Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-01 / 26. szám

861 szám. A' Hírnök kinevezések’, h­ivatalos tudósítások’, honi és külföldi politikai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb köz­élsével;­­— a’ Századunk terjedelmesb politikai és rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár lite­ratúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek’ , találmányok’ és intézetek' ismertetésé­vel foglalkoznak főképen. INI RNÖK. Szerkeszti ’s kiadja Halasf­alvi Orosz József. Április­ 1. 1841. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házh­ozhordás­­sal 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Elöfizet­­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál­­ sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­intézetben, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések és halálozás; pozsonyi külön­féle; pesti hírek; a’ pécsi püspök’jótékonysága; pomázi tűzveszély; szombathelyi, balassa-gyarmati, gyöngyösi tudósítások; palotai és vágmelléki gyilkostestek; mutatvány a’ Nemzeti újságból; m. t. társa­ság. Nagybritannia. Francziaország. Követkamrai ülések ; afrikai hírek. Spanyolország. A’ kormányzóság egységének kér­dése. Schweiz. A’rendkívüli országgyűlés’ ülései. Poroszor­szág. Kühnapfel keréktörésre ítéltetik. Törökország. Kis fu­tár. Marmarosi savanyuvizek ’s fürdők; elmeszikrák. Hirdetések. Magyarország. A’ Tiszántúli Kerületi­ Táblánál megürült iktatói hivatalra Agg-Teleki Bujanovits Gyula neveztetett ki. (Privát tudj A’ am. magyar kir. udv. Kamara a’ halmágyi kir. sóhiva­talnál beszedő­ hivatalra Braun Emesztet, ellenőrködő mázsa­mesterré Brummt Miklóst, mázsamesterré Feigl Alajost, mázsá­­lóvá Kvastin Mihályt, végre sópajtnőrré Slyevo Samu bruszlu­­reszkoi sószámvevőt alkalmazó fokozatos előléptetés által. — Scuttety István kokavai kam. pagonyvadász (Revierjäger) i. e. mart. 5-kén meghalározott. — Pozsony, mart. 31. Városunk egészen nyári szint öltött fel, ’s a’ természetbarátok csoportosan keresik fel a’ város­liget’ szorgalmasan tisztogatott tekervényes utait. Hajóhidunk t. i. tegnapelőtt beakasztatott. Van jelenleg városunkban egy kis gőz­­kocsi , az első, melly ausztriai birodalomban készült egészen. E’ m­ozgony fél lóerejü ’s jelenleg az Auligetben számára készült 20 ölnyi vaspályán szalad. A’ fűtés mindenkor nyilványosan törté­nik. Számos kiváncsi, kivált az alsóbb osztályból, tolong a’ szín­hely körül. A’ hegyek’ nyájas vidékeit nem annyira látogathatják meg a’ természetkedvelők, mert a’ nedves utak ’s a’ hegyekbe vivő utczákon heverő sár csaknem kikerülhetlen. Csudálkozni kell, hogy egy olly előkelő városban, mint Pozsony, a’ kövezet még sok utczákban olly lábficzamító. A’ hegyentuli járásba ’s az éj­szaki vaspályához vezető külvárosi utczák pedig még kirakva sincsenek , úgy hogy a’ szárazvámkapunál ’s a’ Marczalutczában alig vontathatni terhelt kocsi; ha minden rész­kövek jóval pó­toltatnának ’s ezért csekély járda-vám kivántatnék, úgy hisszük nehány év múlva kamatostól bejönne a’ ráfordított tőke ’s a’ kö­zönség csekély terhe mellett csak nyerne, a’város szépülne, s koronázási városhoz hasonlóbb lenne mint most, midőn a’ ki­rályhegy körül csak kevés eső után is majd bele fúlnak a’ gőz­hajókhoz menők. (Zárjel közt mondva e’ dombról egy német historicus azt regélte, hogy Europa legnevezetesebb négy folyama innen ered.) Általán véve ha már benne vagyunk a’ fényűzési korban, legelső volna talán ’s legkevésbbé luxus a’ városok’ szé­pítéséhez látni. Korunk’ békés szelleme remélted, hogy nem jő­­nek Nagy Sándorok, Napóleonok, a’ békés polgárok házait ’s a’ gazdagok’ palotáit feldúlandók. — „Pénz kormányozza a’ világot“ igaz közmondás, mert tudjuk, a’ pénz’ hatalma mit képes gya­korolni. Hegyeken keresztül egyenes­űl hasíttatik, a’ folyók nyill­­atakká varázsoltatnak! A’ földgömb körülhálózva vasutakkal, szó­val minden vállalatok főrugója pénz! de hogy jó akarat is meny­nyit tehet pénz’ hiányában, tanusítandja az alább következő tudó­sítás. Mig, kivált az ország’ fővárosában, annyi érdekkel visel­tetnek a’ kisdedóvó-intézetek iránt, míg ott mindent elkövetnek, hogy az illy jótékony intézetet kedvező siker koronázhasson, ad­dig a’ helybeli két intézet — minden különös vagy magasb párt­fogás’ hiányában, egy tized óta egyedül csak némelly emberba­rátok’ jótékony’ adományiból tartatik fen. A’ helybeli két inté­zetben van mintegy 400 gyermek, többnyire szegény szülőktől. Két fizetéses tanító és ugyanannyi tanítónő; egy tanító 144 p. sz. fizetéssel nyugalomban van; ’s az évenkint szaporodó növendé­kek miatt egy nagyobb tehát drágább szálást is kénytelen tartani. — A­ lefolyt 1840ik évben 846 fr. 40 kr. p. gyűlt be adomány­kép, ’s az egypár ezer alaptőke’ kamatja. Budapest, mart. 27. A’ múlt számunkban említett sze­rencsétlenség alkalmával a’ csolnakon volt emberek közül, ezek­­­elék halálukat a hullámok közt: Schlegl Antal, kamrai szám­vevő hivatali ingressista; Smolek, zongorász; Kohn , kalmárle­gény; Szabó, uraságszolga; Schaeffer, óráslegény; Mayer, be­tűszedő; Triebt N., budai puskaműves’ leánya; Korbel, özvegy­asszony ; Ohnmacht, levélhordó; Wampel (?) tanácsbeli Pozsony­ból; Friedrich, buda-tabáni polgár; Bietschanszky, napszámos; Besch, kalapos; Lederer, zsidó tanító ’s egy ismeretlen napszá­mos asszony; a’ szigorú rendtartás’ hiánya tehát tizenöt ember­életbe került !E’ nehány szó hangosan kiált, hogy bizton reményb­­­elü­i, miszerint illy siralmas intés csakugyan olly rendszabályok­ról fog gondoskodtatni, mellyek ezentúl a’ bajt gyökeresen orvos­­landják ’s minden illy eseményt lehetlenítendnek! A’ haláltól meg­szabadultak: sréthy, gyakornok; Sattler, gyógyászattanuló, ez szerencsére egy evezőt kapott meg ’s azzal addig tartá fen magát a’ viz’fölületén, mig kiszabadják, az előbbi pedig a’ hajóhíd hor­­gonylánczába kapaszkodott, ’s lábait két szerencsétlen társa ra­gadd meg, kik ezáltal szinte kiszabadultak: Kohner, kalmárle­­gén­y; Gruber N., polgárleány; Thomaszta asszony; Várady, opticus; Müller, gyógyszerész; Bosan, kalmárinas; Tolly, grá­nátos; Shally, mészáros; Krach N., budai lakatos leánya és az öt revesz. Folyó hónap’ 21-kén tartá gyűlését azon tár­saság, melly Ferenczy’ pártollatására összeállóit, ’s ez okból Hunyady Mátyás dicső királyunk’ emlékére általa lovagszobrot határra készíttetni. Eddig 173 gyűjtő csak 10561 frt. 9 krt. és 29 aranyat birt beszerezni , ’s ebből 5,692 fr. 21 kr. már el­jöhetett. Mit reménylhetni még ezentúl? A’ lelkesülés’ első heve már elmúlt, ’s az egész tárgyat több lapon annyira felvilágositák, hogy az egész 100 ezer igőnyi összeg egy negyedének begyü­­lését sem igen reményl­elni. Többen oda nyilatkoztak, miszerint most, miután a’ begyült adakozások fele már elkölteték, ’s igy visszaadásról többé szó nem igen lehet, az egész összeg begyü­lését, ’s igy a’ lovagszobor’ felállítását a’ tervezett minta szerint nem reményb­elni, czélszerű lenne nagy királyunknak csak szob­rát készíttetni el, ’s azt nem nyilványos helyre, például múzeum­ba állíttatni. Az ellenkező rész azonban Nyáry Pál ur’ indítványa szerint győzött, ’s határzatta jön, hogy a’ művész csak dolgozzék a’ meddig a’ begyülendő pénz engedi, habár csak egyetlen bas­­reliefet létesíthetne is. — Virágvasárnapon Frankenburg literariai és zenészek­ estélyt adand a’ városi nagy tánczteremben a’ gyer­mekkórház’ javára, melly alkalomkor többi közt Garaynak egy uj balladája fog szavaltatni, Kossuth és a’ vállalkozó úr pedig magyar fölolvasást tartanának, melly körülmény, párosultan a’ czég jótékonyságával, nagyszámú közönséget reményb­el.­• F. h. 21-kén egy kenyérrel töltött ladikot, mellyben hat ember volt, ismét olly erősen hajlott a’ Duna sebes folyamzata egyik épen beakasztandó hajóhidhoz, hogy az felfordult kenyerestől, embe­restől. Öt ember kiszabadíttatott; a’ hatodik, egy virító fiatal leány, a’ viz színére nem jutván, újabb áldozatja jön a’ Dunának. — Másik hir. — Egy pesti nyilványos ’s nevezetes házban, mely­nek kapuján éjjel nappal örök állnak, múlt héten az udvarra szol­gáló ’s három zárral csukott szobát nyitottak fel a’ tolvajok, ’s onnan a’ szegények pénztárából a’ banknolákat (mintegy 800 pg. ft.) kirablották; a’ réz és ezüst pénzt ott hagyták. — Ha igaz, ez már csakugyan sok! — A’ pesti haute volée mart. 23 án saját mulatságául az angol királyné teremében magyar és fran­­czia színi előadással ’s tableaukkal fűszerezé az estélyt. A’ ma­gyarra Fáy András „közös háza“ választatott; francziára egy rö­vid vaudeville. — Nemzeti színházunkat 22-én „Devreux Robert“ új opera ismét jól megtöltő nézőkkel. Scott k. a. felléptét sóvárg­­va várjuk. Sajnosan értettem, hogy Felbér k. a. csakugyan fel­mondd szolgálatát a’ magyar Thaliának. Gyenge egéssége hely­reállítása végett, mint mondják, utazni megy. A’ Világ jelenti, hogy Darvason, Bihar megye’ egyik pará­nyi helységében, folyó év elején, nemcsak egy kis olvasó tár­saság (melly a’Jelenkort, Világot, Hirnököt, Múlt és Jelent. Vasárnapi újságot nem csak részvényesekkel, hanem még az utolsó szegény földmivessel is örömmel közli, hogy emberi és ke­resztényi kötelessége szerint az értelmesség’ terjesztésire parányi erejétül telhetőleg valamicskét tehessen), hanem derék Mezei nap­tárunk „Emberbaráti szózat­a’ keblünk mélyéig ható hang­jára, mértékletességi társulat is alapíttaték. — Hol van szól a’ levelező, az emberiség jobblétének azon pokoli ellensége? hol az emberi alakban rejtezkedő irigy ördög, ki — miután a’ Naptár szivrázó szózatát a’ józanság ügyében méltányos figyelem­mel olvasá — e’ kezdetben parányi, de az emberiség szellemi ’s anyagi jobbléteért hőn buzgó társulatnak hosszú és növekedő éle­tet nem kivánand, még akkor is, ha maga nem bir már elég lé­­lekerővel a’ lassú méreg csábító kísértéseinek ellen állani. Pécs, mart. 16. Méltóságos püspökünk Nagykéri Leiz­tovszky János fáradhatatlan buzgóságának és szorgalmának, mellyel a’ kisdedek’ nevelésére olly szívesen fordít, uj jelét adta, midőn tőlünk ma 16 napra búcsút vett, a’ falusi iskolákban (16 helységeiben) a’ félesztendei próbatételen maga is jelen lenni ’s a’ növendékeket az eddig tanult tudományokból kihallgatni kí­vánván. — A’ méltóságos főpásztor jól tudván régi tapasztalás­ból, hogy az iskolás gyermekek’ iparát semmi jobban elő nem mozdítja, mint ha azok valamelly ajándék által értesittetnek arról, hogy szorgalmuk az elöljárók által is elismertetik, különbféle igen nagy számú ajándékot vitt magával a’ jobbak közt elosz­­landókat, úgymint: nagyobb kisebb, szebb egyszerűbb im­ád­­ságos könyveket, szent képeket, olvasókat, gyöngyöket, csilla­gokat, keszkenyöket, különbféle szalagokat, paraszt-kalapokat, ez­urán kivarrt mellényeket ’stb. Mindenütt a’ mestereket is, kik­nek az egész környékből összejönniük kell, jobb és czélszerűbb oktatásmódra tanítja maga ’s buzdítja, gyakran szintúgy jutal­mak által. Sőt a’ lelkészeket is, miként ügyeljenek e’ legüdvös­­ségesebb tárgyára hivatásuknak, serkenti. — Már ez valóban a’ népnevelés’ tettlegi előmozdítása, mellyel olly sokan csupán aj-­­­kaikkal pengetnek. (Egyh. tudj Pomáz. (Pestmegyében.) Folyó hó fokán éji 10 óra után tűz lárma riasztá föl élet adó álmaibul a’ nap munkája alatt kifá­radt lakosokat,— 29 ház jön a’ dühöngő szél miatt elharapódzott lángok martaléka ’s ugyan annyi család ’s több házallan zsellérek eddigi iparuk gyümölcsét alig egy félóra alatt veszték el; kínzó fájdalmokat hangos farokba önté ki a’ halomhamu fölött. ^Szombathely, mart. 24. Sokat olvastunk már a’ hír­lapokban a’ népnevelés’ tárgyában, de olly czélt érőnek, egy ja­vaslatot sem tartottunk mint a’ még múlt évi junius’ 30 án Szom­bathelyen tartatott Vas megyei közgyűlés’ határozatát, mellyet bár későn el nem mulaszthatunk közölni a’ t. olvasókkal. „A’ nö­vendék ifjuságnak számtalan kicsapongásait és erkölcstelenségeit, mellyek idővel bennök meg is rögzenek, nem más okozhatja, mint az, hogy szüleik, kik magok is tudatlanok és őket oktatni nem képesek, gyermekeiket sem oskolájába, holott igen sokaktól kiteltenék, sem pedig ünnep- és vasárnapokon isteni szolgálatokra, úgy délután lelki tanításokra nem küldik, sőt inkább azokkal bar­maikat őriztetvén, a’ többi pajkos ifjak által elrontatni engedik, de a’ gazdák sem kényszerítik cselédjeiket a’ templomba való já­rásra, hanem vagy csavarogni engedik, vagy a’ marhák után küldik, holott ollyan alkalmatossággal, midőn más jó kereszté­nyek az ájtatosságban foglalatoskodnak, szoktak a’ legtöbb károk tétetni a’ mezőkben és rétekben, tudván hogy ekkor kevesebb vigyázat vagyon reájok. Hogy tehát a’ nevendék-ifjuság az er­kölcsben gyarapittathassék és azokból a’ jó nevelés által hasz­nos polgárok válhassanak, szoros felelet’ terhe alatt minden helysé­gek’ elöljáróinak a’ felsőbb rendelések’ következésében megha­­gyatik, hogy az illető lelkitanitók’ egyetértésével a’ szülőket arra kényszerítsék, hogy a’ kitől kitelhetik, gyermekeiket iskolába küld­jék és legalább téli időben taníttassák, egyetemben pedig mind a’ szülőknek, mind pedig a’ cselédes gazdáknak meghagyják, hogy cselédjeiket és gyermekeiket egész esztendőn át ünnep- és vasárnapokon isteni szolgálatra délelőtti és délutáni lelki okta­tások’ hallatására elküldjék, ez pedig nyáron is annyival inkább kitelhető, minthogy reggel tiz órakor szokott történni a’ beha­rangozás, dél után pedig négy órakor vége vagyon a’ tanítás­nak; azért minden helységben ollyan rendelés tétessék, hogy ün­nep- és vasárnapokon kilencz órakor, a’ midőn már a’ meleg­ség és bogarak miatt a’ marha úgysem legelhet; az őrző gyerkő­­ezék és cselédek a’ marhákat haza hajtsák, és délután az ájta­­tosság és lelki tanítás után, a’ midőn már a’ nap hiresülni kezd, hajtsák ismét ki. Valakik ezen rendelés ellen ezután cselekedni merészelnek, az elöljárók által személy válogatás nélkül bü­ntettes­­senek meg;és ha olly elvetemedett találkoznék, a’ ki a’ büntetés­sel nem gondolván, makacsul a' rendelésnek magát ellenszegezné, az a’megyei törvényszéknek név szerint bejelentetvén, az által­a’ körülményekhez szabott büntetéssel fog illettetni.“ A’ közlő utána teszi óhajtását, hogy bár egész Magyarhonban ezen hatá­rozatot minden hatóság magáévá tenné, és hogy annál foganatos­­sabb lenne, nem csak minden cselédes gazda, hanem bár minden rangú urak és tisztviselők a’ falukon leginkább megvárnák pél­­daadásképen az Isten igéjének hallgatását, ’s ne mentenénk azzal magunkat, hogy az öt parancsolat közt csak a’ mise-hallgatás pa­­rancsoltatnék, különben hasonlók leszünk olly házasságban élő férj fiuhoz, ki maga szabadon élni kívánván, mindig a’ nejének hirtelenségén tűnődik, holott ha a’ férj jó példát adna a’ hőség­ben, isteni félelemben és vallásosságban, bizonnyal azokban a’ nője is követné, mert exempla trabunt. * Balassa Gyarmath, mart. 22. Tegnap estvére, mint sokadalmunkat megelőző vasárnapra számos idegent gyűjte be egy műkedvelő nemes keblű társulat által előadandó szinészeti mutatvány, dicsőült Kisfaludynkak vigjátéka „A’ Csalódások — A’ KÖZ-JÓRA.“ E’ jelszó, hála a’ tapasztalásnak, ritkán hi­bázza el a’ magyarnál hatását, ’s ha egykor elhibázandná, akkor nemzetünk mondja el magáról egy nagy fijának, Telekynek, sza­vait: „Halva vagyok, temess el!” így lelhetem csak föl okát, hogy a’ lörinczi puszta felé nyakig süllyesztő, ’s köz­rémülésre eddig soha sem tapasztalt vizfakadásokkal elborított országút’ daczára is — mellyen ma virradóra egy csinos hintón kívül több nagy és apróbb szekerek, barmok a’ legsajnosabb non plus ultrában lát­szottak — a’ megyei háznak régi tereme nem ugyan tömve, de úgy telve volt, mint illyen alkalmakkal eddig soha. Miután a’ ke­belbeli egyenruhás barna hangászkar’ hatalmas zenéje víg ke­délyre melengeté a’ sziveket, fölvonult a’ kárpit; ’s mi az olvasó közönség előtt hihetőleg úgy is ismeretes darab részletes leírásá­ba nem ereszkedve, csak röviden érintjük, hogy Köröndy Lina, és a’ nöszemélyzet általjában, Lombay inspector, és Mokány föl­­desur olly ügyességgel adák szerepeiket, hogy kivált ez utolsót a’ ki ócsárlaná, annak egy Megyery vagy Szerdahelyi, egy Nestroy vagy tán Garrick sem működnék kedvére. Zajos tapsok is ko­­szoruzák csaknem minden jelenetét, ’s ha hogy ezek elmaradtak, a’bámulat és tetszés mélye nyelé el őket. Bebizonyította Mokány, hogy a’ halhatlan szerzőnek ezélzatát elértette, fölfogta, és szere­pét, a’ betyárismus gúnyát, a’ tökélynek lehetséges pontjáig sze­mélyesítette. Soha, soha jobbkor— soha nem annyira helyén és idejében! Fájlalva teszi e’ fölkiáltást a’ közlő, mint ki a’ terem vége felé kellőt látott a’ mutatvány alatt dohányozni; de moso­lyát sem fojthatá el, midőn Mokánynak azon kérdésére: „szabad e itt rá gyújtani?“ mint egy mennydörgő „quousque tandem?‘ szózatra a’ pipák zsebbe czúsztak. A’ kik fölvonásban a’ színhely hátsó részén átvilágított uncialis betűkkel vala olvasható eme föl— szólitás: „EGYESÜLJÜNK A’ KÖZ JÓRA!“ — mellyel a’jeles társulat fendobogó mellének jóra törekvő érzelmeit a’nézőkében, akará előteremteni. Játék’ végével az egész személyzet kihivalván, Mokány kevés, de gyönyörű ’s mázsás szavakkal illy értelemben köszöne a’ néző közönségnek: „Korunk szelleme minden setét­­séget világossággal elűzni. Midőn mi az eddig setét utczák meg­világítására egyesülünk, hálásan érezzük a’ f. ez. közönségnek pártoló segedelmét, nagylelkű részvétét felül, hogy nem pusztán hangzott el e’ fölszólítás: egyesüljünk a’ közjóra!“ — Csinos di­­szitvények, ügyes játszással egybe ülve eszközlék, hogy mi a’ csalódásokban a’szép, helyes, és meglepőnek válásában meg nem csalódtunk; noha hi­ányok, mint napfolt, nélkül e’ társaság annál kevesebbé lehetett, minél gyérebben nyer szinészeti gya­korlatot, nem ez lévén kenyere, de kivévén a’ minden jelenetet megelőző, ’s valóban fülboszontó kopogtatásokat, mintha a’ föl­lépő annyiszor a’ mennyiszer belépti engedelmért könyörögne , kivévén a’színfalak, ’s kárpit m­ögüli gyakor kinézéseket, a’ többi olly csekélység, mellyet az egésznek jelessége méltán elfedez. E’ nemes ezélú vállalatnak kezdője, türelmes fenntartója, ’s éltető napja­­. K­özép-géczi Szerény Antal urnak hitese szül. boldog­házi Kiss Anna asszony, ki amazoni kebellel legyőzi az akadályt, kiszemeli és öszvegyüjti a’művészet’barátit, áldozatra serkent a’ közjóért, ’s maga első áldoz, lelket ad a’ föllépni bátortalanoknak ’s maga mindenkor, mint most is Köröndy Lina szerepében, mű­vészileg föllépni kegyeskedik, kinek önzetlen fáradalmiban a’ már lámpákkal részint eddig is ellátott Gyarmatit valóban büszke

Next