Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-11-01 / 88. szám
sier erdőmesterhez vitte. Löschner úr maga is jelen volt, és erősíté a’ csősz beszédét, és zsebéből egy marok ollyan követ húzván ki, nekem adta. Ezt és hasonló lényeket összegyűjteni, és hivatalos jegyzőkönyv által hitelesíttetni kértem, mit meg is igértek. Ezután a’ káposzta- ’s kukoricza földre vezettek, hol a’ növények levele mindenütt ki volt lyuggalva. Innen a’ mezőre mentem és az egész el volt borítva illy apró golyócskákkal. Hogy azon állítás igazságát, miszerint ezek az égből hullottak, legkevésbbé se lehessen kétségbe vonni, egészen meg akartam felőle bizonyosodni, azért egy helyen, melly fehér agyagu földből áll, ’s illy légi golyócskákkal el van borítva, a’ földből nehány morzsát eltörtem, és tenyerembe tésztává csináltam, de közte és légi golyók közt legkisebb hasonlatra sem találtam ’s meg kellett győződnöm, hogy valóban talán néhány új mérföldön régi köesö volt, melly a’ maga nemében eddigelé hallatlan tünemény. Sok millió efféle kövecs hever itt a’ mezőn. Többnyire középszerű göböcs Cserély nagyságnak, ’s olly erősek mint a’ borsó és bab; láttam olly kicsinyeket is mint egy gombostű feje, mint egy mákszem, és még kisebbeket is. Álloványukra nézve minden eddigi légkörői különbözők, és egy dologhoz értő sem mondaná légikőnek. Igen hasonlítanak azon vasérezhez, melly Hohnerz név alatt ismeretes. Nem igen kemények, úgyhogy az ember újával is elmorzsolhatja. Alakjok többnyire gömbölyög, de némellyike lompaszegletü és szabálytalan, legtöbnyire vassavilagioxydull vassaviló (oxyd) és oxyd-hydrat részből állnak, mellyhez kevés kova-agyag föld és mangán is van vegyülve. A’ nagy mennyiségű oxyd-hydrat igen meglepő a’ légikőismerete. Ezen légi kövek hullását nem kisérték olly jelenetek, mint közönségesen szoktak, semmi tűz jelenet nem látszott a’levegőben ’s nagy sötétség követte. Az iráni légikövek abban is különböznek a’ többiektől, hogy héjok nincs megperzselve hanem hidegen hullottak le. Az iráni tünemény „új világtestek sorát“ nyitja fel szemünk előtt a’ világ alkotványban, mellyek milliárd kis golyók szabad csoportjából állnak, mellyek nincsenek szorosan összeállva, hanem mindenik szabadon lebeg, ’s futását e’ világalkotványon keresztül hozzá hasonlósi társaságában önállólag követi. Egy illy nagy csoportkő felhőfoltot, kicsiny pedig üstököst, alakukat „miáltal egy állócsillagnak minden esetre látszónak kell maradni“ — mint ezt a’ közeledési számításból megmutathatni. Épen ezek írása közben érkezik hozzánk atta Talay barátunk levele oc. lékéről, mellyben ezeket írja: még aug. 18ról tudósítottam t. Schedel titoknok urat egy természeti ritka tüneményről , t. i. kő- vagyis meteorféle esőről , ’s ígértem is, hogy mihelyest alkalmam leend, Academiánk számára küldendek szép mennyiséget. A’ németek megtudván, mindenfelől kérdezősködnek sőt a’ helyszínére kijővén vizsgálódnak. Illy vizsgálódást tevék tegnap ismét a’ cs. ’s kir. udv. kamra, ’s az ásványgyüjteményi őrség bécsi küldöttjeivel dr. Baader Jakab ’s Andr. úrral, ’s majd félmérőnyit szedetvén számára, csak egy óra előtt távoztak el tőlem. Szedettem az Academiának úgy szinte a’ magyarországi természetvizsgálók egyesületének is szép mennyiséget; mélt. grófunk pedig küldend a’ magyar Museumnak mint édesatyja halhatlan művének. A’ mit az Akadémiának küldendek, a’ mellé csatolom a’ hiteles bizonyítványt ’s olvasható lesz az akad. tiloknok urnái , ’s remélem a’ hírlapok is örömmel fölveendik, úgy hiszem, illik, hogy a’ magyar is tudja physikai tekintetben is, ha mi történik hazájában. Holnap leend a’ mélt. uradalom részéréről kikéri hitelesen végbeviendő vizsgálat hozzájárulásommal , ’s azért csak vasárnap vagy hétfőn adhatom fel postára küldeményemet, mit elmulasztani semmi esetre nem fogok csak fogadják kegyesen. Rajner cs. k. főlig ’s olaszországi küldöttje orv. tr. Heller János Flor. is megjelent tegnap ’s vele a’ helyszínére kimenvén majd fél pozsmérőt szedeténk, ’s itt helyben mint chemicus tudományilag megvizsgáld ezen kövecskéket ’s visen-oxyd-hydrattal vegyeseknek találta. (s.r. Komárom, őszhö 25kón. Sietek egy rémjetes tüneményről tudósítni, mellyre tegnap városunk egész népe megreszketett. Délután 1 óra és 10 perczkor mintegy két pereznyi, de olly erős földrengés rázta meg városunkat, hogy fölrepedezett mészlapok és több helyen leomlott vakolatok hordák el a’ szobákat. Néhány kémény és tűzfal összeomlott, ’s a’ megyeház kőfaragványa czímere a’ homlokzatról lehullva szertezúzott, ’s igen kevés ház van, mellynek vakolatai ’s mészlapjai meg nem hasadoztak volna el annyira, hogy igen sok szoba festvényei teljesen használhatatlanokká lőnek. A’ lakosság egész nap folytonos nyugtalanság’s félelemben volt, hogy e’ jelenet, miilyenre csak 1822 dik évből emlékeznek — ismét ’s tán az éj leple ’s tehetlen zsibbadása közt újuland meg. Tapasztalám, mikép olly megragadó istenszerüség volt e’ jelenetben kifejezve, mintha e’ földet, mellyen úgy is annyi önkény, és bűn fészke van, istenkarok rázták volna meg az emlékeztetés nagy jeléül. Szokatlan és csodálatos volt még, hogy e’ földrengés iszonyú szél kíséretében érkezett, holott a’ tapasztalás illy esetben mindig ellenkezőt bizonyíta. Eddigelé még több nem történt. Abaujból C Nemzetiség, magyar öltözet. A’Hírnök f. u. 72 ik számában Abauj megye augusztusi évnegyedes közgyűlésének kitünöbb eredményeiről egy közlemény olvasható. Én e’ közleményre csak annyiban felelek, mennyiben az abban felhívott beszédem egy lap közönsége előtt gyanúsítva, ’s személyem, érdekelve van. A’ mi beszédemet illeti, erre tudni kell, hogy úgy ennek mint az indítványnak is szülő oka volt a’ határozatnak azon átalányos kitétele, mellynél fogva az „illendő nemzeti ruha“ alatt nem tudtunk mit érteni, és nem tudtuk minő öltönyöket akar a’ megye a’ nemzeti ruha nevezete alá sorozni, és ha az „illendő“ kifejezés az egyének anyagi tehetségeihez van e mérve ? És valóban ezt maiglan sem tudjuk. De ha épen igy tudtuk volna is, a’ jog átalányos méltánylatát tartva szem előtt, nem helyeselhettük ezen határozatot, mint a’ melly a’ jogra és kiváltságokra egyenlő nemességet a’ ruha által mintegy osztályozza, melly osztályozat hogyha lefele történik, azon nemes, kinek kardja már régen dohány-vágó ’s ki rongyos foltjaiban izzad a’ kenyérszükség ellenében, aligha megfosztva nem lesz ezen jogainak ’s kiváltságainak gyakorolhatásáról. Ezen határozat által tehátazon kívül hogy az jog elleni a’ törvény is meg van sértve. Az 1723: 58. ugyanis azt mondja, hogy a’ megyei közgyűlések nyilvány Cpalam et publico) tartassanak; ezen kivül az 1492: 79. szerint nem csak a’ megyebeli rendek, hanem a’ nemtelenek is bemehetnek a’ közgyűlésekbe; és pedig ezen törvények rendelete sem ruhához, sem bármi külsőséghez kötve nincsen. Azonban Abauj megye, ezen törvényeket határozata által szélesebb kötelezésűekké terjesztve egyszersmind az azokban országosan kimondott és különben is a’ municipalitas eszméjéhez föltétlenül kötött nyilványosságot mondhatni megszorította. Mert nemde a’ terem kapuinál hajdúk állanak, és tetőtől talpig vizsgálják a’ bemenőket, kik ha a’ contumacialis hajdúhatóság próbakövét ki nem állották, pórias durvasággal igazitatnak el, bár legbecsületesbek legyenek is, mint ez már nem egyszer történt. A’ közleményben kimondott azon elv, mintha megyehatározat megmásitása iránt egyes tagnak indítványt tenni joga nem volna, megérdemli hogy egy pár észrevétellel én is kísérjem. Igaz ugyan, hogy minden hatósági cselekvés egy Cerkölcsit személy cselekvéséül vétetik, de amennyiben ezen Cerkölcsit személyességet több egyének összealkottatása hozza elő, könynyen felfogható, hogy ha ezek egymást érteni akarják, az egyenkénti vélemény kijelentésére szükségök van, Csenmaradván mindenkor a’ többség decisoriumai. Nyilván kitetszik ebből az indítványozásnak egy személyhez önért ez máskint nem is lehet, nem lévén képzelhető hogy száz ember ugyanazon perezben akarjon valamit kötött joga, és ezt annál kevésbé tagadhatjuk minél bizonyosabb az, hogy például valamelly határozat megmásítása iránt tett indítvány által annak még nem szegültünk ellenébe, pedig csak az ellenszegülésre nincs jogunk. Imigy például ha az indítvány egyetemes pártfogásra talál, mintegy következik kérdezni:megmásítható e a’ megyének előbbi határozata? Én azt mondom igen. Mert hiszen a’ politicai hatóságok határozatai megkülönböztetendők a’ törvényszéki határozatoktól, mellyeknek t. i. megváltoztatása csak fölebbvitel vagy más perorvoslatokkal eszközölhető. Hát mi gyűléseinket folyamodási hatóságoknak hódoltassuk e meg akkor, midőn ön magunktól is rendelkezni jogunk és szabadságunk van. Ha egyik gyűlés a’ másiknak nem alárendezettje, úgy a’ korábbinak kivánatlan kötelezéseitől magát teljes joggal feloldozhatja. Az 1723. 58. is, melly azt mondja, hogy a’ közgyűlésekben elvégzettek közgyűlésen kivül meg nem másittathatnak, fölteszi, hogy tehát közgyűlés által megmásittathatnak. De még a’ gyakorlat is igy áll, ’s a’ törvényhozás példából vévén hasonlatosságot: későbbi törvény a’korábbit megsemmilheti, módosíthatja, vagy megerősítheti. A’ határozatokat illetőleg pedig tudjuk, hogy ez vagy amaz megyének határozata ellen és mellett, nemcsak hirlapokban, hanem megye termekben is nyilvános felszólalások napirendűek, ’s elég legyen itt megemlítenem. Kossuth Lajos úrnak — Zemplény megyében legközelebb múlt tisztújitást közvetlen berekesztő gyűlés alkalmávali — azon lelkes felszólalását, miszerint a’ szavazástól határozat által eltiltott szomszéd megyei kivágásiaknak, aholott Zemplényben szabad birtokaik vannak, ezen jogot tüslint visszaadatni, és a’ teremben bárki részire szabadon kimondandó szavazatukat beszámittatni kívánván, a’ különösen Abauj megye érdemes másod alispánya hatalmasan emelt szavain viszhangoztatott jogszerű kívánat következtében, a’ határozatnak kivágásiakra jogtalanul feszített kötelezése megsemmittetett. — Nem hagyhatom még szó nélkül a’ közlemény azon pontját, melly mondja, hogy a’ megye az indítvány ellen a’ külső jellemekben is élő nemzetiség feltartása szükségességét vette mérlegül. A’ mérleggel még mérni is kell közlő úr, ’s egyébkint is ha a’ nemzetiség élő, mire való azt idő előtti orvosságokkal fojtani. Ne higgye hogy annyira beteg volna már magyar honban a’ nemzetiség! És talán mig nyelvét kevélyen megtagadva aranytól nehéz ruháiban kereste a’ nemzeti csiklányt, sokkal inkább végéhez volt, mint midőn a’ nemzetiség szép eszméjét, és különösen annak a’ nyelvben rejlő erejét felfogva, inkább férfiúi lemondást igénylő tettekben és áldozatokban mint csillogó öltönyökben tartja és vallja magát magyarnak. Én magam is sokat tartok a’ nemzeti ruhára; de mig látnám az iránt úgy ifjainkat mint véneinket egyiránt buzogni, — nem állanék elő keserűen bántó kényszeritésekkel; és mig tudnám, hogy a’ magyar nyelve mellett él és hal, addig nem esném kétségbe, ha még czifrább sarkázatban látnám is azt, mint az abauji zöld asztalnál. — Még egy pár szóval tartozom a’ közlőnek, mint ki engemet bunkók érdekében beszélő szónoknak mond. Én t. i. azt mondám, hogy a’ törvények tekintete iránt tartozó tiszteletet sohasem veszélyezém olly határozatok által, mellyeknek lehető végrehajtásukról meg nem volnék győződve. Már pedig hogy a’ hanyag neveltetése miatt kissé harczos, és a’ kérdésben levő határozat által könnyen ingerülté lehető nemeseinknek tisztujitásokkor a’ megye termébe csoportosan száguldó tömegét — ha mindjárt nem karddal lennének is övezve — a’ megyének egy pár hajdúja fel bírná tartani, azt nem merném állítani. És ha csak egyszeri alkalommal is meg van rontva a’ határozat ereje, nem de levon az annak tekintetéből ? De csak magával a’ visszahatás merényével (mert ennek nem történhetéséről ki áll jót?) menynyire sértve lenne illynemű jog elleni, határozat által más jogosok tekintélye is: könnyen át fogja látni, ki ismeri a’ népet ’s tudja mennyire esendő sérelmei visszatolásában jogain is túllépni.• Én tehát nem a’ bunkók érdekében, hanem épen azok ellen a’ törvények ’s határozatok tisztelete mellett szólottam, ’s valahányszor ezt tehetem, mindannyiszor tenni is fogom. — A’ mit közlő úr hallgatásra tett hozatásomról ir, igaz. Csak annyit értsen még meg, hogy se nem személyemnek — mint mondja — szigorú megrovatása, se nem a’ komoly, átalányos roszallat és kifakadás ,mert mindez mi kevés a’ szilárd eltökélet és tiszta igazság ellen, hanem a’ tekintély volt az,a mi engemet szólási jogommal azon perezre felhagyni reálekrt. És ha ez nekem vétkül tulajdonitlatik, igyekezem magamat azzal vigasztalni, hogy egy olly férfi tekintélye előtt hátráltam vissza, kit én — mint a’ haza ’s megyém közügyeiben soha nem tágító részvéttel fáradozott lelkemből tisztelek. Végül közlő úrnak csak azt mondhatom, hogy újságoktól mindaddig nincs okom megijedni, mig tudom hogy egy pár sort védelmemre nekem is engednek. És mig ez igy van, nem keresem újságainkban ’s az azokbani személyes megtámadtatásokban egy második Júliusi revolutio magvát, ’s veszélyt sejtő Jóslatokkal nem állok ott elő, hol a’ tatárka csak messziről tetszik vizfólyamnak. K. Kliegl-könyv. Előfizetési felszólítás. Az ember jegyeket kérése gondolatainak , és föltalálta a’ nyelvet; jegyeket kerese a’ szavaknak, és föltalálta az írást. Mig az emberi beszéd csak elhangzott, az ismeretek nem voltak szilárd alapra rakva, ’s nem terjedhettek messze; midőn a’ hyeroglophok fölfedeztettek, az ismereteket egyes osztályok biztosították magoknak, ’s egyedáruságot űztek velök, — csak a’ betűírás tette a’ nemzet közjavává őket. De maga a’ betűírás is szűk mederben csergő ismereteket tuda terjeszteni, valamig tollra volt szorítva, mig a’ sajtó nem kezde működni; mert minden leiratás drága ’s a’ könyvek ritkák voltak. A’ sajtó hozá meg a’ könyvek olcsóságát, a’ sajtó ada könyveket az egész nemzet kezébe, nem véve ki onnan a’ népet is. A’ sajtó születését tehát az általányos fölvilágosodás hajnala gyanánt köszönthetjük. A’ sajtó föltalálásával Némethen dicsekszik , áldásaiban több nyugati és éjszaknyugati országok kevélykednek; mi pedig azt mondhatjuk, hogy mi sem alszunk már, és a’ sajtót középszerűleg használgatjuk. De honnakl azon ponton vagyunk, hogy nemleges állásunkból egy félrelépést tegyünk , a’ mi nem válandik szégyenünkre az európai népcsalád előtt. Kliegl fölfedezését értem itt, melly a’ sajtó történetében bizonyosan nevezetes leend. Kliegl gépet gondola ki, melly emberi kezeket pótolva, gyorsan, fáradatlanul és biztosan dolgozandik, eredményül pedig gyorsabban és olcsóbban kiállított lapokat és könyveket nyujtana. — Nem itt van helye elmondanom : minő nyereség az ránk ’s az emberiségre, ha a’ könyvkiállitásnak gyors és olcsóbb módja találtatik föl, tudják ezt mind azok, kik a’ kor mozgalmaitól egészen hátra nem maradtak; csupán azt szándékom az olvasó közönség emlékezetébe visszahozni, hogy a’ Klieglkönyv ügyébeni felszólítás nem hangzott el sikeretlenül íróink füleiben. A’Kliegl-könyv tehát kijövend, arra szolgálandó, hogy tiszta jövedelméből Kliegl ur képessé tétessék osztógépének bevégzésére , melly czélból 400 pengő frtnyi öszveg elöregeztetett is neki. Uraim ! közhaszon és némi nemzeti hír forog itt kérdésben , ’s mi nem tudunk kételkedni, hogy találkozandanak elegen, kik a’ pillanat fontosságát elismerve, sietendenek az ügyhöz járulni, annál inkább, minthogy itt nem is áldozatról van szó, hanem olly cseréről, melly a’ nyújtott értékért más hasonbecsű értéket nyújt. Nem másra szólítunk fel ugyanis, uraim és lelkes hölgyek, mint hogy soroztassátok be becses neveiteket a’ Klieglkönyv előfizetői közé, mellyet érdekessé ’s közhasznúvá tenni literatoraitok feladata . A’ Kliegl-könyv első kötete már szerkesztve és szedés alatt van; a’ következő iró urak lépnek föl benne adományaikkal: Császár Ferencz, b. Eötvös József, Pulszky Ferencz, gr. Majláth János, Ney, Medve Imre, Jablanczy Ignácz, Szeberényi Lajos, Antonovics, Kiss Antal, Párkányi Béla, Nagy (?, Lauka Gusztáv, Keresztury József, Ilosvay Rudolf, Vidor Emil, Gerö Imre, Gyalokai Antal, Eckstein, Sujánszky, Garay, Vajda, Zsoldos Ignácz. — Előfizetésgyűjtésre az ügy minden barátja, nevezetesen pedig a’ következő urak kéretnek meg: Abaujban: Barczay Mihály, Jakabfalvy András. Aradon: Balázs Albert Ibiró, Fábián Gábor, Sárosi Gyula. Árvában: Zmeskál. Baján: Sebők József. Bakonybélben: Briedl Fidél. Barsban: Kosztolányi Péter. Beszterczebányán: Révay Gusztáv. Bécsben: Nagy Károly, Fülöp Sámuel, Jászay Pál. Békésben: Szombathelyi Antal. Biharban: Jakab M. levéltárnok, Neupauer János. Borsodban: Szemere Bertalan. Csanádban: Sánta Sándor. Debreczenben: Szűcs István, Péczely József, Balásházy. Egerben: Joó János. Esztergomban: Birkés Endre, Besze János. Eperjesen: Pulszky Ferencz. Fejérvárott: Cserna főügyvéd. Gömörben: Szabó István, Bodon Antal. Gyöngyösön: Schné László. Győrött: Kovács Pál, Czuczor Gergely, Csacskó Imre, Illés János. Honnban: Fehérváry Miklós. Jászberényben: Petes Pál, Barcsik Márton. Komáromban: Beöthy Zsigmond, Hetényi János. Kecskeméten: Csányi János hites ügyvéd. Soloszvárott: Krizbay, Brassai Sámuel, Méhes Sámuel, Szentiványi Mihály. Kunságon: Illés János. Kőszegen: Gyurász Ádám. Krassóban: Pelczel Ágoston. Liptóban: Szentiványi Ödön. Mármarosban: Szaplonczay József. Miskolczon: Szontagh Gusztáv. Mosony vármegyében: Major Pál hites ügyvéd. Munkácson: Dohovics Vazul. Nagy-Becskereken: Rónay Móricz főjegyző. Nagy-Enyeden: Vajda Dániel, Szász Károly. Nagy-Körösen: Varga János. Nógrádban: Sréter János alispán. Nyitrában: Batthyányi Ferdinánd. Pápán: Tarczy Lajos. Pécsett: Scitovszky Márton, Haaz Mihály prof. ur. Pozsonyban: Szlemenics Pál, a’ Hírnök szerkesztősége. Rohonczon: Klauzál Imre. Sárospatakon: Somosy János, Soltész Dániel. Selmeczen: Horváth József. Somogyban: Záborszky Alajos, Csorba József. Sopronyban: Király József professor, Stettner Lajos. Szabadkán: Zomborcsevics. Szabolcsban: Ferenczy Lajos. Szatmárban: Kovács Lajos, Ujfalusy József. Szegeden: Horváth Cziril, Oszitovszky József. Szegszárdon: Augusz Antal. Szigeten:Mármarosban: Lugosy József. Szombathelyen: Nagy János főtiszt. Temesben: Ormos László, Urbány Lőrincz. Tolnán: Varga István. Torontálban: Bárány Ágoston. Trencsinben: Ullman László. Turóczban: Újhelyi Gábor. Ugocsában: Abonyi, Butykay Menhárt. Ungvárott: Kovács Károly, Balog Vincze. Váczott: Ordódy Pál hites ügyvéd. Verőczében: Hoblik Márton, Móth Endre (Tényen). Veszprémben: Zsoldos Ignácz. Zalában: Kramner Imre, Tolnay Károly. Zemplénben: Kazinczy Gábor. •— Vajda Péter. Károlyfejérvár sz. kir. városa országgyűlési követeivé szoboszlai Tóth Györgyöt és Fogarasi Sámuelt, Brassó vidéke és városa Graef Józsefet és Musz Károlyt, Kézdivásárhely kivált, városa Kovács Dánielt és Szotyori Sámuelt, Hátszeg kiváltságos városa Naláczi Farkast és Kenderesi Farkast, Vajda Hunyad kir. vár. gr. Csáky Györgyöt és Szeredái Ignáczot választotta. ^K. Fejérvár, October 18. A’ szüret vigságba elmerült városunkat ma egy hirtelen kiütött tűz nagy rémülésbe ejté. Délutáni 2 óra tájban a’ mint állítják vigyázatlanságból tűz támadt, és ez egy két perez alatt lángba boríta egy csűrt, romba döntő a’ közel eső Ferencziek zárdáját és templomát, mellynek beomlott fedezetje ’s gerendái még jelenleg is, mikor ezen sorokat írjuk esti 8 órakor, borzasztókig égnek. Láttunk ugyanis egy súlyos betegsége miatt ágyába szegzett beteget, mások által kertjébe nyoszolyástól kivilet, kétségbe esve nézni véres verejtékkel gyűjtött vagyonját, lakját egy perez alatt hamuvá égni, láttunk a’ félelem miatt ájuldozó gyönge nőket, az ijedtség miatt fajveszéklő nagyokat és kisdedeket, ’s megindult szivünkből az együtt érzésnek forró könycseppjei szöktek szemünkbe; láttuk amaz egyházat, mellyböl olly sok ima repült égfelé, lángba borulva hallottuk zajos öszveomlását szent oltárinak, és szivünk feljajdult; láttunk tanuláink közül sok még igen is iljas megfeszített erővel