Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-02-17 / 14. szám

Eperjes, jan. 28. E’napokban igen szomorító ese­mény adta elő magát Kassa és Eperjes között. Egy lapis­­pataki birtokos ugyanis kiviteté Kassáról az itteni jeles tu­dománya orvost, Demeter urat, egy beteghez. Nem gya­nítva semmi veszélyt, megindult a’ mondott birtokos urnák kasznárjával Kassáról, a’mintegy két órányi távolságra levő faluba. A’ kocsin, mellybe három ló volt fogva, még a’ kocsis és egy inas ült ’s egy pór-asszony is telepedett föl hátul a’ bakra, hogy annál könnyebben átjuthasson a’ Tarczán. E’ folyót, melly a’ faluhoz közel folyik, jég bo­­litá ugyan még, de a’ meleg napok általi olvadás’ követ­keztében úgy földagadt medrében a’ viz, hogy már a’ jég hátán is folyt. Semmit nem félve , hogy meg nem birándja terhüket a’ jég, mellyen egy pár óra előtt még biztosan ment át a’ kocsi, bátran neki hajtattak, minthogy e’tá­jon hid nem volt, az orvosi segély pedig sü­rgetős. A’ vizmeder’ közepéig jutva, iszonyú ropogással megtörött a’ jég, ’s az 5 szerencsétlen, szivszaggató segélykiál­tozás közt csakhamar eltűnt, kocsival, lóval együtt a jég alá, legiszonyatosb véletlen halállal. Demeter úr gyász esetén egy mélyen szomorodott nő ’s 5 serdületlen árva siránkozik, a’ közönség pedig fájlalja ügyes és cselekvő orvosát. (Tyblrt.) Erdélyi hírek. Kolos­vár, febr. 6. A’ vigyázat­lanságnak ismét egy szerencsétlen példája adta elő magát. Egyik jeles asztalosmester’ házánál a’ szolgáló a’ tűznél melengetett pálinkaszesszel gondatlanul bánván, a’ szesz meggyuladt, majd a’ megrémült cseléd által eldöntetvén az égő szeszes edény, magát olly borzasztólag összeégette, hogy már most csak egyik karjának levágásával reményük a’ nyomorult’ életének megtarthatását. — Az itteni orszá­gos kórháznál Guiszler Sándor ur’ változása által megürült assistensi hivatalra a’felséges k. Főkormányszék toroczkói sebész Jessenszky János urat nevezte ki. — N.­Szeben, jan. 27. Hogy minden egyesület mintegy varázs erővel bir, és a’ szorgalom’ ’s köz jóllét’ előmozdítására átlányos eszköz, ’s ha létre hozatik, ezerek’kebléhez lélekhatva szól, ’s úgy szólva mindenhatóvá válik, ennek városunkban is nyilván­os példája a’ csak most létesítendő répaczukor­­gyár. A’ hírlapokban csudálkozva olvassuk a’ külföldi rész­vények’ vásárlásakori tolongást. Ez kicsinyben nálunk is megtörtént, mivel az aláírási ív’kiadásakor, a’ számosan megjelent aláírni kívánóknak egymásra várakozniok kelle. Az egyesületi első közgyűlés e’ f. hó’ fokén tartatott. El­nöknek közfelkiáltással tartományi főbiztos Bedeus Jó­zsef ő maga választatott. Legelébb is a’ kolosvári répa­­czukorgyár-részvényes-társaság’ — németre fordított — alap-rendszabályai olvastattak fel, mellyek jóknak ’s töké­leteseknek találtatván, minden változtatás nélkül merőben elfogadtattak. A’ részvényesek’ száma csak 300ra határoz­tatok száz ffjával, mellyet is martius’­­től fogva nyolcz hónap alatt négy ízben kell befizetni, ’s a’ részvénylap csak az utolsó negyed’ befizetésekor adatik ki. A’ rész­vényesek közül nincs egy is kikötve hogy p. o. fát vagy répát csak ettől vagy amattól kell venni, itt mindennek mindenben egyenlő joga van. Idő hirtelen tavaszra fordúlt, ez évi januar.­ltől 20ig kemény telünk vala, gyakran 16, sőt 18 fokra is hágott a’ hideg. 20kán meleg eső lett, ’s két nap tartván minden, havat ’s jeget elmosott, ’s most a’ legszebb, tisztább és szelíd tavaszi napunk van. — Déva, jan. 29. Felsó h­ó’ Ilik ’s következő napjain járták ki Hu­­nyad vgye’ Rendes közgyülésöket köztiszteletű főispányuk Felső Szilvási Nopcsa László ur’ elnöklete alatt. Több köz­érdekű tárgyak felett folytak a’ tanácskozások a’ legszebb törvényyes szabadsággal, mellyek’ sorában az első napon számba vétettek azon pénzmennyiségek, mellyek a’ köze­lebbi országgyűlésen volt megyei követek’ napi díjainak fedezésére szedettek fel. Ezt követte azon jelentés, mi­szerint ezen as vármegye’ buzgó lelkű fiai ’s leányai által a’ budapesti vizkárvallottak’ felsegélésére adományozott 2263 rft és 12 kr. ezüspénz öszveg a’ megye’ tisztelt főis­­pánya által a’ pesti árvízbiztosság tollvivőjének kezeibe küldetett, mire nézve az ezt hitelesítő nyugtatvány a’ ne­mes megye’ Rendeinek bemutattatott. 19én, mint a’ megye’ szép műveltségű ’s magyar érzésű főispánynéja’ névinne­­pén’ ritka példáját adák a’ megye’ nemesei kedvelt főispá­nyuk’személyéhez’s családjához ragaszkodásuknak, ugyan­is a’ nevezett nap’ estvérére fényes tánczmulatságot hatá­rozván, arra a’ vidék’ katonai, polgári és kamarai tiszti ka­­ra meghivatott, mintegy 400 személy vett részt a’ királyi kastély’ pompásan ékített ’s világi étt termeiben tartott in­­nepélyben, mig a’ közkedvességü nő’ tiszteletére a’ piacz­­sor ’s a’ nagy kastély’ épületeinek ablakai tündöklő fény­ben ragyogtak, a’taraczkok számos éljenektől kisérve han­­goztaták a’ közörömet. Éjfélkor jeles tűzjáték diszesíté az ünnepélyt. — Udvarhelyszék, jan. 20. Múlt évi utol­só közgyűlésünkben tűzmentő­ intézetünk , miután elvei és szabályai tisztába hozattak és elfogadtattak, olly móddal lett határozottá, hogy annak mindenki tartozik részese lenni, a’ biztosságok kinevezvék, az épületek’ és takarmá­nyok’ pénzértékéről leltárt (inventarium) készíteni. A’ terv’ alapelveit ’s fő vonásait más alkalommal közlendjük. ■— He a’ mennyire örvend minden emberbarát az illyidves intézeteknek, ’s minden jó polgár a’ félre nem ismerhető véleményrokonulásnak, melly elébb vagy későbbre az egye­tértés’ ki nem maradható áldását hozandja az egyetértőkre, annyira fájlalja azon gyilkosságokat, mellyek a’múlt év’ vége felé olly gyakran és gyászosan zavarták a’ közbátor­ságot.— Egy­ solymosi szabad székely egy magyar andrás­­falvi jobbágyot csupán azért, hogy — a’ székely’ állítása szerint — a’ solymosi erdőben makkot szedett, agyonlőtt. — Egy újszékeli asszony —mi okból, nem tudatik — mint­egy 12 éves leánya’segedelmével anyósát meggyilkolta; de meg nem elégedvén a’ gyilkosság’ bűnével, az iszonya­tosság’ vétkét is kárhozatos lelkére halmozta; ugyanis a’ halót’ szemeit kivájta, ’s gödreibe borsot és égett bort töltött. — A’ sófalvi határon egy székely, egy magyar and­ Nagybritannita. A’ London-Gazette február. 4kén este azon hivatalos jelentést közlé, hogy a’ királyné’ összekötése Albert her­­czeggel hétfőn február. 10kén megy véghez. London, febr. 3. A’ királyné’ esketése folyó hó’­todikén déli 12 órakor fog végbe menni a’ canterburyi ér­sek által, ki mellett a’londoni püspök segédkedendik, a’Sz.­­Jakab kápolnában. Egy vasárnapi lap terjedelmes leírását adja az eredetileg eléggé egyszerű királyi kápolnának. Arany szegélyes, karmazsinpiros posztó fedi gazdag re­­dőzetekben a’ falakat. Nagyobbszerüek a’ Buckingham­­palotában tett szépítések. Az egész királyi család , kivéve a’ hannover­i királyt, jelen leend az elkelésen. Ő felsége’ ruhájának úsztalját a’ fő nemesség’ ugyanazon fiatal, szép hölgyei hordandják, kik e’ tisztben már a’ koronázás’ al­kalmával eljártak. Szintolly körülményesen írják le a’ hírlapok a’ királyné’ menyasszonyi ruháját. Ez úgyneve­zett honiton-csipkékből készült, azonban nem Honitonból, hanem Beer tengerparti faluból került, hol több mint 200 szegény asszony dolgozott rajta a’ múlt évi martius óta, egy ottani születésű Ridney asszony’ igazgatása alatt, kit a’ királyné sajátlag e’ végre küldött oda. A’ szegélyzet (garnitur) 4 yard hoszu és 3/4 széles. A’ ruha’ mintája fe­lülmúl ízletességben mindent, a’ mit Brüssel’ gyárai vala­ha kiállítottak. Mihelyt a’ munka elkészült, mind a’ rajzok mind a’ mustrák semmivé tétették, hogy a’ királyné’ ruhája egyetlen legyen a’ maga nemében. Egy csipkefátysolon is hat hétnél tovább dolgoztak.­­ Az ország’belsejéből szóló különböző tudósítások szerint a’ penny-levéldij’ behozatala óta a’ postán szállított levelek’ száma a’ legtöbb helyeken három-, sőt négyszer annyira is szaporodott. A’ díjnak súly szerinti meghatározásával g­yakran történik visszaélés nagy kiterjedésű (de aránylag könnyű) csórnók’ szállítására. A’ felsőház’ február­ 3-ai ülésében Albert herczeg’ honfi­u­sít­ás­a keresztülment a’ még hátralévő pályasza­kokon, ’s a’ ház által elfogadtatott, de minden záradék nélkül az előrangot illetőleg, mire nézve későbben fog végzés hozatni. — Az említett bili mindjárt még az nap az alsóházba vitetett, ’s először és másodszor olvasta­tott. — A’ ház ezután biztossággá alakult a’ királyné’ fér­jének 30,000 font sterlingre leszállított évpénze iránti to­vábbi tanácskozás végett. Sibthorp ezredes azon módosít­­ványt terjesztő elő, hogy az említett évpénz a’ királyné’ halála’ esetében, ha a’herczeg legalább felét az évnek An­gliában nem tölti, vagy a’ protestáns vallást elhagy­ja, szűnjék meg. Mindazáltal sir R. Beet azon megjegyzésére, hogy e’javaslat’ pártolására teljességgel nem hajlandó, az indítványtevő visszahozá javaslatát, a’ bili azután válto­zatlanul keresztülment a’biztosságon, ’s másnap harmad­szor vala olvastatandó. A’felső h­áz’januarius’ 31 dikei ülésében Brougham lord kérdezé a’ lord cancellárt, valljon hajlandó e az Al­bert herczeg’ honosítását tárgy­azó biliben olly változást tenni, melly kellemetlen vitatkozásoknak elejét venné? A’ lord-cancellár felelé, hogy ő él­t záradékot fog javaslani, melly szerint ő felsége felhatalmaztassék: „Albert herczeg­­nek minden vélhető trónörökös előtt előlépést engedni.“ Brougham lord: „De ez az előlépés csak ő felsége’ élet­­hoszáig fog tartani?“ Lord-cancellár: „Nem vagyok el­készülve további nyilatkozásra.“ Erre a’ bili másodszor olvastatott fel, ’s febr. 3-dikán biztosságba vala hozandó, hol ,mint a’ Times mondja, a’ Brougham lord által javaslótt megszorítás minden bizonnyal be fog iktattatok London, febr. 1. Ma reggel öt óra tájban az alsóház félreveté azon javaslatot, hogy a’mostani ministerium nem érdemli bizodalmát. E’ határozat 308 szóval 287 ellen történt. Ha ezekhez adjuk a’ két szószedő’ szavazatát, kik t. i. a’ szózatokat összeszámolják, és a’ szónokét, akkor kitetszik, hogy e’ fontos határozatnál a’ ház’ 658 tagja közül nem kevesebb volt jelen 600 tagnál; a’ többiek vagy kölcsönös egyretértés’ következésében elmaradtak, vagy’ elmaradásuk’ okait kötelesek külön előadni. Ámbár e’ vi­tatkozás három éjen át esti 5 órától 12 óráig, sőt az utolsó éjjelen reggeli 5l/2 óráig tartott, semmi ollyast sem lehet abból kiemelni, mi a’ parlamenti beszédekben és hírlapi czikkekekben már százszor el nem mondatott volna. A’ legtetemesebb, mit a’ ministerium ellen felhoztak, Macau­lay hozzájárulta volt, ki, mint a’titkos szavazásnak ba­rátja, a’ radicalismus’ színét látszatik vetni a’ ministerium­­ra. Ha Anglia nyugtalanítva és fenyegetve van is a’ Char­tismus által, igen helyesen emlékeztetett Russell lord az 1817—1819 évekre, midőn az ország olly iszonyú forron­gásban Arolt, hogy nem csak 6 új törvényt kellett hozni a’ szólás- és sajtószabadság ellen, hanem a’brit szabadságnak ama’ nagy védbástyáját, a’ Habeas corpus actát, is fel kel­lett eg­­ időre függeszteni; azon évekre, midőn polgárvér folyt az utczákon, és a’ börtönök tömve voltak politicai foglyokkal. Büszkén említhette a’ nemes lord, hogy mig akkor a’ kormány csak felette ritkán vihette ki egy fogoly­nak bűnössé ismertetését, most alig állíttatik valaki politi­cai vétségért törvényszék­’ elébe, a’ nélkül hogy éskö­d­tek rá a’ „bűnös“-t ki ne mondanák. Továbbá felhozhatta a’ ministerek (ha már az angliábani nyugtalanságoknak ők is okai) Izland’ békés állapotját, bárha itt a’ toryk azt ve­­ték szemökre , hogy szántszándékkal húzták ki az ottanti őrizet’ legnagyobb részét azért, hogyha ministeriumvál­­tozás találna lenni,­­ Connell a’ maga hirlelt támadását, 500,000 izlandival, elkezdhesse. Ha alapos okkal lehet is Russell lordnak Frosti békebiróvá lett kineveztetését vét­­kül tulajdonítani, más részről ugyan neki dicséretére szol­gál , hogy ellenségei azon ezernél több helytartósági kine­vezésekből, mellyeket a’ helyhatósági reform után tennie kellett, csupán ezen egy és még a’ birminghami Muntz el­len találtak kifogást, melly azonban az utóbbira nézve nem áll meg. Hogy Canadában lázadás ütött ki, bizonyosan nem a’ kormány’ bűne; ellenben a’ kormány’ érdeme az, hogy a’ békét azon tartományokban helyreállította. Azt sem le­het méltány­osan állítani, mintha a’ kormány’ a’ maga hoz­­zájárultával nevelte volna a’ világ’ külön részeiben támadt azon bonyolódásokat, mellyek miatt a’ szárazföldi és ten­geri hadat, következéskép a’ status’ költségeit szaporítani kellett; ellenben dicsekedve mondhatja a’ kormány, hogy imitt nyílt ellenséget győzött le, amott titkos ellenséget tartott féken, a’világbékét pedig mindenütt megőrzötte. A’ statusadósság csaknem egy­edül azon 20 millió fonttal szaporodott, mellyekkel az ültetvényesektől a’ rabszolgák megváltattak; ’s ha a‘ levéld’­’alábbszállítása csorbát ejtett a’ statusjövedelmeken, ebben a’ ministerek csak azt csele­­kedték, mire az egész nemzettől, nem tekintve a’ párto­kat, úgyy szólván kényszeríttettek. Sőt ha meggondoljuk, hogy ezen kormánynak, melly kevés kivétellel már 1830 óta áll fen, minő országot kellett igazgatni, mennyi érde­kekre tekintettel lenni, mennyri balítéletet kímélni, végre milyen nagy és nevezetes események történtek kormány­zása­ ideje alatt, akkor valóban csodálkoznunk kell, hogy ellenségei olly kevés szemrehányást tudnak neki tenni, ’s ha részrehajlatlanok akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy a’ ministerium a’ pártok’ e­ vitáiból fényresebben kel ki mint ellenes. Ez utóbbiak almában minden esetre vesz­tesek, hogy azon pontokat, mellyeket a’ parlamentszünés’ ideje alatt leginkább rebesgettek, ’s mellyekkel a’ minis­­teriumnak legtöbb ellenséget igyyekeztek szerezni; u. m. catholicusoknak országos hivatalokra emelését, Hastings ladynak sérelmeit, ’s az udvari élet’ még bebizonyítatla­­nabb feslettségét, most, a’ 113’irványos vitatkozásokkor, megpendíteni sem merték , vagy­ csak igen ügyzetlenül ér­­deklették. Csupán Peel mutatkozott nagyszerűnek. Büsz­ke nehezteléssel taszítá el magától sokaknak, kik magokat az ő párthiveinek nevezik, alacsonyságát és üldözéskórsá­gát, ’s a’ legünnepélyesebben nyilatkoztatá ki, hogyy neki soha sem a’ parlamentreform, sem a’ catholicusok’ emanci­­patiója’ tárgyjában a’ visszalépés eszébe sem juthat; hanem hogy ő a’ legőszintébb lélekkel fog igyrekezni e’ két nagy rendszabálynak mind betű mind szellem szerinti teljesíté­sén, valamint azt sem engedendi meg soha, hogy a’ neve­lés’dolgában a’nem protestánsok’ lélekismerete megsértes­sék. Ellenben megmarad a’ mellett, hogy a’ mostani gabo­natörvények lényegileg megtartandók, a’ parlament’ mos­tani szerkezete meghagyzandó, ’s hogy catholicusokat nem kell előmozdítani a’végett, hog­y a’ protestáns eg­rháznak ártsanak, sem a’ nemzeti egyházhoz tartozók’ gyermekei­nek nevelését, a’ nemzeti papságon kívül másnak felüeve­­lése alá bízni; sőt ő a’ fiatalság’ nevelését egyenesen ezen egyházirend’ kötelességévé kívánna tétetni. — Frostot és társait illetőleg, a’kormány’ítélete, mint várni lehetett, az jön, hogy a holtok’ napjáig száműzessenek. rásfalvi czigányt, mondhatni hidegvérrel ’s irgalom nélkül agyonlőtt, a’ nélkül hogy a’ nyomorult czigány vele kikö­tött, vagy őt megsértette volna. — Ilyen dolgok történ­tek Udvarhely­széken az elöljáróságnak minden figyelme és buzgósága mellett is. (Érd. Híradó.) Ausztria. ő cs. és ap. kir. Felsége gróf Wratislaw Jenő altá­bornagyot díjmentesen titkos tanácsossá és fősegédnökévé, — báró Moll ezredest pedig másod fősegédnökévé méltóz­­tatott kegyelmesen kinevezni. Ő cs. ’s ap. kir. Felsége báró Prohaska titkos taná­csost, altábornagyot és az udv. hadi tanács’ alelnökét, sta­tustanácsa’ katonai osztályának fejévé nevezni kegyelme­sen méltóztatott. Francziaország, Páris, febr. 5. Ma estve nagy­ ünnepély van az ud­varnál ; 350 szemét hivatalos, kik a’ vendégség után az udvari bálterembe fognak menni, melly 7 bálra 4000 meg­hívó levél adatott ki. A’ hangászkart ezen ünnepélyeknél Auber igazgatandja. Hihetőleg ez alkalommal fog a’ kö­zönségnek Guizot’ gróffá neveztetése is tudtára adatni, ki ezen ügyben Decazes herczeggel mint nagy-referendarius­­sal tegnap volt a’ királynál. E’ rangfölemelés Guizot urat Bresson és Pontois grófokkal (szinte nagy- követek) fogja egyenlővé tenni. A’ doctrinairek örülnek; Thiers moso­lyog. Újságul jelenthetem , hogy Schreider general a’ mi­­nisteriumból kilép , ’s honette Soult veszi át a’ hadi tár­­czát, de az elnökséget megtartva, a’ külügyi tárcza Bro­glie herczegnek van szánva, ki már hétfőre Párisba váratik. Páris, febr. 1. Sebastiani grófnak visszahivatása és Guizotnak londoni nagykövetté neveztetése fontos esemé­nyek. A’ gróf szellemi erőinek elgyengülése által lett a’ hivatalra alkalmatlanná. Csaknem olly szomorú állapotban volt mint Pozzo di Borgo. Egyébiránt Sebastiani a’ király’ bizodalmát bírta, de a’ követségnek sajátképi meghittje Bourqueney ur volt, ki előbb a’ Journal des Debuts' külföldi híreit szerkesztő. Guizot mint politicai személy csak cse­kély­ befolyással birand .Londonban, a’ diplomatái pály­án nincsenek érdemei, egész bánásmódja száraz és ügyetlen, a’ dolgokat úgy veszi mint hajthatatlan eseményeket, ’s teljességgel nem tudja magát alkalmazni. Egészben véve e’ választás épen nem szerencsés, hanem a’ ministerium itt politicai combinatióknak engedett. Guizot a’ követka­marai pártok’ egyikének feje, ’s uralkodik a’ doctrinaire­­ken. A’ ministeriumnak szüksége volt ezeknek szavazatá­­ra, hogy a’ parlamentülést kitarthassa, ’s minthogy őket a’ inbinetbe nem vihette , vezérüknek egy­ fontos állomásra helyezésével akará őket megnyerni. Sőt vannak, kik azt beszélik, hogy Guizot nem is fog Londonba elmenni, ’s ez az egész kinevezés inkább csak formaság mint valóság. Különben a választás a’ királynak nem tetszik, ’s előre is fel lehet tenni, hogy Guizot’kezein az egész levelezés nem fog menni mivel a’ király itt, mint mondók, csupán a’ par­lamenti szükségnek engedett. (AUg Zeit)

Next