Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-01 / 88. szám

sier erdőmesterhez vitte. Löschner úr maga is jelen volt, és erősíté a’ csősz beszédét, és zsebéből egy marok ollyan követ húzván ki, nekem adta. Ezt és hasonló lényeket összegyűjteni, és hivatalos jegyzőkönyv által hitelesíttetni kértem, mit meg is igértek. Ezután a’ káposzta- ’s kukoricza földre vezettek, hol a’ növények levele mindenütt ki volt lyuggalva. Innen a’ me­zőre mentem és az egész el volt borítva illy apró golyócskákkal. Hogy azon állítás igazságát, miszerint ezek az égből hullottak, legkevésbbé se lehessen kétségbe vonni, egészen meg akartam felőle bizonyosodni, azért egy helyen, melly fehér agyagu föld­ből áll, ’s illy légi golyócskákkal el van borítva, a’ földből ne­hány morzsát eltörtem, és tenyerembe tésztává csináltam, de közte és légi golyók közt legkisebb hasonlatra sem találtam ’s meg kellett győződnöm, hogy valóban talán néhány új mér­földön régi köesö volt, melly a’ maga nemében eddigelé hallatlan tünemény. Sok millió efféle kövecs hever itt a’ mezőn. Többnyire középszerű göböcs Cserély nagyságnak, ’s olly erősek mint a’ borsó és bab; láttam olly kicsinyeket is mint egy gombostű feje, mint egy mákszem, és még kisebbeket is. Álloványukra nézve minden eddigi légkörői különbözők, és egy dologhoz értő sem mondaná légikőnek. Igen hasonlítanak azon vasérezhez, melly Hohnerz név alatt ismeretes. Nem igen kemények, úgyhogy az ember újával is elmorzsolhatja. Alakjok többnyire gömbölyög, de némellyike lompaszegletü és szabálytalan, legtöbnyire vassa­­vilag­ioxydull vassaviló (oxyd) és oxyd-hydrat részből áll­nak, mellyhez kevés kova-agyag föld és mangán is van vegyül­ve. A’ nagy mennyiségű oxyd-hydrat igen meglepő a’ légikő­­ismerete. Ezen légi kövek hullását nem kisérték olly jelenetek, mint közönségesen szoktak, semmi tűz jelenet nem látszott a’leve­gőben ’s nagy sötétség követte. Az iráni légikövek abban is kü­lönböznek a’ többiektől, hogy héjok nincs megperzselve ha­nem hidegen hullottak le. Az iráni tünemény „új világtestek sorát“ nyitja fel szemünk előtt a’ világ alkotványban, melly­­ek milliárd kis golyók szabad csoportjából állnak, mellyek nincs­enek szorosan összeállva, hanem mindenik szabadon lebeg, ’s futását e’ világalkotványon keresztül hozzá hasonlósi tár­saságában önállólag követi. Egy illy nagy csoport­kő felhő­­foltot, kicsiny pedig üstököst, alaku­kat „miáltal egy állócsillagnak minden esetre látszónak kell maradni“ — mint ezt a’ közeledési számításból megmutathatni. Épen ezek írása közben érkezik hoz­zánk atta Talay barátunk levele oc­. lékéről, mellyben ezeket írja: még aug. 18ról tudósítottam t. Schedel titoknok urat egy természeti ritka tüneményről , t. i. kő- vagyis meteorféle eső­ről , ’s ígértem is, hogy mihelyest alkalmam leend, Academiánk számára küldendek szép mennyiséget. A’ németek megtudván, mindenfelől kérdezősködnek sőt a’ helyszínére kijővén vizsgálód­nak. Illy vizsgálódást tevék tegnap ismét a’ cs. ’s kir. udv. kam­ra, ’s az ásványgyüjteményi őrség bécsi küldöttjeivel dr. Baader Jakab ’s Andr. úrral, ’s majd félmérőnyit szedetvén számára, csak egy óra előtt távoztak el tőlem. Szedettem az Academiának úgy szinte a’ magyarországi természetvizsgálók egyesületének is szép mennyiséget; mélt. grófunk pedig küldend a’ magyar Museumnak mint édesatyja halhatlan művének. A’ mit az Akadémiának kül­dendek, a’ mellé csatolom a’ hiteles bizonyítványt ’s olvasható lesz az akad. tiloknok urnái , ’s remélem a’ hírlapok is örömmel fölveendik, úgy hiszem, illik, hogy a’ magyar is tudja physikai tekintetben is, ha mi történik hazájában. Holnap leend a’ mélt. uradalom részéréről kikéri hitelesen végbeviendő vizsgálat hozzá­járulásommal , ’s azért csak vasárnap vagy hétfőn adhatom fel postára küldeményemet, mit elmulasztani semmi esetre nem fogok csak fogadják kegyesen. Rajner cs. k. főlig ’s olaszországi kül­döttje orv. tr. Heller János Flor. is megjelent tegnap ’s vele a’ hely­színére kimenvén majd fél pozs­­mérőt szedeténk, ’s itt hely­­­ben mint chemicus tudományilag megvizsgáld ezen kövecskéket ’s visen-oxyd-hydrattal vegyeseknek találta. (s.r.­ Komárom, őszhö 25kón. Sietek egy rémjetes tünemény­ről tudósítni, mellyre tegnap városunk egész népe megreszketett. Délután 1 óra és 10 perczkor mintegy két pereznyi, de olly erős földrengés rázta meg városunkat, hogy fölrepedezett mészlapok és több helyen leomlott vakolatok hordák el a’ szobákat. Néhány kémény és tűzfal összeomlott, ’s a’ megyeház kőfaragványa czímere a’ homlokzatról lehullva szertezúzott, ’s igen kevés ház van, mellynek vakolatai ’s mészlapjai meg nem hasadoztak volna el annyira, hogy igen sok szoba festvényei teljesen használha­tatlanokká lőnek. A’ lakosság egész nap folytonos nyugtalanság­­’s félelemben volt, hogy e’ jelenet, miilyenre csak 1822 dik év­ből emlékeznek — ismét ’s tán az éj leple ’s tehetlen zsibbadása közt újuland meg. Tapasztalám, mikép olly megragadó istensze­­rüség volt e’ jelenetben kifejezve, mintha e’ földet, mellyen úgy is annyi önkény, és bűn fészke van, istenkarok rázták volna meg az emlékeztetés nagy jeléül. Szokatlan és csodálatos volt még, hogy e’ földrengés iszonyú szél kíséretében érkezett, holott a’ tapasztalás illy esetben mindig ellenkezőt bizonyíta. Eddigelé még több nem történt. Abaujból C Nemzetiség, magyar öltözet. A’Hírnök f. u. 72 ik számában Abauj megye augusztusi évnegyedes közgyű­lésének kitünöbb eredményeiről egy közlemény olvasható. Én e’ közleményre csak annyiban felelek, mennyiben az abban felhí­vott beszédem egy lap közönsége előtt gyanúsítva, ’s személyem, érdekelve van. A’ mi beszédemet illeti, erre tudni kell, hogy úgy ennek mint az indítványnak is szülő oka volt a’ határozatnak azon átalányos kitétele, mellynél fogva az „illendő nemzeti ruha“ alatt nem tudtunk mit érteni, és nem tudtuk minő öltönyöket akar a’ megye a’ nemzeti ruha nevezete alá sorozni, és ha az „illendő“ kifejezés az egyének anyagi tehetségeihez van e mérve ? És va­lóban ezt maiglan sem tudjuk. De ha épen igy tudtuk volna is, a’ jog átalányos méltánylatát tartva szem előtt, nem helyeselhet­tük ezen határozatot, mint a’ melly a’ jogra és kiváltságokra egyenlő nemességet a’ ruha által mintegy osztályozza, melly osztályozat hogyha lefele történik, azon nemes, kinek kardja már régen dohány-vágó ’s ki rongyos foltjaiban izzad a’ kenyér­szükség ellenében, aligha megfosztva nem lesz ezen jogainak ’s kiváltságainak gyakorolhatásáról. Ezen határozat által tehát­­azon kívül hogy az jog elleni­ a’ törvény is meg van sértve. Az 1723: 58. ugyanis azt mondja, hogy a’ megyei közgyűlések nyilvány Cpalam et publico) tartassanak; ezen kivül az 1492: 79. sze­rint nem csak a’ megyebeli rendek, hanem a’ nemtelenek is bemehetnek a’ közgyűlésekbe; és pedig ezen törvények rende­lete sem ruhához, sem bármi külsőséghez kötve nincsen. Azon­ban Abauj megye, ezen törvényeket határozata által szélesebb kötelezésűekké terjesztve egyszersmind az azokban országo­san kimondott és különben is a’ municipalitas eszméjéhez föl­tétlenül kötött nyilványosságot mondhatni megszorította. Mert nemde a’ terem kapuinál hajdúk állanak, és tetőtől talpig vizs­gálják a’ bemenőket, kik ha a’ contumacialis hajdúhatóság próbakövét ki nem állották, pórias durvasággal igazitatnak el, bár legbecsületesbek legyenek is, mint ez már nem egyszer tör­tént. A’ közleményben kimondott azon elv, mintha megyehatá­rozat megmásitása iránt egyes tagnak indítványt tenni joga nem volna, megérdemli hogy egy pár észrevétellel én is kísér­jem. Igaz ugyan, hogy minden hatósági cselekvés egy Cerkölcsit személy cselekvéséül vétetik, de a­mennyiben ezen Cerkölcsit személyességet több egyének összealkottatása hozza elő, köny­­nyen felfogható, hogy ha ezek egymást érteni akarják, az egyen­­kénti vélemény kijelentésére szükségök van, Csenmaradván min­denkor a’ többség decisoriumai. Nyilván kitetszik ebből az in­dítványozásnak egy személyhez önért ez máskint nem is lehet, nem lévén képzelhető hogy száz ember ugyanazon perezben akarjon valamit­ kötött joga, és ezt annál kevésbé tagadhatjuk minél bizonyosabb az, hogy például valamelly határozat megmá­­sítása iránt tett indítvány által annak még nem szegültünk elle­nébe, pedig csak az ellenszegülésre nincs jogunk. Imigy például ha az indítvány egyetemes pártfogásra talál, mintegy következik kérdezni:­­megmásítható e a’ megyének előbbi határozata? Én azt mondom igen. Mert hiszen a’ politicai hatóságok határozatai megkülönböztetendők a’ törvényszéki határozatoktól, mellyeknek t. i. megváltoztatása csak fölebbvitel vagy más perorvoslatokkal eszközölhető. Hát mi gyűléseinket folyamodási hatóságoknak hó­­doltassuk e meg akkor, midőn ön magunktól is rendelkezni jo­gunk és szabadságunk van. Ha egyik gyűlés a’ másiknak nem alárendezettje, úgy a’ korábbinak kivánatlan kötelezéseitől magát teljes joggal feloldozhatja. Az 1723. 58. is, melly azt mondja, hogy a’ közgyűlésekben elvégzettek közgyűlésen kivül meg nem másittathatnak, fölteszi, hogy tehát közgyűlés által megmásittat­­hatnak. De még a’ gyakorlat is igy áll, ’s a’ törvényhozás példá­ból vévén hasonlatosságot: későbbi törvény a’korábbit megsem­­milheti, módosíthatja, vagy megerősítheti. A’ határozatokat ille­tőleg pedig tudjuk, hogy ez vagy amaz megyének határozata el­len és mellett, nemcsak hirlapokban, hanem megye termekben is nyilván­os felszólalások napi­rendűek, ’s elég legyen itt megem­lítenem­­. Kossuth Lajos úrnak — Zemplény megyében legkö­zelebb múlt tisztújitást közvetlen berekesztő gyűlés alkalmávali — azon lelkes felszólalását, miszerint a’ szavazástól határozat által eltiltott szomszéd megyei ki­vágásiaknak, aholott Zemplény­­ben szabad birtokaik vannak­, ezen jogot tüslint visszaadatni, és a’ teremben bárki részire szabadon kimondandó szavazatukat beszámittatni kívánván, a’ különösen Abauj megye érdemes má­sod alispánya hatalmasan emelt szavain viszhangoztatott jogszerű kívánat következtében, a’ határozatnak ki­vágásiakra jogtalanul feszített kötelezése megsemmittetett. — Nem hagyhatom még szó nélkül a’ közlemény azon pontját, melly mondja, hogy a’ megye az indítvány ellen a’ külső jellemekben is élő nemzetiség feltar­­tása szükségességét vette mérlegül. A’ mérleggel még mérni is kell közlő úr, ’s egyébkint is ha a’ nemzetiség élő, mire való azt idő előtti orvosságokkal fojtani. Ne higgye hogy annyira beteg volna már magyar honban a’ nemzetiség! És talán mig nyelvét kevélyen megtagadva aranytól nehéz ruháiban kereste a’ nem­zeti csiklányt, sokkal inkább végéhez volt, mint midőn a’ nemze­tiség szép eszméjét, és különösen annak a’ nyelvben rejlő erejét felfogva, inkább férfiúi lemondást igénylő tettekben és áldozatok­ban mint csillogó öltönyökben tartja és vallja magát magyarnak. Én magam is sokat tartok a’ nemzeti ruhára; de mig látnám az iránt úgy ifjainkat mint véneinket egyiránt buzogni, — nem állanék elő keserűen bántó kényszeritésekkel; és mig tudnám, hogy a’ magyar nyelve mellett él és hal, addig nem esném kétségbe, ha még czifrább sarkázatban látnám is azt, mint az abauji zöld asz­talnál. — Még egy pár szóval tartozom a’ közlőnek, mint ki en­­gemet bunkók érdekében beszélő szónoknak mond. Én t. i. azt mondám, hogy a’ törvények tekintete iránt tartozó tiszteletet so­hasem veszélyezém olly határozatok által, mellyeknek lehető vég­rehajtásukról meg nem volnék győződve. Már pedig hogy a’ ha­nyag neveltetése miatt kissé harczos, és a’ kérdésben levő hatá­rozat által könnyen ingerülté lehető nemeseinknek tisztujitások­­kor a’ megye termébe csoportosan száguldó tömegét — ha mind­járt nem karddal lennének is övezve — a’ megyének egy pár hajdúja fel bírná tartani, azt nem merném állítani. És ha csak egyszeri alkalommal is meg van rontva a’ határozat ereje, nem de levon az annak tekintetéből ? De csak magával a’ visszahatás merényével (mert ennek nem történhetéséről ki áll jót?) meny­nyire sértve lenne illynemű jog elleni, határozat által más jogo­sok tekintélye is: könnyen át fogja látni, ki ismeri a’ népet ’s tudja mennyire esendő sérelmei visszatolásában jogain is túllép­ni.­­• Én tehát nem a’ bunkók érdekében, hanem épen azok el­len a’ törvények ’s határozatok tisztelete mellett szólottam, ’s va­lahányszor ezt tehetem, mindannyiszor tenni is fogom. — A’ mit közlő úr hallgatásra tett hozatásomról ir, igaz. Csak annyit ért­sen még meg, hogy se nem személyemnek — mint mondja — szigorú megrovatása, se nem a’ komoly, átalányos roszallat és kifakadás ,mert mindez mi kevés a’ szilárd eltökélet és tiszta igazság ellen­, hanem a’ tekintély volt az,a mi engemet szólási jogommal azon perezre felhagyni reálekrt. És ha ez nekem vét­­kül tulajdonitlatik, igyekezem magamat azzal vigasztalni, hogy egy olly férfi tekintélye előtt hátráltam vissza, kit én — mint a’ haza ’s megyém közügyeiben soha nem tágító részvéttel fárado­­zot­t lelkemből tisztelek. Végül közlő úrnak csak azt mondha­tom, hogy újságoktól mind­addig nincs okom megijedni, mig tu­dom hogy egy pár sort védelmemre nekem is engednek. És mig ez igy van, nem keresem újságainkban ’s az azokbani személyes megtámadtatásokban egy második Júliusi revolutio magvát, ’s veszélyt sejtő Jóslatokkal nem állok ott elő, hol a’ tatárka csak messziről tetszik vizfólyamnak. K. Kliegl-könyv. Előfizetési felszólítás. Az ember jegyeket kérése gondolatainak , és föltalálta a’ nyelvet; jegyeket kerese a’ szavaknak, és föltalálta az írást. Mig az emberi beszéd csak elhangzott, az ismeretek nem voltak szilárd alapra rakva, ’s nem terjedhettek messze; midőn a’ hyeroglophok fölfedeztettek, az ismereteket egyes osztályok biztosították magoknak, ’s egyed­­áruságot űztek velök, — csak a’ betűírás tette a’ nemzet közja­vává őket. De maga a’ betűírás is szűk mederben csergő ismere­teket tuda terjeszteni, valamig tollra volt szorítva, mig a’ sajtó nem kezde működni; mert minden leiratás drága ’s a’ könyvek ritkák voltak. A’ sajtó hozá meg a’ könyvek olcsóságát, a’ sajtó ada könyveket az egész nemzet kezébe, nem véve ki onnan a’ népet is. A’ sajtó születését tehát az általányos fölvilágosodás haj­nala gyanánt köszönthetjük. A’ sajtó föltalálásával Némethen di­csekszik , áldásaiban több nyugati és éjszaknyugati országok ke­­vélykednek; mi pedig azt mondhatjuk, hogy mi sem alszunk már, és a’ sajtót középszerűleg használgatjuk. De honnakl azon ponton vagyunk, hogy nemleges állásunkból egy félrelépést te­gyünk , a’ mi nem válandik szégyenünkre az európai népcsalád előtt. Kliegl fölfedezését értem itt, melly a’ sajtó történetében bi­zonyosan nevezetes leend. Kliegl gépet gondola ki, melly emberi kezeket pótolva, gyorsan, fáradatlanul és biztosan dolgozandik, eredményül pedig gyorsabban és olcsóbban kiállított lapokat és könyveket nyujtana. — Nem itt van helye elmondanom : minő nyereség az ránk ’s az emberiségre, ha a’ könyvkiállitásnak gyors és olcsóbb módja találtatik föl, tudják ezt mind azok, kik a’ kor mozgalmaitól egészen hátra nem maradtak; csupán azt szándé­kom az olvasó közönség emlékezetébe visszahozni, hogy a’ Kliegl­­könyv ügyébeni felszólítás nem hangzott el sikeretlenül íróink fü­leiben. A’Kliegl-könyv tehát kijövend, arra szolgálandó, hogy tiszta jövedelméből Kliegl ur képessé tétessék osztógépének be­végzésére , melly czélból 400 pengő frtnyi öszveg elöregeztetett is neki. Uraim ! közhaszon és némi nemzeti hír forog itt kérdés­ben , ’s mi nem tudunk kételkedni, hogy találkozandanak elegen, kik a’ pillanat fontosságát elismerve, sietendenek az ügyhöz já­rulni, annál inkább, minthogy itt nem is áldozatról van szó, ha­nem olly cseréről, melly a’ nyújtott értékért más hasonbecsű ér­téket nyújt. Nem másra szólítunk fel ugyanis, uraim és lelkes hölgyek, mint hogy soroztassátok be becses neveiteket a’ Kliegl­­könyv előfizetői közé, mellyet érdekessé ’s közhasznúvá tenni literatoraitok feladata . A’ Kliegl-könyv első kötete már szer­kesztve és szedés alatt van; a’ következő iró urak lépnek föl ben­ne adományaikkal: Császár Ferencz, b. Eötvös József, Pulszky Ferencz, gr. Majláth János, Ney, Medve Imre, Jablanczy Ig­­nácz, Szeberényi Lajos, Antonovics, Kiss Antal, Párkányi Béla, Nagy (?­, Lauka Gusztáv, Keresztury József, Ilosvay Rudolf, Vidor Emil, Gerö Imre, Gyalokai Antal, Eckstein, Sujánszky, Garay, Vajda, Zsoldos Ignácz. — Előfizetésgyűjtésre az ügy minden barátja, nevezetesen pedig a’ következő urak kéretnek meg: Abaujban: Barczay Mihály, Jakabfalvy András. Aradon: Balázs Albert Ibiró, Fábián Gábor, Sárosi Gyula. Árvában: Zmeskál. Baján: Sebők József. Bakonybélben: Briedl Fidél. Barsban: Kosz­tolányi Péter. Beszterczebányán: Révay Gusztáv. Bécsben: Nagy Károly, Fü­löp Sámuel, Jászay Pál. Békésben: Szombathelyi Antal. Biharban: Jakab M. levéltárnok, Neupauer János. Borsod­ban: Szemere Bertalan. Csanádban: Sánta Sándor. Debreczen­­ben: Szűcs István, Péczely József, Balásházy. Egerben: Joó János. Esztergomban: Birkés Endre, Besze János. Eperjesen: Pulszky Ferencz. Fejérvárott: Cserna főügyvéd. Gömörben: Szabó István, Bodon Antal. Gyöngyösön: Schné László. Győrött: Ko­vács Pál, Czuczor Gergely, Csacskó Imre, Illés János. Honnban: Fehérváry Miklós. Jászberényben: Petes Pál, Barcsik Márton. Komáromban: Beöthy Zsigmond, Hetényi János. Kecskeméten: Csányi János hites ügyvéd. S­oloszvárott: Krizbay, Brassai Sá­muel, Méhes Sámuel, Szentiványi Mihály. Kunságon: Illés János. Kőszegen: Gyurász Ádám. Krassóban: Pelczel Ágoston. Liptóban: Szentiványi Ödön. Mármarosban: Szaplonczay József. Miskolczon: Szontagh Gusztáv. Mosony vármegyében: Major Pál hites ügy­véd. Munkácson: Dohovics Vazul. Nagy-Becskereken: Rónay Móricz főjegyző. Nagy-Enyeden: Vajda Dániel, Szász Károly. Nagy-Körösen: Varga János. Nógrádban: Sréter János alispán. Nyitrában: Batthyányi Ferdinánd. Pápán: Tarczy Lajos. Pécsett: Scitovszky Márton, Haaz Mihály prof. ur. Pozsonyban: Szleme­­nics Pál, a’ Hírnök szerkesztősége. Rohonczon: Klauzál Imre. Sárospatakon: Somosy János, Soltész Dániel. Selmeczen: Hor­váth József. Somogyban: Záborszky Alajos, Csorba József. So­­pronyban: Király József professor, Stettner Lajos. Szabadkán: Zomborcsevics. Szabolcsban: Ferenczy Lajos. Szatmárban: Ko­vács Lajos, Ujfalusy József. Szegeden: Horváth Cziril, Osz­it­ovszky József. Szegszárdon: Augusz Antal. Szigeten:­­Márma­­rosban: Lugosy József. Szombathelyen: Nagy János főtiszt. Te­­mesben: Ormos László, Urbány Lőrincz. Tolnán: Varga István. Torontálban: Bárány Ágoston. Trencsinben: Ullman László. Tu­­róczban: Újhelyi Gábor. Ugocsában: Abonyi, Butykay Menhárt. Ungvárott: Kovács Károly, Balog Vincze. Váczott: Ordódy Pál hites ügyvéd. Verőczében: Hoblik Márton, Móth Endre (Tényen). Veszprémben: Zsoldos Ignácz. Zalában: Kramner Imre, Tolnay Károly. Zemplénben: Kazinczy Gábor. •— Vajda Péter. Károlyfejérvár sz. kir. városa országgyűlési követeivé szo­­boszlai Tóth Györgyöt és Fogarasi Sámuelt, Brassó vidéke és városa Graef Józsefet és Musz Károlyt, Kézdivásárhely kivált, városa Kovács Dánielt és Szotyori Sámuelt, Hátszeg kiváltságos városa Naláczi Farkast és Kender­esi Farkast, Vajda Huny­ad kir. vár. gr. Csáky Györgyöt és Szeredái Ignáczot választotta. ^­K. Fejérvár, October 18. A’ szüret vigságba elmerült vá­rosunkat ma egy hirtelen kiütött tűz nagy rémülésbe ejté. Délu­táni 2 óra tájban a’ mint állítják vigyázatlanságból tűz támadt, és ez egy két perez alatt lángba boríta egy csűrt, romba döntő a’ közel eső Ferencziek zárdáját és templomát, mellynek beom­lott fedezetje ’s gerendái még jelenleg is, mikor ezen sorokat írjuk esti 8 órakor, borzasztókig égnek. Láttunk ugyan­is egy súlyos betegsége miatt ágyába szegzett beteget, mások által kert­jébe nyoszolyástól kivi­let, kétségbe esve nézni véres verejtékkel gyűjtött vagyonját, lakját egy perez alatt hamuvá égni, láttunk a’ félelem miatt ájuldozó gyönge nőket, az ijedtség miatt fajve­­széklő nagyokat és kisdedeket, ’s megindult szivünkből az együtt érzésnek forró könycseppjei szöktek szemünkbe; láttuk amaz egyházat, mellyböl olly sok ima repült égfelé, lángba borulva­ hallottuk zajos öszveomlását szent oltárinak, és szivünk feljajdult; láttunk tanuláink közül sok még igen is iljas megfeszített erővel

Next