Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-18 / 5. szám
adik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével; — a’ Szásadunk terjedelmes’ political ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József. Januar. 19. ál. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozóintézetben , kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. T a r t a I o m. Magyarország Kinevezések; a’ Mult és Jelen a’magyar vallói ügyek felett; fővárosi levél; nyilatkozás a’ n. színház’ igazgatása iránt; útmutatás a’ m. színház’ igazgatójának; nagybányai, eperjesi és győri tudósítások. Francziaország. A’ franczia ministerium politicája Spanyolország irányában. Spanyolország. Portugália. A’ háborús kedv alábbhagy. Poroszország. Az ermlandi püspök meggyilkoltatása. Törökország. China. Háborúskodások. Elegy. Kis futár. Vélemény a’ k. ism. terjesztő társaság’ ügyében ; dr. Schoepf mint német iró. Hirdetések. Magyarország. Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ szombathelyi káptalanban Eberl Mihál eddigi örkanonokot énekes-kanonokká, Laky Károly papoczi prépostot örkanonokká ’s Krancsics József alsó-lendvai főesperest papoczi préposttá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tudj . cs. ’s apost. kir. Felsége Mez József kalocsai főkáptalanbeli kanonokot a’ Boldogságos Szűz Mária’ kigyósorokról czímzett prépostjává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud.) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége Kreminger Antal alesperest és szegedi plébánost csöppefői czimzetes préposttá méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud ) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ pesti kir. tud. egyetemben a’ pragmaticai és közönséges történetek’ megürült tanítószékére Reisinger János bölcseik, tanárt, az ájtalos iskolák’ rendebtek áldozó-papot ’s a’ történeteknek a’ szegedi lyceumban volt tanítóját , méltóztatott legkegyelmesebben alkalmazni. (Priv. t.) Ö cs. ’s ap. kir. Felsége Vághy Ferencz váltó-feltörvényszéki ülnököt a’ Hétszemélyü-Táblához váltó ügyekbeni előadó ülnökké méltóztatott legkegyelmesebben előmozdítani. (Priv. t.) Ö cs. ’s apost. kir. Felsége a’ Hétszemélyü-Tábla’ váltó ügyekbeni osztályánál benyújtó-iktatóvá Szél Kristóf vas-megyei főszolgabírót, kiadóvá pedig Rossy Zsigmond fehér-megyei aljegyzőt , továbbá a’ Válló-Feltörvényszéknél tanács-iktatóvá Fogarasy János ügyvédet, benyújtó-iktatóvá Czere Benjamin nádori írnokot, ’s kiadóvá Gály Vincze m. kir. udv. kanczelláriai fogalmazó-gyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud.) Váltó-törvényszéki írnokokká kineveztettek: a’ Váltó -Feltörvényszékhez Ybel Lajos kir. itélő-táblai járulnok és Novák Kálmán; a’ pesti elsőbirósági Váltó- Törvényszékhez Nedeczky Flórián pest-megyei rendes esküit, Haragó Mátyás és Marschall József ügyvédek, ’s Kanda Edvárd kir. itélő-táblai hites-jegyző; a’ pozsonyi Váltó- Törvényszékhez Pecháta Lajos m. kir. udv. kamrai fogalmazó-gyakornok ’s Gerhanser Gusztáv ügyvéd; az aradi Váltó-Törvényszékhez Cséka István ungvári kam. uradalmi gyakornok, ’s Paulonics János munkácsi káptalani ügyész; a’ károlyvárosi Váltó-Törvényszékhez Kossuth Gábor varasdi harminczad-tisztségi gyakornok, ’s Endl Antal m. kir. udv. kanczelláriai kiadó-gyakornok; a’ soproni Váltó-Törvényszékhez Hettyey István sopron-megyei esküit, ’s Bohár Ferencz ügyvéd; a’debreczeni Váltó-Törvényszékhez Gogh Sándor ügyvéd, ’s Beöthy György cs. kir. alhadnagy; az eperjesi Váltó -Törvényszékhez Iltschek Ferdinánd diósgyőri kam. igazgatósági gyakornok, ’s Edeskuthy Károly szepes-megyei alügyész. (Privát tud) 0 cs. ’s apost. kir. Felsége Reviczky Dienes eperjesi kir. táblai ülnököt a’ debreczeni Váltó-Törvényszék’ ülnökévé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud.) 0 cs. ’s ap. kir. Felsége Lónyay János udv. tanácsost és előadót Bihar megye’ helyettes—főispányi hivatalától saját kérelmére legkegyelmesebben felmentvén, ugyanazon megye’ helyettes főispányává Tisza Lajos alispányt méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (Privát tud.) Ő cs. ’s apost. kir. Felsége a’ tengermelléki kam. javak’ ideiglenes felügyelőjévé, megboldogult Rénaldy Mihály’ helyébe, Csernkovics József cs. kir. közöns. udv. kamarai fogalmazó gyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ am. magyar kir. udv. kamara Turkovics István haldmágyi sóbeszedőt ugyane’ rangban Mehádiába helyezte át, sajáti kérelménél fogva*, a’ szatmári sóhivatalnál megürült sóbeszedő helyre pedig Polányi Péter ugyanottani ellenőrködő sómázsamestert alkalmazd; továbbá a’ Keszler András halála által megürült tisza-ujlaki ellenőrködő-kasznári hivatalra Kellyér Ferdinánd tokaji tiszttartót ’s beszedő-tiszlirnokot mozditá elő. Pozsony,jan. 15. Ma vetjük a’„Múlt és Jelen“ „Hon és Küllőld első számát ’s örömmel lepeténk meg ama’ tartalombőség által, melly e’ számban mutatkozik. Szilágyi úrtól csak jót vár- fialánk ’s nem csalatkozánk reményünkben. Terjedelmesben havi szemlénkben szólandunk felőle. Csak még egyet. Mint látjuk, pesti levelezője is van a’ szerkesztőségnek, ki igen helyes és korszerű elmélkedései után a’ többek közt ezeket is mondja hazánkra vonatkozólag: „A’ mult országgyűlésnek minden kétségen kívül legnagyobb jelentőségű eredménye a’ váltótörvények’ hozatala, ’s ez az, mi az elméket most is mindegyre foglalatoskodtatja, részint az ezen szakban állítandó hivatalok’ elnyerése, részint az ügyvédi vizsgálatok’ letétele, részint végre a’ megállapított rendszabályoknak miképen alkalmaztathatósága’ tekintetéből. Bármelly nagyok is egyébiránt e’ tárgy’ rövid idő mulvai gyümölcsözésének reményei általányosan, e’ remények aligha meg nem hiúsulandanak, ’s a’ helyett, hogy kereskedési vállalatainkat rögtön előmozdítanák , legalább egy időre megcsökkentendik. A’ váltó törvények szorossága csak ott szüli azon üdvös eredményt, mellyet természeténél fogva szülnie kell, hol a’ kereskedés valóban áll, még pedig gyámolítva a’ belhoni virágzó ipar által, legyen ez egyébiránt gyári, legyen termesztői ipar; de olly hazában, minő, fájdalom, a’ miénk, hol eddigelé az ipar soha semmiben kitűnőleg nem mutatkozott, hol tehát a’ kereskedésnek ’s igy váltójogi viszonyoknak alapja (földje, mellyben megteremjenek) hiányzik, ott ugyancsak merész reménység gyömölcsöt várni. Az alapot kell vala tehát először megvetni, t. i. felébreszteni az ipart az ősiségnek eltörlése, a’ telkek’ örökös szabad adásvevésének megállapítása, főleg pedig, főleg — mondom—népnevelés által. így, a’ mint most állanak a’ dolgok, váltótörvénykezési rendszerünk idegen kereskedők’ haszonleső körmei közzé fogja igen könnyen juttathatni a’ köziparral egyenlő gyenge lábon álló kereskedésünket*), mi hogy meg ne történjék, vagy legalább minél kevesebb ártalommal történhessék, ez iránti gondoskodás a’ közelebbi országgyűlésnek egyik nyomosabb feladásai közé fog tartozni, ha mi magunk nem akarjuk a’ külföld’kezébe juttatni belhoni kereskedésünket. Óhajtom , hogy e’ figyelmeztetésem, melly igen sok olvasó elölt agyrémnek látszhatik, a’ kedves Erdélyre nézve kívánt sikerű legyen, ’s hogy, ha — mint nálunk hite van — közelebbi tavaszszal valóságosan országgyűlése leend, azon hibát el ne kövesse,mellyre őt magyarhoni lapjaink’ egyikében valamelly — Erdélyről szólott — czikkely’írója buzdítás*). Országgyűlésünk után, a’követtudósítási ’s törvényhirdetési gyűlések óta megyéinkben mindenütt a’ megajánlott ujonczok’ kiállítása végetti népösszeirással foglalatoskodnak az erre megbízott választmányok“. © Pest, télhó 10. Ujságlapunk olly sok, serény van, hogy napi történeteink’ újdonsága valóban csak egy napig tartó; már a’ másodikon egész városban széthordják a’ Közlemények és Tageblatt’ serény lábú futárai. Nem csuda tehát, hogy új év óta nem juthaték semmi titokhoz, mellyet én kürtölhettem volna ki először; a’ mondott lapok mindig elembe vágtak, ’s én azt gondolám, hogy óságokért kár volna fizettetnem a’ postabért. Valami rendkívülit most sem irhatok; csak egykét észrevétel szurdalja bordáimat, mellyeket azért akarok e’ lapokban mondani el, mert ez szintolly messze áll térileg is, mint én szellemileg, azon tűzhelytül, hol az emberek egymás’ bőrét pirítgatni, egymás’ becsületét kozmásítgatni szokták, ’s mert így kevésbbé juthat eszébe valakinek azt gondolni, hogy valamelly konyhában pecsenyeforgató vagyok ’s talán valamelly rész fát tettem a’ tűzre. Mondhatom, meglepett uj évi journalisticánk, mind külső mind belső tetszetőssége által; de különösen egy jellem tűnt föl előttem, melly örömre buzdított, ’s mellyet el nem hallgathatok ; a’ lapoknak és szerkesztőségeknek egymás ellenébeni türelme, sőt ügyszeretetben összeforradása, menten minden önérdektől, minden kenyéririgységtől. Milly más fordulat, milly többet ígérő jelenség ez azoknál, mik pár év óta örök harczban fárasztották íróinkat, közönségünket. Ezt azonban csak új lapjaink teszik; a’ régiebbek régiek maradtak, javithalsanok. A’ Jelenkor ígéretekben áradozik ’s a’ szót a’ tettnél sükeresbnek látszik hinni; a’ Nemzeti Újság még mindig behozza ,a’ zöldségre valót ’s így meg nem szűnik; az Athenaeum még mindig az igazság’ köpönyegét viseli, mint mese’ farkasa a’ juhbört, csakhogy most vasálarczot ven föl ’s szerkesztőinek nevét is az alá rejté. A’ lapon senki sincs megnevezve szerkesztő gyanánt. A’ Regélő- Honművész mindnyájánál zsémbeskedőbb, nem hiába, hogy ugyanazon évszám legjobban megvénítette. Ez megtámadja a’ jámbor közleményeket, amúgy nem a’ legjobb módon, azaz nem legbecsületesebben, mert gyanúsításokhoz folyamodik, mi nem férfiak’—értem valódi férfiak’—dolga. Pedig a’ Közlemények „Jelentékjébe a’ Regélő Honművész hirdetése föl van véve, mit barátságos viszonyra lehetne magyarázni. A’ Világ és Pesti hírlap méltányosak egymás iránt; a’ közreható szellem ugyanazon czél felé irányozza törekvésüket ’s e’ czél a’ közboldogság. Pest. A’ választó kereskedői testületből a’ váltótörvényszéknél a’ helybeli zsidók kirekesztettek. Ha uj törvényhozásról lenne szó, mi is fölemelnék gyönge szózatunkat azon elv védelmére, hogy vallása miatt polgári jogokban megszorítást senki ne szenvedjen, és nem szűkölködnénk okokban úgy az igazság’ mint a’ politica’ mezején. De midőn nem új törvényszerzésről, hanem a’ már fenálló törvény’ végrehajtásáról van szó, az egész kérdésnek csupán a’ körül kell forogni, mit rendelnek a’ törvények. És itt e’ szempontból, nyíltan kimondjuk, miképen az említett kizárást törvénybe ütközőnek véljük. Ugyanis az 1840: 29- dik törvény a’ zsidókat biztosítja, hogy gyárakat állíthatnak, kereskedést űzhetnek; e’ szóval tehát mindennemű kereskedői jogban részesekké, osztályosokká tétettek, hacsak egyből másból (például a’ bányavárosokból) világos törvény által ki nem záratvák; ugyde a’ váltótörvénykönyv jóvoltai valláskülönbség nélkül reájok is kiterjesztetetvék, a’ XVI-ik t. ez. ismét valláskülönbség nélkül kereskedőnek tartja, mindazt, ki kereskedői czimét szabályszerűen bejegyeztette ’s kereskedéseiről rendes könyvet vezet; a’ váltótörvénykönyv I-ső részének 2-ik fejezete, minden bejegyzett teljeskörű kereskedőt ismét valláskülönbség nélkül saját váltókra nézve is szenvedő váltóképességgel ruház föl; az 5-dik fejezet még a’ zsidó vallásuakról, ünnepeik’tekintetében különösen is gondoskodik: a’ II-dik rész’ 1-ső fejezőnek 6 és 10-ik §§. a’ kereskedői ülnökökre nézve ismét valláskülönbség nélkül parancsolják , hogy az illető város’ kereskedői választassanak. Mindezekből tehát kétségtelenül világos, hogy a’ kinek törvény szerint kereskedőnek lenni szabad, ’s a’ ki e’ szabadság’ következésében valósággal kereskedő is, azt a’ kereskedőt illető jogokból kizárni nem szabad, kizárni nem lehet; mert polgári társaságban és alkotmányos országban élünk, hol a’ törvény mindnyájunk felett áll; hol annak szentségét sem kizárogató szűkkeblüségnek, sem vallásos szerencsétlenségnek, sem politicai józan vagy nem józan combinalióknak alárendelni nem engedtetik. __ „Igen — mondja valaki — de ha részvételi joggal búnak a’ zsidók az ülnökválasztásnál, majd az következnék belőle, hogy ülnökökké is választathatnak.“ — Igenis , uraim , kétségtelenül A’ törvény azt mondja, hogy az illető város’ kereskedői az ülnököket magok közül válasszák, a’ki tehát a’ törvény’értelmében kereskedő, annak a’ törvény’ értelmében joga van ülnököt választani , joga van ülnökül választatni. — Itt ismét a’ törvény szól , ’s habár jól tudjuk is, mikint az évezredes balitéletek hasonlítnak Milton’ ördögeihez, kik bár a’ szeraphok’ aczél fegyverétől derékban kettészeretve rogytak is össze, mindig épségben, mindig uj erővel keltek uj harczra; de tudjuk azt is, hogy a’ törvénynek erösbnek kell lenni, mint az évezredes balitéletek. (Pesti // »«‘Nemzeti színház’ igazgatása iránti nyilatkozás. Olvasván azokat, miket az utóbbi országgyűlésnek a’ magyar színház’ tárgyában alkotott 44dik törvényczikkelye által kinevezett országos választmány múlt esztendei karácsonyava’ 20-kan tartott választmányi üléséből hírlapokban tudat a’ közönséggel kötelesnek érzem magamat a’ részvénytársaság’ és színházi volt igazgatóválasztmány’ részéről minden gyanúsítások’ és félreérthetés’ távoztatása’ tekintetéből, némelly felvilágosító észrevételeket tenni. — Igaz, hogy a’ tisztelt országos választmánynak alválasztmánya által, annak előadása mellett, hogy nem lévén még abban a’ helyzetben, miszerint a’ színházat a’ „nemzethez illő dísszel és fénnyel“ most megnyithassa, annak husvétig leendő igazgatására felszólittattunk; és mi négyen, úgymint, az alulirton kívül, gróf Ráday Gedeon, Ilkey Sándor és Nyáry Pál, egyedül azon tekintetből, nehogy talán a’ színházat be kellessék zárni az igazgatásnak husvétig leendő vitelére magunkat az itt látható feltételek alatt ajánlottuk: Jör hogy a’színház minden hozzátartozókkal együtt, múlt 1840ik esztendei dec. sokán az országrészére átvétessék. Bor készíttessék el az átveendők iránt mind Pest vmegyével mind a’ részvényes társasággal a’ szerződés , a’ mi az ország által e’ végre ajánlott 50,000 pengő forintból telik mindegyikének fizetessék ki, a’ fenmaradandó summának pedig’ kamatja is járjon. 3or mivel a’ színészekkel kötendő szerződéseknek ideje itt lenne és erre nézve a’ tisztelt választmány bizonyosan igazgatót már most nevezne, ezen igazgató a’ húsvéti felvállalandó igazgatásba magát ne avassa. Mer a’ nemzeti színház akármelly mutatványokra nézve is, husvétig se legyen a’ német színháznak alárendelve. Kör ha a’ színházi ruhatár, ’s egyebeknek a’ husvétkori reinventatiókor valami híja leend, azt azokkal, kiknek azközbenvétetleni felvigyázásuk ’s gondviselésük alatt van ’s azért is fizettetnek, megtérhetjük. 6-szor a’ számadásokat az illető pénztárnokkal elkészíttetjük. 7-szer a’ színház’ fentartására annyi pénzt adjon a’ tisztelt választmány, mennyi a’ legnagyobb gazdálkodás mellett, elég lesz. Ezt pedig azért, mivel bizonyos summát meghatározni nem lehetne, mellyből ha valami fenmaradna, úgy is visszaadnánk, ha pedig elég nem lenne már most magunkéból pótolni nem tartoznánk. 8-szor mivel az igazgatást és felvigyázást husvétig a’ lehető legnagyobb gondossággal csak a’ felszólításra és jutalom nélkül tennénk ,nem csak a’ „történetből“, hanem a’ „cseléd’ vigyázatlanságából eredhető kárért“ sem állhatunk jót, ’s nem is állunk."Ezek tehát azon feltételek, mellyeket előadtunk és a’ mellyeknek nagyobb részében meg is egyezett a’ tisztelt alválasztmány , csak az utolsót nem akarta elfogadni, sőt a’ jótállást követelte mi pedig, mivel úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ megszólításra jutalom nélkül ajánlott felvigyázásban (és így igen is egyoldalú szerződésben) a’ lehető legnagyobb szorgalom’ és gondosság’ mulasztásából húzható legkisebb hibát (culpa levissima) sem lehetne beszámítani, magunkat kötelezni nem akartuk. Mert miért is tartoztunk volna mi többel, mint akár az előttünk volt, akár az utánunk következett igazgatás ? mellynek igazgatása alatt’ha megégett volna, vagy meg égne most a’ színház, bizonyosan neki be nem számíttatnék és a’ kárt meg nem fizetné, mi pedig négyen a’ tűzveszélynek annyival inkább lehető esetében, mivel már kétszer is majd megégett a’ színház, 160,000 fiinak vagy talán még többnek is fizetésére magunkat kötelezzük ? — Ez, mert azon „súlyos feltétel“, mellyet a’tisztelt választmány érint Ráz is, hogy „igen súlyos“, de csak ránk nézve lehetett volna az ha mi azt elvállaltuk volna. Hogy pedig valami „kedvezések“ adattak volna, erről szó sem lehetett, mert mi csak a’ felszólítás után és jutalom nélkül ajánlván az igazgatás’ elvállalását kedvezést el sem fogadhattunk. Az pedig, hogy a’ színház’ fen tartására *) Ezen állítás egészen itj előttünk ’s kiváncsiak vagyunk tudni, mikép bizonyithatná ezt be az értekező ur, mivel eddig adós maradt. A’ szerk. **) Úgy látszik, hogy levelező barátom itt értekezésem’ (I. Századunk’ 87. sz. A’ szeptemberi levelekben) egyik helyére czéloz, hol ez áll: „Erdélynek , melly érdeli a’ szellemi, az alkotmányszerű szabadságot, főtörekvése legyen anyagi jólétének kettőztetett törekvésseli gyarapítása, mellynek főbb akadálya az ipar’ és kereskedés’ nem léte, természetes következése pedig a’ hitel’ hiánya.“ Legyen szabad itt nehány észrevételt tennem: 1) Az anyagi érdekekre törekvés nem zárja ki a’ szellemi művelődést, mert már magában a’ speculativ szellem is feltételez szellemi kiképződést; annál kevésbbé zárja ki a’ népnevelést, mit a’ levelező leginkább látszik javallani. Ugyszinte a’szellemi művelődés sem zárja ki az anyagi érdekeket; a’ melly nemzetnek körülményei ’s viszonyai egyikhez vagy másikhozi csatlakozását szorosban sürgetik , ahhoz kell nyúlnia ; a’ másik magától következik. 2) Allitni merem , hogy anyagi jólét nélkül a’ szellemi nem is létezhet, mert koplalva vagy legalább némi kényelem nélkül, aligha jutna valaki eszébe politicai ábrándozás, philosophia ’stb. —svtó.