Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-08-20 / 67. szám
6S,dik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statistikai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével: — a’ (Hx aunt dunk terjeddmesh political ’s rokon tudományi értekezésekkel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz Józsefi". Augustus 30.§40. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozkordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 741. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a I o m. Magyarország. Entergom és Veszprém megyék’ közgyűlései; levél Esztergomból ; szegedi jótékonyság. Nagybritannia. Alsóházi vita a’ négy szövetség felett; ministeri lapok gúnyolják a’franczia hadi készületeket. Francziaország. kir. rendeletek; Thiers Eube érkezik; részletek a’ boulogni merényröl, ’s a’ franczia lapoknak megvető nyilatkozatai felette; Bonaparte Lajos a’ pairszék elébe fog állíttatni. Spanyolország. Utózavargások ; fővárosi hírek. Egyiptom. Kis futár. Rohonczi ügyek. Becs’ szépítései. Hirdetések. IT Magyarország. ^Esztergom, aug. 14. Tekintetes nemes Esztergom vármegye folyó augustus’ 11. és 12-én tartá, főméltóságu Kopácsy József herczeg primás szeretve tiszteit főispánya által, egyenesen a’ legutóbbi országgyűlésen alkotott törvényczikkelyek’ kihirdetésére rendelt közgyűlését, t. Bozzay János köztiszteletű másod alispány ur’ elnöksége alatt. A’ zöld asztal’ szegélyeit ékes vegyületbe körül folyó megye’ rendei közt az elnök alispány fél tizre megjelenvén, őket kevés de tartalom dús szavakkal üdvözlé, ’s a’törvények’ felolvasását, mint a’ megnyitott közgyűlés’ fő czélját, eszközöltetni ajánlá. Ekkor a’ megye’ rendei közül a’többi közt némellyek megemlíték , mikép alkotmányokkal csak nem egyszerre született jogok legszebbekének, a’ tisztválasztás’ gyakorlásának korszaki határideje kitervén, sőt a’ törvényes három évet már felül múlván, ő herczegsége a’ főispány, közgyülésileg kiküldendő küldöttség által, a’ határnap’ minél előbbi kijelölésére keressék meg; azonban a’ KK. és Kft. egy részt ő herczegségének a’ törvények iránti igazán szivén fekvő szigorú ragaszkodását, melly ország szerte ismeretes, mélyen tisztelvén, más részt az elnökösködő alispánytól azon megnyugtató választ nyervén, hogy a’ főműt. herczeg primás igen hajlandó nem sokára tisztújítást hirdetni,ebbeli kivánatoktól reménytelve elállottak. — Ezután a’ jobb oldal’ vagyis túlnyomó szabadelműek’ egyik szónoka a’ Nemzeti újság legutolsó számai közül egyet felmutatván, abbeli fájdalmát fejezé ki, hogy annak hasábjai, bár e bgsége jövő tisztújításig minden megürült hivatal’ betöltést felfüggesztett, mégis a’ junius’ ciki közgyűlésben általányos megelégedéssel viselt főjegyzői pályájáról leköszönt I. Frideis Imre ur helyére t. Reviczky Pál tiszti főügyész, a’ főügyészi tárczára pedig eddigi tiszti alügyész Szent Gály Ferencz urakat kinevezetteknek lenni hirdetik; annyival inkább fájt pedig ez a’ szólónak, mivel a’ felhozott hírlap névtelen levelezője magát úgy a’ főispányi kiváltságok’, mint a’ rendek’ jogaik’ bitorlójává emelte, ennélfogva kivonata oda terjedt ki, hogy ezen álhirek’ jegyzőkönyvi kivonat által történendő megczáfolása a’ felhozott hírlap szerkesztőségének kinyomás végett megküldessék, ’s a’ közlő nevének az illető szerkesztőség által leendő felfedeztetése annak útján eszközöltessék; azonban a’ megye’ rendei részint a’jelen szelíd szellemű század’ lelkétől ihletve, részint a’ közlők legjobb akaratjok melletti hibázhatásokról meg lévén győződve, leginkább pedig a’ hírlapok’ ’s nyilványosság’ pártolását tartván szemek előtt, azon reménnyel, hogy találkozandnak a’ megye’körében magán levezők,kik ez álhireket, mellyek egész terjedelmekben valótlanok, a’ közönség előtt megczáfolandják, ’s így a’ megye’ méltósága mit sem szenvedvén, a’ tárgy elmellőztetett. — Jelen czikkely’ írója, részéről azon óhajtást fejezi ki, vajha némelly hírlap szerkesztői az illy, megyéket érdeklő kinevezési jegyzékeket, közhírré tételek előtt, szigorú vizsgálat alá vennék, vagy csak olly levelezőktől fogadnának el tudósításokat, kiknek kútfői hitelességükről tökéletesen meg vannak győződve, mert illy álhir terjesztés által nem csak az egész megyei testülettől több üdvösen használható szép órát ragadnak el, hanem azonfelül olly megyében, hol pártok állnak egymással szemközt, a’ közügyi pályán fáradozó egyedeket kellemetlen zavarba hozzák. Ezek után a’ törvények felolvasásához fogott a’ jegyzői hivatal, mi alatt következő főbb észrevételek, részint a’ jövő országgyűlési követeket, részint a’ megye’ bel igazgatását érdeklők, váltak határzattá, lör jövő hongyűlések végével a’ concertatio szüntessék meg, ’s az az egész országgyűlési tanácskozások alatt czélszerűen rendeltessék el. 2) A’ követek hozzák el mindjárt országgyűlés’ berekesztése után a’ törvényeket, ’s azokhoz tartozó kapcsolatokat. 3) Az 5dik törvényczikkelyben kijelölt küldöttség rendeiben Mednyánszky Alajos báró a’ középponti könyvvizsgáló collegiummal egyesült tudományos commissio’elnökének lévén czimezve, nehogy ebből országos gyakorlatot lehessen következtetni, vagy ennek törvényekbeni iktatására hivatkozni, óvás gyanánt jövő országgyűlésre feljegyeztetett. 4) A’ jobbágyokat közvetlen érdeklő törvényczikkelyek minden helységben sz. bíró ’s esküdt által lesznek kihirdetendők. 5. A mezei rendőrség mindkét járásban az alszolgabirói hivatalra ruhiáztatott. Egyébiránt a’ tiz hónapig körünkből távol levő béke angyala úgy látszik újra készül megyénk’ színpadára a’ rég óhajtott pálmaágat felfűzni, mi annál kívánatost volna, mennyivel szomorúbb látmány, midőn a’ legszebb elme, azalatt mig honának valamelly századokra ható szolgálatot tehetne, apró személyességekkel bíbelődve, önmagát elöli. Veszprém, aug. 15. Veszprém vgye f. h. 3kán tartott közgyűlésén Zsoldos Ignácz főjegyző ur indítványára közakarattal hálakat szavaztatott Deák Ferencznek a’ közelebbi országgyűlésen a’ hazának tett szolgálatiért; ’s ugyanazon indítványára, Deáknak, Kocsi Horváth Sámuel első alispány ur indítványára pedig Palóczynak is, ezen megye táblabirájivá neveztetése végett a’ főispány ur megkéretett. A’ hálairat igy hangzik: „Jóllehet hűtlenek volnánk saját érzésünkhez, ha elhallgatnék, hogy a’ legközelebb tartott országgyűlésen alkotott törvényekben minden óhajtásunk nem teljesítetvén, nagyok és nevezetesek azon tárgyak , mellyek a’legközelebbi országgyűlésnek még annyi dicső feladásául maradtak fen; jóllehet tudjuk , hogy országok — mint egyesek — életében megállapodás nincs, ’s nem is lehet, és igy e’ hazának is, a’ helyett, hogy az örömszendergés’ mámorától elkábítva, az úgy is sokáig szunnyadott tespedés álmába visszaesnék, ha valaha, épen most kell ébren munkálkodni, most, midőn az okos előrehaladás szent elve, nemcsak a’ kormány által is megismerve, de törvény által kijelentve lévén, ha a’ haza’ boldogságát óhajtjuk, még tovább is haladni, ’s igaz, hogy lépésenkint is meggondolva, de folyvást előrehaladni okvetetlenül szükséges, mindazáltal el nem titkolhatjuk, hogy ezen országgyűlésnek illy móddal lett lefolyása, illy sikerrel koronáztatása, a’ múltra nézve megnyugtató örömérzettel, a’jövendőre nézve legszebb reményekkel tölti be hazafias sziveinket. Jól tudja a’ nemzet, de tudjuk mi is, hogy a’legközelebb egybeült törvényhozó test tanácskozásinak imer áldásteljes eredményét, fels. urunk és királyunk igazság szeretetén ’s a’ fens Nádor hathatós közbenjárásán kívül a’ kormány törvényhűséges tagjainak köszönhetni. Tudva van igenis ez, ’s azok emlékét, kik ennek eszközlési megnevezés nélkül is örök hálája fogja követni a’ csak hű fiait szerető hazának. De tudjuk viszont azt is, és megelégüléssel értettük annak más helyütt is tett megismertetését, hogy a’ közdolgok illy sikeres végeztetése, a’ nemzet képviselőji férfias állhatatosságának, törvényhez ’s igazsághoz tántorithatlan ragaszkodásának, okos mérséklettségének, a’ kor kivánati’ józan megértésének, bölcs előterjesztésének és szilárd akarásának lett szintolly természetes , mint boldogító következménye. Boldogok ama’ dicsők, kik a’ hon boldogságának ime felséges alkotmánya előtt, nem a’ felemelkedés’ akadályozásának leverő öntudatával, de annak felépítéséhez tehetségük szerint lett járulásnak édes érzetével’s igy a’legnemesebb büszkeséggel állhatnak meg!— ’S mi természetes , mint hogy midőn ama’ nemeseknek során , hálás tekintettel általnézünk, nemcsak azt mondjuk, hogy közöttük, de azok elején épen Nagyságtok Kegyelmetek méltó követét, a’ magyar értelmiség képviselőjét, Deák Ferenczet találván, annak tiszteletére sziveinkben is, nem hiú szavak elhangzó zengzetéből, de a’ hazafias érzelmek tisztaságából, örök hálaoszlop emelkedjék? Igaz, hogy Nagyságtok Kegyelmeteké ama’ dicsőség, hogy őt keblökbelinek nevezhetvén, isméti követjökké egybehangzó érzettel elválaszták nemcsak, de folyvást czélszerű utasításaikkal pártolván hazafias lépéseit az emelkedő jóságnak , szárnyát nem szegék, sőt szabad röptét hazafias buzgósággal, erősíték, segítették, — miért minden jók hálája követé, ’s kövesse is Nagyságtok Kegyelmetek’ hazafiuságát, ’s hogy ezen szerencsét mi Nagyságtok Kegyelmetektől nem irigyeljük, oka, hogy őszintén megváltjuk, egyedül az, mert őt Nagy’ságtok Kegyelmetek’ megválasztása már a’ hazának ajándékozván, mint az egész haza polgárát mi is magunkénak tisztelhetjük. De igaz, mint Nagyságtok Kegyelmetek is velünk együtt bizonyosan megismerik, hogy a’jó követ küldetésének dicsősége a’ küldőké, melly követ a’ kitűzött pályán jól vagy épen illy példátlan köztisztelettel, illy dicsőséggel jár el, méltó arra hogy a feje a’ jutalmak legszebbikével, a’ honfitársak hálás megismerése egyszerű, de annál tündöklőbb jeleivel, a’ polgár cserkoszoruval diszesíttessék.— A’ valódi hazafias érdemtől meg nem tagadhatván tehát a’ méltó tiszteletet, midőn érdemteljes követjöknek Deák Ferencz urnak közhasznú követi pályafutását mi is hazafias öröm érzettel kisértük, ’s ezen szerzett érdemeit hálás emlékezetünkbe maradandón bevéstük, valamint annál közelebb kívánván ama’ nagy férfiút magunkhoz kapcsolni, főispányunk ő nagyméltóságát ugyan mai napról megkértük, hogy őt táblabiráink tisztes sorába kinevezni méltóztassék, meg fog úgy hisszük Nagyságtok Kegyelmetek hasonló hazafisága és szomszédi barátsága bocsátni, ha érdemes küldöttjük iránti hálás érzésünk tolmácsolására, az érdemet méltányló lelkes küldőknél jobbat nem is találhatván, ugyan Nagyságtok Kegyelmeteket a’ legtisztább hazafisággal arra kérjük, hogy a többször nevezett eső követjöknek, ezen érzelmünket és hazafias hálánkat tudtára adni méltóztassanak. Előre is biztosítván Nagyságtok Kegyelmeteket, hogy valamint irántok viseltető szomszédi barátságunk soha csorbát nem szenvedett, ez által az egész hazával együtt — mi is hálára kötelezetteknek tartjuk magunkat. — ’S valamint nemzetiségünk egyik akadályának mi is minden igaz magyarokkal — a’ holt diák nyelvet tartjuk, úgy — Nagyságtok Kegyelmeteknek— vagyis inkább a’ hazának, — hála az égnek— élő Deákja, a’ nemzetnek nyelvén ’s bizonyosan a’ miénken is hazafias tisztelettel és örök hálával fog említtetni. Felolvastatott a’ közgyűlésen aug. 4-én 1840. — Veszprémben. (J.r.). Esztergom, aug. 13. Valamint ő hgsége kegyelmes herczeg prímásunk és érsekünk Kopácsy József, jul. Rohonczi ügyek. A’ rohonczi intézet’ megszűntéről mind a’ Ilirnek’ 59 száma, Levél töredék czímmel ’s M. P. aláírással, mind a’ Társalkodó 60. száma tudósít ’s ez utóbbi Rómószi Sándor álnévvel ’s Búcsú Bokoncz/dl czímmel. Mind két czikk egyszersmind kihívás és megtámadás , mind két czikk álnév alatt már is a’ múlt tulajdona. Mit azokban olvasunk, tanulságos nem lehet, hacsak nem azért, hogy a’ bennök hánykolódó álnokság egyenesen erkölcsi állapotunkra mutat. M. P. azt állítja, hogy a’ rohonczi intézetet fondorkodás és rágalom juttatták tönkre, ’s hogy a’ lelkes alapítók az áskálódásoknak hitelt adának, na olly intézet, melly több évi komoly megfontolás után ’s tetemes áldozatokkal hozattathatott csak létre, a’ kiszabott oktatási időnek mintegy elején rögtön megszüntetik’s megszüntetésének oka rágalom ’s irigység—ez csakugyan igen szomorú dolog ’s ismételt bizonyítványa annak, hogy a’ társasági viszonyainkból épen az erkölcsi elemek hiányzanak, mellyek egyedül képesek a’jót és nemeset valamint létrehozni, úgy fen is tartani. Ha az alapítók irigység ’s rágalomtól elámitattak, akkor megondotlanságokért a’ haza sajnálkozását, ha nem gúnyát fogják aratni. De kérdem, hihető-e , hogy ez igy van? ’S nem volna-e egyenesebb oka az elégtelenség,illy vállalatra — mert az elégtelenség — bár mint pöffeszkedünk — úton útfélen mindenütt elünkbe áll honunkban, hova csak egy lépést teszünk ? Egyébiránt mi legyen az intézet’ megszüntetésének valódi oka, azt Kis Futár, fejtegetni nem az én tisztem, hanem az alapítóké, ha ők szükségesnek tartják a’ fellépést. A’ „Búcsú“ egy időbeli a’ „Levél-töredékkel“ ’s ennek félreismerhetlen testvére, csakhogy ez nagyobb meggondolásra mutat, mi azonban aligha az iró’ érdeme — mert mindazon czikkelyeiben, mellyeket időről időre a’ rohonczi intézetről ’s általában Rohonczról közlött, egy a’ ezél és törekvés, melly valamennyit sajátlag bélyegzi. A’ „Búcsú“ írója az intézet’ egyik tanítványának állítja magát; hogy ő azonban tanítvány nem lehetett, a’czikk minden szava bizonyítja. A’ czikk, ugyan is valamennyi tanuló’ nevében szól — kik elhagyván bizonyos kenyerüket, a’ nagy férfi tanácsait hallani siettek Rohonczra, létök’ fő czélját érendők el ez által, a’ szellemi szabadságot! A’ hány itt a’ szó, annyi a’ nevezetesség! Ha a’ tanulók rohonczi intézetben a’ szellemi szabadságot akkarák tanulni, akkor az intézet csakugyan nem felelhetett meg várakozásoknak, mert azonkívül, hogy a’ bizonyos kenyeret bizonytalan szellemi szabadságért áldozni fel, magában is veszedelmes játék, a’ mondott szabadságot aligha Rohonczon, hol vélemény türelmetlenség játsza szerepét, lehetne tanulni. De ha a’ tanulók a’ nagy férfihoz siettek Rohonczra, mi baj, ha az intézet lenni megszűnt, nincsen-e ott épségében sőt még dologtalanabbul, mint az előtt, a’ nagy férfi? Mondja továbbá a’ czikk, hogy Klauzál Imre vagyona’ feláldozásával (!!!) teve sajátjává juhászati tapasztalásait. Honnan tudja azt a’tanuló? Ezen állítás igen hasonló ahhoz melly őt — megfoghatatlan tévedésből — a’ leánynevelő intézet’ alapítójává tette. De ha ez igy van, akkor Klauzál Imre ezermester, mert áldozatja, mind a’mellett is, hogy egy jószágigazgatás alig táplálja emberét, úgy látszik igen szép gyümölcsöket hozott neki. Én egy nagy férfiról fel szoktam tenni, hogy a’ tányérnyalók’ és kalandorok’ szemtelen dicsérgetéseit meg tudja vetni, hogy a’ hamis hírek’ szélesztését gátolja, kivált ha az igazságot egy pár szóval iktathatja jogaiba, legszorosban megkívánom egy nagy férfitól, hogy legalább akkor lépjen föl, midőn kitüntetése csak mások becsülete koczkáztatásával történik. — Megrostáltalak ezután a’ tanítók a’ tanuló által, köztök Török János is, ki terhes hivatalában idejét egészségét (!) — nemde vagyonát is ? — feláldozta. A’ tisztelt férfinak számos irigyei és ellenségei vannak, de öntudata egy fénylő tükör, mellyben a’béka sereg toilettet csinál. Én nem tudtam, hogy szegénynek irigyei vannak és még ellenségei is, de melly nagy ember ment ezektől? Annyi bizonyos, hogy a’ „Búcsú“ írójában irigység és ellenségeskedés’ nyoma sem látható. Ezen jó az Oxford gyanánt csakhogy a’ sötétben látszik keresni bir nevet; mert a’ becsületgázolás kedves ’s tán természetes foglalatossága. Én részemről a’ morális gyilkosságot ocsmányabbnak tartom a’ londoni bolond’ tetténél. Végül következik csekély személyem is és hosszú exspectoratiora méltattatik. Az erőltetett kirohanások közt különösen megjegyzendő azon megvetés, mellyel a’ mathesis illettetik — egy igen jelentő körülmény, melly azon szellemnek viseli bélyegét, melly nem csak Rohonczon , hanem fájdalom az egész honban törekszik a’ tudományosságnak nyomát is kiirtani. Ezek után, lehet-e kérdem képzelni, hogy egy tanuló ifju