Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-02-11 / 12. szám

lenseres indulatai iránta csak tagad­óla­gosan nita­tkozta, tudósít a­ Momiméin Chronicle nov.­­ről. Az ezredes sept. 14en kísérőivel együtt Promeba megérkezett, hol ők ugyan egy katonai díszőrség (úgynevezett,,győzhetetlenek ") alait fogad­tattak, de egyszersmind ugyanezen őrség á­ltal gazoltatott a’ polgári hatóságokkal és a’ város’ lakosival minden sza­bad’közlekedésük, úgy annyira, hogy csak nehezen tudak „e e cyi­ksép­eseket megvásárolni. Ez történt minden helye­ Laff­merre utaztak, melly utjokon őket mindig egy ka­tonacsapat kiséré. Sőt egy városban büntetés alatt tiltatott, az angoloknak élelmet adni el. Hasonló zaklatások más te­kintetben is történtek. Henson ezredes a’ küldöttség titok­­ntokát előre elküldé Avába, megérkeztét a’király ministe­reinek tudtokra adandó; ezzel közölteték, hogy egy keres­kedőkből álló küldöttség fog elébe küldetni, őt Amarapurba, előleges tartózkodó helyére, bevezetendő.­­S valójában még­is jelent három kereskedő, kik közül egyik még brit alatt­való is volt; de minden hivatalos bizomány nélkül, miért az ezredes vonakodék őket elismerni. V­égre od­. 4én Ama­rapurba megérkezvén, az angoloknak szállás rendeltetett egy szigeten, melly a’ várostól egészen el van különözve s a’kör­ülfek­vő mocsárok miatt felette egészségtelennek látszik. Itt is csak egy alsóbb rangú tisztviselője jelent meg a’ kor­mánynak, ki csupán a’ szállásokat jelölé ki, miután ismét eltávozott, ’s odt. 25k én még sem a’ király sem ministeriuma nem vett tudomást a’ küldetésről. Benson ezredes ugyan e’ vév­ett ismét és ismét küldött előterjesztéseket Avába, de mindig csak azt nyeré feleletül, hogy az u­tak roszak es telvék sárral, ha jobbak lesznek, akkor a’ minister összejö­vetelt tartati a’ residenssel. A’ legszigorúbb parancsok adat­tak Amarapur’ lakosinak, hogy az angolokkal teljességgel semmi közlekedésbe ne bocsátkozzanak, úgy hogy ezek egészen elszigetelve láták magokat. Hitték, hogy a’ birma­­nok’ szándéka leend , magokat szorosan az első birman há­ború után kötött gandabui béke’ értelméhez tartani’s e’ sze­rint csak azt engedni meg, hogy a’ residens egy 60 ember­ből álló kísérettel Avában tartózkodjék, ellenben pedig a brit kereskedők’ viszonyaiba’ beavatkozás’ minden próbá­lását visszautasítani ’s neki az ottani tartózkodást a' lehet­­ségig kellemetlenné tenni, hogy őt minél előbb lerázhassák nyakukról. Valljon a’ Kalkuttában Benson ezredestől ka­pott hivatalos irományok már elhatározottabb ellenséges­kedésekről szólnak e, nem tudatik, mi valószínűtlen még­sem volna, minthogy Rangun­ban is, a’ birman birodalom legdélibb kikötőhelyén, az avai és amarapuri tudósítások olly aggodalmat támasztottak, hogy az ott lakó európaiak és amerikaiak jónak találták nőiket és gyermekeiket egy gőzhajón Moulmeinbe küldeni. Mit azonban csak azon kö­rülmény is okozhatott, hogy Rangún’eddigi kormányzójának helyébe — mint mondják — az ifjú király’ egyik ipa fog létetni, ki a’ brit érdekek’ nagy ellenségének ismertetik. Egyébiránt tudva volt, hogy nagy mennyiségű hadi szerek vannak útban Avából Rangunba, hogy a’ seregek Assam’ irányában osztályozzatak,’s hogy a’ király’ fiatal környezői mindent elkövetnek, őt arra bírni, hogy a’ birman fegyve­rek’ becsületét az elvesztett tartományok’ visszaszerzése által helyreállítsa. Hogy az embernek fogalma legyen a’ gőzhajózásnak csak nem a’ hihetetlenséggel határos kiterjedéséről, csak a’ kü­lönböző társaságok’ prospectusait kell megtekintenie, mely­­lyek részint már életbe léptek, részint most akarják uta­zásaikat elkezdeni. A’ sok oldalról említett Indiába menen­dő gőzhajózáson kívül, megjelentek a’ következők’prospec­tusai: az indiai gőzhajózás a’ jóremény’ foka körül, a’ bel­honi indiai gőzhajózásé, a’brittamerikai gőzhajózásé, a bahiai gőzhajózásé, a’ mexicói gőzhajózásé a’ csendes ten­geren , az atlanti tengeren túli és a’ délamerikai gőzhajó­zásé. Látni ebből, mint terjedez el a’ gőzhajózás a’la­kott föld’ minden részeibe, ’s ha meggondoljuk, hogy ez óriási vállalatok’ létesítésére megkivántató anyagok és esz­közök csaknem egyes-egyedül M­agybritanniából erednek ki, akkor műipara, eszközei ’s az illy törekvések’ kivite­lére szükséges tőkepénzei iránt nem csekély tisztelettel kel eltelnünk. A’ Rajnán többnyire angol gőzösök járnak; a Rhona-vizet angol gőzösök szelik. A’ Tajo, Douro, Guadal­quivir angol gőzhajókat hajtanak, ’s még az olasz tengereket is csak angol gőzösöket, angol mérnököktől vezérletteket látni. Mint már előbb említők, az újabb gőzösök’ nagysá­ga mindent felülmúl, mit előbb csak hihetőnek gondoltak 2000 tonna nagyság vétetik fel már most mint egyetlen mél­tók, ’s a’ legpontosabb kiszámítások bizonyítják, hogy a kinyerendő sebesség iránt is tisztában vagynak már. Francziaország. A’ Journal des Debuts közli program máj­át az eddi­gi ministeri többségnek, melly a’ „Reunion Jacqueminot“ ban egyesült. Ama’programmában ezek mondatnak: „Min czéloznak a’ régi többség’ tagjai ? Milly szándékkal gyűl­nek össze még most is, midőn a’ ministerium­, mellyet meg akartak tartani, önkint lelépett? Talán a’ cabinet’ szülés munkáját szándékoznak akadályozni? Ezt a’ coalitio, ha megtörténnék, épen nem vehetné rész néven. Valljon , okozta a’jelen helyzet’ zűrzavarát? Ezelőtt két hónappá mély nyugalom uralkodott az országban. Ki változtatta a nyugalmat háborgássá ! Ha tizennégy napi parlamenti mun­ka után ministerek nélkül vagyunk, ha a’ foglalkodások el akadnak, ’s kérdi mindenki magát, mikor fog megszünn e’ türhetlen állapot, — ki annak oka? Becsvágyatok zűrza­varba döntötte a’ kamarát, ’s csodálkozni akarnátok, ha el­lenetek lógnának munkálni ? Gyalázzátok az olly becsüle­tes embereket, kik elveikhez ragaszkodnak, mintha ke­vesbbé volna nekik mint nektek megengedve, oppositió csinálni; mintha nem bírnának elegendő okkal, dévajság­­okban, kevélységtekben bizalmatlankodni. A’ ministeriu­m­ot, mellyet pártolnak, ok nélkül feldúltátok ; miért ne gya­korolnának ők visszatorlást, ’s miért ne vetnének „vete“­­fáradságosan koholt cabinetetek ellen ? Talán azért vannal a kamarában, hogy engedelmesen fogadjanak el minden ministerumot, mellyet a pártoknak adniok tetszik? Mire­l’rend’ baráti vagytok, azt vélitek, nem volna nekik bátor­ságuk, megboszulni a’ bántalmat és megvetést? Azok’ egye­sülete hű, haszonkeresetlen fér­fiakból van szerkesztve, kik nyilván követik elveiket; közöttük egy ellensége sincs a’ chartának és a’ királyságnak; — szóval, azon egyesület nem a’ ti coalitiotok. Azonban csak nyugodjatok meg; a’ régei többség’ követeinek szövetsége épen nem kívánja com­­binatioitokat háborgatni. Alkossátok csak ministeriumtokat! elégítsétek ki csak embereitek’ minden követelésit! olvasz­­szátok össze, ha bírjátok, a’ bal oldalt a’jobbal; ha nyolcz tárczával meg nem elégesztek, osszatok még többet is. A’ coalitiók azt hozzák magokkal, hogy ki kell elégíteni min­denkit. Olly sok talentumot számláltok soraitokban; gon­doskodjatok mindenekről; mig csak személyekről van szó, mindaddig csendesen fognak nézni titeket a’ többség’ követei. Bármilly magasan állott Malé’ cabinetje tisztele­tükben, mégis ők soha sem pártolták azt elfogult előszere­tetből, hanem belső meggyőződésből. Ebből következik, hogy nem tesznek semmi kifogást a’ személyek’ vál­toztatása ellen, de soha sem akarják tűrni, hogy avval e­­gyütt a’ politicában is történjék változtatás. Ministeri­um’ megbuktatása végett lábbal tapostátok elveiteket, ’s a’ status’ ellenségivel szövetkeztetek. Elveik’ védelmezése ’s megmentése végett, a’ régi többség’követei össze fognak tartani; vigyázandanak rátok; abban, hogy ministerekké legyetek, nem gátolnak titeket; de ama’ napon, midőn a­­zokká lettetek, felhivandanak, hogy tudassátok a’ rendszert, mellyet követni szándékoztok. A’ rend’ fentartását itthon, és becsületes békét a’ külföldön — ezt kivánandja tőletek a’ kö­vetek’ egyesülete; ez az ő czélja, mit sem tud másról. Tud­játok meg, hogy a’ többség’ követeinek szövetségében bi­zalmatlanságot gerjesztetek, ’s a’ jogot, ezáltal maga­tokat megbántottaknak tarthatni, elvesztettétek. Hogyan, ti azt kívánnátok, hogy a régi többség önmagát hagyja el, mivel azt elhagytátok és engesztelhetlen ellenséginek feláldoztátok ? Melly személyekkel szavaztatok tizennégy napig? Perner Kázmér’ elleneivel, azokkal, kik mindig a’ rend’ és béke’ systemája ellen harczoltak. Ti magatok, po­­liticailag és erkölcsileg elgyengülve, e’ pillanatban lega­lább a’ bal oldal’ bűntársai, — hogyan állhatnátok ellene ? Csak a’ régi többség adhat nektek arra erőt; egyedül az vehet titeket magatok ellen a tál­mába, ’s menthet meg sa­ját megsemmisüléstektől. Ugyan gondoljátok meg, hogy nincs elv, mellyet nem veszélyeztettetek ’s meg nem haj­tottatok. A’ királyságot martalékul adtátok a’ rágalomnak; világosan elárultátok szándéktokat, erőtlenségre kárhoztatni azt, és a’ palotába zárni, lealazott henyélés végett. Azt hi­szitek, hogy a’ bal oldal nem jegyezte meg magának min­den szavatokat? Ha veszélyben forog a’ szabadság, mint előadtátok, nem kell e akkor eltörleni késedelem nélkül a’ septemberi törvényeket, ’s velök együtt az egész rend­szert, melly egyedül óvta Francziaországot uj megrendülé­sektől? Ki tudja, mennyire csábíta titeket az önszeretet! Mikép hangzanak a’bal oldal iránti kötelezteté­seitek ? Mit ígértetek neki ? Mit vár az tőletek ? Nem tudjuk. Mit tu­dunk, mit mindenki tud, az, hogy a’ bal oldal legalább gyengüléstekre számol. Mert kétségkívül, bármilly ügye­seknek tessetek is magatoknak, a’ bal oldal nem azért fo­gott olly buzgóan kezet veletek, hogy vitézebb ellensége­ket lásson a’ hatalompolczon, és híresebb csatákat szem­léljen. Nem feledtük el, hogy Odilon­ Barrot ezt mondta: ,,A’ bal oldal kivan titeket!“ Világos e ez ? — A’ kül­poli­­tica iránti eszméitek még nagyobb aggodalmakat ébreszte­nek a‘ régi többségben. Nem feledte ez el, hogy Thiers közel volt ahhoz, miszerint a’ spanyolországi beavatkozás’ kérdését egészen saját szeszélye szerint döntse el. A’ ka­mara isméti megnyittatásakor folyamatban található a’ be­avatkozást, ’s mégis, midőn tanácsa kéretett, nagy többség­gel nyilatkozott ellene. ’S a’ legutóbbi vitatkozások’ alkal­mával nem eléggé elárultátok e magatokat? Nem nevezitek e gyávaságnak a’ szerződések’ megtartását? Francziaország ki tudandja húzni, ha szükséges, a’ kardot hüvelyéből. De jól meg kell gondolni, hogy a’ béke’ korszaka számtalan érdekeket alkotott, mellyeket az első ágyulövés szét fogna rombolni. A’ virágzó polgárisodás, a’ művészetekbeni elő­­haladás, a’ népek közötti jóakaró barátságnak naponkint szorosabban fűződő kötelékei, valamennyi statusnak 25 bé­keév alatt megerősödött nagy szövetsége — mindez felfogna osztani, ha bábomra kerülne a’ dolog. Europa’ jelen hely­zetében minden okos és minden jó embernek borzadnia kell, ha meggondolja, milly bajokat szülne szükségképen a’ háború. Szégyenlés nélkül mondhatjuk, hogy iszonyo­dunk tőle, mert minden hatalmasság iszonyodik tőle. Szeg­jük meg a’ békeséget, ha a’ becsület parancsolja, de nem, mivel egy ministernek az jut eszébe. Ez az, mit a’régi több­ség akar nektek mondani. Ha nála nélkűl előre mehettek, ha a’ coalitio többséget biztosít számotokra, akkor hiszen rajtatok áll, azt tenni, mi nektek tetszik. Töröljétek el a’ septemberi törvényeket, tépjétek szét a’ szerződéseket, en­gedjetek szabad játéktért lángeszeteknek, tegyétek olly fontosokká magatokat, mintha Richelieuhöz hasonló minis­terek volnátok. De ha szükségtek van a’ régi többségre, tudjátok meg, hogy az mindenek előtt rendszeretek iránt fog megkérdezni titeket, ’s azt nem csábíthatjátok a’ coali­­tiobani részvételre. Válasszatok közöttünk és újabb szövet­ségeseitek között. A’ hatalmat kívántátok; most már meg­nyertetek; mi rendszerünket kívánjuk, ’s mégis nyerend­­jük. Ha aztán Francziaország cselszövényről vádol vala­­melly pártot, legalább tudjuk, hogy e’ vád minket soha sem érhet.“ A’ követkamara’ jan­­cikei ülésében a’ belügyminister Montcilivet gróf megjelent ’s a’ király’ következő rendeletét közlé a’ kamarával: „Lajos Filep, a’ francziák’ királya. A’ pairek’ ’s a’ követkamara’ ülései jövő febr. 15ig elha­­lasztatnak. — Jelen proclamatio belügyi ministerstatustitok­­nokunk által vitessék meg a’ követkamarának. (Aláírva) Lajos tilep:“ Az elnök Dupin úr ezen közlemény’ követ­keztében az ülést azonnal berekesztettnek nyilatkoztató, ’s a követek nagy felindulásban mentek szét. — Hasonló köz­leményt tön a’ partkamarában Máré gróf ministerelnök. — Ezen elhalasztás Párisban általányosan a’ követkamara’ fel­oszlatásának előzményéül tartatott. A’ követkamara január­ 28dikán be­végezte a’ mun­karendben (reglement) teendő módosítások’ terve fölötti vi­tatkozást , ’s a’ tervet elfogadta. A’, követkamara jan. 30-án az 1836-i költségvetést 253 fehér golyóval 19 ellen végképen elfogadta. Jan. Sodikról szóló párisi lapok szerint, úgy látszik, Soult marsal egy ministerium alakítása felőli alkudozásával felhagyott. Erről a’ Journal des Débats ezt mondja: „Soult marsai ma (29.) a’királynak irt, magát kimentendő, hogy ő felségénél meg nem jelenhetik. A’ marsai egészségállapot­­ja miatt még több napokig szobáját őrizni kényszerítve, mint bizonyosnak mondják, egy iratában a’ királyhoz kinyilat­koztatta, miképen nem hiszi magát képesnek, egy uj cabi­net’ alakításához járulhatni.“ A’ Journal des Débats körülményes tudósítást közöl Maria würtembergi herczegnő’ tetemei’ eltakaríttatásáról az Orléans család’ nemzetségi sírboltjába Dreuxben jan. 26-án. „Kora reggeltől kezdve tolongott a’ nép az utczá­­kon. Fekete fátyollal borított zászlók lobogónak a’ kapuk­ról. A’ nemzeti őrsereg fegyverdíszben vala. A’ székes­templom feketén beborítva fényes kivilágításban tündöklőit, mellyben Maria és Sándor nevek ragyoganak elé. A’ püs­pökség’ papsága, fejével, a’ chartresi püspökkel, egy pom­pás síremlék (cénotaphe) körül csoportosult, a’ szertartá­sok’ megkezdését várandó. órakor Orléans herczeg, Fridrik­ Sándor würtembergi herczeg, Nemours herczeg, ’s az ifjú herczegek elhagyák a’ királyi paviliont ’s a’ temp­lomba jövének, hol a’ püspök fogadá őket. Nem sokára ezután a’ gyászmenetet kisérő csapatuk’ érkezése, a’ hul­lámzó néptömeg, a’ dobok’ tompa robogása ’s a’ trombita’ fojtott harsogása által a’ gyászkocsi’ közelgése jelenteték. A’ herczegek fölkeltek, hogy elébe menjenek. Miután ő kir. fensége’ földi maradványai a’ székes-templom’ oltára előtt bemutattattak ’s a’ halotti imádságok elmondattak, a’ koporsó ismét a’ gyászkocsira téteték; a’ papság elhagyó a’ templomot ’s a’ gyászkiséret’ elején a’ kápolnába ment. Egy lovascsapat nyargalt a’ papság’ kocsija előtt. A’ nem­zeti őrsereg meghajtott fegyverrel csatlakozók két részről a’ menethez. A’ királyi udvarcselédek mély gyászöltözetben kisérék a’ kocsit. Azután jött a’ hatlovas gyászkocsi — a’ koporsón a’ herczegnő’ koronája, fátyollal borítva. A’ kocsi után a’ királyi herczegek gyalog, fedetlen fejjel, gyász- köpennyel a’ katonai egyenruha felett. Kiséretökben segéd ’s parancsvivő tiszteik, több tisztei a’főtisztikarnak, a’ pol­­gári és katonai tisztviselők, valamint a’megye’ követei ’s a’ város’ minden előbbkelői. Kis távolságban a’ herczegek­­től Rumigny gróf, turini nagykövet, ki a’ herczegnő’ kimú­lásán jelen volt, ’s azóta tetemeit többé el nem hagyta, ’s testvére, Rumigny general, ki a’holttestet Toulonnál érte el. Egy század nemzeti őrsereg ’s egy csapat könnyű lo­vasság zárák a’ menetet. Útónok a’ néptömeg minden ren­detlenség és lárma nélkül. A’ menet a’ városon keresztül indult ’s halkan haladott fel az előtéren, mellyen a’ sirbolti kápolna áll. E’ helyen egy férjfiú lépett elő fekete Izakban egy csoport katonatiszt közül, kik ott az út mellett álltak. A’ katonák által képzett vonal megnyílt ’s őt keresztül bo­csátó. Egyedül, lassú, de erős lépéssel, szemeiben könyök­kel, fedetlen fővel lépett előbbre. A’ koporsó után állott a’ herczegek’ elébe. A’ királyi herczegek, a’ würtember­gi herczeg, az egész menet egy pillanatig megállott, érzés­től és tisztelettől elfogadva. A’ király volt. . . . Azonban a’ menet tovább indult. A’ kocsik a’ kápolna’ kapuja előtt meg­álltak, a felsége belépett. Követék a’ herczegek. A’ chart­resi érsek, a’ rheimsi és maroccoi püspökök által assistálva, fogadó a’ menetet. Miután a’ koporsó a’ főoltár előtt fel­állított gyászalkotmányra helyeztetett, a’ gyászolók helyet foglalónak. A’ gyászalkotmány’ négy szegletein egy-egy ár­­kász (sapeur) állott, a’ bárddal vállán. A’ kápolna egészen feketével vala borítva. Felette a’ würtembergi ház’ czímere ragyogott a’ boldogult’ névjegyével. Kápráztató világítással a’ nap’ fénye ki vala pótolva. A’ chartresi érsek vivé a’ szertartást. Az isteni tisztelet alatt a’ király Rumigny gróf­nak, kit háta megett megpillantott, érzékenyen megszorító kezét. A’ „de profun­dis“ után a’ koporsó felvéteték, hogy a’ sirboltba bocsáttassák. A’ király és herczegek helyeiken maradtak. A’ papság egyedül kiséré a’ koporsót, az abso­­lutiót énekelve. Az énekek az oltárnál elkezdve a’ föld a­­latt végződtek, ’s a’ hangok egymás után fialtak oda a’ sö­tét boltozat alatt. A’ király, a’ koronaherczeg, Sándor wür­tembergi herczeg, Nemours herczeg ’s az ifjú herczegek, két tisztükkel, most a’ sirboltba mentek, az utolsó szertar­­tartásnál is, a’ beszerelésnél, jelenleendők. Ez az utolsó próbakő valt ’s a’ legkeserűbb. A’ király egy a’ kétségbe­esést legyőzni tudó kebelnek komoly, kínos megadásával állotta ki. A’herczegek egészen átadók magokat fájdalmok’ élénkségének. A’ válás’ órája eljött. „Isten hozzád! Isten hozzád tőlem, és Isten hozzád Joineilletől!“ kiálta búcsú­­záskor egyik öccse a’ Creole' ifjú parancsnokának (Join­­ville herczegnek), ki győzedelmi pályája közepette Mexico’ partjain még nem is sejdíti, hogy szeretett nőtestvére a’ dreuxi sötét sírbolt alatt nyugszik. “ Az Univers (és belőle más párisi hírlapok) következő tudósításokat közöl Mária herczegnő’ végpillanatb­ól e’ her­czegnő’ egyik házi tisztjétől: ,,A’ herczegnő — úgy mond a’ tiszt — dicső halállal halt meg; utolsó szavai, telvék a­­zon bátorsággal, mellyet csak nyugott lelkiismeret ad, min­­t a*Kín szájban forognak. Miután környezőinek jelenlétében a’ szent vacsorát magához vette, megfogó kezét Nemours her­czegnek, ’s ezt mondá neki: „Ne sirj; lásd, én nyugott va­gyok ; légy meggyőződve felőle, Nemours, hogy csak a’ val­lásban merítettem a szükséges erőt; soha se felejtsd ezt el; mondd meg Károlynak is (Orléans herczegnek), mondd meg az egész családnak.“ Azután férjéhez fordulván, mondá: „Sándor, ez ünnepélyes pillanatban kérlek ígéretednek, mellyet nekem tettél , megújítására, hogy a’ cathol. egy­ház’ kebelébe teremtesz, és gyermekünket e’ vallásban ne­­velended.“ Egy pillanat múlva elhagyó eg­ világot.“

Next