Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-08 / 46. szám

46dik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, duna­­vízállás* és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Számadunk terjedel­­mesb politicai’s rokon tudományi­ értekezések­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­ben jelesebb tünemények’, találmányok’ és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. J­un­ an* 1840. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, Bé­tatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések: budapesti különféle; Buttlert jótékonysága; a’ Honművész Ernsztről; m. t. társaság; pápai levél; honi elegy­tár. Nagy bri­tan­ni­a. A’ királyné’ születésnapi ünnepe ; parlamenti ülések; O’Connell’ újabb iz­gatásai az unió’ felbontása iránt; a’ Morning Chronicle a’ keleti ügyekről. Francziaország. Követkamarai ülések ; Lamar­tine’ beszéde Napoleon’ hamvai felől; Arago’ megtiszteltetése; párisi levél Thiers’ külügyi politicája felett; telegraff tudósítá­sok Afrikából. Németország. Előkészületek Guttenberg’ szá­zados ünnepének megülésére; a’ nürnbergiek és a’ bajor kor­mányhatározat. Olaszország. Törökország. Halil basa’ elbocsáttatása; Fridrik Főherczeg’ audientiája a’ szultánnál; szerb viszonyok. Amerika. Hirdetések. Magyarország. Ő cs. ’s ap. kir. Felsége a’ székesfejérvári káptalan­ban Paretics Ignácz éneklő-kanonokot olvasó-kanonokká­ .— Pendl Ferencz őr-kanonokot éneklő-kanonokká.— Far­­kas Imre székesegyházi főesperest őrkanonokká, — Gál József budai főesperest pedig székesegyházi főesperessé nevezni kegyelmesen méltóztatott. (Privát tud.­ A’ amélt. m. kir. udv. Kamara a’ternezélyi megürült k. erdőőri helyre Martuskovits János végzett erdészgyakor­nokot alkalmazta. Budapest, jun. 3. Pesti medardusi vásárunk mint a’ számtalan már eddig is megjelent külföldiek utczáinkon ’s boltok előtt tolongva magokat mutogatják, valamint min­den főutakon jövő gyapjút ’s dohányt hozó, ’s végét alig látható szekerek, sürgő forgó összesereglett zsidóság ta­núsítják, elegendő élénkséget mutat; kicsinyben nagy­ban a’jószág’ kelendőségét jövő lapjainkban közlendjük.— A’ nyárhavak’ elseje megérkezett, azokból, miket ez idő­szak osztogatni szokott kedvelőinek (azaz mindenkinek, mert ki volna, ki a’ szép időszaknak nem kedvelője?) ke­veset hozva magával, szép zöld pázsitot tudnillik , a’ me­zők’ és rétek’ kedves illatait, szemkecsegtető virágokat, ’s ezeken túl keveset, alig egy pár szem éretlen cseresznyét. De mind­ez nem csuda; mert tulajdonkép azon hónapot, mellyhez a’ költők és a’ férfiak szépeink’ szeszélyét hason­­lítgatni szokták, a’ kedvesnek hiresztelt május’ két utolsó hetében éltük le jóformán, midőn ritka nap múlt el, mely­­lyen napfény és esőzés több ízben nem váltotta egymást.— Mi itt Budapesten külső mulatságainkat illeti, azok körül nagyobb élénkség mutatkozik, itt a’ vállalkozók sokkal buzgóbban törekednek a’ közönségnek mindennemű ’s mi­nél szemeltebb éldeleteket nyújtani, mit azon egyszerű ok fejt meg, mert e’ részben a’ részvét is nagyobb a’ közön­ség’részéről; hány van, ki gondolja, hogy pénzét sárba dobálta ki, ha egy feltűnőbb magyar művet megvenni szí­veskedik, holott napjában háromszor fagylaltozni igen gaz­daságos költekezésnek és jól használt pénzkiadásnak tart­ja. A’ fagylaltozók’ gyülhelye pedig mostan Fischer Péter czukrász’ „Hebe-Kioszk’ja a’szervita piaczon, hol minden délután 12 és többféle fagylalt szolgálatik ki, mellyeket az ujság­ iró csak nevükről ismer, ezeket naponkint végig olvasván a’ magyar játékszini czédulákon német nyelven. Miután e’ köz mulató ’s étkezési helyek közt a’ „magyar­királyi“ ’s „wurm-udvari“ kávéházat, mellyek előtt virág­­kádokkal övedzett roppant hosszúságú pamlagok hívogat­ják a’ sétálót pihenésre , kávézásra ’s fagylaltozásra, meg­említettük, kitűnő dicsérettel kell szólanunk az úri-utczai leglátogatottabb kávéházról, mellyet a’ vendégei iránt any­­nyi figyelemmel viseltető Privorszky e’ napokban, mit min­den évben tenni szokott, kitűnő csinossággal ujan festetett és bútoroztatott. Ismét uj példáját adta jótékonyságának, emberi sze­­retetének ’s buzgó hazafiságának a’jó tettekben fáradhatlan, ’s minden jó polgár és hazafitól mélyen tisztelt Buttler Já­nos gróf. F. évi tavaszelő 25-dikén ugyanis már Nádor , cs. kir. Fegsége’ kezeihez a’ Ludoviceára tett egész aján­latát befizeté azon záradék mellett, hogy addig is, mig az academiai tanítás elkezdetik, megyei felügyelés alatt, val­­láskülönség nélküli választás’ útján, a’ 11 már törvényköny­vünkbe is iktatva lévő megyében ezen nagy mennyiség’ ka­matjaiból ifjak neveltessenek. A’ kamatok évenkint 19.000 forintra menendők, mit a’ tisztelt gróf alapítványa’ záradé­ka’ tartalma szerint, maga saját használatára fordíthatandott mindaddig, mig a’ Ludovicea létre jövend; de ő ezt is a’ haza’ oltárára áldozá, hogy az elvetett mag kikelvén, ha­zánknak több müveit ’s nevelt polgára által, a’ közjó ’s jól­lét hathatósan mozdíttassék elő, és több szegénysorsu szü­löknek fiaik neveléséről­ aggodalmok megszüntessék. A’ Honművész 145. számában Ernszt harmadik hangver­senyéről, melly máj. 31. volt, ez áll: „Ernszt ur’, mint már mondók , jeles művészi játszása biztos, szabatos, gyöngéd, egybevágó, lélekbe olvadó; — ’s májust szebben eltemet­ni nem lehetett. — Ernszt ur Caprices­se, mint vidám nyá­jas május’ képe állt előttem. — Elégiáját ’s drámai fantá­ziáját, mint siránkozó hölgyet képzelém, melly a’ szende lágy tavaszi napok’ múltát kesergi. — Elmélyedve ’s még­is magasztalva bámultam a’ tünde könnyűdséget, melly já­tékán elömlik, ’s a’ húrok’ felszínén futkosónak kezében rej­tezik. Képzelni nem tudtam, hogy az érzéseknek illy ro­hama szállhasson meg. — Az elegiának minden hangja egy­­egy könnyű, melly akaratlanul nyomul a’ szembe , ’s hogy előnyomulhat, olly jól esik a’ kebelnek; ’s a’ fantázia’ fo­lyamán a’ szivhúrok megpendülnek, ifjúkori álmok, első szerelem, holdvilág, költői képek, vesztett remény, csak­ hit, édes és elárult barátság és minden, gyöngéden és erő­sen ny­omulnak a’ lélekre, — ’s ez öröm és keserűség közt remeg; — felejtve minden; csak egy magasztalt érzés nyomja és emeli a’ szivet; a’képzet tempe’virányain élve­zi a’gyönyört. — Előhivatása zajos , többszöri volt; ba­bér-koszorút nyujtanak neki, mint érdemié, ’s néhány ver­­sezetet osztottak ki a’ meglehetős számú hallgatók közt. És most, mint vihar, mellyben csak a’vész’ sikoltását hall­juk , olvadt egy hanggá a’ terem; ’s e’ hang „Carneval“ zúgott. — Nem — e’ méltán kedvelt darabot leírni nem lehet.— Képzeljetek—hiszen már láttatok — egy álarczos bált; ötven hang hallatik, ’s ugyanannyi susogás; egy egész terem beszél; vékony és vastag, alacsony és magas, finom és durva, éles és mély, gyöngéd ’s durva, nyájas és mogorva; vidám, boszús , eny­elgő , hamis, csábító, kér­lelő, siránkozó, olvadó, visszataszító és simuló hangokat hallasz, és ezt mind egyszerre, ’s e’ hangok nem nyom­ják el a’ zenét, melly e’ vigalmat éleszti; ez mindig halla­tik; ’s e’ zenébe a’ pattogtatott húrok’ hangja mint lágy dobszó olvad bele, ’s kiegészíti a’ csalást. — Az édes han­gok’ súlyától fáradtan, mint ki egy Carnevalban éjt izzadt át, — vagy ki hosszú álomban kedves rémképekkel küz­dött, hull vissza a’ hallgató; midőn a’ véghang felpattant, ’s mély csend beáll vagy uj tapsvihar zendül meg — és ujan kezd eszmélni — akarata volna a’ kedves művésznek keblére rohanni, — de irigyység lobog fel benne, nem a’ művészet’ tökélyét irigylő, hanem azon eget, melly keblé­ben rejtezik, azon gyönyörű érzet-forrást, melly olly jóltevőleg enyhít; azon szép eszmény-világot, melly­ben csak egyedül ő él; azon ellenállhatlan hatalmat, mellyel mindenkit vonsz, állatokat szelídít, sziklákat éleszt. — Öreg urak tisztes arcczal, kiket tünde fény nem vakít, ’s kik meggondolják, mielőtt az eszmét szóvá alakítnák, ’s kik Paganinit hallák, suttogok mellettem, hogy arczaikon a’ két szem nem áll közelebb , mint a’ két hegedűhős. — Csudáltam Lisztet,’s ti, kik őt bámultátok,’s most Ernsztet hallátok, ne szóljatok meg; én igy érzek ! Talán nincs pon­tos fogalmam a’művészetről; talán vannak időpontok, midőn az érzékek’ hatalma dúsabb, árasztóbb; de nekem úgy tet­szik, a’ zongora hálátlanabb zenekebel a’ hegedűnél.— Lisztet csudáltam; el valék ragadtatva; magasztalva ér­­zém magamat; — a’zongora’menny­dörgése örvénybe raga­dott, keblem szűkült, félve pillanték fel e’ művész’ magas­ságáig; vele hintázódtam, hangjai’ könnyűded hullámain, isteneltem őt, ’s mint első hangművész áll most is képze­temben. — Jött Ernszt; — előbbi képzetem, mint gigász, mint szírt áll; de a’ Carneval’ hangjai édesebben simultak keblembe; bensőbb, kedvesb hurt pendítettek meg. A’ hangvilág kifogyhatlan; a’ hegedű’ keble mérhetlen; áldás és átok repkednek ki belőle, és ez mind szivfenékre ült, ’s a’ velők’ legbensőbbjéig nyomul. — Igen , nincs valószí­nűbb rege amaz orpheusinál! P. E.“ A’ m. tudós társaság’ játékszini küldöttsége’ mun­kálatairól tizenkettődik értesítés. F. évi febr. 19től fogva a’ küldöttség hét ülésben tiz színművet fogadott el, u. m. 1. Moori vásár, vigj. 3 felv. Blum Károly után Kis Iván. 2. Mámor és szerelem, vigj. 4. felv. Bresznertől, ford. Fekete Soma. 3. Az őrült és gyermeke, dráma 5 felv. Souliétől, francziából ford. Nagy Elek. 4. Kakas és Hector, vigj. 3 felv. Raupachtól, ford. Zsivora József. 5. Sánta orvos, vigj. 5 felv. Leuthnertól, ford. ugyanaz. 6­. Nem kell több taní­tó, vigj. 5 felv. De Farától, spanyolból ford. Fekete So­ma. 7. Vén diák, dráma 2 felv. Malitztól, ford. F­ekete So­ma. 8. Pártfogolás, vigj. 5. Seribe­től, francziából ford. Erdélyi János. 9. Családi gyűlés, vigj. 2 felv. Albinitó­l, ford. Zsivora József. 10. Férfigyűlölő nők, vigj. 5 felv. Beneditttől, ford. németből ugyanaz. — Ezek , valamint a’ régebben elfogadott 96 színmű is, leiratás végett, bár­­melly színésztársasággal közöltétnek az academia’ titok­­nok-hivatala­ által. Ez­úttal a’ küldöttség’ részéről közzé tétetik, hogy miután némelly fordítók javítatlan, hibásan és olvashatlanul irt munkákat nyújtottak be, kénytelennek látja magát tisztán és hibátlanul irt, valamint nyelv’ tekin­tetében is gondosan készült kéziratokat kívánni, különben ezek el nem lesznek fogadtatva. Pesten a’ m. tud. társ. kis gyűléséből, máj. 25. 1840. D. Schedel Ferencz titoknok. Pápa, május’ 22. A’ jelen tavasz érzékeny vesztesé­geket hoz a gyülekezetünkre ’s főiskolánkra. F. hó’ 17 én estek­ 73/4 órakor, munkás és hasznos élete’ 77-dik évében halt meg Tót-Vázsonyban idősb Kuzay Gábor, a’ vesz­prémi egyházvidék’ világi segédgondviselője, több megye’ 1. bírája, Veszprém megye’ egykori főadószedője, a’ pápai ref. főiskola’ jótevője, ki rokon érzelmű nemeslelkü hit­vesével, Oroszy Juliánnával együtt, nemcsak a’ dunántúli superitendentia által Pápán újonnan építtetni határozott fő­iskola’ költségeire volt szives 1.000 váltó forintot ajándé­kozni, hanem az azon főiskolábani bölcselkedési és hittani oktatószékekre is 50,000 forintot kegyeskedett alapítani. Hideg tetemei f. hó’ 20-kan ünnepélyes szertartással, min­den rendű ’s rangú számos részvevő’kíséretében, kik közül egyházkerületünk’ superintendensét, megyénk’ első alispá­­nját, gyülekezetünk’ gondviselőjét,’s főiskolánk’ három tanítóját, említjük meg különösebben, .. pápai éneklőkan végtisztelgése , ’s Széki Béla pápai hittudományi oktató, Pap István vámosi, és Német János papkeszi lelkészek’érzé­keny és velős szónoklata közben takaríttatlak el. Áldás emlékezetére! Még mart. ltd. hunyt el Pápán, Pálizf­y Pál Veszprém megyei tb., ki nevezetes szerzeményiből: 1) a’ pápai főiskolábani alsóbb osztályok’ tanítói’ fizetésére 500 fr.; 2) ugyanezen főiskola’ kórházára 500 fr.; 3) a’ pápai ref. lelkész’ fizetése’ javítására 2,000 fr.; 4) ugyanazon gyü­lekezet’ szabad rendelkezésére 1,000 fr.; 5) a’ pápai ref. kántor’ fizetése’ javítására 500 fr.; 6) kántorlak-építésre 1,000 fr.; 7) a’ pápai ref. házi szegények’segedelmezésére 500 fr.; 8) ugyanazon gyülekezet’ épületei’javítására 500 fr.; ’s végre 9) a’ pápai születésű ref. szegény fiú- ’s leány­­gyermekek’ tanítására 1,500 frtot mind vált., buzgókodott alapítani. Béke porainak! Elegytár. F. Gyarmat, május’ 24. Ki kétkedett január. másod felében, az idő’ meglágyulását ’s majd szép kiderülését tekintvén, hogy az öreg kertésznek nagy termékenységgel kecsegtető jóslata valóban teljesülend? — Ő csaladkozott, ’s vele mindazok, kik jóslatában csak tőhegynyit is bizakodtak. A’ jövendő’ titkait föltárni egye­di, csak felsőbb hatalomé; mit egy életkor’ lefolytéval ta­pasztalatunk, csalhatlan igazság gyanánt ne tárjuk az ol­vasó közönség elébe. — Januar, és február, tavaszi derül­tével nálunk a’ fák majd általányosan rügybe verődve fa­kadni kezdettek; a’ kora tavasznak örült ugyan mindenki, de félvén ama’ közmondást. ,,a’ farkas nem ette meg a’ te­let­, egyszersmind remegett, ’s a’ népfélelem nem volt alaptalan. Derű után ború lett; csakhamar ujonan bekö­vetkeztek a’ dermesztő hideg, fagy ’s hózivatarok, ’s azt, mit a’ tél elmulasztott, a’ tavasz kétszeresen pótlá ki, el­­annyira, hogy barmaink, miket múlt évi novemberben já­szolhoz kötünk, még most is ott vannak. Telünk majd má­jus’ közepéig nyult, ’s most a’ hirtelen eső’ és olvadás’ kö­vetkeztében általányos árviz borítja vidékünket. Borzasztó látni Tisza és Szamosmenti környékeken a’ sanyarú ínsé­get; az árviz, sima térségen is két ölnyi magosságot ha­lad meg. Sírva nézzük fáradalmunk’gyümölcseit vetéseink­ben megsemmittetni. Takarmányunkat a’ hoszu tél föl­­emészté; most árviz borítja legelőinket,’s marháink éhség­től kinzatva bőgnek; szomszéd Brreg megyében, mint halljuk, már sokat meg is nyuztak. Sok ház összeomlott; sőt embertársaink közül is, kiket a’ hirtelen árviz véletle­nül útközben talált, több elveszett. Illy árvízre ez élet­kor még vidékünkön nem emlékezik. Istennek hála­ már apadni kezd. Itt, F. Gyarmaton , a’ szorgalom’ lelkes pél­dáját láthatók Kiss János uradalmi ispányban, ki már ta­valy a’ város’ szélén levő urasági búzatáblát az ostromló árvíztől szerencsésen megmenté; ezt teendő az idén is, és­ nap’hosszában csüggedetlen szorgalommal fáradozott; már a’ viz sima térségen is másfél öles magasságra nőtt, ’s ő az említett táblát még mindig, egész ötöd napig, szerencsésen védte; de a’ dühöngő elem szélvésszel páro­sulva erőt vett rajta, ’s táblája’egy részét elönté; ámde fá­radalma koránsem hasztalan, mert az öntudat’ édes nyugta­­tásán kívül, „hogy tisztének lelkesen megfelelt“, még azt is téve , hogy szorgalmasan védelmezett tábláján öt nappal kevesebb ideig tespedett a­ viz , mint más védtelenen , és így bizonyára vetése is jutalmazóbb leend, mint másoké.— T. Variról (Bereg megyében) ezt írják: Máj. 21. F. h.­lodikén hét hosszú héten át tartott szárazság után, kezdett az áldást hintő eső hullani vidékünkön, ’s növekedő szapo­­rasággal több nap esett. — Ugyanazon napokon kezdett esni Mármaros megyében is, ’s ott a’ hegyeket ’s völgye­ket magasan ellepett havat fölolvasztván, az árviz az on­nan eredő Tiszába villámsebességgel rohant, elannyira, hogy már május’ 14k én az itt Várin keresztül folyó Borzsa vizét nem csak folyni kényszerítette, hanem árkából mind a’ Tisza mind aztán a’ Borzsa is kicsapongván, a’ mellet­­tök levő töltések’ alacsonyabb részein fölülemelkedtek, vagy dühöngő habjaik a’ töltés’ gyöngébb hegein több öl­nyi rést csinálván, elborították Csetfalva, Koród, Csécse, T. Vári, Borzsova, Gecse, Macsola, Badaló, Csekke, Tarpa, Gulács , Jánd ’s több helység’ határit, annyira, hogy a’jö­vésmenés nem csak egyik helységből másikba történik csó­nakokon, hanem a’ lakosok templomba ’s egymás láto­gatására is összekö­­zött fadarabokon, tutajokon ’s ladiko­kon eveznek. Sok házból kiszorította a’ lakosokat a’ viz; házi kerteink’ veteményeit elsöprötte; viz alatt van a’ fö­­nebb említett helységek’ határain majd minden buzavetés. Tavaszi vetéseink, az árviz előtt a’ nagy szárazság miatt, ki nem kelhettek.­­ Más esztendőkben is voltak, mint mondják az öregek, árvizek határinkon; de illy hoszas egyarányuságban, mint a’ mostani, még nem volt; ma nyolczadik napja, mióta mezeinket, lakhelyünket egy­enlő magasságú viz borítja. Több oroszok, kik Mármarosból a’ Tiszán sót vagy fát ’s más egyebet szállítottak, elhagyva szálaikat, azokat a’ rakonczátlankodó Tisza’ árjaira bizva, magoknak valamelly emelkedettebb szárazon kerestek me­nedékhelyet, ’s ott várták darab ideig a’ szabadításukra ér­kezett embertársaikat. — E’ hó’ f8kán kezdé e’ megye

Next