Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-08 / 46. szám
46dik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás* és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Számadunk terjedelmesb politicai’s rokon tudományi értekezésekkel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közéletben jelesebb tünemények’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.HÍRNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Jun an* 1840. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, Bétatéren 749. sz. a., Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések: budapesti különféle; Buttlert jótékonysága; a’ Honművész Ernsztről; m. t. társaság; pápai levél; honi elegytár. Nagy britannia. A’ királyné’ születésnapi ünnepe ; parlamenti ülések; O’Connell’ újabb izgatásai az unió’ felbontása iránt; a’ Morning Chronicle a’ keleti ügyekről. Francziaország. Követkamarai ülések ; Lamartine’ beszéde Napoleon’ hamvai felől; Arago’ megtiszteltetése; párisi levél Thiers’ külügyi politicája felett; telegraff tudósítások Afrikából. Németország. Előkészületek Guttenberg’ százados ünnepének megülésére; a’ nürnbergiek és a’ bajor kormányhatározat. Olaszország. Törökország. Halil basa’ elbocsáttatása; Fridrik Főherczeg’ audientiája a’ szultánnál; szerb viszonyok. Amerika. Hirdetések. Magyarország. Ő cs. ’s ap. kir. Felsége a’ székesfejérvári káptalanban Paretics Ignácz éneklő-kanonokot olvasó-kanonokká .— Pendl Ferencz őr-kanonokot éneklő-kanonokká.— Farkas Imre székesegyházi főesperest őrkanonokká, — Gál József budai főesperest pedig székesegyházi főesperessé nevezni kegyelmesen méltóztatott. (Privát tud. A’ amélt. m. kir. udv. Kamara a’ternezélyi megürült k. erdőőri helyre Martuskovits János végzett erdészgyakornokot alkalmazta. Budapest, jun. 3. Pesti medardusi vásárunk mint a’ számtalan már eddig is megjelent külföldiek utczáinkon ’s boltok előtt tolongva magokat mutogatják, valamint minden főutakon jövő gyapjút ’s dohányt hozó, ’s végét alig látható szekerek, sürgő forgó összesereglett zsidóság tanúsítják, elegendő élénkséget mutat; kicsinyben nagyban a’jószág’ kelendőségét jövő lapjainkban közlendjük.— A’ nyárhavak’ elseje megérkezett, azokból, miket ez időszak osztogatni szokott kedvelőinek (azaz mindenkinek, mert ki volna, ki a’ szép időszaknak nem kedvelője?) keveset hozva magával, szép zöld pázsitot tudnillik , a’ mezők’ és rétek’ kedves illatait, szemkecsegtető virágokat, ’s ezeken túl keveset, alig egy pár szem éretlen cseresznyét. De mindez nem csuda; mert tulajdonkép azon hónapot, mellyhez a’ költők és a’ férfiak szépeink’ szeszélyét hasonlítgatni szokták, a’ kedvesnek hiresztelt május’ két utolsó hetében éltük le jóformán, midőn ritka nap múlt el, melylyen napfény és esőzés több ízben nem váltotta egymást.— Mi itt Budapesten külső mulatságainkat illeti, azok körül nagyobb élénkség mutatkozik, itt a’ vállalkozók sokkal buzgóbban törekednek a’ közönségnek mindennemű ’s minél szemeltebb éldeleteket nyújtani, mit azon egyszerű ok fejt meg, mert e’ részben a’ részvét is nagyobb a’ közönség’részéről; hány van, ki gondolja, hogy pénzét sárba dobálta ki, ha egy feltűnőbb magyar művet megvenni szíveskedik, holott napjában háromszor fagylaltozni igen gazdaságos költekezésnek és jól használt pénzkiadásnak tartja. A’ fagylaltozók’ gyülhelye pedig mostan Fischer Péter czukrász’ „Hebe-Kioszk’ja a’szervita piaczon, hol minden délután 12 és többféle fagylalt szolgálatik ki, mellyeket az ujság iró csak nevükről ismer, ezeket naponkint végig olvasván a’ magyar játékszini czédulákon német nyelven. Miután e’ köz mulató ’s étkezési helyek közt a’ „magyarkirályi“ ’s „wurm-udvari“ kávéházat, mellyek előtt virágkádokkal övedzett roppant hosszúságú pamlagok hívogatják a’ sétálót pihenésre , kávézásra ’s fagylaltozásra, megemlítettük, kitűnő dicsérettel kell szólanunk az úri-utczai leglátogatottabb kávéházról, mellyet a’ vendégei iránt anynyi figyelemmel viseltető Privorszky e’ napokban, mit minden évben tenni szokott, kitűnő csinossággal ujan festetett és bútoroztatott. Ismét uj példáját adta jótékonyságának, emberi szeretetének ’s buzgó hazafiságának a’jó tettekben fáradhatlan, ’s minden jó polgár és hazafitól mélyen tisztelt Buttler János gróf. F. évi tavaszelő 25-dikén ugyanis már Nádor , cs. kir. Fegsége’ kezeihez a’ Ludoviceára tett egész ajánlatát befizeté azon záradék mellett, hogy addig is, mig az academiai tanítás elkezdetik, megyei felügyelés alatt, valláskülönség nélküli választás’ útján, a’ 11 már törvénykönyvünkbe is iktatva lévő megyében ezen nagy mennyiség’ kamatjaiból ifjak neveltessenek. A’ kamatok évenkint 19.000 forintra menendők, mit a’ tisztelt gróf alapítványa’ záradéka’ tartalma szerint, maga saját használatára fordíthatandott mindaddig, mig a’ Ludovicea létre jövend; de ő ezt is a’ haza’ oltárára áldozá, hogy az elvetett mag kikelvén, hazánknak több müveit ’s nevelt polgára által, a’ közjó ’s jóllét hathatósan mozdíttassék elő, és több szegénysorsu szülöknek fiaik neveléséről aggodalmok megszüntessék. A’ Honművész 145. számában Ernszt harmadik hangversenyéről, melly máj. 31. volt, ez áll: „Ernszt ur’, mint már mondók , jeles művészi játszása biztos, szabatos, gyöngéd, egybevágó, lélekbe olvadó; — ’s májust szebben eltemetni nem lehetett. — Ernszt ur Capricesse, mint vidám nyájas május’ képe állt előttem. — Elégiáját ’s drámai fantáziáját, mint siránkozó hölgyet képzelém, melly a’ szende lágy tavaszi napok’ múltát kesergi. — Elmélyedve ’s mégis magasztalva bámultam a’ tünde könnyűdséget, melly játékán elömlik, ’s a’ húrok’ felszínén futkosónak kezében rejtezik. Képzelni nem tudtam, hogy az érzéseknek illy rohama szállhasson meg. — Az elegiának minden hangja egyegy könnyű, melly akaratlanul nyomul a’ szembe , ’s hogy előnyomulhat, olly jól esik a’ kebelnek; ’s a’ fantázia’ folyamán a’ szivhúrok megpendülnek, ifjúkori álmok, első szerelem, holdvilág, költői képek, vesztett remény, csak hit, édes és elárult barátság és minden, gyöngéden és erősen nyomulnak a’ lélekre, — ’s ez öröm és keserűség közt remeg; — felejtve minden; csak egy magasztalt érzés nyomja és emeli a’ szivet; a’képzet tempe’virányain élvezi a’gyönyört. — Előhivatása zajos , többszöri volt; babér-koszorút nyujtanak neki, mint érdemié, ’s néhány versezetet osztottak ki a’ meglehetős számú hallgatók közt. És most, mint vihar, mellyben csak a’vész’ sikoltását halljuk , olvadt egy hanggá a’ terem; ’s e’ hang „Carneval“ zúgott. — Nem — e’ méltán kedvelt darabot leírni nem lehet.— Képzeljetek—hiszen már láttatok — egy álarczos bált; ötven hang hallatik, ’s ugyanannyi susogás; egy egész terem beszél; vékony és vastag, alacsony és magas, finom és durva, éles és mély, gyöngéd ’s durva, nyájas és mogorva; vidám, boszús , enyelgő , hamis, csábító, kérlelő, siránkozó, olvadó, visszataszító és simuló hangokat hallasz, és ezt mind egyszerre, ’s e’ hangok nem nyomják el a’ zenét, melly e’ vigalmat éleszti; ez mindig hallatik; ’s e’ zenébe a’ pattogtatott húrok’ hangja mint lágy dobszó olvad bele, ’s kiegészíti a’ csalást. — Az édes hangok’ súlyától fáradtan, mint ki egy Carnevalban éjt izzadt át, — vagy ki hosszú álomban kedves rémképekkel küzdött, hull vissza a’ hallgató; midőn a’ véghang felpattant, ’s mély csend beáll vagy uj tapsvihar zendül meg — és ujan kezd eszmélni — akarata volna a’ kedves művésznek keblére rohanni, — de irigyység lobog fel benne, nem a’ művészet’ tökélyét irigylő, hanem azon eget, melly keblében rejtezik, azon gyönyörű érzet-forrást, melly olly jóltevőleg enyhít; azon szép eszmény-világot, mellyben csak egyedül ő él; azon ellenállhatlan hatalmat, mellyel mindenkit vonsz, állatokat szelídít, sziklákat éleszt. — Öreg urak tisztes arcczal, kiket tünde fény nem vakít, ’s kik meggondolják, mielőtt az eszmét szóvá alakítnák, ’s kik Paganinit hallák, suttogok mellettem, hogy arczaikon a’ két szem nem áll közelebb , mint a’ két hegedűhős. — Csudáltam Lisztet,’s ti, kik őt bámultátok,’s most Ernsztet hallátok, ne szóljatok meg; én igy érzek ! Talán nincs pontos fogalmam a’művészetről; talán vannak időpontok, midőn az érzékek’ hatalma dúsabb, árasztóbb; de nekem úgy tetszik, a’ zongora hálátlanabb zenekebel a’ hegedűnél.— Lisztet csudáltam; el valék ragadtatva; magasztalva érzém magamat; — a’zongora’mennydörgése örvénybe ragadott, keblem szűkült, félve pillanték fel e’ művész’ magasságáig; vele hintázódtam, hangjai’ könnyűded hullámain, isteneltem őt, ’s mint első hangművész áll most is képzetemben. — Jött Ernszt; — előbbi képzetem, mint gigász, mint szírt áll; de a’ Carneval’ hangjai édesebben simultak keblembe; bensőbb, kedvesb hurt pendítettek meg. A’ hangvilág kifogyhatlan; a’ hegedű’ keble mérhetlen; áldás és átok repkednek ki belőle, és ez mind szivfenékre ült, ’s a’ velők’ legbensőbbjéig nyomul. — Igen , nincs valószínűbb rege amaz orpheusinál! P. E.“ A’ m. tudós társaság’ játékszini küldöttsége’ munkálatairól tizenkettődik értesítés. F. évi febr. 19től fogva a’ küldöttség hét ülésben tiz színművet fogadott el, u. m. 1. Moori vásár, vigj. 3 felv. Blum Károly után Kis Iván. 2. Mámor és szerelem, vigj. 4. felv. Bresznertől, ford. Fekete Soma. 3. Az őrült és gyermeke, dráma 5 felv. Souliétől, francziából ford. Nagy Elek. 4. Kakas és Hector, vigj. 3 felv. Raupachtól, ford. Zsivora József. 5. Sánta orvos, vigj. 5 felv. Leuthnertól, ford. ugyanaz. 6. Nem kell több tanító, vigj. 5 felv. De Farától, spanyolból ford. Fekete Soma. 7. Vén diák, dráma 2 felv. Malitztól, ford. Fekete Soma. 8. Pártfogolás, vigj. 5. Seribetől, francziából ford. Erdélyi János. 9. Családi gyűlés, vigj. 2 felv. Albinitól, ford. Zsivora József. 10. Férfigyűlölő nők, vigj. 5 felv. Beneditttől, ford. németből ugyanaz. — Ezek , valamint a’ régebben elfogadott 96 színmű is, leiratás végett, bármelly színésztársasággal közöltétnek az academia’ titoknok-hivatala által. Ezúttal a’ küldöttség’ részéről közzé tétetik, hogy miután némelly fordítók javítatlan, hibásan és olvashatlanul irt munkákat nyújtottak be, kénytelennek látja magát tisztán és hibátlanul irt, valamint nyelv’ tekintetében is gondosan készült kéziratokat kívánni, különben ezek el nem lesznek fogadtatva. Pesten a’ m. tud. társ. kis gyűléséből, máj. 25. 1840. D. Schedel Ferencz titoknok. Pápa, május’ 22. A’ jelen tavasz érzékeny veszteségeket hoz a gyülekezetünkre ’s főiskolánkra. F. hó’ 17 én estek 73/4 órakor, munkás és hasznos élete’ 77-dik évében halt meg Tót-Vázsonyban idősb Kuzay Gábor, a’ veszprémi egyházvidék’ világi segédgondviselője, több megye’ 1. bírája, Veszprém megye’ egykori főadószedője, a’ pápai ref. főiskola’ jótevője, ki rokon érzelmű nemeslelkü hitvesével, Oroszy Juliánnával együtt, nemcsak a’ dunántúli superitendentia által Pápán újonnan építtetni határozott főiskola’ költségeire volt szives 1.000 váltó forintot ajándékozni, hanem az azon főiskolábani bölcselkedési és hittani oktatószékekre is 50,000 forintot kegyeskedett alapítani. Hideg tetemei f. hó’ 20-kan ünnepélyes szertartással, minden rendű ’s rangú számos részvevő’kíséretében, kik közül egyházkerületünk’ superintendensét, megyénk’ első alispánját, gyülekezetünk’ gondviselőjét,’s főiskolánk’ három tanítóját, említjük meg különösebben, .. pápai éneklőkan végtisztelgése , ’s Széki Béla pápai hittudományi oktató, Pap István vámosi, és Német János papkeszi lelkészek’érzékeny és velős szónoklata közben takaríttatlak el. Áldás emlékezetére! Még mart. ltd. hunyt el Pápán, Pálizfy Pál Veszprém megyei tb., ki nevezetes szerzeményiből: 1) a’ pápai főiskolábani alsóbb osztályok’ tanítói’ fizetésére 500 fr.; 2) ugyanezen főiskola’ kórházára 500 fr.; 3) a’ pápai ref. lelkész’ fizetése’ javítására 2,000 fr.; 4) ugyanazon gyülekezet’ szabad rendelkezésére 1,000 fr.; 5) a’ pápai ref. kántor’ fizetése’ javítására 500 fr.; 6) kántorlak-építésre 1,000 fr.; 7) a’ pápai ref. házi szegények’segedelmezésére 500 fr.; 8) ugyanazon gyülekezet’ épületei’javítására 500 fr.; ’s végre 9) a’ pápai születésű ref. szegény fiú- ’s leánygyermekek’ tanítására 1,500 frtot mind vált., buzgókodott alapítani. Béke porainak! Elegytár. F. Gyarmat, május’ 24. Ki kétkedett január. másod felében, az idő’ meglágyulását ’s majd szép kiderülését tekintvén, hogy az öreg kertésznek nagy termékenységgel kecsegtető jóslata valóban teljesülend? — Ő csaladkozott, ’s vele mindazok, kik jóslatában csak tőhegynyit is bizakodtak. A’ jövendő’ titkait föltárni egyedi, csak felsőbb hatalomé; mit egy életkor’ lefolytéval tapasztalatunk, csalhatlan igazság gyanánt ne tárjuk az olvasó közönség elébe. — Januar, és február, tavaszi derültével nálunk a’ fák majd általányosan rügybe verődve fakadni kezdettek; a’ kora tavasznak örült ugyan mindenki, de félvén ama’ közmondást. ,,a’ farkas nem ette meg a’ telet, egyszersmind remegett, ’s a’ népfélelem nem volt alaptalan. Derű után ború lett; csakhamar ujonan bekövetkeztek a’ dermesztő hideg, fagy ’s hózivatarok, ’s azt, mit a’ tél elmulasztott, a’ tavasz kétszeresen pótlá ki, elannyira, hogy barmaink, miket múlt évi novemberben jászolhoz kötünk, még most is ott vannak. Telünk majd május’ közepéig nyult, ’s most a’ hirtelen eső’ és olvadás’ következtében általányos árviz borítja vidékünket. Borzasztó látni Tisza és Szamosmenti környékeken a’ sanyarú ínséget; az árviz, sima térségen is két ölnyi magosságot halad meg. Sírva nézzük fáradalmunk’gyümölcseit vetéseinkben megsemmittetni. Takarmányunkat a’ hoszu tél fölemészté; most árviz borítja legelőinket,’s marháink éhségtől kinzatva bőgnek; szomszéd Brreg megyében, mint halljuk, már sokat meg is nyuztak. Sok ház összeomlott; sőt embertársaink közül is, kiket a’ hirtelen árviz véletlenül útközben talált, több elveszett. Illy árvízre ez életkor még vidékünkön nem emlékezik. Istennek hála már apadni kezd. Itt, F. Gyarmaton , a’ szorgalom’ lelkes példáját láthatók Kiss János uradalmi ispányban, ki már tavaly a’ város’ szélén levő urasági búzatáblát az ostromló árvíztől szerencsésen megmenté; ezt teendő az idén is, és nap’hosszában csüggedetlen szorgalommal fáradozott; már a’ viz sima térségen is másfél öles magasságra nőtt, ’s ő az említett táblát még mindig, egész ötöd napig, szerencsésen védte; de a’ dühöngő elem szélvésszel párosulva erőt vett rajta, ’s táblája’egy részét elönté; ámde fáradalma koránsem hasztalan, mert az öntudat’ édes nyugtatásán kívül, „hogy tisztének lelkesen megfelelt“, még azt is téve , hogy szorgalmasan védelmezett tábláján öt nappal kevesebb ideig tespedett a viz , mint más védtelenen , és így bizonyára vetése is jutalmazóbb leend, mint másoké.— T. Variról (Bereg megyében) ezt írják: Máj. 21. F. h.lodikén hét hosszú héten át tartott szárazság után, kezdett az áldást hintő eső hullani vidékünkön, ’s növekedő szaporasággal több nap esett. — Ugyanazon napokon kezdett esni Mármaros megyében is, ’s ott a’ hegyeket ’s völgyeket magasan ellepett havat fölolvasztván, az árviz az onnan eredő Tiszába villámsebességgel rohant, elannyira, hogy már május’ 14k én az itt Várin keresztül folyó Borzsa vizét nem csak folyni kényszerítette, hanem árkából mind a’ Tisza mind aztán a’ Borzsa is kicsapongván, a’ mellettök levő töltések’ alacsonyabb részein fölülemelkedtek, vagy dühöngő habjaik a’ töltés’ gyöngébb hegein több ölnyi rést csinálván, elborították Csetfalva, Koród, Csécse, T. Vári, Borzsova, Gecse, Macsola, Badaló, Csekke, Tarpa, Gulács , Jánd ’s több helység’ határit, annyira, hogy a’jövésmenés nem csak egyik helységből másikba történik csónakokon, hanem a’ lakosok templomba ’s egymás látogatására is összeközött fadarabokon, tutajokon ’s ladikokon eveznek. Sok házból kiszorította a’ lakosokat a’ viz; házi kerteink’ veteményeit elsöprötte; viz alatt van a’ fönebb említett helységek’ határain majd minden buzavetés. Tavaszi vetéseink, az árviz előtt a’ nagy szárazság miatt, ki nem kelhettek. Más esztendőkben is voltak, mint mondják az öregek, árvizek határinkon; de illy hoszas egyarányuságban, mint a’ mostani, még nem volt; ma nyolczadik napja, mióta mezeinket, lakhelyünket egyenlő magasságú viz borítja. Több oroszok, kik Mármarosból a’ Tiszán sót vagy fát ’s más egyebet szállítottak, elhagyva szálaikat, azokat a’ rakonczátlankodó Tisza’ árjaira bizva, magoknak valamelly emelkedettebb szárazon kerestek menedékhelyet, ’s ott várták darab ideig a’ szabadításukra érkezett embertársaikat. — E’ hó’ f8kán kezdé e’ megye