Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-11-15 / 92. szám
naékszertár, a’ fegyverkezés kamara (horse armoury), a’ két fegyvertár ’s a’ helyőrség kaszárnyája. Az „oroszlántorony“ ban egy állatgyűjtemény létez. A’ fébemenet egy kettőskapun át nyugotról. A’ Tower főparancsnokságát viseli a’ mindenkori békebiróki Jelenleg Wellington herczeg. Hogy a’ koronaékszerek ’stb. szerencsésen megmentettek, előbbi számunkban már említettük magát a’koronát az ideiglenes kormányzó, Ellington őrnagy, vette házába : „Az ékszertorony, beszéli a’ Times, legközelebb volt a’ veszélyhez; a’ szél rögtön csapkodá feléje a’ lángokat, ’s feldulatása bizonyosnak látszott. A’ kormányzó azonnal megparancsolá a’ felügyelőknek az ajtókat minden áron betörni, az országczimjeleket ’s koronaékszereket biztositani ’s neki azonnal átadni. Ehhez törödurungok kivántatlak, mivel az ékszertorony felügyelője, kihez küldöttek, csak a’ külső szobáhozi kulccsal bírt, a’többi kulcsok pedig a’lordkamarás birtokában valának. Bejutás után végre még az erős vasrostélyt kelle elmozdítani a’gyémántok’stb. körül, mi nagy üggyel-bajjal történt. Semmi sem sértetett meg belölök, ’s maga a’ torony is egyesült erő által megmentetett. Azonban, mi kipótolhatlan kár, a’ legjelesb diadaljelek (trophaeus) közül igen sok megemésztetett; köztök valának emlékei Erzsébet királyné hires győzedelmének a’ spanyol hadsereg felett, kormányéneke Victory sorhajónak, mellyen Nelson Trafalgarnál elesett, emlékek a’ Waterlooi csatából, az indus és több háborúból, mindannyi legszebben symmetriailag rendezve. Mennyire eddig tudatik, a’ tűznél csak egyetlen fecskendőember veszté életét. Oct. 1-jén esti 11 óráig tehát a’ tűz kiütése után egész 24 óráig, dulongtak a’ lángok még a’ hatalmas omladványtömeg belsejében ’s több fecskendő szakadatlanul dolgozott rája. Minden rendszabályok ellenére, ama’ szombati éjjel idegeneket a’ Towerből kizárni, mégis néhány tolvaj besuramlott ’s több rablást elkövetett. Egy tisztviselőnek, ki a’ templom melletti lakából bútorait menté, feltört bőrládájából arany és ékszerek lopaltak el. Valóban csodálatos, hogy a’ templom ’s több más, sürüen a’ fegyver kamara mellett fekvő épületek a’ tűztöl megmenekültek; köszönhető ez leginkább néhány a’ Themsén fekvő úgynevezett úszó fecskendőknek, mellyek minden perezben három tonna vizet repitének az épületre. Megjegyzendő még, hogy azon szombaton délután és estve London más három pontjain is volt tűz ’s csak tetemes okozott károk után oltattak el. A’ Standard szerint 250,000 puska közül, melly a’ fegyverteremben volt, 4000 megmentetett. A’ fegyverteremmel együtt az e’ fölött volt tár 20,000 emberre való fegyverrel elégett, valamint 1200 é— 1500 tonna könyv és kézirat, mellyek nagyobb részint az angol tengerészetre vonatkoztak ’s a’ veszteség kipótolhatlan. A’ földrajzgyűjtemény csakugyan nem égett el, de azon sietségben, mellyel megmenteni iparkodtak 's összevissza egymásra,hányták, igen megsérült. A’ Towerkápolna elött félig elégett kardok halmai hevernek, köztök ráismerni a’ széles claymoresekre, mellyek 1745 ben a’ fellázadt hegyi skótoktól elszedettek. A’ tűz színhelye a’ rombolás iszonyú képét mutatja; mindenek előtt sajnálják a’ fegyverteremhez szolgáló derék nagy lépcsőzetet, mellynek oldalain diadjelek ’s fegyverképek valának 200 különféle példányban sorozva. Ellenkezőleg a’ többi hírlapok adataival, mellyek némellyike a’ csupán anyagi kárt, 200,000 font sterlingre teszi, a’ Sun ezt nem becsüli több 400,000 fontnál. A’ Standard emlékezetbe hozza, milly hamar emésztettek fel lángok által egymásután London főépületei: a’ parlamentházak, a’ királyi pénzcsarnok ’s most a’ Tower legszebb része, mihez még járult tavai a’ Talavera sorhajó elégése Plymouthban ’s a’ Camperdown felgyujtási próbálata Woolwichban. Aggódó lélek rész előjeleknek tekintené ezeket. A’ Standard megjegyzi: „A’ nagy, vas ágyukon, mellyek a’ romok alatt feküsznek, kevés kár eshetett, de az érczből vagy olvasztmánybéliak — ’s ezek jóval nagyobb becsüek voltak amazoknál — mind felolvadtak vagy legalább bizonyosan használatlanokká lettek. A’ megmentett 40,000 puska legtöbbnyire csappantyusak. A’ megrongált régi tüzköves puskák közül általában véve egy darab egy stéiget ér de vétalárok bizonyosan tetemesk. A’ muskétokhoz tartoztak, mellyeknek rész minemüsége felett sir Ch. Napier nem rég az alsóházban olly igen panaszkodott. A’ fecskendezölegénység és katonaság erőmegfeszítései minden dicséreten felül állanak. Mintegy 2000 vitészek egyszerre munkásságban voltak. A’ vár lakóinak félelme a’ white-toweri lőportár iránt onnan is kivehető, hogy több hölgyek, Tower-hivatalnokok nejei gyöngéd, fejér kezecskéikkel magok iparkodtak a’ lőporhordókat az iszapos várárokba dönteni. Erlington őrnagy, a’ Tower alkormányzója, kinek hivatallakásában ideiglen a’ megmentett országékszerek letétettek, nagy erőmegfeszítéseinek következtében megbetegedett. Ezek közt a’ legnevezetesbek: a’ szent Eduard koronája, mellyet II. Károly koronázásakor viselt; az országos korona, mellyet a’ király vagy királyné a’ parlamentben feltesznek; II. Jakab nejének Mária királynénak koronája ’s két egyéb fejéke; a’ kormánypaloza, mellyet az uralkodó koronázásakor kezében tart, egy arany sas, az „igazság kardja“ ’stb. csupán értékére nézve 1 millió ft stgnél több. Vezérczikkében a’ Standard ama’ terjengő híreket, miszerint az égés felgyújtás következménye, alaptalanoknak nyilatkoztatja, a’felgyújtó „takarékosságnak neveztetik. Fillérbölcs takarékosság alkalmatlan helyen, t. i. illynemü épületek felügyelőinek fizetésében ’s elégséges számmali ellátásában fekszik a’ három legnevezetesb égés oka, melly 1834. óta London három legnagyobb épületét hamuba dönté. Az uj parlamentházak építése 1 millió ft stgbe kerül, a’ Tower isméti felépítése szint annyit, ’s ha ide sorozzuk plymouthi hajógyáraknál történt tűzkárt ’s a’statuspénztár veszteségét a’ kincstári jegyekbeni csalfaság által, ez a’ statusgazdaságbani puszta takarékosság következtében nagyobb kárt okozott, mint minőt London városa legnagyobb égésekor 1666ban szenvedett.“ A’ nagy fegyverterem állítólag a’legnagyobb Európában, a’ legpéldásabb rendben, sőt művészi rendben 230,000 puskát ’s ennek megfelelő számú egyéb fegyvernemeket foglalt magában. Minden elpusztitatott az égés által, csak nehány kevés puska ’s egy ágyú mentetett meg! Szintúgy mindazon tetemek hamvokban feküsznek, hol ama számos, a’ föld minden részeiben zsákmányolt trophiták, s időszak szerint rendezett régi fegyverzetek nevezetes gyűjteménye őriztetik. A’veszteség, melly még természetesen egész nagyságában ki nem puhatoltathatott, legalább is 1 millió font stgre (10,000,000) becsültetik. Az égés eredetét, az épületnek ezen, a’ közönségtől leginkább látogatott részében, még homály fedi. A’ termek oct. 31 ker este rendszerint az öröktől átvizsgáltattak, kik mindent rendben ’s a’ tüzet kioltva találtak (kevés nappal az előtt két új kandallót raktak be); de egy ember és neje, kik közelében laknak, azt állítják, hogy az esti órákban világosságot láttak a’ termekben. Ezen bizonytalan vallomás után a’ közönség közt gyújtogatásra gyanakodnak. 11 óra felé a’ Towerdombon álló strázsa füstoszlopot látott fölemelkedni, ’s puskája elsütésével tűzlármát csinált, nemsokára ezután a’ lángok minden ablakokból kitörtek, ’s szerencsétlenségre a’folyó mély apályánál fogva csepp viz sem volt kéznél. Az elpusztított rész az úgynevezett „fejér torony (White Tower)“nak fekszik irányában, nyugatra van a’ kápolna, keletre a’ királyi kincstárékszer- hivatal (Jewel Office) nevezettel. Ez épületek a’ tüzlegénység és a’ katonaság legönfeláldozóbb erőmegfeszítései következtében megmentettek; ő felsége koronáját és ékszereit gyorsan máshová biztos menedékhelyre vitték át. Iszonyú veszéllyel fenyegetett az „Ordnance office“ tetemeiben egyéb hadszerek mellett levő 200 hordónyi lőpor; a’ katonaság eröködéseinek sikerült e’ veszélyt elmellőzni; a’ lőpor részint mélyebben fekvő boltokba vitetett, hol egész tömeg nedves ruha hányatott hegyébe, részint a’ hordók az árokba ’s a’folyóba vettettek. Az ezen bolthajtások feletti statuslevéltár ’s megbecsülhetlen mappagyüjtemény szinte megovaltak. Reggeli 4 óra felé a’ fegyvertár egészen le volt égve, ’s az égés tovább harapozásának veszélye is távoztatva. A’ szerencsétlenség általában nemzetinek éreztetik. Wellington herczeg ismételve mély sajnálatát nyilatkoztatá ki e’ nemzeti szerencsétlenség felett, de a’ tűz helyét nov. 3-kán még hivatalosan meg nem szemlélte. A’ brit hajóseregnek a’ középtengereni kevesbülése hírét igazolhatjuk. Egyébiránt, mint halljuk, sir F. Mason ellenadmiral két sor ’s több kis hajóval Tajoban állomásoz. Ez intézkedés előttünk igen czélszerűnek látszik, miután, ha körülmények egy nagyobb hajóhadnak jelenlétét szükségelnék a’ középtengeren, a’ Tajonál álló hajóhad gyors rendelkezésre kész. (V. Gazette.) A’ legújabb, Suezen át, Alexandriába érkezett ’s aug. 24ig terjedő tudósítások szerint Chinából egy nagy angol hajóhad aug. 21 k én Hongkong szigettől éjszak felé vitorlázott. Sir Henry Pöttinger, ki egyetlen brit felhatalmazottnak ’s kereskedés- főfelügyelőnek neveztetett ki Chinában, ’s csak az anyaország kormánya parancsainak, nem pedig az indiai főkormányzóságainak köteles engedelmeskedni személyesen (mint hibásan hire volt)Cantonba fel nem hajózott, hanem titoknokát, Malcolm őrnagyot oda küldé a’ helyhatóságokhoz! irattal, mellyben nekik Peking udvarnok főfelhatalmazottá ’s követté (minister extraordinary) történt kineveztetését tudtul adja. Egy levél mellékeltetést a’ császárhoz ’s hite volt, hogy sír Henry maga fogná Csuzanban a’ feleletet bevárni. A császári biztosok nagyon megijedtek az angol hajóseregnek éjszak irányban történt tovább menése felett ’s annak Hongkongbéli elindulását tiz millió ezüst tallérnyi ajánlattal igyekezték megakadályozni. E’végre Kwang-cho-fu, Cantonban a’ legfelsőbb helyhatóság Macaoba érkezett ’s Sir Potlingerrel beszélni óhajtott. Sir Henry, ki minden látszatóság szerint sokkal erőteljesben óhajt fellépni Elliot kapitánynál és egyes ’s ideiglenes hasznok miatt nem akarta küldetésének fő czélját szem elől veszteni, a’ kérelmet megtagadta ’s a’ mandarint titoknokához utasította. Az expeditio első vállalata, mondák Amoy elvétele ’s az ottani várerösségek feldúlása lenne, mire a’ hajóhad Csuzanba és Ringpoba tovább vitorlázandna. E’ hajóhad Yellessey 72 ágyús, mellyen az új főparancsnok sir W. Parker lobogója van, Blenheim 72 ágyús (ezen van Herbert kapitány, második a’ parancsnokságban), Blonde 42, Druid 44, Modest 18, Cruizer 18, Columbine 18, Pylades 18, Algerine 10 ágyús és Rabtelsnacke sereghajóból áll. Továbbá 4 hadi gőzösből, Nemesis, Lesostris, Queen és Phlegeton és 21 szállító hajóból. Ez utóbbiak egyikén, Marion-on sir Hugh-Gough generalőrnagy a’ száraz katonaság parancsnoka vette föszállását. A’ szállított sereg 3000 gyalogságból, t. i. a’ 49 ’s 55dik számú Sipahi ezredekből és a’ 18 ’s 26-dik számú királyi ezredek osztályaiból áll, a’ szükséges pattantyuság és genrekar hozzáadásával. A’ 18ik ’s 26dik ezred nehány századai, ’s a’ 37-dik számú egész Madras gyalogezred Hongkongban visszamaradtak. Ugyszinte itt maradnak Herald, Alligator, Sulphur, Hyacinth, Sterling és Royaliste, 26, 28, 8, 18, 6 és 10 ágyús hajók, állomásozva a’ chinaiak ellen e’ tájakon működendők, azon esetre, ha tán a’ cantoni hatóságok kedvet kapnának a’ jelök között külön fegyverszünetet megszegni. Iszonyú viharok (typhoons) dühöngtek jul. 21 ’s 26kán a’ chinai partokon. Sok hajó ezáltal tetemesen megsérült és sok ember élet veszett. Első nevezett napon Luiza derelye Kowlow kis szigeten szenvedett törést; sir James G. Bremer és Elliot kapitány rajta voltak! Mind a’két ex felhatalmazott a’ benszülöttektől igen nyersen fogadtatlak. A’ Commodore földhöz üttetett ’s ruháitól megfosztatott. Csak nehezen bírták végre a’ chinaiakat reá 3000 tallér jutalomért Mackauba szállítani. Mind a’ két ar Atlanta hajón Calcuttába vitorlázott, honnan azonnal Egyiptomon át Angliába megindultak. Elliot kapitány, mint tudva van, visszahivatott, sir J. G. Bremer második parancsnok leköszönése okául egészségének gyengült állapotra hozatik fel. Spanyolország: A’ Moniteur egy Bayonnei, nova 3kai telegrafi sürgönynek, melly az éj által félbeszakasztatott, elejét foglalja magában, ’s jelenti, hogy vitoriából od. 27röl kibocsátott rendelet a’ juntákat feloszlatja. Mig Leon mint osztálynok general Espartero parancsnoksága alatt állott lepletlenül kárhoztatta ugyan annak törekvését, Krisztina királynét a’ kormányzóságról eltolni, de híven a’ fegyelem parancsainak, fog-csikorogva hódolt rendszabályainak. Espartero , a’ kormányzóságra jutva, mit sem mert tenni a’ hadsereg legjelesbje, azon férfi ellen, kit őmaga Spanyolország Muraijának nyilatkoztatott. Leon, mint sok más, Mária Krisztina kormányzóságróli lemondását kicsikarnak tekintette, a’ nélkül, hogy titkolta volna az uj regens előtt e’ véleményét. Annál inkább kötelességének kelle tartania, a regens királyné isméti helyreálitásán dolgozni, minthogy mint látszik, magától a’ királynétól érkeztek hozzá felszólítások, hogy az arra czélzó vállalat éllére áljon. Az általa Esparteróhoz intézett, és szökésekor nála lelt irat, világosan bizonitja, hogy a’ jó eredményt bizonyosnak hitte. Olly férfiúnak mint Leon, Krisztina királyné ellenségei már rég halált esküdtek, és fogsága után kizárólag a’ polgárkatonaság kezeibe adatott, ’s ezért bizonyos halálra számolhatott, habár magas ajkakról a’ kegyelem képmutató szava folyt volna is. Az állandó hadi törvényszék 13-án négy szavazattal három ellen halálra ítélte ’s éjfélkor az ítélet a’ regens részéről megerösittetett. Midőn ez Leonnak tudtára adatott, olly élénk ingerültségbe jött, hogy két polgárkatona felhúzott puskával állítatott oldala mellé. E’ pillanattól fogva vég órájáig egy papot és védőjét, a’ fiatal Roncalt generált, magánál tartotta. A’ neki fogságul szolgált eltörlött Santo Tomas kolostorban őrzésére egy zászlóal polgárkatonaság volt rendelve, egy másik az ide vezető utczát tartotta őrizve, meghiúsítandó az et tán megszabadítani akaró kísérletet. A’ kivégeztetés előestéjén Altamira grófnő, és Leon papa, Zambrano marquisnő a’ szerencsétlen generálnak Huescánál elesett testvérének két kis leánykáival a’ kir. palotába mentek, a’ királyné lábaihoz borultak azon kérelemmel, hogy az ország régensétöl a’ megkegyelmeztetést kiesdekelje, mellyet ő felsége kiskorúságánál fogva maga nem adhat. Minden jelen voltak, ’s nevezetesen azon tiszt, ki a’ zeséjjelen az alabárdosok felett parancsnokoskodott, könnyek közt csatlakoztak e’ kérelemhez, ’s a’ királyné épen tollhoz nyúlt, saját érzelmét követendő, midőn a’ nevelőné, Mina özvegye, kijelenté neki, miszerint a’ gyámnak megegyezése nélkül mit sem szabad írnia. Ezt bevárandó a’ királyné felfüggesztette szándékolt séta-kocsizását. Arguelles ur megjöttekor kinyilatkoztatá, hogy illy kérelemiratot kézhez nem juttathat. — Miután Leon keblében az első fájdalom legyőzetett, elhatározá úgy meghalni, mikint élt. Csak az atyjától bucsúvétele csalt ki neki könnyeket. Ezután leveleket írt ’s egy óráig aludt. Kérelme, vesztőhelyére kedvencz paripáján mehetni, megtagadtatott, egyéb kivonatai teljesíttettek. — 15 én délutáni 1 órakor a’ toledói kapu mint a’ foghelyéhez legközelebb fekvő előtt vala agyonlövetendő. Az odavezető utezában polgárkatonák sort képeztek, azonban Madrid puszta volt’s mintegy ravatalszőnyeggel bevonva. Kevéssel egy óra előtt Leon fényes huszár egyenruhában San Fernando, III Károly ’s a’becsület légió nagy keresztjeivel feldíszítve, szilárd lépésekkel kijött a’ börtönből, ’s egy hátravetett kocsiba lépett. Mellette védője (Roncali general) foglalt helyet, irányában egy pap ’s a’ polgárkatonaság örtevő tisztje. Egy kocsi a’ koporsóval követte, ’s mind a’ kettőn egy lovasszázad polgárkatonaség vette körül. Sokan ez alkalommal először látták azon férfiút, ki, a’ férfiszépség példaképe, oroszlán pillantásaival utolsó köszöntéseit küldötte ismerőseinek ; de nehéz megmondani, ki szenvedett nagyobb fájdalmat, mert azok, kik először pillanták meg őt, mint mindnyájan, utólaször is látták. A toledói kapu előtt a’ polgárkatonasság csak egy részen nyílt négyszöget képzett, mellynek közepén az ítéletet végrehajtandó tizenkét katona állott. A’31 éves Leon kilépett a’ kocsiból ’s Roncali barátjának egy Mária-képet adott át. „E’ képet, mondá, nem adta, midőn nyolcz év előtt a’ navarrai háborúba mentem. Minden golyóktól megóvott, ezek ellen nem leend ereje. Add vissza nőmnek. Törd össze kardomat.“ Ezután egy nagy gyéméntos gyűrűt, fényeset mint szemet, húzott le ujjárol. „Vidde’ gyűrűt Esparteronak emlékül egykori bajtársától.“Ez volt utolsó, Roncalíhoz hosszú ölelkezés közt intézett rendelkezése. Ezután erős lépésekkel a’katonák elébe lépett, ’s e’szavakat mondá : „Sohasem voltam áruló. Ártatlanul halok meg. Egyedüli kívánságom, újra mint közhuszár régi ezredemben hazámnak szolgálhatni.“ Erre puskáikat sajátkezüleg irányozta melyének és fejének ’s nyílt szemmekkel kiállá: „Éljen 11. Izabella! tüzelj!“ Midőn a’ reszkető katonák nem merészeltek jönni rettenhetetlen kiáltá: „A’ derék katona engedelmeskedik!“ tüzelj!“ és . . . .exoriare aliquis — Roncali general e’ pillanattól elmezavarodásba esett ’s meg nincs veszélyen kívül; elbocsáttatását és diszjeleit a’ kormányzónak beküldötte. Madridi oct. 17-i levél szerint a’ Times-ban mondatik, hogy Espartero a’ palotamegtámadás előtt kevés idővel egy barátját titokban Leon generálhoz küldé ’s öt inté, hogy a’ neki (Espartenak) elárult christinai zavargásokba ne elegyedjék. E’ barátságos intéshez Espartero magány-pénztárából 3000 tallér ajándék volt, mellékelve, hogy Leon, ki könnyű életmódja következtében mindig pénzzavarokban volt, csábításoktól megóvassék; egyszersmind amaz ígéret is tétetett, hogy nem sokára valami lényeges fog előmenetelére történni. Leon kezét szívére tette, és becsületére állította, hogy illy cselszövények távol vannak tőle. Nem sokára azután Espartero azon névtelen szemrehányó levelet kapta Leontól, ’s bekövetkezett, mi köztudomású. Paris, nov. 3. Egyik előbbi levelemben kimondott meggyőződésem , hogy a’ spanyol kormány a’ junták irányában is, mellyek az ország több városaiban képződtek, tekintetét megörzendi, igazoltatik a’ mai telegrafi sürgöny által. E’ junták a’ régensnek 27-kei rendelete által megszűntetteknek nyilatkoztatnak. Tulajdonképi beavatkozások csak Barcelonában és Badajozban adták magokat elöl. Egyébiránt a’ barcellonai fellegvár lerombolása felett a’ franczia sajtó hamis adatokat terjesztett el. Nem minden erőművei, hanem csupán csak a’ város részén fekvő bástyák és sánezok, a’ lakosok boszujának egyedüli tárgyai, romboltattak le a’ Zabala general és a’ Junta közt történt egyességnél fogva, mialatt a’ külre irányzott erősségek megmaradtak. Egyéb semmi nevezetes nem történt. A’ badajozi junta, melly a’ kormány segédjuntájaként adta ki magát, több gyanúsnak látszó személyeket a’ városból száműzött, mi ellen a’ madridi sajtó legnevezetesbjei szót emeltek. Igen óhajtható, hogy semmiféle kegyetlen visszatorlások még valóságosan compromittáltatlak ellen sem gyakoroltassanak , mint az energiája ’s hősisége de egyszersmind kegyetlensége után is ismeretes Zarbano general Bilbaoban több polgárkatonák 's Yial ur YIf Ferdinand volt ministerének fia ellen, ki kétségkívül maga ingerlő nyilatkozásokkal élt Zurbano ellen, saját felhatalmazásból elkövetett, miután rövid utu igazságszolgáltatás által halálra ítélteté ’s agyonlöveté. A’ barbárság illy rendszabályai minden esetre rosz hatásúak ’s a’ legjobb ügyet is bemocskitják. Legkevésbbé igazolhatók, ha a’ szabadság neve használtunk ürügyéül. Dunavizállás november 14kén 0’ 5"