Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-08-20 / 67. szám

6S,dik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tistikai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével: — a’ (Hx aunt dunk terjedd­­mesh political ’s rokon tudományi értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények­’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz Józsefi". Augustus­ 30.­­§40. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­k­ordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 741­. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a I o m­. Magyarország. Enter­gom és Veszprém megyék’ köz­gyűlései; levél Esztergomból ; szegedi jótékonyság. Nagy­­britannia. Alsóházi vita a’ négy szövetség felett; ministeri lapok gúnyolják a’franczia hadi készületeket. Francziaor­­szág. kir. rendeletek; Thiers Eube érkezik; részletek a’ bou­­logni merényröl, ’s a’ franczia lapoknak megvető nyilatkozatai felette; Bonaparte Lajos a’ pairszék elébe fog állíttatni. Spa­nyolország. Utózavargások ; fővárosi hírek. Egyiptom. Kis futár. Rohonczi ügyek. Becs’ szépítései. Hirdetések. IT Magyarország. ^Esztergom, aug. 14. Tekintetes nemes Eszter­gom vármegye folyó augustus’ 11. és 12-én tartá, főméltó­­ságu Kopácsy József herczeg primás szeretve tiszteit főis­­pánya által, egyenesen a’ legutóbbi országgyűlésen alkotott törvényczikkelyek’ kihirdetésére rendelt közgyűlését, t. Bozzay János köztiszteletű másod alispány ur’ elnöksége alatt. A’ zöld asztal’ szegélyeit ékes vegyületbe körül fo­lyó megye’ rendei közt az elnök alispány fél tizre megje­lenvén, őket kevés de tartalom dús szavakkal üdvözlé, ’s a’törvények’ felolvasását, mint a’ megnyitott közgyűlés’ fő czélját, eszközöltetni ajánlá. Ekkor a’ megye’ rendei kö­zül a’többi közt némellyek megemlíték , mikép alkotmá­nyokkal csak nem egyszerre született jogok legszebbeké­nek, a’ tisztválasztás’ gyakorlásának korszaki határideje kitervén, sőt a’ törvényes három évet már felül múlván, ő herczegsége a’ főispány, közgyülésileg kiküldendő küldött­ség által, a’ határnap’ minél előbbi kijelölésére keressék meg; azonban a’ KK. és Kft. egy részt ő herczegségének a’ törvények iránti igazán szivén fekvő szigorú ragaszko­dását, melly ország szerte ismeretes, mélyen tisztelvén, más részt az elnökösködő alispánytól azon megnyugtató választ nyervén, hogy a’ főműt. herczeg primás igen haj­landó nem sokára tisztújítást hirdetni,ebbeli kivánatoktól reménytelve elállottak. — Ezután a’ jobb oldal’ vagyis túl­nyomó szabadelműek’ egyik szónoka a’ Nemzeti újság legutolsó számai közül egyet felmutatván, abbeli fájdalmát fejezé ki, hogy annak hasábjai, bár e bgsége jövő tisztújí­­tásig minden megürült hivatal’ betöltést felfüggesztett, mégis a’ junius’ ciki közgyűlésben általányos megelége­déssel viselt főjegyzői pályájáról leköszönt I. Frideis Imre ur helyére t. Reviczky Pál tiszti főügyész, a’ főügyészi tárczára pedig eddigi tiszti alügyész Szent Gály Ferencz urakat kinevezetteknek lenni hirdetik; annyival inkább fájt pedig ez a’ szólónak, mivel a’ felhozott hírlap névte­len levelezője magát úgy a’ főispányi kiváltságok’, mint a’ rendek’ jogaik’ bitorlójává emelte, ennélfogva kivonata oda terjedt ki, hogy ezen álhirek’ jegyzőkönyvi kivonat ál­tal történendő megczáfolása a’ felhozott hírlap szerkesztő­ségének kinyomás végett megküldessék, ’s a’ közlő nevé­nek az illető szerkesztőség által leendő felfedeztetése an­nak útján eszközöltessék; azonban a’ megye’ rendei részint a’jelen szelíd szellemű század’ lelkétől ihletve, részint a’ közlők legjobb akaratjok melletti hibázhatásokról meg lé­vén győződve, leginkább pedig a’ hírlapok’ ’s nyilványos­­ság’ pártolását tartván szemek előtt, azon reménnyel, hogy találkozandnak a’ megye’körében magán levezők,kik ez ál­­hireket, mellyek egész terjedelmekben valótlanok, a’ kö­zönség előtt megczáfolandják, ’s így a’ megye’ méltósága mit sem szenvedvén, a’ tárgy elmellőztetett. — Jelen czik­kely’ írója, részéről azon óhajtást fejezi ki, vajha némelly hírlap­ szerkesztői az illy, megyéket érdeklő kinevezési jegyzékeket, közhírré tételek előtt, szigorú vizsgálat alá vennék, vagy csak olly levelezőktől fogadnának el tudósí­tásokat, kiknek kútfői hitelességükről tökéletesen meg van­nak győződve, mert illy álhir terjesztés által nem csak az egész megyei testülettől több üdvösen használható szép órát ragadnak el, hanem azonfelül olly megyében, hol pár­tok állnak egymással szemközt, a’ közügyi pályán fáradozó egyedeket kellemetlen zavarba hozzák. Ezek után a’ tör­vények felolvasásához fogott a’ jegyzői hivatal, mi alatt következő főbb észrevételek, részint a’ jövő országgyűlési követeket, részint a’ megye’ bel igazgatását érdeklők, vál­tak határzattá, lör jövő hongyű­lések végével a’ concerta­­tio szüntessék meg, ’s az az egész országgyűlési tanácsko­zások alatt czélszerűen rendeltessék el. 2) A’ követek hoz­zák el mindjárt országgyűlés’ berekesztése után a’ törvé­nyeket, ’s azokhoz tartozó kapcsolatokat. 3) Az 5dik tör­­vényczikkelyben kijelölt küldöttség rendeiben Mednyánsz­­ky Alajos báró a’ középponti könyvvizsgáló collegiummal egyesült tudományos commissio’elnökének lévén czimezve, nehogy ebből országos gyakorlatot lehessen következtetni, vagy ennek törvényekbeni iktatására hivatkozni, óvás gyanánt jövő országgyűlésre feljegyeztetett. 4) A’ jobbá­gyokat közvetlen érdeklő törvényczikkelyek minden hely­ségben sz. bíró ’s esküdt által lesznek kihirdetendők. 5. A­ mezei rendőrség mindkét járásban az alszolgabirói hivatalra ruhiáztatott. Egyébiránt a’ tiz hónapig körünkből távol levő béke angyala úgy látszik újra készül megyénk’ színpadára a’ rég óhajtott pálmaágat felfűzni, mi annál kívánatost­ volna, mennyivel szomorúbb látm­ány, midőn a’ legszebb el­me, azalatt mig honának valamelly századokra ható szol­gálatot tehetne, apró személyességekkel bíbelődve, önma­gát elöli. Veszprém, aug. 15. Veszprém vgye f. h. 3kán tar­tott közgyűlésén Zsoldos Ignácz főjegyző ur indítványára közakarattal hálak­at szavaztatott Deák Ferencznek a’ kö­zelebbi országgyűlésen a’ hazának tett szolgálatiért; ’s ugyanazon indítványára, Deáknak, Kocsi Horváth Sámuel első alispány ur indítványára pedig Palóczynak is, ezen megye táblabirájivá neveztetése végett a’ főispány ur meg­kéretett. A’ hálairat igy hangzik: „Jóllehet hűtlenek vol­nánk saját érzésünkhez, ha elhallgatnék, hogy a’ legköze­lebb tartott országgyűlésen alkotott törvényekben minden óhajtásunk nem teljesítetvén, nagyok és nevezete­sek azon tárgyak , melly­ek a’legközelebbi or­sz­ággy­ű­­lésnek még annyi dicső feladásául maradtak fen; jólle­het tudjuk , hogy országok — mint egyesek — életében megállapodás nincs, ’s nem is lehet, és igy e’ hazának is, a’ helyett, hogy az örömszendergés’ mámorától elkábítva, az úgy is sokáig szunnyadott tespedés álmába visszaesnék, ha valaha, épen most kell ébren munkálkodni, most, midőn az okos előrehaladás szent elve, nemcsak a’ kormány által is megismerve, de törvény által kijelentve lévén, ha a’ ha­za’ boldogságát óhajtjuk, még tovább is haladni, ’s igaz, hogy lépésenkint is meggondolva, de folyvást előrehalad­ni okvetetlenül szükséges, mindazáltal el nem titkolhatjuk, hogy ezen országgyűlésnek illy móddal lett lefolyása, illy sikerrel koronáztatása, a’ múltra nézve megnyugtató öröm­érzettel, a’jövendőre nézve legszebb reményekkel tölti be hazafias sziveinket. Jól tudja a’ nemzet, de tudjuk mi is, hogy a’legközelebb egybeült törvényhozó test tanácskozá­sinak imer áldásteljes eredményét, fels. urunk és királyunk igazság szeretetén ’s a’ fens­ Nádor hathatós közbenjárá­sán kívül a’ kormány törvényhűséges tagjainak köszönhet­ni. Tudva van igenis ez, ’s azok emlékét, kik ennek esz­­közlési megnevezés nélkül is örök hálája fogja követni a’ csak hű fiait szerető hazának. De tudjuk viszont azt is, és megelégüléssel értettük annak más helyütt is tett megis­mertetését, hogy a’ közdolgok illy sikeres végeztetése, a’ nemzet képviselőji férfias állhatatosságának, törvényhez ’s igazsághoz tántorithatlan ragaszkodásának, okos mérsék­­lettségének, a’ kor kivánati’ józan megértésének, bölcs elő­terjesztésének és szilárd akarásának lett szintolly termé­szetes , mint boldogító következménye. Boldogok ama’ di­csők, kik a’ hon boldogságának ime felséges alkotmánya előtt, nem a’ felemelkedés’ akadályozásának leverő öntu­datával, de annak felépítéséhez tehetségük szerint lett já­­rulásnak édes érzetével’s igy a’legnemesebb büszkeséggel állhatnak meg!— ’S mi természetes­ , mint hogy midőn ama’ nemeseknek során , hálás tekintettel általnézünk, nemcsak azt mondjuk, hogy közöttük, de azok elején épen Nagyságtok Kegyelmetek méltó követét, a’ magyar értel­miség képviselőjét, Deák Ferenczet találván, annak tiszte­letére sziveinkben is, nem hiú szavak elhangzó zengzeté­­ből, de a’ hazafias érzelmek tisztaságából, örök hálaoszlop emelkedjék? Igaz, hogy Nagy­ságtok Kegyelmeteké ama’ dicsőség, hogy őt keblökbelinek nevezhetvén, isméti kö­­vetjökké egybehangzó érzettel elválaszták nemcsak, de folyvást czélszerű utasításaikkal pártolván hazafias lépéseit az emelkedő jóságnak , szárnyát nem szegék, sőt szabad röptét hazafias buzgósággal, erősíték, segítették, — miért minden jók hálája követé, ’s kövesse is Nagyságtok Kegyel­metek’ hazafiuságát, ’s hogy ezen szerencsét mi Nagyság­tok Kegyelmetektől nem irigyeljük, oka, hogy őszintén megváltjuk, egyedül az, mert őt Nagy’ságtok Kegyelme­tek’ megválasztása már a’ hazának ajándékozván, mint az egész haza polgárát mi is magunkénak tisztelhetjük. De igaz, mint Nagyságtok Kegyelmetek is velünk együtt bi­zonyosan megismerik, hogy a’jó követ küldetésének di­csősége a’ küldőké, melly követ a’ kitűzött pályán jól­ vagy épen illy példátlan köztisztelettel, illy dicsőséggel jár el, méltó arra hogy a feje a’ jutalmak legszebbikével, a’ honfi­társak hálás megismerése egyszerű, de annál tündöklőbb jeleivel, a’ polgár cserkoszoruval diszesíttessék.— A’ való­di hazafias érdemtől meg nem tagadhatván tehát a’ méltó tiszteletet, midőn érdemteljes követjöknek Deák Ferencz urnak közhasznú követi pályafutását mi is hazafias öröm ér­zettel kisértük, ’s ezen szerzett érdemeit hálás emlékeze­tünkbe maradandón bevéstük, valamint annál közelebb kí­vánván ama’ nagy férfiút magunkhoz kapcsolni, főispá­­nyunk ő nagyméltóságát ugyan mai napról megkértük, hogy őt táblabiráink tisztes sorába kinevezni méltóztassék, meg fog úgy hisszük Nagyságtok Kegyelmetek hasonló hazafisága és szomszédi barátsága bocsátni, ha érdemes küldöttjük iránti hálás érzésünk tolmácsolására, az érde­met méltányló lelkes küldőknél jobbat nem is találhatván, ugyan Nagyságtok Kegyelmeteket a’ legtisztább hazafiság­­gal arra kérjük, hogy a többször nevezett e­ső követjöknek, ezen érzelmünket és hazafias hálánkat tudtára adni méltóz­­tassanak. Előre is biztosítván Nagyságtok Kegyelmeteket, hogy valamint irántok viseltető szomszédi barátságunk so­ha csorbát nem szenvedett, ez által az egész hazával együtt — mi is hálára kötelezetteknek tartjuk magunkat. — ’S valamint nemzetiségünk egyik akadályának mi is minden igaz magyarokkal — a’ holt diák nyelvet tartjuk, úgy — Nagyságtok Kegyelmeteknek­­— vagyis inkább a’ hazának, — hála az égnek— élő Deákja, a’ nemzetnek nyelvén ’s bizonyosan a’ miénken is hazafias tisztelettel és örök hálával fog említtetni. Felolvastatott a’ közgyűlésen aug. 4-én 1840. — Veszprémben. (J.r.)­­. Esztergom, aug. 13. Valamint ő hgsége kegyel­mes herczeg prímásunk és érsekünk Kopácsy József, jul. Roh­onczi ügyek. A’ rohonczi intézet’ megszűntéről mind a’ Ilirnek’ 59 szá­ma, Levél töredék czímmel ’s M. P. aláírással, mind a’ Tár­salkodó 60. száma tudósít ’s ez utóbbi Rómószi Sándor álnév­vel ’s Búcsú Bokoncz/dl czímmel. Mind két czikk egyszers­mind kihívás és megtámadás , mind két czikk álnév alatt már is a’ múlt tulajdona. Mit azokban olvasunk, tanulságos nem lehet, hacsak nem azért, hogy a’ bennök hánykolódó álnokság egye­nesen erkölcsi állapotunkra mutat. M. P. azt állítja, hogy a’ rohonczi intézetet fondorkodás és rágalom juttatták tönkre, ’s hogy a’ lelkes alapítók az áská­­lódásoknak hitelt adának, na olly intézet, melly több évi komoly megfontolás után ’s tetemes áldozatokkal hozattathatott csak létre, a’ kiszabott oktatási időnek mintegy elején rögtön megszüntetik’s megszün­tetésének oka rágalom ’s irigység—ez csakugyan igen szomo­rú dolog ’s ismételt bizonyítványa annak, hogy a’ társasági vi­szonyainkból épen az erkölcsi elemek hiányzanak, mellyek egyedül képesek a’jót és nemeset valamint létrehozni, úgy fen is tartani. Ha az alapítók irigység ’s rágalomtól elámitattak, akkor megondotlanságokért a’ haza sajnálkozását, ha nem gú­nyát fogják aratni. De kérdem, hihető-e , hogy ez igy van? ’S nem volna-e egyenesebb oka az elégtelenség,illy vállalatra — mert az elég­telenség — bár mint pöffeszkedünk — úton útfélen mindenütt elünkbe áll honunkban, hova csak egy lépést teszünk ? Egyéb­iránt mi legyen az intézet’ megszüntetésének valódi oka, azt K­is Futár, fejtegetni nem az én tisztem, hanem az alapítóké, ha ők szük­ségesnek tartják a’ fellépést. A’ „Búcsú“ egy időbeli a’ „Levél-töredékkel“ ’s ennek félreismerhetlen testvére, csakhogy ez nagyobb meggondolásra mutat, mi azonban aligha az iró’ érdeme — mert mindazon czikkelyeiben, mellyeket időről időre a’ rohonczi intézetről ’s általában Rohonczról közlött, egy a’ ezél és törekvés, melly valamennyit sajátlag bélyegzi. A’ „Búcsú“ írója az intézet’ egyik tanítványának állítja magát; hogy ő azonban tanítvány nem lehetett, a’czikk minden szava bizonyítja. A’ czikk, ugyan is valamennyi tanuló’ nevében szól — kik elhagyván bizonyos kenyerüket, a’ nagy férfi tanácsait hallani siettek Rohonczra, létök’ fő czélját érendők el ez által, a’ szellemi szabadságot! A’ hány itt a’ szó, annyi a’ nevezetesség! Ha a’ tanulók rohon­czi intézetben a’ szellemi szabadságot akkarák tanulni, akkor az intézet csakugyan nem felelhetett meg várakozásoknak, mert azonkívül, hogy a’ bizonyos kenyeret bizonytalan szellemi sza­badságért áldozni fel, magában is veszedelmes játék, a’ mon­dott szabadságot aligha Rohonczon, hol vélemény türelmetlen­ség játsza szerepét, lehetne tanulni. De ha a’ tanulók a’ nagy férfihoz siettek Rohonczra, mi baj, ha az intézet lenni meg­szűnt, nincsen-e ott épségében sőt még dologtalanabbul, mint az előtt, a’ nagy férfi? Mondja továbbá a’ czikk, hogy Klau­zál Imre vagyona’ feláldozásával (!!!) teve sajátjává juhászati tapasztalásait. Honnan tudja azt a’tanuló? Ezen állítás igen hasonló ahhoz melly őt — megfoghatatlan tévedésből — a’ leánynevelő intézet’ alapítójává tette. De ha ez igy van, akkor Klauzál Imre ezermester, mert áldozatja, mind a’mellett is, hogy egy jószág­igazgatás alig táplálja emberét, úgy látszik igen szép gyümölcsöket hozott neki. Én egy nagy férfiról fel szoktam tenni, hogy a’ tányérnyalók’ és kalandorok’ szemtelen dicsérgetéseit meg tudja vetni, hogy a’ hamis hírek’ szélesz­­tését gátolja, kivált ha az igazságot egy pár szóval iktathatja jogaiba, legszorosban megkívánom egy nagy férfitól, hogy leg­alább akkor lépjen föl, midőn kitüntetése csak mások becsülete koczkáztatásával történik. — Megrostáltalak ezután a’ tanítók a’ tanuló által, köztök Török János is, ki terhes hivatalában ide­jét egészségét (!) — nemde vagyonát is ? — feláldozta. A’ tisztelt férfinak számos irigyei és ellenségei vannak, de öntu­data egy fénylő tükör, mellyben a’béka sereg toilettet csinál. Én nem tudtam, hogy szegénynek irigyei vannak és még ellen­ségei is, de melly nagy ember ment ezektől? Annyi bizonyos, hogy a’ „Búcsú“ írójában irigység és ellenségeskedés’ nyoma sem látható. Ezen jó az Oxford gyanánt csakhogy a’ sötétben látszik keresni bir nevet; mert a’ becsületgázolás kedves ’s tán természetes foglalatossága. Én részemről a’ morális gyilkossá­got ocsmányabbnak tartom a’ londoni bolond’ tetténél. Végül következik csekély személyem is és hosszú exspectoratiora mél­­tattatik. Az erőltetett kirohanások közt különösen megjegyzen­dő azon megvetés, mellyel a’ mathesis illettetik — egy igen jelentő körülmény, melly azon szellemnek viseli bélyegét, melly nem csak Rohonczon , hanem fájdalom az egész honban törekszik a’ tudományosságnak nyomát is kiirtani. Ezek után, lehet-e kérdem képzelni, hogy egy tanuló ifju

Next