Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-18 / 5. szám

adik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb köz­­lésével; — a’ Szásadunk terjedelmes’ political­ ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár lite­ratúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek’ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésé­vel foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Januar. 19. ál­. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­­intézetben , kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a I o m. Magyarország Kinevezések; a’ Mult és Jelen a’magyar vallói ügyek felett; fővárosi levél; nyilatkozás a’ n. színház’ igazgatá­sa iránt; útmutatás a’ m. színház’ igazgatójának; nagybányai, eperjesi és győri tudósítások. Francziaország. A’ franczia ministerium politicája Spanyolország irányában. Spanyolország. Portugá­lia. A’ háborús kedv alábbhagy. Poroszország. Az ermlandi püspök meggyilkoltatása. Törökország. China. Háborúskodások. Elegy. Kis futár. Vélemény a’ k. ism. terjesztő társaság’ ügyé­ben ; dr. Schoepf mint német iró. Hirdetések. Magyarország. Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ szombathelyi káptalanban Eberl Mihál eddigi örkanonokot énekes-kanonokká, Laky Károly papoczi prépostot örkanonokká ’s Krancsics József alsó-lendvai főesperest papoczi préposttá méltóztatott legkegyelmesebben ki­nevezni. (Privát tudj . cs. ’s apost. kir. Felsége Mez József kalocsai főkáp­­talanbeli kanonokot a’ Boldogságos Szű­z Mária’ kigyósorokról czímzett prépostjává méltóztatott legkegyelmesebben kinevez­ni. (Privát tud.) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége Kreminger Antal alesperest és szegedi plébánost csöppe­fői czimzetes préposttá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud ) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ pesti kir. tud. egyetemben a’ pragmaticai és közönséges történetek’ megürült tanítószékére Reisinger János bölcseik, tanárt, az ájtalos iskolák’ rendebtek­ áldozó-papot ’s a’ történeteknek a’ szegedi lyceumban volt taní­tóját , méltóztatott legkegyelmesebben alkalmazni. (Priv. t.) Ö cs. ’s ap. kir. Felsége Vághy Ferencz váltó-feltörvény­­széki ülnököt a’ Hétszemélyü-Táblához váltó ügyekbeni előadó ülnökké méltóztatott legkegyelmesebben előmozdítani. (Priv. t.) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ Hétszemélyü-Tábla’ váltó ügyekbeni osztályánál benyújtó-iktatóvá Szél Kristóf vas-megyei főszolgabírót, kiadóvá pedig Rossy Zsigmond fehér-megyei al­jegyzőt ,­­ továbbá a’ Válló-Feltörvényszéknél tanács-iktatóvá Fogarasy János ügyvédet, benyújtó-iktatóvá Czere Benjamin nádori írnokot, ’s kiadóvá Gály Vincze m. kir. udv. kanczelláriai fogalmazó-gyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kine­vezni. (Privát tud.) Váltó-tör­vény­széki írnokokká kineveztettek: a’ Váltó -Feltörvényszékhez Ybel Lajos kir. itélő-táblai já­­rulnok és Novák Kálmán; a’ pesti elsőbirósági Váltó- Törvényszékhez Nedeczky Flórián pest-megyei rendes es­küit, Haragó Mátyás és Marschall József ügyvédek, ’s Kanda Edvárd kir. itélő-táblai hites-jegyző; a’ pozsonyi Váltó- Törvényszékhez Pecháta Lajos m. kir. udv. kamrai fogal­mazó-gyakornok ’s Gerhanser Gusztáv ügyvéd; az aradi Vál­tó-Törvényszékhez Csék­a István ungvári kam. uradalmi gyakornok, ’s Paulonics János munkácsi káptalani ügyész; a’ károlyvárosi Váltó-Törvényszékhez Kossuth Gábor varasdi harminczad-tisztségi gyakornok, ’s Endl Antal m. kir. udv. kanczelláriai kiadó-gyakornok; a’ soproni Vá­ltó-Tör­vényszékhez Hettyey István sopron-m­egyei esküit, ’s Bohár Ferencz ügyvéd; a’debrec­zeni Váltó-Törvény­székhez Gogh Sándor ügyvéd, ’s Beöthy György cs. kir. alhadnagy; az eperjesi Váltó -Törvény­székhez Iltschek F­erdinánd di­ósgyőri kam. igazgatósági gyakornok, ’s Edeskuthy Károly sze­­pes-megyei alügyész. (Privát tud) 0 cs. ’s apost. kir. Felsége Reviczky Dienes eperjesi kir. táblai ülnököt a’ debreczeni Váltó-Törvényszék’ ülnökévé méltóz­tatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud.) 0 cs. ’s ap. kir. Felsége Lónyay János udv. tanácsost és előadót Bihar megye’ helyet­tes—főispányi hivatalától saját kérel­mére legkegyelmesebben felmentvén, ugyanazon megye’ helyet­­tes­ főispányává Tisza Lajos alispányt méltóztatott legkegyelme­sebben kinevezni. (Privát tud.) Ő cs. ’s apost. kir. Felsége a’ tengermelléki kam. javak’ ideiglenes felügyelőjévé, megboldogult Rénaldy Mihály’ helyébe, Csernkovics József cs. kir. közöns. udv. kamarai fogalmazó gya­kornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ am. magyar kir. udv. kamara Turkovics István hald­m­ágyi sóbeszedőt ugyane’ rangban Mehádiába helyezte át, sajáti kérelménél fogva*, a’ szatmári sóhivatalnál megürült sóbeszedő helyre pedig Polányi Péter ugyanottani ellenőrködő­ sómázsa­­mestert alkalmazd; továbbá a’ Kes­zler András halála által meg­ürült tisza-ujlaki ellenőrködő-kasznári hivatalra Kellyér Ferdi­­nánd tokaji tiszttartót ’s beszedő-tiszlirnokot mozditá elő. Pozsony,jan. 15. Ma vetjük a’„Múlt és Jelen“ „Hon és Kül­lőld e­lső számát ’s örömmel lepeténk meg ama’ tartalombőség által, melly e’ számban mutatkozik. Szilágyi úrtól csak jót vár- fialánk ’s nem csalatkozánk reményünkben. Terjedelmesben havi szemlénkben szólandunk felőle. Csak még egyet. Mint látjuk, pesti levelezője is van a’ szerkesztőségnek, ki igen helyes és korszerű elmélkedései után a’ többek közt ezeket is mondja hazánkra vo­natkozólag: „A’ mult országgyűlésnek minden kétségen kívül leg­nagyobb jelentőségű eredménye a’ váltótörvények’ hozatala, ’s ez az, mi az elméket most is mindegyre foglalatoskodtatja, részint az ezen szakban állítandó hivatalok’ elnyerése, részint az ügyvédi vizsgálatok’ letétele, részint végre a’ megállapított rendszabályok­nak miképen alkalmaztathatósága’ tekintetéből. Bármelly nagyok i­s egyébiránt e’ tárgy’ rövid idő mulvai gyümölcsözésének remé­­­nyei általányosan, e’ remények aligha meg nem hiúsulandanak, ’s a’ helyett, hogy kereskedési vállalatainkat rögtön előmozdíta­nák , legalább egy időre megcsökkentendik. A’ váltó törvények szorossága csak ott szüli azon üdvös eredményt, mellyet termé­szeténél fogva szülnie kell, hol a’ kereskedés valóban áll, még pedig gyámolítva a’ belhoni virágzó ipar által, legyen ez egyébiránt gyári, legyen termesztői ipar; de olly hazában, minő, fájdalom, a’ miénk, hol eddigelé az ipar soha semmiben kitűnő­­leg nem mutatkozott, hol tehát a’ kereskedésnek ’s igy váltójogi viszonyoknak alapja (földje, mellyben megteremjenek) hiányzik, ott ugyancsak merész reménység gyömölcsöt várni. Az alapot kell vala tehát először megvetni, t. i. felébreszteni az ipart az ősiségnek eltörlése, a’ telkek’ örökös szabad adásvevésének megállapítása, fő­leg pedig, főleg — mondom—népnevelés által. így, a’ mint most állanak a’ dolgok, váltótörvénykezési rendszerünk idegen kereske­dők’ haszonleső körmei közzé fogja igen könnyen juttathatni a’ köziparral egyenlő gyenge lábon álló kereskedésünket*), mi hogy meg ne történjék, vagy legalább minél kevesebb ártalommal tör­ténhessék, ez iránti gondoskodás a’ közelebbi országgyűlésnek egyik nyomosabb feladásai közé fog tartozni, ha mi magunk nem akarjuk a’ külföld’kezébe juttatni belhoni kereskedésünket. Óhaj­tom­ , hogy e’ figyelmeztetésem, melly igen sok olvasó elölt agy­rémnek látszhatik, a’ kedves Erdélyre nézve kívánt sikerű legyen, ’s hogy, ha — mint nálunk hite van — közelebbi tavaszszal való­ságosan országgyűlése leend, azon hibát el ne kövesse,mellyre őt magyarhoni lapjaink’ egyikében valamelly — Erdélyről szólott — czikkely’írója buzdítás*). Országgyűlésünk után, a’követtudósí­­tási ’s törvényhirdetési gyűlések óta megyéinkben mindenütt a’ megajánlott ujonczok’ kiállítása végetti népösszeirással foglalatos­kodnak az erre megbízott választmányok“. © Pest, télhó 10. Ujságlapunk olly sok, serény van, hogy napi történeteink’ újdonsága valóban csak egy napig tartó; már a’ másodikon egész városban széthordják a’ Közlemények és Tage­blatt’ serény lábú futárai. Nem csuda tehát, hogy új év óta nem juthaték semmi titokhoz, mellyet én kürtölhettem volna ki először; a’ mondott lapok mindig elembe vágtak, ’s én azt gondolám, hogy óságokért kár volna fizettetnem a’ postabért. Valami rend­kívülit most sem irhatok; csak egykét észrevétel szurdalja bor­dáimat, mellyeket azért akarok e’ lapokban mondani el, mert ez szintolly messze áll térileg is, mint én szellemileg, azon tűzhelytül, hol az emberek egymás’ bőrét pirítgatni, egymás’ becsületét koz­­másítgatni szokták, ’s mert így kevésbbé juthat eszébe valakinek azt gondolni, hogy valamelly konyhában pecsenyeforgató vagyok ’s talán valamelly rész fát tettem a’ tűzre. Mondhatom, meglepett uj évi journalisticánk, mind külső mind belső tetszetőssége által; de különösen egy jellem tűnt föl előttem, melly örömre buzdított, ’s mellyet el nem hallgathatok ; a’ lapoknak és szerkesztőségek­nek egymás ellenébeni türelme, sőt ügyszeretetben­ összeforra­­dása, menten minden önérdektől, minden kenyéririgységtől. Milly más fordulat, milly többet ígérő jelenség ez azoknál, mik pár év óta örök harczban fárasztották íróinkat, közönségünket. Ezt azon­ban csak új lapjaink teszik; a’ régiebbek régiek maradtak, ja­­vithalsanok. A’ Jelenkor ígéretekben áradozik ’s a’ szót a’ tettnél sükeresbnek látszik hinni; a’ Nemzeti Újság még mindig behozza ,a’ zöldségre valót ’s így meg nem szűnik; az Athenaeum még mindig az igazság’ köpönyegét viseli, mint mese’ farkasa a’ juh­­bört, csakhogy most vas­álarczot ven föl ’s szerkesztőinek ne­vét is az alá rejté. A’ lapon senki sincs megnevezve szerkesztő gyanánt. A’ Regélő- Honművész mindnyájánál zsémbeskedőbb, nem hiába, hogy ugyanazon évszám legjobban megvénítette. Ez megtámadja a’ jámbor közleményeket, amúgy nem a’ legjobb módon, azaz nem legbecsületesebben, mert gyanúsításokhoz fo­lyamodik, mi nem férfiak’—értem valódi férfiak’—dolga. Pedig a’ Közlemények „Jelentékjébe a’ Regélő­ Honművész hirdetése föl van véve, mit barátságos viszonyra lehetne magyarázni. A’ Világ és Pesti hírlap méltányosak egymás iránt; a’ közreható szellem ugyan­azon czél felé irányozza törekvésüket ’s e’ czél a’ közboldogság. Pest. A’ választó kereskedői testületből a’ váltótörvény­széknél a’ helybeli zsidók kirekesztettek. Ha uj törvényhozásról lenne szó, mi is fölemelnék gyönge szózatunkat azon elv védel­mére, hogy vallása miatt polgári jogokban megszorítást senki ne szenvedjen, és nem szűkölködnénk okokban úgy az igazság’ mint a’ politica’ mezején. De midőn nem új törvényszerzésről, ha­nem a’ már fenálló törvény’ végrehajtásáról van szó, az egész kérdésnek csupán a’ körül kell forogni, mit rendelnek a’ törvé­nyek. És itt e’ szempontból, nyíltan kimondjuk, miképen az em­lített kizárást törvénybe ütközőnek véljük. Ugyanis az 1840: 29- dik törvény a’ zsidókat biztosítja, hogy gyárakat állíthatnak, ke­reskedést űzhetnek; e’ szóval tehát mindennemű kereskedői jogban részesekké, osztályosokká tétettek, hacsak egyből másból (például a’ bányavárosokból) világos törvény által ki nem záratvák; ugyde a’ váltótörvénykönyv jóvoltai valláskülönbség nélkül reájok is kiterjesztetetvék, a’ XVI-ik t. ez. ismét valláskülönbség nélkül kereskedőnek tartja, mindazt, ki kereskedői czimét szabályszerűen bejegyeztette ’s kereskedéseiről rendes könyvet vezet; a’ váltó­törvénykönyv I-ső részének 2-ik fejezete, minden bejegyzett tel­­jeskörű kereskedőt ismét valláskülönbség nélkül saját váltókra nézve is szenvedő váltóképességgel ruház föl; az 5-dik fejezet még a’ zsidó vallásuakról, ünnepeik’tekintetében különösen is gondoskodik: a’ II-dik rész’ 1-ső fejezőnek 6 és 10-ik §§. a’ kereskedői ülnökökre nézve ismét valláskülönbség nélkül paran­csolják , hogy az illető város’ kereskedői választassanak. Mind­ezekből tehát kétségtelenül világos, hogy a’ kinek törvény sze­rint kereskedőnek lenni szabad, ’s a’ ki e’ szabadság’ követke­zésében valósággal kereskedő is, azt a’ kereskedőt illető jogok­ból kizárni nem szabad, kizárni nem leh­et; mert polgári társa­ságban és alkotmányos országban élünk, hol a’ törvény mindnyá­junk felett áll; hol annak szentségét sem kizárogató szű­kkeblü­­ségnek, sem vallásos szerencsétlenségnek, sem politicai józan vagy nem józan combinalióknak alárendelni nem engedtetik. __ „Igen — mondja valaki — de ha részvételi joggal bú­nak a’ zsi­dók az ülnökválasztásnál, majd az következnék belőle, hogy ül­nökökké is választathatnak.“ — Igenis , uraim , kétségtelenül A’ törvény azt mondja, hogy az illető város’ kereskedői az ülnökö­ket magok közül válasszák, a’ki tehát a’ törvény’értelmében kereskedő, annak a’ törvény’ értelmében joga van ülnököt válasz­tani , joga van ülnökül választatni. — Itt ismét a’ törvény szól , ’s habár jól tudjuk is, mikint az évezredes balitéletek hasonlít­­nak Milton’ ördögeihez, kik bár a’ szeraphok’ aczél fegyverétől derékban kettészeretve rogytak is össze, mindig épségben, mindig uj erővel keltek uj harczra; de tudjuk azt is, hogy a’ törvény­nek erösbnek kell lenni, mint az évezredes balitéletek. (Pesti //­­ »«‘Nemzeti színház’ igazgatása iránti nyilatkozás. Olvasván azokat, miket az utóbbi országgyűlésnek a’ ma­gyar színház’ tárgyában alkotott 44dik törvényczikkelye által kineve­zett országos választmány múlt esztendei karácsonyava’ 20-kan tartott választmányi üléséből hírlapokban tudat a’ közönséggel kötelesnek érzem magamat a’ részvény­társaság’ és színházi volt igazgatóválasztmány’ részéről minden gyanúsítások’ és félreért­­hetés’ távoztatása’ tekintetéből, némelly felvilágosító észrevétele­ket tenni. — Igaz, hogy a’ tisztelt országos választmánynak al­­választmánya által, annak előadása mellett, hogy nem lévén még abban a’ helyzetben, miszerint a’ színházat a’ „nemzethez illő dísszel és fénnyel“ most megnyithassa, annak husvétig leendő igazgatására felszólittattunk; és mi négyen, úgymint, az alulirton kívül, gróf Ráday Gedeon, Ilkey Sándor és Nyáry Pál, egyedül azon tekintetből, nehogy talán a’ színházat be kellessék zárni az igazgatásnak husvétig leendő vitelére magunkat az itt látható feltételek alatt ajánlottuk: J­ör hogy a’színház minden hozzátar­tozókkal együtt, múlt 1840ik esztendei dec. sokán az országré­szére átvétessék. Bor készíttessék el az átveendők iránt m­ind­­ Pest vmegyével mind a’ részvényes társasággal a’ szerződés , a’ mi az ország által e’ végre ajánlott 50,000 pengő forintból telik mindegyikének fizetessék ki, a’ fenmaradandó summának pedig’ kamatja is járjon. 3or mivel a’ színészekkel kötendő szerződések­­nek ideje itt lenne és erre nézve a’ tisztelt választmány bizonyo­san igazgatót már most nevezne, ezen igazgató a’ húsvéti felvál­lalandó igazgatásba magát ne avassa. Mer a’ nemzeti színház akármelly mutatványokra nézve is, husvétig se legyen a’ né­met színháznak alárendelve. Kör ha a’ színházi ruhatár, ’s egye­beknek a’ husvétkori reinventatiókor valami híja leend, azt azok­kal, kiknek azközbenvétetleni felvigyázásuk ’s gondviselésük alatt van ’s azért is fizettetnek, megtérhetjük. 6-szor a’ számadásokat az illető pénztárnokkal elkészíttetjük. 7-szer a’ színház’ fentartá­­sára annyi pénzt adjon a’ tisztelt választmány, mennyi a’ leg­nagyobb gazdálkodás mellett, elég lesz. Ezt pedig azért, mivel bizonyos summát meghatározni nem lehetne, mellyből ha valami fenmaradna, úgy is visszaadnánk, ha pedig elég nem lenne már most magunkéból pótolni nem tartoznánk. 8-szor mivel az igazgatást és felvigyázást husvétig a’ lehető legnagyobb gon­dossággal csak a’ felszólításra és jutalom nélkül tennénk ,nem csak a’ „történetből“, hanem a’ „cseléd’ vigyázatlanságából eredhető kárért“ sem állhatunk jót, ’s nem is állunk.­­"Ezek tehát azon feltételek, mellyeket előadtunk és a’ mellyeknek nagyobb részében meg is egyezett a’ tisztelt alválasztmány , csak az utolsót nem akarta elfogadni, sőt a’ jótállást követelte mi pedig, mivel úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ megszólításra jutalom nélkül ajánlott felvigyázásban (és így igen is egyoldalú szerződésben) a’ lehető legnagyobb szorgalom’ és gondosság’ mu­lasztásából húzható legkisebb hibát (culpa levissima) sem lehet­­ne beszámítani, magunkat kötelezni nem akartuk. Mert miért is tartoztunk volna mi többel, mint akár az előttünk volt, akár az utánunk következett igazgatás ? mellynek igazgatása alatt’h­a meg­égett volna, vagy meg égne most a’ színház, bizonyosan neki be nem számíttatnék és a’ kárt meg nem fizetné, mi pedig négyen a’ tűzveszélynek annyival inkább lehető esetében, mivel már két­szer is majd megégett a’ színház, 160,000 fiinak vagy talán még többnek is fizetésére magunkat kötelezzük ? — Ez, mert azon „súlyos feltétel“, mellyet a’tisztelt választmány érint Ráz is, hogy „igen súlyos“, de csak ránk nézve lehetett volna az ha mi azt elvállaltuk volna. Hogy pedig valami „kedvezések“ adattak volna, erről szó sem lehetett, mert mi csak a’ felszólítás után és jutalom nélkül ajánlván az igazgatás’ elvállalását kedve­zést el sem fogadhattunk. Az pedig, hogy a’ színház’ fen tar­tására *) Ezen állítás egészen itj előttünk ’s kiváncsiak vagyunk tudni, mikép bizonyithatná ezt be az értekező ur, mivel eddig adós maradt. A’ sz­erk. **) Úgy látszik, hogy levelező barátom itt értekezésem’ (I. Századunk’ 87. sz. A’ szeptemberi levelek­ben) egyik helyére czéloz, hol ez áll: „Erdélynek , melly érdeli a’ szellemi, az alkotmányszerű szabadságot, főtörekvése legyen anyagi jólétének kettőztetett törekvésseli gyara­pítása, mellynek főbb akadálya az ipar’ és kereskedés’ nem léte, ter­mészetes következése pedig a’ hitel’ hiánya.“ Legyen szabad itt ne­hány észrevételt tennem: 1) Az anyagi érdekekre­ törekvés nem zár­ja ki a’ szellemi művelődést, mert már magában a’ speculativ szellem is feltételez szellemi kiképződést; annál kevésbbé zárja ki a’ népneve­lést, mit a’ levelező leginkább látszik javallani. Ugyszinte a’szellemi művelődés sem zárja ki az anyagi érdekeket; a’ melly nemzetnek kö­rülményei ’s viszonyai egyikhez vagy másikhozi csatlakozását szoros­ban sürgetik , ahhoz kell nyúlnia ; a’ másik magától következik. 2) Allitni merem , hogy anyagi jólét nélkül a’ szellemi nem is létezhet, mert koplalva vagy legalább némi kényelem nélkül, aligha jutna vala­ki­ eszébe politicai ábrándozás, philosophia ’stb. —svtó.

Next