Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-31 / 9. szám
Szegszárdról. Városunk meglekeblmi lakosai már több év óta forrón óhajtván az úgynevezett ujvárosi püspöki téren rég tervezett iskolák létesülését, legnagyobb viszhangra talált szeretve tisztelt főpapunk nagykéri Scitovszky János ő nagy méltóságának ft. Ujváry József ez. kanon. n. és szeretett lelkipásztorunk által hozzánk intézett lelkes fölszólalása hogy t. i. miután a nm. helytartó tanács, mint e nevelési alapitványu urodalom kormányzója, egy részben kedvezőleg válaszolt a mindennapi kenyér-szükségü ujvárosi iskolák végett tett folyamodására, lennénk mi is készek parányi áldozatra, nehogy hanyagságunk miatt késő unokáink méltó átka nehezítse egykor sirkantjainkat. — Közérdekű lévén, mondom , köztünk is a népnevelés, atyáskodó főpásztorunk fölszólitása következtében a városi tanács és polgárság várakozásunkon túli adakozásra buzdult. Ugyanis ín. c. October 25-én tartott százados ülésünkben nehány percz alatt 1140 v. t. íratott alá. Öröm volt látni reform, atyánkfiai is milly készséggel áldoztak a szent czélra. — Egyszersmind közakarattal megajánlattak a minden díj nélküli szükséges kézi és szekerezési munkák, sőt az építési költségek nagyobb fedezésére határozatta lön: a t. megye megegyeztével a közelgő évre minden házi adó v. stól, egy v. garas fizetése , ezenkül még megbízottak is jeleltettek ki tisztes é s tehetős lakótársainktól önkénytes adakozásokat gyűjtendők. — Bizton reményijük tehát, hogy áldott úm. püspökünk isméti kegyes közbenjárultával állni fognak nem sokára ujvárosi igenis szükséges iskoláink, s hogy igy ujvárosi pórgyerkczeink is már fognak járhatni iskolába, kik eddig, valamint hajdanra az iskolák hiánya miatt egyedül csak szüleiktől, mint Istentől rendelt első tanítómestereiktől vevék minden nevelési oktatásukat, holott tudjuk, milly hiányos és ferde irányú szokott lenni az illy többnyire hanyag nevelés, kivált ha maguk a szülők sem iskoláztattak kis korukban, mert bizony csak czélszerű iskolai nevelés által lehet a kis nemzedékből jó keresztényeket, hasznos polgárokat, hű jobbágyokat képezni, kik minden időn s alkalommal készek legyenek Istenük, hazájuk, királyuk, földesuraságuk iránti szent kötelességeiket lelkismeretesen teljesíteni. Ámde újvárosi gyermekeink eddig nem igen koptatták az iskola küszöbét, mert 8000 r. k. lélek lakta városunkban mi egy, ha mindjárd még oily tág és szinte négy osztályzatú nemzeti tanoda? (jelenleg növendékeinek száma 7323 hiszen köztudomású , hogy a köznép csupán csak télen át küldözgeti gyermekeit iskolába, lehet-e pedig a rosszul öltözött 6—7 éves szegény gyermektől követelni, hogy egészsége bizonyos kockázásával jőjön iskoláinkba két negyed órányira lévő atyai lakjából a csikorgó hideg s téli rossz idők daczára? Az egek áldják tehát meg százszorosan jó úm. püspökünket atyai gondoskodásáért, s adja Isten , hogy az említett ujvárosi — sejditett főpásztori huzakodásától nagy nevének örök emlékéül nevezett — püspöki téren mentői előbb láthassuk emelkedni a szándéklott paplakot s uj egyházat, mellyre már hosszabb idő óta olly szívesen adakoznak híveink, s jelenleg is uj adakozások történtek. — Végezetül hála köszönet az épülendő tanodákban nevelendő ártatlan kisdedek nevében a bőkezüleg adakozóknak. (E. TJ Pest, jan. 27. A Hírnök 7dik számában B. L. ur Pestről azon hírt küldi Pestre, hogy „a joghallgatók tánczvigalma estyéjén 8 ha óra tájban a városházpiaczon a gyufagyár meggyulva az emésztő elem minden perczen a fedélbe harapódzással fenyegetődzött“ én azt gondolom, hogy nekem ezt legjobban kell tudnom, mert a gyár is enyim s hon s valék a tűz alatt, mind a mellett kénytelen vagyok ezennel azt nyilatkoztatni, hogy a sok átállítás miatt még majd azt is kétségbe kell hoznom, mi tény ti, hogy tűz volt. Ha azt egyébiránt nem tagadhatni is hogy tűz volt, ámbár ez épen csak annyi volna mint azt állítni, hogy gyufagyár égett, anynyit bizonyíthatok, hogy a fedélbe, harapódzástól nem igen féltünk, mert míg a földszint s fedél közt egy egész emelet van, a tűz földszint volt egy raktárban, hol 32 kofa árut lerakvák: fokhagyma, vereshagyma, torma, kenyér, a sült zsemle, szarvas, burgonya, nyúl, borsó, dió vagy 100 forint áru nyúl, fáczán stb. és a hozzátartozó ágasok s deszkák. A gyufagyár fölötte van az emeletben, s innen azon hir, hogy gyufa "égett, s a képzelődő tehetség már kiállhatlannak nevezé a váczi utczán a kény s vilany Cphosphor) szagot, mit a kapu előtt bámulók is annyival inkább hittek, mivel a tüzöntök között is voltak ollyanok, kik azt mint szemtanuk beszélték el a künállóknak — végre azt is megemlítvén, hogy ezen szókás a tűz elem olly szerény volt két szoba belsejének felemésztésével megelégülni“ csak annyiban igazak, hogy az alant égő raktár felett, melly egy volt nekem két szobám van. Összesen tehát az egész körül annyi igaz marad, hogy egy gyufa égett le, ezzel én gyűjtök gyertyát. Irinyi József, csapat elébe küldendésével, ugy avval sem hogy különösen Windsor választatott ünnepélyek színhelyéül. „Aggodalmas eszme, ugymond e hírlap , ez évszakban egy nehéz hajókból álló csapatot fölséges vendégünk elfogadására, és kíséretére az északi tengerbe, melly köztudomásúl a világ legveszedelmesb tengerei közé tartozik, elküldeni. Egy erős északnyugoti — épen januárban uralkodni szokott— szél az egész hajócsapatot a szélnek által ellenében fekvő tengerpartra vetvén, több száz emberéletet veszedelmeztet. Lehet hogy e szélvész elmarad, de az is lehet hogy jövend, és egy puszta fényűzési látvány kedvéért azt véletlenre koczkáztatni nem kellene. Egy gőzhajó l ehez egy fregát, ha szükséges , — minden kívánatnak megfelelne. Midőn ő felsége a szárazra kiszál, akkor engedjétek, hogy őt királyi pompával fogadjuk, tengeri hajó erőnk egy szárazföldinek aki hihetőleg egész tengeri utazása alatt, hajószobájában hanyatfekvén, s inkább a tengeri kórság kínjain aggódván mint az egész Óceán öszszes hajóhadaira ügyelvén csak a száraz földre mennél előbbi kiszállatását kivánandja.) — szeme előtti esztelen filtoglalása helyett. Meg elégületlenségünk azonban főképen az ünnepélyek színhelyét illeti. Jövendő fejedelmünk kereszteltetése egy az egész nemzet szeme láttára lehetőleg ünnepelendő nemzeti ünnep. Windsorban csak néhány nemesek, miniszerek s egyéb birodalmi főtisztek részesülhetnek a dicső látvány tekintetében ezeken kívül az utczán egy kis néptömeg. Londonban, Európa legnagyobb fővárosának középpontjában, a britt birodalom értelmessége gazdagsága és hatalma gyapontjában lett volna az ünnepély a maga helyén. A franczia udvarnak Versaillesbani elkülönözése — Versailles Páristól csak félannyira van mint Windsor Londontól — a régi Bourbonok politicai elvéhez tartozott. Ezeknek indító nézetei Angliában befolyást nem gyakorolhatnak. Nálunk a fejedelem bátorságban van, a nép független, s minél inkább ismerik egymást, annál jobb. Minden nagyobb bizodalmi ünnepélyeknek lehetőleg nyílványosoknak kellene lenniük. Rágalmazás az angolokat egy kedvetlen komor népnek nevezni. Sőt inkább a földnek egy népe sem érdekeltetlén élénkebben a nyilványos közöröm ünnepjei által, egy sem járul szívesebben ezekhez, egy sem fogékonyabb a magasb állásnak nyájassága iránt, s egy sem szeretné fejedelemnőjét annyiszor s mindég körében láthatni.“ Ausztria, Bécs, jan. 21. Athénből egészen kielégítő tudósítások érkeztek ide. Ottó király legnagyobb készséget mutatott, a Török- és Görögország közti fenyegető viszonyok elintézésére az európai nagyhatalmasságoktól neki adott tanácsot haladéktalanul követni, s a Görögországban lévő török földbirtokért a porta által kivont pénzösszeg máris a török ügyvivő rendelkezése alá adott. Nagybritannnia. A londoni Cityben jan. 17-én tétetett le Albert herczeg által az uj börzeépület alapköve azon helyen, hol az előbbi épület nehány év előtt leégett. Ez ünnepélynél tömérdek ember csődült össze. A mansionházban azon nap a lordmayor a herczegnek, a ministereknek, a londoni püspöknek stb. fényes lakomát adott, melly akalommal azon szíves szavak, mellyekkel ő fensége a rája elköszöntött áldomásokat megköszönte, közlelkesülést gerjesztettek. A Britania nem egészen megelégedett a porosz király elfogadására intézett készületekkel; nem egy hajóhad Francziaország. A követkamara jan. 20kai ülésben megkezdődött az egyenes harcz az előbbi s mostani kabinet, között. Az első vitatkozások őrszem-hadonázásokból állottak. Előbb Guizot, aztán Thiers szólott. Ez utóbbinak fővédoka volt, hogy nem utódai ügyességének, hanem az ő általa rendelt fölfegyverzéseknek köszönhető, ha a többi hatalmasságok jobbnak tartották Francziaország elszigeteltségét, a hadkészületeket s háborufélelmet megszüntetve látni. Épen háborút természetesen senki sem szándékolt, de Európa meg akará Francziaország befolyását semmisíteni s tetterejét fékezni. Ezt meg kellett akadályozni s e czél eléretett. Francziaország inkább háborút próbált volna, hogysem annyira jusson stb. Thiers ur beszéde két óránál tovább tartott; hangja mérsékelt vala s a személyes vádolgatásoktól eléggé tartózkodott. „Az egyesült státusokban, jegyzi meg a Journal de Débats, nem csak a sajtó az, melly az Anglia által kimondott amerikai lobogók alatti kibuftatási jog ellen a legélénkebben protestál, hanem ez izgatás a státus minden testületeivel közlöttnek látszik, még azokkal is, mellyeknek állása a legnagyobb visszatartózkodást látszhatnék megkívánni. Már a presidens évi hivatalos előterjesztése s az egyesült státusok előbbi londoni követének tudósítása megmutatták, hogy az amerikai kormány nem látszik eltökéltnek lenni. a következőkből kiviláglik, mikép tárgyaltatott ugyane kérdés a senatus dec. 22-i ülésében.“ — Barrow ur egy uj-orleansi biztosító társulat igazgatóinak kérelmét nyujtá be a senatusnak. „Egy hajóról van szó, mondá, melly Richmondból Virginiában rendeltetésére Uj-Orleansba vitorlázott. E járművön a társulat 38 rabszolgát biztosított az angol kalózhajók elverési kockáztatása mellett. Törést szenvedett, de a kapitány, a legénység s a rabszolgák egymás a vihar által szinte tetemesen szenvedett hajó által felvétetve Nassauba, az új providencei szigeten, vitettek. Itt, még sem a legénységből sem a szállítmányból egy ember sem száll partra, a hajóra tiszti egyenruhás személyek és angol katonák léptek, kik a rabszolgákat hatalmukba kerítve szabadon bocsátották. Indítványozom, hogy e kérelemlevél a külügyek feletti biztossághoz utasíttassék, s ezt annál nagyobb joggal követelem minthogy e kérdésnél háború vagy béke forogjen.“ King úr: „Már hosszú idő óta tárgyaltatik a köztünk s Anglia közti beavatkozási kérdés, s minden törekvések daczára neki jó megoldást szerezni tartani lehet, hogy e viszályok végre szomorú következésekhez vezetendnek. Nem csak megtagad Anglia minden kármentességet az amerikai polgároknak okozott károkért, de azt is látjuk mikép buzdítják angol státus- és katonai tisztviselők a lázadást és gyilkolást. Ama hatalmasságnak saját telhetetlen dicsvágyra szolgáló szörnyű beavatkozásai a háborút elkerülhetlenné teendők, ha kény igényeiről lemondani nem akar. Gyámolítom az indítványt s óhajtom, hogy az kinyomassék és közzé tétessék.“ — Calhoun úr : „Sajnálkozással hallok olly sokat beszélni háborúról és békéről; mi engem illet, úgy hiszem a két ország közt olly sok közös érdek létez, hogy valamint itt ugy Angliában is egy számos párt a békét óhajtja. Egyébiránt a Creole ali eset felett tökéletesen osztozom Rives úr véleményében. Az ügyet, érett s minden oldalú megfontolás után a legterhesebb s legbarbárabb bántalomnak, kell nyilatkoztatnom, melly az egyesült státusok ellen elkövettetett. Tulajdonképen tengeri rablási merény, s kormányunk, reményem, nem fog késni, pontos és terjedelmes elégtételt követelni, sőt már követelt is, már kívánta a tengeri rablók kiszolgáltatását, hogy megitéltessenek, s ha Anglia, mit azonban nem Németország* Berlin, január. 16. Itt a hadi ministeriumhoz intézett következő királyi rendelmény tétetett közhírré: „A katonatisztek pénzbeli állapotának rendbeszedése végett hozzám intézett előfizetés és pénzbeli segélyért esedező kérelmek illendenfuli szaporodása engem arra birt, a hadministerium által az egész hadiseregnek eziránti elhatározott akaratomat kinyilatkoztatni, melly szerint jövendőre illyes kérelmekre nem ügyelvén, olly tiszteket, kik pénzbeli állapotajokban, szolgálatbeli viszonyaikat megzavaró rendetlenségtől magukat megóvni nem tudják, a szolgálattól elmozdítandók. Ennek következésében minden hadparancsnoknak kötelességévé teszem, az alattuk lévők gazdálkodási viszonyaira fölvigyázni, s minden rendetlenségnek , mellyet e tekintetben észrevesznek, intőleges óvólag ellene munkálni. Ami különösen a lovakbeli veszteséget illeti, melly gyakran állíttatik a támadt pénzzavarok okául, óhajtanom kell ugyan, hogy azon tisztek, kik szolgálatukat lovon teszik, jó és derék lovakkal ellátva legyenek, de ellenben csak a szép időm tekintetéből tett, erőt meghaladó ebbeli költségeket semmikép nem helyeselhetem. Ezentúl a közös tisztv étintézetekben a czélnak meg nem felelő minden kiadás mellőzendő s a hadi parancsnokok szigorúan ügyelendnek, hogy az ez asztaltársaságoknál kiadások mindenütt olly határok közt maradjanak, hogy a kevésbbé vagyonosaknak se essenek terhükre. Ez és egyéb rend végett megvárom, hogy a szabalistisztek s a feleséges kapitányok egymást fölváltva a közös tiszt-asztaloknál jelen leendnek. Saroltavár, dec. 2 kán 1841. (Aláírva) Fadrik Vilmos A. müncheni politicai hírlap jan. 23kán a kövekező czikkelyt közli: „A porosz statushirlap nyilatkozása az ismeretes kölni események által megzavart egyházi béke szerencsés helyreállítása felől, valamint bizonyára egész Németországban, ugy itt is a legörvendetesebb benyomást szülte. A fenséges fejedelem, ki ünnepélyes órában népének fogadó, igazságos királya s hiv atyja lenni, e szép fogadását itt is teljesítette olly módon, melly csak nemes személyétől váratandhatott. Ki elfogulatlan tekintettel mérte meg azon számtalan nehézségeket, mellyek a boldogtalan viszálkodás minden oldalról kielégítő elintézésének ellenszegültek, s azon nehézségeket, mellyek még a legtisztább és legerőteljebb akaratnak is legyőzhetlenekül látszatnak; az az e nagy tettet végrehajtó férfiú bölcsességes nemeslelküségének a bámulás illető adóját örvendő elismeréssel fizetendi. Poroszország királya azt, ami másoktól, habár tévedésből is személyek és dolgok iránt, elkövettetett, felség nélkül nyíltan s nagyszerüleg ismét jóvá tette ; ő a kath. egyháznak s az ősz kölni érseknek jogot s igazságot teljes mértékben szolgáltatott, s azáltal Németország belső békéjére megmérhetlen befolyású nagy példát állított. Ki így cselekszik, kibékíti az érzelmeket s még a legszenvedélyesb elleneken is legszebb győzelmet ví ki. — Mi Bajorországban még más tekintetből is örvendünk a helyreállított egyházi békének. Egy bajor az, ki azon magas küldetésben részesült, hogy az őskölni érseki széket elfoglalja s ott mint kötelességhű főpásztor a rábízott lelkekben a szeretet, hódoló tisztelet és bizodalomnak azon szép gyümölcsét is táplálja s fölnevelje, mellynek a királyi kéz által vetett magból dúsan erednie kell. Hogy azonban mindez így történt, ebből a mi királyunknak is illető részét igényeljük. Királyi sógora s barátja magas nemes érzelmeit jól ismerve, annak trónralépte után azonnal önként az egyház békéjét s a német haza közjóllétét és alapföltételét az egyetértést folyvást szem előtt tartván, az öt lelkesítő birodalomnak a pápai széknél is utat nyitni iparkodott. Ugyancsak ő volt az, ki szerencsésen a derék speyeri püspökben olly férfiút választott, ki mindazon ritka tulajdonokat teljes mértékben birja, mellyek nélkülözhetlenek valának, valamennyi érdeklettben hasonló bizodalmát gerjeszteni, a pápában, valamint a királyban, az ősz érsekben s mind a két egyházhoz tartozókban. Még akkor is, midőn Poroszország királya a vele barátságos birodalomban közlött ajánlatot örömmel elfogadta s az egyház feje megegyezését adta, voltak még más nehézséggek legyőzendők ; t. i. a királya s hazájához híven ragaszkodó speyeri püspök megegyezésének s a tisztes kölni érsek helybenhagyásának megnyerése forgott fen. — Azon magas érdem, mellyet Poroszország nemes királya ez alkalommal szerzett, minden németben csak édes érzést gerjeszthet, midőn itt is e valóban nemzeti ügynél a szív és érzelmek valamint sógorság által szorosan összekötött két német királyt egyetértésben összemunkálni látja.“ akarok hinni, ismét vonakodnék nekünk illető elégtételt adni, akkor mindenkinek, kinek keblében amerikai szív dobog, kötelessége leend szavat és kart emelni az illy vakmerő zsarnokság ellen.“ A Debats hozzáteszi: „Az alatt míg az amerikaiak olly keserűen panaszkodnak a hajóikon elkövetett erőszakosságok felől, maguk fegyveres kézzel követnek el megtámadásokat a canadai angol birtokban. A nyugalomzavarások s csaknem háború átlapolja újra elkezdődik az éjszaki határokon, angol mérnökházak füstben enyésztek el s egy montreali hírlap tanácssa minden felgyújtott canadai paraszt major helyett két amerikait felgyújtani.“ Nápoly. Nápolyi tudósítások szerint Lebzestern gróf ő excja, ausztriai cs. kir. rendkívüli követ s fölhatalmazott minister a nápolyi kir. udvarnál, jan. okán fényes tánczünnepélyt adott, mellyet a király és királyné ő felségük s a kir. ház többi tagjai jelenlétükkel megtiszteltek s mellyre a kir. statusministerek, a diplomatai testület, a legfőbb udvari tisztviselők, az udvar és város legelőkelőbb hölgyei és urai, valamint számos idegen, valának hivatalosak. Norvégia, Kristiania, jan. 11. Külföldi lapok emlékeznek egy a király által meg nem erősitett a katholikusok polgárosira-