Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-08-08 / 62. szám
érdekében, de az ágostai evang. egyház beligazgatási dolgait is illetőleg, ő felségéhez fölvitetett, s hogy a dologban az egyetemes egyházgyűlés hatósága s rendeltetése szerint intézkedhessék, a követséget vezérlet superintendens az értesítő nyilatkozásra felszólittatott. — Az ennek folytában adott nyilatkozások következésében az egyenes egyházgyűlés megyőződvén, hogy csakugyan olly tény jött közbe, melly által a folyamodó superintendens és lelkész urak, midőn az egyház belkormányzatába vágó dolgok iránt, az egyházat törvényesen egyedül képviselhető testületek s hatóságok elmellőzésével, az ország kormányához magánosoknak sem tárgy sem alak tekintetében egyáltalában nem nézethető folyamodásokat nem törvényes tanácskozási helyen és módon készítettek felküldésökre hasonló utónköveteket küldöttek, akárminő volt volna is különben azon folyamodásnak szövedéke, egyházunk szerkezetét minden esetre megsértették, s cselekedetük az egyház autonómiájával, önállásával s törvényes függetlenségével össze nem egyeztethető: ez iránt tehát az egyetemes egyházgyűlés ünnepélyes óvását s nem-helyeslését végzésileg jegyzőkönyvbe iktatni elhatározá. Egyszersmind most is azon elvektől lévén az egyetemes közgyűlés lelkesítve, mellyek által a magyar nyelv iránt hozott országos törvények rendelete, szelleme s iránya iránt tartozott s örömmel teljesített kötelesség mezején múlt évi egyetemes közgyűlésén alkotott törvényes rendeletei hozásában vezéreltetett, mivel egy részről azon nyelvbeli érdekeket, mellyek vallásunk érdekeivel meg nem egyeztek, az evang. egyház dolgaival öszszekevertetni nem engedheti, más részről azon szint, mintha a magyar törvény ótalma alatt álló ágost. evang. egyház a magyar nemzetiség irányával össze nem egyeztethető valamelly mozgalmakkal ugyanazon uttazhatnék, törvényes hatóságával magáról elhárítani, a status ótalmának a jelen idők körülményei között kétszeresen érezett szükségét is méltányolva, kötelességének ismerné, nemcsak a haza irányában jegyzőkönyvileg kijelenteni, hogy az érintett tót érdekű mozgalmak az ágost. hitv. magyarországi egyháznak teljességgel be nem számíthatók, hanem egyszersmind választmányt is rendelt, melly ezen s minden rokon mozgalmaknak úgy eredete, mint keletkezése, szóval: egész lényeges állapota iránt kimeritő vizsgálatot hajtson végre, s munkálkodásáról a körülmények s tapasztalandók szerinti törvényes intézkedés végett hova hamarabb jelentést tegyen. Hogy pedig az egy idő óta mindinkább elharapózó általános vádak, mintha itt vagy amott nyelv tekintetében jogtalan ingények, elnyomatások s a nép erkölcsi s vallásos oktatására kártékonyan ható kényszerítések történnének, elenyésztethessenek, az egyetemes egyházgyűlés, kölcsönös engesztelődés ösztönétől vezéreltetvén, ugyanazon nyomozó választmánynak egyszersmind azt is köteleségül téve, hogy az ebbe terjesztendő egyes panaszokat s panaszos sérelmeket is mindkét részről gyökeresen megvizsgálja, miszerint aztán az egyetemes egyházgyűlés, ahol valóságos sérelem van, azt hivatása s kötelessége szerint orvosolja, avvagy illető hatóságilag orvosoltassa; ahol pedig valódi sérelem ki nem tűnik, a dolgok valóságos állásának felvilágosításával a panasz elenyésztessék, s a kölcsönös béke, testvéri szeretet s engesztelődés, mellyre egyházunknak s a honnak olly nagy szüksége van, lehetőleg eszközöltessék. A Pesten állítandó protestáns főiskola ügyében munkálódó választmányhoz az ágostai hitvallású testület részéről b. Prónay Albert, Schedius Lajos, Benyovszky Péter, Kossuth Lajos, Székács József, Melczer János és Taubner Károly urak neveztettek. Az unióra nézve meghagyatott a kerületeknek, hogy az uniós választmány jegyzőkönyvében javallott állandó küldöttségeket magok kebeléből kinevezni s a tervezett feladások miképeni sikerítéséről évenkint a 8 egyházkerületi egyetemes gyűlést értesíteni szíveskedjenek. A zayugróczi iskolai terv a kerületek véleményeinek, mellyek között a dunántúliaké ismét nem találtatott, egybevetése után némelly módosításokkal elfogadtatott s életbe hozatni úgy rendeltetett, hogy az iskolai igazgatóságok az első évben a népiskola első folyamatát, a másodikban ugyanannak második folyamatát és így tovább a többi felsőbb folyamatokat lépcsőnként vigyék be intézeteikbe. Egyszersmind ezen rendszernek 1000 példánybani kinyomtatása rendeltetett.— A vegyes házasságok dolgában s illetőleg körűlé a római kath. papság által elkövetett sérelmek orvoslása tárgyában . Felségéhez intézendő alázatos felírás rendeltetett létetni. — Néhai Balogh Péter egyetemes felügyelő életirását tárgyazó pályamunkák megbirálására küldöttség neveztetett. — A levéltár néhai Gamauf Theophil sopronyi lelkész hagyományából vásárlóit s Bartholomaeides testvérek által ajándékozott becses kéziratok által gazdagítanád. — A nyíregyházi népoktatókat képező intézet az egyházkerületek testvéri pártfogásába hathatósan ajánltatik. (Budapesti lánczhíd.) Tierney Clark Vilmos angol mérnök s a hídépítés főkormányzója, az egész híd hoszszát 1279 lábra számitá ollókép, hogy a középfőlvre 685 bécsi láb essék, s ennek végpontjaitól, vagyis a vízben álló oszlopoktól mind a két part 297 lábnyira legyen. A fölmenet mindkét parton 126 lábra van számítva. A híd szélessége 36' lesz, miből a szekérútra 24', gyalogútra pedig mindkét oldalon 5', végre a lánczokra 1' esik. Az egész súly, mellyet a láncznak tartania kell, 38,496 mázsa. A hidászkok, vagyis azon gerendák, mellyeken járnak, hosszúságuk miatt egészen vasból készülendnek. A Dunában építendő alul 27' széles, oszlopok magassága, a rácstól (Rost) egész a láncztartalékig, 113', miből 23' a legkisebb viz alá esik, a pálya pedig 41' nyira s az eddig tapasztalt legnagyobb árvíz színe fölött 11' és 6''-nyire fog fekünni. A zárgátak 20 lábbal haladják meg a legkisebb, s tehát 12'-bal a közép vízállást, a folyam talpát pedig a legmélyebb helyeken több mint 43'-bal. Azok 3 czölöpsorból szerkesztve,a mellyek 7—8'-nyira vannak a folyamágy homokja alatt fekvő kék agyagba leverve; minden sor 5'-nyira fekszik a másiktól, a külső azonban mintegy 10 lábbal alacsonyabb a két belsőnél. Három félirányos gerendasor, egyik a legalacsonyabb vízszinen, másik a külső czölöpfal magasságán, s a harmadik egészen felül, kapcsolja a czölöpöket össze; a két felső kettős heveder (mivel a czölöpfal mindkét oldalán vannak gerendák) egymástól 12', a három középső egymástól 8', végre a három legalsóbb kettős heveders egymástól 5 lábnyira eső, mintegy 2' 6'" vastag, csavaros vasszegekkel vannak összefoglalva. A pesti parti zárgáthoz kivontatott czölöpek hossza 42—45', a keleti közép zárgátié pedig 52', hanem a nyugati közép gátra csak közel 70' hosszú czölöpek használhatók. Minden czölöp alul vashegyet, mintegy 30 fontnyit kap, a szöglet- s más fontosabb helyekre számitott czölöpökre azonban lapos 60—107 fontnyi vas végések vezetnek. Ezen czölöpök levezetése 40' magas verőgépek által történik, mellynél 7 ember dolgozik; a folyamágyban álló 1200 czölöpet 36 géppel 3 hónap alatt sulykozták le. A legnagyobb, pesti parton levő zárgát előállítása 400 ezer pgp ftba került, a folyam mederében levőé pedig 366 ezer pftért alkudtatott ki. Mind a 4 zárgát 1,055,000 pftba kerülend. Minden vasmű,s gépek Angolországból hozatnak, elannyira, hogy az angol vas ára Clark számítása szerint 1 millió pftot felümuland. A víz kiszivattyúztatására a zárgátakból 25 lóerejű gőzgépet szereztek 23 ezer pftért. Az egész híd építési költségét Clark eleinte negyedfél millió pftra számítá, most azonban már 5 millióról beszél. A pesti parti zárgát mélyében minap egy embercsontvázat találtak, és mellette egy ős kardot, mit a múzeumba vittek el; ez tanújele annak, hogy hol jelenleg angol remekel, ott hajdan a diadalért magyar szokott volt küzdeni. Aradon a Péter-Pál napi vásárt a jobbak közé sorozhatni. A baromvásár különösen olly kielégitő volt, hogy 10 év óta sem emlékezhetni hasonlóra s az árkeleti a takarmánybőség daczára is elég kedvező volt. A nyers termék is jól kelt, a gyárczikkek nagyban igen kielégítőleg, a gyalogvásárt azonban általányosan csak középszerűnek mondhatni. Idegen vevőket legtávolabb részekből is lehet látni. Egyébiránt az ökör párja 130—250 fr. kelt, tehéné 60—100 fr., lóé 100—300 fr., szarvasmarha összesen mintegy 4 ezer, ló ezer, és sertés 5 ezer darab kelt el. Az aradi királyliszt mázsája 14 frt. vala, mind váltóban. Egyébiránt e vásáron összesen mintegy 15 millió váltó for. fordult meg. (?) Győrött a Magdalnanapi vásár néptelen volt, mivel a mezei munka jelenleg épen legtöbb kezet követel. A szárazság s abból származott takarmányhiány daczára is igen magas áron kelt a szarvasmarha Egyébiránt a vásári árkeret kör. középarányban mutatkozott: göböly párja 325—450 fr., sármos ököré 270—400 fr., tehéné 140—200 fr., borjúé 7—14 fr., ökörbőré 50—60 fr., tehéné 28—35 fr., lóé 10—15 fr., borjúé 4—5 fr., juhé 2—3 fr., szalonna mázsája 50—55 fr., hájé 60—65 fr., vihnyédi dohányé 60—70 fr., szegedié 25—30 fr. közöns. kenderé 25—30 fr. legjobb gerebenzetté 40—60 fr., tavalyi borakója 42—5 fr., a boré 7—10 fr., mind váltóban. 1. Nagybritannia. Zsófia herczegnő, az angol királyné anyja, ki már hosszabb idő óta szemeinek használatát majd egészen elvesztette volt, most pedig egészen megvakult, több hét óta a vakokat írni tanutni úton feltalált mesterségben vesz olly sikerrel oktatást, hogy bizodalmas barátnéival már is levelezhet. A göröncsérkerületekből következőt jelent a Globe jul. 23ról: „Tegnap a szénmunkások nagy tömegben kiindultak a szomszéd grófságbeli munkásokat is kényszerítendők a munka felhagyására. Sem pénzök sem élelemszerök nem volt, útközben mindazáltal a szükségeseket felhajthatni remélték. Még nem tértek vissza, inségök bizonyára nagy lehet. Több városok hatóságai a mészárosokat odautasiták, hogy nekik a vásáron húst ne áruljanak, nehogy a mostani nyomasztó körülmények közt alkalmat szolgáltassanak erőszakoskodásokra. Tegnap a hatóságok és a szénbányatulajdonosok gyűltek össze, a nélkül azonban, hogy ez utóbbiak s munkásaik közt egyetértés eszközöltethetett volna. Általában a legcsekélyebb kinézés sincs a mostani körülmények javulására. A hatóságok jutalmat tűztek ki olly személyek befogására, kik több szénbányákban a tulajdonon kárt tettek. A lovas polgárkatonaság eltávolittatott s a nyugalom fentartása a rendes seregekre bízatott, kik nagy számmal vannak New Castleben. A polgárkatonaság eltávolítására czélszerű volt, nem kedveltetik, s fellépése gyakran növeli, hogysem enyésztené a veszélyt. A szénbányatulajdonosok mai gyűlésekben elhatározták, nyilvánossan közzétenni, mennyiben akarnak munkásaik kívánságának megfelelni. Ellenben, fájdalom, a mai StarFordshire Examiner jelenti, hogy a bilstoni és wolverhamptoni bányatulajdonosok jövő szombatra bérleszállítást akarnak közzétenni, míg a munkások közt már vannak emissariusok, kik ezeket bizonyára reábbandják a mozgalomhoz csatlakozni s munkáikat elhagyni.“ E további tudósításban Hanleyból szinte 23ról ez áll: „Az innen elindult szénások utjukat Maechesfield Congleton stb. felé verék, hol katonaságra akadtak és elszéledtek. Ámbár botokkal fölfegyverezve, a csatára kevéssé lehettek elkészülve; számra mintegy ezeren lehettek, szállások a szabad ég, minthogy másnak megfizetésére minden mód hiányzik. Még nem tértek vissza, tehát valószínűleg szeneszétkalandoznak és szaporítják az elégedetlenek számát. Itt minden nyugodt, de egyik párt sem akar engedni.“ A Manchester Guardian a fenérintett munkások megérkezéséről Congleton-, Maechesfield- és Poyntonban következőt jelent: „21kén délután nagy aggályt okozott Congletonban mintegy 800—1000 szénmunkás benyomulása, kik többnyire súlyos bunkókkal voltak felfegyverezve. Több boltban megjelentek és élelmiszert vagy pénzt kértek, mi nekik természetesen megadatott. Az ottani őrnagy tudósítása jelenti, hogy a rendőrségi hivatalt megtámadták, több ablakot betörtek s a pékek és élelemszerárusok boltjaiból erőszakosan rabolták ki a kenyeret. Kevéssel ezután a szénások elhagyák Congletont s utjukat Maeckesfield felé vették. Az elkövetett törvényellenes kicsapongásokról Egerton ezredes a polgárkatonaság parancsnoka és Wemys ezredes, a rendes katonaság parancsnoka tudósítást vettek. Egerson ezredes másnapra katonaságot rendelt Congletonba, ha netán a munkások oda visszatérnének, megparancsolván egyszersmind, hogy a lovas polgárkatonaság Stokportban és Maccliesfieldben készen álljon. Wemys ezredes részéről lovas és gyalog sorkatonaságot rendelt Poyntonba és Maccliesfieldbe, hova ekközben a szénások még későn este Congletonból megérkeztek, a nélkül azonban, hogy rablásokat vagy erőszakoskodásokat követtek volna el. Tegnap (22) reggel a munkások elhagyák Maccliesfieldet és Poyntonba mentek, hova azonban nem egy tömegben hanem kisebb, mintegy 12 főnyi osztályzatokban érkeztek s már egy manchesteri nehézlovas századra akadtak. Ez gátolta tervek kivitelét, a poyntoni szénásokat munkájokkali felhagyásra birni, a bányákat bezárni s aztán a stokporti, hideg ashtoni és olthoni szénbányáknál hasonló kísérletet tenni. Ennélfogva okkal lehet állítani, hogy az egész csoport éjszak felé való további nyomulásával felhagyott és a göröncséri kerületbe visszaindult, útközben az utak hoszszában koldulván. Poyntonban, Maccliesfieldben, Congledtonban s a környéken most olly erős polgár- és rendes katonaosztályok vannak, hogy erőszakoskodásoktól, miilyenek egyébiránt csak Congletonban követtettek el, tovább nem tarthatni. London, július 27. Ma tudósítások érkeztek a göröncsér-és szénkerületekből, de tartalmuk még mindig igen kedvezőtlen ; Handleyből jut. 25ről a Globeban jelentetik: „Tegnap itt számos szénásó gyűlt össze; egyik részök odanyilatkozott, hogy nekik a kért napszám megengedtetett, s a munkához ismét kedvök volna; de a többség ez ellen volt, s végre elhatároztatott, hogy mindnyájan munka nélkül maradjanak. A vásárpiaczok ma el voltak hagyva s a 70— 80 mészáros közül csak mintegy 15 jelent meg. Bruslem és Wollastonban a dolgozóházak szegényekkel tömvék,s hallatlan szükség uralkodik egész kerületünkben; azonban még minden békességben van, mit a Newcastleben felállított katonaságnak köszönhetni.“ — 26. reggel: „A munkások nyolcz vagy kilencz főczinkosa Newcastleban vagy környékén elfogatott s börtönbe vettetett. Két nagy bányában a munkások katonai őrizet alatt ismét elkezdek munkásokat, de a tömeg még mindig kóvályog, miközben sokan, kik a dologra visszatérni kívánnának, pajtásaiktól szenvedendő méltatlanságok által tarttatnak attól vissza.“ Nyugati Cromwichból jul. 26ról írják : „Ma több száz szénásó Bilstonból Walsallba rándult, hol nagy gyűlés tartandó. Wolverhamptonban a szénások nagy számban fogák körül a szegényekházát s a lakosoktól pénzt és élelmet csikartak. A bányákban még foglalkozók erővel kényszerittettek a kilépésre. Egész kerületünkben ingerültség, mindenütt rettegés és zavar; a rendőri lovasság felszólittatott.“—Előbbihez Walsallból következő van mellékelve jul. 26. délutánjáról: „Dragonyosok és más lovasok vannak városunk különbféle részeiben felállítva. A szénások a munkásokat több nagy gyárban kényszerítők hozzájok csatlakozni. Néhányan, kik vonakodtak, a csatornákba merltettek le. A hatóságok és Dartmouth lord rendszabályok felett tanácskoznak a béke fentartására. A csoport, melly a lakosoktól élelmet csikar, Bloxwich és Belsallba nyomult a gyárak működését ott is megakasztandó.“ London, jul. 26. A jul. 2oki felsőházi ülésben a bányák- és szénbányákban dolgozó gyermekek és nők állapota javítására indítványozott bili választmányba hozatott. Brougham lord elővigyázattal tanácsolt olly munkában eljárni, mellynél olly roppant tulajdon van részeltetve. A bili elvével a gyermekekre nézve egyet ért, de meg kellene gondolni , hogy még más mesterségek vannak, mellyek a gyermekek egésségére nem kevésbbé károsak, p. o. a tükészítés. Londonderry lord, nagy szénbányák tulajdonosa, azt inditványozá, hogy a bili még egyszer különös választmányhoz utasíttassék. E javaslat 49 szóval 3 ellen megtagadtatott s a bili aztán a ház választmányán ment át, minthogy Skermeldare lord módositványa, asszonyoknak, kik 40 évnél idősebbek, a bányákbani dolgozást, ha magok akarják, megengedni, 29 szóval 15 ellen, s egy más módositvány Mountcashel lord által, melly a bányákbani dolgozáshoz bocsátandó gyermekek éveit kzről tizenkettőre határozni akarta, hallgatólag megtagadtatott. Francziaomág, Paris, jul. 27. A mai Moniteur jelenti, hogy a franczia udvarnál lévő ausztriai követ, Apponyi gróf a királynak és királyénak az ausztriai császár ő felsége sajnálkozó iratát nyújtotta át. A belügyministernek jul. 18-ki kir. rendelmény által 400,000 frank engedtetik Orleanság eltemettetési költségeinek födözésére. E kölcsön szabályozása a kamaráknak legközelebbi ülésben elő fog adatni. — Egy másik rendelet jul. 20ról 139,166 frank és 66 centimet enged Orleans herczegnő özvegyi tartására fordítani. Paris, jul. 26. Az agg király atyai fájdalmábani részvéteki trónbeszédét zokogástól alig tudta elmondani, általányos volt és félreismerhetlen, de nem annyira, hogy a politikai haragot s a pártok politikai jellemét eltörölte volna. A teremnek nagy harmadrésze pairektől volt elfoglalva. A jobboldal a jobb-és balközép felé erősen vissza volt szorulva. Azok, valamint a középbeliek hangosan hangoztaták az éljent, de a valódi, igaz lelkesedés hiányzott, inkább az emberi természetes rokonérzet kifejezése volt az az agg, fájdalmasan lenyomott király iránt. A tulajdonképi baloldal szembeszökő contrastot képezett a többi kamara ellenében, minthogy ez, Odilon Barrot-t is ide értve, a többiek éljenezései közt egészen némán és mozdulatlanul maradott. Az újonan választott követek: Marie, Bethmont, Bárról Kertit-