Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-10 / 3. szám

Thalia templomát, mellynek erkölcs és ízlés oskolájának kellene lenni. # a magyar gazdasági egyesület korm. választottsági m. hó 30 án.tartott ülésének eredményei: 1) Bejelentettek az egyesület örökítéséül ifjabban kelt alapítványok, mellyel szerint Bezerédy László vasm. főjegyző 200 pftt, Csáky Károly gr. szepesm. örökös főisp. 200 pftt, Cziráky Antal gr status confer. minister ő excla 500 pftt, Dessewffy Aurel gr. kir. helyi tanácsos 200 pftt, Luczenbacher testvérek előleg kötelezett részvényük helyébe 200 pftt,Mayer Károly czukor­­gyári r. tulajdonos 200 pftt, Waldstein József gr. főhg Nádor ő fensége kamarása 200 pftt valának szívesek kötelezni. 2) Az egyesület r. tagjaivá lettek: Aggteleki Bujanovics Eduard tb., Darányi Ignácz h. ügyvéd, Dercsényi Károly tb., Dezső Imre tb. s urod. ügyész, Reviczky Pál Esztergom vmegyei főügyész, Walaszky János, a szarvasi Casino pedig mint fiók­gazd. egyesület szinte egy részvényt kötelezett, mellyekről a választottság örömmel értesülvén a tisztelt alapítóknak szives köszönetet szavazott. 3­ Köszönettel értesült a és Jász­kun kerültek közgyűlési határozatáról, mellynél fogva az egyesület megkeresése következtében a kerületi kapitá­nyok megbizattak , hogy az illető hazafiakat ezen egyesület üdvös czéljáról értesítvén, őket ennek mindenképeni előse­gítésére buzdítsák. Ezek folytában 4) Azon t. ez. hazafiak, kik részint mint ügypártolók, részint mint az egyesület ügy­viselői alapítvány s részvénygyüjtés iránt megkerestet­tek, választottság nevében szives tisztelettel szólítatnak fel, méltóztatnának az iveiben eddig elő aláirt alapító s rendes tagok neveit, czimeit s lakásaikat a titoknoknak bejelenteni. 5­ Kedvesen fogadtatott a székesfejérvári fiók gazd. egye­sületnek november 14ei közgyűléséből kelt jelentése ezidei munkálatinak eredményeiről, mellyért addig is, mig annak idején a t. közönséggel közöltetni fognak, szives köszönetét fejezvén ki, a választottság édesen reményű, hogy a többi t. ez. fiók egyesületekről rövid idő alatt szinte hasonló ér­dekű és becsű jelentések fognak érkezni. 6) A stájerországi és­ morva-sziléziai cs. kir. gazdasági társaságoknál megbí­zott követek azoknak gyűléseik eredményét jelenvén be, ezek kitűnő érdekességüknél fogva a nagy­gyűlésnek fognak előterjesztetni, annak idején közzé tétetendők. 7) A me­­cklenburgi gazda­társaság barátságos viszonyba óhajtván ezen egyesülettel lépni, szabályaival évkönyveivel s mun­kálatinak eredményeiről nyomtatásban megjelent jegyző­könyveivel kedveskedék, melly szives óhajtásnak teljesülé­séül az érintett társaság ezen egyesület részéről viszont megtiszteltetni rendeltetett 8) Köszönet szavaztatott szab. priv. Nyíregyháza városa tanácsának azon szives közremun­­kálati segélyéért, miszerint a Mezei Naptáron nyerészkedő U. J. Könyvkötőnek kihágásait megakadályoztatni buzgó vala. 9) Az egyesület könyvtára következő uj adományok­kal öregbedett: a) Actionár czimü folyóirat 1840ik és 1841ik évi folyamai t. ez. szerkesztője szívességéből. b) Beschrei­bung des zur Herrschaft Rossitz bei Brünn gehörigen Ricz­­ker Neuhofes von Carl Benesch, Brünn 1841. c) Beschrei­bung zweierlei Dresch und zweierlei Flachs und Hans- Bre­­chel-Maschinen von Ales Diebl Brünn 1841. d) Ketechis­­mus der Otschbaumzucht ugyan azon szerzőtől Brünn 1840. e) Die Feldbaumwirthswhft ein Mittel gegen Holzmangel und Theuerung, ugyan attól, Brünn 1834. f) Abhandlungen über die Haushaltungs- Lehre des Landbaus oder die Verwal­tungskunde der Landgüter, ugyan attól, Brünn 1841. Mind­ez Diebl Ferencz gazdaságiani cs. k. nyilv. tanító urnak, a morva-sziléziai s több külföldi gazd. társaság tagjának szí­vességéből. g) Verhandlungen und Aufsätze­nder k. k. stehlm. landw. Gesellschaft­ 41, 42. füzet Grätz 1841. h.) Versuch einer neuen Charakteristik und Classification der Rebensor­ten am von Dr. F. X. Hlubeck, Referenten des Central- Aus­schusses der k. k. landw. Gesellschaft in Steiermark etc.­­) Systematische Classification und Beschreibunk der im Her­­zogthume Steiermark vorkomenden Rebsorten von Franz Grummel, Lehrer der Gartenbau-Commission in Grätz 1841. a stájerországi cs. k. gazd. társaságtól. k) A csehországi cs. k. gazd. társaságnak cseh nyelven megjelent oktató s mulat­tató népi lapjai 1840, ugyannak viszonyos szívességéből. 1­ Mitthailungen aus der Generalversammlung deutscher Land­­wirthe in Potsdam insbesondere Zusammenstellung der Ver­handlungen der Abttheilung für Schafzucht von Gumprecht, Leipzig 1839. m) Die Rindvichzucht Würtembergs von A. v. Weckherlin Stuttgart und­ Tübingen 1839. n) A mezei gazda­ság philosophiájának szabásai szerint okoskodó s munkálódó gazda, irta Magda Pál, Patak 1833. ifj. Máriássy József ur szívességéből. 10) A steierországi cs. kir. gazd. társaság kiosztásul a központi gyümölcsfa és szőllőiskolájabeli olt­ványok s vesszők árjegyzékét számos­ példányban küldé meg, mellyek a titoknoki hivatalban ingyen kaphatók. 11) Id. Zeyk Daniel kir. tanácsos s egyesületi r. tag ur szives vala erdélyországi gyümölcsöséből két féle paris és ugyan-r annyi féle gyógyi alma példányokat ismertetésül bemutatni, olly nyilatkozással, hogy az illetőknek oltó gályákkal is kedveskendik, melly szives figyelme tisztelt­e nagyságának köszönettel fogadtatván, becses mutatványa és jelentése tu­dományos tárgyaltatásuk a gyümölcstenyésztő szakosztály­hoz utasitatott. Költ Pesten, januar 4. 1842. Kacskovics La­jos, m. k. egyesületi titoknok. Ausztria. A bécsi cs. kir. Udvarnál a brit követ, Sir Robert Gordon, Jan. 4kén nyujtá át Ő Felségének külön audentián király­néja tudósító levelét a walesi herczeg születéséről, melly alkalommal a követ ur, megbízatásánál fogva, egyszersmind Jelente királynéja örömét az európai öt nagyhatalmasság ál­tal a rabszolgakereskedés hathatósabb elnyomására kötött szerződésnek legközelebb történt aláírása felett, miáltal a bécsi congressuson már ezen az emberiségre nézve olly fontos tárgy iránt határozott kikötések teljes végrehajtást nyernek. Az ausztriai státus-pályák kijelöltetése óta az Alig. Zrg. több czikkelyeket közöl e tárgyról, mellyek a magyar közönségnek is közelebbről megérdemlik figyelmét. Legujab­­­­ban ismét egy levelezést közöl a szász határokról, mellynek lényeges tartalma ez : „Újabb időben az ausztriai kormány jobban mint bármelly más meglepett lármátlanságával, mely­­lyel a legnagyobb kiterjedésű s leghathatósb foganatu rend­szabályokat életbe léptette. Mig más országokban sokka kevesbbé érdekes tárgyak felett fennen vitáznak, az ausztriai státuskormány akkor legmunkásabb, midőn épen nyugodni látszik. Ezzel ne mondasség, hogy a közvélemény az ausz­triai kormányra is ne gyakorolná az őt illető befolyást — olly tény, melly némelly örvendeztető jelekben mindig el­­határozottabban tűnik ki — de a vitatkozásból magától örö­mest távolít minden szenvedélyes ingerültséget s kül­befo­lyások által keveset zavartatja meg magát, így lépett e egészen váratlanul 1838ban a közbocsánattal, s igy tu ősi a Wiener Zig dec. 12-ei számában felette váratlanu egy határozottról, melly fontosságában, kiterjedésében, köve­kezményeiben sokkal túlhalad mindent, mi a contine történt a vámegyesület felállítása óta, melly a mennyire vitele egyes status erőfeszítésére háramlik, benső erő módok olly gazdagságát tételezi fel, millyet más ne volna felmutatni képes, s melly, ámbár egyedül hll teremtve, mégis egyszersmind egész Németország a jótékonyság, millyet egyes német status rész okmány­a­i alig várhatna. A közönségben már tudatott ugy­an, egy a felsőbb helyen hoszu idő óta iparkodtak, a pénzügyi osz­tályban szükségesekké vált határozatokat végrehajtani, mellyek legelőbb ama szabályozatokban mutatkoztak, mely­­lyek a nemzeti banknak még inkábbi szilárdítására vol­tak rendelve; arról is meglehettek győződve, hogy a baj, mellybe az ipari papírosok estek, élénk tanácskozási tárgyat nyújtanának. Ismeretlen nem maradt végre, hogy Metternich herczeg mindjárt visszatértekor a ki­­viszonyokban most beállott nyugalmat, s az általa még inkább biztosított béke­állapotot kedvező pillanatut jelölte ki, a belügyeket s­­neve­­zetesen a status ipar- és kereskedés ügyeit pontosabb át­nézés alá vonni. Tudták , hogy e vélemény a császár elha­­tárzó­ tanácsnokai által tökéletesen osztatott, s a mostani ausztriai pénzügyfőnök buzgósága és szokatlan észtehet­­ségi sokkal ismeretesbek hogy sem bizonyosak ne lehes­sünk, mikép a herczeg statuskorlátnak, indítványa nem ma­­radand következmény nélkül. Bár­milly sokat vártak azon­ban, mégis illy nagyszerű, illy sok honi és idegen érdekeket magában foglaló rendszabálynak, illy kiterjedésben, nem néztek elébe. A terv a legáltalányosb tettszésre talál s nem csak Bécsben, hanem mindenütt hol keresztül utaztam nem hallottam egyebet dicséretnél. De nemcsak maga a rend­szabály, hanem a rendelmény szerkezete is nem téveszt­heti el mindenütt jó benyomást okozni, a mennyben t. i. a kormány ez alkalommal először nem mulasztotta el, a kö­zönséggel rendelménye közzétételekor az okokat is közleni, mellyek a különféle nézetek közt a választott mellett hatá­roztak. A szász és bajor udvar azonnal hivatalosan tudósít­­tatott, hogy e két status vasút­vonalai választásában ösz­­hangzólag rendelkezhessék az ausztriaival. Mint mondják az építés már mart, meg fog kezdetni, s minden évben 30 mérföldet reménylenek használatra elkészíthetni. — Látják, hogy ha Oroszország, érdekében mint elkülönzött vallási politikai és kereskedői hatalmasság, Németország ellen új korlátokat használ, Ausztria minden egyéb tekintet mellet­­tével állását egyenesen a német földön szilárdította. Újabb időben minden oldalról és sok meleg érzésű ausztriai honfi által e hatalmasságnak a német vámegyesülethezi csatlako­zásának eszméje pendíttetett meg újra. Azok, kik e kérdés­nél Németország egységét egész jövendőségre mint tételünk feltételét első helyre tették, s ennek fenállására nemcsak a szerződések által biztosított egységét a poli­tikai, hanem szintúgy egységét az anyagi érdekeknek tekintették mel­­lőzhetlen feltételnek, elismerendik, hogy itt más után ugyan­azon czél, meglehetősen el van érve. Mostantól Ausztriának anyagi érdekei is a többi Németországéval ha nem is együtt legalább mellette haladandnak ugyanazon irányban.“ de az utasok közül nyolczan legott éltöket vesztek s más tizenheten többé kevesbbé megsérültek. A szerencsétlenek lehető­ leggyorsabb a readingi kórházba vitettek, hol minden kitelhető gond fordittatott rájok; négyen a megsérültek kö­zül felépültek annyira, hogy még azon nap tovább utazhat­tak; a többiek — kivévén egyet vagy kettőt, kik veszélyes állapotban feküsznek — legalább olly helyzetben vannak, hogy minden remény tápláltatik felgyógyulásuk iránt. Több személy, ki hamarjában a szerencsétlenség helére ért, a látványt fölötte borzasztónak rajzolja. A reggel sötét s ködös volt, azonban mégis rájuk lehetett az iszonyatosan szétszag­gatott s a kocsik töredékei alatt szétzúzott személyek tete­meire ismerni. Ezek egy közel hajlékba vitettek, hol délig maradtak; délutáni 3 órakor egy nem messze lévő fogadóban megvizsgáltattak.­­ E baleseményből természetesen azon következtetés huzatott, hogy az átmetszés emelkedő olda­lainak szilárdsága a vasút e táján nem eléggé vizsgáltatott meg, minek annál inkább meg kellett volna történni, mint­hogy az átmetszés igen mély és hosszú, a föld pedig, mellyen átvitetik, porhanyó és töredékeny természetű. Azt is vélik, hogy a falazatok igen függőlegesen metszvek ki; ehhez járul, hogy utóbbi időben sok eső volt. Már arra is lettek fi­gyelmesekké, hogy a föld itt ott leszakadhat s a társaságnak egyik tisztviselője erősíté, hogy ő a szerencsétlenség előtti estén a falak egész terjedelmét megvizsgálta, de sehol sem vett még omladványt észre. Az utasok, kik a kelmevonattal szállíttatnak, helyeket e vonalon nyilt kocsiban nyerek épen a mozgony mögött, ez s a pogyászkocsik közt. Ezáltal ők, ha a mozgony esetlegesen elakad, veszélyes helyzetben vannak; a pogyászkocsiknak illy esetben természetesen iszonyú erővel az utasok kocsijára kell lökődniök s akkor a szerencsétlen utasok alig menthetik meg magukat. A Saltoun lord parancsnoksága alatt Chinába rendelt expedetio három hajóval dec. 20-kán reggel Plymouthból útra kelt. Hagyhrian­nia, London, dec. 27. A M. Post szerint a walesi herczeg jan. 25-én a keresztség által az egyház kebelébe felvéte­­tendik. Dublin város egyik toryszellemű parlam­ent-tagja dec. 27-en rövid betegség után meghalálozván, helyébe a toryk a város mostani sherifjét, Borough urat,­­ a whiggek pe­dig a város lordmayorját, az előbbi választáson megbukott­­ Connell urat, míg a szabadelmüek egy része Morpeth lordot (ki az Egyesült-státusokból a parlament megnyitásáig visz­­szavaratik), kívánják megválasztani. A catholifiusoknak jelenleg Angliában és Wales­­ben 17 templomuk van, Skócziában 69 s ezeken kívül még he­venimadsagházuk; tanitóintézetük a nevezett ország­okban 8; papjaik száma Angliában és Walesben 624, Skó­­cziában pedig 86. Azon szerencsétlenségről, melly dec. 24-én reggel a nagy nyugati vasúton történt, a másnapi Times következő körülményes tudósítást ad: „A kelme vonat, melly Pad­­dingtont reggeli 5 órakor hagyá el, a szokott órában mintegy 38 utassal többbnyire a szegényebb néposztályból, kik ka­­rácsont otthon ünnepelni akarták, indult rendeltetése helyé­re. Midőn a Somin­g dombi átmetszés közepét mintegy har­madfél angol mérföldnyire Readingtól, elérte, rögtöni érint­kezésbe jött földtömeggel, melly oldalaslag a lejtőről leom­­lott s a sínek egyiket két vagy három lábnyira befüdé Ez akadály által a mozgony legott kivettetett a sínekből s mögötte a tartalék-kocsi (tender). A legközelebbi kocsi mellyben az utasok voltak, az utón keresztül vettetett, s rája estek a követő pogyászkocsik, mellyek a lökés ereje által fölvettettek s szörnyű erővel az utasok kocsijára zuhantak le. A gépész (Maschinist) és a felügyelő, kik­ az utasokkal egy kocsiban voltak, épen még jókor észrevevék a veszélyt hogy a kocsiból kiugorhattak s ép bőrrel menekültek meg • Francziaország. Dec. 24én kelt kir. rendelet által Rothschild Jakab báró a becsületlegio rende nagytisztjévé­ neveztetett ki. A követkamara dec. 26-kai készületes ülésében Sapey úr elnöklőit mint regidősb. A National mondja­, hogy sajátlag Laffitte volt a legidősb, de ez lemondott az elnöki székről. Dec. 27-kén a királyi ülésben, a Gazette szerint, Krisztim királyné is jelen volt, a francziák királynéja, Ma­dame Adelaida és Kelemena kir. herczegnék társaságában. Dec. 29kén a követkamara szavazáshoz fogott a négy elnök felett, kineveztettek : Dufaure ur 246, Calmon ur 172, Jac­queminot ur 176, Bignon ur 151 szóval. A ministerium tehát e választásnál is teljes győzelemben részesült. P­aris, dec.28. A legtöbb párisi lap idegenkedését fe­jezi ki a felett, hogy a trónbeszéd egy szótaggal sem említi Spanyolországot. Mondják, hogy e hallgatásnak új diploma­­ticai bonyolódás volna oka. VII. Ferdinánd halála óta min­den franczia követ Madridban nem a kiskorú II. Izabella ki­rálynénál , hanem a régens Mária Krisztinánál hitelesítte­tett meg. Ezért történt, hogy, miután a septemberi lázadás után Mária Krisztina Francziaországba vonult vissza, Ma­­thieu de la Redorte az anya-régensnét követte Párisba. Midőn Salvandy úr utódjának neveztetett, a cabinet elhatározá az új követet magánál a fiatal Izabella királynénál, nem a ré­­gensnél bízni meg. Espartero e változtatás által magát meg­sértve találta, s kívánta, hogy a követ nála hitelesíttessék meg. A spanyol követség Párisban egyszersmind megbiza­­tott Guizot urnái felőle élénk előterjesztéseket tenni. Nem bizonyos sértőnek tetszett e ez előterjesztések hangja a Tu­­illeriak cabinetjének, de annyi kétségtelen, hogy múlt hét­főn viradóra innen cabinet futár küldetett Madridba. Salvan­dy úrnak azon utasítást megviendő, hogy ez követségi sze­mélyzetével azonnal útnak induljon vissza Francziaország­ba , ott hagyván Pageot urat ügyviselőül. Minthogy Olozaga úr már előbb Pageot visszahivatását sürgette, tartani kell, hogy új feszültség következendik be a két kormány közt.­­ Colombier és Just ügynökeik tanácsára vasárnap végre el­­határozák magukat, körülményes­ vallomásokat tenni, mel­lyek olly fontosak, hogy a tegnapi miniszertanácsban e két quéniseti társvétkeseknek megkegyelmeztetése is elhatároz­tatott. Colombier ugyan még koránsem fedezett fel mindent, mit tudni látszik, de a kormánnyal 60 párisi bórház lajstro­mát közlötte, mellyekben a titkos társaságok tagjai közön­séges gyülekezeteiket tartani szokták. Ámbár a kormány, hogy partkamarának a parlamentáris gyűlés terhét ne nehe­zítse, szívesen mellőzött volna egy új pert, még­is a Co­lombier által kivallott munkás­osztályban négy lázadási fő­nökök elleni gyanúk olly terheseknek látszanak, hogy a kormány e négy egyént azonnal törvényszéki fogságba vétet­ni s ellenök tökéletes nyomozási pert indíttatni rendelt. E szerint a pak­kamara minél elöbb ismét törvényszékként fog működni. Colombier és Just vallomásai ekkorig igazoltnak bizonyultak be. Pár­is, dec. 29. Tegnap az itteni külügyi ministeri­­umba egy nagy láda érkezett Madridból Guizot urra czimez­­ve ritka művekkel és kéziratokkal. Ez Espartero ajándéka Guizot urnák és személyek, kik a benne levő munkák né­­mellyjeit látták, bizonyossá tesznek, hogy azok a legna­gyobb literariai beccsel bírnak, minthogy az Escurial gaz­dag tudományos kincsei közül látszanak kiválasztva. De mikép jön Guizot úr ez ajándékhoz, midőn a Tuilleriak ca­­binetje s a spanyol kormány közt új feszültség támadt? Jól értesültek állítják, hogy Salvando úr Madridbal elutazásakor Guizot úrtól a többek közt megbizatott, a régenst bizonyossá tenni, hogy a cabinet, nevezetesen Guizot, a fegyveres köz­bejárásnak, mellyről a Tuilleriak udvara egy pillanatig ko­molyan látszott gondolkodni, erőteljesen ellenmunkált. Es­partero tehát Guizot úrnak személyesen háláját akarta éret­te tanusítni, de annak elkerülésére , hogy e lépés Spanyol- és Francziaországban az ellenzéknek anyagot ne szolgál­tasson balmagyarázatokra, Guizot urnak olly ajándékot tett, melly a tudós személyét a ministerétől elválasztja.

Next