Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-03 / 71. szám

5.ldik szám.­­ J1 A* Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeretű, piaczi árak’, duna­­vízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Századunk terjedel­­mes tb politicai és rokon tudományi értekezések­kel, a’ kis futár literatúrai, művészeti és közélet­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen.Hinzuck Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi ©roa® József. September’­3.1940. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr at kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 749. 87. o., Pesten Füskéti Landere­ Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadta­t­­nak. Minden nem-hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések; zemplényi és temesi közgyűlések; fővárosi tudósítások; a’ pesti gyakorló-iskola pró­­batéte ; fai. Ürményi Ferencz fogadtatása Dalmátországban; adakozások Mátyás király emlékére. Ausztria. Nagybri­­tannia. Oxford az őrültek házában; amerikai csempészkedés. Francziaország. A’ király’ veszélyes tengeri utazása; fo­gadtatása Boulogneban; a’franczia lapok Thiers ellen. Spa­nyolország. Németország. A’ porosz királyi bocsánatle­vélnek hatása; a’ ban­no­verai alkotmánylevél. Törökország és Egyiptom. Hir szerint a’ syriai lázadás még nincs elfojt­va. Kis futár. A’ bortermesztés Magyaroszágban . Prismai faut; Almanach társaság. Függelék. Hirdetések: Magyarország és Erdély. Ó cs. ’s ap. kir. Felsége a’ felső-biberstomni bányai rétegmester fokozatos előmozdítását helybenhagyni ’s az így ott megürült harmad rendű rétegmesteri helyekre Dob­­rovszky Antal kir. bányamérő segédet, Koltok János kir. főhutamestert és Szmik­gnicz kir. bányagy­akornokot alkal­mazni ; az ekkép megürült bányamérő-segéd hivatalra Ra­vasz Sándor bányagyakornokot, a’ főhutamesteri helyre pedig Thiery Vilmos aknahutászt előmozdítani; — továbbá Molocsányi Mihály kir. bányagyakornokot felsőbányai fő­­hutamesterré kinevezni, Halbendiensl Ferencz borsobányai bánya- és hutaigazgatót pedig a’ nagybányai főfe­ügyelői hivatal pénztárnoki hegyére az „igazgató“ czím megtartásá­val átteni legkegyelmesebben méltóztatott. (Prív. tud. A’ m. k. udv. Kamara a’ hradeki sóhivatalnál meg­ürült beszedő helyre Mirsch Jakab ott ellenőrködő só­­mázsamestert, a’ buccarii kir. sómázsamesteri szolgálatra Bardács József fiumei kir. sómázsálót, a’ pancsovai kir. sóhivatalnál megürült kir sómázsamesteri hivatalra Perpics György pécsi kir. sómázsálót, a’ kanizsai sóhivatalnál Pa­­csalka József áttételével megürült mázsáté helyre Szobolik Károly gácsi kir. sópajtnért, ennek helyébe pedig Mal­a­­csek István eszéki kir. sószámvevőt alkalmazá. @ S. A. Ujhely, aug. 25. Folyó hó’ 22kén Zemplén megye gyűlést tartván, abban a’ több felvett tárgyak között előterjesztő a’mélt. elnök első alispány, hogy több évek lefolyta után most lehet csak szerencsés e’ megye orszá­gunk’ főcancellárja’stb. és megyei főispány főmélt. Mailáth Antal gróf ő kegyelmességét keblében üdvözelhetni; ahhoz képest úgy hiszi, hogy legkevesebb az , mit e’ megye a’ hon illy magas helyzetű oszlopa ’s megye főkormányzója illő ’s köteles megtisztelésére tehet, ha üdvözlésére egy küldöttséget nevezend. Ezen elnöki előterjesztés a’ megyei rendek’ szivében mély’en vésett buzgó óhajtásokat fejezvén ki, egy díszes ’s nagy számú küldöttség neveztetett, a’ méltóságos első alispány’ vezérlete alatt ; kegyelmességé­­nek megyei egyik jószágában Perpenyik helységben a’ me­­gye’ érzeteit tisztelve megviendő és nyilványitandó. Melly aug. 24-én illő dísszel tisztében eljárván, a’ küldöttségi szónok ekkint tolmácsoló a’ megye mély­ alázatos tisztele­tét’s üdvözlését: „Főméltóságu gróf, cs. kir. kamarás, való­ságos belső titkos tanácsos, cs. kir. asztalnok, magyar kir. udv. főcancellár ’s főispány ur, nagy kegy­ességű kegyel­mes Urunk! A’ leányvári Tisza hánykodó habjai miért si­multak? mi szokatlan csillogással ömledeznek csöpjei? a’ vízi pillék uj fényt öltve szárnyaikra látszató kedvvel miért repesik körül partjait? bizonyára mesés vizi iste­nei a’ régiségnek nyertek újra létet, ’s azok sugák meg a’ leány vári Tiszának, hogy legnagyobb fényű fiát hozák vi­zei Zemplén megyének, kis időre pihenni országos terhes gondjaitól kegy­elmességedet szülötte honába ’s javaiba vissza. Oh boldog folyam! Te üdvözlöd először az olly készséggel adni szándéklott alázatos de szívből röppenő tisztelkedést szerényen kerülő megyénk legnagyobbját, te borultál lábaihoz hódolva, ’s elhaló neved örökitéd, mert a’ három századdal ezelőtt Zápolya jármát megtörni hitt er­­délyországi vajda ivadékát, Magyarország’ nagyfényű fő­­cancellárját hullámid hozák, így nyernek fényt’s nevet, így örvendeznek a’ lelketlen lények is; ’s Zemplén, mellynek fija ’s neveltje kegyelmességed, ne nyilványítsa e’ magasz­tos örömöt nagy szülöttjének ’s vendégének? Tudja az egész hon ugyan is, ’s ne tudnád e’ megye, milly nagy egyik főbb eszközlője volt kegyelmességed a’ most legközelebb országgyűlésileg nyert országos nagy jótéteményeknek? Íme ezek közt a’katonai élelmezés és szállásolás, a’ Duna ’s egyéb folyamok szabályozása, a’ büntető rendszer javítása tárgyaiban jövőre gyümölcsözendő magok már elvetvék. A’ magyar nyelv’ virágzása tetőpontjára emelve, a’job­bágyság jobb léte eszközölve, a’ mezei termékek ’s ültet­vények és szomorú végnyughelyei az embereknek bizto­­sítvák, a’ kereskedés, váltótörvény ’s székek által megala­pítva vágynak,’s mi tőbb, szétoszlatva a’ terhes jelleg, mellyet a’ hon’ fijai véleményeinek olly élénken volt meg­­hasonlása méltán okozott, elengedvék a’ polgári vétkek, csendességben, nyugalomban’s kibékítve minden. E’terhes időkben, hol sok, ki hat szót egybesorozni alig bir szakás ütközés nélkül, fogalmát haladó országok kormányairól szól­­tani nem pirul, hol gyakran az ész és tapasztalás’ dolgaiba avatkozik, sőt határoz a’ lármás értetlen tömegi zaj; vaj mi nehéz, mi hihetlen munka vala ez! Ezekben és olly szám­talan elő nem számlálhatókban való főbb részvéttől ’s eny­­nyitől pihenni hazajövőnek, országunk nagy oszlopának kegyelmességednek mutatja tehát be e’ megye is általunk hálás üdvözlő, mély alázatos tiszteletét ’s azon óhajtá­sát, hogy legyenek kellemdusak, legyenek nem háborított tiszta örömekkel fűszerezettek ’s e’ megyére is áldást ho­zók itt mulatósa napjai kegyelmességednek, hogy uj erőt nyerve az olly szépen zöldelő anyatermészet’ kebléből, számos évekig eszközölhesse, mit eddig is már olly fényes ’s boldogító sikerrel tett kegyelmességed, dicső királyunk’ ’s honunk egybekapcsolt javát.­ E’ nap’ örömeit egy fényes ’s a’ magas megtisztelt ’ kegyelmeségének hosszas boldo­gító becses éltéért többszörösen emelt pohár köszöntések­kel indított vendéglés rekesztette be. Temesvár, aug. 22. Tihanyi Ferencz temesi gróf főispány folyó hónap’ 16kán érkezett városunkba, az elibe ment megyei Kir. és Il­t. fényes küldöttsége kíséretében. Más­nap, azaz 17kén, a’ püspöki székesegyházban szent lélek ájtatos meglátta után a’ megyei ó-ház gy­ülésteremé­­be tértek a’ számos seregletü megyei Rirdek. Itt felolvas­tatván ő cs. k. fels. udv. parancsai, miknélfogva Tihanyi Ferencz ur temesi gróffá ’s főispánnyá kineveztetvén, egy­szersmind a’ szokott beiktatási ünnepélyességek alól föl­mentetett, kihirdettetett egy úttal ő fels. az érintett kine­vezés megerősítésére kiadott k. k. főispányi­ adománylevele is. Ezután a’ köz tiszteletű kormányzó, Csanádi püspök Lo­novics József ő nm. előmondása után m. nyelven a’szokott esküt letevőn, a’ megyei KK. és RR. lelkülete szokott nyá­jasságából folyó ékes beszéddel üdvözlötte, mit az egyje­gyűit sokaság valódi örömérzettől áradozó keble sokszoros „éljen“ kiáltásival fogadott ’s első alisp. k. t. Dessewffy Antal ismeretes szónoklatával a’ megyei KK. és RR. élénk örömömledezési kört ezek nevében viszonzott. Az ez után folytatott közgyűlés nevezetes­ határozati következők: Lacz­­kovics János alispány’s Várkonyi Ád­ám főjegyző mint volt országgy­ű­lési követek, terjedelmes ’s az országgy­ülés lefo­gását híven kitüntető végső tudósításaik felolvastatván, a’ megyei KK. és RRnek a’követ urak eljárásávali megelégü­­lésök jegyzőkönyvbe iktattatott. Ő felségének, az ország­gyűlési üdvös törvényekre kimondott k. megerősítése vé­gett hódoló hálak­at rendeltetett; országunk frig nádorának a’ haza javára szentelt olly hosszas hivatalnokkodása, va­lamint múlt országgyűlésen elnökileg a’ különböző vélemé­nyek egyesítése ’s törvények létesítése iránti fáradozási tekintetéből szinte köszönő felírás határoztatok, e fölött arczképének a’ megye gy­űléstereme számára szabad aján­lat útján befolyandó pénzbéli megszerzése határoztatván, a’ megyei KK. és RR. olly buzgó lelkesüléssel siettek e’ határozat sikeresítésében , minélfogvást az egy napi gyű­lésben aláirt mennyiség 200 pengő frtot meghaladott. Majláth Antal gr. főkanczellár ’s Majláth György ország­bíró uraknak is a’ haza java előmozdítására tett munkálko­­dásikért ’s a’ jótékony törvények alkotásában ’s nemzet és kormány­ közti kölcsönös bizodalom megerősítésében kitün­tetett buzgalmukért köszönő­ levél íratni rendeltetett, ezre­kül e’ magas kormány férfiak főispány­ ui által a’ Rendek kívánságára táblabirókká neveztettek. Deák Ferencz zala­­megy­ei volt követ urnak a’ képviselő kar jeles férfiai kür­ti ragyogó állása, lelkűidének szerénysége, bámulatos szónokisága, ’s észbeli ritka tehetségei felhozatván, főis­­pányul a’ haza nevezett nagy fiának e’ megye részéről táb­­­labiróvá leendő neveltetése végett, a’ nagy számú gyü­lekezet közös akarata folytában megkéretett, mihez képest főispány ur országszerte tisztelt Deák Ferencz urat tábla­­biráink koszorújába fűzte, miről is a’ nagy férjfiu, érde­meinek megismerése mellett, különös levél által értesítet­­ni rendelteték. Kövér János főbíró urat végzetül a’ Kir. é.é Bedek váltótörvényszéki bíróvá leendő kinevezés végett ő felségének ajánlották. Főispányunk Temesvár keblében töltött 5 napi mulatozta közben valódi magyar vendégsze­­retetének, elnöki ritka ügyességének , tisztkörében, ’s kü­lönösen mint némi tárgyakba­n fels. által k. kinevezett kir. biztos fáradhatlan szorgalmának, alattosi iránti szives le - bocsátkozásának olly ritka jeleit adta, miszerint elnsenete különös sajnálkozással fogadtatván a’ szeretett kormány­­­zótul nehezen váló Rendek közül számosan őt a’megye ha­táráig kisérték. (Járt Budapesti napló. Városunk legújabban tündöklő példáját adá, hogy nemcsak anyagi jóllétről gondoskodik, hanem a’ szép nagyszerű házak építtetésin kivül még ma­radandóbb ’s dicsőbb emléknek is törekszik letenni talpkö­vét, melly egyszersmind kapocskőül szolgáljon szellemi jóllét, idegenszin-enyésztés ’s általán­os nemzetisedés közt. F. hó 221kén tartott tanácsü­lési jegyzőkönyve szerint ugyanis az újabb törvények kihirdetése után a’ 6ik tör. czikk. következtében, melly a’ nemzeti nyelv gyarapítását érdekli, tanácsilag rendeltetik: 1) hogy nemcsak legf. helyre, hanem a’ magyar kir. helytartó tanácshoz, és m. kir. udv. kamrához teendő felírások is ezentúl egyedül magyar nyelven szerkesztessenek ; 2) hogy mindennemű tiszti és hivatalos tudósítás mai naptól fogva hasonlókép csak magyar nyelven tétessék; 3) hogy ezen hatóság jegy­­­zőkönyvei mostantól fogva nemzeti nyelven folytattassa­­nak, ’s 4) az örök bevallásokról kiadandó hiteles levelek kezdő és befejező szakaszai magyar nyelven hrassanak , vagyis nyomassanak ki. Többnyire, hogy a’ hivatalin,i utasítások és hitformák részint magyarra fordíthassanak, részint pedig, nevezetesen az utóbbiak, jobb formába szer­­kesztessenek , e’ végre Száz Mátyás, Szekrényessy Endre tanácsnok és Góniczy Ferencz főjegyző un. kiküldetnek. Tölgyessy János polgármester ur és a’ nemzeti iskolák igazgatója olly rendeléseket teend, hogy a’ városi kis is­kolákban, nevezetesen a’ 2dik észt. osztályában a’ tanítási tárgyak magyar nyelven adassanak elő, mi is Adamkovics Mihály kir. tanácsos és prépost ’s pozsonyi kerületi iskolák főigazgatójának megiratni fog. Pest város’ e’ szép példája bizony­osan haz­­szerte utánzásra találand, hol még eddig illy rendszabályok nem foganatosítanak. (járj Pest, aug. 22. Ő cs. k. herczegsége István Főher­­czeg kívánt egészségben Budára érkezvén aug. 27 színhá­zainkat, a’ Ferencz városi Szvetenai Márton ur építette új katonalaktanyát, nem különben a’ most keletkezett lövész­intézetet személyes látogatására ’s figyelmes visgálatára méltató, mindenütt magas megelégedésének örvendetes és buzdító jeleit nyilványítván. Az utószor’említett intézetben, a’ lövésztársulat’ részvényeseitől német és latin beszédek­kel üdvözöl­te­tett, az utóbbira magyarul válaszolt, sőt az ISd­­ term­esztés Ma­g­yarországban. A’ magyarországi bortermesztésről az ausztriai Lloyd ’s ez után a’ bécsi hírlap egy hosszú czikkelyt közöl, mellynek eleje igy hangzik : „Francziaország után tagat­atlanul Ma­gyarország egyik legtekintetreméltóbb bortermesztő ország Európában, a’ bornak mind sokaságára mind különféleségére nézve. Magyarországnak 59 millió holdnyi földterületéből majd harmadfél millió szőlőtőkékkel van beültetve ’s az évenkinti bor­ny­eremén­y­­ értéke több mint 126 millió forintra megy. Ezen országnak legfőbb áruezikkelye a’ bor, ’s a’ magyar a’ gazda­sági iparágak közül a’ bortermesztést legjobban érti ’s azzal különös szorgalommal és tárgyismerettel bánik; borai általá­ban igen szeszesek ’s csak kevés vizrészekkel bírnak, azért is ezek az úgynevezett nehéz vagy vastag borokhoz számlálhatnak.“ Ezután átmegy a’ czikkely különösen a’tokaji borra ’s ezt leg­első, a’ménesit pedig másod rangúnak tartja; ezek után so­rolja a’ ruszti, sopronyi, szentgyürgyi, újhelyi, egri és budai vörös borokat, majd a’ siráki, récsei és somlyai fehér borokat; igen jóknak tartja a’ szekszárdi, pesti, vilányi és neszmélyi borokat is, mellyeknek némellyikét a’ rajnai, némellyikét pe­­ st­i s­z it m­á r.­ dig a’champagnei és burgundi franczia borokhoz hasonlónak hi­szi. De minden magyarországi borok közül leginkább kiemeli a’ tokajit, mint legnemesebb­ és legjelesebbet, „melly — úgy mond — minden savanytól ment ’s melly igen nagy fokú tüzes­­séggel bir, alkoholának mennyiségére nézve minden más bort meghalad, aromájára nézve pedig az olasz és görög borok ál­tal sem előztetik meg.­ Ezután leírja (mint tudja, ’s a’ ma­gyar neveket igen furcsán kiírva) a’ tokaji bor termő helyét, a’ hegyaljai vidéket, melly — szerinte — 43,792 hold földet fog­lal magában, ’s mellynek legnevezetesebb helye a’ Tokaj, Tar­­czal, Tálya ’s részint Mád helységek közti, mintegy két óra járásnyi, úgynevezett „Mézes-Máté“ környék, hol (Szirmay előadása szerint) IV. Béla király ültette 1241 ben az Olaszor­szágból és Moreából hozott első szőlövesszőket. Végre átmegy a’ közlemény a’ tokaji borszüretre’s a’bor készítés- és bánás­módjára, ’s mindezeket hosszadalmasan (az előttünk ismeretes adatok szerint) leírja, ’s ekképen végződik: ,,A’ Hegyaljá­n évenkint termett bort 180,va. pozsonyi akóra tehetni (akóját 36 bécsi pinzre számlálva). A’ tokaji bornak, valamint általá­ban a’ magyar boroknak, nincsen meghatározott ára, melly csak az ó boroknál kevesbbé változó, így az utóbbi szerencsés bor­években a’ 10 vagy 20 éves tokaji borért 70—100 aranyat fi­zettek, ’s az ugyanolly idős máslásért 20—35 aranyat. E’ ma­gas ár, melly nem annyira a’ tokaji bor ritkasága mint szapora kihordásának (nevezetesen Sileziába, Gallieziába, Lengyel- és Oroszországba) tulajdonítható, igen gyakran alkalmul szolgál meghamisításokra a’ borkereskedők mesterkedései által, amely­­lyek már tetemes fokra hágtak. A’ valódi tokaji bort azonban könnyen megismerhetni természetes tiszta és aranysárga szí­néről, kellemes édes és aromati­us izéről, finom ’s a’nyelv­re nézve szolid szeszéről, ital utáni tüzességéről, melly azon­nal az embernek valamennyi tagjait átfutja hathatós erejével, ’s felesleges italával az egész vérrendszert fölhevíti és izzadásba hozza, de soha sem okoz fejfájást vagy egyéb bajt. Másik is­mertető jele a’ tokaji bor finomságának a’ tarthatóság, mellyre nézve is minden egy­éb borokkal vetekedik. A’ vele megtöltött palaczkot, hacsak mélyen és je­­be van dugva, hús és száraz pinezében évekig eltarthatni, a­­nélkül hogy a’ bor legkevesb­­bé is változnék, szinére, szeszére, aromájára vagy réizére nézve.“

Next