Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-07-18 / 56. szám
], on flon , Jul. 5. A Beanfére merény miatt tegnap délután a titkos tanács előtt ismét tartott vizsgálódás eredményéről semmi pontost nem tudhatni, minthogy az egész eljárás igen titkon tartatott s egy hirlaptudósitónak sem engedtetett meg a megjelenés. Csak azt hallani, hogy Bean, ki a tanácsteremben bevezetésekor rettentő benső megindulást árult el, egyébiránt azonban komorságát és nyakasságát melly befogatása óta tapasztaltatott rajta, megtartotta minden feleletet az elébe terjesztett kérdésekre megtagadott valamint azon inditóokok felöli felvilágosításokat is, mellyek tettére bírták. A 8 vagy 9 tanuk, kik vallatandók, tegnap csak részben hallgattattak ki. A vallatás 2 órától 4-ig tartott, mire 6 óráig felfüggesztetett, midőn Bean-en kívül minden többi tanú is ki volt hallgatandó. Sir. R. Peel, ki a vallatás előtt a Buckingham palotában volt, az ülés végeztével azonnal ismét oda ment, míg Bean csatában két rendőr liszt kíséretében a totkilfieldi börtönbe vitetett. E vitel, mint a rendőri állomásból a vallatásrai vitel, meglehetősen észrevétlenül történt, minthogy a mindenütt számosan egybegyült kiváncsi néptömeget kijátszani tudták. —■ Bean magatartása felöl befogatása óta és előbbi viszonyairól meglehetősen teljes felvilágosításokat kaphatni. Apjának már néhány hét előtt nyilatkozott ama szelíd bánásmódról , mellyben Oxford részesül, s mit neki irigyleni látszott. Bean 18 éves, de úgy néz ki mint 14—15 éves fiú. Atyja, aranyművessegéd, kinek kívüle még 6 gyermeke van, mesterségére képező, de utóbbi időben nem mutatott már hozzá kedvet, nem sokára egy fénymázostól is elszökött. Néhányszor vasárnapi lapok széthordásával foglalkozott; ezek olvasása, valamint az olvasás általában, egyik főszenvedélye volt. Vasárnap egy órakor tehát, mintegy 14 órával a merény után, felette zavartan és felindultan haza jött, mit azon körülménynek tulajdonított, hogy 10. nap óta mit sem evett. Nyolcnapi távolléte miatt anyját megkövette, s jó ebédet vett magához. Atyja, ki 2 órakor jött haza, megszökéséért őt jól pofonütötte. Midőn Bean este Web rendőrbiztos által elvezettetett, az atya nem volt hon ; anyja útközben találkozott velük, a rendőrbiztos azonban megnyugtatta azon megjegyzéssel, hogy Bean csak a háztéri megszökéséért dorgálást nyerendő. Az állomási házban, hova Bean éjfélkor érkezett, Oxman-nel összeállíttatott s mindenki elbámult a feltűnő hasonlatosságon. Minden kérdésre kitérő vagy épen semmi feleletet sem adott. Az éjt azon czellában töltötte, hol előbb Oxford és Francis ültek. Jól aludt, csak egyszer ébredt fel, s 8 óra után kelt fel, midőn derekasan reggelizett, s nyilatkoztatta: „Most Cooper bizonyosan függni fog , ismertem őt, mert többször láttam Clerkenwellben.“ Midőn 11 órakor Cooper kivégeztetési története az utczákon árultatott, mondá: „Ha ha, Coopert felakasztották.“ A két Cassett s nagybátyjuk már előbb elhivattak, kik azonnal vallották, hogy Bean volna az , ki a pistolyt a királyné kocsijára sütötte. E vallomásukat ezután esküvel megerősítették, s más három tanú által szinte esküvel megbizonyittatott. Bean eleinte azt nyilatkoztatta, hogy sem a parkban nem volt, sem pistollyal nem birt. De midőn később atyja hozzá bocsáttatott, s kérdezé, volnának e társvétkesei, s mikép jutott a pistolyhoz, sirva vallá meg, hogy azt Bird zsibárusnál vette, mit ez tudakozás után erősített. Honnan vette légyen a 4 shillinget a pistoly megvételére, Bean nem akarta atyjának megmondani; ez azonban azóta kitudta, hogy a fiú bibliáját s néhány egyéb könyveit eladta. Elmezavartnak vagy túlzónak Bean koránsem látszik lenni, s családja nem is kísérli őt ilyennek kiadni. A rendőrbiztosnak megjegyzi, mikép gyors befogatását a rendőrség nem tekinheti érdemének, miután az ismertető jelek, mellyeket az atyja felőle adott, azt könnyen hozzá segíthették. Minden ekkorig kitudott körülményekből az látszik következni, hogy Beannak koránsem volt komoly szándéka a királyné elleni merényben, hanem hogy ez csupán ama büntetésre méltó vágy a közbeszéd tárgya lenni, s a vele párosult óhajtás, á la Oxford biztosítva lehetni, bírta botránya elkövetésére. Még nem tudatik jól, mellyik volt a tegnap közlött különféle adatokból a pistoly töltése felől a valódi igaz. A Times azt hiszi, miszerint az illyetén gonosz gaztetteknek jövendőbeni megelőzésére, legjobbszer lehetne ismételt derekas korbácsolás s aztán szigorú folytonos erős munkára a szorítás. Egyébiránt minden lapok legnagyobb utálatjokat fejezik ki ezen ismételt vakmerő gaztett felett, melly habár nem szándékoztatott is a királyné megsértése, mégis, nem kevésbbé megérdemli a szigorú büntetést. A királyné szokott kikocsizása tegnap ismét elmaradt; egyedül Kent herczeg kocsizott ki a belgák királyával s királynéjával. Tömérdek néptömeg gyűlt össze a palota körül s a Constitutionbill hoszában, a királyné kocsiját várandó, csak későn este, midőn megtudták, hogy a királyné a várkertbe ment sétálni s már asztalnál ül, oszlott el a tömeg. A Globe citytudósításában közli, hogy a királyné élte elleni új merény a pénzcsarnokban épen semmi zavart sem okozott, s így a státuspapirosokra semmi befolyással nem volt. Ugyanazon lap megjegyzi, hogy az ország minden részeiből érkező tudósítások a munkás népesség szűkölködése felől minden leirhatás felett borzasztók, s hogy a legkomolyabb csendzavarásoktól s a polgári társaság minden kötelékei feloldásától tarthatni, hacsak hamar hathatós mentő eszközök feltaláltatni és alkalmaztatni nem fognak. Számos családatyák Leedsben, Sheffieldben stb. katonáknak állnak be vagy kivándorolnak, az éhenhaláltól, mint mondják, megmenekvendők, hátramaradt feleségeik és gyermekeik a szegényhatóságokat segélyért kérik. Hír szerint a miniszerek biztosságot szándékoznak felállítani, melly vizsgálatokat teendő a gyárkerületekbeni szükség okai felől, míg a parlament mentő rendszabályokról tanácskozás nélkül széfel menne. A Globe úgy véli, hogy illy vizsgálódás az éhezőknek nem nyújthat élelmet a jövő gyűlésig. Jobb volna, ha a kabinet a törvényjavaslat elfogadását eszközlené, melly a most zár alatt lévő idegen gabna szabad behozatalát megengedné, s a parlamenti szil , net alatt a további gabnabehozatalt vagy csekély határozott vám mellett, vagy még inkább szabadon megengedje. Csak illy gyökeres módok által lehet most még segélyt nyújtani. A Francissal egy nap halálra ítélt Cooper, ki mint tudva, egy rendőrbiztost gyilkolt meg hivatala teljesítésekor, Newgate előtt julékén felakasztatott, a nézők száma legkisebb volt, mennyi sok év óta illy alkalmaknál össze szokott gyűlni. Tegnap tartá a lelkész a börtön-kápolnában szokott kivégzési beszédét, mellyen Cooper, Francis s az egyéb bűnhödök jelen voltak. Francis a beszéd közben ismételve könnyeket hullatott s felette meghatottnak látszott. Belgium. A belga ipari választmány rendkivüleg gyűlt össze , a jún. 26-ai rendelet hatásairól tanácskozandó. Az állapot alapos megfontolása után két fontos határozatott hozott: először emlékiratot nyújtand be a kormányhoz, azt felhívandó, hogy halasztás nélkül a tarifák átalános vizsgálatához fogjon, hogy jövendőben, midőn Francziországgal komoly alkudozások fognak kezdetni, engedményeket kérhessen azoknak ellenében, mellyek tőle kivántatandnak. Ez alkalommal a Hennegau és Lüttich tartomány főiparágainak képviselői készségüket nyilatkoztaták, hogy mindkét Flandern gyámolittassék. A második határozat a német vámszövetséghezi csatlakozás lehetőségét illeti. Azon hasznokról, mellyek Belgiumra ezen vásárnagyobbodásból háramolhatnának, minden alválasztmányok tanácsa fog kéretni. — A már elhatározott helyreállítása a Cockerill-féle intézetnek Seraingban— amint látszik— fel leend új műszorgalomra. Két millió frank roppant működési tőke van neki biztosítva. Mindkét, Serainghoz tartozó, olvasztókemencze be van gyújtva. 1700 munkás, azokkal együtt, kik a kőszénbányákban használtatnak, foglalkozással bir most. Brüssel, jul. 7. A jul.ikai határozatukat végrehajtandók, mindkét Flandria lenkereskedői, kikhez a brabantiak és renegauiak csatlakoztak, tegnap Brüsselben a Hotel de l’Universben gyűltek össze; 90 kereskedő volt jelen, kik között a két kamara egynél több tagja. Többen szóltak és egyenhangúlag határoztatott, hogy a tagok testületben menjenek a bel-, pénz- és külügyek miniszereihez, és nekik a lenipar szomorú állapotját mint következését azon tarifának, mellyet a franczia kormány a lenfonál és lenszövetekre nézve elfogadott, annak szükségét, hogy ezen tarifa befolyása alól felszabaditassanak, előterjesszék és a ministerim hazafiságára s belátására bízzák olly rendszabályok hozatalát, mellyeket jóknak vélend. A gyűlés továbbá azon komoly körülmények közt, mellyben a lenipar van, óhajtását nyilatkoztatá, hívná a kormány azonnal össze a kamarákat, mellyeknek gondjára bízná az ipar jövendőjét, melly Spanyolországban is jó vásárra akadhatna, ha azon alkudozások, mellyek a ministérium vallomása szerint ezen országgal kezdvék, foganatba hozatnának. Azon megjegyzésre, hogy a küldöttség talán nagyon számos volna, és hogy a miniszer urak illy nagy gyülekezetet botrányosnak találhatnának, egy tag azt feleli, miszerint jobb most nagyszámú kereskedők választmányát fogadni, mint később kénytelennek lenni, hogy a munkások nagy csoportjának, kik munkát és kenyeret kérendnek, válaszoltassék, és olly jeleneteket kelljen ismétlődni látni, mellyek még nem régen Gentet szomoriták, és mellyek nagy városinkban megújulnának. A gyülés 20 órakor oszlott el, Vauxhallban 3 órakor összejövendő és onnan a ministerekhez menendő. A küldöttség 3 órakor a belügyek ministeréhez bocsáttatott s neki küldetése czélját előadá. A minister 8 napi időhatárt kért hogy e fontos ügyet megfontolja és a teendő rendszabályokról tanácskozzék. Hozzátéve, hogy ő, ha semmit sem lehetne a franczia kormánytól kapni, azon teend, hogy tarifánk módosítását esz,közölje. A külügyek miniszere majd ugyanez értelembenszólt. A pénzügyminiszer azt téve hozzá, miszerint, ha az angol kormány részéről a legkisebb ellenzés mutatkoznék, a vámok az angol czikkekre fölemeltetnének. A Gent község tanácsadén egyhangúlag felírást szavazott a királyhoz és ministerekhez a lenipar javára, mellyben azon szükséget, mellybe ezen iparág a franczia rendelet által döntetik, élénk színekkel festi, s mellynek végén ez vagyon: „E fontos körülmények közt szent kötelességet vélünk teljesitni, midőn kegyeteknek az egész igazat előadjuk, midőn egész erőnkből támogatjuk azon reklamatiókat, mellyek hozzánk mindenünnen jőnek. Nem szükség kegyetek előtt azt mondanunk, mikint lehet a baj elejét venni. Azt a kormány közjoga és kötelessége magával hozza. Csak azt nyilatkoztathatjuk kegyeteknek, hogy, ha tönkre jönni nem akarunk, a mentő eszközöknek gyorsaknak, erőteljeseknek és sikereseknek kell lenniök.“A Keleti Flandria tartományi tanácsában jul. Ben Lelievre következő indítványt tett le : „Szerencsém van a tartománytanácsnak javasolni, hogy a kormányhoz felírást szavazzon, mellyben gyors és erőteljes rendszabályok hozatalának szüksége előadassék annak meggátlására, hogy a Francziaországban a fonál és vászon iránt hozott rendelet országunk ellen használtassák, és hogy azon esetben, ha Belgium azok alól határozottan ki nem vétetnék, erővel gyakoroltassanak visszatolások, hogy a franczia termesztmények, név szerint borok, selyemczikkek stb. behozatala eltiltassék. Brüssel, jul. 2. Alig változtatta a király a Vandermeeren és társai ellen hozott halálos ítéletet ideiglenes szigorú fogságra, máris az orániai párt uj fondorkodásairól hallani, mellyeknek a kormány nyomára jött. Általában szelídséggel e pártnál nem boldogulhatni, melly azt félelemi gyengeségre magyarázza, mit nyilván sem átall kimondani. így minap az itteni lapokban Vandermeeren sógorának egy levele volt olvasható, mellynek illetlen hangja valóban megérdemlette volna, hogy azon büntetés, melly eleve holtiglani kényszeritett munkára változtattaték, ne mérsékeltetendett azonnal olly tetemesen. A mi most ismét fölfedeztetett, valójában csak maradványa a már elítélt összeesküvésnek. Francziaország. Minthogy a választási napjut, de egészen közel van, némi pezsgés uralkodik a városban. Az őrség a kaszárnyákban vissza van tartóztatva, de senki sem tart a mozgalom valami komoly próbájától. Paris, jul. 7. A párisi nemzeti őrsereg tizenkettedik légiója számvivőjének (fourier) dr. Bauny-nak tegnapi temetésénél komoly zavarok történtek, miről a mai Moniteur következőt közöl: „Rendetlen zavarok történtek tegnapelőtt estve a mont-parnaisi temetőben, Bauny orvos urnak eltemettetési alkalmával, ki túlzó republicánus elveiről vala ismeretes. Következő a történet mibenléte: A nagyszámú polgárruhásból, tizenkettedik legiobeli felfegyverzett nemzeti őrségből, és több más egyenruhás- és kardokkal ellátottakból álló halotti kiséret 7 óra felé a temetőbe érkezett. A halott sírba bocsáttatott, s puskaüdvözlet süttetett el. Ezután négy beszély tartatott; az első és harmadik politikai tartalmú volt és ellenzéki szellem szikét viselő, de a nélkül hogy bizonyos korlátokat túllépjen; a második, mellyet az orvosi iskola egyik növendéke tartott, illedelmes volt, tisztán életirást is tudományos ; de a negyedik teljes lázadási jellemet viselt. Azon pillanatban, midőn az utolsó szónok engedelmetlenségre és ellenszegülésre a törvények ellen szólított fel s heves declamatióba bocsátkozott a gyalázatos tulajdon (infame propriétée) ellen, a helyszínen jelen volt rendőrbiztos félbeszakitá s kinyilatkoztatá, hogy illy beszély bevégzése ellen ünnepélyesen ellen kell szegülnie. — A szónok nem figyelt ezen intésre. Fenyegetések, fütyülés és e lárma : „le a biztossal!“ azonnal hallatszott a csoportokban ; a nyugtalanok a politikai foglyok számára pénzt akartak gyűjteni s a helyről el nem mozdulni. A biztos ezután a városi őrség egyik szakaszának és egy rendőri osztálynak parancsot adott az összecsoportozott tömeget elszéleszteni. A zavargók köveket dobtak e seregekre a kiáltással: „fegyverbe!“ Néhányan kardot rántottak, de e mozgalom nem gátolá azoknak elfogatását, kik magukra e zavargásban legnagyobb figyelmet vontak. Csakhamar helyre volt a csend állítva. Németország. Bajor lapok következő határozatát közük a bajor kir. belügyministeriumnak: „Ő felsége a király méltóztatott mind a némelly kath. pap ellen a kir. protestáns főconsistorium részéről ingerlő és gyalázó szószéki előadások miatt újabban emelt panaszokról, mind az ausbachi kir. protestáns consistorium által egy protestáns plébániahivatal jelöltje ellen hasonló okból intézett rendreintésről tudomást venni. Minél inkább szivén fekszik ő felségének, hogy a papi hatóságok, a positiv vallástannak mint valódi vallásosság és erkölcsösség egyedüli tartós alapjának, ismétt megerősítésére s annak a köz és magányi életbe ismétt behozatalára irányzott törekvéseikben, valamint a fölüyes indifferentismus és vastag materialismus két szélsősége közt különféle alakban folyvást terjedő kárhozatos szellem elnyomásában, a királyi hivatalok és hatóságok részéről nemcsak ne gátoltassanak, hanem inkább mindenütt leghathatósabban gyámolittassanak, annál megrendíthetlenebben eltökélve őfelsége, nem tűrni, hogy a szószékeken vagy nyilványos nyomtatványokban a vallási béke az országban létező keresztény egyháztársadalmak közt részakaró megtámadások által zavartassák, a más vallásúak iránt gyűlölség gerjesztessék, az említett egyháztársadalmak egyike vagy másika elleni gyalázások által avagy bármelly egyéb tekintetben a fönálló törvények és rendeletek ellen tétessék, a különböző vallástanok fölötti vita a pártdlóh körébe vonassék s ekkép keresztényiden szellem ültettessék s tápláltassék, a törvények uralma alatt álló jogállapot megsértessék s a bel egyetértés megrontassék. Azért valamennyi kir. kerületi kormányhivatalok, belügyi kamarák, legfelsőbb parancsnál fogva utasíttatnak, hogy egy részről az egyházi hatóságok fölérintett törekvéseit szintolly komolyan gyámolitsák s előmozdítsák, mint más részről nem csak legfigyelmesb fölvigyázattal legyenek a különféle nyomtatványokra, hanem mindazon esetekben is, hol olly szószéki előadásokról értesülnek, melylyek a vétkesség érintett bélyegét viselik, a tartalomhoz s e szerint mérendő illetőséghez képest, vagy magok azonnal leghathatósabban közbejáruljanak, vagy az illető egyházi hatóságokat közbejárulásra fölszólítsák s illy esetben fölszólitásuk sikeréről magokat bizonyossá tegyék, egyszersmind pedig a belügyi ministeriumhoz jelentést tegyenek, miután király ő felsége szilárdan eltökélve, semmiféle még hivatalba nem iktatott olly papnak, ki az elébe szabott rendeletek ellen vétkezni fogna, valameddig komoly megjavulását nem tanúsítandja, az egyházi szolgálatban hivatalt nem adni vagy öt illy hivatalra nem bocsátani, sőt a már hivatalban lévő papok iránt is a fönálló törvényeket és legfelsőbb rendeleteket legelhatározottabb nyomatossággal teljesíteni. Ehhez mindenki legengedelmesebben alkalmaztassa magát, s e legfelsőbb parancs legpontosabb teljesítésére legpontosabb gond fordittatandik. München, jun. 23. 1842.“ Il elvéezíti A schweizi szövetségi ülés jul. 4-én kezdetett Bernben. Az „Echo vom Jura“ szerint eddig következő voksok hozattak a kolostorügyben. A kolostorok mellett: Luzern, Uri, Schwyz, Unterwalden, Zug, Feiburg, Neuenburg, St. Gallen, Wallis, Basel város, Appenzell Innerrhoden; a kolostorok ellen ugyanannyi u. m. Solothurn, Bern, Aargau, Thurgau, Tessin, Glarus, Schaffhausen, Waadt, Zürich, Basel kanton, Apenzell Ausserrhoden, Genf és Graubündten utasításai még nem tudvák; ezek (mondja az Echo) alkalmasint a Muraltféle egyezési javaslat mellettiek. Várható tehát, hogy a magában olly egyszerű kérdés még ez idén sem fog eldöntetni, hacsak a wallisi követ a neuheuzi javaslathoz nem hajol, mi azonban a wallisi katholikus nép