Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-08-08 / 62. szám

érdekében, de az ágostai evang. egyház beligazgatási dol­gait is illetőleg, ő felségéhez fölvitetett, s hogy a dologban az egyetemes egyházgyűlés hatósága s rendeltetése szerint intézkedhessék, a követséget vezérlet superintendens az értesítő nyilatkozásra felszólittatott. — Az ennek folytában adott nyilatkozások következésében az egyenes egyház­­gyűlés megyőződvén, hogy csakugyan olly tény jött közbe, melly által a folyamodó superintendens és lelkész urak, midőn az egyház belkormányzatába vágó dolgok iránt, az egyházat törvényesen egyedül képviselhető testületek s ha­­tóságok elmellőzésével, az ország kormányához magáno­soknak sem tárgy sem alak tekintetében egyáltalában nem nézethető folyamodásokat nem törvényes tanácskozási helyen és módon készítettek felküldésökre hasonló utón­követeket küldöttek, akárminő volt volna is különben azon folyamodásnak szövedéke, egyházunk szerkezetét minden esetre megsértették, s cselekedetük az egyház autonómiá­jával, önállásával s törvényes függetlenségével össze nem egyeztethető: ez iránt tehát az egyetemes egyházgyűlés ünnepélyes óvását s nem-helyeslését végzésileg jegyző­könyvbe iktatni elhatározá. Egyszersmind most is azon elvektől lévén az egyetemes közgyűlés lelkesítve, mellyek által a magyar nyelv iránt hozott országos törvények ren­delete, szelleme s­ iránya iránt tartozott s örömmel teljesített kötelesség mezején múlt évi egyetemes közgyűlésén alko­tott törvényes rendeletei hozásában vezéreltetett, mivel egy részről azon nyelvbeli érdekeket, mellyek vallásunk érde­keivel meg nem egyeztek, az evang. egyház dolgaival ösz­­szekevertetni nem engedheti, más részről azon szint, mint­ha a magyar törvény ótalma alatt álló ágost. evang. egyház a magyar nemzetiség irányával össze nem egyeztethető va­­lamelly mozgalmakkal ugyanazon uttazhatnék, törvényes ha­tóságával magáról elhárítani, a status ótalmának a jelen idők körülményei között kétszeresen érezett szükségét is méltányolva, kötelességének ismerné, nemcsak a haza irányában jegyzőkönyvileg kijelenteni, hogy az érintett tót érdekű mozgalmak az ágost. hitv. magyarországi egyház­nak teljességgel be nem számíthatók, hanem egyszersmind választmányt is rendelt, melly ezen s minden rokon moz­galmaknak úgy eredete, mint keletkezése, szóval: egész lényege­s állapota iránt kimeritő vizsgálatot hajtson végre, s munkálkodásáról a körülmények s tapasztalandók szerinti törvényes intézkedés végett hova hamarabb jelentést tegyen. Hogy pedig az egy idő óta mindinkább elharapózó általános vádak, mintha itt vagy amott nyelv tekintetében jogtalan ingények, elnyomatások s a nép erkölcsi s vallásos oktatá­sára kártékonyan ható kényszerítések történnének, ele­­nyésztethessenek, az egyetemes egyházgyűlés, kölcsönös engesztelődés ösztönétől vezéreltetvén, ugyanazon nyomozó választmánynak egyszersmind azt is köteleségül téve, hogy az eb­be terjesztendő egyes panaszokat s panaszos sérelme­ket is mindkét részről gyökeresen megvizsgálja, miszerint aztán az egyetemes egyházgyűlés, a­hol valóságos sérelem van, azt hivatása s kötelessége szerint orvosolja, avvagy illető hatóságilag orvosoltassa; a­hol pedig valódi sérelem ki nem tűnik, a dolgok valóságos állásának felvilágosításá­val a panasz elenyésztessék, s a kölcsönös béke, testvéri szeretet s engesztelődés, mellyre egyházunknak s a honnak olly nagy szüksége van, lehetőleg eszközöltessék. A Pesten állítandó protestáns főiskola ügyében munkálódó választ­mányhoz az ágostai hitvallású testület részéről b. Prónay Albert, Schedius Lajos, Benyovszky Péter, Kossuth Lajos, Székács József, Melczer János és Taubner Károly urak ne­veztettek.­­ Az unióra nézve meghagyatott a kerületeknek, hogy az uniós választmány jegyzőkönyvében javallott állan­dó küldöttségeket magok kebeléből kinevezni s a tervezett feladások miképeni sikerítéséről évenkint a 8 egyházkerü­leti egyetemes gyűlést értesíteni szíveskedjenek.­­ A zay­­ugróczi iskolai terv a kerületek véleményeinek, mellyek között a dunántúliaké ismét nem találtatott, egybevetése után némelly módosításokkal elfogadtatott s életbe hozatni úgy rendeltetett, hogy az iskolai igazgatóságok az első év­ben a népiskola első folyamatát, a másodikban ugyanannak második folyamatát és így tovább a többi felsőbb folyamato­kat lépcsőnként vigyék be intézeteikbe. Egyszersmind ezen rendszernek 1000 példánybani kinyomtatása rendeltetett.— A vegyes házasságok dolgában s illetőleg körűlé a római kath. papság által elkövetett sérelmek orvoslása tárgyában . Felségéhez intézendő alázatos felírás rendeltetett létet­ni. — Néhai Balogh Péter egyetemes felügyelő életirását tárgyazó pályamunkák megbirálására küldöttség neveztetett. — A levéltár néhai Gamauf Theophil sopronyi lelkész ha­gyományából vásárlóit s Bartholomaeides testvérek által ajándékozott becses kéziratok által gazdagítanád. — A nyíregyházi népoktatókat képező intézet az egyházkerületek testvéri pártfogásába hathatósan ajánltatik. (Budapesti lánczhíd.) Tierney Clark Vilmos an­gol mérnök s a hídépítés főkormányzója, az egész híd hosz­­szát 1279 lábra számitá ollókép, hogy a közép­főlvre 685 bécsi láb essék, s ennek végpontjaitól, vagyis a vízben álló oszlopoktól mind a két part 297 lábnyira legyen. A fölme­net mind­két parton 126 lábra van számítva. A híd széles­sége 36' lesz, miből a szekérútra 24', gyalogútra pedig mindkét oldalon 5', végre a lánczokra 1' esik. Az egész súly, m­ellyet a láncznak tartania kell, 38,496 mázsa. A hidászkok, vagyis azon gerendák, mellyeken járnak, hos­szúságuk miatt egészen vasból készülendnek. A Dunában építendő alul 27' széles, oszlopok magassága, a rácstól (Rost) egész a láncztartalékig, 113', miből 23' a legkisebb viz alá esik, a pálya pedig 41' nyira s az eddig tapasztalt legnagyobb árvíz színe fölött 11' és 6''-nyire fog fekün­­ni. A zárgátak 20 lábbal haladják meg a legkisebb, s tehát 12'-bal a közép vízállást, a folyam talpát pedig a legmélyebb helyeken több mint 43'-bal. Azok 3 czölöpsorból szerkeszt­ve,a mellyek 7—8'-nyira vannak a folyamágy homokja alatt fekvő kék agyagba leverve; minden sor 5'-nyira fekszik a másiktól, a külső azonban mintegy 10 lábbal alacsonyabb a két belsőnél. Három félirányos gerendasor, egyik a legala­csonyabb vízszinen, másik a külső czölöpfal magasságán, s a harmadik egészen felül, kapcsolja a czölöpöket össze; a két felső kettős heveder (mivel a czölöpfal mindkét oldalán vannak gerendák) egymástól 12', a három középső egy­mástól 8', végre a három legalsóbb kettős heveders egymás­­tól 5 lábnyira eső, mintegy 2' 6'" vastag, csavaros vassze­gekkel vannak összefoglalva. A pesti parti zárgáthoz kivon­­tatott czölöpek hossza 42—45', a keleti közép zárgátié pe­dig 52', hanem a nyugati közép gátra csak közel 70' hosszú czölöpek használhatók. Minden czölöp alul vashegyet, mint­egy 30 fontnyit kap, a szöglet- s más fontosabb helyekre számitott czölöpökre azonban lapos 60—107 fontnyi vas végések vezetnek. Ezen czölöpök levezetése 40' magas ve­­rőgépek által történik, mellynél 7 ember dolgozik; a folya­mágyban álló 1200 czölöpet 36 géppel 3 hónap alatt suly­­kozták le. A legnagyobb, pesti parton levő zárgát előállí­tása 400 ezer pgp ftba került, a folyam mederében levőé pedig 366 ezer pftért alkudtatott ki. Mind a 4 zárgát 1,055,000 pftba kerülend. Minden vasmű,­s gépek Angol­­országból hozatnak, elannyira, hogy az angol vas ára Clark számítása szerint 1 millió pftot felümuland. A víz kiszivat­­tyúztatására a zárgátakból 25 lóerejű gőzgépet szereztek 23 ezer pftért. Az egész híd építési költségét Clark eleinte negyedfél millió pftra számítá, most azonban már 5 millióról beszél. A pesti parti zárgát mélyében minap egy ember­csontvázat találtak, é­s mellette egy ős kardot, mit a mú­zeumba vittek el; ez tanújele annak, hogy hol jelenleg an­gol remekel, ott hajdan a diadalért magyar szokott volt küz­deni. Aradon a Péter-Pál napi vásárt a jobbak közé soroz­hatni. A baromvásár különösen olly kielégitő volt, hogy 10 év óta sem emlékezhetni hasonlóra s az árkeleti a takar­mánybőség daczára is elég kedvező volt. A nyers termék is jól kelt, a gyárczikkek nagyban igen kielégítőleg, a gya­logvásárt azonban általányosan csak középszerűnek mond­hatni. Idegen vevőket legtávolabb részekből is lehet­ látni. Egyébiránt az ökör párja 130—250 fr. kelt, tehéné 60—100 fr., lóé 100—300 fr., szarvasmarha összesen mintegy 4 ezer, ló ezer, és sertés 5 ezer darab kelt el. Az aradi királyliszt mázsája 14 frt. vala, mind váltóban. Egyébiránt e vásáron összesen mintegy 15 millió váltó for. fordult meg. (?) Győ­rött a Magdalnanapi vásár néptelen volt, mivel a mezei mun­ka jelenleg épen legtöbb kezet követel. A szárazság s ab­ból származott takarmányhiány daczára is igen magas áron kelt a szarvasmarha Egyébiránt a vásári árkeret kör. közép­arányban mutatkozott: göböly párja 325—450 fr., sármos ököré 270—400 fr., tehéné 140—200 fr., borjúé 7—14 fr., ökörbőré 50—60 fr., tehéné 28—35 fr., lóé 10—15 fr., bor­júé 4—5 fr., juhé 2—3 fr., szalonna mázsája 50—55 fr., hájé 60—65 fr., vihnyédi dohányé 60—70 fr., szegedié 25—30 fr. közöns. kenderé 25—30 fr. legjobb gerebenzetté 40—60 fr., tavalyi bor­akója 4­2—5 fr., a boré 7—10 fr., mind vál­tóban. 1. Nagybritannia. Zsófia herczegnő, az angol királyné anyja, ki már hosszabb idő óta szemeinek használatát majd egészen el­vesztette volt, most pedig egészen megvakult, több hét óta a vakokat írni tanutni úton feltalált mesterségben vesz olly si­kerrel oktatást, hogy bizodalmas barátnéival már is leve­lezhet. A göröncsérkerületekből következőt jelent a Globe jul. 23ról: „Tegnap a szénmunkások nagy tömegben kiindultak a szomszéd­ grófságbeli munkásokat is kényszerítendők a munka felhagyására. Sem pénzök sem élelemszerök nem volt, útközben mindazáltal a szükségeseket felhajthatni re­mélték. Még nem tértek vissza, inségök bizonyára nagy lehet. Több városok hatóságai a mészárosokat odautasiták, hogy nekik a vásáron húst ne áruljanak, nehogy a mostani nyomasztó körülmények közt alkalmat szolgáltassanak erő­szakoskodásokra. Tegnap a hatóságok és a szénbányatu­lajdonosok gyűltek össze, a nélkül azonban, hogy ez utób­biak s munkásaik közt egyetértés eszközöltethetett volna. Általában a legcsekélyebb kinézés sincs a mostani körül­mények javulására. A hatóságok jutalmat tűztek ki olly sze­mélyek befogására, kik több szénbányákban a tulajdonon kárt tettek. A lovas polgárkatonaság eltávolittatott s a nyu­galom fentartása a rendes seregekre bízatott, kik nagy szám­mal vannak New­ Castleben. A polgárkatonaság eltávolítására czélszerű volt, nem kedveltetik, s fellépése gyakran növeli, hogysem enyésztené a veszélyt. A szénbányatulajdonosok mai gyűlésekben elhatározták, nyilván­ossan közzétenni, mennyiben akarnak munkásaik kívánságának megfelelni. El­­­lenben, fájdalom, a mai StarFordshire­ Examiner jelenti, hogy a bilstoni és wolverhamptoni bányatulajdonosok jövő szom­batra bérleszállítást akarnak közzétenni, míg a munkások közt már vannak emissariusok, kik ezeket bizonyára reá­­bb­andják a mozgalomhoz csatlakozni s munkáikat elhagy­ni.“ E további tudósításban Hanleyból szinte 23ról ez áll: „Az innen elindult szénások utjukat Maech­esfield Congle­­ton stb. felé verék, hol katonaságra akadtak és elszéled­­tek. Ámbár botokkal fölfegyverezve, a csatára kevéssé le­hettek elkészülve; számra mintegy ezeren lehettek, szál­lások a szabad ég, minthogy másnak megfizetésére minden mód hiányzik. Még nem tértek vissza, tehát valószínűleg szeneszétkalandoznak és szaporítják az elégedetlenek szá­mát. Itt minden nyugodt, de egyik párt sem akar engedni.“ A Manchester­ Guardian a fenérintett munkások meg­érkezéséről Congleton-, Maech­esfield- és Poyntonban kö­vetkezőt jelent: „21kén délután nagy aggályt okozott Con­­gletonban mintegy 800—1000 szénmunkás benyomulása, kik többnyire súlyos bunkókkal voltak felfegyverezve. Több boltban megjelentek és élelmi­szert vagy pénzt kértek, mi nekik természetesen megadatott. Az ottani őrnagy tudósí­tása jelenti, hogy a rendőrségi hivatalt megtámadták, több ablakot betörtek s a pékek és élelemszerárusok boltjaiból erőszakosan rabolták ki a kenyeret. Kevéssel ezután a szén­ások elhagyák Congletont s utjukat Maeck­esfield felé vet­ték. Az elkövetett törvényellenes kicsapongásokról Eger­­ton ezredes a polgárkatonaság parancsnoka és Wemys ez­redes, a rendes katonaság parancsnoka tudósítást vettek. Egerson ezredes más­napra katonaságot rendelt Congle­­tonba, ha netán a munkások oda visszatérnének, megpa­rancsolván egyszersmind, hogy a lovas polgárkatonaság Stokportban és Maccliesfieldben készen álljon. Wemys ez­redes részéről lovas és gyalog sorkatonaságot rendelt Poyn­­tonba és Maccliesfieldbe, hova ekközben a szénások még későn este Congletonból megérkeztek, a nélkül azonban, hogy rablásokat vagy erőszakoskodásokat követtek volna el. Tegnap (22) reggel a munkások elhagyák Maccliesfiel­­det és Poyntonba mentek, hova azonban nem egy tömegben hanem kisebb, mintegy 12 főnyi osztályzatokban érkeztek s már egy manchesteri nehézlovas századra akadtak. Ez gátolta tervek kivitelét, a poyntoni szénásokat munkájokkali felhagyásra birni, a bányákat bezárni s aztán a stokporti, hideg ashtoni és olthoni szénbányáknál hasonló kísérletet tenni. Ennélfogva okkal lehet állítani, hogy az egész cso­port éjszak felé való további nyomulásával felhagyott és a göröncséri kerületbe visszaindult, útközben az utak hosz­­szában koldulván. Poyntonban, Maccliesfieldben, Congled­­tonban s a környéken most olly erős polgár- és rendes ka­tonaosztályok vannak, hogy erőszakoskodásoktól, miilye­nek egyébiránt csak Congletonban követtettek el, tovább nem tarthatni. Lon­don, július 27. Ma tudósítások érkeztek a görön­­csér-és szénkerületekből, de tartalmuk még mindig igen ked­vezőtlen ; Handleyből jut. 25ről a Globeban jelentetik: „Teg­nap itt számos szénásó gyűlt össze; egyik részök odanyi­latkozott, hogy nekik a kért napszám megengedtetett, s a munkához ismét kedvök volna; de a többség ez ellen volt, s végre elhatároztatott, hogy mindnyájan munka nélkül maradjanak. A vásárpiaczok ma el voltak hagyva s a 70— 80 mészáros közül csak mintegy 15 jelent meg. Bruslem­ és Wollastonban a dolgozóházak szegényekkel tömvék,s hallatlan szükség uralkodik egész kerületünkben; azonban még minden békességben van, mit a Newcastleben felállított katonaságnak köszönhetni.“ — 26. reggel: „A munkások nyolcz vagy kilencz főczinkosa Newcastleban vagy környé­kén elfogatott s börtönbe vettetett. Két nagy bányában a munkások katonai őrizet alatt ismét elkezdek munkásokat, de a tömeg még mindig kóvályog, miközben sokan, kik a dologra visszatérni kívánnának, pajtásaiktól szenvedendő méltatlanságok által tarttatnak attól vissza.“ Nyugati Crom­­wichból jul. 26ról írják : „Ma több száz szénásó Bilstonból Walsallba rándult, hol nagy gyűlés tartandó. Wolverhamp­­tonban a szénások nagy számban fogák körül a szegények­­házát s a lakosoktól pénzt és élelmet csikartak. A bányák­ban még foglalkozók erővel kényszerittettek a kilépésre. Egész kerületünkben ingerültség, mindenütt rettegés és zavar; a rendőri lovasság felszólittatott.“—Előbbihez Wal­­sallból következő van mellékelve jul. 26. délutánjáról: „Dragonyosok és más lovasok vannak városunk különbféle részeiben felállítva. A szénások a munkásokat több nagy gyárban kényszerítők hozzájok csatlakozni. Néhányan, kik vonakodtak, a csatornákba mer­ltettek le. A hatóságok és Dartmouth lord rendszabályok felett tanácskoznak a béke fentartására. A csoport, melly a lakosoktól élelmet csikar, Bloxwich­ és Belsallba nyomult a gyárak működését ott is megakasztandó.“ London, jul. 26. A jul. 2oki felsőházi ülésben a bá­nyák- és szénbányákban dolgozó gyermekek és nők álla­pot­­­a javítására indítványozott bili választmányba hozatott. Brougham lord elővigyázattal tanácsolt olly munkában eljár­ni, mellynél olly roppant tulajdon van részeltetve. A bili el­vével a gyermekekre nézve egyet ért, de meg kellene gon­dolni , hogy még más mesterségek vannak, mellyek a gyer­mekek egésségére nem kevésbbé károsak, p. o. a tükészí­­tés. Londonderry lord, nagy szénbányák tulajdonosa, azt inditványozá, hogy a bili még egyszer különös választmány­hoz utasíttassék. E javaslat 49 szóval 3 ellen megtagadta­­tott s a bili aztán a ház választmányán ment át, minthogy Skermeldare lord módositványa, asszonyoknak, kik 40 év­nél idősebbek, a bányákbani dolgozást, ha magok akarják, megengedni, 29 szóval 15 ellen, s egy más módositvány Mountcashel lord által, melly a bányákbani dolgozáshoz bo­csátandó gyermekek éveit k­zről tizenkettőre határozni akar­ta, hallgatólag megtagadtatott. Francziaomág, Paris, jul. 27. A mai Moniteur jelenti, hogy a fran­­czia udvarnál lévő ausztriai követ, Apponyi gróf a király­nak és királyénak az ausztriai császár ő felsége sajnálkozó iratát nyújtotta át. A belügyministernek jul. 18-ki kir. rendelmény által 400,000 frank engedtetik Orleans­ág eltemettetési költsé­geinek födözésére. E kölcsön szabályozása a kamaráknak legközelebbi ülésben elő fog adatni. — Egy másik rendelet jul. 20ról 139,166 frank és 66 centimet enged Orleans her­czegnő özvegyi tartására fordítani. Paris, jul. 26. Az agg király atyai fájdalmábani rész­véte­ki trónbeszédét zokogástól alig tudta elmondani, általá­nyos volt és félreismerhetlen, de nem annyira, hogy a poli­tikai haragot s a pártok politikai jellemét eltörölte volna. A teremnek nagy harmadrésze pairektől volt elfoglalva. A jobboldal a jobb-és balközép felé erősen vissza volt szorul­va. Azok, valamint a középbeliek hangosan hangoztaták az éljent, de a valódi, igaz lelkesedés hiányzott, inkább az emberi természetes rokonérzet kifejezése volt az az agg, fájdalmasan lenyomott király iránt. A tulajdonképi baloldal szembeszökő contrastot képezett a többi kamara ellenében, minthogy ez, Odilon­ Barrot-t is ide értve, a többiek éljene­­zései közt egészen némán és mozdulatlanul maradott. Az újonan választott követek: Marie, Bethmont, Bárról Kertit-

Next