Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-13 / 38. szám

38. szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb köz­lésével ; — a’ Ls áttadunk terjedelenesb political ’» rokon tudományi­ értekezésekkel, a’ kis futár lite­ratúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek­ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésé­vel foglalkoznak főképen. IRNfzK Szerkeszti ’s kiadja K­alif­falvi Orosz József. .fiaj­us 13. 184­1. Megjelennek e’ lapok minden h­étfőn és csütörtö­kön. Kétév­i előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál , sétatéren 149. sz. a., Pesten Wé­ber Józsefnél a’ 't­ adakozó i­mlezetben, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: Pozsony megyei közgyűlés ; pesti czivódás ; Pest megye tiszti karának teljes jegyzéke , Kliegl József helyrakó és betűosztó gépelye tárgyában; felszólítás az angol-magyar intézet ügyében; Bács megyei közgyűlés; Temes me­gye levele a­ horvátokh­oz; beszterczebányai; veszprémi, kolozsvári különféle. Nagybritannia. A’ ministerium jelen állása; felső­házi ülés. Francziaország. A’ király névnapjának ’s a’ párisi grófkeresztségének ünneplése. Spanyolország. Szerbia. Ame­rika. Elegy. Hirdetések, illanyaromáis és Erdély. Ö cs. ’s apost. kir. Felsége i. e. május 6kai cabinetiratá­­nál fogva Mü­ich-Betlinghausen Joakim Eduárd grófot, a’ német szövetségi gyűlésnél elnöklő követet,­­azon jeles szolgálatok elis­meréséül, mellyeket e’ hivatalban , Felségének ’s a’ statusnak tett, jelen állomásán, megtartása mellett cs. kir. statusministerré méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Ő cs. ’s apost. kir. Felsége Werner József bárót, cs. kir. udv. tanácsost ’s a’ titk. házi-, udvari- és stalus-kanczellária előadóját a’ német szövetségi ügyekben, a’ magyar kir. Sz.-Ist­­ván-rend kiskeresztjével méltóztatott taksa elengedés mellett leg­kegyelmesebben feldisziteni. Ő cs. ’s apost. kir. Felsége Paláethy Viktort, Magyar­­ország több­es megyéinek táblabiráját, cs. kir. kamarássá méltóz­tatott legkegyelmesebben kinevezni. Segur Gyula gróf a’ sopronyi kir. jó- és harminczad- hiva­tal eddigi ellenőre, a’ cseh határfelvigyázóság főbiztosává moz­­díttatott elő. Pozsony, máj. 12. F. h. főkén kezdődött Pozsony me­gye évnegyedes közgyűlése ’s folyvást tart. Eddigelé a’ még múlt évröli jegyzőkönyvek olvastatnak, ’s a’ különféle munkála­tokkal megbízott választmányok jelentései vannak szőnyegen. Mint mindenkor, úgy ez alkalommal is, miután illy munkálatokkal pillantás ad még az idegennek is fogalmat a’ megyei ügyek mi­kinti állásáról — Pozsony megyének minden Önkénytől távullevő adm­inistratioja, az ügyek rendszeres menete ’s mindenek felett a'legnagyobb ellenörködés a’ közigazgatásban ’s a’ ma­gányosok ügyei végrehajtásában ’s javai kezelésében tűnik fel. Lehetlen, hogy a’ csak kissé szemlélő és több megyékkel megba­rátkozott Vizsgáló előtt felne tűnjék ritka tökélyre fejlett közigaz­gatása, melly ha közpoliticára nézve nem tart vele hasonló arányt, de azért e’ tekintetben sem szenved hátramaradást. A’ leginkább a’ megyét ’s magányosokat illető ügyek között előfordult a’ me­gyei utak jobb karba helyezése, melly választmányra bízatván, javaslata némi módosítások mellett helybenhagyatott. E’ tárgy felett rövid de­ kimentő tárgyalás keletkezett. Szóba hozatott Po­zsony megyének melly részem­ legélénkebb közlekedése, az utak milly módoni jó karban helyezése, mire némellyek a’ vetélkedé­­si ’s felosztási módot is javassák; az utaknak szabad tetszésre fákkal, sőt némellyek által, Németország példájára, gyü­mölcsfákkal­ beültetése; nem felejtik az adózó népet sem, mi­dőn a’legpontosabban iparkodtak a’ Rendek kijelölni mindeniknek azon részt, hol lekevesebb idő vesztegetés mellett legsikeresebben dolgozhassék. — Végül lehetlen nem említenem még a’ közgyű­lés második napján hamis levelek készítési vádnak megvizs­gálásával megbizott választmánynak igen jeles tudósítását, ’s a’ felett Pozsony megyei rendeinek igen bélyegző és sok mély­séget és charactert mulató szólalkozását, melly az egész kö­zönséget átmelegité. A’ vád nem bizonyodlon be; a’ biró nem szivére hanem a’ törvényre köteles hallgatni; a’ rendek nem szóltak volna hozzá, mert az ítélet igazságos volt; akaratukon kívül esett megpendítse, ’s így egyeseknek szólniok kelle; de az olly módon történt, hogy a’ nélkül hogy a’ biró kitűzött pályá­járól elhajlott volna, magányvéleményenkint érezteté meggyőző­dését ’s a’ bűnös iránti érzelmét. — A’ vegyes házassági kérdés is, mint mondják, előforduland. E’részben előleg különbözőket hallhatni, de mi bevárjuk Pozsony megye végzését. — Wolf Ferencz urnak (a’ 708. számú dunaförde tulajdonosának) vasút melletti majorkertjében, melly — mint már több ízben em­lítettük — virágnövényeiben a’ természetnek különféle bámulatos játékait szokta évenkint felmutatni, telen május elején ismét két illy csoda-példányt láttunk az egyszerü tulipánok közt. Egyiknek szárán egy viráglevél a’ koronás és kifolyó ’s a’ szálhoz nőtt két hüvelynyire (utó­tarést Ca’ dragonyos katonák sisakjáéhoz hason­lót) képzelt; a’ másik tulipánnak szárán pedig, a’ virágkoronán alul, tehát egészen különválva ’s mintegy három hü­velknyi távol­ságra tőle, egy viráglevél ,a’ korona virágleveleih­ez tökéletesen hasonló) fejlődött ki.­­A’ Iírnek 34. számában említett 15 má­zsás ikerökrök gróf Eszterházy Mihály urnak tall ősi uradal­­mában tenyésztettek. Pesten, máj. 7én esti 9­2 órakor a’ katonai hangászat tétele alatt, a’ ferencziek terén egy katonatiszt és az ifjúság kö­zött némi czivódás következtében, a’ polgári csend annyira meg­zavartatok hogy a’ felháborodott sokasás csak nehezen csen­­desítethetett; többen megsebesítettek. (Nem­. Urs) — A’ Világ ez eseményről részletesebben igy ír: Tegnap est­e (máj. 7.) igen sajnos eset történt. Az esti lakat adó katonai zenével tartatván, szokás szerint, sok zenekedvelőket és sétálókat csőditelt össze. A’ zenét két karöltve sétáló ifjú is kisérli. Épen mikor a’ zene­kar az úri utczába fordul, jön egy polgári öltözetű katonatiszt és a’ két ifjat szétlökdösi. Erre szóvita támad, a’ katonatiszt az ifjat arczúl csapja, az ifjú pipájával magát védi, mire a’ kato­natiszt pálezát emel; az ifjú a’ páleza alsó végét megragadja; erre a’ tiszt a’ pálezában levő tört kirántja és az ifjú jobb arczát egészen keresztül döfi. Zaj támad, a’ katonalisztet üldözni kez­dik, a’ Rendház kapuja alá szorítják, de a’ fürge tiszt szeren­csésen elillan. Közbe jön a’ Patrouille és az utczán menőket minden különbség nélkül szuronyaikkal szét­űzni kezdi, úgy hogy egy lelkes hazánkfia is csak történetes elesés által kerülte ki a’ szúrást .A’ zaj csaknémelly megyeh­atósági és katonai elöl­járók közbejöttével csillapult le, kik a’ haragra gerjedt ifjúság­nak becsületszavukat adák,hogy a’ megsértett lelnek elégtétel fog adatni. — Ez esemény is Pest megye máj. Skai gyűlésén szőnyegre hozatott, t. első alispán ur­akkép adván annak miben létét elő. Egy szomorú esetet vagyok kénytelen a’ t. karok és rendeknek rögtön előterjeszteni, melly ugyan egyes részleteiben vizsgálattól függ, de eredményében tökéletesen bizonyos. Tegnap este a’ tábori zene alkalmával egy ifju és egy más egyed közt, ki katonatisztnek lenni gyaníttatik (miért, miért nem? a’ vizs­gálat fogja megmutatni), versenygés történt, mellynek eredmé­nye lön, hogy az állítólagos katonatiszt az ifjút tőrrel megsebe­sítette, aztán előbb a’ postaház elött álló őr háta mögé vonult, ’s ezt lövésre, de sikeretlenül, ösztönözte; onnan pedig Bene tanácsnok úr házába futamlott, ’s a’ kaput magára zárta, mire tömérdek nép csoportozván össze, mintegy 20—30 főből álló őrcsapat a’ hely­színén termett, fölszegzett szuronnyal a’ népet megrohanta, ’s több békés polgárokat megsebesített. Schmäh­­ling tábornok ur a’ hely­színén megjelenvén, a’ parancsnok tudta nélkül ott termelt őrcsapatot azonnal visszaparancsolta, a’ kellő törvényes elégtételt becsületszavának lekötésével ígérte, ’s ennek ’s az én ’s némelly megyebeli más tisztviselők és tagok közbe­vetésének sikerült a’ méltán ingerült sokaságot lecsillapítani ’s a’ törvényes elégtétel bizalmával szétoszlatni.“ Elnök-alispán úr még két körülményt emelt ki, u. m. Schmahlíng tábornok úrnak közköszönetet érdemlő szelíd, igazságos eljárását; másik a’ je­lenvolt ’s olly méltatlanul megtámadt sokaságnak ’s különösen az ifjuságnak szilárd, feddhetetlen, férfias magaviseletét, a’ miért a’ rendek színe elött nyilvános elismerését kimondani kötelessé­gének ismerte s tudatván egyszersmind a’ rendekkel, hogy a’ liszt, ki a' népet szuronyokkal megrohantatta, ’s a’ másik, ki a’ gyilokszurásról gyanús, immár fogva van. A’ rendek e’ kö­vetkezőket határozák: 1. Hogy a’ polgári hatóság felszólítsa nélkül a’ békés polgárok megrohanására ’s a’ közrend felhábo­­ritására fordított kalóriás erőre nézve a’ nm. helytartó-tanácshoz általános orvoslást kérő nyomos felírás rögtön fölterjesztessék. 2. A’ gyakran előforduló illynemű visszaélések végképeni el­­enyésztetése országgyűlésre följegyeztessék. 3. A’ két alispán nyomban e cs. kir. föherczegségéh­ez az ország nádorához ’s a’ katonai főparancsnok­­ excellentiájához kiküldetett, annak esz­közlésére , hogy a’ katonai hatóság részéröl a’ vizsgáló biztosság tagjai haladéktalanul kineveztetvén, a’ megye részéröl még e’ gyűlésből színre kinevezendő tagokkal vegyes biztosságkint egy­beülvén, a’ nyomozást minden haladék nélkül rögtön megtegyék. A’ megye rendei együttülve maradtak, kiküldött alispánjaik je­­lelentését gyű­léstermekben bevárandók. Mikről egyetértés végett a’ középponti főszolgabíró által a’ városi hatóság is értesíttetett. — 12 órakor a’ két alispán jelentést tön, ’s örömmel tön jelen­tést, hogy a’ RB. megbízásában kívánt sikerrel járhatott el. A cs. kir. főhgsége köszönetét nyilvánitá a’ RBnek, hogy minden formalitások mellőzésével, bizodalmasan hozzá járultak, ’s leg­szívesebben ígérte, mindent elkövetni, hogy törvényes ’s kitűnő elégtétel szolgáltassék, s­a’ minthogy azon liszt, ki a’ katona­­erőt polgári hatóság közbejötte ’s kívánsága nélkül kirendelte, immár fogva van, ’s hadi törvény elött áll Egyszersmind e cs. kir. fölbsége, titoknokát alispán urakkal hadi fökormányzó báró Lederer e excellentiájához elküldötte, ki is megilletődéssel fe­jezte ki mély sajnálkozását az eset fölött, ’s minden kitelhető készségét önkint ajánlotta, hogy a’ vegyes biztosság általi nyo­mozás rögtön megtörténvén, a’ legszigorúbb elégtétel kiszolgál­tassák , a minek jeléül a’ fent érintett lisztre nézve, a’ már a cs. kir. fölbsége által is mondottakat ismételve, kijelentette, hogy Schmähling tábornok urat (kinek a’ nyomozó biztossághoz neveztetését a’ KK. és RR., tegnap örömmel ’s hálával tapasz­talt igazságszereteténél fogva, különösen kikérték) immár erre meg is bízta, még pedig úgy, hogy ő maga válasszon magához az illetö ezreddöl két kapitányt; tollvivőnek pedig a’ budai slabalis auditor már kineveztetett, ’s ő excellentiája az egész intézkedést olly karba lelte, minélfogva az (holnap vasárnap lévén) megfe­­lel­ő holnapután munkálkodását már megkezdheti. A’ KK. és RR. e’ jelentést örömmel fogadván, a’ nyomozó biztossághoz magok részéről másod alispán Szentkirályi Móricz, Fáy András, Pulay József, Kovács József, Kossuth Lajos, Egressy tiszti fő­ügyész, Zlinszky föszbiró eskütt társával; tollvivőnek pedig Nyáry főjegyző urakat nevezték ki. — Zlinszky föszbiró ur je­lenté, hogy a’ új városi tanács is tett immár felírást, ’s a’ nemes megye közlése következtében, a’ vegyes biztossághoz maga ré­széről Száz Mátyás tanácsnok urat, a’ város kapitányát ’s fő­ügyészét nevezte ki.­­ Nyomban mind ezeknek királyi személy­­nök , excellentiájával­ közlésére (minthogy a’ királyi tábla ha­tósága alá tartozó egyedek is érdekeltetnek) másod alispán ur kiküldetett, az időközben Nagy István főjegyző ur által föltett nyomos felírás pedig azonnal hitelesíttetett.­­ Végre még mind­azok, kik a’ dologr­ól tanúságot lehetnek (a’ mint első alispán és gr. Ráday Gedeon urak magokat illyeneknek nyíltan kijelen­tették) neveiknek középponti főszolgabíró urnák­ bejelentésére a’tiszti főügyész által bizodalmasan felszólittanak. — Végezetül másod alispán ur jelenté, hogy kir. személynök­­ excellentiája, a’ megye hivatalos felszólítására, a’ kir. táblávali értekezés után biztossági tagokul Ocskay Ignácz és Justh Ferencz kir. táblabiró urakat nevezte ki. III. Pest vármegye új tiszti karának teljes Jegyzéke: Első alispány Dubraviczky Simon; második Szentkirályi Móricz; fő­jegyzők : Nagy István, Nyáry Pál; aljegyzők: Is. Pajor Titus, 2dik Balla Endre; tiszteletbeli: Rákóczy János, Orczy Béla b., Simoncsics Alajos, Kovács Illés, Balta András. — Kecskeméti járás: főszolgabíró Bitskey Lajos; alsz. b. Nyáry Miklós, Szily Barnabás; esküdt: Viczián Lajos, Balta József, ’Sigray Márton. — Váczi járás: főszolgabiró Fáy György; alszb. Párniczky Eduárd, Majthényi Ignácz esküdtek: Podluzsányi Károly, Veres Zsigmond, Martonfy Ignácz, Fáy Béla. — Testi járás: föszb. Sárközy Károly; alszb. Szilassy István, Szeles József­; eskütt: Ha­lász Gerson, Lévay Ferencz, Bőd Dániel. — Solti járás: fö­szbiró Madarassy László; alszb. Mészáros Károly; tiszt: föszbiró Földváry Gábor; esküdt: Nagy Károly, Hegedűs Sándor, Ma­darassy Károly. — Pilisi járás: föszlgb. Eckstein Rudolf; al­­szlgb. Végh Ignácz, Urbanovszky Justin; eskütt: Hegedűs Antal, Seléb­ Tivadar, Miskey Vincze. — Középponti: főszolgabíró Zlinszky János; eskütt Bellágh Antal, tiszteletbeli Simonyi Jó­zsef, főügyész Rákóczy Endre, Egressy Sámuel; első alügyész Bereczky Antal, 2dik Halász Gusztáv, tiszteletbeli Körmöczy Já­nos, Beniczky Ágoston, Rutkay József, Ujváry László , Földváry András; levéltárnok : Itecze Péter; főszámvevő: Clementisz János, al Nyáry Lajos. Hadi főadószedö Fribeisz István, házi Bielek János. aladószedök: Szeles János kecskeméti; Poós János vá­­czi; Sigray Lajos pesti; Hajós Menyhért solti; Simoncsics József pilisi. Katonai biztosok: Halász Farkas középponti; Forián György kecskeméti; Vajkó Ferencz n. körösi; Pajor Antal cze­­glédi; Rédl Ferencz n. kátai; Söpörni Gaál István soroksári. Me­­zei biztosok: Sántha Antal kecskeméti; Jancsics Antal váczi; Kenedics György pesti; Mészöly Rudolf sold: Bódis Ferencz pi­lis járásbeli. Udvari kapitány: Balla Károly. Őli biztosok Hüttner József váczi; Grófy József pesti; Hegedűs János pilisi; Nyáry Péter solti járásbeli. Orvosok: is. Schmidt János, 2dik Barta István, tiszteletbeli: Posta István, Varga János, Eltér Ferencz. Seborvosok: középponti Tessényi Zsigmond, tiszte­letbeli Horliczky János, Nagy József kecskeméti, Rácz Alajos váczi, Láng Ferencz sók­i, Palkovics Miklós pilisi járásban. Föld­mérők: Mocsy László, Zlinszky Antal, tiszteletbeli Csontos La­jos , Halász Móricz, Poroszkay Ignácz. Tiszteletbeli esküi­tek: Pajor Camil, Beretyás Károly, Németh József, Friebeisz István, Király László, Forian György, Rédl Ferencz, Jancsics Antal, Mészöly Rudolf, Hegedűs János. — Allevél- és pertárnok Gál János. A’ pest-megyei tisztujító szék körülményeiről, különösen a’ corteseket illetőleg a’ Jelenkor (máj. Skai számában) igy ír: „Miután hazai lapjaink több helyről szomorító híreket közlenek megyei közgyülésinken divatozni szokott kicsapongásbról az úgy­nevezett coi­tes-seregnek, igen természetes, hogy fővárosunk la­kosi is némi aggállyal tekintenek a’ múlt szerdai tisztújítás elébe, mert jó előre Ilire szárnyalt, miszerint ezúttal szokottnál sokkal számosb leend a’ cortes-had; azonban, köszönet azt illető párt­vezérek józan mérsékletének, az érzett agály épen nem való­sult, ’s minden illő renddel ment véghez, újabb tanúsításául azon rég megvitatott igazságnak, miszerint a’ népet némelly tekintet­ben a’ sivatag homokjához hasonlíthatni, melly csupán akkor emelkedik öldöklő felhővé, ha hatalmas szél izgatja föl. ’Se’ sze­rint igen is hajlók vagyunk hinni, hogy az illynemü kicsapongá­sokat többnyire csak a’ vezérek izgatásinak kell tulajdonítani. A’ cortescsapatok ez úttal két pártra oszlottanak, t. i. fehér és fe­kete tollasokra, az előbbiek számát mintegy harmadfél ezerre, az utóbbiakét pedig mintegy ezerre tehetni; mind a’ két párt zászlókkal, és zeneszóval érkezik vasárnapon, hétfőn ’­ kedden, és a’ fekete tollasok nagyobb részint Buda külvárosiban oszlottak el kitűzött tanyáikra, mig a’ fehér tollasok Pesten az üllői, kerepesi és soroksári után több korcsmában voltak beszállásozva. Étel és bor minden tanyán olly nagy bő­ségben volt, hogy szinte csodálhatni, mikép bírák a’ vezérek min­den kicsapongástól visszatartóztatni párthíveiket, ámbár elvök mellett maradásuk végett folyvást kelle őket tüzelniük, hogy té­rilök által valamikép az ellenkező párthoz ne csábitassanak. Szer­dán reggel ötödfélkor már mind Pestről mind Budáról egész tömegekben tódultanak fel a’ budavári országház nagy teremébe a’ cortescsapatok, lobogó zászlókkal és harsogó zenével, ’s olly rendben, hogy épen semmi zavar nem történt, ámbár majd az egész éj borozás közt folyt el; sőt mi több, a’ Pestről kétezer­nél nagyobb számú tömegben átvonuló cortessereg vezéreik egyet­len felére azonnal fölhagytak harsány kiállozásikkal, midőn a’ kir. lakvár közelébe értek, hogy nádorunk ö­­nsége nyugalmát ne há­­boritsák, mi valóban nem csekélység olly tömegtől, melly pa­­laczkok közt tölté el az éjt, ’s mellyet jobbadán neveletlennek szokás nevezgetni. A’ Budán tanyázott fekete tollasok hamarább érkezvén föl, elsők foglalák el a’ teremet; sokan közülök azon­ban a’ fehér tollasok oda érkeztekor azonnal önként fejérrel cse­rélék föl tollaikat. Az országházi terem felét alig fogadhatta Le a’ nagy seregnek ’s a’ tág udvar is csakhamar megtelt emberek­kel, olly annyira, hogy a’ honorak­orokkal együtt az egész vá­lasztó tömeget minden nagyítás nélkül közel ötezerre tehetni.“ Pest, máj. 9. Az áprilisi utolsó és májusi első napokban volt hideg éjek csakugyan deret hoztak magukkal; névszerint május jén ’s­zán, melly a’ laposabb tereken a’ szőlőhajtásokat ’s egyéb kényesebb növényeket megcsipkedte. Ámbár máj. 3—4- kén borongós volt az idő, az eső azonban mig még nem enyhítő viz után sóvárgó telkeinket. — A’ vakok intézete felsőbb

Next