Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-15 / 92. szám

naékszer­tár, a’ fegyverkezés kamara (horse armoury), a’ két fegyvertár ’s a’ helyőrség kaszárnyája. Az „oroszlántorony“ ban egy állatgyűjtemény létez. A’ fébemenet egy kettőskapun át nyu­­gotról. A’ Tower főparancsnokságát viseli a’ mindenkori békebi­­ró­ki Jelenleg Wellington herczeg. Hogy a’ koronaékszerek ’stb. szerencsésen megmentettek, előbbi számunkban már említettük­ magát a’koronát az ideiglenes kormányzó, Ellington őrnagy, vette házába : „Az ékszertorony, beszéli a’ Times, legközelebb volt a’ veszélyhez; a’ szél rögtön csapkodá feléje a’ lángokat, ’s feldu­­latása bizonyosnak látszott. A’ kormányzó azonnal megpa­­rancsolá a’ felügyelőknek az ajtókat minden áron betörni, az országczimjeleket ’s koronaékszereket biztositani ’s neki azonnal átadni. Ehhez törödurungok kivántatlak, mivel az ék­szertorony felügyelője, kihez küldöttek, csak a’ külső szobá­­hozi kulccsal bírt, a’többi kulcsok pedig a’lordkamarás birtokában valának. Bejutás után végre még az erős vasrostélyt kelle elmoz­dítani a’gyémántok’stb. körül, mi nagy üggyel-bajjal történt. Semmi sem sértetett meg belölök, ’s maga a’ torony is egyesült erő által megmentetett. Azonban, mi kipótolhatlan kár, a’ legje­­lesb diadaljelek (trophaeus) közül igen sok megemésztetett; köz­tök valának emlékei Erzsébet királyné hires győzedelmének a’ spanyol hadsereg felett, kormányéneke Victory sorhajónak, mel­lyen Nelson Trafalgarnál elesett, emlékek a’ Waterlooi csatából, az indus és több háborúból, mindannyi legszebben symmetriailag rendezve. Mennyire eddig tudatik, a’ tűznél csak egyetlen fecs­­kendőember veszté életét. Oct. 1-jén esti 11 óráig tehát a’ tűz kiütése után egész 24 óráig, dulongtak a’ lángok még a’ hatal­mas omladványtömeg belsejében ’s több fecskendő szakadatlanul dolgozott rája. Minden rendszabályok ellenére, ama’ szombati éj­jel idegeneket a’ Towerből kizárni, mégis néhány tolvaj besuram­­lott ’s több rablást elkövetett. Egy tisztviselőnek, ki a’ templom melletti lakából bútorait menté, feltört bőrládájából arany és ék­szerek lopaltak el. Valóban csodálatos, hogy a’ templom ’s több más, sürüen a’ fegyver kamara mellett fekvő épületek a’ tűztöl megmenekültek; köszönhető ez leginkább néhány a’ Themsén fekvő úgynevezett úszó fecskendőknek, mellyek minden perezben három tonna vizet repitének az épületre. Megjegyzendő még, hogy azon szombaton délután és estve London más három pont­jain is volt tűz ’s csak tetemes okozott károk után oltattak el. A’ Standard szerint 250,000 puska közül, melly a’ fegyverteremben volt, 4000 megmentetett. A’ fegyverteremmel együtt az e’ fölött volt tár 20,000 emberre való fegyverrel elégett, valamint 1200 é— 1500 tonna könyv és kézirat, mellyek nagyobb részint az an­gol tengerészetre vonatkoztak ’s a’ veszteség kipótolhatlan. A’ földrajzgyűjtemény csakugyan nem égett el, de azon sietségben, mellyel megmenteni iparkodtak 's összevissza egymásra,hányták, igen megsérült. A’ Towerkápolna elött félig elégett kardok hal­mai hevernek, köztök ráismerni a’ széles claymoresekre, mellyek 1745 ben a’ fellázadt hegyi skótoktól elszedettek. A’ tűz színhelye a’ rombolás iszonyú képét mutatja; mindenek előtt sajnálják a’ fegyverteremhez szolgáló derék nagy lépcsőzetet, mellynek ol­dalain diadjelek ’s fegyverképek valának 200 különféle példány­ban sorozva. Ellenkezőleg a’ többi hírlapok adataival, mellyek némellyike a’ csupán anyagi kárt­­, 200,000 font sterlingre teszi, a’ Sun ezt nem becsüli több 400,000 fontnál. A’ Standard em­lékezetbe hozza, milly hamar emésztettek fel lángok által egymás­után London főépületei: a’ parlamentházak, a’ királyi pénzcsar­nok ’s most a’ Tower legszebb része, mihez még járult tavai a’ Talavera sorhajó elégése Plymouthban ’s a’ Camperdown fel­­gyujtási próbálata Woolwichban. Aggódó lélek rész előjeleknek tekintené ezeket. A’ Standard megjegyzi: „A’ nagy, vas ágyukon, mellyek a’ romok alatt feküsznek, kevés kár eshetett, de az érczből vagy olvasztmánybéliak — ’s ezek jóval nagyobb becsüek voltak ama­zoknál — mind felolvadtak vagy legalább bizonyosan használat­lanokká lettek. A’ megmentett 40,000 puska legtöbbnyire csap­­pantyusak. A’ megrongált régi tüzköves puskák közül általában véve egy darab egy st­éiget ér de vétalárok bizonyosan tetemesk. A’ muskétokhoz tartoztak, mellyeknek rész minemüsége felett sir Ch. Napier nem rég az alsóházban olly igen panaszkodott. A’ fecskendezölegénység és katonaság erőmegfeszítései minden di­cséreten felül állanak. Mintegy 2000 vitészek egyszerre mun­kásságban voltak. A’ vár lakóinak félelme a’ white-toweri lőpor­tár iránt onnan is kivehető, hogy több hölgyek, Tower-hivatalno­­­kok nejei gyöngéd, fejér kezecskéikkel magok iparkodtak a’ lő­porhordókat az iszapos várárokba dönteni. Erlington őrnagy, a’ Tower alkormányzója, kinek hivatallakásában ideiglen a’ meg­mentett országékszerek letétettek, nagy erőmegfeszítéseinek kö­vetkeztében megbetegedett. Ezek közt a’ legnevezetesbek: a’ szent Eduard koronája, mellyet II. Károly koronázásakor viselt; az országos korona, mellyet a’ király vagy királyné a’ parlament­ben feltesznek; II. Jakab nejének Mária királynénak koronája ’s két egyéb fejéke; a’ kormánypaloza, mellyet az uralkodó koro­názásakor kezében tart, egy arany sas, az „igazság kardja“ ’stb. csupán értékére nézve 1 millió ft stgnél több. Vezérczikkében a’ Standard ama’ terjengő híreket, miszerint az égés felgyújtás kö­vetkezménye, alaptalanoknak nyilatkoztatja, a’felgyújtó „taka­rékosságnak neveztetik. Fillérbölcs takarékosság alkalmatlan he­lyen, t. i. illynemü épületek felügyelőinek fizetésében ’s elégsé­ges számmali ellátásában fekszik a’ három legnevezetesb égés oka, melly 1834. óta London három legnagyobb épületét hamu­ba dönté. Az uj parlamentházak építése 1 millió ft stgbe kerül, a’ Tower isméti felépítése szint annyit, ’s ha ide sorozzuk plymou­­thi hajógyáraknál történt tűzkárt ’s a’statuspénztár veszteségét a’ kincstári jegyekbeni csalfaság által, ez a’ statusgazdaságbani puszta takarékosság következtében nagyobb kárt okozott, mint minőt London városa legnagyobb égésekor 1666ban szenvedett.“ A’­ nagy fegyverterem állítólag a’legnagyobb Európában, a’ legpéldásabb rendben, sőt művészi rendben 230,000 puskát ’s ennek megfelelő számú egyéb fegyvernemeket foglalt magában. Minden elpusztitatott az égés által, csak nehány kevés puska ’s egy ágyú mentetett meg! Szintúgy mindazon tetemek ham­vokban feküsznek, hol ama számos, a’ föld minden részeiben zsák­mányolt trophiták, s időszak szerint rendezett régi fegyverzetek nevezetes gyűjteménye őriztetik. A’veszteség, melly még ter­mészetesen egész nagyságában ki nem puhatoltathatott, legalább is 1 millió font stgre (10,000,000) becsültetik. Az égés erede­tét, az épületnek ezen, a’ közönségtől leginkább látogatott ré­szében, még homály fedi. A’ termek oct. 31 ker este rendszerint az öröktől átvizsgáltattak, kik mindent rendben ’s a’ tüzet kioltva találtak (kevés nappal az előtt két új kandallót raktak be); de egy ember és neje, kik közelében laknak, azt állítják, hogy az esti órákban világosságot láttak a’ termekben. Ezen bizonytalan vallo­más után a’ közönség közt gyújtogatásra gyanakodnak. 11 óra fe­lé a’ Towerdombon álló strázsa füstoszlopot látott fölemelkedni, ’s puskája elsütésével tűzlármát csinált, nemsokára ezután a’ lán­gok minden ablakokból kitörtek, ’s szerencsétlenségre a’folyó mély apályánál fogva csepp viz sem volt kéznél. Az elpusztított rész az úgynevezett „fejér torony (White Tower)“nak fekszik i­­rányában, nyugatra van a’ kápolna, keletre a’ királyi kincstárék­szer- hivatal (Jewel­ Office) nevezettel. Ez épületek a’ tüzle­­génység és a’ katonaság legönfeláldozóbb erőmegfeszítései követ­keztében megmentettek; ő felsége koronáját és ékszereit gyorsan máshová biztos menedékhelyre vitték át. Iszonyú veszéllyel fe­nyegetett az „Ordnance office“ tetemeiben egyéb hadszerek mel­lett levő 200 hordónyi lőpor; a’ katonaság eröködéseinek sike­rült e’ veszélyt elmellőzni; a’ lőpor részint mélyebben fekvő bol­tokba vitetett, hol egész tömeg nedves ruha hányatott hegyébe, részint a’ hordók az árokba ’s a’folyóba vettettek. Az ezen bolt­hajtások feletti statuslevéltár ’s megbecsülhetlen mappagyüjtemény szinte megovaltak. Reggeli 4 óra felé a’ fegyvertár egészen le volt égve, ’s az égés tovább harapozásának veszélye is távoztat­­va. A’ szerencsétlenség általában nemzetinek éreztetik. Wellington herczeg ismételve mély sajnálatát nyilatkoztatá ki e’ nemzeti szerencsétlenség felett, de a’ tűz helyét nov. 3-kán még hivatalosan meg nem szemlélte. A’ brit hajóseregnek a’ középtengereni kevesbülése hírét igazolhatjuk. Egyébiránt, mint halljuk, sir F. Mason ellenadmiral két sor ’s több kis hajóval Tajoban állomásoz. Ez intézkedés előt­tünk igen czélszerűnek látszik, miután, ha körülmények egy na­gyobb hajóhadnak jelenlétét szükségelnék a’ középtengeren, a’ Tajonál álló hajóhad gyors rendelkezésre kész. (V. Gazette.) A’ legújabb, Suezen át, Alexandriába érkezett ’s aug. 24ig terjedő tudósítások szerint Ch­inából egy nagy angol hajóhad aug. 21 k én Hongkong szigettől éjszak felé vitorlázott. Sir Henry Pöttinger, ki egyetlen brit felhatalmazottnak ’s kereskedés­- fő­felügyelőnek neveztetett ki Chinában, ’s csak az anyaország kor­mánya parancsainak, nem pedig az indiai főkormányzóságainak köteles engedelmeskedni személyesen (mint hibásan hire volt)Can­­tonba fel nem hajózott, hanem titoknokát, Malcolm őrnagyot oda küldé a’ helyhatóságokhoz! irattal, mellyben nekik Peking udvar­­nok­ főfelhatalmazottá ’s követté (minister­ extraordinary) történt kineveztetését tudtul adja. Egy levél mellékeltetést a’ császárhoz ’s hite volt, hogy sír Henry maga fogná Csuzanban a’ feleletet bevárni. A­ császári biztosok nagyon megijedtek az angol hajó­seregnek éjszak irányban történt tovább menése felett ’s annak Hongkongbéli elindulását tiz millió ezüst tallérnyi ajánlattal igye­­kezték megakadályozni. E’végre Kwang-cho-fu, Cantonban a’ legfelsőbb helyhatóság Macaoba érkezett ’s Sir Potlingerrel be­szélni óhajtott. Sir Henry, ki minden látszatóság szerint sokkal erőteljesben óhajt fellépni Elliot kapitánynál és egyes ’s ideigle­nes hasznok miatt nem akarta küldetésének fő czélját szem elől veszteni, a’ kérelmet megtagadta ’s a’ mandarint titoknokához utasította. Az expeditio első vállalata, mondák Amoy elvétele ’s az ottani várerösségek feldúlása lenne, mire a’ hajóhad Csuzan­­ba és Ringpoba tovább vitorlázandna. E’ hajóhad Yellessey 72 ágyús, mellyen az új főparancsnok sir W. Parker lobogója van, Blenheim 72 ágyús (ezen van Herbert kapitány, második a’ pa­rancsnokságban), Blonde 42, Druid 44, Modest 18, Cruizer 18, Columbine 18, Pylades 18, Algerine 10 ágyús és Rabtels­­nacke sereghajóból áll. Továbbá 4 hadi gőzösből, Nemesis, Le­­sostris, Queen és Phlegeton és 21 szállító hajóból. Ez utóbbiak egyikén, Marion-on sir Hugh-Gough generalőrnagy a’ száraz katonaság parancsnoka vette föszállását. A’ szállított sereg 3000 gyalogságból, t. i. a’ 49 ’s 55dik számú Sipahi ezredekből és a’ 18 ’s 26-dik számú királyi ezredek osztályaiból áll, a’ szükséges pattantyuság és genrekar hozzáadásával. A’ 18ik ’s 26dik ezred nehány századai, ’s a’ 37-dik számú egész Madras gyalogezred Hongkongban visszamaradtak. Ugyszinte itt maradnak Herald, Alligator, Sulphur, Hyacinth, Sterling és Roy­aliste, 26, 28, 8, 18, 6 és 10 ágyús hajók, állomásozva a’ chinaiak ellen e’ tája­kon működendők, azon esetre, ha tán a’ cantoni hatóságok ked­vet kapnának a’ jelök között külön fegyverszünetet megszegni. Iszonyú viharok (typhoons) dühöngtek jul. 21 ’s 26kán a’ chinai partokon. Sok hajó ezáltal tetemesen megsérült és sok ember élet veszett. Első nevezett napon Luiza derelye Kowlow kis szigeten szenvedett törést; sir James G. Bremer és Elliot kapitány rajta voltak! Mind a’két ex felhatalmazott a’ benszülött­ektől igen nyer­sen fogadtatlak. A’ Commodore földhöz üttetett ’s ruháitól meg­­fosztatott. Csak nehezen bírták végre a’ chinaiakat reá 3000 tal­lér jutalomért Mackauba szállítani. Mind a’ két ar Atlanta ha­jón Calcuttába vitorlázott, honnan azonnal Egyiptomon át Ang­liába megindultak. Elliot kapitány, mint tudva van, visszahivatott, sir J. G. Bremer második parancsnok leköszönése okául egészsé­gének gyengült állapotra hozatik fel. Spanyolország: A’ Moniteur egy Bayonnei, nova 3kai telegrafi sürgönynek, melly az éj által félbeszakasztatott, elejét foglalja magában, ’s jelenti, hogy vitoriából od­. 27röl kibocsátott rendelet a’ juntá­kat feloszlatja. Mig Leon mint osztálynok general Espartero parancsnok­sága alatt állott lepletlenül kárhoztatta ugyan annak törekvését, Krisztina királynét a’ kormányzóságról eltolni, de híven a’ fe­gyelem parancsainak, fog-csikorogva hódolt rendszabályainak. Espartero , a’ kormányzóságra jutva, mit sem mert tenni a’ had­sereg legjelesbje, azon férfi ellen, kit őmaga Spanyolország Mu­raijának nyilatkoztatott. Leon, mint sok más, Mária Krisztina kormányzóságróli lemondását kicsikarnak tekintette, a’ nélkül, hogy titkolta volna az uj regens előtt e’ véleményét. Annál in­kább kötelességének kelle tartania, a­ regens királyné isméti hely­­reálitásán dolgozni, minthogy mint látszik, magától a’ királyné­tól érkeztek hozzá felszólítások, hogy az arra czélzó vállalat él­lére áljon. Az általa Esparteróhoz intézett, és szökésekor nála lelt irat, világosan bizonitja, hogy a’ jó eredményt bizonyosnak hitte. Olly férfiúnak mint Leon, Krisztina királyné ellenségei már rég halált esküdtek, és fogsága után kizárólag a’ polgárkatona­ság kezeibe adatott, ’s ezért bizonyos halálra számolhatott, ha­bár magas ajkakról a’ kegyelem képmutató szava folyt volna is. Az állandó hadi törvényszék 13-án négy szavazattal három ellen halálra ítélte ’s éjfélkor az ítélet a’ regens részéről megerö­­sittetett. Midőn ez Leonnak tudtára adatott, olly élénk ingerült­ségbe jött, hogy két polgárkatona felhúzott puskával állítatott oldala mellé. E’ pillanattól fogva vég órájáig egy papot és védő­jét, a’ fiatal Roncalt generált, magánál tartotta. A’ neki fogsá­gul szolgált eltörlött Santo Tomas kolostorban őrzésére egy zász­­lóal polgárkatonaság volt rendelve, egy másik az ide vezető utczát tartotta őrizve, meghiúsítandó az et tán megszabadítani akaró kísérletet. A’ kivégeztetés előestéjén Altamira grófnő, és Leon papa, Zambrano marquisnő a’ szerencsétlen generál­nak Huescánál elesett testvérének két kis leánykáival a’ kir. palotába mentek, a’ királyné lábaihoz borultak azon kérelemmel, hogy az ország régensétöl a’ megkegyelmeztetést kiesdekelje, mellyet ő felsége kiskorúságánál fogva maga nem adhat. Minden jelen voltak, ’s nevezetesen azon tiszt, ki a’ zeséjjelen az alabár­­dosok felett parancsnokoskodott, könnyek közt csatlakoztak e’ kérelemhez, ’s a’ királyné épen tollhoz nyúlt, saját érzelmét kö­vetendő, midőn a’ nevelőné, Mina özvegye, kijelenté neki, mi­szerint a’ gyámnak megegyezése nélkül mit sem szabad írnia. Ezt bevárandó a’ királyné felfüggesztette szándékolt séta-kocsi­­zását. Arguelles ur megjöttekor kinyilatkoztatá, hogy illy kérelem­­iratot kézhez nem juttathat. — Miután Leon keblében az első fáj­dalom legyőzetett, elhatározá úgy meghalni, mikint élt. Csak az atyjától­ bucsúvétele csalt ki neki könnyeket. Ezután leveleket írt ’s egy óráig aludt. Kérelme, vesztőhelyére kedvencz pari­páján mehetni, megtagadtatott, egyéb kivonatai teljesíttettek. — 15 én délutáni 1 órakor a’ toledói kapu mint a’ foghelyéhez legkö­zelebb fekvő előtt vala agyonlövetendő. Az odavezető utezában polgárkatonák sort képeztek, azonban Madrid puszta volt’s mint­egy ravatalszőnyeggel bevonva. Kevéssel egy óra előtt Leon fé­nyes huszár egyenruhában San Fernando, III Károly ’s a’becsü­let légió nagy keresztjeivel feldíszítve, szilárd lépésekkel kijött a’ börtönből, ’s egy hátravetett kocsiba lépett. Mellette védője (Ron­cali general) foglalt helyet, irányában egy pap ’s a’ polgárkato­naság örtevő tisztje. Egy kocsi a’ koporsóval követte, ’s mind a’ kettőn egy lovasszázad polgárkatonaség vette körül. Sokan ez alkalommal először látták azon férfiút, ki, a’ férfiszépség példa­képe, oroszlán pillantásaival utolsó köszöntéseit küldötte ismerő­seinek ; de nehéz megmondani, ki szenvedett nagyobb fájdalmat, mert azok, kik először pillanták meg őt, mint mindnyájan, utóla­ször is látták. A toledói kapu előtt a’ polgárkatonasság csak egy részen nyílt négyszöget képzett, mellynek közepén az ítéletet vég­­rehajtandó tizenkét katona állott. A’31 éves Leon kilépett a’ ko­csiból ’s Roncali barátjának egy Mária-képet adott át. „E’ képet, mondá, nem adta, midőn nyolcz év előtt a’ navarrai háborúba mentem. Minden golyóktól megóvott, ezek ellen nem leend ereje. Add vissza nőmnek. Törd össze kardomat.“ Ezután egy nagy gyéméntos gyűrűt, fényeset mint szemet, húzott le ujjárol. „Vidde’ gyűrűt Esparteronak emlékül egykori bajtársától.“Ez volt utolsó, Roncalíhoz hosszú ölelkezés közt intézett rendelkezése. Ezután erős lépésekkel a’katonák elébe lépett, ’s e’szavakat mondá : „Sohasem voltam áruló. Ártatlanul halok meg. Egyedüli kíván­ságom, újra mint közhuszár régi ezredemben hazámnak szolgál­hatni.“ Erre puskáikat sajátkezüleg irányozta melyének és fejének ’s nyílt szemmekkel kiállá: „Éljen 11. Izabella! tüzelj!“ Midőn a’ reszkető katonák nem merészeltek jönni rettenhetetlen kiáltá: „A’ derék katona engedelmeskedik!“ tüzelj!“ és . . . .exoriare aliquis — Roncali general e’ pillanattól elmezavarodásba esett ’s meg nincs veszélyen kívül; elbocsáttatását és diszjeleit a’ kormányzó­nak beküldötte. Madridi oct. 17-i levél szerint a’ Times-ban mondatik, hogy Espartero a’ palotamegtámadás előtt kevés idővel egy barátját ti­tokban Leon generálhoz küldé ’s öt inté, hogy a’ neki (Esparte­­nak) elárult christinai zavargásokba ne elegyedjék. E’ barátságos intéshez Espartero magány-pénztárából 3000 tallér ajándék volt, mellékelve, hogy Leon, ki könnyű életmódja következtében min­dig pénzzavarokban volt, csábításoktól megóvassék; egyszer­smind amaz ígéret is tétetett, hogy nem sokára valami lényeges fog előmenetelére történni. Leon kezét szívére tette, és becsüle­tére állította, hogy illy cselszövények távol vannak tőle. Nem sokára azután Espartero azon névtelen szemrehányó levelet kapta Leontól, ’s bekövetkezett, mi köztudomású. Paris, nov. 3. Egyik előbbi levelemben kimondott meg­győződésem , hogy a’ spanyol kormány a’ junták irányában is, mellyek az ország több városaiban képződtek, tekintetét megör­­zendi, igazoltatik a’ mai telegrafi sürgöny által. E’ junták a’ ré­­gensnek 27-kei rendelete által megszűntetteknek nyilatkoztatnak. Tulajdonképi beavatkozások csak Barcelonában és Badajozban adták magokat elöl. Egyébiránt a’ barcellonai fellegvár lerombolása felett a’ franczia sajtó hamis adatokat terjesztett el. Nem minden erőművei, hanem csupán csak a’ város részén fekvő bástyák és sánezok, a’ lakosok boszujának egyedüli tárgyai, romboltattak le a’ Zabala general és a’ Junta közt történt egyességnél fogva, mialatt a’ külre irányzott erősségek megmaradtak. Egyéb semmi nevezetes nem történt. A’ badajozi junta, melly a’ kormány se­­gédjuntájaként adta ki magát, több gyanúsnak látszó személyeket a’ városból száműzött, mi ellen a’ madridi sajtó legnevezetesbjei szót emeltek. Igen óhajtható, hogy semmiféle kegyetlen vissza­­torlások még valóságosan compromittáltatlak ellen sem gyako­roltassanak , min­t az energiája ’s hősisége de egyszersmind ke­gyetlensége után is ismeretes Zarbano general Bilbaoban több polgárkatonák 's Yial ur YIf Ferdinand volt ministerének fia ellen, ki kétségkívül maga ingerlő nyilatkozásokkal élt Zurbano ellen, saját felhatalmazásból elkövetett, miután rövid utu igazságszol­gáltatás által halálra ítélteté ’s agyonlöveté. A’ barbárság illy rendszabályai minden esetre rosz hatásúak ’s a’ legjobb ügyet is bemocskitják. Legkevésbbé igazolhatók, ha a’ szabadság neve használtunk ürügyéül. Dunavizállás november 14kén 0’ 5"

Next