Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-12-08 / 97. szám

97. szám. December 8. 1842. A Hírnök kinevezések , hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok , pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK A Hírnök és Századunk, mellyek belső s külső alakjokra, valamint előfizetési árukra nézve változatlanul megmaradnak, jövő évben is folytat látván, a­z­ előfizető urak illendően megkéretnek, hogy megrendeléseiket, tisztán írott czímek elküldése mellett, jó idején megtenni méltóztassanak, nehogy az elkésők teljes példányok nélkül maradjanak. Országgyűlési befolyás reményében azonban ezúttal csak félévi előfizetés fogadtatik el. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. fr., borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizethetni hely­ben a szerkesztőségnél az irgalmas barátok átellené­­ben a 245. sz. ház 1-ső emeletében, Pesten SVéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések, halálozások; tolnamegyei közgyűlés,­­lisztválasztási előjelenetek,Földvár és Báta községei­nek visszaélései, a kis nemesség folyamodása az adóviselés ügyé­ben, levelezések­; am. tud. társaság nagygyűlése és titoknoki jelentése. N­agy br­i­t­a­nn­i­a. Öröm nyilatkozatok a keleti hírek iránt. O’Connell és a wighek. Francziaország. Spanyol­­ország. lispartero gyanakodása Don Francisco ellen és elindu­lása Barcelona ellen; újabb adatok a zendülésről s annak elha­­rapózásáról. Belgium. Törökország. Délamerika. Kis futár. Hangászat; legolcsóbb könyv; függelék. Hirdetések. Magyarország. Öcs. s ap. kir. Felsége Gebhardt Ferenczet a ma­gyar kir. egyetemben az orv. gyakorlat és külön kór- és gyógytudománynak sebésszek számára r. tanulóját magyar nem­ességi czimeres levéllel méltóztatott legkegyelmeseb­ben feldiszesiteni. Nádor Ö cs. k. Fensége doctor Uffer Józsefet pilisi já­rásbeli orvossá méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A nmgv. m. kir. Helytartótanács Juhász Dánielt a m. kir. egyetemi könyvnyomó-intézetben eddigi könyvfelügye­­lési factort ugyanezen intézethez pénztári ellenőrzé­s actu­­ariussá alkalmazta. A nm. magyar kir. udv. kamara a rakamazi kamarai megürült ispán-hivatalra Markovics Antal turia-remetei ispánt helyezte át. Bezerédi Bezerédj György cs. kir. udv. tanácsnok és a Dunántúli kerületi Tábla elnökének neje szül. Mező- Szegedi Sz­ege­dy Antónia (Bezerédj István derék ország­gyűlési követünk napa s az elhúnyt Bezerédj Amália isme­retes magyar irónénak anyja­ hosszabb betegséget követő végelgyengülésben, életének 62dik esztendejében nov. 22- kén, a halotti szentségek ájtatos fölvétele után, Istenben elnyugodott. Simoncsics Antal győri kir. sámázsamester nov. Tibén meghalálozott. Folyó hó 19én korgyengeségben szenderült jobb élet­re Schneidt Endre a nm. magy. kir. udv. kincstár alszám­­vevője életének 77ik évében. Szekszárd, nov. 21. Azon előleges hír, hogy egyik főszolgabiránk a körülmények által kényszerittetve hivata­láról leköszönni fogna, a szokottnál népesebbé tévő gyűlé­sünket, a kis nemesség (a cortes) nem csekély számban jelent meg, részint hogy, az érdekek különbsége szerint, a félt lemondást gátolják, részint hogy az óhajtott lemondást sürgessék , de a lemondás elmaradt, s a nagy csoport vá­rakozásait meghiúsulva látta. Nehogy azonban a drága idő egészen haszontalanul elvesztegettessék, kísérletek tétet­tek előleges pártalakításokkal a közelgő tisztválasztásra, de a megyében jelenleg uralkodó elzárkózottság e próbá­itokat is meghiusítá s a pártkórság bizonyos irányt nem ve­hetett. — A gyűlés megnyitásakor szeretett első alispány­­unk Dőry Gábor indítványozá, hogy ámbár­­ meggyőződ­ve, hogy a főispány úr, kötelességit ismerve, valamint min­dig úgy most is a törvények értelmét teljesíti s bizonyára nem mulasztandja a jövő tavaszkor tisztujitást tartani —■ mégis illőnek tartja, e méltóságát a t. KK. és RR. által meg­kéretni, hogy a törvényes három év elfolytával azonnal tiszt­­újítást tartson , melly indítvány éljen­ kiáltással elfogadta­tott, egyszersmind két küldöttség neveztetett ki, egyike a nemességet járásonkint összeírandó, másika a tisztválasztás­nál a jó rend föntartására alkalmas szabályokat kidolgozan­dó. Ezután a főispány urnak egy levele olvastatott föl, melly­ben igen nyájas kifejezésekben elfogadja a t. KK. és RR. indítványát s Krenmüller orvos-tanárt megye phisicusává, Treiber orvos-tanárt pedig helybeli orvossá nevezte. — Földvár közönsége nov. 1-jén s Bála közönsége nehány nappal később a biróválasztásoknál a fönálló törvények el­lenére ármánykodásokat követtek el s végre a köznyugalom föntartására kiküldött szolgabirónak az engedelmességet megtagadták. A földvári község szerződésileg alkalmazott mindkét jegyzőjüket az uraság tudta nélkül egyszerű­leg el­bocsátotta s e két hivatalba szinte az uraság tudta nélkül ked­­venezüket helyré, a jelenvolt szbi­ót erkölcsileg kénysze­rítvén, kinek azokat, minden ellenvetései daczára, föl kellett esketnie. A hazai közönség pedig, noha az uraság jelöltjei ellen mitsem tudtak fölhozni s őket jó és becsületes em­bereknek elismerte, a kijelölést egészen mellőzé s néhány kolompos elfogatásának ellenszegült. E tárgy előterjesztése hosszú vitatkozást vont maga után ; végzésse jön , hogy a földvári rendetlenség, minthogy igen bonyolódott, megyei küldöttség által vizsgáltassák meg, mindenekelőtt az előbbi jegyzők hivatalaikba visszahelyeztetvén; a bátai rendetlen­ség pedig, melly világos és nyilvánvaló, fenyite sedria által bün­tettessék. — Illy ismétett lelt dolgoknál önkint meggyő­ződhetni, milly nehéz légyen valamelly testületet, hol egy­szer az egyetértés köteléke megszakadt, az előbbi karba visszahozni, s annál nehezebb, ha egyes dholerikusok élet­feladásukká teszik, az egyetértés csiráit feldúlni s minden­nemű rendetlenséget pártolni és védelmezni. — Követke­zett P. M. táblabiró indítványa, ki megmutatni törekedett,­ hogy a kijelölési jog, mellyel az uraságok a biró- s a föis­­pányok a tiszt­választásoknál gyakorolnak, főoka olly sok szomorú jelenetnek s a szabad választást agyrémmé aljasít­­ja! — Fejtegeté­s kissé példázgatva s eltakarva ugyan­ a győri tisztválasztás folyamát, s azon szükségességet követ­kezett, hogy a törvényhozás útján az uraságok és főispá­­nyok kötelezendők volnának, a vármegye bármelly felekeze­­te kérelmére, ajánlott egyes személyeket, ha ellenük tör­vényes kifogások nem léteznének, a kijelölésbe fölvenni, melly indítvány az országgyűlési utasítások készítésével megbízott választmányhoz utaltatott. — Két év előtt a t. KK. és BR. szükségesnek látták, az ered­alio kulcsát kijavítani, minthogy abban több helytelenség mutatkozott; ugyanakkor azon megyei végzés hozatott, hogy minden nemes birtokos köteles, birtok-terjedelmét földabroszok és oklevelek által az e végre rendelt küldöttség előtt kimutatni. E végzés azonban sohá teljesedésbe nem menvén, később egy évi határnap tűzetett ki. Ezen egy­ évi határidő most már el­telt, s minthogy e végzésnek eddig még senki eleget nem tett, kérdés támasztatott, mi történjék most, s ámbár némely­­yek a korábbi végzés eltörlesztését kivárták, a többség ha­­tározá, hogy, a körülmények lényeges változása nélkül a megyei végzés meg nem semmisülhetvén, a határidő ismét egy évvel meghosszabbittatik ; s nem kétlem, hogy egy év s nap lefolyta után ismét szükséges teend a határidőt har­madszor is meghosszabbítani, s igy tovább. — Egy kőszegi posztógyártó ajánlkozása, e megyei pandúrok­ és hajdúknak szükséges posztót három éviglen meghatározott olcsó áron szolgáltatni, a KK. és RR. által a belföldi ipart előmozdítani akarván, részvéttel és készséggel fogadtatott.­­ A földvári és szekszárdi kis nemesek a vármegyére kérelmet nyújtot­tak be, mellyben könyörögnek, szíveskednek a vagyonosabb és tetemesebb jószágokkal biró nemesség azon adó-illető­séget, melly a szegényt nyomja, a nagyobb birtokának pe­dig terhére nem esik, elvállalni, mivel a szegény nemesség a sors által annyira juttatva, hogy életét nem­ nemes telke­ken kénytelen tengetni s igy valóban sajnálkozásra méltó, minél fogva méltán hiszi, azon nemességtől, mellynek a szerencse- istene jobban kedvezett, e nyomom helyzeté­ben segítséget várhatni; továbbá azon óhajtásukat nyilat­­koztaták, hogy a jövő országgyűlésen törvény hozassék, melly az összes nemességnek e terhét igazságos­ arányban ossza föl. A kérelem első részére nézve végeztetett, hogy a megye összes nemessége hivassék meg a legközelebbi közgyűlésre sajátlag e tárgy fölött tanácskozni; második része pedig a kérelemnek az országgyűlési utasításokat ké­­szítő választmányhoz utaltatott. A levelezések közt azon tudósítás is olvastatván, hogy Károlyváros a magyar leve­leket, megtorlásból, a magyar hatóságokhoz fölbontatlanul visszaküldi, a törvények illy sértő megvetése a KK. és RR. által rászallatott s ellene fölirás határoztatott. Erre P. M. táblabiró szót emelvén, megmutatni próbálá, hogy ez ill­ ár­mányok nem csupán a magyar nyelv, hanem egész nemze­tiségünk ellen fenekednek s minket kényszerítenek azoknak minden kigondolható módon ellenük szegülnünk; megjegy­­zé, hogy a határvidék úgyszólván ausztriai tartománynak tekintetik, a német nyelv alkalmaztatik s az irániai elősze­retet beoltalik ; azon aggodalmait nyilvánosjá, hogy a nem­zetiségünk elleni fölkelés olly ponton kezdődik, mellynek közelében s közvetlen érintkezésben olly fegyveres hatalom látható, mellynek az anyaországhoz­ hajlandósága igen ké­tes színben áll, s indítványozá, hogy a határörezredek vagy egészen föloszlattassanak, vagy pedig tetemesen megke­­vesbiltessenek s a szomszéd megyékhez kebeleztessenek. Ezekre C. D. válaszolá, hogy ámbár a határörezredek meg­­kevesbilésére gondolni sem lehetne, mivel csak ezek aka­dályozzák a törökök átcsapongásait s a dögkór áthozatalát, abban mégis megegyez , hogy a határvidék a magyar tör­vényektől függjön. Ez okoktól némileg eltérve , P. M. nyi­latkoztató, hogy, ha az ország tetemes része fegyverben áll s a nemzetiséget megtámadással fenyegeti, az ország másik része nem maradhat fölfegyverzetlenül; eljött tehát az idő, hogy az országgyűlés, a legroszabb esetet be nem várva, a francziák példáját követvén, nemzetőrségállításáról múlha­tatlanul gondolkodni tartozik. E tárgy fölött a tanácskozás mellőztetett s az illető választmányhoz utaltatott. — A hús ára 11 kiról­yre szállíttatott.­­ (A m. f. társaság nagygyűlése. Vége.­ Az elnök szűn­ni nem akaró tapsvihartól koronázott beszédét követé a ti­­toknoki előterjesztés a társ. 1841—42 ki munkálatiról Lebe­dei Fer. litoknokról olvasva, mellyhez záradékul csatjá a 1. évben elhunyt akadémiai tagok említését, érdemeiket rövid, de hü ecsettel ábrázolva. Utána nyelvünk fejlése történeteit igen érdekes vonalainkban vázolá kivonatképen rendes tagi székfoglaló beszédébül Jászai Pál; mire Császár Ferencz 1. tag emlékbeszéde következett Dessewffy Aurél gr. 1. tag fölött igen értelmes szavazással magától az Írórul előadva. Erre több rendű jelentéssel lépe föl Szalay László segéd­jegyző, mellyek közül 1­ az 1841 iki nagyjutalomrul s ámbár az 1841ben megjelent magyar munkák sorában találtatott is néhány, melly a kor fejlődő szükségeinek megfelelve v. hasznos v. gyönyörködi elő olvasmányul szolgálhat, de mivel köztök egy sincs, melly vagy kitűnő lángészt v. nagyszerű szorgalmat tüntetne elő, az akad. alapszabályi sinormérté­­kén az 1846ki munkákra tért vissza s az idei nagyjutalmat (200 drb. aranyat­ Vörösmarty 4 kötetű újabb munkájinak ítélte oda. 2­ Jelentés a philos. oszt. 1840b. kitelt köv. ju­­talomkérdésére: fejtessék ki a szépnek s fönségesnek elmé­lete fölvilágositva az ebbeli bölcseletek és szépművészetek történeteiből; érkezett 6 versenymunka közt legjobbnak ítélt és 100 db. aranyra, ezüst serlegre, s nyomtatásra érdemes munkáról, mellynek: „licet sapere sine invidia sine pompa“ jelige alatt, szerzője Almási Balogh Sámuel sekei ref. lel­kész — a taxoihccu mellynek szerzője Warga János m. akad. tag ivenkink­ 2 arany tiszteleti dij mellett kinyo­matni határoztatott, a „gyors legyen elszánásod“ jelmondatu dicséretre érdemesittelvén. 3dik jelentés volt a nyelvtudom. osztálynak 1840 ki köv. feladására: fejtessenek ki a magyar szókötés szabályai névszerint ae adassanak elő a beszéd­­részek ebbeli sajátságai; b) a szórend szabályai, vagyis mi sorban kell az egyes mondatok szavainak állani s e sorozat szerint mellyik bir nyomositó erővel, mellyik nyer nyoma­tosságot. 3} a szóviszony szabálai, vagy milly vonzattal vannak az egyes mondat szavai egymásra s e vonzat szerint mi ragozási változásokat szenvednek? bejött hét pályairatról, mellyek közül legjobbnak és 100 aranyra, ezüst serlegre s nyomtatására méltónak találtatott a „der Styl­ist der Mensch selbst, sagt Buffon mit Recht“, jelmondata szerzője: Szilágyi István n.szalontai tani­tó ; 3 arany ivén kinti tiszteledíj mellett pedig a : Heil Dir unsichtbar Kind des Menschenhauc­es jelie­géjű kiadatni rendeltetett. Szerzője Fábián Ist. széplaki káplán. A „quod adest, memento componere aequus“ s a .,Consvetudinem vocabo consensum eruditorum, sicut viven­di, consensum honorum“ jelezi mit dicsérettel emlik­ettek. 4dik jelentés volt az 184­2. drámai jutalomra bejött 9 ver­­seny-vigjátékról, mellyek közül a „Tisztujitás“ cz. vigj. 4 felvonásban mint ügyesen szerkesztett s tárgyát jellemzete­­sen s mutaltatólag visszatükröző mű 100 arany jut, ezüst serleggel s nyomtatásra érdemesíttetett, szerzője Nagy Ig­­nácz R. ; ivenkint 3 arany tiszteletdij nyomtatásra pedig „Kinizsi“ ingj. 3 felv., szerzője: Szigligeti Eduárd b­. 5dik jelentés volt a Budapestnek vizái ellen megvédetését tár­gya­z­ó pályamunkákról; t. i. Andrásy György gr. cs. arany­kulcsos, főispán s az akad. igazgató és liszt, tagja 1838 ban két jutalomkérdést tüze ki az akadém. alján, mellynek első­je a dunaáradások történetét hazánkban a legrégibb időtül fogva különös tekintettel Budapestre tárgyazza, 2dika pedig Budapest árvíz elleni megvédetésének mimódon létesítését; az isóhöz 100, és 50, meg 30 arany jutalom csatolta volt., a munka becse osztályoztatása szerint, a­rra érkezendő pálya­munka legjobbikának pedig 200 db. arany tüze lett koroná­zásul, az igy koszoruzandó munkák, kiadatás is ígértet­vén a jutalom­tevő költségűi s bírálókul Pest és Gömör megyék, Buda és Pest városok s az akad. résziről 3 szakértő férfi kéretvén s az egésznek kezeltetése az akad. titok. hiv. bi­zalván. 3 magyar és 3 német munka érkezett ez iránt be, mellyek a megbízott bírálók által megvizsgáltattak, de mivel az első kérdésre egy külön felelet sem volt, csak a 4dik szá­mú érintette mellesleg, ennélfogvást az lső rendű kérdésre tűzött egy osztályú jutalomnak sincs helye. A 2dik kérdés­re jött versenyművek közt pedig egyik sem magasodván túl a középszerűségen, ámbár a 4dik számú dicséretre méltónak állttalik elmélete­s adatai miatt, de mivel czélszerű s léte­síthető védmódok egy munkában sem találtatnak, ennélfogva e jutalomra sem ítéltethetett méltónak egy pályázó is. Mivel azonban mind a hat munkában mégis hol több hol kevesebb eszme tűnik elő, mind a hatnak tiszteledíj melletti kiadatása ajánltatott a jutalom alapítónak. Ezután kihirdeté az uj ki­

Next