Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-07-18 / 56. szám

], o­n fl­o­n , Jul. 5. A Beanfére merény miatt tegnap dél­­u­tán a titkos tanács előtt ismét tartott vizsgálódás eredmé­nyéről semmi pontost nem tudhatni, minthogy az egész el­járás igen titkon tartatott s egy hirlaptudósitónak sem en­gedtetett meg a megjelenés. Csak azt hallani, hogy Bean, ki a tanácsteremben bevezetésekor rettentő benső meg­indulást árult el, egyébiránt azonban komorságát és nya­­kasságát m­elly befogatása óta tapasztaltatott rajta, meg­tartotta minden feleletet az elébe terjesztett kérdésekre megtagadott valamint azon inditóokok felöli felvilágosítá­sokat­ is, mellyek tettére bírták. A 8 vagy 9 tanuk, kik vallatandók, tegnap csak részben hallgattattak ki. A val­latás 2 órától 4-ig tartott, mire 6 óráig felfüggesztetett, mi­dőn Bean-en kívül minden többi tanú is ki volt hallgatan­dó. Sir. R. Peel, ki a vallatás előtt a Buckingham palotában volt, az ülés végeztével azonnal ismét oda ment, míg Bean csatában két rendőr liszt kíséretében a totkilfieldi börtönbe vitetett. E vitel, mint a rendőri állomásból a vallatásrai vi­tel, meglehetősen észrevétlenül történt, minthogy a min­denütt számosan egybegyült kiváncsi néptömeget kijátszani tudták. —■ Bean magatartása felöl befogatása óta és előbbi viszonyairól meglehetősen teljes felvilágosításokat kaphatni. Apjának már néhány hét előtt nyilatkozott ama szelíd bá­násmódról , mellyben Oxford részesül, s mit neki irigyleni látszott. Bean 18 éves, de úgy néz ki mint 14—15 éves fiú. Atyja, aranyművessegéd, kinek kívüle még 6 gyermeke van, mesterségére képező, de utóbbi időben nem mutatott már hozzá kedvet, nem sokára egy fénymázostól is elszö­kött. Néhányszor vasárnapi lapok széthordásával foglalko­zott; ezek olvasása, valamint az olvasás általában, egyik főszenvedélye volt. Vasárnap egy órakor tehát, mintegy 1­­4 órával a merény után, felette zavartan és felindultan haza jött, mit azon körülménynek tulajdonított, hogy 1­0­. nap óta mit sem evett. Nyolc­napi távolléte miatt anyját megkövette, s jó ebédet vett magához. Atyja, ki 2 órakor jött haza, megszökéséért őt jól pofonütötte. Midőn Bean este Web rendőrbiztos által elvezettetett, az atya nem volt hon ; anyja útközben találkozott velük, a rendőrbiztos azon­ban megnyugtatta azon megjegyzéssel, hogy Bean csak a háztéri megszökéséért dorgálást nyerendő. Az állomási házban, hova Bean éjfélkor érkezett, Oxman-nel összeállít­tatott s mindenki elbámult a feltűnő hasonlatosságon. Minden kérdésre kitérő vagy épen semmi feleletet sem adott. Az éjt azon czellában töltötte, hol előbb Oxford és Francis ül­tek. Jól aludt, csak egyszer ébredt fel, s 8 óra után kelt fel, midőn derekasan reggelizett, s nyilatkoztatta: „Most Cooper bizonyosan függni fog , ismertem őt, mert többször láttam Clerkenwellben.“ Midőn 11 órakor Cooper ki­­végeztetési története az utczákon árultatott, mondá: „Ha ha, Coopert felakasztották.“ A két Cassett s nagybátyjuk már előbb elhivattak, kik azonnal vallották, hogy Bean volna az , ki a pistolyt a királyné kocsijára sütötte. E vallomásu­kat ezután esküvel megerősítették, s más három tanú által szinte esküvel megbizonyittatott. Bean eleinte azt nyilat­koztatta, hogy sem a parkban nem volt, sem pistollyal nem birt. De midőn később atyja hozzá bocsáttatott, s kérdezé, volnának e társvétkesei, s mikép jutott a pistolyhoz, sirva vallá meg, hogy azt Bird zsibárusnál vette, mit ez tudako­zás után erősített. Honnan vette légyen a 4 shillinget a pis­­toly megvételére, Bean nem akarta atyjának megmondani; ez azonban azóta kitudta, hogy a fiú bibliáját s néhány egyéb könyveit eladta. Elmezavartnak vagy túlzónak Bean korán­­sem látszik lenni, s családja nem is kísérli őt i­lyennek kiadni. A rendőrbiztosnak megjegyzi, mikép gyors befoga­­tását a rendőrség nem tekinheti érdemének, miután az is­mertető jelek, mellyeket az atyja felőle adott, azt könnyen hozzá segíthették. Minden ekkorig kitudott körülmények­ből az látszik következni, hogy Beannak koránsem volt ko­moly szándéka a királyné elleni merényben, hanem hogy ez csupán ama büntetésre méltó vágy a közbeszéd tárgya len­ni, s a vele párosult óhajtás, á la Oxford biztosítva lehetni, bírta botránya elkövetésére. Még nem tudatik jól, mellyik volt a tegnap közlött különféle adatokból a pistoly töltése felől a valódi igaz. A Times azt hiszi, miszerint az illyetén gonosz gaztetteknek jövendőbeni megelőzésére, legjobb­szer lehetne ismételt derekas korbácsolás s aztán szigorú folytonos erős munkára a szorítás. Egyébiránt minden la­pok legnagyobb utálatjokat fejezik ki ezen ismételt vakmerő gaztett felett, melly habár nem szándékoztatott is a királyné megsértése, mégis, nem kevésbbé megérdemli a szigorú büntetést.­­ A királyné szokott kikocsizása tegnap ismét elmaradt; egyedül Kent herczeg kocsizott ki a belgák kirá­lyával s királynéjával. Tömérdek néptömeg gyűlt össze a palota körül s a Constitutionbill hoszában, a királyné kocsi­ját várandó, csak későn este, midőn megtudták, hogy a ki­rályné a várkertbe ment sétálni s már asztalnál ül, oszlott el a tömeg. A Globe citytudósításában közli, hogy a királyné élte el­leni új merény a pénzcsarnokban épen semmi zavart sem okozott, s így a státuspapirosokra semmi befolyással nem volt.­­­ Ugyanazon lap megjegyzi, hogy az ország minden részeiből érkező tudósítások a munkás népesség szűkölkö­­dése felől minden leirhatás felett borzasztók, s hogy a leg­komolyabb csendzavarásoktól s a polgári társaság minden kötelékei feloldásától tarthatni, hacsak hamar hathatós men­tő eszközök feltaláltatni és alkalmaztatni nem fognak. Szá­mos családatyák Leedsben, Sheffieldben stb. katonáknak állnak be vagy kivándorolnak, az éhenhaláltól, mint mond­ják, megmenekvendők, hátramaradt feleségeik és gyerme­keik a szegényhatóságokat segélyért kérik. Hír szerint a miniszerek biztosságot szándékoznak fel­állítani, melly vizsgálatokat teendő a gyárkerületekbeni szükség okai felől, míg a parlament mentő rendszabályok­ról­ tanácskozás nélkül széfel menne. A Globe úgy véli, hogy illy vizsgálódás az éhezőknek nem nyújthat élelmet a jövő gyűlésig. Jobb volna, ha a kabinet a törvényjavaslat elfogadását eszközlené, melly a most zár alatt lévő idegen gabna szabad behozatalát megengedné, s a parlamenti szil­ , net alatt a további gabnabehozatalt vagy csekély határozott­ vám mellett, vagy még inkább szabadon megengedje. Csak illy gyökeres módok által lehet most még segélyt nyújtani. A Francissal egy nap halálra ítélt Cooper, ki mint tud­va, egy rendőrbiztost gyilkolt meg hivatala teljesítésekor, Newgate előtt jul­­ékén felakasztatott, a nézők száma leg­kisebb volt, mennyi sok év óta illy alkalmaknál össze szo­kott gyűlni. Tegnap tartá a lelkész a börtön-kápolnában szokott kivégzési beszédét, mellyen Cooper, Francis s az egyéb bű­nhödök jelen voltak. Francis a beszéd közben is­mételve könnyeket hullatott s felette meghatottnak látszott. Belgium. A belga ipari választmány rendkivüleg gyűlt össze , a jún. 26-ai rendelet hatásairól tanácskozandó. Az állapot alapos megfontolása után két fontos határozatott hozott: elő­ször emlékiratot nyújtand be a kormányhoz, azt felhívandó, hogy halasztás nélkül a tarifák átalános vizsgálatához fog­jon, hogy jövendőben, midőn Francziországgal komoly al­kudozások fognak kezdetni, engedményeket kérhessen azok­nak ellenében, mellyek tőle kivántatandnak. Ez alkalommal a Hennegau és Lüttich tartomány főiparágainak képviselői készségüket nyilatkoztaták, hogy mindkét Flandern gyámo­­littassék. A második határozat a német vámszövetséghezi csatlakozás lehetőségét illeti. Azon hasznokról, mellyek Belgiumra ezen vásárnagyobbodásból háramolhatnának, minden alválasztmányok tanácsa fog kéretni. — A már el­határozott helyreállítása a Cockerill-féle intézetnek Sera­­ingban— a­mint látszik— fel leend új műszorgalomra. Két millió frank roppant működési tőke van neki biztosítva. Mindkét, Serainghoz tartozó, olvasztókemencze be van gyújtva. 1700 munkás, azokkal együtt, kik a kőszénbá­­nyákban használtatnak, foglalkozással bir most. Brüssel, jul. 7. A jul.­ikai határozatukat végrehaj­­tandók, mindkét Flandria lenkereskedői, kikhez a brabantiak és renegauiak csatlakoztak, tegnap Brüsselben a Hotel de l’Universben gyűltek össze; 90 kereskedő volt jelen, kik között a két kamara egynél több tagja. Többen szóltak és egyenhangúlag határoztatott, hogy a tagok testületben men­jenek a bel-, pénz- és külügyek miniszereihez, és nekik a lenipar szomorú állapotját mint következését azon tarifának, mellyet a franczia kormány a lenfonál és lenszövetekre nézve elfogadott, annak szükségét, hogy ezen tarifa befolyá­sa alól felszabaditassanak, előterjesszék és a ministerim hazafiságára s belátására bízzák olly rendszabályok hoza­talát, mellyeket jóknak vélend. A gyűlés továbbá azon ko­moly körülmények közt, mellyben a lenipar van, óhajtását nyilatkoztatá, hívná a kormány azonnal össze a kamarákat, mellyeknek gondjára bízná az ipar jövendőjét, melly Spa­nyolországban is jó vásárra akadhatna, ha azon alkudozá­sok, mellyek a ministérium vallomása szerint ezen országgal kezdvék, foganatba hozatnának. Azon megjegyzésre, hogy a küldöttség talán nagyon számos volna, és hogy a miniszer urak illy nagy gyülekezetet botrányosnak találhatnának, egy tag azt feleli, miszerint jobb most nagyszámú kereskedők választmányát fogadni, mint később kénytelennek lenni, hogy a munkások nagy csoportjának, kik munkát és kenye­ret kérendnek, válaszoltassék, és olly jeleneteket kelljen ismétlődni látni, mellyek még nem régen Gentet szomoriták, és mellyek nagy városinkban megújulnának. A gyülés 20 órakor oszlott el, Vauxhallban 3 órakor összejövendő és onnan a ministerekhez menendő. A küldöttség 3 órakor a belügyek ministeréhez bocsáttatott s neki küldetése czélját előadá. A minister 8 napi időhatárt kért hogy e fontos ügyet megfontolja és a teendő rendszabályokról tanácskozzék. Hozzá­téve, hogy ő, ha semmit sem lehetne a franczia kor­mánytól kapni, azon teend, hogy tarifánk módosítását esz­,­közölje. A külügyek miniszere majd ugyanez értelemben­­szólt. A pénzügyminiszer azt téve hozzá, miszerint, ha az angol kormány részéről a legkisebb ellenzés mutatkoznék, a vámok az angol czikkekre fölemeltetnének. A Gent köz­ség tanácsa­dén egyhangúlag felírást szavazott a királyhoz és ministerekhez a lenipar javára, mellyben azon szüksé­get, mellybe ezen iparág a franczia rendelet által döntetik, élénk színekkel festi, s mellynek végén ez vagyon: „E fontos körülmények közt szent kötelességet vélünk teljesitni, midőn kegyeteknek az egész igazat előadjuk, midőn egész erőnk­ből támogatjuk azon reklamatiókat, mellyek hozzánk min­denünnen jőnek. Nem szükség kegyetek előtt azt monda­nunk, mikint lehet a baj elejét venni. Azt a kormány közjoga és kötelessége magával hozza. Csak azt nyilatkoztathatjuk kegyeteknek, hogy, ha tönkre jönni nem akarunk, a mentő eszközöknek gyorsaknak, erőteljeseknek és sikereseknek kell lenniök.“A Keleti Flandria tartományi tanácsában jul. Ben Lelievre következő indítványt tett le : „Szerencsém van a tartománytanácsnak javasolni, hogy a kormányhoz felírást szavazzon, mellyben gyors és erőteljes rendszabályok ho­zatalának szüksége előadassék annak meggátlására, hogy a Francziaországban a fonál és vászon iránt hozott rendelet országunk ellen használtassák, és hogy azon esetben, ha Belgium azok alól határozottan ki nem vétetnék, erővel gyakoroltassanak visszatolások, hogy a franczia termeszt­­mények, név szerint borok, selyem­czikkek stb. behozatala eltiltassék. Brüssel, jul. 2. Alig változtatta a király a Vander­­meeren és társai ellen hozott halálos ítéletet ideiglenes szigorú fogságra, máris az orániai párt uj fondorkodásairól hallani, mellyeknek a kormány nyomára jött. Általában sze­lídséggel e pártnál nem boldogulhatni, melly azt félelem­­i gyengeségre magyarázza, mit nyilván sem átall kimon­dani. így minap az itteni lapokban Vandermeeren sógorának egy levele volt olvasható, mellynek illetlen hangja valóban megérdemlette volna, hogy azon büntetés, melly eleve hol­­tiglani kényszeritett munkára változtattaték, ne mérsékelte­­tendett azonnal olly tetemesen. A mi most ismét fölfedezte­tett, valójában csak maradványa a már elítélt összeeskü­vésnek. Francziaország. Minthogy a választási nap­­jut, de­ egészen közel van, némi pezsgés uralkodik a városban. Az őrség a kaszár­nyákban vissza van tartóztatva, de senki sem tart a mozga­lom valami komoly próbájától. Paris, jul. 7. A párisi nemzeti őrsereg tizenkettedik légiója számvivőjének (fourier) dr. Bauny-nak tegnapi te­metésénél komoly zavarok történtek, miről a mai Moniteur következőt közöl: „Rendetlen zavarok történtek tegnapelőtt estve a mont-parnaisi temetőben, Bauny orvos urnak elte­­mettetési alkalmával, ki túlzó republicánus elveiről vala ismeretes. Következő a történet mibenléte: A nagyszámú polgárruhásból, tizenkettedik legiobeli felfegyverzett nem­zeti őrségből, és több más egyenruhás- és kardokkal ellá­tottakból álló halotti kiséret 7 óra felé a temetőbe érkezett. A halott sírba bocsáttatott, s puskaüdvözlet süttetett el.­­ Ezután négy beszély tartatott; az első és harmadik politikai tartalmú volt és ellenzéki szellem szik­ét viselő, de a nélkül hogy bizonyos korlátokat túllépjen; a második, mellyet az orvosi iskola egyik növendéke tartott, illedelmes volt, tisztán életirást is tudományos ; de a negyedik teljes lázadási jelle­met viselt. Azon pillanatban, midőn az utolsó szónok en­­gedelmetlenségre és ellenszegülésre a törvények ellen szó­lított fel s heves declamatióba bocsátkozott a gyalázatos tulajdon (infame propriétée) ellen, a hely­színen jelen volt rendőrbiztos félbeszakitá s kinyilatkoztatá, hogy illy beszély bevégzése ellen ünnepélyesen ellen kell szegülnie. — A szónok nem figyelt ezen intésre. Fenyegetések, fütyü­lés és e lárma : „le a biztossal!“ azonnal hallatszott a cso­portokban ; a nyugtalanok a politikai foglyok számára pénzt akartak gyűjteni s a helyről el nem mozdulni. A biztos ezu­tán a városi őrség egyik szakaszának és egy rendőri osz­tálynak parancsot adott az összecsoportozott tömeget el­­széleszteni. A zavargók köveket dobtak e seregekre a ki­áltással: „fegyverbe!“ Néhányan kardot rántottak, de e mozgalom nem gátolá azoknak elfogatását, kik magukra e zavargásban legnagyobb figyelmet vontak. Csakhamar helyre volt a csend állítva. Németország. Bajor lapok következő határozatát közük a bajor kir. belügyministeriumnak: „Ő felsége a király méltóztatott mind a némelly kath. pap ellen a kir. protestáns főconsistorium részéről ingerlő és gyalázó szószéki előadások miatt újab­ban emelt panaszokról, mind az ausbachi kir. protestáns consistorium által egy protestáns plébániahivatal jelöltje el­len hasonló okból intézett rendreintésről tudomást venni. Minél inkább szivén fekszik ő felségének, hogy a papi ha­tóságok, a positiv vallástannak mint valódi vallásosság és erkölcsösség egyedüli tartós alapjának, ismétt megerősíté­sére s annak a köz és magányi életbe ismétt behozatalára irányzott törekvéseikben, valamint a fölüyes indifferentis­­mus és vastag materialismus két szélsősége közt különféle alakban folyvást terjedő kárhozatos szellem elnyomásában, a királyi hivatalok és hatóságok részéről nemcsak ne gá­­toltassanak, hanem inkább mindenütt leghathatósabban gyá­­molittassanak, annál megrendíthetlenebben eltökélve ő­fel­sége, nem tűrni, hogy a szószékeken vagy nyilványos nyom­tatványokban a vallási béke az országban létező keresztény egyháztársadalmak közt részakaró megtámadások által za­vartassák, a más vallásúak iránt gyűlölség gerjesztessék, az említett egyháztársadalmak egyike vagy másika elleni gya­­lázások által av­agy bármelly egyéb tekintetben a fönálló törvények és rendeletek ellen tétessék, a különböző vallás­tanok fölötti vita a pártdlóh körébe vonassék s ekkép keresz­tényiden szellem ültettessék s tápláltassék, a törvények uralma alatt álló jogállapot megsértessék s a bel egyetértés megrontassék. Azért valamennyi kir. kerületi kormányhiva­talok, belügyi kamarák, legfelsőbb parancsnál fogva utasít­­tatnak, hogy egy részről az egyházi hatóságok fölérintett törekvéseit szintolly komolyan gyámolitsák s előmozdítsák, mint más részről nem csak legfigyelmesb fölvigyázattal le­gyenek a különféle nyomtatványokra, hanem mindazon ese­tekben is, hol olly szószéki előadásokról értesülnek, mely­­lyek a vétkesség érintett bélyegét viselik, a tartalomhoz s e szerint mérendő illetőséghez képest, vagy magok azonnal leghathatósabban közbejáruljanak, vagy az illető egyházi hatóságokat közbejárulásra fölszólítsák s illy esetben föl­­szólitásuk sikeréről magokat bizonyossá tegyék, egyszer­smind pedig a belügyi ministeriumhoz jelentést tegyenek, miután király ő felsége szilárdan eltökélve, semmiféle még hivatalba nem iktatott olly papnak, ki az elébe szabott rende­letek ellen vétkezni fogna, valameddig komoly megjavulását nem tanúsítandja, az egyházi szolgálatban hivatalt nem adni vagy öt illy hivatalra nem bocsátani, sőt a már hivatalban lévő papok iránt is a fönálló törvényeket és legfelsőbb ren­deleteket legelhatározottabb nyomatossággal teljesíteni. Eh­hez mindenki legengedelmesebben alkalmaztassa magát, s e legfelsőbb parancs legpontosabb teljesítésére legponto­sabb gond fordittatandik. München, jun. 23. 1842.“ Il elvéezíti A schweizi szövetségi ülés jul. 4-én kezdetett Bern­ben. Az „Echo vom Jura“ szerint eddig következő voksok hozattak a kolostorügyben. A kolostorok mellett: Luzern, Uri, Schwyz, Unterwalden, Zug, Feiburg, Neuenburg, St. Gallen, Wallis, Basel város, Appenzell Innerrhoden; a kolostorok ellen ugyanannyi u. m. Solothurn, Bern, Aar­­gau, Thurgau, Tessin, Glarus, Schaffhausen, Waadt, Zürich, Basel kanton, Apenzell Ausserrhoden, Genf és Graubündten utasításai még nem tudvák; ezek (mondja az Echo) alkal­masint a Muraltféle egyezési javaslat mellettiek. Várható te­hát, hogy a magában olly egyszerű kérdés még ez idén sem fog eldöntetni, hacsak a wallisi követ a neuheuzi ja­vaslathoz nem hajol, mi azonban a wallisi katholikus nép

Next