Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-26 / 69. szám

Prága, aug. 7. Az ISi­­­ki pénzügyi szerencsétlenség óta Csehország nem szenvedett kereskedés és iparűzésében olly nagy elakadást ,mint a’ mostani, melly egy év előtt kezdődött ’s a’ bé­csi legközelebbi bukások által az legfőbb fokot érte. Csehország­­nak sok nagy jószágbirtokosai vannak, maga az ország azonban nem aranydús; terjedelmes gyáripara tehát legnagyobbrészint hitelen alapult, kivált a’ bécsi kereskedőházakon, mellyeknek élén Geymüller és Steiner állottak ; ezeknek megbuktával eddigi legbővebb segédforrásaink kiapadtak ’s a’ bécsi piatzon uralkodó páni félelem miatt lehessen ott most uj segédforrásokra akadni; legnagyobb tekintetben álló gyám­okaink közül sokan egyszerre kényszerítve valának fizetéseiket megszüntetni. Ennek a’ keres­kedésre további káros következményeit ki nem számíthatni, mert a’ bizalmatlanság mindinkább növekszik. Itt agyforitaimla. London, aug. 11. Minden oda mutat, hogy sir R. Peel állhatatosan megmarad határozatánál, Sh­aw-Lefebvre urnák szólóvá­ választatását gyám­olítani, bármelly igen buzgólkodjanak is ellene a’ Times és Standard. Hiszik most, hogy a’ Morning- Post fogna a’ Peel-ministeriumnak fő műszere lenni. Az Exami­ner hiszi erősíthetni is, hogy l’eelnek ama’ határozata önmagá­tól eredeti ’s nem úgy tolatott rá némelly párthívei által. Angol lapok telvék a’ gyárkerületekben, főleg Manchester­ben, félbeszakadó ipar következtébeni munkahiányának legszo­­morubb ábrázolatával. Ashley lord, lory, Shaftesbury gróf idősb fia, ki már több parlamenti ülésekben a’ gyármunkások, névsze­­rint a’ gyúrókban dolgozó gyermekek állapotjavítására munkált, ’s e’ végre „Factory bill“-jét szőnyegre hozta, mally azonban sir K. Peel által szintúgy mint Hwwe úrtól ’s túlzó szabadelvű társaitól megtámadtatok és szavazás következtében félrevettetett, vizsga-utazást tesz ez emberbaráti ezérra Lancashire és Yorkshi­­reben, hol különösen a’ pamutfonók állapotának javítása szüksé­ges. A’ Standard igy ír: „Az ő lordsága sikeréről a tudósítások kielégítőleg hangzanak, miután azokból kiviláglik, hogy sok gaz­dag é s hatásteljes fonógyártulajdonos nézeteiben megegyez. Azon gyárosoknak azonban, kik szivöket az emberiség és igazság min­den érzelme elöl elzárják, Ashley lord hatásos alternatívát mutat le­. Kétséget nem szenved, hogy minden illy gyár tulajdonosa semmi költséget ne kíméljen, hogy munkásait szerencsétlensé­gektől megóvja, ha ezt nem teljesíti, a­ keletkező kár miatt kér­dőre vonatkozik. Ezt választá feladatul e lordsága, mikint követ­kező példa bizonyítja. Egy gyáros elmulasztá gépeire óvófedezet készíttetni; egy leány ennek következtében iszonyatosan megbé­­nitatott. A’ szívtelen gazda a’ szerencsétlenült szegénynek nem­csak segítséget nem nyújtott, hanem még­­ Ya shillinget is vont le heti béréből. Ekkor Ashley lord közbelépett, ’s bíró előtti vád­­tétel által a’ leánynak 100 ft. stg kárpótlást eszközölt ki, mimel­­lett az embertelen gyáros még e’ fölött a’ mindkét részrőli ’s 600 ft stget felülmúló perköltséget is köteles volt megtéríteni. (A’ le­ány egyedül nem vádolhatott volna, mert mikint a’ szegény min­denütt a’ világon nehezen perlekedik a’ gazdag ellen, a’ fontokra és guineákra állított Angliában illy pártfogó nélkül csaknem tel­jes lehettem) Ashley lord a’ beállandó ülésre új factory bilit ké­szített. Tervezi a’ fiatal kor védelmét 13ról 21 évre kiterjeszteni, azaz e’ korbeli fiatal emberek kevesebb órákon át munkára szo­ktathassanak, egyszersmind a’ gyárosnak nem szabad időmu­­lasztást, melly a’ gépeknek véletlen megbomlásából származnak, eröletett munkával kipótolni. — 15 óra helyett a’ gyáraknak na­­pokint csak 12 óráig legyen szabad dolgoztatni, mellyek közül 10 óra munkára, 2 ebédelésre és kinyugvásra számíttassák. Ez azon terv, mellyet minden emberileg érező szívesen alkalmatosnak elismerend. Frost a’ chartista megtámadás vezére Newportban, kinek kimondott halálitélete örökös gályarabságra változtattatott, nem sokára megérkezte után használhatósága ’s jó viseletű miatt a’ többi vétkesek feletti őrré alkalmaztatott. Nehány hónapig látta el e’ tisztet, midőn egy nap többekkel eltűnt. Egy czethalfogásra szolgáló hajót hatalmukba kerítve egy kereskedői hajót reméltek feltalálni, melly őket Amerikába vagy Európába v­endené. Re­ményeikben csalatkozva a’ partoni húsz napos tévelygés után ’s miután a’ legkegyetlenebb nélkülözéseket kelle szenvedniük, Ho­­barttownba visszatértek és a’ hatóságnak átadák magokat. Hasz­talan állítá Frost, hogy társai kényszeriték őt velök menni, nem akartak neki hinni, sőt a’ czinkosság főnökének tekinték őt’s Port-Arthur szigorúbb fenyíték helyre küldék. Az aug. 15-i Moniteur jelenti: „Némi zavargások következ­tében, mellyek Saint-Livradeban, Lot és Garonne megye egyik községében történtek. Villeneuve d’Agenben lázadás ütött ki, ’s komoly zavargásokat okozott. A’ levélposta megtámadtatott ’s ki­raboltatott. Az alpraefectus, kinek a’ rendőrségnél egyéb ereje rendelkezése alatt nem volt, Eysses középponti házba futamlott. Villeneuve bemeneténéli hídon Lot irányában torlaszték készítte­tett, ’s a’ két part közti közlekedés tüstint megszakasztatott. Tüs­­tint parancsok adattak ki, Villeneuvbe elegendő haderőt szállíta­ni; de a’ kormány tegnap a’ telegraf által értesítetett, hogy e’ város lakosai vétkek nagyságát csakhamar átlátták. Küldöttség ment a’ praefectushoz a’ hatóságok könyörületességeért esdek­­lendő. A’ torlaszték széthányatott ’s a’ közlekedés ismét helyre­állíttatott. Agen kir. törvényszék ez esetekbeni intézkedéseket magára vette.“ Milly könnyen gyullaszthatók fel déli Francziaországban az indulatok, legközelebb egy eset Alais-ban (Gard megyében) bi­zonyig hol egy ártatlan szemüveg csaknem egy lázadásra szol­gáltatott alkalmat. Az ottani földszinti közönség megütődött egy áron, ki a’ második páholysorban ült ’s lorgnettét eleinte irányta­­lanul, de midőn az ellenes ingerülést látta, némi kegyeskedéssel használó. A’ darab félbeszakasztatott, a’ rendőrség közbelépett, ’s a’ lorgnettes férfi vonakodott helyét elhagyni. A’ földszint dühöd­­ten kiáltó: „El a’ szemüveggel! Ki a’ szemüvegessel!“ A’ kato­naság a’ terembe lépett; ekkor a’ földszint teljes torokkal a’ mar­­seillaise-t hangoztató. A’ katonák szuronyaikat védállapotba he­­lyezék a’ teremet kiürítendők; ekkor az összes páholyokból mind az, mi legelsőbben kézbe jutott, a’ legénységre lehányatott. Padok és székek mindenfelé repültek, ’s az elkeseredett katona­ság határt nem ismert. Az őrség fegyver alatt állt, generalmarsot doboltattak (éjfélkor), ’s a’ fiatalság, melly a’ színházból kiűző­j­tett, a’katonaságra kövekkel hajigált. Egy tiszt terhes fejsebet kapott ’s öt katona fekszik a’ kórházban. Több fiatal ember szu­ronydöfés és puskaágy ütés által szinte terhesen sebesítve. Soult marsalnlak Strassburgba érkezett parancsa szerint a’ sereg megkevesbitése már most komolyan czéloztatik, miután az 1834-i korosztály october 1jén fog dec­­sje helyett elbocsáttatni. Lafarge asszony, miután az ítéletről értesíttetett, következő levelet irt: „A’ túliéi börtönből, aug. 7. Fájdalmas és nevet­séges dolog a’ contumacialis ítélet, a’győzelem olly ellenség felett, ki a’ fegyvertől, mellyel védhetné magát, ’s a’ szótól, mellyel el­­lenmondhatna, megúsztatott ’s küzdenie kell, miután lebékóztatott. Meg kell vallani, kudarczom eljátszása semmi kivánandót nem ha­gyott hátra. A’ vádlónak fáradságosan felkeresett tanúi mindig rendkivülileg jó, sőt böbeszédü emlékezettel bírnak. Egyik állítja, hogy Claret urnak csak egyetlenegy hibája volt, ’s ez az ő tagad­­hatlan szépsége; egy másik a’ pusztába utasít minket, olly nőket keresni, kik nem volnának csapodárok; egy harmadik diadalma­san bizonyára, hogy nem küldetheték Clavet úrhoz szekrénybe, mert ez Laroche Roucauld úrhoz czímeztetett, mintha ennek tar­tatott volna fen az Afrikábai küldemények egyedárussága. — Gyámolitására a’ vádnak, melly senki előtt nem kétes, két férfi találkozók, kik a’ világnak meg akarják mutatni, miképen zúzatik szét a’gyenge és elnyomatott. — Önnek jelenlétén, Corali úr nem csudálkozám; a’ színpad fel volt állítva ’s a’ szerep kön­nyű vala; ön kifejthette azon bátor beszédességét, mellyel egy nőnek mondani képes, hogy tolvaj és mérgező. De csodálkoztam ’s még csodálkozom, hogy önnek észlehetsége’s Léofand asszony ártatlansága gyámolitásra szorultak, hogy Odilon­ Barrot önhöz csatlakozott, ’s nevét az igazság­szolgáltatás serpenyőjébe vetet­te, hogy ezt ön részére hajlítsa.­­—Ha én, teljes tisztelettel azon uj ellenség iránt, ki legyőzzen, jelenlétén fájdalmasan megren­dültem , jelleme nemessége még is bátorít; az egyenlőség és igazság amaz apostolától vártam igazságos és törvényes protes­­talium gyámolítását; vártam — ’s csalatkoztam! A’ nagy férfiú ügyvéddé jön ’s midőn szemeim az övéivel találkozni akartak, hogy mondhassam neki ártatlan vagyok, győződjék meg róla ’s mentsen meg! Akkor fájdalmam megvető mosolyra talált. — De ez még nem minden: Odilon­ Barrot nem protestált, midőn a’ törvényszék fiatal védelmezőmet szólni nem engedé; ő nem ki­­vánta, hogy a’ szív beszédének engedtessék meg, szavainak, mellyek engem ledörögni akartak, ellen szegülni. Istenem! hát ez igazság. Engedheted e tönkre tétetésemet, ’s nincsenek e e’ földön nemes és hatalmas emberek többé, kik az igazságos ügyet védeni és megmenteni tudják? Istenem segíts te rajtam! Nincs többé sem kényem sem imádságom! Lelkemben még csak két­ség és megvetés él! — ’S ön, Clavet Felix úr, ön egy nyomorult Cun ladie­! Ezt kiáltom önnek tömlöczöm mélyéből, ’s várom a’ világtól, sajtótól ’s önnek lelkismeretfurdalásától, hogy szavam azon pusztáig nyomuland, mellyben ön elbújt. Mire vár ön, hogy becsületét ’s azt, mellyet semmivé lön, megboszulja? Ön a’ ten­gert átmetszette vagyonának felsegélésére; nem metszhett­e azt még egyszer át, becsületének visszaszerzésére? Egy, csak egyet­lenegy szóra volt szükség, ’s ön nem jött el; ’s minthogy meg nem czálól’natott engem, rágalmat vetett reám, ’s azt mondá, hogy gyalázatos vagyok, mert nem mondhatta, hogy maga be­csületes ember! Oh! jöjön, uram, elvárom és szükség esetében még anyám jegygyűrűjét is eladnám, hogy önnek ide jutásra módot nyújtsak. (Aláírva) Capelle Mária.“ „Euphrate“ gőzös Algírból, melly várost aug. 8kán hagyá el, Toulonba érkezett ’s a’ kormánynak fontos tudósításokat ho­zott. Azok a’ kormányzó által gyorsan Francziaországba küldet­tek. A’ kormányzóhoz közelálló személy magánylevele a’ többek közt igy hangzik: „A’ kiküldött hadosztály Lamorciére parancs­noksága alatt jur. 28 kán Mostaganemböl Oranba visszatért; el­­sőbbik városban csak 3000 ember maradt Tempeime ezredes alatt. Abd-el-Kader egész hatalmával a’ medserek szomszéd ha­talmas törzsököknél tartózkodott. Tempourre ezredes kétszer ki­tört ’s az Abd-el-Kader által személyesen vezérlett arabokat mind­annyiszor nagy veszteséggel visszaverte ’s megfutamította. Leg­jobb sikerű volt azonban a’ medserek meghódítása, kik az emir szeme láttára a’ francziákhoz áttértek ’s magok azonnal az ellen­séges arabokra lőttek. Jelenleg e’ törzsökből 600 férfi, és gyer­mek nyájaival tartózkodik Moslaganem falai alatt. E’ hatalmas törzsök agája, Abd-el-Kaderröl kinevezve, tizennyo’öz éves fiát kezesül a’ városba küldé, őszinte indulatának jeléül, hogy elébe menjenek ’s ő a’ törzsök hátralevő részével biztosan mehessen Mostaganembe. Az emir egyik előkelőbb tisztje több lovassal megszökött és Mostaganembe jött, hol iszonyatos színekkel festé az ellenséges csapatok és törzsökök közt uralkodó ínséget. A’ legtöbb törzsökök tönkre jutvak ’s a’ legrettenetesb éhhalálnak kitéletvék; mindnyájan béke után vágynak, ’s kétségkívül a’ medserek lépése csakhamar a’ többi törzsötöktől is utánozta­­tandik. Azon tudósítások következtében, mellyeket a’ kormányzó Moslagenemből ’s Ci­ánból vett, két óra múlva hajón ez utóbbi városba indult. Miliaria ’s Medeában az egészségállapot ez évben igen kielégítő. Elsőbbik városban egy hónap alatt csak négyen haltak, ’s a’ kórházban egy veszélyes beteg sincs.“ A’ Senfinelle de la Marine következő esetet beszél, melly kö­zelebb Afrikában történt volna: „Arrighi ur zászló­a­lji főnök a’22- dik gyalogezredben elbocsáttatását vette, előbbi ezredesével, most Levasseur generállal, párviadalra kelendő, minthogy ez írásban kötelezte volt erre magát, mihelyt Arrighi nem leend többé alatt valója. Midőn ez most már elbocsáttatott, felszólító a’ generált Francziaországba jönni ’s ígéretét teljesíteni. Több levelei válasz nélkül maradtak. Arrighi azon véleményben, hogy a’ generáltól talán elöljárói által az elbocsátás megtagadtatott, utána utazott Oránba, május 2-dikán találta öt épen öltözködve ’s de kérte az őrnagyot rá egy kissé várakozni, mihelyt készen leend lakásában felkeresendő Arrighi haza ment ’s hasztalan várakozott a’ gene­rálra esti 8 óráig. Helyette egy rendőrkapitány érkezett hozzá ’s kinyilatkoztatta, hogy Lamorciére generáltól parancsa van őt fog­ságba venni’s közvetlenül Mersel-kebirbe szállítani, hol hajóra ülend. Az őrnagy kis időt kért ki magának némelly dolgait vég­zendő a’ városban; a’ kapitány megengedte azon feltétel mellett, hogy őt kisérhesse. Ekkor Arrighi Levasseur general lakása felé vévé útját, miután a’ kapi­ár­rak megígérte Lamorc­ére generált fel nem keresni, söt Kii-t. iit.­.i. Midőn a’ sátorhoz érkezett, a’ ge­­neralt is megpillantja, egyenesen hozzá megy, lókorbácsával ar­­czába csap, mikint őt már Francziaországból fenyegette, ha sza­vát nem tartja. Erre az őrnagy azonnal négy rendőrtől megra­gadtatok és gyalog Mers el Kebirbe vitetett, honnan gőzösön Al­gírba szállíttatott. Így áll most a’ dolog. Levasseur general ezalatt brigádjával a’ még be nem végzett expeditiohoz megindult. Sp­anyolorszá­g. Az aug. 5-kei Gacella de Madrid a’ spanyol kormánynak hosszú nyilatkozványát­ foglalja magában feleletül Maria Krisztina királyné protestatiojára, mellyböl következő kivonatokat közlünk: „Spanyolok! Már régóta ismerte a’ kormány azon terveket, mely­­lyeket az alkotmány ellenségei érleltek, mint már a’ rég kijelen­tett ellenhatás utolsó reményét. Szenvedélyeik lázas őrültségében ürügyet kerestek felizgatásra, és káprázatukban hivék azt felta­lálni II. Izabella királyné ’s Maria Luiza Fernande infánsnő, mint várandó utóda, fenséges árvák feletti gyámság kérdésében. De e’ kérdéssel aljas terveik czélját el nem érheték lobogó nélkül. Igen nehéz, csaknem leheslen volt illyent Spanyolországban találni ’s ezért külföldön kelle keresni. Most tehát kétszínű tanácsnokok tódultak egy fenséges személy köré, indulatát elragadandók azon idegen országban, hol tartózkodik.­­ Szemtelenségüket annyira vitték, hogy a’ nemzet közé dobták Bourbon Mária Krisztina király­né-anya protestatioját a’ cortesben kifejezett amaz ünnepélyes és fenséges nyilatkozás ellen, hogy az árvák feletti gyámság megüresült, a’ gyámnak megválasztatása ellen, ’s az e’­roszul szerkezeti oklevél szerint a’ régensnek ’s kormánynak tulajdonított közbevetés ellen. Az ország állapotja, a’ szomorú meghasonlás, mellyben a’ spanyo­lok még vannak, ’s a’ szenvedélyek ingerültsége, mint annak ter­mészetes következménye, kétségkívül ellenségeink által szem előtt tartattak. Számolván e’ sajnálatos körülményekre, idegen újságok és nyomatott lapok által egy oklevelet hoztak be Spanyolországba, mellyet gyujtószernek tekintettek, az országot lángba boritandó­­nak ’s tökéletesen felemésztendőnek. De a’ kormány, mellynek hatalma a’ neki készített veszélyek és nehézségek arányában nö­vekszik, sem ezen sem egyéb zavargásoktól, mellyeket a’ köz­nyugalom és rend ellenségei okozhatnának, nem retteg; rendsza­bályához nyúlt, hogy a’ gonosz tervek megbukjanak, ’s azoknak, kik végrehajtani akarók, vészhozókká tétessenek. Még nincs feled­ve a’ valenciai hires tett, melly által őfelsége Spanyolország kor­mányzóságáról lemond, sem azon üzenet, mellyet e’czélra a’ corteshez intézett, sem azon sürgős kérelmek, mellyekkel az ál­tala képzett ministerium, mellynek élén tanács elnökként én áll­tam, szándékáról eltéríteni igyekezett. Még nem feledtetett,’s szükségkép minden spanyol emlékében élend az ő felsége által Marseilleben 1840—ki nov. u-kán aláirt nyilatkozvány, melly igy végződött: „hogy az, ki Spanyolország királynéja volt, egyebet nem kér, mint hogy gyermekei szeretetre találjanak ’s emléke tiszteltessék.“ És illy világos, nyílt és szabad akaratból eredeti nyilatkozás után hatalom igényeltelik, mellyröl az első tett által le van mondva ’s mellynek felhagyása a’ második által megerő­­sittetett ’s elismertetett. — A’ protestatiohoz mellékelt iratban mindazáltal, spanyolok, azt mondatják a’ királyné­ anyával, hogy a’ kormányzóság tőle elragadtatott, hogy ő kényszerittetett volna róla lemondani. Illy következetlenség megfoghatlan volna, ha a’ czinkosok tervei tekintetbe nem vétetnének, kik szüntelen rombo­lásra, pusztításra ’s rontásra czéloznak. Ugyanazon iratban mon­­dalik, hogy a’ gyámság felett bölcsen kibékítő rendszabályhoz juthatás végett az özvegy-királyné minden méltóságával ’s anyai kötelességeivel megegyeztethető áldozatokat hozott. Igazságos és szükséges, hogy a’ nemzet e’ békítő rendszabályt ismerje, mely­­lyet bölcsnek bélyegeznek. Azt akarák, hogy a’ gyámság a’ ki­rályné-anya által kinevezett személyekre ruháztassék, ’s hogy a’ netalán történendő megürüléseket is ő töltse be. Illy feltételek alatt, mellyek hasonlók volnának a’ gyámság megtartásával, a’ királyné kész volt lemondani a' gyámságról. E’ combinatio az al­kotmány ellen volt, melly senki másnak, mint az atya királynak és a’ cortesnek, adja meg a’ jogot a’ kiskorú királynak gyámot kinevezni; olly jogok igénylését foglalja magában, mellyeket a’ nemzet saját képviselőire bizott. A’ nemzeti akarat erején épült kormány híven az alkotmányhoz ’s féltékenyen őrködve a’ cor­­teshatalom fentartása felett, nem engede ’s nem engedhete illy alkotmány elleni kiegyenlítést, mellynek iránya más részről ma­gából a’ conbinatioból, bár mennyire iparkodának elrejteni, kitűnt Soha félre nem ismertetett hogy VII Ferdinánd király dicső nejét két fenséges leányának gyámnokául nevezte ki; de épen olly ke­véssé tagadható, hogy e­ herczegnek, az egyik mint királyné ’s a’ másik mint közvetlen trónörökösné, a’ nemzeté, ’s hogy ők és lételök olly szorosan csatolvák az alkotmány politicai rendszeré­hez, hogy egyik a' másiktól el nem különözhető. Ezért foglalko­­dott az alkotmány e’ fenséges személyekkel; ezért őket a’ nem­zet védelme és őrizete alá helyezte, ’s a’ cortesre, melly őket jogszerüleg képviseli, ruházta választását a’ gyámnak, ki őket ama védelemben ’s őrzésben részesítse. A’ királyné­ anya maga ezt mondá marseillei nyilatkozványában: „Én a’ kor­­mánypálczát letevém 's leányaimat gyámul nélkül hagy­ám.“ Igenis ők gyámoltalanok voltak, ’s következőleg tá­maszra vala szükségük; szükség vala, hogy a’ corles nekik illyet nyújtson ’s gyámnakot adjon. Illy helyzetben VI. Ferdinánd vég­intézete haszon ’s hatás nélküli volt; a’ czélt nem teljesíti ’s nem­ teljesítheté, hogy a’ fenséges árvák megóvassanak. Szintolly ha­szontalan a’ partida törvényeit felhívni, mellyek itt soha alkalma­zást nem nyerhetnek; szintúgy még kevéssé a’ gyámságok feletti közjogi határozatokat, melly sorozatba a’ fejedelmek gyámsága sohasem tartozott. A’gyámsági kérdés, mennyiben a’ lelldolog valóságos, hogy t. i. a’ fenséges árvák gyámol nélkül voltak, egyéb tekinteteket mellőzve, szintazon lényegit, mintha VIl Fer­dinand gyámot nem nevezett volna ki, mintha a’ fenséges árvák­nak sem anyjok, sem özvegy anyjok nem lett volna, röviden azon lényegü, hogy a’ cortesnek kellé gyámot adni nekik. Epen azért egyik legfontosb kötelességet teljesítenek, mellyel őket az alkot­mány terheli; ’s távul attól, hogy mikint a’ protestatioban monda­­tik, a’ törvényeken vagy az alaptörvény valamelly czikkén túl— emelkedjék, szorosan, miként kelle, ahhoz szabta magát. Ebből egyszersmind kiviláglik, hogy a’ cortes nyilatkozványa nem igén

Next