá: „Sándor, ez ünnepélyes pillanatban kérlek ígéretednek, mellyet nekem tettél , megújítására, hogy a’ cathol. egyház’ kebelébe teremtesz, és gyermekünket e’ vallásban nevelended.“ Egy pillanat múlva elhagyó eg világot.“